1
Dr. Orbók Attila érdekes brossurát jelentetett meg 1916-ban a fenti
címmel. Törökország égető és fölötte komplikált nemzetiségi kérdé-
sét tárgyalja. Az örmények mozgalmát, amelynek államellenes irányá-
ról az európai közvélemény, különösen az antant országaiban, jó ideig
nem akart tudomást venni, vagy pedig egyoldalú információk alapján
ítélte meg a kérdést az örmények javára.
A sajtó által történt beállítás mindig arra épült, hogy itt irgalmatlan
üldözés folyik a vallás jegyében, hogy ez az az ütköző pont, amely
miatt a törökországi örmények sorsa rabszolgasors. Főleg az orosz
külpolitika mesterkedett messzire nyúló kezeivel régtől fogva azon,
hogy a török birodalom ez időnként kiújuló - de épen kívülről is
folyvást szított - problémája a keresztény szolidaritás ügyének tün-
jön fel, szemben a mohamedánsággal. Hogy miért dolgozott rajta:
azt bizonyára fölösleges magyarázni. Nagy Péter óta az orosz diplo-
maták valószínűleg álmukban is a Márvány - Marmara- tenger hullá-
main hajókáztak. 1916-ban is az örmény mozgolódás hamu alatt tar-
tott parázsa új hevességgel lobbant fel. A katonailag három fronton
lekötött Törökország határain belül szintén ellenséggel találta magát
szemközt, a hadműveletek területén, Kisázsiában végbe ment lázadá-
sok, kémkedések kétségtelenül veszélyeztették hadseregének műkö-
dését, ha nem is érték teljesen készületlenül. Az orosz. angol, francia,
sőt amerikai lapok pedig még mindig a régi hangnemben propagálták
az örmény kérdést.
Oroszország mint önzetlen pártfogó lépett ki a színtérre az örmény
függetlenségért küzdő szerepben, holott maguk közt az örmények közt
is a misszió felől megoszlik a politikai nézet, az európai örmények
például - Konstantinápolyban háromszázezer örmény élt - nem kér-
nek belőle. Igaz hogy ez a kisebbség, a tulajdonképeni, a kisázsiai
Őrményország lakossága, intranzigens szellemű, át van hatva és e-
ló volt készítve a forradalomra. Orbók könyve kitűnően tájékoztat
róla, hogy minő szervezettséggel. A vallás azonban nem ok. A ti-
zenkilencedik század eleje óta az örmény egyháznak autonómiája
volt s 1870-ben és 1890-ben mégis lázadások törtek ki. Az örmény
kérdés tisztán politikai. Célja volt a közjogi különállás, a másfél
millió örmény elszakítása Törökországtól. Állandó irredenta a tö-
rök államhatalommal szemben, holott ez a hatalom kulturális fejlő-
désüket nem gátolta, s ha régebben követett is el hibákat, az új tö-
rök rezsim óta teljes politikai szabadságot biztosít számukra, pol-
gári jogaik nemcsak papiros érvényűek. Jellemző az elnyomatásuk-
ra, hogy abban az időben az török kabinetnek nem egyszer örmény
volt örmény tagja s hogy a gazdasági életnek az örmények jelentős
tényezói Anatóliában szinte kizárólag ők tartották kezükben a ka-
reskedelmet.
Orbók Attila az ottomán kormány hivatalos adatai alapján írt az
örmény forradalmi propagandáról. A titkos szervezetek munkájá-
ról, amely kívülről nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást
is kapott orosz és angol ügynökök útján, az ország belsejénen lá-
zadásokkal akarták megbénítani a török hadseregek erejét, a front-
ra pedig önkéntes légiók formájában vonult ellenük..Erre nézve
leleplezés számba megy az a felhívás, amelyet a legnagyobb ör-
mény forradalmi szervezet bocsátott ki, s a párizsi ˝ Humanité˝
a ˝ Dimineata˝ román újság is közölt. A felhívás egyik passzusa:
˝ Jelenleg nyolcvan ezer örmény katona küzd orosz zászlók alatt
a német és osztrák hadsereg ellen, negyvenezer pedig a törökkel
áll szemben. De ez nem minden. Több mint tízezer mindenünnen
összeverődött örmény önkéntes ontja vérét az orosz-török-perzsa
fronton a szövetségesek sikeréért harcolva˝ Orbók könyvét érde-
kes dokumentumok gyanánt képek is tarkítják.
Csak még azt jegyzem meg hogy az örmények 1918-as független-
ségi törekvéseit Oroszországban Lenin és bandája véresen leverte
és egészen 1990-1991-ig várhatott míg függetlenné nem vált, De most
meg Karabah miatt teljesen alárendelték magukat Putyinnak mint
szövetségesüknek. Nem kell minden elhinni a nyugati propagandából. .
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése