57
14. Tisza István javaslatának módosítása, 1914 márciustól-júniusig.
- Tisza emlékiratát az illetékes bécsi katonai és politikai körök akként
alakították át, hogy az elkeseredett Bulgária erőit Románia helyett
Szerbia ellen fogják fordítani. Conrad március 25-én maga is emlék-
irattal fordult az uralkodóhoz és abban Erdély árán Románia bekap-
csolását vagy megtámadását követelte. Ami lényeges ellentétet je-
lentett Tisza kívánságaival, mert egyrészt a magyar államot csonkí-
totta volna meg, másrészt Románia ellen vezetett háborúval a szerb-
orosz szövetség karjaiba szaladt volna. Mindenesetre meg kell álla-
pítanunk, hogy Erdélynek a vezérkar főnökétől Románia részére
történt felkínálása egyrészt a magyar kormánynak, másrészt Erdély
lakosságának tudta nélkül.
Berthold grófot szemrehányással illették azért, hogy Bulgária
megnyerésével a szerb-román szövetséget erősíti meg. Romániát
pedig az oroszok oldalára kergeti és ma már világosan látható az,
hogy Bulgáriának Románia helyett Szerbia irányában való elfor-
dítása még nagyobb erőkifejtésre bírta a monarchia ellenségeit.
Már áprilisban felmerült Szentpétervárott az a gondolat, hogy Ma-
gyarország népeinek - a magyaroknak és a nemzetiségeknek - kép-
viselőit az orosz fővárosba hívják meg, hogy ott Szaszonov elnök-
lete alatt állapítsák meg a magyar állam statútumait. Erről jelen-
tett Bécsnek Sebeko nagykövet 1914. április 3-án. Kapóra jött eb-
ben a tekintetben Károlyi Mihály grófnak az az elhatározása, hogy
elvbarátaival Szentpétervárra látogat.
A terv Bécsben óriási feltűnést keltett és az orosz nagykövet sietett
annak hatását Szaszonov tudomására hozni. Sebeko a tervet mégis
kellő értékére szállította le azzal, hogy miután arra magyar részről
kelló politikai alap nincsen, Bécsben viszont erős ellenszenvet vál-
tott ki, végül pedig, mert Károlyi gróf ezzel valószínűleg csak Tisza
ellen kívánt fegyvert kovácsolni, a látogatásnak annyi személyi jel-
lege van, hogy az aligha fog megtörténni. Jelentette Sebeko nagy-
követ 1914. április 9-én. Még lesújtóbb volt Dscos belgrádi francia
követ véleménye. Nem volt jó véleménye Károlyiról. A kérdés fon-
tosságát még inkább megvilágítani látszik az, amint a szentpétervári
látogatásnak híre április 6-án a bécsi lapokban megjelent, a cseh párt-
vezérek is Szentpétervárra készültek. Ebből az következtethető, hogy
a csehek a magyarok szentpétervári előretörésére féltékenyek lettek
és hogy ottani kedvező helyzetük miatt aggódtak. Hogy aggodalmuk
meddig ment, azt mutatta Sulkowski Grigorjevics Vlagyimir prágai
orosz konzul április 23-i jelentése, amelyben a Szentpétervárott meg-
tartandó szláv kongresszusra 24 cseh delegátus érkezését jelentette be.
Hogy a magyar függetlenségi párt itt egy kiterjedt cseh szervezkedés-
nek vágott eléje, az Sulkowski egyéb jelentései mutatták, amelyekből
a monarchiának szláv hatalommá való átalakítására irányuló cseh
törekvés derül ki.
Egy pillanatra meg kell állnunk a függetlenségi pártnak ennél az
akciójánál, mert egyrészt sok félremagyarázásra nyújtott alkalmat,
másrészt magában véve is magyarázatot igényel. Miután a párt per-
szonális uniót akart Ausztria és Magyarország között,ennélfogva
nem volt antidinasztikus, amint azt hitték az idegenek, akik a mo-
narchia pusztulását szívesen látták volna. Ferenc Józsefről általában
azt hitték, hogy életét rövidesen befejezi és ez a körülmény adta meg
a jelentőségét annak, hogy az ellenzék vezére, Károlyi Mihály gróf,
a miniszterelnökkel szemben a kettős monarchiával szemben álló
Szentpétervárhoz fordult. A belgrádi francia követ már azt jelentette
kormányának, hogy Károlyi Mihály a Novoje Vremjában kijelentette,
miszerint Szerbia balkáni győzelmei véget vetnek annak a lehetőség-
nek, hogy Magyarország határait dél felé kiterjesszék. Ezidáig sem-
milyen forrás nem került elő és nem áll rendelkezésre arra vonatkozó-
lag, hogy Magyarország határait dél felé kívánta volna kiterjeszteni,
ami egyébként háború nélkül nem történhetett volna meg. Károlyi
kijelentése merőben érthetetlen volt. Fel kell tételeznünk, hogy ameny-
nyiben tényleg mondta volna, nem volt tudatában szavai jelentősé-
gének, ha meg tisztában volt vele, ezzel súlyos felelősség hárul rá,
amennyiben nem mondta, úgy másoknak esett áldozatául. Nyilatko-
zatának hatását nyomban észre lehetett venni a Balkán-félszigeten.
Sándor szerb régen herceg, Pasics Miklós miniszterelnök és Harwig
belgrádi orosz követ egymás után elismerőleg nyilatkoztak a magyar-
ságról, mely balkáni terjeszkedés helyett - ami tőle távol állott, - kész
volt meg maradni a Dráva mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése