Katyn 1943-1944 21

                                                                                 21

A nyilatkozat idézi Mikolajczyk megállapítását is, aki szerint csak a-
zok a politikai erők jogosultak arra, hogy Lengyelország fölött az u-
ralmat gyakorolják, amelyek már öt éve folytatják Lengyelország föld-
alatti harcát. Idézi végül a Völkischer Beobachter a Daily Mail beis-
merését, amely szerint a szovjet szándékosan hagyta cserben a var-
sói lengyel felkelőket, mivel ezek nem a szovjet kormány, hanem a
londoni emigráns kormány mellett tettek hűségnyilatkozatot.
A felkelők vereségével végződött a felkelés.
Valójában se Londonnak és Moszkvának nem volt érdeke hogy egy
valóban erős Lengyelország alakuljon meg a háború után. De ez
igaz az egész Közép-és Kelt-európai régióra is. A részeges minisz-
terelnöknek csak a Brit -Birodalom megmentése volt a fontos és e-
zért képes volt elárulni és odadobni népeket Sztálin markába.
Álságos amikor Fultonban beszédet mondott Churchill a vasfüg-
göny leereszkedéséről Stettintől az Adriáig. Mikor ő maga is hoz-
zájárult a bolsevizmus benyomulásához Európában.


                                                                        Vége

Katyn 1943-1944 20

                                                                              20

Ide beszúrva jegyzem meg a következőket. Volt egy másik Katyn is
mégpedig Montenegróban. Tito és bandája rendezett vérfürdőt. A-
miről szintén kevés szó esik. Vagy egyáltalán nem esik.
Álljon itt a dokumentum német jelentés alapján.
   ˝1943, november 27.
Montenegróban 50.000 embert pusztított el a vörös terror.
                         Belgrád, november 7. (Német Távirati Iroda)
Az Obnova külön tudósítója Cetinjéből beszámol a kommunista
partizánok rémuralmáról.
Elmondja a jelentés, hogy a vörös terror idején nem kevesebb mint
50.000 ember lelte halálát. Montenegróban valamennyi templomot
és kolostort szórakozó hellyé alakítottak át a kommunisták. Vala-
mennyi montenegrói község közül legtöbbet Kalasin szenvedett
és a jövőben második Katyn-ként fogják emlegetni. Ez az üdülő-
hely most már csak romhalmaz és benne tízezernyi temetetlen hulla
hever a nemrégiben történt kommunista következményeként. Ka-
lasinban mindenkit megöltek, aki az értelmiségi réteghez tartozott.
A felnőtt férfiakból alig 40 százalék maradt életben. A kommunisták
áldozataikat a legkegyetlenebb módon meggyötörték és beledobál-
ták egy mocsárba a Kara-folyó mellett. Ezt a helyet a kommunisták
˝kutyatemetőnek˝nevezték el. A tudósító azután hosszabb jegyzékben
közli azokat a tekintélyesebb montenegróiak nevét, akiket a kommu-
nisták megöltek.˝ De mint tudjuk az angolok, vagy amerikaiak nem
tiltakoztak a vérengzés miatt. Tito a szövetségesük volt. Tito kezéhez
nemcsak ez tapad, hanem más vérengzések is. A parancsokat ezekre
ő adta.
Varsóban 1944 augusztus 1-én robban ki  A Magyar Távirati Iroda a
következőket jelentette Berlinből 1944. augusztus 22.én.:
Valamennyi berlini lap első helyen foglalkozik a varsói felkelés ügyét
lezáró londoni és moszkvai nyilatkozattal, amely a nyilvánosságra
jutott anyagok nyomására - a Völkischer Beobachter szerint - most
már feladtak minden erőfeszítést avarsói dráma politikai hátterének
szépítgetésére. Valamennyi berlini lap részletes kivonatban ismerteti
a stockholmi Tidningen londoni tudósítójának leleplezéseit a varsói
esettel kapcsolatos politikai játékról. E szerint a lengyel felkelési
mozgalom élére a londoni emigráns kormány Bor tábornokot állította,
aki szabad kezet kapott a varsói harcok vezetésére és saját felelőssé-
gére adta ki augusztus 1-én a felkelési parancsot. Ezt megelőzően a
szovjetorosz Kosciusko adó julius 2-ától rendszeres felhívásokban
készítette elő Varsó lakosságát a felkelésre és julius 30-án a követke-
ző kiáltványt bocsátotta közre:
                                                Varsó lakói! Fogjatok fegyvert, támad-
játok meg a nemeteket! Mindenkinek csatlakoznia kell a felkelési
mozgalomhoz.
Varsó egymillió lakosának egymillió harcossá kell válnia a felsza-
badítás és a betolakodók megsemmisítése érdekében.
                                     Ezzel megindult a harc, mely ellenséges rész-
ról mindaddig programszerűen bonyolódott le, amíg a német ellen-
lépésekkel tökéletes fordulat nem állt be a varsói harcokban. Ekkor
az ellenséges oldal magatartása is nyomban megváltozott. A szovjet
Kosciusko rádióadó politikai lesipuskásoknak és katonai gyengeel-
méjüeknek nevezte a felkelőket, a londoni emigráns kormány pedig
a felkelés idő előtti kitöréséről kezdett beszélni. A Kreml ahelyett,
hogy most az esztelen áldozatok beszüntetésére adott volna paran-
csot a londoni emigráns kormány elnökének /mindig idejében érke-
ző fegyveres segítséget/ megígért és ezzel tudatosan a harc folytat-
tására ösztönözte a felkelőket.
London a maga részéről szintén hozzájárult ehhez a politikához, mert
egyes szállító-repülőgépeken fegyvereket küldött Varsóba.ezekből a
tényekből világosan kiderül - vonja le a Völkischer Beobachter a kö-
vetkeztetést - hogy London és Moszkva pokoli játékot űzött a varsói
felkelőkkel. A londoni emigráns kormány végleg bebizonyította, hogy
soha sem a lengyel nép érdekeit tartotta szemelőtt, hanem csupán sa-
lát becsvágya volt irányító szempontja, a Kreml pedig a maga részé-
ről a varsó felkelést csupán könnyű lehetőségnek látta, hogy elkerülje
egy második Katyn megvalósításának kényszerét.
                                           Arra nézve hogy Moszkva miért hagyta
cserben a felkelőket; a Völkischer Beobachter ismerteti még a lon-
doni Observer jelentését, mely beszámol arról, hogy ugyanez a len-
gyel rádióadó, amely annak idején bejelentette a vörös hadsereg szol-
gálatában harcoló lengyel csapatoknak szovjet részről történt lefegy-
verzését, nemrégen új felhívással fordult Londonhoz, amelyben kiált-
vány alakjában jelentette be a varsó felkelőknek Mikolajczyk kormá-
nyához való hűségét.


                                                 

Katyn 1943-1944 19

                                                                            19

   Anglia bűnrészességének még világosabb bizonyítéka az a fakszi-
miklében mellékelt okirat, melynek szerzője a francia külügyminisz-
térium.Az okmány az 1940 május 15-i dátumot viseli és azt a feljegy-
zést tartalmazza, hogy az angol nagykövet a politikai osztálynak egy
közös angol-francia-lengyel nyilatkozat közzétételét indítványozza,
tiltakozásul az oroszoktól a lengyeleken elkövetett kegyetlenségek
ellne, a Foraign Office azonban az akkori viszonyok között egy i-
lyen tüntetést nem tartott hasznosnak, mivel szerinte gyakorlati je-
lentősége egyébként sem lenne és csak politikai természetű kelle-
metlenségeket okozhatna.

    Az okmány tehát közösen angol-francia-lengyel szájból is meg-
erősíti a lengyeleken elkövetett bolsevista kegyetlenkedések tényét.
minthogy pedig ez 1940 májusából származik, közel fekszik a fel-
tevés, hogy belső összefüggésben van a katyni mészárlással. Bi-
zonyos joggal fel lehet tételezni, hogy az eset a lengyelek, és így
egyúttal az angolok és franciák előtt már akkor is ismeretes volt.
Hallgatásukkal ők ius felelősek lettek a bolsevista tombolásért.
A ˝politikai természetű kellemetlenségek˝ kifejezése pedig azt
bizonyítja, hogy az angolok már 1940 májusában is el voltak arra
szánva, hogy a bolsevistákkal Németország ellen szövetkezzenek
és támadási szándékukban megerősítsék őket.
   A háború akkor az egész világot lángtengerbe borította. Német-
ország ellenségei Danzig és a lengyel folyosó miatt robbantották
ki. Anglia és amerika azonban, amint a katyni eset és az orosz-lengyel
ellentét fejlődése mutatja, lengyel szövetségesét cserben hagyja. Ezek
az angol szavatosság következményei. Itt a bizonyíték, hogy mi tör-
ténik egy olyan országgal, melyet Anglia háborúba taszít, majd pedig
át enged a Szovjetuniónak. De a katyni gyilkosságsorozat azt is mutat-
ja, hogyan bánik a Szovjetunió az angol garanciát élvező országokkal.
Sokan tisztában voltak úgy Magyarországon mit más a Szovjetunióval
határos országok lakosai hogy mi is vár rájuk ha  a vörös bolsevista
sárkány eléri hazájukat. Ezt ma már tudjuk. Az Egyesült Államok,
Nagy-Britannia, Franciaország elárulták Európa középső-és keleti
részén élő népeit azzal hogy hitegették őket és végül titokban oda
adták egy véres kezű diktátornak Sztálinnak. 1989-1990 után a volt
kommunista országok vezetőinek kutyakötelessége lett volna fel-
szólítani a volt Szövetségeseket, hogy kérjenek bocsánatot azért
amiért elárulták ezeket a népeket és a bolsevizmus markába juttatta
őket. És nem szövetkezni az árulók és becstelenek utódjaival.
Ezzel a nyugati országok a mai napig adósak nekünk. A Közép- és
Kelet európai országok inkább járják a saját útjukat, mint a haldokló
Európai Uniót támogatni amit viszont az iszlám markába hajtottak.

Leon Koslowski volt lengyel miniszterlenök nyilatkozata 1944. február.3.
      Mint dr, Siegfried Horn, a Német Távirati Iroda diplomáciai tu-
dósítója értesül, a külügyi hivatalban meg van Leon Koslowski ta-
nárnak volt lengyel miniszterelnöknek a nyilatkozata a katyni gyil-
kosságokról tett szovjet kijelentésről. Dr. Koslowski megállapítja:
˝Alkalmat adtak nekem, hogy Katynban a helyszínen megvizsgáljam
a tényeket amelyek semmi kétséget sem hagytak hátra a lengyel
tiszteknek a bolsevisták által történ legyilkolásáról. Megküldték nekem
a rendkívüli állami szovjet vizsgálóbizottság közleményét, amely a
katyni gyilkosságról való szovjet álláspontot tartalmazza. Ez azonban
még a tüzetes átvizsgálása után sem változtathatta meg a Katynban
szerzett meggyőződésemet az egész egy nagyon rossz film forgató-
könyvének benyomását tette rám és nem tudta megrendíteni az álta-
lam megállapított tényeket. Mint azelőtt, most is azon megállapítás
mellett maradok, hogy Katyn esetében bolsevisták gyilkossága fo-
rog fenn.˝

Német jelentés a  lengyel dandár katyni szerepléséről, 1944. február 7.
    Berlini politikai körökben emlékeztetnek arra, hogy  milyen szere-
pet játszott a katyni tömegsíroknál nemrégiben az a lengyel dandár,
,mely a bolsevisták oldalán harcol. E körök elegendőnek tartják, ha
rámutatnak az angol hírszolgálat moszkvai levelezőjének következő
jelentésére:
                 ˝Annak a lengyel dandárnak a katonái, akik a vörös hadse-
reggel együtt harcolnak, gyűjtést rendeztek harckocsik előállítására,
amelyekből oly egységeket alakítanak, amelyeknek neve ez lesz:
˝Katyn megbosszulói˝. A pénz egy részét a katyni erdőben emelendő
emlékműre fordítják, megemlékezésül az ott lemészárolt lengyel
tisztekre.

                                                   



























                                                                 

Katyn 1943-1944 18

                                                                         18

Augusto Assia a ˝Ya˝ című spanyol újság londoni tudósítójának je-
lentése szerint Salisbury, az United Press londoni irodájának veze-
tője a következőket táviratozta New Yorkba:
˝Az oroszok világosan és értehetően tudomására hozták a világnak,
hogy mit értenek a jószomszédság politikája alatt.
Az a mélyebb ok, mely a lengyel-szovjet kapcsolatok megszakítá-
sához vezetett, nemcsak  lengyeleket érdekelheti, hanem az Orosz-
országgal szomszédos államokat és mindazokat az országokat is,
amelyek Sztalin felfogása szerint az orosz befolyás szférájába tar-
toznak. Katyn mindenekelőtt az oroszok területi követeléseit lep-
lezte le, másodszor pedig Moszkvának azt a kívánságát, hogy min-
den szomszédos országban neki engedelmeskedő kormány tartsa
kézben az uralmat. Oroszország kinyujtja kezét Lengyelországra,
Jugoszláviára, melynek londoni kormány ellen Sztalin már régóta
lövöldözi nyilait, Finnországra, Magyarországra, Romániára, Né-
metországra és Franciaországra, ahol az oroszok tevékenyen támo-
gatják de Gaulle-t Giraud ellen. A három balti államnak, Besszará-
biának és Karéliának a Szvjetúnióba vló bekebelezése nem is vita
tárgya. Norvégia, Belgium és Hollandia kérdését úgylátszik Mosz-
kva jelenleg még nem tartja érettnek. Az európai béke háború u-
táni visszaállításának és a háború alatt a Szövetségesek egymás
közti egységének ezekben az orosz igényekben rejlik a legnagyobb
veszedelme.˝
S hogy az akkori cikk mennyire helytálló, azt ma már tudjuk. Hisz
Moszkva csak olyan kormányokat tűrt meg mely az ő irányvonalát
viszik. Árulókat, kollaboránsokat könnyű volt találni. Mindegyik
Közép-és Kelet-Európai ország élére. Meg országon belül is.

Hogy nyugat azaz az Egyesült Államok és Nagy-Britannia bűnös -e
azt az alábbiakban taglalom.
     A katyni erdőben meggyilkolt ezernyi lengyel tiszt holttestének
felfedezése újabb bizonysága a Szovjetunióban élő lengyelek terv-
szerű kiirtására. A katyni lelelet rövid időn belül a harmadik iszonyú
bűntényt leplezi le, melyet a bolsevizmus a lengyelség ellen elkövetett.
Mintegy három hónappal ezelőtt közölte a londoni lengyel árnyákkor-
mány, hogy abból az 1.6 millió lengyelből, akiket a bolsevisták
Kelet-Lengyelországnak a Szovjetunióhoz való csatolása után Szibé-
riába hurcoltak, már csal 360.000-en voltak életben.
Dokumentumból idézem a következőket:
˝Három héttel ezelőtt az egykori lengyel tábori püspök közölte,(1943)
hogy hiteles adatok alapján a Szovjetunióban éhenhalt  lengyel
gyerekek számának 400.000-ben való megjelölése nem túlzott.˝
A katyni erdők tömegsírjai ennek a lengyel tragédiának képét e-
gészítik ki oly rettenetes módon. Miután kitudódtak a dolgok ezt
Moszkva nem tagadhatta le volna ha a szövetségesei felszólították
volna hogy tisztázza magát a vádak alól. De helyett Amerika és Ang-
lia csendet intett arra hivatkozva hogy a nácizmust kell legyőzni, de
ez csak együttes erővel, a Szovjet megsegítésével lehet csak.
Ezért a szörnytettekért Anglia és és Amerika egyformán felelős.
A Szovjetunióval kötött szerződéssel ők szolgáltatták ki Európát a
bolsevista gyilkosoknak. Ez a felismerés mindenütt utat tört magá-
nak és akatyni eset minden felelősségérzettől eltöltött európaiban
akkor ismét fel vethette a kérdést, hogy miképpen lehet ezt a vesze-
delmet száműzni? Az ˝Aftonbaldet˝ című svéd újság a katyni tömeg-
gyilkosságról szóló vezércikkében a következő mondatokban emelt
vádat és rázta meg egyúttal a lelkiismereteket: ˝A szovjeturalom
égebkiáltó szörnytette nyomán alig hallottuk egyszer is az utálat
és elszörnyedés kiáltását, pedig ez a rémtett az egész világnak meg-
mutatta, hogy mit várhat az a nép, mely rettenetes uralma alá kerül.
A katyni tömeggyilkosság valami különös szép fényt vet a Szövetsé-
gesek és köztük Oroszország ünnepélyes ígéreteinek hátterére, hogy
a szövetséges győzelem után a háborús bűnöket meg kell büntetni.
Az orosz tömeggyilkosságnak Anglia és Amerika részéről való le-
tagadása és az a hír, hogy a kormány kénytelen volt visszavonni a
Nemzetközi Vöröskereszthez a vizsgálat ügyében intézett kérelmét,
már most is mutatja, hogy milyen nagyszerű per lesz ez. Ez a per
melynek előkészítése most abban áll, hogy az első bejelentett óriási
háborús bűntényt még csak vizsgálat tárgyává sem lehet tenni, bi-
zonyosan minden szabad emberben homéroszi kacajt fog kiváltani,
már amennyiben gyötrelmében az emberiség fölött érzett kétségbe-
esésében nem fogja inkább jobbnak tartani fejét elrejteni.˝


                                         

Katyn 1943-1944 17

                                                                                 17

   Molotov külügyi népbiztos a londoni lengyel emigráns kormány-
nak 1943 április 25-én  ezek után a szovjetkormány részéről olyan
jegyzéket nyujtatott át, melyet nem lehet másként értelmezni, mint
az imént idézett ˝Kurjer Polski˝ című lengyel újságtól a Szovjetunió
rossz lelkiismeretét illetőleg megkockáztatott feltevés megerősítését.
A jegyzék ugyanis a katyni esetre vonatkozó részében ezeket mondja:
˝A Szovjetunió azt a magatartást, melyet a lengyel kormány az utób-
bi időben a Szovjetunióval szemben elfoglalt, teljesen anormálisnak
és a két szövetséges ország kölcsönös viszonyának minden szabályá-
nak és zsinórmértékének ellentmondó sértésnek minősíti. Ahhoz a
Szovjetunió ellen irányuló rágalomhadjárathoz, melyet a német fasisz-
ták a német csapatoktól megszállott szmolenszki térségben tőlük
maguktól megölt lengyel tisztekkel kapcsolatban utnak indítottak,
közvetlenül ezután a lengyel kormány is csatlakozott és a hivatalos
lengyel sajtó ezt a hadjáratot minden eszközzel támogatta. Nem e-
lég hogy a lengyel kormány az UdSSR szégyenletes fasiszta rágal-
mazásával szemben semmiféle módon sem tanusított ellenállást, ha-
nem még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a kérdés tisztázására
a szovjetkormányhoz bárminemű kérdéssel vagy kéréssel forduljon.
A hitlerista hatóságok, amelyek felelősek ezért a lengyel tiszteken
elkövetett szörnyűséges bűntényért, csak vizsgálati komédiát játsza-
nak.˝
    A szovjet kormány jegyzéke végezetül ennek  magatartásnak kö-
vetkezményeként bejelenti a lengyel emigráns kormánnyal való kap-
csolatainak megszakítását.
   És erre a hivatlos lengyel távirati ügynökség nyilatkozatot ad ki,
mely szerint miután a Nemzetközi Vöröskereszt megérkezett válasza
szerint a lengyel kérdés végrehajtása nagy nehézségekbe ütközik, a
lengyel kormány felszólítását tárgytalannak tekinti.

     Vajon nem ad -e arra a gyanúra alkalmat, hogy a lengyel emigráns
kormánynak bizonyos erők nyomására kellett a katyni eset felderíté-
séről lemondania? Azokat az erőket, amelyek a szenvedélyektől men-
tes vizsgálat útjában állottak, legtalálóbban a ˝Der Bund˝ című svájci
újságnak 1943 április 29-iki számából való szavai jellemzik:
       
        ˝Azt hogy a lengyel kormány  borzalmas katyni ügyet magáévá
tette és egy semleges közeg utján tárgyilagos vizsgálatot követelt,
még sem lenne szabad a szolidaritás megsértésének vgy éppen az
ellenséggel való egy huronpendülésnek minősíteni. Ebben az esetben
a lengyelek kötelességmulasztással vádolhatták volna meg, ha nem
tett volna lépéseket. Másrészről az oroszok jó lelkiismeretüknek
nem adhatták volna meggyőzőbb bizonyságát, mint hogyha a lengyel
kéréshez hozzájárultak volna. A német beállítás tarthatatlanságának
legjobb bizonyítéka az lenne, ha az oroszok azokat a lengyeleket, a-
kiket a katyni névsorok halottaiként sorolnak fel, a világ előtt élve
és szabadon felsorakoztatnák.˝

   De nincsen-e olyan elgondolkoztató hang is, mely a Szövetségesek
köréből származik és a katyni esetnek az egész európai politikai hely-
zetre való kiterjesztését mutatja?


























                                           

Katyn 1943-1944 16

                                                                              16

Hogy hogy rá járt a rúd a lengyelekre, érdekességképen közlöm a
következőket. 1943 augusztus 26-án jelentették a következőket:
˝ A bukaresti rendőrség és ügyészség nagy kiterjedésű vizumhamisí-
tóbanda kinyomozásával foglalkozik. A rendőrség a szegény lengye-
lekre gyanakszik, mert a szegény lengyelekre most mindent rá lehet
fogni.˝

Az egész katyni ügyben azonban a londoni lengyel emigránskormány
honvédelmi miniszterének, Kukiel tábornoknak a lengyel tisztek
eltünéséről kiadott nyilatkozata a legérdekesebb. A nyilatkozat ki-
vonatosan a következő: ˝ 1940 szeptember 17-én a vörös hadsereg
hivatalos szerve, a ˝Vörös Csillag˝ azt jelentette, hogy az 1939 szep-
tember 17-ike utáni harcok folyamán a szovjet 181.000 lengyel
foglyot ejtett, köztük körülbelül 10.000 lengyel tisztet.
A lengyel kormány egyik értesülése szerint a szovjet 1939 novem-
berében három nagy fogolytábort állított fel, éspedig Kozielszkben,
Szmolenszktől keletre, Sztaroboelszkben, Charkov közelében és
Osztaskovóban, Kalinin közelében.
Kozielszkben 5.000 hadifogoly volt, köztük 4500 tiszt, Sztarobi-
elszkben 3.920 hadifogoly, köztük 100 polgári személy, a többi
pedig tiszt, Osztaskovóban 6.570 hidifogoly köztük 3.000 tiszt.˝
A nyilatkozat a továbbiakban azt mondja, hogy a szovjet hatósá-
gok április 5-től május közepéig megkezdték a fogolytáborok ki-
ürítését. Amint a  lengyel kormány a lengyel-szovjet szerződés és
katonai egyezmény  megkötése után hozzálátott a szovjetoroszorosz-
országi lengyel hadsereg felállításához, a katonákat és polgári szemé-
lyeket nem számítva 8.300 tiszt hiányzott. Kot nagykövet és Anders
tábornok felszólították a szovjet hatóságokat, hogy indítsanak vizs-
gálatot, mi történt a fentemlített fogolytáborokból elkerült lengyel
tisztekkel. 1941 október 6-án Kot nagykövet a foglyok listáját kérte.
˝Moszkvai látogatás alkalmával Sztalin miniszterelnökkel folytatott
megbeszélései során 1941 december 3-án Sikorski tábornok is kö-
vetelte valamennyi lengyel hadifogoly szabadonbocsátását és te-
kintettel arra, hogy nem kapott kézhez névsorokat, Sztalin minisz-
terelnöknek egy 3.843 lengyel tiszt nevét tartalmazó listát nyujtott
át, melyet a fogolytárak állítottak össze.
Sztalin miniszterelnök biztosította Sikorski tábornokot, hogy az am-
nesztia általános természetű és katonai, valamint polgári személyekre
egyaránt vonatkozik és a szovjet kormány minden lengyel tisztet sza-
badonbocsátott. Sikorski erre a miniszterelnöknek egy újabb, 800
nevet tartalmazó névsort adott át, azonban a két listában említett tisz-
tek közül egyik sem került vissza a lengyel hadseregbe.˝ A nyilatko-
zat hozzáfűzi, hogy a lengyel hadifoglyok sorsa miatt Raszinski kö-
vet is többször interveniált Bogomolov szovjet nagykövetnél, azon-
ban ˝a lengyel kormány nem kapott feleletet a három táborból elke-
rült tisztek és más foglyok tartózkodási helyéről˝. A nyilatkozat a
továbbiakban megállapítja, hogy tekintettel a németeknek a sok e-
zer lengyel tisztholttestének feltalálására vonatkozó teljes részletes-
ségű tudósításaira és arra a kategórikus kijelentésre, hogy ezeket a
szovjet 1940 tavaszán meggyilkolta, szükségesnek bizonyult a fel-
fedezett tömegsírok megvizsgálása és a tényállásnak egy erre alkal-
mas nemzetközi testület, mint például a Nemzetközi Vöröskereszt
részáről való ellenőriztetése, a lengyel kormány tehát felkérte, ezt
az intézményt, hogy küldjön bizottságot arra a helyre, ahol a lengyel
hadifoglyokat állítólag meggyilkolták.

    Vajon a nyilatkozat szavaiban és a katyni esettel kapcsolatos meg-
állapításokban ki nem mondva ugyan, de nem foglaltatik-e benne az
a felfogás, hogy a szovjetorosz szövetséges valóban bűnös lehet egy
ilyen gyilkosság elkövetésében? Másrészről viszont a nyilatkozat egy
olyan kérdést vet fel, amely közvetlenül nem tartozik ugyan a katyni
esethez, de a szovjet fogságba került lengyel tisztek tragikus sorsán
kívül megvilágítja azt a cinizmust is, amellyel a szovjet szövetséges
a londoni lengyel árnyékkormány többszöri tudakozására válaszolt.



























                                             

Katyn 1943-1944 15

                                                                             15

A berlini rádióban 1943 május 6-án Pritacha János beszélt a katyni
tömeggyilkosság agyon hallgatásáról.
          ˝ Angliában meg kampány indult meg Katyn ellen.
Az angol propaganda mindent elkövet az zsidó-bolsevista módszerek
elkendőzése céljából. Már néhány héttel ezelőtt megkezdték ezt külön-
féle karikatúrákkal. Ezeken a torzképeken természetesen a német pro-
pagandának tulajdonítják a katyni rémségeket.
                    A második lépés abban nyilvánult meg, hogy minden hirt
elnyomtak az ujságokban, ami Katynra vonatkozott. Bizalmasan, de
nyomatékosan felhívták az angol és amerikai ujságokat, hogy ne ír-
janak többé Katynról.
                   Végül az angol propaganda-miniszter és az amerikai
információs miniszter külön-külön nyíltan kijelentette, hogy most
pedig vége legyen Katynnak!
                   Ezt nevezhetjük az agyonhallgatás zsidó taktikájának.
De ilyen világraszóló gazságot még sem lehet agyonhallgatással
meg nem történté tenni. S elvégre ezek alapján nem csak a lengye-
lek, hanem a többi népek is fogalmat alkothatnak a bolsevista mód-
szerekről, amelyek még őket is elérhetik.
                  A bolsevisták magatartása minden esetre nagy dilemma
elé állította az angolokat: Vagy meg kell szakitaniok a szovjettel
folytatott barátságot - vagy pedig kitartani a bolsevisták mellett
s végképpen elejteni a lengyeleket. Az angolok természetesen az
utóbbit megoldást választották. De hogy ezt valamennyire elpa-
lástolják  a NEW-YORK TIMES moszkvai tudósítója utján  kér-
déseket intéztek Sztalinhoz. Megkérdezték, hogy kívánja-e a Szov-
jetunió  egy erős Lengyelország felállítását, s milyennek képzeli el
a háború utáni szovjet-lengyel kapcsolatokat?
                                   Moszkva válasza: A Szovjetunió természete-
sen kívánja az erős Lengyelország helyreállítását és pedig jószom-
szédi viszony és szoros szövetség alapján.
                                  Európa népei már jól tudják, mit jelent szov-
jet nyelven egy ilyen jószomszédi viszony! Mielőtt a bolsevisták
bevonultak a balti államokba, nem egyszer kijelentették, hogy szív-
ből óhajtják a független Észtország, Lettország és Litvánia fenn-
állását, sőt szoros szövetséget kívánnak ezekkel a balti államokkal.
Azután prdig egyszerűen megrohanták őket s hozzáfogtak a balti
intelligencia kiirtásához. Hasonló módon kísérleteztek Finnországgal
is.
                              Most tehát a lengyel emigránsok pontos képet
alkothatnak arról, milyen sors vár rájuk szövetséges győzelem
esetén: Szovjet-Lengyelországgá válnának. ˝
Május 6-án Visinszkij helyettes külügyi népbiztos köntörfalazva beismeri
a Szovjet lengyelellenes intézkedésit. Beismerte a ˝10.000 lengyel
tiszt ˝eltűnését.˝ Visinszkij helyettes külügyi népbiztos május 6-án
az angol és amerikai sajtó moszkvai tudósítóinak hosszú nyilatko-
zatot tett a lengyel szovjet kapcsolatokról. Nyilatkozata rávilágított
a Szovjetunióban élő lengyelek tragikus sorsára. Visinszkij az igye-
kezett bizonyítani, hogy a lengyel összeomlás után a Szovjetunióba
menekült lengyelek ˝rutul fizettek˝ a szovjet kormányzat jótéteményei-
ért.
                            Így a Sikorszkiékkal létrejött megállapodás értelmé-
ben szovjet területen megszervezett lengyel hadsereg nem volt hajlandó
a szovjet-német arcvonalra menni, ugyanakkor a Szovjetunióban mű-
ködési engedéllyel ellátott lengyel diplomáciai képviseletek szovjet-
ellenes szándékos rongálás és kémkedés gyanujába estek. Ilyen kö-
rülmények között a szovjet kormány megtorlásokhoz volt kénytelen
folyamodni, amelyek részben törvényes elítélésben, részben deportá-
lásban, részben pedig abban nyilvánultak meg, hogy a katonai alaku-
latoktól megvonták az élelmezést.
                         Visinszkij helyettes külügyi népbiztos egyebek között
közölte, hogy 1942 április elseje óta az eredetileg 96.000 főből álló
lengyel hadseregből csupán 44.000 embert láttak el élelemmel. Visin-
szkij 2630-ban állapítja meg azoknak a lengyel tiszteknek a számát,
akiket az új lengyel alakulatok vezetésére toboroztak, mert - mint
mondja - többet nem tudtak felhajtani.
                         Ezzel - mint német részről mondják - mérvadó szov-
jet helyen bevallják, hogy a többi tízezer lengyel tiszt eltűnt, tehát
más szóval: közvetve megerősítik a Katyn mellett lefolyt tömeges
gyilkosságot, ahol 10.000 katona holttestét találták meg.
                        Visinszkij nyilatkozatában figyelemre méltó az a
megállapítás is, amely szerint nem felelnek meg a valóságnak azok
az állítások, hogy a szovjet hatóságok a lengyel állampolgárokat,
˝akiknek száma egyáltalán nem nagy˝, megakadályozták abban,
hogy a Szovjetuniót elhagyják. Mint mérvadó német helyen ezzel
kapcsolatban kijelentik, megjegyzendő hogy lengyel részről a Szov-
jetunióban élő lengyel állampolgárok számát legkevesebb másfél
millióban jelölték meg. Ebből nem kevesebb mint 400.000 a gyermek.
                       Ha Visinszkij azt mondja, hogy 12.000-nél alig több
lengyel polgári egyén hagyta el a Szovjetuniót, mégpedig lengyel
katonáknak Iránba átköltöztetésével kapcsolatban, Joggal tehető fel
a kérdés: Mi lett a többiekkel?
                       Visinszkij kijelentése - mint Berlinben továbbiakban
hangoztatják - semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy Katyn a szovjet
politika egyik elvének kifejezője és még sokkal borzalmasabb rész-
letekre enged következtetni, mint ahogy eddig feltételezték.

A Magyar Szabadság Rádiója 1943 május 16-i adásában a következő-
hangzott el: ˝ Egy zsidó hírszolgálati iroda szerint abból az 50.000
lengyel állampolgárból, akiknek Sztalin engedélyt adott, hogy a Szov-
jetunióból eltávozzanak, 40.000 zsidó volt. Ez a tény is a Szovjet
zsidókörök erős befolyását mutatja. A Szovjetunióból távozottak tul-
nyomó többsége, mint agitátor ment a Közel-Keletre, a kisebb rész
pedig azért vándorolt ki, mert nem tudott megfelelő megélhetést ta-
lálni.
                             Angliában és Amerikában az utóbbi időben erő-
teljesen terjed az antiszemitizmus. Legutóbb egy londoni ujság fa-
kadt ki amiatt, hogy a közösség elleni bűncselekmények tettesei
legnagyobbrészt zsidók. Az antiszemitizmus ellen egy Swaffer ne-
vű angol ujságíró írt cikket, a cikk visszhangja azonban éppen ellen-
kező hatásu volt, mert az olvasók felháborodottan írták meg neki,
hogy őt is zsidóbérencnek tartják.
Az angolszász államokban növekvő antiszemitizmus figyelemre mél-
tó jelenség, azt bizonyítja, hogy a zsidóság nagyis rövidlátóan ítéli
meg a helyzetet. Nagybritanniát például oly nagyszámu zsidóság ö-
zönlötte el, hogy ez érthetően felkeltette a közönség ellenszenvét. ˝

Május 22-én szombat déletőtt az ˝Ipolyhidvégi Lengyel Tiszti Gyüj-
tőtőbor ˝tisztikara a bolsevisták által a Katyn-i erdőkben kegyetlenül
legyilkolt elhunyt bajtársaik lelkiüdvéért az ipolyhidvégi római kat.
templomban bemutatott gyászistentiszteleten vettek részt. A requi-
emet Is. Pudló Tádé lengyel tábori főlelkész celebrálta. A kegyelet
jeléül a szentmisén a hivatalos hatóságok kiküldöttei is megjelentek,
élükön dr. Kiss János százados, táborparancsnok, a község képvise-
letében Nedeczky Szilárd főjegyző és a drégelypalánkon állomásozó
102. légvédelmi tüzérosztály parancsnokságának tisztiküldöttsége.

                                           
                                                           

Katyn 1943-1944 14

                                                                              14

   Ezekben  a levelekben egyébként valami nagyon jellemző:
abban a sok száz levélben, amelyek még más eltűnt lengyel tisztek
nevét kötik össze sorsuk kérdésének felvetésével, éppenúgy, mint azok-
ban az adatokban, amelyek már megállapított személyazonosságú meg-
gyilkotak hozzátartozóitól származnak, minduntalan felbukkan az a
megállapítás, hogy a fogságba került lengyel tisztek 1939 ősze óta
csak egyszer, éspedig  1939 decembere és 1940 március vége között
adtak magukról életjelt. Csak két esetben érkezett közlés arról, hogy
Kozielszkből és Sztarobieszkból (majdnem kizárólag csak ennek a
két tábornak neve szerepel a levelekben) még 1940 áprilisának első
napjaiban távirat érkezett. Ebből félreérthetetlenül, kitűnik, hogy a
gyilkosságok időpontjára vonatkozólag időközben a törvényszéki
orvosszakértők részéről is megerősített adatok helytállók.
   Ám a külföldi lengyel nyelvű újságok is terjedelmes megjegyzé-
seket fűznek a katyni esethez. Valamennyien hevesen állást foglalnak
a Szovjetunió ellen és az USA részéről azonnali vizsgálat megindí-
tását követelik. Április 16-án írja az Amerikában megjelenő ˝Novo
Swiat˝ című lengyel újság: ˝Kérdezzük Sztalint, mi történt a koziel-
szki fogolytábor 10,000 lengyel tisztjével?˝ Április 17-én ugyanez
újság megállapítja: ˝A berlini jelentés, mely szerint ott 10,000 hul-
lát tartalmazó sír van, súlyos csapás az egész világ számára. Követel-
jük hogy Washington vegy vizsgálat alá a borzalmas ügyet.˝ Április
19-én az újság kijelenti, hogy a német tudósításokat ˝nem lehet egy-
szerűen mint német propagandát elutasítani.˝

   A Buenos Airesben megjelenő ˝Kurjer Polski˝ hasonlóképpen
erélyesen szembeszáll a szovjetkormány bőbeszédű fecsegésével,
melyben ez a katyni tömeggyilkosságot német propagandafogásnak
akarta minősíteni mint ahogy ezt 1990-ig akarták elhitetni a világgal,
majd ugyan ezen évben elismerte Gorbacsov. Mivel az ő páncélszek-
rényében őrizték  És csak 1990-ben ismerte el a bűncselekményt és
a párt illetve a legfelsőbb vezetés. De folytatva tovább. ˝Rossz a
lelkiismeretük˝ cím alatt a lap megállapítja, hogy a bolsevisták a
nemzetközi Vöröskereszt bizottságának kiküldését örömmel üdvö-
zölnék, ha ártatlanok lennének. Egy ilyen bizottság minden kétséget
kizáró módon meg tudná állapítani, hogy a német vádak megfelel-
nek-e az igazságnak. Azonban úgy látszik, hogy a bolsevisták éppen
ettől félnek és ezért a leghihetetlenebb módon támadják a Sikorski-
kormányt.

   Az Angliában megjelenő lengyel újságok és folyóiratoknak a katyni
tömeggyilkossághoz fűzött mondanivalóját a londoni ˝Daily Mirror˝
(április 28-án) a következőképpen foglalta össze:

        A lengyel emigráns kormány hivatalos lapja többek között
ezeket írja: ˝A holttestek felfedezésérőr szóló hír a közelkeleten
állomásozó lengyel hadseregre mély hatást tett. Minden lengyel
kívánsága, hogy a Vöröskereszt a lehető leggyorsabban folytassa
le a lehető legalaposabb vizsgálatot. Anders tábornok, a közelkeleti
lengyel csapatok parancsnoka napiparancsot adott ki, melyben min-
den egység számára istentiszteletet ír elő a három fogolytábor baj-
társainak lelki üdvéért és azokért, akik a szovjeturalom alatt a bör-
tönökben és gyűjtőtáborokban megfagytak vagy éhenhaltak.˝

   A ˝Dziennik Polski˝ ugyanabban a számában - jelenti továbbá a
˝Daily Mirror˝ - jelent meg egy lengyel tiszt saját élményein alapu-
ló beszámolója is, akinek sikerült egy szovjet fogolytáborból meg-
szöknie. A tiszt lengyel állampolgárok lemészárlásáról számolt be
és hozzáfűzte:
  ˝A táboron parancsnokló szovjetbiztos gyakran mondogatta, hogy
a tábor lakói szerencséjüknek tarthatják, hogy még egyáltalán élnek.˝

  A ˝Robotnik Polski˝ című lengyel szocialista folyóirat április 20-án
egyik cikkét ezekkel a szavakkal kezdte:
         ˝Azok ellen a Szovjetoroszországban élő lengyelek ellen, aki
megkísérelték, hogy országukhoz húek maradjanak, valóban szovjet-
orosz üldözési orgia indult meg. A szovjet kormányt le kell téríteni
erről az utról, mert ez az út a lengyelek számára csak a Szovjetúnió-
ban élő honfitársaik kínzását és halálát jelenti.˝ Azok a lengyelek,
akik Moszkvában a ˝Szabad Lengyelország˝ című napilapot kiadják,
nem mások, mint olyan árulók csoportja, akik lengyel hazafiaknak
akarják magukat kiadni.˝
   A ˝Daily Mirror˝ ezekhez a jelentésekhez hozzáfűzi, hogy a lengyel
újságok a legyilkolt lengyel tisztek tömegsírjának megtalálásáról
szóló német híradást szilárd ténynek fogadják el.
























                                                   

Katyn 1943-1944 13

                                                                                13

Ezután Hájek professzor így folytatja:

       ˝56 éves vagyok, orvosi gyakorlatom folytán már sok mindent
megéltem, de mint cseh sebész tudatában voltam, hogy ezek életem
legnehezebb boncolásai közé fognak tartozni. Mindjárt másnap fel
kerestük a katyni erdőt, ahol asszisztenseivel és néhány polgári sze-
méllyel Buhtz professzor várt minket. A szabad ég alatt és szeren-
csére napos időben mindegyik orvosrésztvevő megkapta a maga bonc-
asztalát, mely olyan volt, amilyen ez például a temetőkben végzett
boncolásoknál szokásos:
két-két fatömbön nyugvófatáblát. Ilyen célra ez is elég.˝
    Ha valaki azt várná, hogy  az orvosok előre kikészített hullákat
kaptak boncolásra, tévedne.      ˝Mindenekelőtt minden orvos meg-
jelölhette azt a tömegsírt, amelyből hullákat akart hozatni, de maga
jelölhette meg a felboncolandó hullát is. Ezután a jegyzőkönyveket
közös orvosi tanácskozáson felülvizsgáltuk. Ennek alapján hivatalos
összefoglaló jegyzőkönyv készült, melyet, amint a már a napisajtóból
ismeretes, én is alá írtam.˝

Ahogy nyilvánosságra kerültek a dolgok a katyni mészárlásokat ille-
tőleg, szerte avilágban nagy felháborodást váltottak ki. Egész Lngyel-
országot a felháborodás hulláma öntötte el és az addig azonosított
halottak névlistáját folyamatosan közló újságokhoz százával érkeztek
a levelek a lakosság minden rétegéből.
    Így például csak két levelet ragadunk ki a sok közül;   egy egykori
tiszt ezredbajtársa, Kiszko őrnagy meggyilkolásának hatása alatt, aki-
nek nevét az egyik halotti listán felfedezte, így ír: ˝Barátomnak ezen
végzetét nem szánta azt a sorsot, hogy a csatatéren katonahalált haljon,
sem az 1914-18 évi világháborúban, sem pedig a bolsevisták elleni
1918-21 évi harcokban. Az 1939 évi háborúban is sértetlen maradt,
hogy azután az orosz fogságban mint a legelvetemültebb bűnözőt
gyilkolják le.
Ezt tették Sztalinnak, ennek az emberi alakot öltött utálatos szörnynek,
a világzsidóság szolgájának teremtményei, ennek a gyilkosnak kezes
eszközei, akihez hasonlót a világ még nem látott.
    Őrnagy, barát és mártír egy személyben - meggyilkolták.
Meggyilkolták olyan módszerrel, amilyent a világ eddig még nem is.
mert és a mai dühöngő háború sem ismer. De ez már így van: ilyet
csak kelet kultúrája tud kitermelni,
csak Sztalin zsidó hóhérlegényeivel.
     Aludj nyugodtan csak kedves Kiszko, az élők és azok a jóakaratú
emberek, akik ezt a gaztettet felfedezték és az egész világnak bemu-
tatták, megfogják bosszulni, mártírhalálodat és fegyvertársaid legyil-
kolását. És ha valakikor Isten, az Úr ítélőszéke elé szólít téged, csak
azt az egyet mond: hogy Katynnál a zsidók ütöttek agyon és kínjaid-
ért minden bűnödet megbocsájtja. Aludj békén, te vértanú
Ezt a gonosztettet eléri a bosszú és büntetés. Halálodban az egész
világ a Kreml arcát és a zsidóság szándékait látja.
Egy napon azonban minden élő fel fog kerekedni, akár agg, akár
gyermek, hogy kővel és fejszével a keleti kísértetet pozdorjává zuz-
za. A zsidóságnak és a kommunizmusnak el kell tűnnie; akkor nyu-
galom lesz, béke és rend lesz a földön és a bűnösök elnyerik bűnteté-
süket. ˝

   Egy Sacha egykori lengyel kapitánynak rokona, aki 1939 óta csak
egyszer kapott tőle életjelet Oroszországból, és pedig Sztanobielszki
fogolytáborból (1940 március 25-én), így ír: ˝Ettől az időtől kezdve
nyoma veszett.
A katyni hírek Sacha hátramaradottjait mélyen megrázták.
És kész vagyok, hogy még ma utnak induljak, hogy számlámat a vörös
hóhérokkal kiegyenlítsem. Ha hasznavehető vagyok, nyomban rendel-
kezésre állok. 26 éves vagyok, erős és egészséges.˝

                                                     

Katyn 1943-1944 12

                                                                               12

   Nagyobb számú került vizsgálat alá annak az elváltozásnak szem-
pontjából is, melynek Orsós professzor tapasztalatai szerint a halál
idejének megállapításában nagy fontossága van. Ez az elváltozás egy
többrétegű kéregképződményből áll, mely a már agyagszerűen egy-
nemű anyaggá változott agyállomány felületén jelentkezik, de csak
olyan hulláknál, amelyek már nem kevesebb, mint három éve vannak
a földben. Erre az állapotra többek között igen erősen kifejlődött
formában az 526-os számú holttest koponyáján akadt példa, amely
egy nagy tömegsír felületéről került elő.

                                       Összefoglaló szakvélemény:

   A katyni erdőben a bizottság a lengyel tisztek tömegsírjait vizs-
gálta meg, melyek közül eddig hetet nyitottak meg.
Ezekből eddig 982 holttestet hoztak napvilágra, vizsgáltak meg,
részben fel is boncoltak és 70 százalékuk személyazonosságát
állapították meg.
   A hullák a halál okaképpen kizárólag nyakszirtlövésre vallanak.
A tanuvallomásokból, a halottaknál talált levelekből, naplókból,
újságokból stb. kiderül, hogy az agyonlövetések 1940 márciusára
és áprilisára estek. A tömegsírokban és az egyes lengyel tisztek
hulláin talált leletek, melyeket a jegyzőkönyv részletes, mindezzel
teljes összehangzásban vannak.

             Dr. Speleera        Dr. Markov         Dr. Tansen

             Dr. Saxén            Dr. Palmieri         Dr. Milosavich

             Dr. de Burlet       Dr, Hájek             Dr. Birkle

             Dr. Naville          Dr, Subik             Dr. Orsós



         Akik részt vettek a vizsgálatban a saját országukba való vissza-
térésük után állást foglaltak a sajtójukban és rádiójukban a katyni eset
kapcsán a tudományos jegyzőkönyvhöz további magyarázatokat fűztek.
Főképpen azokra a pontokra vonatkozólag, amelyekben a bolsevisták
és a Szövetségesek propagandája megkísérelte, hogy a katyni esetet
összekuszálja és a németek nyakába varrja, ezeket a magyarázatokat 
is ismertetem. Így például Dr. Hájek, a törvényszéki és bűnügyi orvos-
tan prágai professzora a ˝Večerní české slovo˝ című lapban így ír 
benyomásairól:
       ˝Hogy minden vonatkozásban világosságot teremtsek, meg kell
jegyeznem, hogy minden résztvevőnek teljes mozgási szabadsága volt
és minden kívánságát nyomban teljesítették.˝

   A katyntól mintegy két kilométerre fekvő erdőcske talaja, melyben
a tömegsírok vannak, száraz, légszigetelő és homokos, úgyhogy koránt
se csoda, ha a lengyel tisztek nem mutatták a gyors feloszlás tüneteit,
hanem - kivéve a kevéssé felismerhető arcokat - jól konzervált állapot-
ban maradtak és könnyen boncolhatók.

    Sok benemavatottat megzavart, hogy a legtöbb holttestnél könnyen
olvasható személyi okmányokat találtak.
A résztvevők azonban saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy
a lengyel tisztek okmányaikat túlnyomó többségben jó bőrtáskában
őrizték, így tehát nagyon is érthető, hogy a finom homokban megma-
radtak.

   A tömegsírokat borító homokréteg másfél méter vastag és a fák, amint
már a hivatalos jegyzőkönyv is megállapította, mintegy öt évesek voltak.
Kétségtelen, hogy ezeket két éves csemeteként ültették a tömegsírok
fölé. Vannak itt idősebb fák is, ezek alatt azonban nincsenek sírok.
   

                                    

Katyn 1943-1944 11

                                                                              11

   Egy nyakszirtlövéssel megölt lengyel tiszt fején talált harántlövé-
sekből, mely csak a külső csontfalat nyomta be, arra lehet következ-
tetni, hogy ez a golyó először egy másik tisztet ölt meg és hogy ennek
testét elhagyva hatolt a már előzőleg agyonlőtt tisztnek a gödörbe
fekvő holttestébe. Ez a tény arra a gyanura nyujt alkalmat, hogy a
temetés helyére való szállítás elkerülése céljából nyilván magukban
a gödrökben is történtek agyonlövetések.

   A tömegsírok tisztásokon vannak, teljesen el vannak simítva és
fiatal fenyőfákkal beültetve. A bizottsági tagok saját szemrevétele-
zése és a szaértőül odarendelt von Herff erdészmester kijelentése
szerint legalább öt éves a nagy fák árnyékában rosszul fejlődött
fenyőcsemetékről van szó, melyeket három évvel ezelőtt ültettek
erre a helyre.

   A tömegsírok lépcsőzetesen illeszkednek a tiszta homokból állő
dombos terepbe és részben egészen a talajvízig érnek le.
  A holttestek majdnem kizárólag hasmánti helyzetben szorosan ű
egymás fölött és egymás mellett fekszenek, oldalt a széleken vilá-
gosan felismerhetően rétegezve, középen inkább szabálytalanul.
A lábak majdnem mindig ki vannak nyujtva. Nyilvánvaló, hogy a
tér rendszeres kihasználása volt a cél. A kiásott holttestek a bizott-
ság tagjainak egyöntetű megfigyelése  szerint, amint különösen a
gombokból, rangjelzésekből, csizmaformákból, fehérneműbélyeg-
zőkből stb. kétségtelenül meglehet állapítani, összesen és egyenkint
lengyel egyenruhákat viselnek. A gyakori prémek, bőrkabátok, kö-
tött mellények, tiszti csizmák, tipikus lengyel tiszti sapkák téli ru-
házatra utalnak.
csak egészen kevés holttest nem tiszté, egy esetben lelkészé.
A ruhaméretek megfelelnek a testméreteknek. Az alsóruhák rendesen
be vannak gombolva, a nadrágtartók, derékszijjak ugyancsak rende-
sen a helyükön vannak. Ebből az következik, hogy a hullákat eészen
halálukig egyenruháikban földelték el.
   A holttesteknél órák és gyürük nincsenek, bár az egészen a legutol-
só napokig és órákig pontos időmegjelöléseket tartalmazó naplófel-
gyezések szerint a tiszteknek voltak óráik.
Nemesfémből készült tárgyak csak nagyon kevés számu holttestnél
és itt is csak rejtekhelyekről kerültek elő. Ezzel szemben sok hulla
álkapcsában vannak aranyfogak. Lengyel bankjegyek nagyobb meny-
nyiségben kerültek napfényre, nem ritkán váltópénzek is. ezen kívül
sok halottnál volt lengyel cigaretta- és gyufásdoboz, egyes esetekben
dohányos doboz és cigarettaszipka is,  ˝Kocielszk˝  véséssel. (A leg-
több meggyilkolt utolsó fogolytáborának neve.) A holttesteknél ta-
lált iratok (naplók, levelezés, újságok) az 1939 ősze és 1940 március-
április közötti időből származik. A legutolsó eddig megállapított dá-
tum egy orosz újság megjelenési napja, 1940. április 22.
   A hullák feloszlási állapota különböző fokokat és formákat mutat,
amit a holttesteknek a síron belül és egymáshoz viszonyítva elfoglalt
helyzete magyaráz. A felületen és a hullamassza szélein mutatkozó
mumifikáltság mellett a hullatömeg közepén nedves rothadás jelentke-
zik. A szomszédos hulláknak a besűrűsödött hullanedvek folytán
bekövetkezett összeragadása és összeforradása, különösen pedig a
nyomásból származó és egymásnak kölcsönösen megfelelő alakvál-
tozások feltétlenül arra vallanak, hogy a hullák eredeti helyzetükben
maradtak.
    Az elföldelés idejéből származó rovarok és rovarrészek a hullákon
egyáltalán nem fordulnak elő. Ebből az következik, hogy az agyon-
lövetések és elhantolás hideg, rovarmentes évszakban történt.

Katyn 1943-1944 10

                                                                              10

   A küldöttség munkájánál és tanácskozásainál jelen voltak
továbbá:
1, Dr. Buhtz, a törvényszéki és bűnügyi orvostan rendes tanára a
boroszlói egyetemen, a katyni ásatásoknak a német véderő főpa-
rancsnoksága részéről megbízott vezetője.

2. Médecin-inspecteur Dr. Costedoat, a francia kormányfő megbí-
zottja a bizottság munkájába való részvételre.

   Szmolenszk mellett a katyni erdőben lévő tömegsíroknak nemrég
a német hatóságok tudomására jutott felfedezése Dr. Conti birodal-
mi egészségügyi vezetőt arra ösztönözte, hogy a különböző európai
országokból a fent nevezett szaktudósokat hívja meg a katyni lelet
megtekintésére, hogy ezzel ennek a páratlanul álló esetnek felderí-
téséhez hozzájáruljanak.
   A bizottság személyesen hallgatott ki néhány idevaló illetőségű
orosz tanut, akik töbek között megerősítették, hogy a Katynhoz
közel fekvő Gnieszdovo állomáson 1940 márciusában és áprilisá-
ban majdnem naponkint nagyobb lengyel tisztekből álló szállítmá-
nyokat raktak ki, fogyolyszállítóautókon a katyni erdőbe szállítottak,
többé senki sem látta őket; a bizottság tudomást vett továbbá az
eddigi leletekről s megállapításokról és megtekintette az előkerült
bizonyítékokat. Eszerint, 1943 április 30-ig 982 holttestet ástak ki.
Mintegy 70 százalék személyazonosságát nyomban megállapították,
míg a többiek iratait csak gondos előkezelés után lehet a sz6emély-
azonosság megállapítására felhasználni. A bizottság a megérkezése Az
előtt kiásott holttesteket mind megtekintette és nagyobb számú holt-
testeket mind megtekintette és nagyobb számú holttestet közülük
Buhtz professzor munkatársaival fel is boncolt. A mai napig hét tö-
megsír megnyitása történt meg, melyek közül a legnagyobb becslés
szerint 2500 tiszt holttestét tartalmazza.
   A bizottság tagjai személyesen kilenc holttestet boncoltak fel és
számos, külön kiválasztott hullát tetemnézésnek vetettek alá.

A végrehajtott vizsgálatok és szemlék törvényszéki orvostani 
                                         eredményei. 
 
    Az eddig kiásott holttesteknél a haláloka kivétel nélkül mindig
fejlövés volt. Általában mindig a nyakszirtlövés esete forog fenn,ű
éspedig túlnyomólag egyszerű nyakszirtlövésről van szó, ritkább
esetekben kettős, egy esetben pedig hármas nyakszirtlövésről. A
belövés helye általában mélyen a nyakszirt alsó részén van és
hátsó fej lyukja mellett vezet a fej csontozatába, míg a golyó rend-
szerint a homlok és hajzat határán hagyja el a fejet, egészen ritka
esetekben alacsonyabban. A lövések általában nyolcmilliméteres
pisztolyból származnak.
   A koponya szétroncsolódásából, a belövés helye közelében a ko-
ponyacsontokon található lőpornyomokból és a lövési helyek egy-
öntetűségéből odaérintett torkolattal vagy közvetlen közelből tör-
tént agyonlövésekre lehet következtetni, annál is inkább, mivel a
golyócsatorna kevésszámú csekély eltéréssel általában mindenütt
ugyanazon irányú. A sérülések és a belövések helyének feltűnő azo-
nossága gyakorlott kézre enged következtetni. Számos holttestnél
a kezek egyforma megbilincselését és egyes esetekben a ruhán és
bőrön négyélű szuronytól származó szurásokat állapítottunk meg.
A megkötözés módja megfelel azon orosz polgári személyek holt-
testén megfigyelhető kötözési módnak, akiket ugyancsak a katyni
erdőben ástak ki és már sokkal régebben temettek el. Megállapítást
nyert továbbá, hogy az orosz polgári személyek holttestein meg-
figyelhető nyakszirtlövéseket is hasonló biztonsággal adták le.

                                     

Katyn 1943-1944 9

                                                                                     9

Az iratai is nála voltak: Szmoravienszky dandártábornok volt, a lub-
lini kerülethez tartozó Litvinszkből. Egyenruhája, derékszijja és váll-
szijjai még jó állapotban voltak, hasonlóképpen rangjelzései is. Csak
a vörös tábornoki csíkok feketedtek már meg.Még minden nála volt,
többek között egy ezüst cigarettetárca is tiszttársai belekarcolt nevé-
vel.

        Úgy látszik, hogy a foglyok közül sokan a végsőkig küzdöttek
a kivégzés ellen. Kezük hátra volt kötve és szájuk fűrészporral tele-
tömve. Mind arccal a földre borulva fekszenek és valamennyien há-
túlról kapták fejükbe a golyót.˝

   Amint a felsorolt európai tanúk egyértelműen tanúságot tettek a
katyni szörnytettről, az európai tudomány képviselői is meggyőzően
igazolták, hogy egyesegyedül a bolsevista gyilkolási vágy felelős a
katyni sírokban fekvő lengyel tisztek lemészárlásáért.

         ˝1943 április 28-ika és 30-ika között az európai főiskolák tör-
vényszéki orvostani katedráinak vezető képviselőiből és más neves
főiskolai, egyetemi orvostanárokból alakult bizottság vette beható
vizsgálat alá Szmolenszk mellett a katyni erdőben a lengyel tisztek
tömegsírjait.˝

  Így hangzik a bevezetés ahhoz a jegyzőkönyvhöz, melyet a szóban-
levő bizottság kutatásainak eredményeképpen nyilvánosságra hozott.
A jegyzőkönyv olyan egyértelműen és olyan megvesztegethetetlen
tudományossággal deríti fel a katyni gyilkossági ügyet, hogy megér-
demli a szószerinti ismertetést:

                                                                 
                                                          Szmolensk, 1943. április 30.


                                                 J E G Y Z Ő K Ö N Y V 

   Felvétetett a lengyel tiszteknek Szmolenszk mellett, a katyni er-
dőben talált tömegsírjainak megvizsgálása alkalmával, melyet az
európai főiskolák törvényszéki orvostani katedráinak vezető képvis-
selőiből és más neves főiskolai orvostanárokból alakult bizottság
foganatosított.
   1943 április 28-ika és 30-ika között az európai főiskolák törvény-
széki orvostani tanszékeinek vezető képviselőiből és más neves fő-
iskolai orvostanárokból alakult bizottság Szmolenszk mellett a ka-
tyni erdőben a lengyel tisztek tömegsírjait vizsgálatnak vetette alá.

    A bizottság a következő urakból állott:
1. Belgium:     Dr. Speleers, a szemorvostan rendes ta-
                        nára a genti egyetemen.
2. Bulgária:     Dr. Karkov, törvényszéki és bűnügyi or-
                        vosta n rendes tanára a szófiai egyetemen.
3. Cseh-morva Védnökség:  Dr. Hájek, a törvényszéki és
                             bűnügyi orvostan rendes tanára Prágában.
4. Dánia:          Dr. Tramsen, a törvényszéki orvostan kop-
                         penhágai intézetének proszektora.
5. Finnország:  Dr. Saxén, a patológiai anatómia rendes
                         tanára a helsinki egyetemen.
6. Horvátország: Dr. Miloslavich, a törvényszéki és bűnügyi
                         orvostan rendes tanára a zágrábi egye-
                        temen.
7. Magyarország:  Dr. Orsós, a törvényszéki és bűnügyi or-
                           vostan rendes tanára a budapesti egyetemen.
8. Németalföld:  Dr.de Burlet, az anatómia rendes tanára
                           a groningeni egyetemen.
9. Olaszország:  Dr. Palmieri, a törvényszéki és bűnügyi orvos-
                          tan rendes tanára a nápolyi egyetemen.
10. Románia:    Dr. Birkle, a román igazságügyminisztérium tör-
                         vényszéki orvosa és a bukaresti törvényszéki és
                         bűnügyi orvostani intézet első asszistense.
11. Svájc:          Dr. Naville, a törvényszéki orvostan rendes tanára
                          a genfi egyetemen.
12. Szlovákia: Dr. Subik, a patológiai anatómia rendes tanára, a
                        pozsonyi egyetemen, Szlovákia állami egészségügyi
                        hivatalának főnöke.


                         


                           
                         
                     

                                       

Katyn 1943-1944 8

                                                                               8

   Bárki mondhatná, hogy az eddig ismertetett tanúvallomások,
valamint a lengyel bizottságok és személyiségek megállapításai a
német hatóságok nyomására jöttek létre. Ezt a megállapítást éppen
a katyni eset kapcsán mind a szövetségesek és oldalukon a szov-
jetek részéről annyiszor hangoztatták, hogy nem szabad szó nélkül
hagyni. Természetesen ma már más a helyzet ezzel kapcsolatban.
Ma már tudjuk hogy mi képen történt, de akkor nagyon fontos volt
hogy minden kétséget kizáró valós tanúkat állítsanak a világ elé, a-
kiknek vallomása tárgyilagos és ítéletüket megvesztegethetetlennek
tartották. Ezeket a vallomásokat is felsorakoztatjuk, mert ezek a
legkényszerítőbb erejű bizonyítékai az igazságnak és annak, hogy
a német hatóságok a katyni ügyben kifogástalanul jártak el. A lelő-
helyeket a legkülönbözőbb európai újságírók keresték fel és számol-
tak be tapasztalataikról. Jimenez Caballero a katyni tömegsírok meg-
szemlélése után hazatérve a ˝Ya˝ és ˝Arriba˝ című újságokba a kö-
vetkezőkép nyilatkozott benyomásairól:

      ˝Húsz repülőgépen töltött óra elegendő, hogy egészen elfelejt-
sem azt a nyugalmat és békét, amelyben Spanyolországban élünk.
Mi lenne a madridi bikaviadalokkal és a szevillai népünnepélyekből,
ha azok az embertelen vadak hatalomra jutnának? Mit használna
nekünk az a gabona és benzin, mellyel ezeknek az orosz hordáknak
barátai el akarnak kábítani minket, hogy felejtsünk el mindent,
hallgassunk, aludjunk és engedjü k magunkat rászedni, majd végül
rabszolgasorba vetni?  Oly gyakran került Spanyolország története
folyamán a tönk szélére, és csak azért, mert oly könnyen tudott vér-
áldozatokról és szégyenteljes helyzetekről megfeledkezni. Ezt a gyen-
geséget ellenségeink is ismerik! Ha minden spanyol csak néhány
percet is töltene Katynban, a spanyol élet egészen más fordulatot ven-
ne!˝

Jimenez Caballero ezután a spanyol polgárháború élményeivel hozza
Katynt kapcsolatba és ezeket írja:

           ˝A katyni halottakban, nemcsak a lengyeleket látom, hanem
azt a számtalan spanyol néptársat is, akiket a spanyol polgárhábo-
rúban Casa del Campoban, Paracuellos de Jarama hegyi kaszárnyá-
jában, a Modelo-börtönben orvul legyilkoltak, géppuskatüzeléssel,
nyakszirtlövésekkel, szuronydöfésekkel, részeg polgárőrök röhögé-
se és gunyhahotája közben, akik a gyilkosságok színhelye közelében
örömházat rendeztek be. Miért kellene a nemzetközi Vöröskeresztnek
Katynba mennie? A Spanyolországban gyászoló anyák és özvegyek
könnyei nem elég bizonyság-e Isten és ember előtt arra, hogy mit
várhat a világ a szovjettől?˝

A ˝Stockholms-Tidningen˝ képviselője Christer Jäderlund így ír ka-
tyni látogatásáról: 
       
       ˝Több orosszal beszéltem a legközelebbi környékről, a krasz- 
nygori erdőből. Egyesek jajveszékelést és lövéseket hallottak az 
erdőből, de senki sem mert túlságosan közel menni a GPU-kato-
náktól és vérebektől őrzött keritéshez. 
Mindazonáltal mindnyájan tudták, hogy 1940 márciusában és ápri-
lisában minden éjjel fogolyszálitmányok érkeztek a Gnieszdova 
teherpályaudvarára, éppen úgy azt is, hogy a hogy a foglyok több- 
nyire lengyel tisztek voltak és csak néhány közkatona és ugyan-
csak néhány nő is volt velük. 

Amikor Szmolenszkbe megérkeztünk, hadnagytól tábornokig 75 
különböző rendű és rangú lengyel tiszt személyazonosságát sike-
rült már megállapítani, ezenkívül még két nőét. Még a krasznygo-
ri erdőben voltunk, amikor éppen egy lengyel dandártábornok holt-
testét hozták hordágyon. 



                                                     

Katyn 1943-1944 7

                                                                                   7

Még mindegyiknél ott van mindaz, amit a katonák ősidők óta ma-
gukkal szoktak vinni a csatába. Mindenekelőtt az egykori boldogabb
életből való kevésszámú képet nézzük megindulással: egy fiatal meny-
asszony mosolygó arca, akinek fényképét egy főhadnagy őrzi magánál
- egy másik kép egy őrnagyot ábrázol, amint karjával egy fáradtan mo-
solygó asszonyt ölel áll, térdei között legfiatalabb fiával - egy hadnagy
Párizsban töltötte szünidejét és büszkén fényképeztette le magát a
diadalív alatt. Egy fiatal zászlós, aki valószinűleg inkább tréfából
hosszú, vékony körszakállt növesztett, mely most a hosszú hajjal együtt
különös módon világosszinű keretbe foglalja a még ebben a mumia-
szerű állapotban is a gyerekes arcot., egy korosabb, de még mindig
szép asszony kopott fényképét viseli zubbonyzsebében.
Minden bizonnyal az édesanyja.

    Sorban lefordíttatjuk magunknak a képek mellett lévő leveleket,
nőknek vágyakozással és aggodalommal teljes levelei - zsenge gyer-
mekek gondtalan levelei, a remény és kölcsönös vigasztalás levelei
barátok kezéből. -

    ˝Szeretett,kedves Tadulul˝, írja Virzilo vilnai főhadnagy leánya
atyjának, ˝magamon kívül vagyok az örömtől, három levelet kaptam
tőled - három levelet -, ó, mily nagy gyönyörűség, hogy írhatok neked,
megírhatom neked, mily nagyon szeretlek. Csak most tudom milyen
rettenetes nélküled élni. - Sokat próbálok aludni, hogy szánalmas
sorsomat kevésbbé érezzem. Adja Isten, hogy átvészelhessük a vi-
hart, és csak azt az egyet kérem tőle, hogy ismét együtt lehessünk,
Apukám!˝

     Lemanszky kpitányvérreláztatott naplójának utolsó szavai, melye-
ket már majdnem egészen olvashatatlanul a sír szélén írt reszkető ke-
zével:

       ˝Az egész világ nyugodtan alszik és semmit se tud róla . . . Ha
majd leterít a golyó, anyámat üdvözlöm, köszöntelek téged Földanya
- add majd hírül , mennyire vágyódom enyéim után.˝

Az áldozatok közül egyesek szenvedésük idején a legszükségeseb-
bekre szorítkozó naplókat vezettek. Ezek rendszerint az első csatákról
szóló feljegyzésekkel kezdődnek., majd a megvert sereg menekülése
következik a fegyverletételig és a bolsevisták fogságába való jutásig.
Ezek általában 1939 szeptember 23-ika és 29-ike között történtek.
Utánuk a fogolyszállításra és a szovjet bánásmódra vonatkozó be-
jegyzések következnek. A bolsevisták kezdetben úgylátszik nem tud-
ták, hogy mit kezdjenek a lengyel tisztekkel. A szerencsétlenek az
első hónapokban minden ésszerű ok nélkül kénytelenek táborról tá-
borra vándorolni, hogy végül is legnagyobbrészt a kozialszki táborban
teleljenek át.
Eddig a foglyok rádió útján még összeköttetésben maradhatnak a
külvilággal.

    A későbbi bejegyzések a mindig rosszabbá váló élelmezéssel fog-
lakoznak. Bélbetegségek ütik fel fejüket. A feljegyzések sok halál-
esetről adnak számot. Esztelen szabadulási remények lángolnak fel,
vakhírek a közeli német összecsapásról, kételkedő hangú megjegy-
zések egy állítólagos francia offenzíváról. December 12-én azután
ez a feljegyzés következik: ˝Ma az összes lelkészeket elkülőnítették
tőlünk.˝ -
Lengyelország jövőjéről nagyon gyakran van szó. A tavasz közeled-
tével a felszabadulásra vonatkozó remények megint kézzelfoghatóbb
formákat öntenek. Március végén azután úgylátszik azt mondták a
foglyoknak, hogy visszakerülnek hazájukba. A jegyzeteket boldog
izgalom hatja át. A foglyokat kisebb csoportokba osztják be és végre
elszállítják.
Ettől kezdve elhallgatnak a bejegyzések. Mi történt velük?˝

                       
                               

Katyn 1943-1944 6

                                                                             6

A háború előtti időkből ismert lengyel regényírója, Emil S k i v s k i
egy kis kötetben számol be benyomásairól és amint a hallgatók kü-
lön hangsúlyozzák, a különben oly ügyes elbeszélőt majdnem meg-
bénítja a nem sokkal ezelőtt látott képek borzalma. Rekedten és a-
kadozva hagyják el száját a szavak, amikor újból és újból meg ismét-
li: ˝Rettenetes volt, borzalmas volt!˝ Ebből a beszámolóból ismertetek
néhány részletet:

   ˝Amikor gépkocsival a dombos erdővidékhez közeledtünk, a szó-
szerint pestisre emlékeztető hullaszag volt az, amit először tapasz-
taltunk. Valóban azt gondoltuk, hogy már lélekzeni sem tudunk többé.
Tisztásokon és irtásokon át egy széles, világító homokszegélyhez
vezetett végül is utunk, melynek közepén több, mintegy tíz méter
mély gödör volt. Ezek a gödrök egy áttekinthetetlen, rettenetes masz-
szát rejtettek magukban: oszlásban lévő testeket, rongyokat, csont-          
vázrészeket, emberi koponyákat, félreismerhetetlenül lengyel eredetű
katonai felszerelési tárgyakat... A bolsevistáktól lemészárolt lengyel
tisztikar maradványai. A jelenlétemben foganatosított boncolások
és személyazonossági nyomozások szörnyű részleteket derítettek ki
a vérfürdőről. Az összes legyilkolt tiszteken - csak két altisztet találtak
köztük - meg lehetett állapítani a tipikus szovjet nyakszirt lövés nyo-
mait. Sokan még bilincsbe vert kezekkel feküdtek a gödörben. A
náluk talált levelekből, fényképekből és egyéb iratokból sok esetben
kétségtelenül meg lehetett a nevet és a rangot állapítani. Az a tény
hogy az orvul lelőtt lelőtt tisztek valamennyien Kozielszkeb címzett
levelezőlapokat és leveleket hordtak magukkal, azt bizonyítja, hogy
a lengyel tiszteket előzőleg az ottani nagy fogolytáborban tartották
fogva. Én magam is láttam, mikor lengyel bizottságunk egyik tagja
egy tábornok ismerősének vállpántjait utolsó emlékként magával
vitte..˝

Összefoglalólag ezekkel  a szavakkal fejezi be a lengyel író beszá-
molóját:

    ˝Amikor utnak indultam, minden rosszra el voltam készülve,
amit azonban valójában láttam, ez a félelmes vádirat a bolsevizmus
ellen, borzalmasságában minden elképzelést messze felülmul.˝

   Egy másik író, (meg nevezve nincsen, H) aki szintén ott állt a ka-
tyni sírok szélén, hasonlóképpen megrázó szavakban ecseteli ennek
a gyilkosságnak emberi tragikumát. Ez az író német, az azonban, a-
mit látott, minden ellentétet semmivé zsugorít azzal a mély emberi
tragédiával szemben, amely főképpen a halottak leveleiből és utolsó
feljegyzéseikből árad: ˝Ebben a háborúban már sok halottat láttam,
katonákat, akik harcban estek el, gyermekeket és nőket, akik védte-
lenül estek bombák áldozataiul, mindebből azonban semmit sem
lehet összehasonlítani a lelőtt tisztek végtelen sorával, akik tizenkét
rétegben hevernek egymáson, halomra gyilkolt áldozatai egy őrült
elméletnek, mely sohasem nyilatkozott meg szörnyűbb alakban, mint
ebben a katyni tömeggyilkosságban.
   Amikor a halottak hosszú sorára letekintek, tudatában vagyok, hogy
nyilván alig volt egy is közülük Németország barátja, tudom, hogy
mindnyájan szivesen engedték magukat a birodalom elleni háborúba
uszítani. Az egykori szembenállás tudata mégis szertefoszlik borzal-
mas áldozatuk előtt. E halottak láttára inkább azt érezzük, hogy a mi
életkörünkhöz tartoztak és a mi erkölcsi felfogásunk osztályosai és
hogy egy olyan végzet lett a sorsuk, mely mindannyiunk ellen irányult.
    És az emberi közelség tudata még jobban megerősödik bennünk,
amikor át kell élnünk, mint hordják ki a gödörből az orosz segédsze-
mélyzet tagjai egymásután a hullákat. Az orvosi vizsgálat mindegyi-
ken megállapítja a tipikus nyakszirtlövést a világosan felismerhető
agykitüremléssel. Míg az orvos ezeket a stereotíp megállapításokat
bemondja, a Vöröskereszt képviselői kikeresik a halottak zsebeiből
a rendesen meglehetősen ép állapotban lévő iratokat.


                                     


























                                   

Katyn 1943-1944 5

                                                                         5

1. Szmolenszk környékén, Katynnak nevezett helységben vannak
a lengyel tisztek tömegsírjai, melyek részben fel vannak már tárva.

2. A vizsgálatok alapján körülbelül 300 kiásott holttestről megálla-
pítást nyert, hogy ezeket a tiszteket pisztollyal nyakszirten lőve gyil-
kolták meg, a sebek tipikus egyformaságából pedig  arra lehet követ-
keztetni, hogy a kivégzést szakképzett hóhérok hajtották végre.

3. A gyilkosság nem viseli magán a rablógyilkosság bélyegét, a
halottakon rajta van egyenruhájuk, csizmájuk, kitüntetésektől sem
fosztották meg őket, azonkívül a halottak legtöbbjénél nagyobb
mennyiségű lengyel pénz található.

4. A halottaknál talált iratokból és okmányokból arra lehet követ-
keztetni, hogy a gyilkosságot körülbelül 1940 március-április hó-
napjaiban hajtották végre.

5. Eddig sajnos a halottak csekély számának sikerült csak (mintegy
150) személyazonosságát megállapítani.

6. Az összes halott személyazonosságának megállapítása és névsor-
baállítása céljából szükségesnek mutatkozott, hogy a Szmolenszkba
küldött lengyel technikai személyzetet a Vöröskereszt 5-6 személy-
lyel megerősítse.

7. A technikai bizottság munkálatai csak az illetékes helyi német
katonai hatóságokkal való szoros együttműködéssel végezhetők, il-
letőleg folytathatók.  

8. Technikai bizottságunk helyi tevékenysége alatt örömmel tapasz-
talja a német katonai hatóságok lekötelező támogatását és segítő
munkáját.

A jelen jelentésben foglalt tényállás alapján, valamint hivatkozás-
sal a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának 1930 augusztus 28-án
tartott ülésén megállapított 4. cikkelyre, kérjük Önt, Elnök Úr, hogy
minazokat a lépéseket és rendelkezéseket megfontolás tárgyává
tegye, amelyek a nemzetközi bizottság ülésén megállapítást nyertek
és a nemzetközi egyezmény alapján a bizottság számára mértékadók.
                                       
                                                      A Lengyel Vöröskereszt
                                                          Központi Bizottság.  
                                                          V. L a c h e r, elnök.
                                               Dr, Vl.  G u r c z y c k i, igazgató.˝

Katynba időközben egy hadifogoly lengyel tisztekből alakult küldött-
ség érkezett, akik maguk ásták ki bajtársaik holttesteit és köztük
számos esetben találtak egykori ezeredbajtársakra, akikről tudták,
hogy szovjet fogságba kerültek. A bizonyítékok olyan meggyőzőek,
hogy a tiszteken óriási izgalom és felháborodás  vett erőt és úgy nyi-
latkoztak hogy hadifoglyok legyilkolását sohasem tartották lehetséges-
nek és eddig teljesen elképzelhetetlennek hitték, hogy egy országban
egy másik állam, sőt egy olyan állam tisztjei, amellyel az illető or-
szág még csak háborús viszonyban sem volt, ugyanúgy ezeket a
tiszteket kezdetben csak internálta és csak később nyilvánította hadi-
foglyoknak, minden ok nélkül egyszerűen legyilkolják. A küldöttség
vezetője megállapítja, hogy a katyni erdőben agyonlőtt tisztek száma
mintegy tíz-tizenkétszer akkora, mint a a lengyel hadjáratban elesett
tiszteké.

Azonban nemcsak hivatalos lengyel küldöttségek és a katyni tömeg-
sírban nyugvó lengyel tisztek bajtársai voltak tanúi a bolsevista hó-
hérok vérengzésének és bélyegezték meg ezt a tömeggyilkosságot,
hanem a lengyel lakosság minden rétege képviselethez jutott a katyni
erdő látogatói között és megrázó tudósításokban számoltak be arról,
amit itt láttak.























                                         

Katyn 1943-1944 4

                                                                           4

   Pontosan vissza tudok még arra emlékezni, hogy ez a fogolyszállítás
28 napig tartott. Ezt egyébként szolgálati feljegyzéseim alapján is
pontosan megállapíthattam.
   Feladatkörömbe tartozott az is, hogy az üresen álló vagónokat fe-
lülvizsgáljam, miközben alkalmam nyílott arra, hogy azokat belülről
is megnézzem. Mindegyik ilyen vagón tíz cellára volt felosztva és
egy-egy cella rendes körülmények között hat ember befogadására
volt alkalmas. Amint azonban a kísérőszemélyzettől megtudtam,
ennél a szállításnál egy kamrácskába 18-20 embert is összezsúfoltak.
    Egyebet nem tudok mondani.
Természetesen ahogy napvilágra kerültek a kihallgatások a történtek
miatt a szovjet sajtó szokásához híven rögtön cáfolni kezdett mindent.

A szovjet sajtó elítélte a lengyelek magatartását.
Moszkva 1943 április 20.  (Globereuter)
 ˝Az egész Szovjetunió minden lapja reprodukálja a Pravda vasár-
napi számának azt a cikkét, amely elítéli a londoni lengyel nemzet-
védelmi minisztériumnak a nemzetközi vöröskereszthez intézett
megkeresését; vizsgáltassa ki a németeknek az a vágyát, hogy ezer
lengyel tisztet gyilkoltak meg az oroszok Szmolenszknél.
Bizonyosnak tekintik, hogy a szovjet kormány nem szándékozik
megengedni, hogy ez a dolog megmaradjon ,mai állapotában. ˝

   A katyni tömeggyilkosság feltárási munkálataiba a lengyel Vörös-
kereszt azonnal bekapcsolódott, amely a lengyel főbizottsággal kar-
öltve munkabizottságot is alakított azzal a feladattal, hogy a katyni
ásatásati munkálatokat végezze és a meggyilkolt lengyel tisztek
személyazonosságát megállapítsa. Az itt tevékenykedő bizottságot
továbbá lengyel szakerőkkel egészítették ki, hogy a munkálatokat
minél gyorsabban befejezhessék. E helyi bizottságok munkálatainak
eredményét a munkabizottságon keresztül az áldozatok hozzátarto-
zóival és a lengyel közvéleménnyel tudatják. A lengyel újságokban
naponként jelennek meg az identifikált lengyel tisztek halotti név-
sorai, továbbá részletes jelentések a katyni erdőben végrehajtott
példátlan gaztettről. A munkabizottság a következő személyekből
tevődött össze:
   A lengyel Vöröskereszt képviselői:

  1. Vaclav L a c h e r, Varsó,
      a lengyel Vöröskereszt elnöke,
 
  2. Gróf S k a r z y n s k i,
      a lengyel Vöröskereszt vezértitkára,

  3. Dr. S z e b e s z t a,
      a lengyel Vöröskereszt krakói kerületének vezetője,

 A lengyel főbizottság képviselői:

1. Gróf R o m i k i e r,
    a lengyel főbizottság elnöke,

2. S e y f r i e d,
    a lengyel főbizottság igazgatója.

Az a jelentés , amelyet a lengyel Vöröskereszt Genfbe küldött
és amely tartózkodva  minden politikai következtetéstől pusztán
a megállapított  tények felsorolására szorítkozik,
szószerint a következőkép hangzik:

   ˝A lengyel Vöröskereszt, tekintettel ama kötelességére, amely
a fennálló lehetőségek keretében a szmolenszki fájdalmas eset
feltárásával kapcsolatban reá hárul, tisztelettel tudomására hozza
Önnek vezértitkárunk jelentésének tartalmát. Bizottságunk informá-
ciós irodánk technikai bizottságának főszerveként a német hatós-
ságok meghívására érkezett Szmolenszkba. Skarzynski úr a követ-
kezőket állapította meg:






















                                     

Katyn 1943-1944 3

                                                                                  3

           O. U. 1943. február 27-én.
Szóbeli idézésre jelenik meg az orosz
K i e s z e l o v Parfeon,
72 esztendős,
földmunkás,
Kosi-Gory-ban lakik,
és a kihallgatáskor a következőket mondja:

1907. óta lakom Kosi-Gory-ban. Az erdőben lévő várat az NKVD
hvatalnokok körülbelül tíz év óta használják szanatóriumként.
Az egész erdőséget mintegy két méter magas szögesdrótkerítéssel
kerítették be. Ezenkívül az egész bekerített vidéket fegyveres őrök-
kel biztosították. A polgári személyek számára az erdő területére
való belépés szigorúan meg volt tiltva. A hivatalnokok közül senkit
sem ismertem, csupán a háziszolgával kerültem ismeretségbe, aki
egyszersmind őr is volt. Őt Szergejevics Rumának hívták és Vjaz-
mából való volt.
     1940. elején négy-öt héten keresztül naponként 3-4 teherkocsi
tartott az erdőség felé, zsúfolásig megtömve emberekkel, akiket
azután állítólag az NKVD agyonlövetett. A teherkocsik le voltak
zárva, úgyhogy senki sem láthatta, mi van a belsejükben. A teher-
kocsik le voltak zárva, úgyhogy, senki sem láthatta, mi van a bel-
sejükben. Egy napon amikor éppen Gnieszdova vasútállomásán
tartózkodtam, láttam, amint a vasúti kocsikból az előttem olyan
jól ismert teherkocsikba emberek szállnak át és a teherautók az
erdőség irányába eltűnnek.
Hogy a férfiakkal mi történt, azt nem tudom megmondni, mivel
senki sem merészelt annak a helynek közelébe menni.
A lövések zaját és az emberek jajgatását egészen a lakásomig hal-
lottam. Joggal lehet feltételezni, hogy azokat a bizonyos férfiakat
agyonlőtték. A környéken nem titkolja senkisem, hogy az NKVD
lengyeleket végeztetett itt ki. A helybeliek azt beszélték, hogy mint-
egy 10.000 lengyel kivégzéséről lehet szó.
    Amikor az erdőséget a németek elfoglalták, bementem az erdőbe,
hogy meggyőződést szerezzek magamnak.
Azon a véleményen voltam, hogy fogok egy-két holttestet találni,
azonban minden fáradozásom hiábavalónak bizonyult, egy néhány
frissen összehordott dombon kívül nem találtam semmit. De viszont
szilárdan hittem abban, hogy a halottak csak a dombok alatt feküd-
hetnek. 1942. nyarán az egyik Gnieszdovában állomásozó német
egységnél lengyelek is voltak. Egy napon tíz lengyel jött hozzám
és arra kértek, mutassam meg nekik azt a helyet, ahol az NKVD ál-
tal agyonlövetett honfitársak holttetemei feküdhetnek. Elvittem ő-
ket az erdőségbe és megmutattam nekik a friss dombokat. A lengye-
lek arra kértek továbbá, hogy adjak nekik csákányt és lapátot, amit
szívesen meg is tettem. Alig telt egy óra, amikor felháborodva és
az NKVD-t szidva visszatértek. a lengyelek kérdésemre azt felelték,
hogy a dombok egyikében holttestekre akadtak. A helyek külső meg-
jelölése céljából nyírfa-kereszteket állítottak ott fel, amelyek még
ma is megtalálhatók.
     További adatokat nem tudok mondani.

O. U., 1943. április 2-án.
S z a c h a r o v Matvej
született 1893. aug. 1-én, Novo-Bateki-ben,
nős, két gyermeke van,
Novo-Bateki-ben lakik,
pártonkívüli,
jelenleg Novo-Bateki legrégibb lakósa
és a következőket jelenti ki:
1937-től 1941-ig dolgoztam a vasútnál, többek között a szmolenszki
pályaudvaron, mint kocsirendező. 1940. március havában Tambovsen
vidékéről tehervonatok érkeztek, amely szerelvények 5-6 hatalmas
Pullmann-kocsikból állottak. Ezek közül két-három kocsit a szmo-
lenszki rakodóhelyen lekapcsoltak, a többit pedig Gniedovszka-cél-
állomás megjelöléssel tovább irányították. A kísérőlevelekből láthat-
tam, hogy ezek a vonatok, illetőleg fogoly-kocsik a Rjaszan-Ural
vonalon Koszlov-Tambov-Jelnán keresztül érkeztek Szmolenszkba.
Amint a vonat kísérőszemélyzetéról megtudtam, a foglyokat Ko-
selkszből (vasútállomás  a Rjaszan-Ural vonalon) szállították ide.
Egy hajdani hatalmas kolostor van ott, amelyben még sok ezer fogoly
sínylődik.
  Mint kocsirendezőnek alkalmam nyílott arra, hogy közvetlen közelben
álljak akkor, amikor az embereket a vagónokból a fogolyszállító teher-
autókba tették át, amely autók azután a Gnieszdovába vezető ország-
úton folytatták útjukat.
A foglyok csaknem kivétel nélkül lengyel egyenruhát viseltek és
nagyobbrészt tisztek voltak. A polgári ruhás személyek között lelké-
szeket is észre vettem. Asszonyok nem voltak közöttük.