6
A háború előtti időkből ismert lengyel regényírója, Emil S k i v s k i
egy kis kötetben számol be benyomásairól és amint a hallgatók kü-
lön hangsúlyozzák, a különben oly ügyes elbeszélőt majdnem meg-
bénítja a nem sokkal ezelőtt látott képek borzalma. Rekedten és a-
kadozva hagyják el száját a szavak, amikor újból és újból meg ismét-
li: ˝Rettenetes volt, borzalmas volt!˝ Ebből a beszámolóból ismertetek
néhány részletet:
˝Amikor gépkocsival a dombos erdővidékhez közeledtünk, a szó-
szerint pestisre emlékeztető hullaszag volt az, amit először tapasz-
taltunk. Valóban azt gondoltuk, hogy már lélekzeni sem tudunk többé.
Tisztásokon és irtásokon át egy széles, világító homokszegélyhez
vezetett végül is utunk, melynek közepén több, mintegy tíz méter
mély gödör volt. Ezek a gödrök egy áttekinthetetlen, rettenetes masz-
szát rejtettek magukban: oszlásban lévő testeket, rongyokat, csont-
vázrészeket, emberi koponyákat, félreismerhetetlenül lengyel eredetű
katonai felszerelési tárgyakat... A bolsevistáktól lemészárolt lengyel
tisztikar maradványai. A jelenlétemben foganatosított boncolások
és személyazonossági nyomozások szörnyű részleteket derítettek ki
a vérfürdőről. Az összes legyilkolt tiszteken - csak két altisztet találtak
köztük - meg lehetett állapítani a tipikus szovjet nyakszirt lövés nyo-
mait. Sokan még bilincsbe vert kezekkel feküdtek a gödörben. A
náluk talált levelekből, fényképekből és egyéb iratokból sok esetben
kétségtelenül meg lehetett a nevet és a rangot állapítani. Az a tény
hogy az orvul lelőtt lelőtt tisztek valamennyien Kozielszkeb címzett
levelezőlapokat és leveleket hordtak magukkal, azt bizonyítja, hogy
a lengyel tiszteket előzőleg az ottani nagy fogolytáborban tartották
fogva. Én magam is láttam, mikor lengyel bizottságunk egyik tagja
egy tábornok ismerősének vállpántjait utolsó emlékként magával
vitte..˝
Összefoglalólag ezekkel a szavakkal fejezi be a lengyel író beszá-
molóját:
˝Amikor utnak indultam, minden rosszra el voltam készülve,
amit azonban valójában láttam, ez a félelmes vádirat a bolsevizmus
ellen, borzalmasságában minden elképzelést messze felülmul.˝
Egy másik író, (meg nevezve nincsen, H) aki szintén ott állt a ka-
tyni sírok szélén, hasonlóképpen megrázó szavakban ecseteli ennek
a gyilkosságnak emberi tragikumát. Ez az író német, az azonban, a-
mit látott, minden ellentétet semmivé zsugorít azzal a mély emberi
tragédiával szemben, amely főképpen a halottak leveleiből és utolsó
feljegyzéseikből árad: ˝Ebben a háborúban már sok halottat láttam,
katonákat, akik harcban estek el, gyermekeket és nőket, akik védte-
lenül estek bombák áldozataiul, mindebből azonban semmit sem
lehet összehasonlítani a lelőtt tisztek végtelen sorával, akik tizenkét
rétegben hevernek egymáson, halomra gyilkolt áldozatai egy őrült
elméletnek, mely sohasem nyilatkozott meg szörnyűbb alakban, mint
ebben a katyni tömeggyilkosságban.
Amikor a halottak hosszú sorára letekintek, tudatában vagyok, hogy
nyilván alig volt egy is közülük Németország barátja, tudom, hogy
mindnyájan szivesen engedték magukat a birodalom elleni háborúba
uszítani. Az egykori szembenállás tudata mégis szertefoszlik borzal-
mas áldozatuk előtt. E halottak láttára inkább azt érezzük, hogy a mi
életkörünkhöz tartoztak és a mi erkölcsi felfogásunk osztályosai és
hogy egy olyan végzet lett a sorsuk, mely mindannyiunk ellen irányult.
És az emberi közelség tudata még jobban megerősödik bennünk,
amikor át kell élnünk, mint hordják ki a gödörből az orosz segédsze-
mélyzet tagjai egymásután a hullákat. Az orvosi vizsgálat mindegyi-
ken megállapítja a tipikus nyakszirtlövést a világosan felismerhető
agykitüremléssel. Míg az orvos ezeket a stereotíp megállapításokat
bemondja, a Vöröskereszt képviselői kikeresik a halottak zsebeiből
a rendesen meglehetősen ép állapotban lévő iratokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése