2
˝ Mit vetnek a szememre? kérdi Romain Rolland. Hogy nem ve-
temfélre a német népet és katonai és szellemi vezetőit? Hogy meg-
őrzöm a tiszteletet és a barátságot egy olyan nemzet fiaival, mellyel
háborúban vagyunk? Igen, vannak német barátaim, mint ahogy van-
nak francia, olasz angol és minden fajból való barátaim. Ez az én
gazdagságom, büszke vagyok rá és őrzöm. Ha megvolt az a szeren-
csénk, hogy hűséges lelkekkel találkoztunk a világon, és megosz-
tottuk velük legbizalmasabb gondolatainkat és testvéri kötelékek
fűznek egymáshoz, ez a kötelék szent és nem a megpróbáltatások
órájában törjük össze. Milyen gyávaság volna félénken megtagad-
ni őket, hogy engedelmeskedjünk egy közvélemény szemtelen sűr-
getésének, melynek semmi joga nincs szívünkhöz.˝
A hadjárat tovább folyt, egyre másra támadják a ˝Temps˝, a ˝Li-
berté˝, a ˝La bataille syndicaliste˝, ˝ Le Radical˝. Csak az ellenfe-
lek cikket adták ki becsületesen, a barátok, a védelmezők és Ro-
main Rolland cikkei maradtak kiadatlan. Henri Guilbeaux: Pour
R. Rolland c. akkor frissiben megjelent füzetében közli az író le-
velét, aki nem akar belépni egy francia-német barátságot fenntar-
tani akaró társaságba, mért ő maga egyedül akarta szolgálni ezt
az ügyet. ˝ Hagyjanak ki ebből a szerepből kéri a társaság elnökét.
Nem tudok alkalmazkodni. És több szolgálatot teszek így az Ö-
nök ügyének, mintha benn volnék a társaságban. Sohse tudni,
hogy egy ilyen társaság mire vezet, mert ő maga sem tudja.˝
Az író éleslátása! A társaság, amely ˝Pour mieux se connaltre˝
című folyóiratot akarta kiadni, ˝A porosz ellenes Európá˝-t szer-
kesztette és Romain Roland ellen áskálódtak.
Ezalatt R. Rolland: Felebarátunk az ellenség c. cikkében öröm-
mel mutatrá azok művére, akiknek a szíve hű maradt az emberi
testvériség régi ideáljához. Íme: Angliában a Cantenbury érsek el-
nöklete alatt bizottság alakult meg a szükségben levő németek,
osztrákok és magyarok érdekében. Berlinben pedig tudakozó i-
roda működött a külföldön levő németek és a Németországban
levő külföldiek segítségére.
A végén lemondott a küzdelemről. Fárasztotta a minden oldal-
ról jövő gyűlölet. Barátai tovább folytatták a tollharcot és a mun-
kások kérés intéznek hozzá. Kérik, hogy ne engedje magát befo-
lyásolni a szidalmazások és ellensége irodalmi társaságok által,
mert szava visszhangra talált a munkások közt, akik hívek marad-
tak meggyőződésükhöz és az emberi testvériség eszméjéhez.
De Romain Roland megírta egy nyílt levelében, hogy a küzde-
lem egyenlőtlen és szégyen, hogy rá akarják kényszeríteni Fran-
ciaország ügyére: ˝hogy amit adunk az emberiség iránt való sze-
retetből, a hazától lopjuk el˝ és szégyen üldözni azokat, akik azt
mondják: ˝Aki árt az emberiségnek, az árt Franciaországnak és
aki szereti Franciaországot, szereti az emberiséget.˝
Romain Rolland összefoglalta cikkeit Au dessus de la Mélée
(A kavarodás felett) c. könyvében.
Előszóban megírta, hogy a legfényesebb zsenik, Walt Vhit-
man és Tolsztoj az örömben és szenvedésben való testvériessé-
get éneklik. R.Rolland ezekkel az eszmékkel táplálkozott és meg-
osztotta ennek a kenyerét a fiatalabbakkal és szegényebbekkel.
Mikor a háború jött, nem gondolt ezeknek a megtagadására, bár
tudta hogy megtámadják érte. Nagy gyávaság, hogy hónapokon
keresztül a munkáinak csak afoszlányait, az erőszakkal megcson-
kított részeit közölték. Ez nem francia eljárás. És akkor a közön-
ség elé tette cikkeit, hogy védjék ők meg magukat. Egy év alatt
megszaporodtak ellenségei, de őt nem tudták gyűlöletre tanítani.
˝Én arra törekszem, hogy kimondjam az igazat, az emberit.
Hogy ez tetszik, vagy sem, ahhoz nincs közöm. Tudom, hogy
a kimondott szavak utat vágnak maguknak. Véres földbe vetem
őket és bízom: mert eljön az aratás.˝
A cikkek beszélnek a szerzőjük helyett. Amit mondanak, az
világos, harmonikus, szélesen hömpölygő meleg ember szeretet.
És egész közel hozzák szívünkhöz a megtámadott Romain Rol-
landot. Amikor ő felszólalt az emberiségért, még javában dúlt
a háború és nem lehetett látni a végét.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése