16
Hogy hogy rá járt a rúd a lengyelekre, érdekességképen közlöm a
következőket. 1943 augusztus 26-án jelentették a következőket:
˝ A bukaresti rendőrség és ügyészség nagy kiterjedésű vizumhamisí-
tóbanda kinyomozásával foglalkozik. A rendőrség a szegény lengye-
lekre gyanakszik, mert a szegény lengyelekre most mindent rá lehet
fogni.˝
Az egész katyni ügyben azonban a londoni lengyel emigránskormány
honvédelmi miniszterének, Kukiel tábornoknak a lengyel tisztek
eltünéséről kiadott nyilatkozata a legérdekesebb. A nyilatkozat ki-
vonatosan a következő: ˝ 1940 szeptember 17-én a vörös hadsereg
hivatalos szerve, a ˝Vörös Csillag˝ azt jelentette, hogy az 1939 szep-
tember 17-ike utáni harcok folyamán a szovjet 181.000 lengyel
foglyot ejtett, köztük körülbelül 10.000 lengyel tisztet.
A lengyel kormány egyik értesülése szerint a szovjet 1939 novem-
berében három nagy fogolytábort állított fel, éspedig Kozielszkben,
Szmolenszktől keletre, Sztaroboelszkben, Charkov közelében és
Osztaskovóban, Kalinin közelében.
Kozielszkben 5.000 hadifogoly volt, köztük 4500 tiszt, Sztarobi-
elszkben 3.920 hadifogoly, köztük 100 polgári személy, a többi
pedig tiszt, Osztaskovóban 6.570 hidifogoly köztük 3.000 tiszt.˝
A nyilatkozat a továbbiakban azt mondja, hogy a szovjet hatósá-
gok április 5-től május közepéig megkezdték a fogolytáborok ki-
ürítését. Amint a lengyel kormány a lengyel-szovjet szerződés és
katonai egyezmény megkötése után hozzálátott a szovjetoroszorosz-
országi lengyel hadsereg felállításához, a katonákat és polgári szemé-
lyeket nem számítva 8.300 tiszt hiányzott. Kot nagykövet és Anders
tábornok felszólították a szovjet hatóságokat, hogy indítsanak vizs-
gálatot, mi történt a fentemlített fogolytáborokból elkerült lengyel
tisztekkel. 1941 október 6-án Kot nagykövet a foglyok listáját kérte.
˝Moszkvai látogatás alkalmával Sztalin miniszterelnökkel folytatott
megbeszélései során 1941 december 3-án Sikorski tábornok is kö-
vetelte valamennyi lengyel hadifogoly szabadonbocsátását és te-
kintettel arra, hogy nem kapott kézhez névsorokat, Sztalin minisz-
terelnöknek egy 3.843 lengyel tiszt nevét tartalmazó listát nyujtott
át, melyet a fogolytárak állítottak össze.
Sztalin miniszterelnök biztosította Sikorski tábornokot, hogy az am-
nesztia általános természetű és katonai, valamint polgári személyekre
egyaránt vonatkozik és a szovjet kormány minden lengyel tisztet sza-
badonbocsátott. Sikorski erre a miniszterelnöknek egy újabb, 800
nevet tartalmazó névsort adott át, azonban a két listában említett tisz-
tek közül egyik sem került vissza a lengyel hadseregbe.˝ A nyilatko-
zat hozzáfűzi, hogy a lengyel hadifoglyok sorsa miatt Raszinski kö-
vet is többször interveniált Bogomolov szovjet nagykövetnél, azon-
ban ˝a lengyel kormány nem kapott feleletet a három táborból elke-
rült tisztek és más foglyok tartózkodási helyéről˝. A nyilatkozat a
továbbiakban megállapítja, hogy tekintettel a németeknek a sok e-
zer lengyel tisztholttestének feltalálására vonatkozó teljes részletes-
ségű tudósításaira és arra a kategórikus kijelentésre, hogy ezeket a
szovjet 1940 tavaszán meggyilkolta, szükségesnek bizonyult a fel-
fedezett tömegsírok megvizsgálása és a tényállásnak egy erre alkal-
mas nemzetközi testület, mint például a Nemzetközi Vöröskereszt
részáről való ellenőriztetése, a lengyel kormány tehát felkérte, ezt
az intézményt, hogy küldjön bizottságot arra a helyre, ahol a lengyel
hadifoglyokat állítólag meggyilkolták.
Vajon a nyilatkozat szavaiban és a katyni esettel kapcsolatos meg-
állapításokban ki nem mondva ugyan, de nem foglaltatik-e benne az
a felfogás, hogy a szovjetorosz szövetséges valóban bűnös lehet egy
ilyen gyilkosság elkövetésében? Másrészről viszont a nyilatkozat egy
olyan kérdést vet fel, amely közvetlenül nem tartozik ugyan a katyni
esethez, de a szovjet fogságba került lengyel tisztek tragikus sorsán
kívül megvilágítja azt a cinizmust is, amellyel a szovjet szövetséges
a londoni lengyel árnyékkormány többszöri tudakozására válaszolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése