9
Amikor a Csernobilba hurcolt észtekkel 1986 július végén közölték,
hogy a ˝tartalékos gyakorlatot˝ két hónappal meghosszabbítják, tehát
négy helyett hat hónapig fog tartani, sokan közülük úgy határoztak,
hogy leteszik a munkát. Egy háromszáz főnyi csoport arra kérte az il-
letékaseket, adjanak magyarázatot, ehelyett azonban dulakodásra ke-
rült sor, minek során több kérelmezőt megvertek. A csalódott észtek
közös tiltakozó levelet küldtek Moszkvába.
A csernobili sztrájkról 1986 augusztusában tudósítás jelent meg
a Noorte Haal című lallinni kommunista ifjúsági folyóiratban, de ezt
43 ponton nyirbálta, illetve változtatta meg a cenzúra.
Az újságírót, Tonnis Aviksont felrendelték a pártközpontba, ahol
megmondták neki: ha kifogásolja a cenzúrát, őt is behívják majd a
tartalékos gyakorlatra és elküldik a sugárfertőzött területekre. A
KGB arra kényszerítette Aviksont, hogy terjedelmes levélben ˝ön-
kritikát gyakoroljon˝.
A sztrájk azzal végződött, hogy az észtek folytatták a sugármen-
tasító munkát - de nem valamennyien. Tizenkét férfi minden fenye-
getéssel és egyéb ˝meggyőző módszerrel˝ szemben kitartott.
A hatóság csírájában akart elfojtani minden további ellenállást,
ezért a tizenkét embert kivégeztette.
Gunnar Hagelberg mérnököt, tartalékos hadnagyot 1986 júliu-
sában őrizetbe vették és a tallinni hadbiztosságra szállították.
Ott megparancsolták neki, hogy haladéktalanul utazzon Cserno-
bilba. Amikor megérkezett, tíz katonát rendeltek a keze alá, és
parancsba adták, hogy nyomban lőjenek agyon minden sztrájko-
lót, de azokat a katonákat is, akik a tűzparancsot megtagadják.
Hagelberget, aki a sugárzástól súlyos sérüléseket szenvedett, au-
gusztusba hazaküldték. Néhány hét múlva meghalt.
A kényszermozgósítás nyomán több észt városban, különösen
Tallinnban, Tartuban és Parnuban tüntetések zajlottak le. Ezek részt-
vevőinek számáról a memorandum szerkesztőinek nem voltak a-
dataik. Tallinnban egy finn turista látott egy fiatal férfit, aki a Viru
Szálloda előtt plakáttal tiltakozott az ellen, hogy kényszermunkásként
Csernobilba irányítsák. ˝Nem akarok kísérleti nyúl lenni - Richard
Rinkanen˝ - ez állt a plakáton. A járókelők szemeláttára égette sze-
mélyi igazolványát. Arról nincs hír, hogy ezután mi történt vele.
Ez megjelen a bécsi Pogrom című folyóirat 1987/3.számában.
POLITIKAI NYUGTALANSÁG A BALTIKUMBAN
Az ÉSZT KP.GAZDASÁGI AUTONÓMIÁT KÖVETEL A KÖZ-
TÁRSASÁGNAK ÉS INTÉZKEDÉSEKET AZ OROSZOSÍTÁS
ELLEN
Moszkva, június 22. - Észt és lett párt- és művészet szervezetek a
küszöbön álló moszkvai pártértekezletnek címzett határozatokban
politikai, kulturális és gazdasági függetlenséget követelnek a köz-
társaságnak. Az Észt KP delegátusai egy dokumentumban, melyet
közzátettek a sajtóban, intézkedéseket kívánnak az oroszok Észtor-
szágba áramlásának korlátozásáról. A Népfront Észtországért elne-
vezésű, hivatalosan engedélyezett független szervezet, melynek már
negyvenezernél több tagja van, pártfunkcionáriusokat nem enged a
vezetői közé. A lett művész- szövetség a titkosszolgálat (KGB) erő-
sebb ellenőrzését követeli.
Az észtországi delegátusok olyan platformmal mennek az SZKP
konferenciájára Moszkvába, mely gazdasági autonómiát követel a
balti köztársaságoknak. A köztársaság új pártfőnökének, Valno Vael-
jasnak a támogatásával azt is követelik az Észtországban közzétett
dokumentumok szerzői, hogy hozzanak intézkedéseket avégett, hogy
ismét növekedjék at észtek számaránya, mely az oroszok bevándor-
lása folytán a köztársaság násfél milliónyi lakosságán belül 61 szá-
zalékra csökkent. Az észtek deportálását, amire a Baltikumnak az
1939-es Sztálin-Hitler-paktum alapján történt szovjet annektálása
után került sor, ˝az emberiesség elleni bűncselekmény˝ gyanánt
kell elítélni - áll a dokumentumba.
A köztársaság pártszervezete tehát tompított változatban magáévá
tette az autonómiával kapcsolatos követeléseket és más nemzeti tö-
rekvéseket, amelyeket az észt értelmiség hivatalos szövetségeit e-
gyesító Kulturális Tanács terjesztett elő április elején,
Vaeljas, az új észt pártfőnök az Izvesztyija című kormánylap-
nak adott interjújában ˝egyedülálló dokumentumnak˝ nevezte a
pártértekezlet észt delegátusainak platformját, amelyet ˝az egész
nép˝ dolgozott ki, beleértve a tavasszal megalakult, nem hivatalos
észt Népfront a Peresztrojkáért nevű szervezet, a zöldeket és az
értelmiség hivatalos szövetségeit.
2014. december 31., szerda
2014. december 29., hétfő
A kettős mérce 8
8
De vissza kell mennünk odáig hogy a 60 években a neves atom fizi-
kus Andrej Szaharovot taccsra teszik. A hidrogén bomba ledobás u-
tán kapcsolt, hogy mit is tett valójában. Utánna viszont kérlelhetetlen
elleségévé vált a rendszernek. A Nobel-díjat sem vehette át személye-
sen, hanem csak a feleségét engedték ki. Őt Gorkijba száműzték fele-
ségével együtt, ahol a KGB mindennap és minden órában figyelte.
Nem ők voltak csak a rendszer kérlelhetetlen ellenségei, másként
gondolkodói, 1979 az afganisztáni bevonulás és évekig tartó feles-
leges véráldozat, csak hogy a kommunista eszméket terjesszék a
világban. Nemcsak az amerikaiak, de a szovjetek is hozzájárultak
a mai helyzet kialakulásához. A másként gondolkodókat ha nem
lőtték agyon, vagy zárták büntető táborokba, akkor elmegyógyin-
tézetbe zárták és vetették alá mindenféle gyógyszeres és elektromos
kezelésnek. Bár ezt már a sztálini időkben is csinálták a rendszer
ellenfeleivel szemben. Brezsnyev, Andropov, Csernyenkó pártfő-
titkárok halála után kerül hatalomra Mihail Szergejevics Gorbacsov.
Változást nyitást ígért 1985-ben. A gazdaság pangott, gabonát az
USA-ból vásároltak. Illetve a csatlós országokból áron alul kapták
az élelmiszert, viszont ők, dollárban kérték az olaj és földgáz árát.
A boltok konganak az ürességtől, nincs semmi, szabadság főleg.
Szharovnak volt köszönhető -és ezt nem negatív értelemben írom-
hogy a moszkvai olimpiát bojkottálta nyugat és a románok. Fele-
másra sikeredett. Mert számon merte kérni az emberi és szabad-
ságjogokat. A Szovjetuni kezdett kimerülni ,főleg hadászatilag.
1986 február 25-én megtörténik a csernobili atomkatasztrófa.
Gorbacsovék megoróbálták bagatelizálni a történteket. És Magyar-
országon is nagyokat hallgattak róla, vagy a későbbiekben is
valótlanságokat állítottak a bajokat illetően. Hogy milyen remek
ember volt akkoriban Gorbacsov. álljon itt a következő dokumen-
tum:
˝ ˝Tartalékok mozgósítása˝ Csernobilba
1986 április 26-ikán bekövetkezett az eddigi legsúlyosabb
baleset az atomenergia ˝békés hasznosítása˝ történetében. Ezt kö-
vetőleg Tallinnban, az észt fővárosban végzett nem-hivatalos mé-
rések a normális radioaktivitás mintegy százötvenszeresét állapí-
tották meg. Május és szeptember között körülbelül háromezer
ukrajnait evakuáltak Észtországba, továbbá több ezer gyermeket
Bjelorussziából és Ukrajnából. Nagy arányokban került sor észtek
kényszermozgósítására a Csernobilban és környékén elvégzendő
munkák végett.
A kényszermozgósítás az 1986. május 7-ikére virradó éjjel
kezdődött meg,és katonai jellegű volt. Egyedül Parnu városában
kilencszáz behívót küldtek ki. Tallinban, Tartuban, Viljandiban,
Voruban, Kothla-Jarvéban és más városokban is sok férfit behív-
tak. Az intézkedés váratlanul érte az embereket. Hivatalosan az-
zal indokolták, hogy a tartalékosokat kívánják gyakorlatoztatni.
Főképp orvosokat, traktor- és gépkocsivezetőket, hegesztőket,
villanyszerelőket és más szakmunkásokat mozgósítottak,
A szerencsétlenség területén a fertőzött talajt földmarógé-
pekkel takarították el, majd elszállították és friss földet hordtak
a helyére. Sokan kénytelenek voltak kézilapáttal dolgozni: má-
sok locsolócsövekkel az épületeket és a fákat mosták le. Védő-
öltözéket nem adtak az e munkára kényszerített embereknek,
csak gázálarcot.
A férfiakat sátrakban helyezték el. A napi munkaidő reggel hat-
tól este nyolcig tartott, ezt szűkös étkezések szakították meg. Egy
hónapban két szabadnapot kaptak.
Szeptemberig körülbelül négyezer észtet küldtek Csernobil
környéki fertőzött területekre, ezek közül kétezerötszázat állandóan
a mentesítési munkálatokon dolgoztattak, Ez a munka a legna-
gyobb mértékig veszélyes volt. Az észtországi politikai foglyokat
támogató központ (Relief Centre for Estonian Prisonera of Con-
science in the USSR) már 1986 szeptemberésben memorandumot
terjesztett a bécsi Helsinki-utóértekezlet elé a kényszermozgósítási
akcióról, és ebben rámutatott, hogy a sugárfertőzés hamarosan több
mozgósított halálát okozta. Johvi észt városban például sugárbeteg-
ségben meghalt két észt nemzetiségű tiszt, akik Csernobil vidékéről
tértek vissza. Kivioliban egy munkás halt meg radioaktív fertőzés
folytán, miután hazatért a bevetésből. A kórházakban - főleg Tartu
városában - sok észt várta a halált sugárfertőzés következtében,
amikor a memorandum készült. Azokat, akiken már a sugármente-
sítési munkák helyszínén erőt vett a betegség, haza sem küldték,
mert féltek, hogy a lakosság körében pánik tör ki.
Egy fiatal tartui férfi azt írta haza, hogy őt és kollégáit kísérleti
nyulakként használják fel. Miután védőköpenyt adtak rájuk, elzárták
őket egy helyiségbe, azt mondták nekik , hogy ilyen módon immu-
nizálják őket a radioaktivitás ellen. A levélíró elpanaszolta, hogy a
kísérlet után mindannyian nyomorultul érezték magukat
De vissza kell mennünk odáig hogy a 60 években a neves atom fizi-
kus Andrej Szaharovot taccsra teszik. A hidrogén bomba ledobás u-
tán kapcsolt, hogy mit is tett valójában. Utánna viszont kérlelhetetlen
elleségévé vált a rendszernek. A Nobel-díjat sem vehette át személye-
sen, hanem csak a feleségét engedték ki. Őt Gorkijba száműzték fele-
ségével együtt, ahol a KGB mindennap és minden órában figyelte.
Nem ők voltak csak a rendszer kérlelhetetlen ellenségei, másként
gondolkodói, 1979 az afganisztáni bevonulás és évekig tartó feles-
leges véráldozat, csak hogy a kommunista eszméket terjesszék a
világban. Nemcsak az amerikaiak, de a szovjetek is hozzájárultak
a mai helyzet kialakulásához. A másként gondolkodókat ha nem
lőtték agyon, vagy zárták büntető táborokba, akkor elmegyógyin-
tézetbe zárták és vetették alá mindenféle gyógyszeres és elektromos
kezelésnek. Bár ezt már a sztálini időkben is csinálták a rendszer
ellenfeleivel szemben. Brezsnyev, Andropov, Csernyenkó pártfő-
titkárok halála után kerül hatalomra Mihail Szergejevics Gorbacsov.
Változást nyitást ígért 1985-ben. A gazdaság pangott, gabonát az
USA-ból vásároltak. Illetve a csatlós országokból áron alul kapták
az élelmiszert, viszont ők, dollárban kérték az olaj és földgáz árát.
A boltok konganak az ürességtől, nincs semmi, szabadság főleg.
Szharovnak volt köszönhető -és ezt nem negatív értelemben írom-
hogy a moszkvai olimpiát bojkottálta nyugat és a románok. Fele-
másra sikeredett. Mert számon merte kérni az emberi és szabad-
ságjogokat. A Szovjetuni kezdett kimerülni ,főleg hadászatilag.
1986 február 25-én megtörténik a csernobili atomkatasztrófa.
Gorbacsovék megoróbálták bagatelizálni a történteket. És Magyar-
országon is nagyokat hallgattak róla, vagy a későbbiekben is
valótlanságokat állítottak a bajokat illetően. Hogy milyen remek
ember volt akkoriban Gorbacsov. álljon itt a következő dokumen-
tum:
˝ ˝Tartalékok mozgósítása˝ Csernobilba
1986 április 26-ikán bekövetkezett az eddigi legsúlyosabb
baleset az atomenergia ˝békés hasznosítása˝ történetében. Ezt kö-
vetőleg Tallinnban, az észt fővárosban végzett nem-hivatalos mé-
rések a normális radioaktivitás mintegy százötvenszeresét állapí-
tották meg. Május és szeptember között körülbelül háromezer
ukrajnait evakuáltak Észtországba, továbbá több ezer gyermeket
Bjelorussziából és Ukrajnából. Nagy arányokban került sor észtek
kényszermozgósítására a Csernobilban és környékén elvégzendő
munkák végett.
A kényszermozgósítás az 1986. május 7-ikére virradó éjjel
kezdődött meg,és katonai jellegű volt. Egyedül Parnu városában
kilencszáz behívót küldtek ki. Tallinban, Tartuban, Viljandiban,
Voruban, Kothla-Jarvéban és más városokban is sok férfit behív-
tak. Az intézkedés váratlanul érte az embereket. Hivatalosan az-
zal indokolták, hogy a tartalékosokat kívánják gyakorlatoztatni.
Főképp orvosokat, traktor- és gépkocsivezetőket, hegesztőket,
villanyszerelőket és más szakmunkásokat mozgósítottak,
A szerencsétlenség területén a fertőzött talajt földmarógé-
pekkel takarították el, majd elszállították és friss földet hordtak
a helyére. Sokan kénytelenek voltak kézilapáttal dolgozni: má-
sok locsolócsövekkel az épületeket és a fákat mosták le. Védő-
öltözéket nem adtak az e munkára kényszerített embereknek,
csak gázálarcot.
A férfiakat sátrakban helyezték el. A napi munkaidő reggel hat-
tól este nyolcig tartott, ezt szűkös étkezések szakították meg. Egy
hónapban két szabadnapot kaptak.
Szeptemberig körülbelül négyezer észtet küldtek Csernobil
környéki fertőzött területekre, ezek közül kétezerötszázat állandóan
a mentesítési munkálatokon dolgoztattak, Ez a munka a legna-
gyobb mértékig veszélyes volt. Az észtországi politikai foglyokat
támogató központ (Relief Centre for Estonian Prisonera of Con-
science in the USSR) már 1986 szeptemberésben memorandumot
terjesztett a bécsi Helsinki-utóértekezlet elé a kényszermozgósítási
akcióról, és ebben rámutatott, hogy a sugárfertőzés hamarosan több
mozgósított halálát okozta. Johvi észt városban például sugárbeteg-
ségben meghalt két észt nemzetiségű tiszt, akik Csernobil vidékéről
tértek vissza. Kivioliban egy munkás halt meg radioaktív fertőzés
folytán, miután hazatért a bevetésből. A kórházakban - főleg Tartu
városában - sok észt várta a halált sugárfertőzés következtében,
amikor a memorandum készült. Azokat, akiken már a sugármente-
sítési munkák helyszínén erőt vett a betegség, haza sem küldték,
mert féltek, hogy a lakosság körében pánik tör ki.
Egy fiatal tartui férfi azt írta haza, hogy őt és kollégáit kísérleti
nyulakként használják fel. Miután védőköpenyt adtak rájuk, elzárták
őket egy helyiségbe, azt mondták nekik , hogy ilyen módon immu-
nizálják őket a radioaktivitás ellen. A levélíró elpanaszolta, hogy a
kísérlet után mindannyian nyomorultul érezték magukat
2014. december 25., csütörtök
A kettős mérce 7
7
Sztálin halálával megindul a pártban a hatalmi harc és Nyikita Szer-
gejevics Hruscsov kerül ki győztesen, aki szintén hűséges kutya mód-
jára szolgálta Sztálint. Egyfajta olvadás indult meg. Sok embert en-
gednek ki a lágerekből, börtönökből, miközben Ellenfeleivel véresen
leszámol Hruscsov. Perek, kivégzések, mint pl. Beriját ás másokat.
Illetve száműznek embereket az ország távoli vidékeire. 1958-ban
Boris Paszternákkal visszavonatják az Irodalmi Nobel.díjat. De
maga Szolzsenyicin se vehette át a Nobel.díjat, addig a rendszer
hű talpnyaló Mihail Solohov átvehette 1965-ben személyesen.
Konfrontálodott azokkal akik nem voltak a szovjetrendszer hívei.
Engesztelhetetlenül gyűlölte a Sztálin és Lenin-díjas író és pártka-
tona ezeket az embereket. A magyar 56 leverése. Kádárnak mint
Moszkva helytartójának a kinevezése. 1958-ban elismeri Hrus-
csov, hogy hiba volt a 300 000 zsidó Birobidzsánba való telepíté-.
se és ezért a zsidó individualizmust vádolta .Az 1959-es népszám.
lálási adatok szerint csak 14 269 zsidónak mondott személy élt itt.
39% mondta magát jiddis anyanyelvűnek. 1985-ben 12 000 alá
csökkent a népesség és ebből már csak 17%-a beszélte a jiddist.
Hogy valójában mennyire semmi sem változott a Szovjetunióban,
az az 1961-1963 között lezajlott gazdasági perek bizonyítják.
110 embert végeztek ki. Ezek közül 68 volt zsidó. A következő
bűncselekményekkel vádolták meg ezeket az embereket: valuta-
spekuláció,, élelmiszer-rejtegetés, pénzhamisítás, a közvagyon
megdézsmálása, lábbeli-spekuláció, gyümölcs-spekuláció, szövet-
rejtegetés. Mind a 68 zsidót golyóval végezték ki, és vagyonukat
elkobozták.
1963 február 25-én a nyugat sajtó, majd 3 nap múlva a szovjet sajtó
is leközli Bertrand Russel angol filozófus Hruscsovhoz írt levelét,
melyben tiltakozik a gazdasági bűncselekményekkel halálbüntetés-
sel sújtó ítéletek ellen. Miután Hruscsov ˝ rosszindulatú rágalom-˝
nak minősíti. Russel 1963 április 6-án újabb levélben írja le a gaz-
dasági vádakat és az ˝elképesztúen nyugtalanító˝ ítéleteket. Ukraj-
nában ahol a lakosság 2%-a zsidó, a halálra ítéltek közül 83% zsidó.
Így Harkovban 1963 januárjában hat zsidó vádlottat halálra, a má-
sik hat nem-zsidó vádlottat börtönbüntetésre ítélik. A sztálinizmus
tovább folyik. Valójában Hruscsov sem tagadta meg elődjét. Éppen
olyan antiszemita volt mint Sztálin. És persze a rendszer bírálóit is
elhalgattatta mondva csinált okokkal. Ezek a perek is konstruáltak
voltak. 1964-ben puccsal eltávolították Hruscsovot és helyére Leo-
nyid Iljics Berzsev lépett. 1964-1985 között több mint 100 zsidó
állítottak bíróság elé, azzal a váddal, hogy a kivándorlás jogát kö-
vetelték Izraelbe. Ebből több mint két tucat embert több évi bör-
tönre vagy kényszermunkatáborra ítéltek.
Azoknak a zsidóknak akik börtönbe, vagy kényszermunkára vagy
száműzetésbe ( és még ez volt a jobbik eset) kerültek az emigrációs
mozgalomban való részvételükért, 1979-ig még megengedik, hogy
büntetésük letöltése után Izraelbe távozzanak, 1979 és 1984 kö-
zött azonban egyetlen zsidó sem hagyhatta el az országot. 1984-ben
Jane Fonda amerikai színésznő látogatta meg Ida Nugyelt, hogy ne-
héz helyzetén segítsen. Akinek egyetlen élő rokona Iljana nevű nő-
testvére Izraelben élt, épp úgy mint Iszaak Skolnyik felesége és lá-
nya (1973). 1967-ben a Szovjetunió és Izrael között megszakad a
diplomáciai kapcsolat. De ennek következtében a többi volt szocia-
lista országnak is. Megindult a még életben lévő zsidókkal való le-
számolás Lengyelországban 1967-ben pogromok sorozata zajlik
ekkor ott. Párt utasításra. Magyarországon csak leváltják a párton
belülieket. Persze még maradnak. Nem teljes az eltávolítások. mert
Kádár van annyira pragmatikus hogy a nyugat felé nem teheti meg
ha pénzt akar látni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt élén az anti-
szemita Wladyslav Gomulka állt ekkor. A pogromok nyilván Moszk-
va tudtával és beleegyezésével történtek. A csatlós országok Moszk-
va engedélye vagy áldása nélkül 1989-ig semmit sem tehettek.
Több mint 12000 zsidó kiutazási kérelmét tagadták meg 1970 és
1985 között a Szovjetunióban annak ellenére, hogy 1976 és 1980
között 260 000-en emigráltak. 1985-re 23 ˝ refuznyik ˝ marad. Ők
azok, aki több mint 12 éven át nem kapnak kiutazási engedélyt.
A ˝ refuznyik˝-ok, kiváltképpen a legrégebben kérelmezők, akiket
általában elbocsájtanak munkahelyükről és a hatóságok folyvást zak-
latnak, megőrzik harci szellemüket és újra meg újra megjelennek
a szovjet vezetők előtt, követelve izraeli kiutazási lehetőségüket.
Az 1975-ös helsinki konferencia záróokmánya, melyet a Szovjet-
unió is aláírt, megerősíti az emberi jogok szerződésének 13(2) 1948-as
nemzetközi deklarációját: ˝ Minden embernek jogában áll bármely or-
szágot elhagynia, beleértve a sajátját is...˝ A Guiness Rekordok
1985-ös kötetében szerepel Benjamin Bogomolnij, a ˝ legtürelme-
sebb refuznyik˝, akik 1966-ban adta be első kérelmét a kiutazáshoz,
és még 1985-ben is várta úgye intézését. Ott volt a szétszakított
családok ügyeinek rendezetlensége. A helsinki záróokmány rendel-
kezik a családok újra egyesítéséről is, melyet a Szovjetunió is alá-
írt. Azonban 1985-ben a Szovjetunió vissza utasítja annak a néhány
száz családnak a kérelmiét, akik távozni akarnak Izraelben élő ro-
konaikhoz. A volt Szovjetunió akkori területén 1983-ban 2 200 000
zsidó élt. A vallás üldözés és a nemzetiségek elleni jogsértések is
szinte mindennaposak voltak. Az eloroszosítás gőzerővel folyt.
A saját alkotmányokat sem tartotta be a szovjet rezsim, Gorbacsov
alatt sem. A 72§ rögzíti, hogy ˝ minden szovjetköztársaságnak jo-
ga van kilépni a szövetségből...˝ Pl. az észt állam nem szűnt meg
jogilag. De hasonlóan viselkedtek a csatlós államokkal szemben is.
Báb-kormányok ültek mindegyik volt európai kommunista ország
élén. Teljes szuverenitás szóba sem jöhetett. A helsinki záróokmány
is az akkor fennálló statusquot rögzítette. Az hogy beleírtak ezt is,
azt is. semmit sem jelentett valójában. Porhintés volt a világ szemé-
ben. Aztán Gorbacsov hatalomra jutásával más politika indult el.
A peresztrojka és a glasznoszty. De hogy ez is milyen volt valójában
az a következő oldalakon fogom vázolni.
Sztálin halálával megindul a pártban a hatalmi harc és Nyikita Szer-
gejevics Hruscsov kerül ki győztesen, aki szintén hűséges kutya mód-
jára szolgálta Sztálint. Egyfajta olvadás indult meg. Sok embert en-
gednek ki a lágerekből, börtönökből, miközben Ellenfeleivel véresen
leszámol Hruscsov. Perek, kivégzések, mint pl. Beriját ás másokat.
Illetve száműznek embereket az ország távoli vidékeire. 1958-ban
Boris Paszternákkal visszavonatják az Irodalmi Nobel.díjat. De
maga Szolzsenyicin se vehette át a Nobel.díjat, addig a rendszer
hű talpnyaló Mihail Solohov átvehette 1965-ben személyesen.
Konfrontálodott azokkal akik nem voltak a szovjetrendszer hívei.
Engesztelhetetlenül gyűlölte a Sztálin és Lenin-díjas író és pártka-
tona ezeket az embereket. A magyar 56 leverése. Kádárnak mint
Moszkva helytartójának a kinevezése. 1958-ban elismeri Hrus-
csov, hogy hiba volt a 300 000 zsidó Birobidzsánba való telepíté-.
se és ezért a zsidó individualizmust vádolta .Az 1959-es népszám.
lálási adatok szerint csak 14 269 zsidónak mondott személy élt itt.
39% mondta magát jiddis anyanyelvűnek. 1985-ben 12 000 alá
csökkent a népesség és ebből már csak 17%-a beszélte a jiddist.
Hogy valójában mennyire semmi sem változott a Szovjetunióban,
az az 1961-1963 között lezajlott gazdasági perek bizonyítják.
110 embert végeztek ki. Ezek közül 68 volt zsidó. A következő
bűncselekményekkel vádolták meg ezeket az embereket: valuta-
spekuláció,, élelmiszer-rejtegetés, pénzhamisítás, a közvagyon
megdézsmálása, lábbeli-spekuláció, gyümölcs-spekuláció, szövet-
rejtegetés. Mind a 68 zsidót golyóval végezték ki, és vagyonukat
elkobozták.
1963 február 25-én a nyugat sajtó, majd 3 nap múlva a szovjet sajtó
is leközli Bertrand Russel angol filozófus Hruscsovhoz írt levelét,
melyben tiltakozik a gazdasági bűncselekményekkel halálbüntetés-
sel sújtó ítéletek ellen. Miután Hruscsov ˝ rosszindulatú rágalom-˝
nak minősíti. Russel 1963 április 6-án újabb levélben írja le a gaz-
dasági vádakat és az ˝elképesztúen nyugtalanító˝ ítéleteket. Ukraj-
nában ahol a lakosság 2%-a zsidó, a halálra ítéltek közül 83% zsidó.
Így Harkovban 1963 januárjában hat zsidó vádlottat halálra, a má-
sik hat nem-zsidó vádlottat börtönbüntetésre ítélik. A sztálinizmus
tovább folyik. Valójában Hruscsov sem tagadta meg elődjét. Éppen
olyan antiszemita volt mint Sztálin. És persze a rendszer bírálóit is
elhalgattatta mondva csinált okokkal. Ezek a perek is konstruáltak
voltak. 1964-ben puccsal eltávolították Hruscsovot és helyére Leo-
nyid Iljics Berzsev lépett. 1964-1985 között több mint 100 zsidó
állítottak bíróság elé, azzal a váddal, hogy a kivándorlás jogát kö-
vetelték Izraelbe. Ebből több mint két tucat embert több évi bör-
tönre vagy kényszermunkatáborra ítéltek.
Azoknak a zsidóknak akik börtönbe, vagy kényszermunkára vagy
száműzetésbe ( és még ez volt a jobbik eset) kerültek az emigrációs
mozgalomban való részvételükért, 1979-ig még megengedik, hogy
büntetésük letöltése után Izraelbe távozzanak, 1979 és 1984 kö-
zött azonban egyetlen zsidó sem hagyhatta el az országot. 1984-ben
Jane Fonda amerikai színésznő látogatta meg Ida Nugyelt, hogy ne-
héz helyzetén segítsen. Akinek egyetlen élő rokona Iljana nevű nő-
testvére Izraelben élt, épp úgy mint Iszaak Skolnyik felesége és lá-
nya (1973). 1967-ben a Szovjetunió és Izrael között megszakad a
diplomáciai kapcsolat. De ennek következtében a többi volt szocia-
lista országnak is. Megindult a még életben lévő zsidókkal való le-
számolás Lengyelországban 1967-ben pogromok sorozata zajlik
ekkor ott. Párt utasításra. Magyarországon csak leváltják a párton
belülieket. Persze még maradnak. Nem teljes az eltávolítások. mert
Kádár van annyira pragmatikus hogy a nyugat felé nem teheti meg
ha pénzt akar látni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt élén az anti-
szemita Wladyslav Gomulka állt ekkor. A pogromok nyilván Moszk-
va tudtával és beleegyezésével történtek. A csatlós országok Moszk-
va engedélye vagy áldása nélkül 1989-ig semmit sem tehettek.
Több mint 12000 zsidó kiutazási kérelmét tagadták meg 1970 és
1985 között a Szovjetunióban annak ellenére, hogy 1976 és 1980
között 260 000-en emigráltak. 1985-re 23 ˝ refuznyik ˝ marad. Ők
azok, aki több mint 12 éven át nem kapnak kiutazási engedélyt.
A ˝ refuznyik˝-ok, kiváltképpen a legrégebben kérelmezők, akiket
általában elbocsájtanak munkahelyükről és a hatóságok folyvást zak-
latnak, megőrzik harci szellemüket és újra meg újra megjelennek
a szovjet vezetők előtt, követelve izraeli kiutazási lehetőségüket.
Az 1975-ös helsinki konferencia záróokmánya, melyet a Szovjet-
unió is aláírt, megerősíti az emberi jogok szerződésének 13(2) 1948-as
nemzetközi deklarációját: ˝ Minden embernek jogában áll bármely or-
szágot elhagynia, beleértve a sajátját is...˝ A Guiness Rekordok
1985-ös kötetében szerepel Benjamin Bogomolnij, a ˝ legtürelme-
sebb refuznyik˝, akik 1966-ban adta be első kérelmét a kiutazáshoz,
és még 1985-ben is várta úgye intézését. Ott volt a szétszakított
családok ügyeinek rendezetlensége. A helsinki záróokmány rendel-
kezik a családok újra egyesítéséről is, melyet a Szovjetunió is alá-
írt. Azonban 1985-ben a Szovjetunió vissza utasítja annak a néhány
száz családnak a kérelmiét, akik távozni akarnak Izraelben élő ro-
konaikhoz. A volt Szovjetunió akkori területén 1983-ban 2 200 000
zsidó élt. A vallás üldözés és a nemzetiségek elleni jogsértések is
szinte mindennaposak voltak. Az eloroszosítás gőzerővel folyt.
A saját alkotmányokat sem tartotta be a szovjet rezsim, Gorbacsov
alatt sem. A 72§ rögzíti, hogy ˝ minden szovjetköztársaságnak jo-
ga van kilépni a szövetségből...˝ Pl. az észt állam nem szűnt meg
jogilag. De hasonlóan viselkedtek a csatlós államokkal szemben is.
Báb-kormányok ültek mindegyik volt európai kommunista ország
élén. Teljes szuverenitás szóba sem jöhetett. A helsinki záróokmány
is az akkor fennálló statusquot rögzítette. Az hogy beleírtak ezt is,
azt is. semmit sem jelentett valójában. Porhintés volt a világ szemé-
ben. Aztán Gorbacsov hatalomra jutásával más politika indult el.
A peresztrojka és a glasznoszty. De hogy ez is milyen volt valójában
az a következő oldalakon fogom vázolni.
2014. december 18., csütörtök
A kettős mérce 6
6
Az európai háború lezárultával Sztálin még jobban bekeményít.
A szatellit államokból elhurcoltakról nem beszélek. Sztálin és
Hitler egymás csodálója volt. Hisz a két diktatúrának sok közös
vonása volt. Hitlerék sok mindent át vettek Sztálintól. Tanulmá-
nyozták a szovjet Gulág rendszert, mit hogy csinálnak, Hogy bán-
nak el a belső ellenséggel. A nemzetiségi lakosság további deportá-
ciója, A vélt vagy valós rendszer ellenesek üldözése, megsemmisí-
tése. 1946-1947 között újabb éhínség tőr ki. legalább 500 000 ember
halt éhen.
Birobidzsán
A zsidók üldözése ami már 1917 óta tart, megerősödik.
1928.ban létre hozzák a Távol-Keleten az Amur partján Birobid-
zsnán Zsidó Autonóm Területet. A cél a Szovjetunióban élő zsidók
kiiktatása, eltüntetése. Szó sincs valódi autonómiáról. Egy hatalmas
tábor inkább. Auswitzból és más szovjetek által elfoglalt táborokból
a Szovjetunióba hurcolnak a gulágra ezrével zsidókat és sokan ott
hallnak meg. Elég volt olyan indok, hogy német nevű az illető.
Maga Lenin és Sztálin egyaránt gyűlölte a zsidókat. Meg is tettek
mindet ellenük. Más adat szerint 1930. augusztus 20-i sztálini-ren-
delet alapján. 300 000 zsidót telepítettek át az Európai részről az Á-
zsiai pusztaságba, mely 1985-ig állt fenn. Ez nem volt más mint
kényszer lakhely a valóságban. A nácik által üldözöttek sem me-
hettek oda. Csak akiket a sztálini vagonokba raktak.
Kitelepítések, deportálások.
A most itt nem részletezett nemzetiségeket nézem akkor 1941-
1945 között 23 850 000-26 150 000 főt tesz ki. Inkább több mint
kevesebb.a Baltikumból már 1940-től folyik a kitelepítés, és bete-
lepítés oroszokkal.Ezrével végzik ki az ottaniakat, illetve az álta-
luk elfoglalt lengyel területekről viszik a gulágra, vagy lövik agyon
az lengyel katonákat, értelmiségieket, munkást, parasztot. Nem
kíméltek senkit. 1955-ben még 750 ezer főt tartottak nyilván mint
kitelepítettet. A krími tatárok közül 100 ezer embet vesztette életét
a deportáció során. A Kaukázusból deportált 608 749 személyből
3 éven belül 146 892 fő halt meg. A Baltikumból 235 000 főt
deportáltak 1943-ig itt is 20-25 %-os a veszteség. A kelet-lengyel-
országi deportálások során 1941 augusztusáig 137 000 embernek
veszett nyoma. Valószínűsíthető hogy agyonlőtték ezeket az em-
bereket. Kárpátaljáról is tömegével hurcolták el a magyar lakossá-
got 1944-től kezdve. Majd 1945-ben kerül végleg a Szovjetunióhoz
mint csehszlovák ajándék.
További veszteségek
Nyugatra 1941-1944 között szovjet adatok szerint 4 800 000 pol-
gár távozott.( csak kényszermunkások és kollaboránsok, valamint
családtagjaik, hadifoglyok nélkül.). 1946 márciusáig 3 380 000
fő tért haza, ebből a nyugat vissza adott 2 650 000 főt akik a Sztá-
lini önkény elől menekültek el. 730 000 a Vörös Hadsereg által
˝ felszabadított˝ személy volt. 451 500 szovjet állampolgárnak
sikerült külföldön maradnia.
A háború végeztével nem értek véget a lakosság hányattatása.
A lakosság üldözése még keményebbé vált. 1946-1947 között
újabb éhínség tört ki. 500 000 főre teszik az áldozatok számát.
A harmadik éhínségben a háború is közre játszott. De ez nem
menti a rezsimet. A zsidókkal szemben is bekeményítenek. És
az ott élő cigányok sem jártak jobban. A koncepciós perek is
folytatódnak. 1953-ban a zsidó orvosok elleni per, ami a dik-
tátor halála miatt nem valósult meg. Volt leningrádi per.
Sztálint mint Hitlert a zsidók teljes kiirtása volta célja. Csak
az ottani zsidóknak az volt a szerencséjük, hogy meghalt illet-
hagyták meghalni Sztálint. De ez nem azt jelentette hogy a
zsidók fellélegezhettek.
Ha összegezni kell a lenini-sztálini áldozatok számát, 30 mil.
lióra tehetjük a számukat. De lehet hogy több. Ebben nincse-
nek benne a német háború áldozatai. Csak az 1917-1953 kö-
zötti áldozatok. Három Magyarországnyi lakosság esett áldo-
zatul a kommunista önkénynek. De ami szégyenteljes a nyu-
gati liberalizmusban, hogy bár tudták hogy mi folyik a bolse-
vik paradicsomban 1917-től kezdve, mégis sokan istenítették
őket. Némi változás, ha nem is oly nagy 1956 magyar forra-
dalmának a véres leverése és a megtorlása. Ekkor sok volt
nyugati Moszkovita változtatott álláspontján és elítélte a
forradalom vérbefojtását.
Georghe Bernard Shaw, aki 1939-ben egy film felvételen akarta
elgázosíttatni a kommunizmus ellenségeit. Lion Feuchtwanger
írók. Sztálin hívők. George Orwell is kommunista volt. Vagy
ha nem voltak is párt tagok,szimpatizáltak a bolsevik eszével.
Erre jó példa a volt amerikai nagykövet Joseph. E Davies aki-
nek a könyvét Magyarországon is kiadták 1945-ben. Csodálta
Sztálint. A koncepciós perek számára nem voltak azok. Szerin-
te nem bántották a perbe fogottakat. Minden makulátlan és tisz-
ta volt számára. Távozásakor a legmagasabb kitüntetést vette át, ű
a Lenin-rendet. A következőkben a Sztálin halála utáni helyzetre
térek rá.
Az európai háború lezárultával Sztálin még jobban bekeményít.
A szatellit államokból elhurcoltakról nem beszélek. Sztálin és
Hitler egymás csodálója volt. Hisz a két diktatúrának sok közös
vonása volt. Hitlerék sok mindent át vettek Sztálintól. Tanulmá-
nyozták a szovjet Gulág rendszert, mit hogy csinálnak, Hogy bán-
nak el a belső ellenséggel. A nemzetiségi lakosság további deportá-
ciója, A vélt vagy valós rendszer ellenesek üldözése, megsemmisí-
tése. 1946-1947 között újabb éhínség tőr ki. legalább 500 000 ember
halt éhen.
Birobidzsán
A zsidók üldözése ami már 1917 óta tart, megerősödik.
1928.ban létre hozzák a Távol-Keleten az Amur partján Birobid-
zsnán Zsidó Autonóm Területet. A cél a Szovjetunióban élő zsidók
kiiktatása, eltüntetése. Szó sincs valódi autonómiáról. Egy hatalmas
tábor inkább. Auswitzból és más szovjetek által elfoglalt táborokból
a Szovjetunióba hurcolnak a gulágra ezrével zsidókat és sokan ott
hallnak meg. Elég volt olyan indok, hogy német nevű az illető.
Maga Lenin és Sztálin egyaránt gyűlölte a zsidókat. Meg is tettek
mindet ellenük. Más adat szerint 1930. augusztus 20-i sztálini-ren-
delet alapján. 300 000 zsidót telepítettek át az Európai részről az Á-
zsiai pusztaságba, mely 1985-ig állt fenn. Ez nem volt más mint
kényszer lakhely a valóságban. A nácik által üldözöttek sem me-
hettek oda. Csak akiket a sztálini vagonokba raktak.
Kitelepítések, deportálások.
A most itt nem részletezett nemzetiségeket nézem akkor 1941-
1945 között 23 850 000-26 150 000 főt tesz ki. Inkább több mint
kevesebb.a Baltikumból már 1940-től folyik a kitelepítés, és bete-
lepítés oroszokkal.Ezrével végzik ki az ottaniakat, illetve az álta-
luk elfoglalt lengyel területekről viszik a gulágra, vagy lövik agyon
az lengyel katonákat, értelmiségieket, munkást, parasztot. Nem
kíméltek senkit. 1955-ben még 750 ezer főt tartottak nyilván mint
kitelepítettet. A krími tatárok közül 100 ezer embet vesztette életét
a deportáció során. A Kaukázusból deportált 608 749 személyből
3 éven belül 146 892 fő halt meg. A Baltikumból 235 000 főt
deportáltak 1943-ig itt is 20-25 %-os a veszteség. A kelet-lengyel-
országi deportálások során 1941 augusztusáig 137 000 embernek
veszett nyoma. Valószínűsíthető hogy agyonlőtték ezeket az em-
bereket. Kárpátaljáról is tömegével hurcolták el a magyar lakossá-
got 1944-től kezdve. Majd 1945-ben kerül végleg a Szovjetunióhoz
mint csehszlovák ajándék.
További veszteségek
Nyugatra 1941-1944 között szovjet adatok szerint 4 800 000 pol-
gár távozott.( csak kényszermunkások és kollaboránsok, valamint
családtagjaik, hadifoglyok nélkül.). 1946 márciusáig 3 380 000
fő tért haza, ebből a nyugat vissza adott 2 650 000 főt akik a Sztá-
lini önkény elől menekültek el. 730 000 a Vörös Hadsereg által
˝ felszabadított˝ személy volt. 451 500 szovjet állampolgárnak
sikerült külföldön maradnia.
A háború végeztével nem értek véget a lakosság hányattatása.
A lakosság üldözése még keményebbé vált. 1946-1947 között
újabb éhínség tört ki. 500 000 főre teszik az áldozatok számát.
A harmadik éhínségben a háború is közre játszott. De ez nem
menti a rezsimet. A zsidókkal szemben is bekeményítenek. És
az ott élő cigányok sem jártak jobban. A koncepciós perek is
folytatódnak. 1953-ban a zsidó orvosok elleni per, ami a dik-
tátor halála miatt nem valósult meg. Volt leningrádi per.
Sztálint mint Hitlert a zsidók teljes kiirtása volta célja. Csak
az ottani zsidóknak az volt a szerencséjük, hogy meghalt illet-
hagyták meghalni Sztálint. De ez nem azt jelentette hogy a
zsidók fellélegezhettek.
Ha összegezni kell a lenini-sztálini áldozatok számát, 30 mil.
lióra tehetjük a számukat. De lehet hogy több. Ebben nincse-
nek benne a német háború áldozatai. Csak az 1917-1953 kö-
zötti áldozatok. Három Magyarországnyi lakosság esett áldo-
zatul a kommunista önkénynek. De ami szégyenteljes a nyu-
gati liberalizmusban, hogy bár tudták hogy mi folyik a bolse-
vik paradicsomban 1917-től kezdve, mégis sokan istenítették
őket. Némi változás, ha nem is oly nagy 1956 magyar forra-
dalmának a véres leverése és a megtorlása. Ekkor sok volt
nyugati Moszkovita változtatott álláspontján és elítélte a
forradalom vérbefojtását.
Georghe Bernard Shaw, aki 1939-ben egy film felvételen akarta
elgázosíttatni a kommunizmus ellenségeit. Lion Feuchtwanger
írók. Sztálin hívők. George Orwell is kommunista volt. Vagy
ha nem voltak is párt tagok,szimpatizáltak a bolsevik eszével.
Erre jó példa a volt amerikai nagykövet Joseph. E Davies aki-
nek a könyvét Magyarországon is kiadták 1945-ben. Csodálta
Sztálint. A koncepciós perek számára nem voltak azok. Szerin-
te nem bántották a perbe fogottakat. Minden makulátlan és tisz-
ta volt számára. Távozásakor a legmagasabb kitüntetést vette át, ű
a Lenin-rendet. A következőkben a Sztálin halála utáni helyzetre
térek rá.
2014. december 15., hétfő
A kettős mérce 5
5
Hogy lehet jól összemosni a dolgokat. Hát úgy ahogyan Ungváry
Krisztián is tesz. Az írásának címe: Népirtás-kollaboráció-megtorlás
A Szovjetunió embervesztesége 1939-1945
Az tény, hogy a finnek elleni háborúban komoly veszteségeket szen-
vedtek. De előtte Sztálin a Vörös Hadsereget lefejezte. A harcokhoz
nem konyító hadnagyoktól a meg maradt tábornokokig nem is volt
várható más eredmény, még ha a téli háborúból győztesen és területi
nyereséggel jöttek is ki. Több ezer katona esik fogságba, és halnak
meg a finnek által fenntartott táborokban, mert nem nyújtanak a fog-
lyoknak semmilyen segítséget. Nyilván bosszúból. Ezekről a finnek
hallgatnak. De közben a deportáló vonatok tízezrével szállítja a po-
litikai foglyokat az Északi sarkkörre, Szibériába, Folynak az egyház
elleni üldözések. 1941-ben a szovjet-német háború kitörésekor és
alatt sem változik a helyzet. Továbbra is folyik a lakosság irtása.
Az éhezés is tovább folytatódott. A hadseregnek kellett szállítani.
A németek is több millió ember életét semmisítették meg, ilyen, vagy
olyan formában. 1941-1953 között 38,781 polgárt végeztek ki a Sztá-
linék. Adat ra hivatkozva azt írja, hogy 1941-45 között 20 ezer alatt
volt a kivégzettek száma. Nem hagyható ki a külföldiek ellen foly-
tatott hadjárat, amik aztán perekben és kivégzésekben és gulágon
végződtek. Kun Bélát is 1938-ban végzik ki. Több mint 20 ezer
lengyelt végeztek ki. De kivégeztek és deportáltak több tízezer
baltikumit is. 24 ezer embert végez ki az NKVD. további 18 ezer
a deportálások alatt a vagonokban leli halálát. A nyugati területeken
750 ezer foglyot őriztek, akiket a börtönökben végeztek ki. Ezeket
a bevonuló német és magyar csapatok felfedezték. A különböző
nemzetiségű emberekkel való brutális bánás módról sem feledkez-
hetünk meg. Ezrével szedte áldozatát a kitelepítések során. Ott
volt a sztálini felperzselt föld taktikája. Több ezer németekkel
kollaboráló ember végeztek ki. Egy német tábori rendészeti nyo-
mozás során a szovjetek 4000 polgári lakost végeztek ki. Akár
mondva csinált okokból is. Ez 1943-ban Harkovban történt.
Leningrádot nemcsak a németek éheztették ki, de maga Sztálin
is hozzájárult,. 600 000 ember halt éhen.
A Gulágon a nem egyértelmű adatok szerint 621 645 személy
vesztette életét. Az NKVD ellenőrző - és szűrő táboraiba 1941
június 22 és 1944 október 1. között 421 199 személyt vettek
fe. Ebből kiengedtek 335,487 embert. A hiány 85 712 fő.
Majd 1945 elején duzzad fel a létszám. Míg január 1-én 71 398
fő, május 10-én már 160 969-re duzzad a létszám. Majd az NKVD
táborok 1946-ban beolvadnak az Gulágba. Bár 10 ezres veszteség-
ről ír,mivel az NKVD táborai szűrő táborok voltak. Ez a veszteség
mennyiség is kérdőjeles szerintem mint minden más adat.
Már írtam a nagy tisztogatási hullámban lefejezett hadseregről.
De 1941 június 22-után is folytatódik. Akik visszavonultak a néme-
tak elől azokat gyáváknak, hazaárulóknak, Tízezrével végeznek ki
katonákat, koncepciós perekben amiket futószalag szerűen gyár-
tanak. Dmitrij Pavlov hadseregtábornokot és vezérkarát végezték
ki 1944-ben. Gyávaság , pánik és más bűncselekményekben. Voltak
akik csak a Gulágra került 1944-ben Mint Alexander Szolzsenyicin
az író. De például Kirillov és Ponegyelin vezérőrnagyokat a német
fogságból való szabadulás után tartóztatták le, és majd csak 1950-ben
végzik ki a börtönben. De voltak akiket távollétükben ítéltek halálra,
de az illető mér rég halott volt mivel a fronton esett el. Így járt Ka-
csalov őrnagy, aki 1941 augusztus 4-én esett el. Így járt jobban, te-
szem hozzá. Bár a családot meghurcolták. Kitelepítés, gulág, állás-
vesztés várt.
Hadbírósági eljárások nélküli tömeges kivégzések. A politikai
tisztek mellett, az NKVD különleges osztagai foglalkoztak a belső
ellenség felkutatásával és likvidálásával (Oszobüje Otgyelü).
1941. szeptember 12-én kiadott 1919.számú parancsa hadosztá-
lyonkét zászlóalj erejű záróosztagokat hoztak létre. Aki szökés,
gyávaság, meghátrálás és bármilyen egyéb címen a helyszínen
koncolhatták fel a katonákat.Ez azzal volt egyenértékű ami Ma.
gyarosrszágon működött 1919-ben a Kun Béláék alatt a Vörös
Hadsereg hátában. A főnök Szamuely Tibor volt, de benne volt
a Heller Ágnes kommunista filozófus által nagyra tartott Lukács
György filozófus. Az ő kezéhez is több ember vére tapadt.
1942. június 28-án kiadott 277-es Sztálini parancs szerint ˝a
pártütőket és a gyávákat a helyszínen agyon kell lőni.˝ Hason-
ló pancsokat adott ki Zsukov, Vorosilov és Bugyonnij és más tá-
bornokok. A gyávákat, a hátrálókat ˝ a helyszínen meg kell semmi-
síteni˝, ˝agyon kell verni, mint a kutyát˝. Vlagyimir Sztaravszij író
mint hadi tudósító volt jelen az NKVD ténykedéseinek szemtanú-
ja ként. Sztálinnak panaszkodott is az NKVD -re.mert az záró osz-
tagok 1942 nyarán, csak az ő egységében 400-680 között végeztek
ki katonákat. Hozzá teszem, hogy nem volt mindig célra vezető
írni a Vezérnek, mert könnyen a kivégző osztag előtt találhatta ma-
gát az ember. Hogy hány katonát öltek meg a záró osztagok, vagy
más módon, erre vonatkozólag csak becslések vannak. A németek
által elvitt dokumentumok vannak, amikben az áll, hogy csak az
1943-as évben a Berija jelentés szerint az NKVD 931 549 sze-
mélyt tartóztatott le, ezek közül 80 296-ot lepleztek le. és nagy va-
lószínűséggel lőttek is agyon, különböző címen: mit haza áruló,
kém, dezertőr, együtt működött a németekkel, A rákövetkező év-
ben 1944-ben sem változott semmi ezen a téren. Az áldozatok szá-
ma nőtt, 150 ezerre tehető a számuk azoknak akiket kivégeztek.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azokat az eseteket, amikor 1945-
ben a háború befejeztével, a különböző nyugati országok, vissza-
adták a hozzájuk menekült szovjet katonákat. Pl. Svájc attól félt,
hogyha nem szolgáltatja ki a hozzájuk menekült katonákat, akkor
Sztálin megtámadja őket. Ennek kicsi vagy semmi esélye sem
volt. Voltak olyanok akik Németország területén bujkáltak. Vagy
más nyugati országba szöktek el. De a jó szövetségesek, akik tud-
ták hogy ha kiszolgáltatják őket Sztálinnak, mi fog velük történni.
De semmit sem tettek ezen eberek védelmében. Az USA, Nagy-
Britannia, Franciaország és azon országok,ahova szöktek a szov-
jet katonák és kiadták őket a sztálini terror gépezetnek. Ők is
emberiség elleni, háborús bűncselekményeket követtek el. Ezért
ezen országokat is bíróság elé kellett volna állítani. Mert ugyan
olyan bűnözők, mint a volt Szovjetunió volt. 2 millió katona került
vissza Sztálin markába, ezek között voltak a németek által el fo-
gott hadifoglyok, dezertőrök.pl. Svájcba szököttek, akiket azonnal
kivégeztek. ezek száma százezret is meg haladó. A többiek ˝csak˝
Gulágra került.
Hogy lehet jól összemosni a dolgokat. Hát úgy ahogyan Ungváry
Krisztián is tesz. Az írásának címe: Népirtás-kollaboráció-megtorlás
A Szovjetunió embervesztesége 1939-1945
Az tény, hogy a finnek elleni háborúban komoly veszteségeket szen-
vedtek. De előtte Sztálin a Vörös Hadsereget lefejezte. A harcokhoz
nem konyító hadnagyoktól a meg maradt tábornokokig nem is volt
várható más eredmény, még ha a téli háborúból győztesen és területi
nyereséggel jöttek is ki. Több ezer katona esik fogságba, és halnak
meg a finnek által fenntartott táborokban, mert nem nyújtanak a fog-
lyoknak semmilyen segítséget. Nyilván bosszúból. Ezekről a finnek
hallgatnak. De közben a deportáló vonatok tízezrével szállítja a po-
litikai foglyokat az Északi sarkkörre, Szibériába, Folynak az egyház
elleni üldözések. 1941-ben a szovjet-német háború kitörésekor és
alatt sem változik a helyzet. Továbbra is folyik a lakosság irtása.
Az éhezés is tovább folytatódott. A hadseregnek kellett szállítani.
A németek is több millió ember életét semmisítették meg, ilyen, vagy
olyan formában. 1941-1953 között 38,781 polgárt végeztek ki a Sztá-
linék. Adat ra hivatkozva azt írja, hogy 1941-45 között 20 ezer alatt
volt a kivégzettek száma. Nem hagyható ki a külföldiek ellen foly-
tatott hadjárat, amik aztán perekben és kivégzésekben és gulágon
végződtek. Kun Bélát is 1938-ban végzik ki. Több mint 20 ezer
lengyelt végeztek ki. De kivégeztek és deportáltak több tízezer
baltikumit is. 24 ezer embert végez ki az NKVD. további 18 ezer
a deportálások alatt a vagonokban leli halálát. A nyugati területeken
750 ezer foglyot őriztek, akiket a börtönökben végeztek ki. Ezeket
a bevonuló német és magyar csapatok felfedezték. A különböző
nemzetiségű emberekkel való brutális bánás módról sem feledkez-
hetünk meg. Ezrével szedte áldozatát a kitelepítések során. Ott
volt a sztálini felperzselt föld taktikája. Több ezer németekkel
kollaboráló ember végeztek ki. Egy német tábori rendészeti nyo-
mozás során a szovjetek 4000 polgári lakost végeztek ki. Akár
mondva csinált okokból is. Ez 1943-ban Harkovban történt.
Leningrádot nemcsak a németek éheztették ki, de maga Sztálin
is hozzájárult,. 600 000 ember halt éhen.
A Gulágon a nem egyértelmű adatok szerint 621 645 személy
vesztette életét. Az NKVD ellenőrző - és szűrő táboraiba 1941
június 22 és 1944 október 1. között 421 199 személyt vettek
fe. Ebből kiengedtek 335,487 embert. A hiány 85 712 fő.
Majd 1945 elején duzzad fel a létszám. Míg január 1-én 71 398
fő, május 10-én már 160 969-re duzzad a létszám. Majd az NKVD
táborok 1946-ban beolvadnak az Gulágba. Bár 10 ezres veszteség-
ről ír,mivel az NKVD táborai szűrő táborok voltak. Ez a veszteség
mennyiség is kérdőjeles szerintem mint minden más adat.
Már írtam a nagy tisztogatási hullámban lefejezett hadseregről.
De 1941 június 22-után is folytatódik. Akik visszavonultak a néme-
tak elől azokat gyáváknak, hazaárulóknak, Tízezrével végeznek ki
katonákat, koncepciós perekben amiket futószalag szerűen gyár-
tanak. Dmitrij Pavlov hadseregtábornokot és vezérkarát végezték
ki 1944-ben. Gyávaság , pánik és más bűncselekményekben. Voltak
akik csak a Gulágra került 1944-ben Mint Alexander Szolzsenyicin
az író. De például Kirillov és Ponegyelin vezérőrnagyokat a német
fogságból való szabadulás után tartóztatták le, és majd csak 1950-ben
végzik ki a börtönben. De voltak akiket távollétükben ítéltek halálra,
de az illető mér rég halott volt mivel a fronton esett el. Így járt Ka-
csalov őrnagy, aki 1941 augusztus 4-én esett el. Így járt jobban, te-
szem hozzá. Bár a családot meghurcolták. Kitelepítés, gulág, állás-
vesztés várt.
Hadbírósági eljárások nélküli tömeges kivégzések. A politikai
tisztek mellett, az NKVD különleges osztagai foglalkoztak a belső
ellenség felkutatásával és likvidálásával (Oszobüje Otgyelü).
1941. szeptember 12-én kiadott 1919.számú parancsa hadosztá-
lyonkét zászlóalj erejű záróosztagokat hoztak létre. Aki szökés,
gyávaság, meghátrálás és bármilyen egyéb címen a helyszínen
koncolhatták fel a katonákat.Ez azzal volt egyenértékű ami Ma.
gyarosrszágon működött 1919-ben a Kun Béláék alatt a Vörös
Hadsereg hátában. A főnök Szamuely Tibor volt, de benne volt
a Heller Ágnes kommunista filozófus által nagyra tartott Lukács
György filozófus. Az ő kezéhez is több ember vére tapadt.
1942. június 28-án kiadott 277-es Sztálini parancs szerint ˝a
pártütőket és a gyávákat a helyszínen agyon kell lőni.˝ Hason-
ló pancsokat adott ki Zsukov, Vorosilov és Bugyonnij és más tá-
bornokok. A gyávákat, a hátrálókat ˝ a helyszínen meg kell semmi-
síteni˝, ˝agyon kell verni, mint a kutyát˝. Vlagyimir Sztaravszij író
mint hadi tudósító volt jelen az NKVD ténykedéseinek szemtanú-
ja ként. Sztálinnak panaszkodott is az NKVD -re.mert az záró osz-
tagok 1942 nyarán, csak az ő egységében 400-680 között végeztek
ki katonákat. Hozzá teszem, hogy nem volt mindig célra vezető
írni a Vezérnek, mert könnyen a kivégző osztag előtt találhatta ma-
gát az ember. Hogy hány katonát öltek meg a záró osztagok, vagy
más módon, erre vonatkozólag csak becslések vannak. A németek
által elvitt dokumentumok vannak, amikben az áll, hogy csak az
1943-as évben a Berija jelentés szerint az NKVD 931 549 sze-
mélyt tartóztatott le, ezek közül 80 296-ot lepleztek le. és nagy va-
lószínűséggel lőttek is agyon, különböző címen: mit haza áruló,
kém, dezertőr, együtt működött a németekkel, A rákövetkező év-
ben 1944-ben sem változott semmi ezen a téren. Az áldozatok szá-
ma nőtt, 150 ezerre tehető a számuk azoknak akiket kivégeztek.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azokat az eseteket, amikor 1945-
ben a háború befejeztével, a különböző nyugati országok, vissza-
adták a hozzájuk menekült szovjet katonákat. Pl. Svájc attól félt,
hogyha nem szolgáltatja ki a hozzájuk menekült katonákat, akkor
Sztálin megtámadja őket. Ennek kicsi vagy semmi esélye sem
volt. Voltak olyanok akik Németország területén bujkáltak. Vagy
más nyugati országba szöktek el. De a jó szövetségesek, akik tud-
ták hogy ha kiszolgáltatják őket Sztálinnak, mi fog velük történni.
De semmit sem tettek ezen eberek védelmében. Az USA, Nagy-
Britannia, Franciaország és azon országok,ahova szöktek a szov-
jet katonák és kiadták őket a sztálini terror gépezetnek. Ők is
emberiség elleni, háborús bűncselekményeket követtek el. Ezért
ezen országokat is bíróság elé kellett volna állítani. Mert ugyan
olyan bűnözők, mint a volt Szovjetunió volt. 2 millió katona került
vissza Sztálin markába, ezek között voltak a németek által el fo-
gott hadifoglyok, dezertőrök.pl. Svájcba szököttek, akiket azonnal
kivégeztek. ezek száma százezret is meg haladó. A többiek ˝csak˝
Gulágra került.
2014. december 13., szombat
A kettős mérce 4
4
Hozzá teszem, hogy fiatal felnőttekkel és kiskorúakkal sem bánt a
kesztyűs kézzel se Lenin, se Sztálin. Mind a kettőjük alatt lőttek
agyon gyerekeket. akár 12-évest is. Volt olyan, hogy a gyermek az
ortodox templom előtt hétszer vetett keresztet és ezért elítélték. De
a gyermekmunka sem volt ritka. Főleg a nemesi, polgári vagy kulák-
nak minősített gyerekeknek kellett dolgozni a szovjet paradicsomban.
De ha egy szegény muzsik sem tudta teljesíteni az elvárásokat, rá is
kényszermunka, börtön vagy halálvárt. Akár az egész családot ki irthatták.
Senkit és semmit nem kímélt egyik diktátor sem. Brutálisan leszá-
moltak vélt vagy valós ellenfeleikkel. Hol van még Hitler? Sehol.
A boltok polcai üresek voltak, Kilométer hosszú sorok álltak sorban
élelmiszerért, Vagy jutott valami, vagy nem. A parasztság szándékos
kiéheztetése, Ezenközben a minél több élelem beszolgáltatása. Mikor
már nem volt mit oda adni. A parasztok többször fellázadtak a bolsevis-
ta rendszer ellen. Szinte mindennaposak voltak a kivégzések.
Vlagyimir Zazubrin 1923-ban kiadott egy könyvet, amely feltárja és
jól dokumentálja egy helyi Cseka ténykedését. Le írja hogy hajtottak au-
tóval a tömegbe, a tarkólövések mindennaposak voltak szinte, Hogy
szállították el teherautókon a kivégzettek holttesteit és hogy földelték
őket. A nyílt színen történő kivégzések gyakorlatáról, ez összefüggött
a kollektivizálással. A sztálini tisztogatásokkor a gyakorlat folytatódott.
A zsidókat már ekkor üldözik. Szintén brutális kegyetlenséggel.
A tömeges deportálások 1918-1953 között folytak, Népeket telepítettek
át, A tatárokat,csecseneket, volgai németeket.De később a Baltikumból,
Helyükre oroszokat vittek.
A nagy éhínség
A sztálini ˝nagy ugrás ˝ idején 1929-1933 között hét millió ember halt
éhhalált, Ebből 3-3,5 millióan éltek Ukrajnában. Míg a maradék 4 mil-
lio az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság terüle-
tén. Éx az akkor még Oroszországhoz tartozó Kazah Autonóm Köz-
társaság veszteségei is. Az orsz területeken 2-2,5 millióan haltak éhen,
a kazah területen 1,5 millióan. A legnagyobb veszteség nem az ukráno-
kat érte hanem a még mindig nomadizáló kazahokat. Bele kell szá-
molni a kényszer kitelepítéseket is. A másik ami a kollektivizáláson
és beszolgáltatáson kívül éhínséghez vezetett hogy 1930-ban, az hogy
Sztálinék Nyugat-Európába is szállítottak gabonát. 5 millió tonnát.
Mivel Moszkvának valutára volt szüksége, 1930-1932 közötti időre,
sikerült is megállapodni Nyugat-Európával a szállításról. A nagy fel-
vásárlók a britek, olaszok, németek és belgák voltak. Az 1930-as évek
végén, már 12 millió tonna ment nyugatra. Európa országai tisztában
voltak a szovjetunióban kialakult drámai helyzettel. Hiába próbálta
titkolni a sztálini rezsim. Moszkva mindennek dacára folytatta a szál-
lításokat, Európa pedig a felvásárlást. Az üzlet mindenek fölött. Tisz-
tában volt vele akkor is mindenki a ki a szovjetektől vásárolta a
különféle gabona neműt, hogy a szállítás, kollektivizálás és az éhín-
ség között összefüggés van. A beszolgáltatási kvóták az eget verték.
24 millió tonna gabona beszolgáltatását rendelték el, ami kétszerese
volt 1928-as szintnek,ami 11,200 millió tonnát jelentett. A parasz-
tokra, a kolhozokra és szovhozokra hatalmas nyomás nehezedett.
1930-1932 között 7 millió ember menekült a városokban. A kvótát
azért kellett megemelni, mert az exportvállalást teljesíteni kellett.
A gabonákat Ukrajna, a Észak-Kaukázus és a Volga vidékéről vitték el.
Ez a rész a feketeföld területe. Nem véletlen hogy a kazah sztyep-
péken haltak tömegesen éhhalált a legtöbben. Valamit viszont
tenni kellett Sztálinéknak, Ellentmondásos intézkedések tömegét
hozták, ami nem javított semmit a helyzeten. Megtiltották több
gabona kivitélét, és csak 350 ezer tonnát vittek ki az országból,
az előző évi 2 millió tonna helyett. 1932-ben vetőmagot vásárolnak
külföldről, de ezzel párhuzamosan a kolhozosítás elleni elégedetlen-
kedőkre példátlan szigorral súlyt le, és bünteti a parasztságot.
E felelőtlen és bűnös politika vezetett oda, hogy 50 millió embert
fenyegetett az éhínség. Ebből az 50 millióból halt éhen 7 millió
ember 1941 előtt. Nemcsak Ukrajna szívta meg hogy úgy mondjam,
hanem az egész ország lakossága szenvedett. Kivéve a talpnyalókat,
bár őket is elérte Sztálin keze. Ők sem lehettek biztonságban.
A tisztogatási akció a német-szovjet háború alatt is folytatódott.
Ebbe volt koncepciós per, kitelepítés, gulág, emberek agyon löve-
tése. A saját elvtársaik tömeges kivégzése. A sajátjaik ellen 1934
december 1-től, Kirov meggyilkolásától 1953 a zsidó orvosok elleni
perekig tartott. Koncepciós perekben több ezerre tehetők azok száma
akiket így Ítéltek el, vagy ítélet nélkül börtönöztek be, vagy végeztek
ki.
Hozzá teszem, hogy fiatal felnőttekkel és kiskorúakkal sem bánt a
kesztyűs kézzel se Lenin, se Sztálin. Mind a kettőjük alatt lőttek
agyon gyerekeket. akár 12-évest is. Volt olyan, hogy a gyermek az
ortodox templom előtt hétszer vetett keresztet és ezért elítélték. De
a gyermekmunka sem volt ritka. Főleg a nemesi, polgári vagy kulák-
nak minősített gyerekeknek kellett dolgozni a szovjet paradicsomban.
De ha egy szegény muzsik sem tudta teljesíteni az elvárásokat, rá is
kényszermunka, börtön vagy halálvárt. Akár az egész családot ki irthatták.
Senkit és semmit nem kímélt egyik diktátor sem. Brutálisan leszá-
moltak vélt vagy valós ellenfeleikkel. Hol van még Hitler? Sehol.
A boltok polcai üresek voltak, Kilométer hosszú sorok álltak sorban
élelmiszerért, Vagy jutott valami, vagy nem. A parasztság szándékos
kiéheztetése, Ezenközben a minél több élelem beszolgáltatása. Mikor
már nem volt mit oda adni. A parasztok többször fellázadtak a bolsevis-
ta rendszer ellen. Szinte mindennaposak voltak a kivégzések.
Vlagyimir Zazubrin 1923-ban kiadott egy könyvet, amely feltárja és
jól dokumentálja egy helyi Cseka ténykedését. Le írja hogy hajtottak au-
tóval a tömegbe, a tarkólövések mindennaposak voltak szinte, Hogy
szállították el teherautókon a kivégzettek holttesteit és hogy földelték
őket. A nyílt színen történő kivégzések gyakorlatáról, ez összefüggött
a kollektivizálással. A sztálini tisztogatásokkor a gyakorlat folytatódott.
A zsidókat már ekkor üldözik. Szintén brutális kegyetlenséggel.
A tömeges deportálások 1918-1953 között folytak, Népeket telepítettek
át, A tatárokat,csecseneket, volgai németeket.De később a Baltikumból,
Helyükre oroszokat vittek.
A nagy éhínség
A sztálini ˝nagy ugrás ˝ idején 1929-1933 között hét millió ember halt
éhhalált, Ebből 3-3,5 millióan éltek Ukrajnában. Míg a maradék 4 mil-
lio az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság terüle-
tén. Éx az akkor még Oroszországhoz tartozó Kazah Autonóm Köz-
társaság veszteségei is. Az orsz területeken 2-2,5 millióan haltak éhen,
a kazah területen 1,5 millióan. A legnagyobb veszteség nem az ukráno-
kat érte hanem a még mindig nomadizáló kazahokat. Bele kell szá-
molni a kényszer kitelepítéseket is. A másik ami a kollektivizáláson
és beszolgáltatáson kívül éhínséghez vezetett hogy 1930-ban, az hogy
Sztálinék Nyugat-Európába is szállítottak gabonát. 5 millió tonnát.
Mivel Moszkvának valutára volt szüksége, 1930-1932 közötti időre,
sikerült is megállapodni Nyugat-Európával a szállításról. A nagy fel-
vásárlók a britek, olaszok, németek és belgák voltak. Az 1930-as évek
végén, már 12 millió tonna ment nyugatra. Európa országai tisztában
voltak a szovjetunióban kialakult drámai helyzettel. Hiába próbálta
titkolni a sztálini rezsim. Moszkva mindennek dacára folytatta a szál-
lításokat, Európa pedig a felvásárlást. Az üzlet mindenek fölött. Tisz-
tában volt vele akkor is mindenki a ki a szovjetektől vásárolta a
különféle gabona neműt, hogy a szállítás, kollektivizálás és az éhín-
ség között összefüggés van. A beszolgáltatási kvóták az eget verték.
24 millió tonna gabona beszolgáltatását rendelték el, ami kétszerese
volt 1928-as szintnek,ami 11,200 millió tonnát jelentett. A parasz-
tokra, a kolhozokra és szovhozokra hatalmas nyomás nehezedett.
1930-1932 között 7 millió ember menekült a városokban. A kvótát
azért kellett megemelni, mert az exportvállalást teljesíteni kellett.
A gabonákat Ukrajna, a Észak-Kaukázus és a Volga vidékéről vitték el.
Ez a rész a feketeföld területe. Nem véletlen hogy a kazah sztyep-
péken haltak tömegesen éhhalált a legtöbben. Valamit viszont
tenni kellett Sztálinéknak, Ellentmondásos intézkedések tömegét
hozták, ami nem javított semmit a helyzeten. Megtiltották több
gabona kivitélét, és csak 350 ezer tonnát vittek ki az országból,
az előző évi 2 millió tonna helyett. 1932-ben vetőmagot vásárolnak
külföldről, de ezzel párhuzamosan a kolhozosítás elleni elégedetlen-
kedőkre példátlan szigorral súlyt le, és bünteti a parasztságot.
E felelőtlen és bűnös politika vezetett oda, hogy 50 millió embert
fenyegetett az éhínség. Ebből az 50 millióból halt éhen 7 millió
ember 1941 előtt. Nemcsak Ukrajna szívta meg hogy úgy mondjam,
hanem az egész ország lakossága szenvedett. Kivéve a talpnyalókat,
bár őket is elérte Sztálin keze. Ők sem lehettek biztonságban.
A tisztogatási akció a német-szovjet háború alatt is folytatódott.
Ebbe volt koncepciós per, kitelepítés, gulág, emberek agyon löve-
tése. A saját elvtársaik tömeges kivégzése. A sajátjaik ellen 1934
december 1-től, Kirov meggyilkolásától 1953 a zsidó orvosok elleni
perekig tartott. Koncepciós perekben több ezerre tehetők azok száma
akiket így Ítéltek el, vagy ítélet nélkül börtönöztek be, vagy végeztek
ki.
2014. december 9., kedd
A kettős mérce 3
3
1922-re a mari lakosság 57%-a éhezett. Az állatok tetemes száma
pusztult el. A nem elégséges takarmányozás következtében. Az erő-
szakos kollektivizálás, az erőszakos begyűjtések, a polgárháború mind
megtette a kellő hatást. Ez majd még fokozódik azzal hogy a nagy pe-
rek idején 15 ezer marit végeztek ki koholt vádak alapján, és sokakat
küldtek a koncentrációs táborokban. 1938-ra teljesen lefejezték a marikat.
Ne feledkezzünk el a erőszakos oroszosításra ami az 1990-évekig fenn állt.
És tulajdonképpen ma is fenn áll, hisz a Mari Köztársaságban kisebbség-
ben vannak. A 20-as évek végén, hogy finanszírozni tudják az erőszakos
iparosítást, ahhoz előbb kollektivizálni kellett. A még meglévő földeket
egyszerűen elvették az emberektől és ezzel teljesen tönkre tették őket.
A kolhozok mellett létre hozzák a szovhozokat. Ami nálunk a termelő
szövetkezet volt,annak a szovjet megfelelője a kolhoz. A szovhoznak meg
az állami gazdaság felelt meg. A mezőgazdaság termelése a 20-as évek
végén megtorpant, a magán gazdaságokból alig maradt valami, bevezetik
a jegyrendszert a városokban. Politikai foglyok ezreivel építenek erőmű-
veket, csatornákat, gyárakat.vasút vonalakat. Ingyen dolgoztatták őket halálra. Hol volt még Hitler? Sehol. Kommunizálják az ortodox egyház vagyonát.
De a volt cárét is. Az éhezőkért próbált tenni a norvég sark kutató Edmund
Nansen. De Lenin nem bízott benne, viszont mint magánszemély az Leni-
nék elől elmenekülö tömegeknek kiállította Nansen-útlevelet. A Népszö-
vetség Menekültügyi Biztosa volt. Az útlevelet kimondottan a Szovjet-
unióból menekültek és kiutasítottak számára hozta létre. Nobel-díjjal ju-
talmazták tevékenységét. Halálbrigádok tizedelték a népeket Szovjet-
Oroszországban 1919-1921 között. 1922-ben indulnak a politikai perek.
A bolsevikok ahogy hatalomra kerülnek megindul a pluralitás felszámo-
lása. A volgai éhezők megsegítése miatt elkezdődött az egyházi vagyonok
állami kézbe vétele és elpusztítása,a szent képektól, harangoktól a temp-
lomok lerombolásáig. Akik ellenálltak azokat megfélemlítették, megsem-
misítették. Nem Sztálinnal kezdődött hanem Leninnel a kirakatperek
hosszú sora. Az Izvesztyia támadást intézett 1922 március 18-i számában
az egyház és Tyihon pátriárka ellen. A legdurvább módon ellenforradal-
márnak és a rendszer ellenségének tekintették a hierachia csúcsán lévő
vezetőket. és a leszámolást az un, reform papok is támogatták. Magyar-
országon a békepapok.töltöttek be hasonló szerepet. Ekkor volt az 54-ek
pere, A vádlottak listálát a GPU április elején állította össze. A forra-
dalmi törvényszék előtt 20 papnak és 34 világi embernek is jelen kellett
lennie az értelmiségitől a munkanélküliekig,diákokig, professzorokig a
társadalom széles spektrumát ölelte fel.
A vád egy március 7-én találkozón elhangzott kijelentésen alapult, ahol
a moszkvai egyházmegye érseke Nyikandor által összehívott esperesek
előtt ismertette Tyihon pátriárka február 28-i pásztorlevelét, melyben
ismertette hogy az éhezők megsegítésére küldött bizottságoknak kikö-
zösités és a papságkötelékéből való elbocsájtás terhe mellett az isten-
tiszteletek alkalmával használt kegytárgyakat nem adhatják oda. A
találkozón Nyikandor érsek felszólította a megjelenteket, hogy tilta-
kozzanak az egyházi kegytárgyak elkobzása ellen és panaszukat jut-
tassák el az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsághoz. A pátriárka
sorsárol ekkor még nem döntöttek, hanem május 3-án éjfélkor a
GPU vezetése úgy határozott hogy nem idézik be a tárgyalásra, mi-
vel nem tudták hogy mi fog történni az agyon kínzott foglyok és a
pátriáka között, hogy fog reagálni az ott történtekre. Ezért titokban
a politikai rendőrségre vitték és ott dolgozták meg. Természetesen
ilyen horderejű ügyben a politikai rendőrség nem intézkedhetett,
ezért néhány óra múlva a Politikai Bizottság hozta meg a döntést,
mely ülésen Lenin is részt vett. Két bírósági ügy volt napirenden,
az egyik Suja városában lezajló ellenállás miatt, nem engedtek
hogy a templom kincseit elvegyék.És e miatt zavargások törtek ki.
A másik napirendi pont részeként Lev Davidovocs Trockij és
Lev Kamenyev az illetékes forradalmi törvényszék elnökének a
jelenlétében élő terjesztette a GPU javaslatát az 54 moszkvai
vádlott perében hozandó ítéletekre. Vagyis el volt döntve már
jó előre hogy kit mre ítélnek. A per csak színjáték volt. A Suja
városában történteket asz ivanovo-voznyeszenszkojei forradal-
mi törvényszék ellenforradalminak minősítette és 19 embert
ítéltek el. Három vádlott, köztük két papot halálra ítéltek.Mi-
hail Kalinyin bár csak póttagja volt a Politikai Bizottságnak.
de mint az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsága megtiltotta
a halálos ítéletek végrehajtását, szembe szállva a Politika Bi-
zottsággal. Ekkor a törvényszék a párthoz fordult és kérték
az állásfoglalásukat. Ekkor Sztálin körkérdést intézett a Poli-
tikai Bizottság tagjaihoz, akik Lenin, Sztálin, Trockij, Sztá-
lin és Molotov szavazatával Rikov, Tomszkij és Kamenyev
ellenében a kivégzések mellett döntöttek, A keményvona-
lasok győztek, Ez nem azt jelenti hogy Kalinyin nem értett
egyet az elítélésükkel,csak a halálbüntetés végrehajtásával nem.
A szavazást később megismételték szabályos ülésen is.
Május 10-én három börtönben lévőt a börtönben végezték ki.
A család hiába kérte a holttesteket nem adták ki, hanem ott
helyben elhantolták őket. Az 54-ek perében nem haboztak.
Még Bruszilov tábornok 22 éves unokahúgát is -aki szoptatós
anya is volt- halálra ítélték, de később megkegyelmeztek neki.
Tyohon pátriárkát az közel egy éves börtönben megtörték és
számos engedményre kényszerítették, már csak meghalni en.
gedték haza.
1922-re a mari lakosság 57%-a éhezett. Az állatok tetemes száma
pusztult el. A nem elégséges takarmányozás következtében. Az erő-
szakos kollektivizálás, az erőszakos begyűjtések, a polgárháború mind
megtette a kellő hatást. Ez majd még fokozódik azzal hogy a nagy pe-
rek idején 15 ezer marit végeztek ki koholt vádak alapján, és sokakat
küldtek a koncentrációs táborokban. 1938-ra teljesen lefejezték a marikat.
Ne feledkezzünk el a erőszakos oroszosításra ami az 1990-évekig fenn állt.
És tulajdonképpen ma is fenn áll, hisz a Mari Köztársaságban kisebbség-
ben vannak. A 20-as évek végén, hogy finanszírozni tudják az erőszakos
iparosítást, ahhoz előbb kollektivizálni kellett. A még meglévő földeket
egyszerűen elvették az emberektől és ezzel teljesen tönkre tették őket.
A kolhozok mellett létre hozzák a szovhozokat. Ami nálunk a termelő
szövetkezet volt,annak a szovjet megfelelője a kolhoz. A szovhoznak meg
az állami gazdaság felelt meg. A mezőgazdaság termelése a 20-as évek
végén megtorpant, a magán gazdaságokból alig maradt valami, bevezetik
a jegyrendszert a városokban. Politikai foglyok ezreivel építenek erőmű-
veket, csatornákat, gyárakat.vasút vonalakat. Ingyen dolgoztatták őket halálra. Hol volt még Hitler? Sehol. Kommunizálják az ortodox egyház vagyonát.
De a volt cárét is. Az éhezőkért próbált tenni a norvég sark kutató Edmund
Nansen. De Lenin nem bízott benne, viszont mint magánszemély az Leni-
nék elől elmenekülö tömegeknek kiállította Nansen-útlevelet. A Népszö-
vetség Menekültügyi Biztosa volt. Az útlevelet kimondottan a Szovjet-
unióból menekültek és kiutasítottak számára hozta létre. Nobel-díjjal ju-
talmazták tevékenységét. Halálbrigádok tizedelték a népeket Szovjet-
Oroszországban 1919-1921 között. 1922-ben indulnak a politikai perek.
A bolsevikok ahogy hatalomra kerülnek megindul a pluralitás felszámo-
lása. A volgai éhezők megsegítése miatt elkezdődött az egyházi vagyonok
állami kézbe vétele és elpusztítása,a szent képektól, harangoktól a temp-
lomok lerombolásáig. Akik ellenálltak azokat megfélemlítették, megsem-
misítették. Nem Sztálinnal kezdődött hanem Leninnel a kirakatperek
hosszú sora. Az Izvesztyia támadást intézett 1922 március 18-i számában
az egyház és Tyihon pátriárka ellen. A legdurvább módon ellenforradal-
márnak és a rendszer ellenségének tekintették a hierachia csúcsán lévő
vezetőket. és a leszámolást az un, reform papok is támogatták. Magyar-
országon a békepapok.töltöttek be hasonló szerepet. Ekkor volt az 54-ek
pere, A vádlottak listálát a GPU április elején állította össze. A forra-
dalmi törvényszék előtt 20 papnak és 34 világi embernek is jelen kellett
lennie az értelmiségitől a munkanélküliekig,diákokig, professzorokig a
társadalom széles spektrumát ölelte fel.
A vád egy március 7-én találkozón elhangzott kijelentésen alapult, ahol
a moszkvai egyházmegye érseke Nyikandor által összehívott esperesek
előtt ismertette Tyihon pátriárka február 28-i pásztorlevelét, melyben
ismertette hogy az éhezők megsegítésére küldött bizottságoknak kikö-
zösités és a papságkötelékéből való elbocsájtás terhe mellett az isten-
tiszteletek alkalmával használt kegytárgyakat nem adhatják oda. A
találkozón Nyikandor érsek felszólította a megjelenteket, hogy tilta-
kozzanak az egyházi kegytárgyak elkobzása ellen és panaszukat jut-
tassák el az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsághoz. A pátriárka
sorsárol ekkor még nem döntöttek, hanem május 3-án éjfélkor a
GPU vezetése úgy határozott hogy nem idézik be a tárgyalásra, mi-
vel nem tudták hogy mi fog történni az agyon kínzott foglyok és a
pátriáka között, hogy fog reagálni az ott történtekre. Ezért titokban
a politikai rendőrségre vitték és ott dolgozták meg. Természetesen
ilyen horderejű ügyben a politikai rendőrség nem intézkedhetett,
ezért néhány óra múlva a Politikai Bizottság hozta meg a döntést,
mely ülésen Lenin is részt vett. Két bírósági ügy volt napirenden,
az egyik Suja városában lezajló ellenállás miatt, nem engedtek
hogy a templom kincseit elvegyék.És e miatt zavargások törtek ki.
A másik napirendi pont részeként Lev Davidovocs Trockij és
Lev Kamenyev az illetékes forradalmi törvényszék elnökének a
jelenlétében élő terjesztette a GPU javaslatát az 54 moszkvai
vádlott perében hozandó ítéletekre. Vagyis el volt döntve már
jó előre hogy kit mre ítélnek. A per csak színjáték volt. A Suja
városában történteket asz ivanovo-voznyeszenszkojei forradal-
mi törvényszék ellenforradalminak minősítette és 19 embert
ítéltek el. Három vádlott, köztük két papot halálra ítéltek.Mi-
hail Kalinyin bár csak póttagja volt a Politikai Bizottságnak.
de mint az Összoroszországi Végrehajtó Bizottsága megtiltotta
a halálos ítéletek végrehajtását, szembe szállva a Politika Bi-
zottsággal. Ekkor a törvényszék a párthoz fordult és kérték
az állásfoglalásukat. Ekkor Sztálin körkérdést intézett a Poli-
tikai Bizottság tagjaihoz, akik Lenin, Sztálin, Trockij, Sztá-
lin és Molotov szavazatával Rikov, Tomszkij és Kamenyev
ellenében a kivégzések mellett döntöttek, A keményvona-
lasok győztek, Ez nem azt jelenti hogy Kalinyin nem értett
egyet az elítélésükkel,csak a halálbüntetés végrehajtásával nem.
A szavazást később megismételték szabályos ülésen is.
Május 10-én három börtönben lévőt a börtönben végezték ki.
A család hiába kérte a holttesteket nem adták ki, hanem ott
helyben elhantolták őket. Az 54-ek perében nem haboztak.
Még Bruszilov tábornok 22 éves unokahúgát is -aki szoptatós
anya is volt- halálra ítélték, de később megkegyelmeztek neki.
Tyohon pátriárkát az közel egy éves börtönben megtörték és
számos engedményre kényszerítették, már csak meghalni en.
gedték haza.
2014. december 6., szombat
A kettős mérce 2
2
Petrográdban 1921 februárjában a Trubocsnyi üzem munkásai sztrájk.
ba léptek. Hisz sok üzemet bezárta mivel nem volt üzemanyag. A fej-
adagok felére csökkentek.A probléma az volt hogy a téli ruhák kiosz-
tásánál a bolsevikok előnyt élveztek. A kormány csak abban az eset-
ben volt hajlandó kivizsgálni az ügyet, ha a munkások felveszik a
munkát. A kormány önteltségének a következtében egyre több gyár,
üzem csatlakozott a sztrájkolókhoz. Így azok létszáma egyre nőtt.
A kormány felszólított a munka folytatására, és Zinovjevet a Védel-
mi Bizottság elnökét megbízták a rend helyre állítására. A bolsevikok
lejárató kampányba kezdtek a sztrájkolókkal szemben és elbocsájtással
és élelem megvonással fenyegették őket. Leninék az éhséget és nélkü-
lözést a háborúra fogták. És a sztrájkolók szabadságot is követeltek, e-
legük lett az elnyomásból és kizsákmányolásból. A cseka emberei be-
indultak és 5000 embert tartóztattak le. A még meglévő munkástaná-
csokat felszámolták. A hadsereg körbe vette a várost. A fejadagokat
megvonták. A bolsevik szokásnak megfelelően. hogy az embereket
lecsillapítsák, propagandával akarták jól lakatni és kifizetni az embe-
reket. Mindent a fehérekre és ellenforradalmárokra hárítva.
Zinovjevék azonban a propaganda mellett kénytelenek voltak valódi
engedményekre is. Megengedték az embereknek hogy élelem szerzés
céljából elhagyhassák a várost és ne kobozzák el tőlük.Az utakon el-
lenőrző pontokat állítottak fel. Bejelentette azt is Zinovjev, hogy 18
millió tonna szenet hoznak be külföldről és az erőszakos gabonabe.
gyűjtést a terményadó váltja fel. Ezzel sikerült leszerelnie a hatalom-
nak a sztrájkot és március 2 és 3-án minden üzem dolgozni kezdett.
1921 március elején a kronstadti matrózok fellázadtak. Azok, akik
maguk is részesei voltak a lenini puccsnak.És bolsevikoknak tartot-
ták magukat. A szocializmus híveinek. Csak másképpen akarták
megvalósítani. ( Az sem lett volna különb a lenininél, bár mit is í-
gértek. H.) A lázadásban három hajó vett részt, a Petropavlovszk,
a Szevasztopol és a Reszpublika. A matrózok igazi szocializmusról
álmodoztak amilyen soha sem lesz és ami megvalósíthatatlan eszme.
A lázadás leverésére Mihail Tuhacsevszijt bízták meg. Március 7-én
inditottak támadást a felkelők ellen. Ágyúzni kezdték a kronstadti e-
rődöt és 50 ezer katona sorakozott fel 13000 matrózzal szemben. A
március 8-i roham kudarccal kezdődött, mivel vagy 1000 vöröskatona
állt át a matrózok oldalára. Majd március 17-én a befagyott jégen
megkerülve a városba behatoltakés mérges gázt is bevetettek illetve, repülőgépekrőlbombázták a várost. űa vegyi fegyverek bevetését Trockij és a főparancsnok Sz.Sz. Kamenyev (akit szintén kifognak később végezni)
engedélyezte. Amennyiben tovább tart a felkelés a Katonai Vegyipari
Főiskola tisztiiskolásai által kidolgozott tüzérséggel és léggömbökkel
végrehajtandó gáztámadás tervét is megvalósítják.
A hadseregen kívül a Cseka alakulatai is ott voltak. Lenin a X.párt- kongresszuson bejelentette hogy leszámolnak mind a jobb és baloldali ellenforradalmárokkal. 17-éröl-18-ára virradóra behatoltak a városba,és
a harcok alatt 800000 menekült el a városból. 18-án a felkelést leverték,
melyet véres megtorlás és leszámolás követett. Több embert kivégeztek
és a pétervári börtönök megteltek. Egyik ilyen hírhedt börtön a Szolovsz-
kij volt. És többeket az ország különböző koncentrációs táboraiba zártak.
Ahonnan nem volt menekvés. Hogy csak a polgárháborúban milyen vesz-
teségek voltak, azt jól mutatja az is hogy a finn polgárháborúban 37 000
ember vesztette életét. Az 1918-ban megkezdődött letartóztatási hullám-
ban 1821 ig 70 000 embert börtönöztek be, És 1921-re legalább 50 000
embert végeztek ki. A vörös terror áldozatainak számát legalább 1 millió-
ra becsülik. A doni és kubányi kivégzett kozákok számát tízezer és félmil-
lió közé teszik. A fehérek tisztogató akcióit is meg kell említeni, A békés
lakosság mindkét fél részéről áldozatául esett. A fehérek számlájára írták
a történészek azt is hogy 50-100 000 közti zsidót mészároltak le. A vörö-
sök is rendeztek pogromokat a zsidók ellen. Ők sem voltak kíméletesek.
A bolsevik párt és a vezetői is gyűlölték a zsidókat, bár többen közülük
vezető tisztségeket töltöttek be. Csak maga az ott lévő csehszlovák légió
5000 embert mészárolt le.A nagy volgai éhínség következtében 5-6 millió-
ra teszik az áldozatok számát. 1920 júniusában az Összoroszországi Mari
Kommunista Párt létrehozza Moszkva és Lenin engedelmével a mari au-
tomómiát. Csak papíron volt valójában autonóm. A marik nagy része vi-
szont nem kapott autonóm státust. Így sok kis létszámú nemzetiség járt.
Petrográdban 1921 februárjában a Trubocsnyi üzem munkásai sztrájk.
ba léptek. Hisz sok üzemet bezárta mivel nem volt üzemanyag. A fej-
adagok felére csökkentek.A probléma az volt hogy a téli ruhák kiosz-
tásánál a bolsevikok előnyt élveztek. A kormány csak abban az eset-
ben volt hajlandó kivizsgálni az ügyet, ha a munkások felveszik a
munkát. A kormány önteltségének a következtében egyre több gyár,
üzem csatlakozott a sztrájkolókhoz. Így azok létszáma egyre nőtt.
A kormány felszólított a munka folytatására, és Zinovjevet a Védel-
mi Bizottság elnökét megbízták a rend helyre állítására. A bolsevikok
lejárató kampányba kezdtek a sztrájkolókkal szemben és elbocsájtással
és élelem megvonással fenyegették őket. Leninék az éhséget és nélkü-
lözést a háborúra fogták. És a sztrájkolók szabadságot is követeltek, e-
legük lett az elnyomásból és kizsákmányolásból. A cseka emberei be-
indultak és 5000 embert tartóztattak le. A még meglévő munkástaná-
csokat felszámolták. A hadsereg körbe vette a várost. A fejadagokat
megvonták. A bolsevik szokásnak megfelelően. hogy az embereket
lecsillapítsák, propagandával akarták jól lakatni és kifizetni az embe-
reket. Mindent a fehérekre és ellenforradalmárokra hárítva.
Zinovjevék azonban a propaganda mellett kénytelenek voltak valódi
engedményekre is. Megengedték az embereknek hogy élelem szerzés
céljából elhagyhassák a várost és ne kobozzák el tőlük.Az utakon el-
lenőrző pontokat állítottak fel. Bejelentette azt is Zinovjev, hogy 18
millió tonna szenet hoznak be külföldről és az erőszakos gabonabe.
gyűjtést a terményadó váltja fel. Ezzel sikerült leszerelnie a hatalom-
nak a sztrájkot és március 2 és 3-án minden üzem dolgozni kezdett.
1921 március elején a kronstadti matrózok fellázadtak. Azok, akik
maguk is részesei voltak a lenini puccsnak.És bolsevikoknak tartot-
ták magukat. A szocializmus híveinek. Csak másképpen akarták
megvalósítani. ( Az sem lett volna különb a lenininél, bár mit is í-
gértek. H.) A lázadásban három hajó vett részt, a Petropavlovszk,
a Szevasztopol és a Reszpublika. A matrózok igazi szocializmusról
álmodoztak amilyen soha sem lesz és ami megvalósíthatatlan eszme.
A lázadás leverésére Mihail Tuhacsevszijt bízták meg. Március 7-én
inditottak támadást a felkelők ellen. Ágyúzni kezdték a kronstadti e-
rődöt és 50 ezer katona sorakozott fel 13000 matrózzal szemben. A
március 8-i roham kudarccal kezdődött, mivel vagy 1000 vöröskatona
állt át a matrózok oldalára. Majd március 17-én a befagyott jégen
megkerülve a városba behatoltakés mérges gázt is bevetettek illetve, repülőgépekrőlbombázták a várost. űa vegyi fegyverek bevetését Trockij és a főparancsnok Sz.Sz. Kamenyev (akit szintén kifognak később végezni)
engedélyezte. Amennyiben tovább tart a felkelés a Katonai Vegyipari
Főiskola tisztiiskolásai által kidolgozott tüzérséggel és léggömbökkel
végrehajtandó gáztámadás tervét is megvalósítják.
A hadseregen kívül a Cseka alakulatai is ott voltak. Lenin a X.párt- kongresszuson bejelentette hogy leszámolnak mind a jobb és baloldali ellenforradalmárokkal. 17-éröl-18-ára virradóra behatoltak a városba,és
a harcok alatt 800000 menekült el a városból. 18-án a felkelést leverték,
melyet véres megtorlás és leszámolás követett. Több embert kivégeztek
és a pétervári börtönök megteltek. Egyik ilyen hírhedt börtön a Szolovsz-
kij volt. És többeket az ország különböző koncentrációs táboraiba zártak.
Ahonnan nem volt menekvés. Hogy csak a polgárháborúban milyen vesz-
teségek voltak, azt jól mutatja az is hogy a finn polgárháborúban 37 000
ember vesztette életét. Az 1918-ban megkezdődött letartóztatási hullám-
ban 1821 ig 70 000 embert börtönöztek be, És 1921-re legalább 50 000
embert végeztek ki. A vörös terror áldozatainak számát legalább 1 millió-
ra becsülik. A doni és kubányi kivégzett kozákok számát tízezer és félmil-
lió közé teszik. A fehérek tisztogató akcióit is meg kell említeni, A békés
lakosság mindkét fél részéről áldozatául esett. A fehérek számlájára írták
a történészek azt is hogy 50-100 000 közti zsidót mészároltak le. A vörö-
sök is rendeztek pogromokat a zsidók ellen. Ők sem voltak kíméletesek.
A bolsevik párt és a vezetői is gyűlölték a zsidókat, bár többen közülük
vezető tisztségeket töltöttek be. Csak maga az ott lévő csehszlovák légió
5000 embert mészárolt le.A nagy volgai éhínség következtében 5-6 millió-
ra teszik az áldozatok számát. 1920 júniusában az Összoroszországi Mari
Kommunista Párt létrehozza Moszkva és Lenin engedelmével a mari au-
tomómiát. Csak papíron volt valójában autonóm. A marik nagy része vi-
szont nem kapott autonóm státust. Így sok kis létszámú nemzetiség járt.
2014. december 2., kedd
A kettős mérce 1
1
Vajon miért van az, hogy más elbírálás alá esik a diktatórikus és
embertelen volt Szovjetunió és más elbírálás alá kerül akár a volt
náci Németország. és akár a monarchiabeli, akár a két háború kö-
zötti Magyarország. Szinte már, bagatelizálják, Lenin és Sztálin és
utódjaik bűneit saját és az általuk megszállott országokban elkö-
vetett emberiség elleni bűncselekményeket. Lenin és bandája még
Rettenetes Ivánon is túltett. Német segítséggel, német pénzeken
került puccal hatalomra Lenin. Szó sincs semmiféle forradalomról.
Bár évtizedeken keresztül ezt szajkózták, és sokan el is hitték. Még
ma is nyugaton is forradalomról beszélnek. Ez puccs volt. Ahhoz
hogy Lenin megtudja hatalmát szilárdítani, békét és földet hirdetett,
és alá írta a breszt-litovszki békét 1918-ban a németekkel. Még 1918-
ban a függetlenedni vágyó Örményországgal számoltak le Leninék
brutális módon.
Még javában folyik az I. világháború, amikor Lenin és bandája kirob-
bantotta a polgárháborút, mely 1922-ig tartott. Ennek előzmény volt, hogy
1917-ben a választásokon az eszerek.( szociál forradalmárok) 25%-ot
szereztek a nemzetgyűlésben. Erre fel a vörösgárdisták feloszlatták
a nemzetgyűlést. Ekkor a fehére megszervezték a hadseregüket, volt
cári tábornokokkal az élen. Fel oszlatták a Kadet Pártot is. Már csak
a bolsevikokat támogató Eszer Párt működhetett legálisan. 1918 július
6-án a baloldali eszerek körül zárták a Kremlt és ultimátumot adtak
Leninnek a bolsevik párton kívül működő daloldali erők legalizálá-
sa, a szovjetek-tanácsok- demokratizálására. Lenin idiótizmusnak
nevezte a parlamentarizmust. Miután Leninék, vele volt Sztálin és
Zinovjev, a telefonukat nem kapcsolták ki. Így tudták értesíteni a
Moszkva környékén állomásozó lett hadosztályt, mely szétverte
a Kremlt körülzárókat. Ez után Lenin leszámolt az eszerekkel, Fel
oszlatta másnap a pártot. 1918 augusztus 30-án Fanni Kaplan eszer
terrorista rá lőtt Leninre, aki súlyosan megsebesült. Bár vannak akik
kételkednek benn hogy Fanni vagy ahogy anarchista fedő nevén
hívták Dóra, egyedül képe s lett volna rá- Mivel már 16 éves korában
részt vett egy cári hivatalnok elleni pokolgépes merényletben, és ezért
11 év kényszermunkára ítélték amit a Málcev börtönben kellett letöl-
tenie, majd Szibériába került, ahonnan szinte vakon és betegen szaba.
dult ki 1917 március 3-án. 1918 szeptember 3-án a Kreml udvarán
végzik ki,Ekkor 28 éves volt. És hivatásos forradalmár 15 éves kora óta.
1918 februárjától júniusig államosították a bankokat. a földeket elrekvirálták,
a parasztság lába alól kihúzták a talajt.Finnországot elvesztették,de
Lenin utasítására az ott állomásozó vörös hadseregnek a finn kom-
munistákat és seregüket kellett támogatniuk Mannerheimékkel szem-
ben. Finnországban is polgárháború dúlt. Ukrajna átmeneti elveszté-
se presztízs veszteség volt. A Baltikumban német csapatok voltak a
világháború befejezéséig. A bolsevik hadsereget Trockij szervezte
meg sorozás alapján. 2 200000 fő volt, ez később 3 milliót tett ki.
Sokan akik eleinte Lenint támogatták, át álltak a fehérekhez, Kol-
csakot Vrangelt, Gyenyikint támogatva. A doni és kubáni kozá-
kok Gyenyikint tábornokot támogatta. Közben ott volt a lengyel-
szovjet háború is, Ha a lengyelek Gyenyikinnel megtudtak volna
egyezni, sok minden másképpen alalkult volna. Ezt maga a később
kivégzett tábornok Tuhacsevszkij írta le 1923-ban. Az interveniós
csapatok meg nem voltak jelentősek. Japán katonákból is csak 70
ezer volt a távol keleten. Igazából nem befolyásolták az esemé-
nyeket. Kun Béla 1920-ban a Krímben tisztogatott. több ezer embert
mészároltak le Kunék. A vörösök által elfogott fehéreket és krími
ztatárokat mészároltak le. Az áldozatok számát 60 000-re teszik.
A kronstadti matróz lázadás.
Leninék bevezették a hadi kommunizmust. 1918-1921. között
szinte mindent állami kézbe vettek. Még a munkás ellenörzést
is megszüntették. Miután a pézt kivonták a forgalomból, így a
munkások természetben kapták meg bérüket. A legális kereske-
delmet megszüntették, és kötelezővé tették a terménybeszolgál-
tatást. Azok a falvak, melyek nem tudták teljesíteni, rájuk küldték
a katonákat és matrózokat. Bevezették a jegyrendszert és ez alap-
ján kapták a városok a fejadagokat a hadsereg után. 1920/21-re
a helyzet válságosra fordult. A lengyelek elleni háborúban a had-
sereg elszigetelődött. A párton belüli munkás ellenzék mozgoló-
dott. A pétervári (Petrográddá még Miklós cár alatt nevezték át H.)
munkások általános sztrájkba léptek. A hatósági erőszak egyre
fokozódott. A lengyel származású Feliks Dzierżyński
a Cseka megalapítója titkos rendőrségével terrorizálta a lakosságot,
és több ezer embert gyilkoltatott le. Orosz neve Feliksz Edmundovics
Dzerzsinkij. Akit később a sztálini időszakban késsel a hátában talál-
ják meg. Meg gyilkolták. Nyilván Sztálin utasítására.( Meg jegyzem,
hogy Putyin 2014 szeptembere óta az egyik belügyi egység nevét vi-
seli és egy Dzerzsinszkij szobrot melyet 1991-ben ledöntöttek 2005.
ben újra felállították és 2013-ban felújítottak. Ezek mind önmagukért
beszélnek.) Sokan visszaadták a pártagkönyveiket, mivel megelégel-
ték a bolsevikok politikáját. És sokan álltak át a vörös hadseregből
a felkelők oldalára. A legkomolyabb és veszélyesebb a felkelés a
tambovi kormányzóságban volt. A gabona fogyasztás súlyosan le-
csökkent, a beszolgáltatás után harmadára csökkent. Ötven ezer főt
számláltak a felkelők, akikkel még a vörös hadsereg sem tudott le-
számolni, ezért bevetették a terror legkegyetlenebb eszközét. Kivég-
zések nyilvánosan, koncentrációs táborok, deportálás fémjelezte mind-
ezt.
A bolsevik párton belüli ellenzék több hatalmat és demokratizmust
követelt. Leninék nem tűrték el a párton belüli frakciózást. A téli
hónapok beálltával egyre nőtt az éhezők és elégedetlenek száma.
Már nem kértek a szép új világból. Mert látták hova vezet. Petrog-
rágban az ellátási gondok miatt sztrájk hullám söpört végig. Hogy
mérsékeljék a gondokat, Lenin 1921-ben bevezette az Új Gazdaság
Politikát a NEP-et (Novaja Ekomicseszkaja Polityika), bizonyos
teret engedett a magán szférának. Persze megfelelő ellenőrzés alatt
és mellett.
Vajon miért van az, hogy más elbírálás alá esik a diktatórikus és
embertelen volt Szovjetunió és más elbírálás alá kerül akár a volt
náci Németország. és akár a monarchiabeli, akár a két háború kö-
zötti Magyarország. Szinte már, bagatelizálják, Lenin és Sztálin és
utódjaik bűneit saját és az általuk megszállott országokban elkö-
vetett emberiség elleni bűncselekményeket. Lenin és bandája még
Rettenetes Ivánon is túltett. Német segítséggel, német pénzeken
került puccal hatalomra Lenin. Szó sincs semmiféle forradalomról.
Bár évtizedeken keresztül ezt szajkózták, és sokan el is hitték. Még
ma is nyugaton is forradalomról beszélnek. Ez puccs volt. Ahhoz
hogy Lenin megtudja hatalmát szilárdítani, békét és földet hirdetett,
és alá írta a breszt-litovszki békét 1918-ban a németekkel. Még 1918-
ban a függetlenedni vágyó Örményországgal számoltak le Leninék
brutális módon.
Még javában folyik az I. világháború, amikor Lenin és bandája kirob-
bantotta a polgárháborút, mely 1922-ig tartott. Ennek előzmény volt, hogy
1917-ben a választásokon az eszerek.( szociál forradalmárok) 25%-ot
szereztek a nemzetgyűlésben. Erre fel a vörösgárdisták feloszlatták
a nemzetgyűlést. Ekkor a fehére megszervezték a hadseregüket, volt
cári tábornokokkal az élen. Fel oszlatták a Kadet Pártot is. Már csak
a bolsevikokat támogató Eszer Párt működhetett legálisan. 1918 július
6-án a baloldali eszerek körül zárták a Kremlt és ultimátumot adtak
Leninnek a bolsevik párton kívül működő daloldali erők legalizálá-
sa, a szovjetek-tanácsok- demokratizálására. Lenin idiótizmusnak
nevezte a parlamentarizmust. Miután Leninék, vele volt Sztálin és
Zinovjev, a telefonukat nem kapcsolták ki. Így tudták értesíteni a
Moszkva környékén állomásozó lett hadosztályt, mely szétverte
a Kremlt körülzárókat. Ez után Lenin leszámolt az eszerekkel, Fel
oszlatta másnap a pártot. 1918 augusztus 30-án Fanni Kaplan eszer
terrorista rá lőtt Leninre, aki súlyosan megsebesült. Bár vannak akik
kételkednek benn hogy Fanni vagy ahogy anarchista fedő nevén
hívták Dóra, egyedül képe s lett volna rá- Mivel már 16 éves korában
részt vett egy cári hivatalnok elleni pokolgépes merényletben, és ezért
11 év kényszermunkára ítélték amit a Málcev börtönben kellett letöl-
tenie, majd Szibériába került, ahonnan szinte vakon és betegen szaba.
dult ki 1917 március 3-án. 1918 szeptember 3-án a Kreml udvarán
végzik ki,Ekkor 28 éves volt. És hivatásos forradalmár 15 éves kora óta.
1918 februárjától júniusig államosították a bankokat. a földeket elrekvirálták,
a parasztság lába alól kihúzták a talajt.Finnországot elvesztették,de
Lenin utasítására az ott állomásozó vörös hadseregnek a finn kom-
munistákat és seregüket kellett támogatniuk Mannerheimékkel szem-
ben. Finnországban is polgárháború dúlt. Ukrajna átmeneti elveszté-
se presztízs veszteség volt. A Baltikumban német csapatok voltak a
világháború befejezéséig. A bolsevik hadsereget Trockij szervezte
meg sorozás alapján. 2 200000 fő volt, ez később 3 milliót tett ki.
Sokan akik eleinte Lenint támogatták, át álltak a fehérekhez, Kol-
csakot Vrangelt, Gyenyikint támogatva. A doni és kubáni kozá-
kok Gyenyikint tábornokot támogatta. Közben ott volt a lengyel-
szovjet háború is, Ha a lengyelek Gyenyikinnel megtudtak volna
egyezni, sok minden másképpen alalkult volna. Ezt maga a később
kivégzett tábornok Tuhacsevszkij írta le 1923-ban. Az interveniós
csapatok meg nem voltak jelentősek. Japán katonákból is csak 70
ezer volt a távol keleten. Igazából nem befolyásolták az esemé-
nyeket. Kun Béla 1920-ban a Krímben tisztogatott. több ezer embert
mészároltak le Kunék. A vörösök által elfogott fehéreket és krími
ztatárokat mészároltak le. Az áldozatok számát 60 000-re teszik.
A kronstadti matróz lázadás.
Leninék bevezették a hadi kommunizmust. 1918-1921. között
szinte mindent állami kézbe vettek. Még a munkás ellenörzést
is megszüntették. Miután a pézt kivonták a forgalomból, így a
munkások természetben kapták meg bérüket. A legális kereske-
delmet megszüntették, és kötelezővé tették a terménybeszolgál-
tatást. Azok a falvak, melyek nem tudták teljesíteni, rájuk küldték
a katonákat és matrózokat. Bevezették a jegyrendszert és ez alap-
ján kapták a városok a fejadagokat a hadsereg után. 1920/21-re
a helyzet válságosra fordult. A lengyelek elleni háborúban a had-
sereg elszigetelődött. A párton belüli munkás ellenzék mozgoló-
dott. A pétervári (Petrográddá még Miklós cár alatt nevezték át H.)
munkások általános sztrájkba léptek. A hatósági erőszak egyre
fokozódott. A lengyel származású Feliks Dzierżyński
a Cseka megalapítója titkos rendőrségével terrorizálta a lakosságot,
és több ezer embert gyilkoltatott le. Orosz neve Feliksz Edmundovics
Dzerzsinkij. Akit később a sztálini időszakban késsel a hátában talál-
ják meg. Meg gyilkolták. Nyilván Sztálin utasítására.( Meg jegyzem,
hogy Putyin 2014 szeptembere óta az egyik belügyi egység nevét vi-
seli és egy Dzerzsinszkij szobrot melyet 1991-ben ledöntöttek 2005.
ben újra felállították és 2013-ban felújítottak. Ezek mind önmagukért
beszélnek.) Sokan visszaadták a pártagkönyveiket, mivel megelégel-
ték a bolsevikok politikáját. És sokan álltak át a vörös hadseregből
a felkelők oldalára. A legkomolyabb és veszélyesebb a felkelés a
tambovi kormányzóságban volt. A gabona fogyasztás súlyosan le-
csökkent, a beszolgáltatás után harmadára csökkent. Ötven ezer főt
számláltak a felkelők, akikkel még a vörös hadsereg sem tudott le-
számolni, ezért bevetették a terror legkegyetlenebb eszközét. Kivég-
zések nyilvánosan, koncentrációs táborok, deportálás fémjelezte mind-
ezt.
A bolsevik párton belüli ellenzék több hatalmat és demokratizmust
követelt. Leninék nem tűrték el a párton belüli frakciózást. A téli
hónapok beálltával egyre nőtt az éhezők és elégedetlenek száma.
Már nem kértek a szép új világból. Mert látták hova vezet. Petrog-
rágban az ellátási gondok miatt sztrájk hullám söpört végig. Hogy
mérsékeljék a gondokat, Lenin 1921-ben bevezette az Új Gazdaság
Politikát a NEP-et (Novaja Ekomicseszkaja Polityika), bizonyos
teret engedett a magán szférának. Persze megfelelő ellenőrzés alatt
és mellett.
2014. november 29., szombat
A megtámadott Romain Rolland 2
2
˝ Mit vetnek a szememre? kérdi Romain Rolland. Hogy nem ve-
temfélre a német népet és katonai és szellemi vezetőit? Hogy meg-
őrzöm a tiszteletet és a barátságot egy olyan nemzet fiaival, mellyel
háborúban vagyunk? Igen, vannak német barátaim, mint ahogy van-
nak francia, olasz angol és minden fajból való barátaim. Ez az én
gazdagságom, büszke vagyok rá és őrzöm. Ha megvolt az a szeren-
csénk, hogy hűséges lelkekkel találkoztunk a világon, és megosz-
tottuk velük legbizalmasabb gondolatainkat és testvéri kötelékek
fűznek egymáshoz, ez a kötelék szent és nem a megpróbáltatások
órájában törjük össze. Milyen gyávaság volna félénken megtagad-
ni őket, hogy engedelmeskedjünk egy közvélemény szemtelen sűr-
getésének, melynek semmi joga nincs szívünkhöz.˝
A hadjárat tovább folyt, egyre másra támadják a ˝Temps˝, a ˝Li-
berté˝, a ˝La bataille syndicaliste˝, ˝ Le Radical˝. Csak az ellenfe-
lek cikket adták ki becsületesen, a barátok, a védelmezők és Ro-
main Rolland cikkei maradtak kiadatlan. Henri Guilbeaux: Pour
R. Rolland c. akkor frissiben megjelent füzetében közli az író le-
velét, aki nem akar belépni egy francia-német barátságot fenntar-
tani akaró társaságba, mért ő maga egyedül akarta szolgálni ezt
az ügyet. ˝ Hagyjanak ki ebből a szerepből kéri a társaság elnökét.
Nem tudok alkalmazkodni. És több szolgálatot teszek így az Ö-
nök ügyének, mintha benn volnék a társaságban. Sohse tudni,
hogy egy ilyen társaság mire vezet, mert ő maga sem tudja.˝
Az író éleslátása! A társaság, amely ˝Pour mieux se connaltre˝
című folyóiratot akarta kiadni, ˝A porosz ellenes Európá˝-t szer-
kesztette és Romain Roland ellen áskálódtak.
Ezalatt R. Rolland: Felebarátunk az ellenség c. cikkében öröm-
mel mutatrá azok művére, akiknek a szíve hű maradt az emberi
testvériség régi ideáljához. Íme: Angliában a Cantenbury érsek el-
nöklete alatt bizottság alakult meg a szükségben levő németek,
osztrákok és magyarok érdekében. Berlinben pedig tudakozó i-
roda működött a külföldön levő németek és a Németországban
levő külföldiek segítségére.
A végén lemondott a küzdelemről. Fárasztotta a minden oldal-
ról jövő gyűlölet. Barátai tovább folytatták a tollharcot és a mun-
kások kérés intéznek hozzá. Kérik, hogy ne engedje magát befo-
lyásolni a szidalmazások és ellensége irodalmi társaságok által,
mert szava visszhangra talált a munkások közt, akik hívek marad-
tak meggyőződésükhöz és az emberi testvériség eszméjéhez.
De Romain Roland megírta egy nyílt levelében, hogy a küzde-
lem egyenlőtlen és szégyen, hogy rá akarják kényszeríteni Fran-
ciaország ügyére: ˝hogy amit adunk az emberiség iránt való sze-
retetből, a hazától lopjuk el˝ és szégyen üldözni azokat, akik azt
mondják: ˝Aki árt az emberiségnek, az árt Franciaországnak és
aki szereti Franciaországot, szereti az emberiséget.˝
Romain Rolland összefoglalta cikkeit Au dessus de la Mélée
(A kavarodás felett) c. könyvében.
Előszóban megírta, hogy a legfényesebb zsenik, Walt Vhit-
man és Tolsztoj az örömben és szenvedésben való testvériessé-
get éneklik. R.Rolland ezekkel az eszmékkel táplálkozott és meg-
osztotta ennek a kenyerét a fiatalabbakkal és szegényebbekkel.
Mikor a háború jött, nem gondolt ezeknek a megtagadására, bár
tudta hogy megtámadják érte. Nagy gyávaság, hogy hónapokon
keresztül a munkáinak csak afoszlányait, az erőszakkal megcson-
kított részeit közölték. Ez nem francia eljárás. És akkor a közön-
ség elé tette cikkeit, hogy védjék ők meg magukat. Egy év alatt
megszaporodtak ellenségei, de őt nem tudták gyűlöletre tanítani.
˝Én arra törekszem, hogy kimondjam az igazat, az emberit.
Hogy ez tetszik, vagy sem, ahhoz nincs közöm. Tudom, hogy
a kimondott szavak utat vágnak maguknak. Véres földbe vetem
őket és bízom: mert eljön az aratás.˝
A cikkek beszélnek a szerzőjük helyett. Amit mondanak, az
világos, harmonikus, szélesen hömpölygő meleg ember szeretet.
És egész közel hozzák szívünkhöz a megtámadott Romain Rol-
landot. Amikor ő felszólalt az emberiségért, még javában dúlt
a háború és nem lehetett látni a végét.
Vége
˝ Mit vetnek a szememre? kérdi Romain Rolland. Hogy nem ve-
temfélre a német népet és katonai és szellemi vezetőit? Hogy meg-
őrzöm a tiszteletet és a barátságot egy olyan nemzet fiaival, mellyel
háborúban vagyunk? Igen, vannak német barátaim, mint ahogy van-
nak francia, olasz angol és minden fajból való barátaim. Ez az én
gazdagságom, büszke vagyok rá és őrzöm. Ha megvolt az a szeren-
csénk, hogy hűséges lelkekkel találkoztunk a világon, és megosz-
tottuk velük legbizalmasabb gondolatainkat és testvéri kötelékek
fűznek egymáshoz, ez a kötelék szent és nem a megpróbáltatások
órájában törjük össze. Milyen gyávaság volna félénken megtagad-
ni őket, hogy engedelmeskedjünk egy közvélemény szemtelen sűr-
getésének, melynek semmi joga nincs szívünkhöz.˝
A hadjárat tovább folyt, egyre másra támadják a ˝Temps˝, a ˝Li-
berté˝, a ˝La bataille syndicaliste˝, ˝ Le Radical˝. Csak az ellenfe-
lek cikket adták ki becsületesen, a barátok, a védelmezők és Ro-
main Rolland cikkei maradtak kiadatlan. Henri Guilbeaux: Pour
R. Rolland c. akkor frissiben megjelent füzetében közli az író le-
velét, aki nem akar belépni egy francia-német barátságot fenntar-
tani akaró társaságba, mért ő maga egyedül akarta szolgálni ezt
az ügyet. ˝ Hagyjanak ki ebből a szerepből kéri a társaság elnökét.
Nem tudok alkalmazkodni. És több szolgálatot teszek így az Ö-
nök ügyének, mintha benn volnék a társaságban. Sohse tudni,
hogy egy ilyen társaság mire vezet, mert ő maga sem tudja.˝
Az író éleslátása! A társaság, amely ˝Pour mieux se connaltre˝
című folyóiratot akarta kiadni, ˝A porosz ellenes Európá˝-t szer-
kesztette és Romain Roland ellen áskálódtak.
Ezalatt R. Rolland: Felebarátunk az ellenség c. cikkében öröm-
mel mutatrá azok művére, akiknek a szíve hű maradt az emberi
testvériség régi ideáljához. Íme: Angliában a Cantenbury érsek el-
nöklete alatt bizottság alakult meg a szükségben levő németek,
osztrákok és magyarok érdekében. Berlinben pedig tudakozó i-
roda működött a külföldön levő németek és a Németországban
levő külföldiek segítségére.
A végén lemondott a küzdelemről. Fárasztotta a minden oldal-
ról jövő gyűlölet. Barátai tovább folytatták a tollharcot és a mun-
kások kérés intéznek hozzá. Kérik, hogy ne engedje magát befo-
lyásolni a szidalmazások és ellensége irodalmi társaságok által,
mert szava visszhangra talált a munkások közt, akik hívek marad-
tak meggyőződésükhöz és az emberi testvériség eszméjéhez.
De Romain Roland megírta egy nyílt levelében, hogy a küzde-
lem egyenlőtlen és szégyen, hogy rá akarják kényszeríteni Fran-
ciaország ügyére: ˝hogy amit adunk az emberiség iránt való sze-
retetből, a hazától lopjuk el˝ és szégyen üldözni azokat, akik azt
mondják: ˝Aki árt az emberiségnek, az árt Franciaországnak és
aki szereti Franciaországot, szereti az emberiséget.˝
Romain Rolland összefoglalta cikkeit Au dessus de la Mélée
(A kavarodás felett) c. könyvében.
Előszóban megírta, hogy a legfényesebb zsenik, Walt Vhit-
man és Tolsztoj az örömben és szenvedésben való testvériessé-
get éneklik. R.Rolland ezekkel az eszmékkel táplálkozott és meg-
osztotta ennek a kenyerét a fiatalabbakkal és szegényebbekkel.
Mikor a háború jött, nem gondolt ezeknek a megtagadására, bár
tudta hogy megtámadják érte. Nagy gyávaság, hogy hónapokon
keresztül a munkáinak csak afoszlányait, az erőszakkal megcson-
kított részeit közölték. Ez nem francia eljárás. És akkor a közön-
ség elé tette cikkeit, hogy védjék ők meg magukat. Egy év alatt
megszaporodtak ellenségei, de őt nem tudták gyűlöletre tanítani.
˝Én arra törekszem, hogy kimondjam az igazat, az emberit.
Hogy ez tetszik, vagy sem, ahhoz nincs közöm. Tudom, hogy
a kimondott szavak utat vágnak maguknak. Véres földbe vetem
őket és bízom: mert eljön az aratás.˝
A cikkek beszélnek a szerzőjük helyett. Amit mondanak, az
világos, harmonikus, szélesen hömpölygő meleg ember szeretet.
És egész közel hozzák szívünkhöz a megtámadott Romain Rol-
landot. Amikor ő felszólalt az emberiségért, még javában dúlt
a háború és nem lehetett látni a végét.
Vége
2014. november 27., csütörtök
A megtámadott Romain Rolland 1
1
Romain Rolland és védelmezői az egyetlenek voltak akkor Francia-
országban az I. világháború idején , akik nem vesztették el józan és
tárgyilagos gondolkodásukat. Az őrületes kavarodásban amit a há-
ború okozott és amely megzavarta az ítéletet, megtagadtatta a német-
országi barátokat. sárba rántotta a német kultúrát és igaz hazafiság
címén tévútra vitte a közönséget, így beszét Romain Rolland:
˝ Germán és latin fajból való bajnokai a kulturának és civilizáció-
nak: ellenségek, barátok, nézzünk egymás szemébe. Testvérem,
nem látsz egy hozzád hasonló szívet, melyben ugyanazok a szen-
vedések és ugyanaz a hősiesség, ugyanazok a remények, ugyanaz
az önzés és a hatalom álma szövi szüntelenül pókhálóját? Hát nem
látod hogy én te vagyok?˝ mondta az öreg Hugó ellenségének.
Inti Franciaországot: ˝ Egy nemzetnek, melyet a háború megtá-
madott, nemcsak a határait, de a gondolkozását is meg kell védenie.
Meg kell védenie a képzelgésektől, igazságtalanságoktól, ostoba-
ságoktól, melyeket leold a láncról a csapás. Mindenkinek meg van
a tiszte! A hadsereg őrizze a haza földjét. A gondolkozás embere
védje meg a gondolatait. Egy nap a történelem mérlegelni fogja
az összes háborút viselő nemzeteket; tévedéseiket, hazugságaikat
és gyűlölködő őrületük súlyát fogja mérni; igyekezzünk hogy előt-
te könnyű legyen a mi mérlegünk.˝
Szemébe mondja a gyűlölködőknek, hogy eljön a háború után
az idő, amikor a most szembeállók kinyújtják a kezüket, és meg
valósul a népek testvérisége. Nem szabad áttörni a hidat, mert
csak átkelünk egyszer a folyón. Nem szabad lerombolni a jövőt.
Ha békében háború készül, készüljön béke a háborúban.
Míg a sajtó győzelmet kiabált, ő tisztán látta a valóságot: ˝ Kí-
vánom forró akarattal, hogy a németeket visszavessék határaikra,
akkor mi is összeszedhetjük erőnket és nagyon hangosan beszélhe-
tünk. Addig azonban (be kell látni) egy korlát nehezedik ránk: mert
Németország nálunk van és bár mennyire is várják a holnap győzel-
mét, mindig mi vagyunk a legyőzöttek, mert ellenség tart megszáll-
va.˝
De ő is siratta Reimsot a hű orgonát, melyben századok rezegtek,
mint egy szimfónia, a faj fáját, melynek gyökerei földje legmélyébe
nyúlnak és amely felséges mozdulattal tárja ki karját az ég felé. Az
ő idealista lelke nem érti azt a mondást ˝ Inkább minden remekmű
vesszen el, semhogy egy német katona megmeneküljön.˝
Megindult a hajsza Romain Rolland ellen. Támadták a német új-
ságok, de a legpiszkosabb támadások a francia sajtóból jöttek felé.
Az írók, a publicisták, az álművészek nem felejtették el, hogy Ro-
main Rolland harcra kelt Jean Cristophe-ban ( XX. századi iroda-
lom egyik gyönyörű műve) a dekadens művészet ellen, hogy elí-
télte szíve mélyéből azt a művészietlen, nyers érzékiséggel telt
irodalmat, a harmónia és szépség nélküli zenét, a társaság kétszi-
nűségét, a rendetlenséget, a kicsiséget. Mindezzel szembe helyez-
te az élő egészséges művészetet, a munkásnépet, a félénk, eltapo-
sott tehetséget. Hát itt a kellő óra és megbosszulják magukat.
Masson ,az akadémikus, szemére hányta, hogy pénzért dolgozik,
egy másik, hogy a háború előtt Svájcba szökött (hónapokkal a
háború kitörése előtt volt ott). Carrara a ˝semlegesek hercegének˝
csúfolta és a kis írók a mérek és gyűlölet fullánkjait lövellték felé.
A cikkeit kiforgatták, megcsonkították, az ártatlan mondatokból
rosszakaratú tendenciózus bizonyítékokat faragtak, azt mondták,
hogy nem francia - és német újságokba ír.
Romain Rolland és védelmezői az egyetlenek voltak akkor Francia-
országban az I. világháború idején , akik nem vesztették el józan és
tárgyilagos gondolkodásukat. Az őrületes kavarodásban amit a há-
ború okozott és amely megzavarta az ítéletet, megtagadtatta a német-
országi barátokat. sárba rántotta a német kultúrát és igaz hazafiság
címén tévútra vitte a közönséget, így beszét Romain Rolland:
˝ Germán és latin fajból való bajnokai a kulturának és civilizáció-
nak: ellenségek, barátok, nézzünk egymás szemébe. Testvérem,
nem látsz egy hozzád hasonló szívet, melyben ugyanazok a szen-
vedések és ugyanaz a hősiesség, ugyanazok a remények, ugyanaz
az önzés és a hatalom álma szövi szüntelenül pókhálóját? Hát nem
látod hogy én te vagyok?˝ mondta az öreg Hugó ellenségének.
Inti Franciaországot: ˝ Egy nemzetnek, melyet a háború megtá-
madott, nemcsak a határait, de a gondolkozását is meg kell védenie.
Meg kell védenie a képzelgésektől, igazságtalanságoktól, ostoba-
ságoktól, melyeket leold a láncról a csapás. Mindenkinek meg van
a tiszte! A hadsereg őrizze a haza földjét. A gondolkozás embere
védje meg a gondolatait. Egy nap a történelem mérlegelni fogja
az összes háborút viselő nemzeteket; tévedéseiket, hazugságaikat
és gyűlölködő őrületük súlyát fogja mérni; igyekezzünk hogy előt-
te könnyű legyen a mi mérlegünk.˝
Szemébe mondja a gyűlölködőknek, hogy eljön a háború után
az idő, amikor a most szembeállók kinyújtják a kezüket, és meg
valósul a népek testvérisége. Nem szabad áttörni a hidat, mert
csak átkelünk egyszer a folyón. Nem szabad lerombolni a jövőt.
Ha békében háború készül, készüljön béke a háborúban.
Míg a sajtó győzelmet kiabált, ő tisztán látta a valóságot: ˝ Kí-
vánom forró akarattal, hogy a németeket visszavessék határaikra,
akkor mi is összeszedhetjük erőnket és nagyon hangosan beszélhe-
tünk. Addig azonban (be kell látni) egy korlát nehezedik ránk: mert
Németország nálunk van és bár mennyire is várják a holnap győzel-
mét, mindig mi vagyunk a legyőzöttek, mert ellenség tart megszáll-
va.˝
De ő is siratta Reimsot a hű orgonát, melyben századok rezegtek,
mint egy szimfónia, a faj fáját, melynek gyökerei földje legmélyébe
nyúlnak és amely felséges mozdulattal tárja ki karját az ég felé. Az
ő idealista lelke nem érti azt a mondást ˝ Inkább minden remekmű
vesszen el, semhogy egy német katona megmeneküljön.˝
Megindult a hajsza Romain Rolland ellen. Támadták a német új-
ságok, de a legpiszkosabb támadások a francia sajtóból jöttek felé.
Az írók, a publicisták, az álművészek nem felejtették el, hogy Ro-
main Rolland harcra kelt Jean Cristophe-ban ( XX. századi iroda-
lom egyik gyönyörű műve) a dekadens művészet ellen, hogy elí-
télte szíve mélyéből azt a művészietlen, nyers érzékiséggel telt
irodalmat, a harmónia és szépség nélküli zenét, a társaság kétszi-
nűségét, a rendetlenséget, a kicsiséget. Mindezzel szembe helyez-
te az élő egészséges művészetet, a munkásnépet, a félénk, eltapo-
sott tehetséget. Hát itt a kellő óra és megbosszulják magukat.
Masson ,az akadémikus, szemére hányta, hogy pénzért dolgozik,
egy másik, hogy a háború előtt Svájcba szökött (hónapokkal a
háború kitörése előtt volt ott). Carrara a ˝semlegesek hercegének˝
csúfolta és a kis írók a mérek és gyűlölet fullánkjait lövellték felé.
A cikkeit kiforgatták, megcsonkították, az ártatlan mondatokból
rosszakaratú tendenciózus bizonyítékokat faragtak, azt mondták,
hogy nem francia - és német újságokba ír.
Loiuis Leger a tótok apostola 1
1
Az I.világháború idején, pontosabban 1915-ben Louis Leger, az In-
stitut tagja, a Collége de France tanára, a párizsi és argenteuli szokol
egyesület tagja, könyvet írt Ausztria-Magyarország felosztásáról.
(La Liquidation de l´Autriche-Hongrie, Paris, Alean 1915).A gorli-
cei áttörés előtt írta, amikor a franciák már Budapesten látták a ret-
tenthetetlen kozákokat s kávéházi diplomaták sakktáblájukon már
Auszrtria-Magyarország darabjait tologatták. Azt is meg kell mon-
danunk hogy Leger elég találékony a drága darabok elhelyezésében.
Önálló Lengyelország (a ruténeket Oroszországhoz parancsolja),
amikor még csak a magas diplomáciában is távlatokban volt Len-
gyelország milyensége, önálló Csehország Magyarország tótok
lakta részével egyesítve, önálló Illíria, amely magában foglalná kon-
föderáció alakjában az összes dél-szláv államokat (˝ ahol Napoleon
emléke még nagyon élénk !˝).
Erdélyel ugyan még átmeneti zavarban van; ha ugyanis Románia
közbelép, akkor, de csakis akkor joga lesz a Magyarországon élő
románságot magának reklamálni. Ezt a közbelépést annál inkább
óhajtja, mert különben zavarában kénytelen volna Erdélyt meg hagy-
ni a Megtépázott Magyarországnak.
Ezzel az abszolút jogérzettel viselte szívén sorsát különösen az
elnyomott tótságnak, akikről a franciáknak vajmi kevés fogalmuk
volt akkoriban. Igaz, hogy még eleven tótot nem látott, mert ¨a ma-
gyar rendőrség - írja - amelyik tudja, hogyan viselkedjék velem szem-
ben sietett volna ott tartózkodásomat megrövidíteni, sőt esetleg va-
lamelyik börtönének vendégszeretetét is felajánlotta volna˝.Így a
magyar rendőrség éberségét dicsérve, kétség kívül tulságos fontos-
nak állíthatta be saját személyét. Kiderült egyébként , hogy Fran-
ciaroszág legújabb barátairól csak annyit tud, amennyit cseh ismerő-
seitől hallott, és amit Kollárnak a Szlávság leánya című költemé-
nyéből megismerhetett. Szép és kedves ez a nemzeti romantika, a-
mi annak idején a szlávságra terelte a világ figyelmét. Egy sokkal
nagyobb francia tehetség Prosper Merimée, milyen költői átéléssel
állított össze a Guzla című ˝illír˝ népdal kötetét mely 1827-ben jelent
meg, romantikus hőhullámának hatása alatt. Igaz, mint később kiderült,
Meriée soha életében egyetlen illír népdalt sem jegyzett fel, abból
az egyszerú okból, mert soha életében egyetlen illír embert sem lá-
tott. A Guzla plágium, de legalább romantikus és tagadhatatlanul
költői. Leger adatai, a tótságnak ˝ felfedezése˝ elterjedése, kultúrája,
a magyarsághoz való viszonya vakmerő plágium, de nem annyira
romantikus és kötői, mint hazug és ártalmas.
Vége
Az I.világháború idején, pontosabban 1915-ben Louis Leger, az In-
stitut tagja, a Collége de France tanára, a párizsi és argenteuli szokol
egyesület tagja, könyvet írt Ausztria-Magyarország felosztásáról.
(La Liquidation de l´Autriche-Hongrie, Paris, Alean 1915).A gorli-
cei áttörés előtt írta, amikor a franciák már Budapesten látták a ret-
tenthetetlen kozákokat s kávéházi diplomaták sakktáblájukon már
Auszrtria-Magyarország darabjait tologatták. Azt is meg kell mon-
danunk hogy Leger elég találékony a drága darabok elhelyezésében.
Önálló Lengyelország (a ruténeket Oroszországhoz parancsolja),
amikor még csak a magas diplomáciában is távlatokban volt Len-
gyelország milyensége, önálló Csehország Magyarország tótok
lakta részével egyesítve, önálló Illíria, amely magában foglalná kon-
föderáció alakjában az összes dél-szláv államokat (˝ ahol Napoleon
emléke még nagyon élénk !˝).
Erdélyel ugyan még átmeneti zavarban van; ha ugyanis Románia
közbelép, akkor, de csakis akkor joga lesz a Magyarországon élő
románságot magának reklamálni. Ezt a közbelépést annál inkább
óhajtja, mert különben zavarában kénytelen volna Erdélyt meg hagy-
ni a Megtépázott Magyarországnak.
Ezzel az abszolút jogérzettel viselte szívén sorsát különösen az
elnyomott tótságnak, akikről a franciáknak vajmi kevés fogalmuk
volt akkoriban. Igaz, hogy még eleven tótot nem látott, mert ¨a ma-
gyar rendőrség - írja - amelyik tudja, hogyan viselkedjék velem szem-
ben sietett volna ott tartózkodásomat megrövidíteni, sőt esetleg va-
lamelyik börtönének vendégszeretetét is felajánlotta volna˝.Így a
magyar rendőrség éberségét dicsérve, kétség kívül tulságos fontos-
nak állíthatta be saját személyét. Kiderült egyébként , hogy Fran-
ciaroszág legújabb barátairól csak annyit tud, amennyit cseh ismerő-
seitől hallott, és amit Kollárnak a Szlávság leánya című költemé-
nyéből megismerhetett. Szép és kedves ez a nemzeti romantika, a-
mi annak idején a szlávságra terelte a világ figyelmét. Egy sokkal
nagyobb francia tehetség Prosper Merimée, milyen költői átéléssel
állított össze a Guzla című ˝illír˝ népdal kötetét mely 1827-ben jelent
meg, romantikus hőhullámának hatása alatt. Igaz, mint később kiderült,
Meriée soha életében egyetlen illír népdalt sem jegyzett fel, abból
az egyszerú okból, mert soha életében egyetlen illír embert sem lá-
tott. A Guzla plágium, de legalább romantikus és tagadhatatlanul
költői. Leger adatai, a tótságnak ˝ felfedezése˝ elterjedése, kultúrája,
a magyarsághoz való viszonya vakmerő plágium, de nem annyira
romantikus és kötői, mint hazug és ártalmas.
Vége
2014. november 26., szerda
Gróf Tisza István, Jorga és a ˝ Magyarország˝ 1
1
A Magyarország 1916 január 6-i számában az újság bukaresti tudó-
sítója jelentette, hogy Jorga Miklós az Universul-ban támadó cikket
írt a magyar miniszterelnök ellen, akit elmésen ˝a pesti atlétának˝
nevez. A Magyarország megjegyzi, hogy Jorga Miklós ˝ kormány-
párti képviselő, egyetemi tanár˝, a közlemény végén pedig azt talál-
juk: ˝ Jorga egyike azoknak, akiket most Romániában mérsékeltnek
mondanak. Szerk.˝ Íme, itt tehát megint egy előkelő és tudós politi-
kusról volna szó, egy mérsékelt román férfiúról, akit gróf Tisza ma
már a monarchia külügyi politikájában is kiütköző ˝ erőszakosságá-
val˝, a középeurópai hatalmak ellenségévé tett, amit a Magyarország
szerkesztősége láthatólag sajnálatosnak és aggasztónak talál. Úgy
látjuk azonban, hogy van egy hírlapi verzió, amely más okra vezeti
vissza ennek a Jorgának sőt az összes Jorgáknak keserűségét a ma-
gyar miniszterelnökkel szemben. A Kölnische Zeitung 1915 dec
4-én kelt bukaresti levelében többek között ezeket a nagyon figye-
lemre méltó sorokat írja:
˝ Ők ( a román politikusok) gyűlölik a magyarokat. Ez
a királyság minden politizáló románjának állandó hitvallása. Ennek
a gyűlöletnek oka nem a monarchiában lakó testvérek sorsa fölött
érzett elégedetlenség, hanem az eddig teljesítetlen vágy, hogy a
hegyekentúli románlakta területeket , melyek nagyrészben Ma-
gyarországhoz tartoznak, megszerezhessék. A munka, melyet ott
( Magyarországon) mindezek ellenére is a szellemi és anyagi kul-
tura terén és gazdasági kérdésekben végeztek, mindig ingerlőleg
hatott a királyságbeli románokra. és a még föl nem szabadított test-
vérek mostoha helyzetére való utalás mindig csak ürügy volt, a-
melyet még táplált a föltevés, hogy a dunai monarchia széthullló-
félben levő állam. Itt (Bukarestben) jobban tudják, mint másutt,
hogy a románoknak Magyarországon kevesebb az analfabétájuk,
mint a királyságban; hogy az erdélyi és bánsági kis ember vagyo-
nosabb ember, mint a királyságbeli paraszt-
Ez Bukovinára is vonatkozik. Bukovina azonban kisebb, sem hogy
a románoknak a monarchia ellen irányuló nemzeti aspirációiban
egyéb mint függelék lehetne. Minden túlzás nélkül azt lehetne
mondani, hogy ebben a kérdésben jóformán az összes románok
egyek, azok is voltak és azok is maradnak. A miniszterelnöktől
az utolsó választóig és kortesig.˝
Ha a Kölnische Zeitung bukaresti levelezője jól ítélné meg oda
lenn a helyzetet, akkor nem szorulna semmiféle további magyará-
zatra, hogy miért fordul a román politikusok ellenszenve épen a
mostani magyar miniszterelnök ellen, aki legkevésbé sem teszi
világra azt a benyomást, mintha egy ˝ széthullófélben lévő állam˝
miniszterelnöke volna. A szerző túlzásnak tarja a nagy német lap-
ban megjelent cikket,és kizárt dolognak tartotta hogy a román Ho-
henzollern királyság valaha is Karagyorgyevics -fele katasztrófa-
politikát csináljon. És erősnek tartja a tudósító állítását, hogy a
román politikusokat a miniszterelnöktől az utolsó kortesig Ma-
gyarország ellen sorakoztatja, és hogy bizonyos kérdésekben szo-
lidaritást teremtsen minden magyar ember között, a miniszterel-
nöktől a legelső függetlenségi publicistáig.
Sajnos a birodalom lassan, de szétesőben volt. Csak ezt sokan nem
akarták meglátni. Amikor meg meglátták, akkorra már késő volt.
Az is tény, hogy a magyarországi románság fejlettebb volt a ki-
rályság belinél. Erdély és a Tiszántúl keleti részét teljesen lezül-
lesztették Ó-Románia szellemi és kulturális szintjére. 1918-1919 -
óta. Ráadásul a magyarság száma is erősen megapadt. Sokan el
oláhosodtak, vagy elköltöztek onnan. A mai oláhok ma már Mol-
dovára ácsingóznak. És mindenféle oláh furfangal próbálják meg-
szerezni.
Vége.
A Magyarország 1916 január 6-i számában az újság bukaresti tudó-
sítója jelentette, hogy Jorga Miklós az Universul-ban támadó cikket
írt a magyar miniszterelnök ellen, akit elmésen ˝a pesti atlétának˝
nevez. A Magyarország megjegyzi, hogy Jorga Miklós ˝ kormány-
párti képviselő, egyetemi tanár˝, a közlemény végén pedig azt talál-
juk: ˝ Jorga egyike azoknak, akiket most Romániában mérsékeltnek
mondanak. Szerk.˝ Íme, itt tehát megint egy előkelő és tudós politi-
kusról volna szó, egy mérsékelt román férfiúról, akit gróf Tisza ma
már a monarchia külügyi politikájában is kiütköző ˝ erőszakosságá-
val˝, a középeurópai hatalmak ellenségévé tett, amit a Magyarország
szerkesztősége láthatólag sajnálatosnak és aggasztónak talál. Úgy
látjuk azonban, hogy van egy hírlapi verzió, amely más okra vezeti
vissza ennek a Jorgának sőt az összes Jorgáknak keserűségét a ma-
gyar miniszterelnökkel szemben. A Kölnische Zeitung 1915 dec
4-én kelt bukaresti levelében többek között ezeket a nagyon figye-
lemre méltó sorokat írja:
˝ Ők ( a román politikusok) gyűlölik a magyarokat. Ez
a királyság minden politizáló románjának állandó hitvallása. Ennek
a gyűlöletnek oka nem a monarchiában lakó testvérek sorsa fölött
érzett elégedetlenség, hanem az eddig teljesítetlen vágy, hogy a
hegyekentúli románlakta területeket , melyek nagyrészben Ma-
gyarországhoz tartoznak, megszerezhessék. A munka, melyet ott
( Magyarországon) mindezek ellenére is a szellemi és anyagi kul-
tura terén és gazdasági kérdésekben végeztek, mindig ingerlőleg
hatott a királyságbeli románokra. és a még föl nem szabadított test-
vérek mostoha helyzetére való utalás mindig csak ürügy volt, a-
melyet még táplált a föltevés, hogy a dunai monarchia széthullló-
félben levő állam. Itt (Bukarestben) jobban tudják, mint másutt,
hogy a románoknak Magyarországon kevesebb az analfabétájuk,
mint a királyságban; hogy az erdélyi és bánsági kis ember vagyo-
nosabb ember, mint a királyságbeli paraszt-
Ez Bukovinára is vonatkozik. Bukovina azonban kisebb, sem hogy
a románoknak a monarchia ellen irányuló nemzeti aspirációiban
egyéb mint függelék lehetne. Minden túlzás nélkül azt lehetne
mondani, hogy ebben a kérdésben jóformán az összes románok
egyek, azok is voltak és azok is maradnak. A miniszterelnöktől
az utolsó választóig és kortesig.˝
Ha a Kölnische Zeitung bukaresti levelezője jól ítélné meg oda
lenn a helyzetet, akkor nem szorulna semmiféle további magyará-
zatra, hogy miért fordul a román politikusok ellenszenve épen a
mostani magyar miniszterelnök ellen, aki legkevésbé sem teszi
világra azt a benyomást, mintha egy ˝ széthullófélben lévő állam˝
miniszterelnöke volna. A szerző túlzásnak tarja a nagy német lap-
ban megjelent cikket,és kizárt dolognak tartotta hogy a román Ho-
henzollern királyság valaha is Karagyorgyevics -fele katasztrófa-
politikát csináljon. És erősnek tartja a tudósító állítását, hogy a
román politikusokat a miniszterelnöktől az utolsó kortesig Ma-
gyarország ellen sorakoztatja, és hogy bizonyos kérdésekben szo-
lidaritást teremtsen minden magyar ember között, a miniszterel-
nöktől a legelső függetlenségi publicistáig.
Sajnos a birodalom lassan, de szétesőben volt. Csak ezt sokan nem
akarták meglátni. Amikor meg meglátták, akkorra már késő volt.
Az is tény, hogy a magyarországi románság fejlettebb volt a ki-
rályság belinél. Erdély és a Tiszántúl keleti részét teljesen lezül-
lesztették Ó-Románia szellemi és kulturális szintjére. 1918-1919 -
óta. Ráadásul a magyarság száma is erősen megapadt. Sokan el
oláhosodtak, vagy elköltöztek onnan. A mai oláhok ma már Mol-
dovára ácsingóznak. És mindenféle oláh furfangal próbálják meg-
szerezni.
Vége.
2014. november 25., kedd
Igazság az örmények forradalmi mozgalmáról 1
1
Dr. Orbók Attila érdekes brossurát jelentetett meg 1916-ban a fenti
címmel. Törökország égető és fölötte komplikált nemzetiségi kérdé-
sét tárgyalja. Az örmények mozgalmát, amelynek államellenes irányá-
ról az európai közvélemény, különösen az antant országaiban, jó ideig
nem akart tudomást venni, vagy pedig egyoldalú információk alapján
ítélte meg a kérdést az örmények javára.
A sajtó által történt beállítás mindig arra épült, hogy itt irgalmatlan
üldözés folyik a vallás jegyében, hogy ez az az ütköző pont, amely
miatt a törökországi örmények sorsa rabszolgasors. Főleg az orosz
külpolitika mesterkedett messzire nyúló kezeivel régtől fogva azon,
hogy a török birodalom ez időnként kiújuló - de épen kívülről is
folyvást szított - problémája a keresztény szolidaritás ügyének tün-
jön fel, szemben a mohamedánsággal. Hogy miért dolgozott rajta:
azt bizonyára fölösleges magyarázni. Nagy Péter óta az orosz diplo-
maták valószínűleg álmukban is a Márvány - Marmara- tenger hullá-
main hajókáztak. 1916-ban is az örmény mozgolódás hamu alatt tar-
tott parázsa új hevességgel lobbant fel. A katonailag három fronton
lekötött Törökország határain belül szintén ellenséggel találta magát
szemközt, a hadműveletek területén, Kisázsiában végbe ment lázadá-
sok, kémkedések kétségtelenül veszélyeztették hadseregének műkö-
dését, ha nem is érték teljesen készületlenül. Az orosz. angol, francia,
sőt amerikai lapok pedig még mindig a régi hangnemben propagálták
az örmény kérdést.
Oroszország mint önzetlen pártfogó lépett ki a színtérre az örmény
függetlenségért küzdő szerepben, holott maguk közt az örmények közt
is a misszió felől megoszlik a politikai nézet, az európai örmények
például - Konstantinápolyban háromszázezer örmény élt - nem kér-
nek belőle. Igaz hogy ez a kisebbség, a tulajdonképeni, a kisázsiai
Őrményország lakossága, intranzigens szellemű, át van hatva és e-
ló volt készítve a forradalomra. Orbók könyve kitűnően tájékoztat
róla, hogy minő szervezettséggel. A vallás azonban nem ok. A ti-
zenkilencedik század eleje óta az örmény egyháznak autonómiája
volt s 1870-ben és 1890-ben mégis lázadások törtek ki. Az örmény
kérdés tisztán politikai. Célja volt a közjogi különállás, a másfél
millió örmény elszakítása Törökországtól. Állandó irredenta a tö-
rök államhatalommal szemben, holott ez a hatalom kulturális fejlő-
désüket nem gátolta, s ha régebben követett is el hibákat, az új tö-
rök rezsim óta teljes politikai szabadságot biztosít számukra, pol-
gári jogaik nemcsak papiros érvényűek. Jellemző az elnyomatásuk-
ra, hogy abban az időben az török kabinetnek nem egyszer örmény
volt örmény tagja s hogy a gazdasági életnek az örmények jelentős
tényezói Anatóliában szinte kizárólag ők tartották kezükben a ka-
reskedelmet.
Orbók Attila az ottomán kormány hivatalos adatai alapján írt az
örmény forradalmi propagandáról. A titkos szervezetek munkájá-
ról, amely kívülről nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást
is kapott orosz és angol ügynökök útján, az ország belsejénen lá-
zadásokkal akarták megbénítani a török hadseregek erejét, a front-
ra pedig önkéntes légiók formájában vonult ellenük..Erre nézve
leleplezés számba megy az a felhívás, amelyet a legnagyobb ör-
mény forradalmi szervezet bocsátott ki, s a párizsi ˝ Humanité˝
a ˝ Dimineata˝ román újság is közölt. A felhívás egyik passzusa:
˝ Jelenleg nyolcvan ezer örmény katona küzd orosz zászlók alatt
a német és osztrák hadsereg ellen, negyvenezer pedig a törökkel
áll szemben. De ez nem minden. Több mint tízezer mindenünnen
összeverődött örmény önkéntes ontja vérét az orosz-török-perzsa
fronton a szövetségesek sikeréért harcolva˝ Orbók könyvét érde-
kes dokumentumok gyanánt képek is tarkítják.
Csak még azt jegyzem meg hogy az örmények 1918-as független-
ségi törekvéseit Oroszországban Lenin és bandája véresen leverte
és egészen 1990-1991-ig várhatott míg függetlenné nem vált, De most
meg Karabah miatt teljesen alárendelték magukat Putyinnak mint
szövetségesüknek. Nem kell minden elhinni a nyugati propagandából. .
Vége
Dr. Orbók Attila érdekes brossurát jelentetett meg 1916-ban a fenti
címmel. Törökország égető és fölötte komplikált nemzetiségi kérdé-
sét tárgyalja. Az örmények mozgalmát, amelynek államellenes irányá-
ról az európai közvélemény, különösen az antant országaiban, jó ideig
nem akart tudomást venni, vagy pedig egyoldalú információk alapján
ítélte meg a kérdést az örmények javára.
A sajtó által történt beállítás mindig arra épült, hogy itt irgalmatlan
üldözés folyik a vallás jegyében, hogy ez az az ütköző pont, amely
miatt a törökországi örmények sorsa rabszolgasors. Főleg az orosz
külpolitika mesterkedett messzire nyúló kezeivel régtől fogva azon,
hogy a török birodalom ez időnként kiújuló - de épen kívülről is
folyvást szított - problémája a keresztény szolidaritás ügyének tün-
jön fel, szemben a mohamedánsággal. Hogy miért dolgozott rajta:
azt bizonyára fölösleges magyarázni. Nagy Péter óta az orosz diplo-
maták valószínűleg álmukban is a Márvány - Marmara- tenger hullá-
main hajókáztak. 1916-ban is az örmény mozgolódás hamu alatt tar-
tott parázsa új hevességgel lobbant fel. A katonailag három fronton
lekötött Törökország határain belül szintén ellenséggel találta magát
szemközt, a hadműveletek területén, Kisázsiában végbe ment lázadá-
sok, kémkedések kétségtelenül veszélyeztették hadseregének műkö-
dését, ha nem is érték teljesen készületlenül. Az orosz. angol, francia,
sőt amerikai lapok pedig még mindig a régi hangnemben propagálták
az örmény kérdést.
Oroszország mint önzetlen pártfogó lépett ki a színtérre az örmény
függetlenségért küzdő szerepben, holott maguk közt az örmények közt
is a misszió felől megoszlik a politikai nézet, az európai örmények
például - Konstantinápolyban háromszázezer örmény élt - nem kér-
nek belőle. Igaz hogy ez a kisebbség, a tulajdonképeni, a kisázsiai
Őrményország lakossága, intranzigens szellemű, át van hatva és e-
ló volt készítve a forradalomra. Orbók könyve kitűnően tájékoztat
róla, hogy minő szervezettséggel. A vallás azonban nem ok. A ti-
zenkilencedik század eleje óta az örmény egyháznak autonómiája
volt s 1870-ben és 1890-ben mégis lázadások törtek ki. Az örmény
kérdés tisztán politikai. Célja volt a közjogi különállás, a másfél
millió örmény elszakítása Törökországtól. Állandó irredenta a tö-
rök államhatalommal szemben, holott ez a hatalom kulturális fejlő-
désüket nem gátolta, s ha régebben követett is el hibákat, az új tö-
rök rezsim óta teljes politikai szabadságot biztosít számukra, pol-
gári jogaik nemcsak papiros érvényűek. Jellemző az elnyomatásuk-
ra, hogy abban az időben az török kabinetnek nem egyszer örmény
volt örmény tagja s hogy a gazdasági életnek az örmények jelentős
tényezói Anatóliában szinte kizárólag ők tartották kezükben a ka-
reskedelmet.
Orbók Attila az ottomán kormány hivatalos adatai alapján írt az
örmény forradalmi propagandáról. A titkos szervezetek munkájá-
ról, amely kívülről nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást
is kapott orosz és angol ügynökök útján, az ország belsejénen lá-
zadásokkal akarták megbénítani a török hadseregek erejét, a front-
ra pedig önkéntes légiók formájában vonult ellenük..Erre nézve
leleplezés számba megy az a felhívás, amelyet a legnagyobb ör-
mény forradalmi szervezet bocsátott ki, s a párizsi ˝ Humanité˝
a ˝ Dimineata˝ román újság is közölt. A felhívás egyik passzusa:
˝ Jelenleg nyolcvan ezer örmény katona küzd orosz zászlók alatt
a német és osztrák hadsereg ellen, negyvenezer pedig a törökkel
áll szemben. De ez nem minden. Több mint tízezer mindenünnen
összeverődött örmény önkéntes ontja vérét az orosz-török-perzsa
fronton a szövetségesek sikeréért harcolva˝ Orbók könyvét érde-
kes dokumentumok gyanánt képek is tarkítják.
Csak még azt jegyzem meg hogy az örmények 1918-as független-
ségi törekvéseit Oroszországban Lenin és bandája véresen leverte
és egészen 1990-1991-ig várhatott míg függetlenné nem vált, De most
meg Karabah miatt teljesen alárendelték magukat Putyinnak mint
szövetségesüknek. Nem kell minden elhinni a nyugati propagandából. .
Vége
2014. november 24., hétfő
Dalolnak a katonák az I. világháborúban 6
6
XIII.
Szerbiában nincsen már szerb, se Petár,
mind kiverte onnan a honvédhuszár,
ne is legyék, ebadta rác nemzetje,
nem érdemes ez az ország ezekre!
XIV.
Háboruba járok lent Szerbiába,
én vagyok a világ első bakája,
ne sírj, ne sírj Petár király, séhaj recece,
te leszel a főhadnagy ur puccere
XV.
Végig mentünk Szerbiahatárán,
végig vertünk Petár király hátán,
sorra kerítjük a laljánt, muszkát,
utóljára hagyjuk a franciát.
XVI.
1. Visegrádi hegyteteje,
kaszárnya van ráépítve,
a szalontai legények,
a tájt búsúlnak szegények.
2. Haza jönnének, de nem lehet,
mig el nem verjük a szerbeket,
mig a rác Petár szabadságon,
nem pedig Szamosújváron.
Gyorgye-nóták
I
Szerbiában, Szerbiába György herceg,
majd megtanítjuk mi, mert nagyon henceg,
kihúzom az oldalamról bagnétom,
amig csak van, a szerbeket aprítom.
II.
Elhallgatnak majd a vad rác porontyok,
Gyorgye urfi se rázza majd a rongyot,
a korona vad fejébe nem való,
várja Nisben már a disznóhizlaló.
×
Nikita-nóta
Hős Nikita befogta a lovát,
felültette feleségét, kocsisát,
kinyitotta a hintója ablakát,
ugy mondott a kecskéknek jóéjszakát.
Mielőtt bár ki kiakadna ezeken az I.világháborús katona nótákon,
a Monarchia ellenségei is hasonló nótákat énekeltek a magyarok és
az osztrákok és I.Ferenc József császárról és királyról.
Vége
XIII.
Szerbiában nincsen már szerb, se Petár,
mind kiverte onnan a honvédhuszár,
ne is legyék, ebadta rác nemzetje,
nem érdemes ez az ország ezekre!
XIV.
Háboruba járok lent Szerbiába,
én vagyok a világ első bakája,
ne sírj, ne sírj Petár király, séhaj recece,
te leszel a főhadnagy ur puccere
XV.
Végig mentünk Szerbiahatárán,
végig vertünk Petár király hátán,
sorra kerítjük a laljánt, muszkát,
utóljára hagyjuk a franciát.
XVI.
1. Visegrádi hegyteteje,
kaszárnya van ráépítve,
a szalontai legények,
a tájt búsúlnak szegények.
2. Haza jönnének, de nem lehet,
mig el nem verjük a szerbeket,
mig a rác Petár szabadságon,
nem pedig Szamosújváron.
Gyorgye-nóták
I
Szerbiában, Szerbiába György herceg,
majd megtanítjuk mi, mert nagyon henceg,
kihúzom az oldalamról bagnétom,
amig csak van, a szerbeket aprítom.
II.
Elhallgatnak majd a vad rác porontyok,
Gyorgye urfi se rázza majd a rongyot,
a korona vad fejébe nem való,
várja Nisben már a disznóhizlaló.
×
Nikita-nóta
Hős Nikita befogta a lovát,
felültette feleségét, kocsisát,
kinyitotta a hintója ablakát,
ugy mondott a kecskéknek jóéjszakát.
Mielőtt bár ki kiakadna ezeken az I.világháborús katona nótákon,
a Monarchia ellenségei is hasonló nótákat énekeltek a magyarok és
az osztrákok és I.Ferenc József császárról és királyról.
Vége
Dalolnak a katonák az I.világháborúban 5
5
VII.
1. Töltik a csegődi utat,
viszik a magyar fiukat,
viszik, viszik Szerbiába,
Petár király országába.
2. Szaladj Petár, amig lehet
nyakadon a magyar sereg,
úgy elveri a feneked,
tudom, hogy megemlegeted.
VIII,
Petár szerb királynak felütjük az álját,
Pasics urnak kicibáljuk a szakállát,
téged pedig kutya vad rác, ne szült volna édes anyád!
IX.
Arra kérlek, jó manlicher-fegyverem,
hogyha majd a rongyos rácot elverem,
ne töltsetek utolszór meg hiába,
vigyél golyót Petár király hasába.
X
Petár király, a szerb cár, háborusdit játszik,
belémászott a sz...ószba, csak a feje látszik,
˝ Pszt-káld ki, pszt-káld ki, pszt-káld ki belőle!˝
Nem pszt-kálom, egye meg a fene, had vergődjék benne.
XI.
Esik eső karikára
a futó rácok hadára,
valahány csepp esik rája,
annyi átok száll Petárra,
éljen a haza!
XII.
Agyú dörög a zimonyi határon,
magyar zászló van a belgrádi váron,
Petár király vakargatja a fejét,
séj, mert kutya dolog, ha amagyar baka
megköpi a tenyerét!
VII.
1. Töltik a csegődi utat,
viszik a magyar fiukat,
viszik, viszik Szerbiába,
Petár király országába.
2. Szaladj Petár, amig lehet
nyakadon a magyar sereg,
úgy elveri a feneked,
tudom, hogy megemlegeted.
VIII,
Petár szerb királynak felütjük az álját,
Pasics urnak kicibáljuk a szakállát,
téged pedig kutya vad rác, ne szült volna édes anyád!
IX.
Arra kérlek, jó manlicher-fegyverem,
hogyha majd a rongyos rácot elverem,
ne töltsetek utolszór meg hiába,
vigyél golyót Petár király hasába.
X
Petár király, a szerb cár, háborusdit játszik,
belémászott a sz...ószba, csak a feje látszik,
˝ Pszt-káld ki, pszt-káld ki, pszt-káld ki belőle!˝
Nem pszt-kálom, egye meg a fene, had vergődjék benne.
XI.
Esik eső karikára
a futó rácok hadára,
valahány csepp esik rája,
annyi átok száll Petárra,
éljen a haza!
XII.
Agyú dörög a zimonyi határon,
magyar zászló van a belgrádi váron,
Petár király vakargatja a fejét,
séj, mert kutya dolog, ha amagyar baka
megköpi a tenyerét!
Dalolnak a katonák az I. világháborúban 4
4
Szendrey Zsigmond főgimnáziumi tanár küldött katona nótákat,
amellyel a hajdufiuk indultak ama nevezete Csonka Torony környé-
kéről a feltöltött csegődi uton keresztül a különböző harcterekre.
Petár-nóták
1. Gyászba borult Magyarország királya,
lehullott a kertje kétszép virága,
ahány könnycsepp két szeméből kicsordúl,
annyi akó vért csapolunk a rácbül.
2. Bombavetők komitácsik fajzatja,
most a magyar emberségre tanítja,
Petár királyt kergetjük a fenébe,
mint a bomba, ugy szétpukkad mérgébe.
3. Hercegasszony, fent a magas egekbe´
áldást kér a vitéz magyar seregre,
gyilkos rácot juttatja a kezünkre,
csillagokból fon koszorut fejünkre.
II.
Ferencz Jóska hadat üzent Petárnak,
vége lesz már a kutya Szerbiának,
jöhet aztán a muszka is melléje,
majd eljön a Vilmos császár eléje.
III.
1. Ferncz Jóska azt izente,
elfogyott már a türelme,
masirozzunk Szerbiába,
orgyilkosok országába,
éljen a haza!
2. Ha még egyszer azt izeni,
mindnyájunknak el kell menni,
Karagyorgyét elkergetni,
a szerbeket jól elverni,
éljen a haza!
IV.
Elindult a gőzbika
véle a sok katona,
megyünk, megyünk Szerbiába
disznópásztor Petár király országába.
V.
Petár király belgrádi zsibvásáron,
új nadrágot vett magának hat dínáron,
csupa por az ócska holmi,
megyünk, megyünk Rácországba kiporolni.
VI.
Vigyázz, vigyázz te kutya Petár,
máskor inkább disznót hízlaljál,
mert ha kezünkbe jutsz,
istenuccse lógni fogsz
a bandáddal.
Szendrey Zsigmond főgimnáziumi tanár küldött katona nótákat,
amellyel a hajdufiuk indultak ama nevezete Csonka Torony környé-
kéről a feltöltött csegődi uton keresztül a különböző harcterekre.
Petár-nóták
1. Gyászba borult Magyarország királya,
lehullott a kertje kétszép virága,
ahány könnycsepp két szeméből kicsordúl,
annyi akó vért csapolunk a rácbül.
2. Bombavetők komitácsik fajzatja,
most a magyar emberségre tanítja,
Petár királyt kergetjük a fenébe,
mint a bomba, ugy szétpukkad mérgébe.
3. Hercegasszony, fent a magas egekbe´
áldást kér a vitéz magyar seregre,
gyilkos rácot juttatja a kezünkre,
csillagokból fon koszorut fejünkre.
II.
Ferencz Jóska hadat üzent Petárnak,
vége lesz már a kutya Szerbiának,
jöhet aztán a muszka is melléje,
majd eljön a Vilmos császár eléje.
III.
1. Ferncz Jóska azt izente,
elfogyott már a türelme,
masirozzunk Szerbiába,
orgyilkosok országába,
éljen a haza!
2. Ha még egyszer azt izeni,
mindnyájunknak el kell menni,
Karagyorgyét elkergetni,
a szerbeket jól elverni,
éljen a haza!
IV.
Elindult a gőzbika
véle a sok katona,
megyünk, megyünk Szerbiába
disznópásztor Petár király országába.
V.
Petár király belgrádi zsibvásáron,
új nadrágot vett magának hat dínáron,
csupa por az ócska holmi,
megyünk, megyünk Rácországba kiporolni.
VI.
Vigyázz, vigyázz te kutya Petár,
máskor inkább disznót hízlaljál,
mert ha kezünkbe jutsz,
istenuccse lógni fogsz
a bandáddal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)