1
Romain Rolland és védelmezői az egyetlenek voltak akkor Francia-
országban az I. világháború idején , akik nem vesztették el józan és
tárgyilagos gondolkodásukat. Az őrületes kavarodásban amit a há-
ború okozott és amely megzavarta az ítéletet, megtagadtatta a német-
országi barátokat. sárba rántotta a német kultúrát és igaz hazafiság
címén tévútra vitte a közönséget, így beszét Romain Rolland:
˝ Germán és latin fajból való bajnokai a kulturának és civilizáció-
nak: ellenségek, barátok, nézzünk egymás szemébe. Testvérem,
nem látsz egy hozzád hasonló szívet, melyben ugyanazok a szen-
vedések és ugyanaz a hősiesség, ugyanazok a remények, ugyanaz
az önzés és a hatalom álma szövi szüntelenül pókhálóját? Hát nem
látod hogy én te vagyok?˝ mondta az öreg Hugó ellenségének.
Inti Franciaországot: ˝ Egy nemzetnek, melyet a háború megtá-
madott, nemcsak a határait, de a gondolkozását is meg kell védenie.
Meg kell védenie a képzelgésektől, igazságtalanságoktól, ostoba-
ságoktól, melyeket leold a láncról a csapás. Mindenkinek meg van
a tiszte! A hadsereg őrizze a haza földjét. A gondolkozás embere
védje meg a gondolatait. Egy nap a történelem mérlegelni fogja
az összes háborút viselő nemzeteket; tévedéseiket, hazugságaikat
és gyűlölködő őrületük súlyát fogja mérni; igyekezzünk hogy előt-
te könnyű legyen a mi mérlegünk.˝
Szemébe mondja a gyűlölködőknek, hogy eljön a háború után
az idő, amikor a most szembeállók kinyújtják a kezüket, és meg
valósul a népek testvérisége. Nem szabad áttörni a hidat, mert
csak átkelünk egyszer a folyón. Nem szabad lerombolni a jövőt.
Ha békében háború készül, készüljön béke a háborúban.
Míg a sajtó győzelmet kiabált, ő tisztán látta a valóságot: ˝ Kí-
vánom forró akarattal, hogy a németeket visszavessék határaikra,
akkor mi is összeszedhetjük erőnket és nagyon hangosan beszélhe-
tünk. Addig azonban (be kell látni) egy korlát nehezedik ránk: mert
Németország nálunk van és bár mennyire is várják a holnap győzel-
mét, mindig mi vagyunk a legyőzöttek, mert ellenség tart megszáll-
va.˝
De ő is siratta Reimsot a hű orgonát, melyben századok rezegtek,
mint egy szimfónia, a faj fáját, melynek gyökerei földje legmélyébe
nyúlnak és amely felséges mozdulattal tárja ki karját az ég felé. Az
ő idealista lelke nem érti azt a mondást ˝ Inkább minden remekmű
vesszen el, semhogy egy német katona megmeneküljön.˝
Megindult a hajsza Romain Rolland ellen. Támadták a német új-
ságok, de a legpiszkosabb támadások a francia sajtóból jöttek felé.
Az írók, a publicisták, az álművészek nem felejtették el, hogy Ro-
main Rolland harcra kelt Jean Cristophe-ban ( XX. századi iroda-
lom egyik gyönyörű műve) a dekadens művészet ellen, hogy elí-
télte szíve mélyéből azt a művészietlen, nyers érzékiséggel telt
irodalmat, a harmónia és szépség nélküli zenét, a társaság kétszi-
nűségét, a rendetlenséget, a kicsiséget. Mindezzel szembe helyez-
te az élő egészséges művészetet, a munkásnépet, a félénk, eltapo-
sott tehetséget. Hát itt a kellő óra és megbosszulják magukat.
Masson ,az akadémikus, szemére hányta, hogy pénzért dolgozik,
egy másik, hogy a háború előtt Svájcba szökött (hónapokkal a
háború kitörése előtt volt ott). Carrara a ˝semlegesek hercegének˝
csúfolta és a kis írók a mérek és gyűlölet fullánkjait lövellték felé.
A cikkeit kiforgatták, megcsonkították, az ártatlan mondatokból
rosszakaratú tendenciózus bizonyítékokat faragtak, azt mondták,
hogy nem francia - és német újságokba ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése