74
Úgy éjfél kettőkor lövésekre, majd sortüzekre ébredtünk. Dö-
römböltek az ajtón, ki kellett nyitni. Visszajöttek azok a cseh ka-
tonák, akik tíz nappal ezelőtt itt tartózkodtak. Mind részeg volt.
Azt kérdezték, vannak-e itt bolsevik katonák. Az igazat nem ta-
gadhattam le, és azt mondtam, hogy a század parancsnoka és
a legénye van itt. Kértem ne bántsák őket, megadják magukat.
Félrelöktek, benyomultak a szobába, Petrovics és Boros kartár-
sak szállására. Mindkettőjüket agyonlőtték. Gyilkos munkájuk
végeztével, futólépésben távoztak. Ekkor már az egész község-
ben állt a harc.
Az ongai jegyző a következőt mondja el:
- Sokáig tartózkodtak itt a csehek, június 2-a reggel rendetlen
futásban menekültek Gesztely felé. Az ágyúkat vágtázva húz-
ták a gyalogosok, tüzérek, sőt a tisztek is, lóhátról. A nyomuk-
ba érkező katonáinktól azt kérdeztem, hogy hát maguk között
nincs parancsnok? Mert én még nem láttam vöröskatonát, meg
azt sem, hogy milyenek a jelvények vagy rangfokozatok a Vö-
rös Hadseregben. Ekkor az, akit kérdeztem, bemutatkozott, hogy
ő a századparancsnok, majd egy szőke fiúra mutatva, akin vö-
rös karszalag volt, mondja, hogy ő meg a szakaszparancsnok,
de nem szokták feltenni a karszalagot, mert mindnyájan jól is-
merik egymást: valamennyien postások. Aztán elsiettek a cse-
hek után. Estefelé visszajöttek, a századparancsnok a posta-
mesterhez ment be szállásra. Beszéltem vele. Kitűnő katona
lehetett, nagyon bízott a győzelmükben, s miként gyakran
mondotta: ő a cseheket a századával visszakergeti Csehor-
szágba. Figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak nagyon, mert
Szikszó felé az erdőben lehetnek, azon az erdőn keresztül
halad a kassai vasútvonal. Ezután hazamentem.
- Éjjel két óra felé felébresztett a sűrű puskalövés, a gépfegy-
verek kattogása, a gránátok robbanása, erős harc fejlődött ki
a község alsó részében. Vagy két óra hosszat tartott. Már vi-
lágosodott, amikor láttam, hogy körülbelül harminc lefegyver-
zett vöröskatonát hajtanak a csehek. Fél óra múlva hat ingre,
gatyára vetkőztetett vöröskatonát hoztak, akiket a tűzóltószer-
tár falához állítottak, hogy agyonlőjék őket. A csehek erősen
dülöngéltek a részegségtől. Egy őrmester és egy szakaszvezető
azon vitatkoztak, hogy elhajtsák-e a foglyaikat Gesztelyre, vagy
itt lőjék főbe őket? Az egyik vöröskatona felhasználva a vitat-
kozás kínálta alkalmat, kiugrott a sorból, átugrott a kerítésen.
Erre a többiek is szétszaladtak.
Menekülés közben, az utcán lőtték agyon őket a csehek, illetve
csak négyet, mert kettő megmenekült.
- Déltájban hoztak még nyolc magyar foglyot. Egy fiatal volt
köztük, a többi úgy hatvan év körüli. Mindnyájan vagy szivaroz-
tak, vagy pipáztak, csak a fiatal nem. Ez tisztnek látszott, mert
bricseszben és fényes csizmában volt. Gesztely felé mentek. A
négy agyonlőtt vöröskatona itt van eltemetve az árokban, a pos-
ta előtt meg a századparancsnok és a szakaszparancsnok. A fa-
lu végében még tizennyolc vöröskatona. A csehek elvonulása
után tüzérségi harc kezdődött. Éjjel-nappal lőttek.
A csehek is így tettek: éjjel-nappal. Kistokaj felől ágyúztak, va-
lószínűleg igen sok lőszerük, volt, el akarták pazarolni. A mie-
ink este már nem lőttek. Reggel úgy kilenc órakor a kondásné
jött a községházára, és azt kérdezte: nincsenek-e már itt a cse-
hek, mert az ura kiakarná már hajtani a disznókat. Van egy boj-
tárunk, az is nagyon szeretne már kimenni. Azt mondja, hogy
Budapestre való, itt bújt el Ongán, amikor a csehek visszajöt-
tek. Ingben, gatyában volt. az uram adott neki olyan viseltes
felsőruhát és szűrt, de meglátszik hogy pesti ember, mert a
bajusza le van borotválva. Én leltem rá amikor a disznókat e-
tettem.
2014. június 30., hétfő
2014. június 28., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 73
73
Arra is gondoltam, hogy ebben az utcában talán már nem is jön
ellenség, bizonyára az alsó részbe mentek, miután onnan erős
harc zaja volt hallható. De visszafordultak, az egyik közülük hoz-
zám közeledett. Menekvés nincsen. Két kézigránátot vágtam
közébük, és amint csak tudtam, lőttem rájuk. Támadásom any-
nyira zavarba hozta őket,hogy egy részük a posta felé, öt-hat
katona meg visszafelé futott. Ezeket lelőttem, vagy lehet hogy
egyik-másik csak elfeküdt. Nem tudom, mert én is menekül-
ni voltam kénytelen egy közeli rozs- vagy búzavetésbe, ahol le-
feküdtem, és csak akkor jöttem elő, amikor meggyőződtem,
hogy nem keresnek.
egy ideig hason csúsztam, aztán a magas rozs védelme alatt
Felsőzsolca felé iparkodtam. És most itt vagyok, Szabó elv-
társ. Többet nem tudok mondani. Lehet hogy Petrovics és
Boros fogságba estek vagy meghaltak.
Lovasküldöncöt menesztettem segítségért Miskolcra, majd
rohantunk a baj helyére.
Az 1. század harcba indult Bernovics vezetésével futólépés-
ben, miközben a század Alsó- és Felsőzsolca között tartotta
a frontot. Főerőiket oda összpontosították a csehek. Egy i-
deje tüzérségi párbaj volt, aztán általános támadás indult a 4.
század ellen. Molnár a zászlóaljparancsnok üzent a jobbszárny-
hoz, hogy csak tartsanak ki, rövidesen itt lesz a segítség. De
bizony a segítség késett, a töltények elfogytak. Ék alakba jöt-
tek a csehek. Hátráltunk előlük a Sajó fölötti vasúti hídon, míg
a 4.század nagy része gázolt át a folyón. Vonultunk vissza Mis-
koc felé. A csehek elfoglalták Alsó-és Felsőzsolcát. Fogságba
esett Molnár zászlóaljparancsnok és az a néhány idősebb ka-
tona, aki előtte való napcsatlakozott hozzánk. Az 1. század
ezalatt a szikszói út felé felfejlődött, és Miskolcról is megérke-
zett egy zászlóalj erősítés. Azt hitték a csehek, hogy mivel a
zászlóaljparancsnokát elfogták, egyúttal a zászlóaljunkat is le-
verték. Nekibátorodva jöttek utánunk a Sajón átgázolva.
A vasúti hídhoz gyülekeztek. Ez a vasúti híd Alsó-és Felső-
zsolca között van. Még fel sem fejlődtek, amikor Miskolcról
egy páncélvonat robogott a helyszínre.
A Sajóhoz érve az ellenség egy részét gépfegyverrel megsem-
misítette, a maradék rész a Sajón átgázolva visszavonult. Mi
a nyomukban. 1. századunknak sikerült oldalba támadni a me-
nekülőket. Gépfegyvereket, lőszert s egyéb hadianyagot zsák-
mányoltunk. A csehek Gesztelyig vonultak vissza. Itt volt a
főhadiszállásuk és sok ágyújuk. Ónodról és Kistokajról éjjel-
nappal ágyúztunk rájuk vagy három hónapig. Ekkor érkezett
Ausztriából egy harminc és feles ágyúnk és körülbelül ötezer
ember teljes hadfelszereléssel. Azok azután átvették a frontot.
Háromszor belőttek Gesztelybe. A harminc és feles gránátok
a főhadiszállásuk mellé estek. A csehekkel itt már nem talál-
koztunk. Kistokajon, Ónodon és Sajószentpéteren rendeztük
sorainkat, majd visszatértünk Miskolcra. Időközben Berno-
vics lett a zászlóalj parancsnoka a fogságba esett Molnár he-
lyett. Sajószentpéteren hosszabb időt töltöttünk a tűzvonalban,
ahol négy zászlóalj katonaság volt, rajtunk kívül csepeli va-
sasok és székelyek.
Ezt megelőzően vizsgálatot folytattunk Ongán, tisztázva, hogyan
történt a 2.századunk tragédiája, ami csaknem végzetes lett az
egész postás vörös zászlóaljra.
A postamester így számolt be a történtekről:
- Mint régi ismerőssel, sokáig beszélgettem Petrovics kartárs-
sal. Lehetett éjfél, amikor lefeküdtünk. Az őrök mindenütt ki
voltak állítva. Arra nem gondoltunk, hogy a csehek támadni
mernek, mert előtte való nap oly hirtelenül távoztak, hogy fel-
szerelésük nagy részét is visszahagyták.
Arra is gondoltam, hogy ebben az utcában talán már nem is jön
ellenség, bizonyára az alsó részbe mentek, miután onnan erős
harc zaja volt hallható. De visszafordultak, az egyik közülük hoz-
zám közeledett. Menekvés nincsen. Két kézigránátot vágtam
közébük, és amint csak tudtam, lőttem rájuk. Támadásom any-
nyira zavarba hozta őket,hogy egy részük a posta felé, öt-hat
katona meg visszafelé futott. Ezeket lelőttem, vagy lehet hogy
egyik-másik csak elfeküdt. Nem tudom, mert én is menekül-
ni voltam kénytelen egy közeli rozs- vagy búzavetésbe, ahol le-
feküdtem, és csak akkor jöttem elő, amikor meggyőződtem,
hogy nem keresnek.
egy ideig hason csúsztam, aztán a magas rozs védelme alatt
Felsőzsolca felé iparkodtam. És most itt vagyok, Szabó elv-
társ. Többet nem tudok mondani. Lehet hogy Petrovics és
Boros fogságba estek vagy meghaltak.
Lovasküldöncöt menesztettem segítségért Miskolcra, majd
rohantunk a baj helyére.
Az 1. század harcba indult Bernovics vezetésével futólépés-
ben, miközben a század Alsó- és Felsőzsolca között tartotta
a frontot. Főerőiket oda összpontosították a csehek. Egy i-
deje tüzérségi párbaj volt, aztán általános támadás indult a 4.
század ellen. Molnár a zászlóaljparancsnok üzent a jobbszárny-
hoz, hogy csak tartsanak ki, rövidesen itt lesz a segítség. De
bizony a segítség késett, a töltények elfogytak. Ék alakba jöt-
tek a csehek. Hátráltunk előlük a Sajó fölötti vasúti hídon, míg
a 4.század nagy része gázolt át a folyón. Vonultunk vissza Mis-
koc felé. A csehek elfoglalták Alsó-és Felsőzsolcát. Fogságba
esett Molnár zászlóaljparancsnok és az a néhány idősebb ka-
tona, aki előtte való napcsatlakozott hozzánk. Az 1. század
ezalatt a szikszói út felé felfejlődött, és Miskolcról is megérke-
zett egy zászlóalj erősítés. Azt hitték a csehek, hogy mivel a
zászlóaljparancsnokát elfogták, egyúttal a zászlóaljunkat is le-
verték. Nekibátorodva jöttek utánunk a Sajón átgázolva.
A vasúti hídhoz gyülekeztek. Ez a vasúti híd Alsó-és Felső-
zsolca között van. Még fel sem fejlődtek, amikor Miskolcról
egy páncélvonat robogott a helyszínre.
A Sajóhoz érve az ellenség egy részét gépfegyverrel megsem-
misítette, a maradék rész a Sajón átgázolva visszavonult. Mi
a nyomukban. 1. századunknak sikerült oldalba támadni a me-
nekülőket. Gépfegyvereket, lőszert s egyéb hadianyagot zsák-
mányoltunk. A csehek Gesztelyig vonultak vissza. Itt volt a
főhadiszállásuk és sok ágyújuk. Ónodról és Kistokajról éjjel-
nappal ágyúztunk rájuk vagy három hónapig. Ekkor érkezett
Ausztriából egy harminc és feles ágyúnk és körülbelül ötezer
ember teljes hadfelszereléssel. Azok azután átvették a frontot.
Háromszor belőttek Gesztelybe. A harminc és feles gránátok
a főhadiszállásuk mellé estek. A csehekkel itt már nem talál-
koztunk. Kistokajon, Ónodon és Sajószentpéteren rendeztük
sorainkat, majd visszatértünk Miskolcra. Időközben Berno-
vics lett a zászlóalj parancsnoka a fogságba esett Molnár he-
lyett. Sajószentpéteren hosszabb időt töltöttünk a tűzvonalban,
ahol négy zászlóalj katonaság volt, rajtunk kívül csepeli va-
sasok és székelyek.
Ezt megelőzően vizsgálatot folytattunk Ongán, tisztázva, hogyan
történt a 2.századunk tragédiája, ami csaknem végzetes lett az
egész postás vörös zászlóaljra.
A postamester így számolt be a történtekről:
- Mint régi ismerőssel, sokáig beszélgettem Petrovics kartárs-
sal. Lehetett éjfél, amikor lefeküdtünk. Az őrök mindenütt ki
voltak állítva. Arra nem gondoltunk, hogy a csehek támadni
mernek, mert előtte való nap oly hirtelenül távoztak, hogy fel-
szerelésük nagy részét is visszahagyták.
2014. június 26., csütörtök
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 72
72
Mint népfelkelő hadsereg, munkások és parasztok, kiszolgált-
katonák, öregek és fiatalok siettek a segítségünkre, akiket Mis-
kolcon a Rudolf kaszárnya udvarán szereltünk fel. Sok volt kö-
zöttünk olyan, akinek sosem volt fegyver a kezében.
A lőszert a zsebünkben, kenyerestarisznyában, táskában hord-
tuk magukkal, és az Internacionálét énekelve, sűrű sorokban
indultunk a frontra.
Másnap jött a parancs, hogy a postás vörös zászlóalj induljon
Felsőzsolcára az ellenség üldözésére.A 2. és 3. századunk az
ellenség utóvédkatonáit rohammal szétverte. Harcosaink öt gép-
fegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányoltak, meg sok lőszert.
Az 1. és 3. századunk Felsőzsolcán maradt tartalékban. Este fe-
lé vagy tíz idősebb parasztember jött a zászlóalj irodájába azzal
a kéréssel, hogy ők is harcolni akarnak velünk, ruhát és fegy-
vert kérnek, majd ezután megmutatják a cseheknek, hogy mer-
re van az út. Különösen egy hetven év körüli bácsi erősködött.
Olyan fiatalos élénkség volt benne, mintha még csak negyven-
ötven év között volna. kapott ruhát, fegyvert, lőszert. Azonnal
szolgálatba lépett, a zászlóaljiroda őrzését bíztuk rá.
Éjjel hozták a híreket a küldöncök: Petrovics századparancsnok
Ongát és még néhány más községet foglalta el századával. Az
ellenség gyors iramban vonult vissza Szikszó és Gesztely irá-
nyába. Szép június eleji éjszakánk volt. Ongán kiállították az ő-
röket, a többiek meg a község házaiba széledtek szét pihenő szál-
lásokat keresni abban a tudatban, hogy az ellenség szét van ver-
ve, feltehetően Szikszóra és Gesztelyre vonultak vissza. A kiál-
lított őrszemek azonban egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy
Szikszó felől egy páncélvonat lassan Onga felé közeledik, és
megáll. Az egyik őrszem a postára szaladt, ahol Petrovics szá-
zadparancsnokunk és Boros Gyula szakaszparancsnokunk vol-
tak beszállásolva. Puskatussal zörgették a postahivatal ajtaját,
de a bent lévők nem hallották. A század fele ekkor már harcban
állt, mintegy zászlóaljnyi ellenséggel, melyet a páncélvonat ho-
zott ide a század bekerítésére. Petrovics és Boros parancsno-
kok ingre, gatyára vetkőzve, minderről mit sem tudtak, mert
mélyen aludtak. Mindezt harmadnapra tudtuk csak meg az on-
gai lakosoktól, és azoktól a katonáktól, akik csodálatos módon
menekültek meg az ellenség szorító gyűrűjéből. A század egy
része hősiesen harcolva vágta át magát az ellenség gyűrűjén,
az utolsó töltényt is kilőve gyors visszavonulásban keresett me-
nedéket.
Körülbelül nyolcan lehettek azok a katonák, akik menekülve ér-
keztek a felsőzsolcai zászlóaljirodára, és hírül hozták, hogy a
2. század egy része elesett, a másik része fogságba esett, míg
ők páran megmenekültek. Köztük Varga elvtárs is, aki az Avas-
nál olyan derekasan harcolt Miskolc visszavételéért.
- Én - mondta Varga elvtárs - Onga szélén álltam őrt.
Elég sűrűn állítottuk ki az őröket, mert arról értesültünk, hogy
a nem messze lévő erdőben vannak csehek, és a vasútvonal is
onnét vezet, könnyen hozhatnak nagyobb erőket. Úgy is történ,
mert éjjel a páncélvonat egy zászlóaljnyi katonaságot hozott.
Látva a felfejlődésüket, azonnal útba indítottam társamat a tár-
samat a postára Petrovics századparancsnokhoz, hogy intéz-
kedjen sürgősen, mert be vagyunk kerítve. A csehek azonban
megelőzték társamat, aki a postára sietett. Kénytelen volt visz-
szajönni. A csehek ekorára már az alsó részen támadtak.
Gyorsan a harmadik utca sarkához küldtem társamat, magam
pedig egy vastag szederfa mögé álltam, lövésre készen, s lát-
tam hogy egy szakasz...cseh katona közeledik felém, éppen
szembe jöttek velem. Dülöngélt valamennyi, határozottan ré-
szegek voltak. A harcot fel venni ellenük képtelenség lett vol-
na. Lecsúsztam a legközelebbi árokba. szerencsém volt, mert ű
egy sötét, sűrű felhő takarta a holdat, miáltal rejtekhelyemet nem
fedhették fel. Elsiettek a postaépület irányába. Már géppuska is
kattogott az alsó részen, s azon voltam, hogy kényelmetlen fek-
vőhelyemet mielőbb itthagyjam, mert az árokban iszap volt.
Mint népfelkelő hadsereg, munkások és parasztok, kiszolgált-
katonák, öregek és fiatalok siettek a segítségünkre, akiket Mis-
kolcon a Rudolf kaszárnya udvarán szereltünk fel. Sok volt kö-
zöttünk olyan, akinek sosem volt fegyver a kezében.
A lőszert a zsebünkben, kenyerestarisznyában, táskában hord-
tuk magukkal, és az Internacionálét énekelve, sűrű sorokban
indultunk a frontra.
Másnap jött a parancs, hogy a postás vörös zászlóalj induljon
Felsőzsolcára az ellenség üldözésére.A 2. és 3. századunk az
ellenség utóvédkatonáit rohammal szétverte. Harcosaink öt gép-
fegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányoltak, meg sok lőszert.
Az 1. és 3. századunk Felsőzsolcán maradt tartalékban. Este fe-
lé vagy tíz idősebb parasztember jött a zászlóalj irodájába azzal
a kéréssel, hogy ők is harcolni akarnak velünk, ruhát és fegy-
vert kérnek, majd ezután megmutatják a cseheknek, hogy mer-
re van az út. Különösen egy hetven év körüli bácsi erősködött.
Olyan fiatalos élénkség volt benne, mintha még csak negyven-
ötven év között volna. kapott ruhát, fegyvert, lőszert. Azonnal
szolgálatba lépett, a zászlóaljiroda őrzését bíztuk rá.
Éjjel hozták a híreket a küldöncök: Petrovics századparancsnok
Ongát és még néhány más községet foglalta el századával. Az
ellenség gyors iramban vonult vissza Szikszó és Gesztely irá-
nyába. Szép június eleji éjszakánk volt. Ongán kiállították az ő-
röket, a többiek meg a község házaiba széledtek szét pihenő szál-
lásokat keresni abban a tudatban, hogy az ellenség szét van ver-
ve, feltehetően Szikszóra és Gesztelyre vonultak vissza. A kiál-
lított őrszemek azonban egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy
Szikszó felől egy páncélvonat lassan Onga felé közeledik, és
megáll. Az egyik őrszem a postára szaladt, ahol Petrovics szá-
zadparancsnokunk és Boros Gyula szakaszparancsnokunk vol-
tak beszállásolva. Puskatussal zörgették a postahivatal ajtaját,
de a bent lévők nem hallották. A század fele ekkor már harcban
állt, mintegy zászlóaljnyi ellenséggel, melyet a páncélvonat ho-
zott ide a század bekerítésére. Petrovics és Boros parancsno-
kok ingre, gatyára vetkőzve, minderről mit sem tudtak, mert
mélyen aludtak. Mindezt harmadnapra tudtuk csak meg az on-
gai lakosoktól, és azoktól a katonáktól, akik csodálatos módon
menekültek meg az ellenség szorító gyűrűjéből. A század egy
része hősiesen harcolva vágta át magát az ellenség gyűrűjén,
az utolsó töltényt is kilőve gyors visszavonulásban keresett me-
nedéket.
Körülbelül nyolcan lehettek azok a katonák, akik menekülve ér-
keztek a felsőzsolcai zászlóaljirodára, és hírül hozták, hogy a
2. század egy része elesett, a másik része fogságba esett, míg
ők páran megmenekültek. Köztük Varga elvtárs is, aki az Avas-
nál olyan derekasan harcolt Miskolc visszavételéért.
- Én - mondta Varga elvtárs - Onga szélén álltam őrt.
Elég sűrűn állítottuk ki az őröket, mert arról értesültünk, hogy
a nem messze lévő erdőben vannak csehek, és a vasútvonal is
onnét vezet, könnyen hozhatnak nagyobb erőket. Úgy is történ,
mert éjjel a páncélvonat egy zászlóaljnyi katonaságot hozott.
Látva a felfejlődésüket, azonnal útba indítottam társamat a tár-
samat a postára Petrovics századparancsnokhoz, hogy intéz-
kedjen sürgősen, mert be vagyunk kerítve. A csehek azonban
megelőzték társamat, aki a postára sietett. Kénytelen volt visz-
szajönni. A csehek ekorára már az alsó részen támadtak.
Gyorsan a harmadik utca sarkához küldtem társamat, magam
pedig egy vastag szederfa mögé álltam, lövésre készen, s lát-
tam hogy egy szakasz...cseh katona közeledik felém, éppen
szembe jöttek velem. Dülöngélt valamennyi, határozottan ré-
szegek voltak. A harcot fel venni ellenük képtelenség lett vol-
na. Lecsúsztam a legközelebbi árokba. szerencsém volt, mert ű
egy sötét, sűrű felhő takarta a holdat, miáltal rejtekhelyemet nem
fedhették fel. Elsiettek a postaépület irányába. Már géppuska is
kattogott az alsó részen, s azon voltam, hogy kényelmetlen fek-
vőhelyemet mielőbb itthagyjam, mert az árokban iszap volt.
2014. június 25., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 71
71
III.hdt. balszárnya a 3. h.o.-tól függetlenül nyomuljon Feled fe-
lé.(522/7)
Egy Kassáról lehallgatott szikratávíró szerint Tisza Lucz és Her-
nád Németin 4 zlj. és 4 üteg legyen és Rossi tbnk - 6. h.o. - el-
lentámadásra készül.
III. hdt. parság értesíttetett.(522/17)
A nemzetközi gy. ezred és két üteg ma dél és este között bera-
kodott és Ceglédről Hatvan felé útba indult.
...
Helyzet dut10h-ig
Sajó Szt. Pétert elfoglaltuk, különben változatlan.˝
A csehek nem nyugodtak bele abba hogy az általuk elfoglat
területekről menniük kell a vörösök támadásai miatt. ezért a
A román csapatokkal egyetemben támadást indítottak május
23-24-én hogy ismételten visszafoglalják Miskolcot. Erről
szól az a helyzetjelentés, amelyet az 1. hadosztály parancsnok-
sága fogalmazott felettese, a 3. hadtest parancsnoksága szá-
mára. ˝F. hó 23-án az ellenség Miskolc ellen 4 irányból kon-
centrikus támadást intézett. A hadosztály arcvonalára legve-
szélyesebb és legerősebb támadás keleti irányból történt. Az
ellenség ezen csoportjának támadása a hadosztály összes tar-
talékának felhasználásával ismételt ellentámadások árán meg-
tört, és az ellenség Sajóhidvég, Telegrad-puszta, Onga vona-
láig vonult vissza.
Ezen vonalból f.hó 24-én délelőtt csal Sajóládházától keletre
volt némi mozgás látható, mely azonban tüzérségi tüzünkre
megszűnt.
A Hadosztály-parancsnokságon kihallgatott foglyoknál talált
okmányokból, valamint egyenruhájuk számozásából megálla-
píttatott, hogy f. hó 23-i támadásnál Tiszalucról Sajólád irá-
nyában a 81.román ezred 3.zászlóalja, Ongáról Felsőzsolcá-
ra a II/21. zászlóalj, a 23. francia-cseh légió és az I.olasz lé-
gió, Szikszóról Felsőzsolcára a 31. cseh ezred ismeretlen ré-
szei két-három zászlóalj, Sajószentpéterről Miskolcra a 32.
morva ezred I. zászlóalja, íz első tót ezred I. zászlóalja és a
35. ezred cseh zászlóalja, mindegyik csoport 2-3 üteggel tá-
mogatva vett részt. Miskolctól északra húzódó arcvonalaink
ellen f. hó 24-én kora délelőtt az ellenség három zászlóaljjal
támadáshoz csoportosult, és a 181., 182. magassági pontok
vonalába felfejlődött. Az ezen várt támadás elhárítására fel-
állított 5 ütegünk csoportosított tüze az ellenséget előnyo-
mulásában megakadályozta, és részben visszavonulásra kény-
szerítette.
A délelőtt folyamán beérkezett ismételt és egybe hangzó je-
lentések szerint ellenséges járőrök és két-három századra be-
csült ellenséges rajvonal a Lyukóvölgyben és az Ostoros-he-
gyen előnyomulásban észleltetett.
Diósgyőrnél és a Szarkatetőn felfejlődött tartalékunk a diós-
győri és vasutas munkásokból felfegyverzett osztagaink az
ellenséget részben visszavetették, részben vele még harcban
állnak.
Az utolsó napi harcokban főleg a 8., 9. munkásezred tűnt ki
hősies magatartásával. Saját veszteségeink még ismeretlenek.
I. Hadosztály-parancsnokság
Május utolsó hetében még elszántabban próbáltak betörni Mis-
kolcra a csehek. E próbálkozások következtében súlyos har-
cok folytak a várostól keletre, a Sajó és a Hernád menti köz-
ségekben.
Szabó György néhai vöröskatona így emlékezett vissza a
Miskolc körüli harcokra:
˝Én, e sorok írója, a postás vörösezred zászlóalj politikai meg-
bízottja voltam. A postás zászlóalj katonái igazi hősökhöz mél-
tóan harcoltak az állig felfegyverzett túlerővel szemben.
Különösen kiemelkedett: Bernovics Károly századparancsnok
vezetésével az 1. század 1. szakasza. Vég Sándor szakaszve-
zető személyes bátorsága folytán az egész zászlóalj legénysé-
gét magával ragadta, amint lendületes szuronyrohamra vezé-
nyelte szakaszát. Az első ütközetben felszabadítottuk Diós-
györt, Miskolcot. Alsó-és Felsőzsolcát. Sok lőszert, ágyút,
gépfegyvert és puskát zsákmányoltunk. A fogságba esett tisz-
tek elmondták, az volt számukra érthetetlen, hogy nem láttak
rangjelzést, vezényszavakat sem hallottak, mégis olyan len-
dületes erővel hajtottuk végre támadásainkat.
A győztes miskolci csata után Diósgyőr és Miskolc dolgozói
és sokan a környék lakosai közül fegyvert fogtak a tanácsha-
talom megvédéséért.
III.hdt. balszárnya a 3. h.o.-tól függetlenül nyomuljon Feled fe-
lé.(522/7)
Egy Kassáról lehallgatott szikratávíró szerint Tisza Lucz és Her-
nád Németin 4 zlj. és 4 üteg legyen és Rossi tbnk - 6. h.o. - el-
lentámadásra készül.
III. hdt. parság értesíttetett.(522/17)
A nemzetközi gy. ezred és két üteg ma dél és este között bera-
kodott és Ceglédről Hatvan felé útba indult.
...
Helyzet dut10h-ig
Sajó Szt. Pétert elfoglaltuk, különben változatlan.˝
A csehek nem nyugodtak bele abba hogy az általuk elfoglat
területekről menniük kell a vörösök támadásai miatt. ezért a
A román csapatokkal egyetemben támadást indítottak május
23-24-én hogy ismételten visszafoglalják Miskolcot. Erről
szól az a helyzetjelentés, amelyet az 1. hadosztály parancsnok-
sága fogalmazott felettese, a 3. hadtest parancsnoksága szá-
mára. ˝F. hó 23-án az ellenség Miskolc ellen 4 irányból kon-
centrikus támadást intézett. A hadosztály arcvonalára legve-
szélyesebb és legerősebb támadás keleti irányból történt. Az
ellenség ezen csoportjának támadása a hadosztály összes tar-
talékának felhasználásával ismételt ellentámadások árán meg-
tört, és az ellenség Sajóhidvég, Telegrad-puszta, Onga vona-
láig vonult vissza.
Ezen vonalból f.hó 24-én délelőtt csal Sajóládházától keletre
volt némi mozgás látható, mely azonban tüzérségi tüzünkre
megszűnt.
A Hadosztály-parancsnokságon kihallgatott foglyoknál talált
okmányokból, valamint egyenruhájuk számozásából megálla-
píttatott, hogy f. hó 23-i támadásnál Tiszalucról Sajólád irá-
nyában a 81.román ezred 3.zászlóalja, Ongáról Felsőzsolcá-
ra a II/21. zászlóalj, a 23. francia-cseh légió és az I.olasz lé-
gió, Szikszóról Felsőzsolcára a 31. cseh ezred ismeretlen ré-
szei két-három zászlóalj, Sajószentpéterről Miskolcra a 32.
morva ezred I. zászlóalja, íz első tót ezred I. zászlóalja és a
35. ezred cseh zászlóalja, mindegyik csoport 2-3 üteggel tá-
mogatva vett részt. Miskolctól északra húzódó arcvonalaink
ellen f. hó 24-én kora délelőtt az ellenség három zászlóaljjal
támadáshoz csoportosult, és a 181., 182. magassági pontok
vonalába felfejlődött. Az ezen várt támadás elhárítására fel-
állított 5 ütegünk csoportosított tüze az ellenséget előnyo-
mulásában megakadályozta, és részben visszavonulásra kény-
szerítette.
A délelőtt folyamán beérkezett ismételt és egybe hangzó je-
lentések szerint ellenséges járőrök és két-három századra be-
csült ellenséges rajvonal a Lyukóvölgyben és az Ostoros-he-
gyen előnyomulásban észleltetett.
Diósgyőrnél és a Szarkatetőn felfejlődött tartalékunk a diós-
győri és vasutas munkásokból felfegyverzett osztagaink az
ellenséget részben visszavetették, részben vele még harcban
állnak.
Az utolsó napi harcokban főleg a 8., 9. munkásezred tűnt ki
hősies magatartásával. Saját veszteségeink még ismeretlenek.
I. Hadosztály-parancsnokság
Május utolsó hetében még elszántabban próbáltak betörni Mis-
kolcra a csehek. E próbálkozások következtében súlyos har-
cok folytak a várostól keletre, a Sajó és a Hernád menti köz-
ségekben.
Szabó György néhai vöröskatona így emlékezett vissza a
Miskolc körüli harcokra:
˝Én, e sorok írója, a postás vörösezred zászlóalj politikai meg-
bízottja voltam. A postás zászlóalj katonái igazi hősökhöz mél-
tóan harcoltak az állig felfegyverzett túlerővel szemben.
Különösen kiemelkedett: Bernovics Károly századparancsnok
vezetésével az 1. század 1. szakasza. Vég Sándor szakaszve-
zető személyes bátorsága folytán az egész zászlóalj legénysé-
gét magával ragadta, amint lendületes szuronyrohamra vezé-
nyelte szakaszát. Az első ütközetben felszabadítottuk Diós-
györt, Miskolcot. Alsó-és Felsőzsolcát. Sok lőszert, ágyút,
gépfegyvert és puskát zsákmányoltunk. A fogságba esett tisz-
tek elmondták, az volt számukra érthetetlen, hogy nem láttak
rangjelzést, vezényszavakat sem hallottak, mégis olyan len-
dületes erővel hajtottuk végre támadásainkat.
A győztes miskolci csata után Diósgyőr és Miskolc dolgozói
és sokan a környék lakosai közül fegyvert fogtak a tanácsha-
talom megvédéséért.
2014. június 24., kedd
A Felvidék ccseh megszállása 1918-1920 70
70
A Proletár Hadsereg cikke a miskolci munkások szerepéről a
város felszabadításában.
A cikk 1919 május 24-én jelent meg.
˝ Miskolc határában javában bömböltek az ágyúk és katttogtak
a gépfegyverek, a győztesen előrenyomuló proletárkatonák dia-
dalordítását a városba hozta a szél, amikor a diósgyőri és há-
mori vasgyár riadót fúvatott, hogy fegyverbe állítsa munkásait
a közös cél érdekében.
Már akkor bent volt a városban egy vakmerő gépfegyver-sza-
kaszunk, a mely bújkálva került visszavonuló csehek elé, és há-
tulról riasztotta őket. Majd egy hajógyári század jött be, és e-
zekkel együtt küzdött Miskolc munkássága, hogy kikergesse a
cseh martalócokat a városból.
Amikor az öntudatos, éber munkásság, észrevette, hogy a cseh
elnyomóknak engedniük kell, talpra állott, és rávetette magát az
ellenségre. Már délben, mikor a csehek kénytelenek voltak a mi
tüzérségünk tüzében avasi ütegeiket egy időre elhagyni, a diós-
győri munkások kiloptak három ágyúzávárt. Mikor pedig a gyá-
ri jel megszólalt, a munkásság a rendőrségre sietett, ahol a cse-
hek a munkásoktól elszedett fegyvereket őrizték. A miskolci rend-
őrök boldogan adták ki a fegyvereket, és háromezer munkás a
miskolci utcákon támadta meg a menekülő cseheket.
A vasutasok megtagadták a szolgálatot a cseheknek, elvágták
a távíródrótot, hogy megszűnjön a telefonösszeköttetés.
És amikor elkergette a cseh rablóbandát, mikor a két heti elnyo-
matás és rabság után felszabadult az elnyomott munkásság, és
saját titáni küzdelmével segített lerázni a rabláncokat, összeült a
munkástanács, amelynek első határozata volt, hogy legalább
három ezredet állítsanak fel a Vörös Hadsereg számára.
A miskolci munkásság magatartása gyönyörű példája a fegyel-
mezett, öntudatos, dolgozó proletárnak. A rabságot a leigázást
megadással és kénytelenül szenvedte át a miskolci proletariátus,
mely felszabadulva, azonnal fegyvert fog önmaga és testvérei
védelmére.
A Vörös Hadsereg katonái diadalról diadalra haladnak előre. És
a győztes harcokban nem merülnek ki, a számuk nem fogy, ha-
nem nőttön-növekszik, ha egy kiáll a soraikból, ezer támad a
helyébe, aki érzi és tudja, hogy szent kötelessége harcba szálla-
ni az elnyomók és kizsákmányolók hordáival szemben. ˝
Május 21-én a Vörös Hadsereg Hadműveleti Naplójába a követ-
kezőket jegyzik fel.
Dut. 10h-g a helyzet:
Miskolcztól északra biztosító csapatokat küldöttünk ki.
Esti órákban Litke és Szécsény irányából a csehek a támadást
felvették és Karancs Ság - Rimócz - Varsány vonalát érték el.
Ellenintézkedések megtétettek a 3. h.o. részéről.
A hdsg. parság a nemzetközi ezred és 3 üteg vasúti szállítását
rendelte el Czeglédről Hatvanra.
Május 22-én a következőket jegyezték be a Vörös Hadsereg
Hadműveleti naplójába.
˝Del 10h-g helyzet:
Ipoly mentén Szécsénytől délre és Salgótarjántól északra a hely-
zet változatlan.
Pétervására és Erdőkövesd közt harcz.
Egertől északra Lelesz - Bekölcze - Szilvás ( hely.Szilvásvárad H.)
vonalát értük el.
Miskolctól északra csapataink előnyomulóban.
Hadseregparság Szécsénynél és Salgótarjánnál a helyzetet telje-
sen helyre akarja hozni. Rendelkezések:
Az Ipoly védőszakaszában Hugyag - Taburka -Surány vonaláig
1. ddr. veszi át a parságot és közvetlenül a hadsg. parságnak
rendeltetik alá.
3. ho.-nak alárendeltetnek 80. és 46. ddr.
Feladata: ellenséget Szécsénytől Feledig visszavetni Előnyomulás
25-én megkezdendő.
11. és 53. ezred kivonandó.
A Proletár Hadsereg cikke a miskolci munkások szerepéről a
város felszabadításában.
A cikk 1919 május 24-én jelent meg.
˝ Miskolc határában javában bömböltek az ágyúk és katttogtak
a gépfegyverek, a győztesen előrenyomuló proletárkatonák dia-
dalordítását a városba hozta a szél, amikor a diósgyőri és há-
mori vasgyár riadót fúvatott, hogy fegyverbe állítsa munkásait
a közös cél érdekében.
Már akkor bent volt a városban egy vakmerő gépfegyver-sza-
kaszunk, a mely bújkálva került visszavonuló csehek elé, és há-
tulról riasztotta őket. Majd egy hajógyári század jött be, és e-
zekkel együtt küzdött Miskolc munkássága, hogy kikergesse a
cseh martalócokat a városból.
Amikor az öntudatos, éber munkásság, észrevette, hogy a cseh
elnyomóknak engedniük kell, talpra állott, és rávetette magát az
ellenségre. Már délben, mikor a csehek kénytelenek voltak a mi
tüzérségünk tüzében avasi ütegeiket egy időre elhagyni, a diós-
győri munkások kiloptak három ágyúzávárt. Mikor pedig a gyá-
ri jel megszólalt, a munkásság a rendőrségre sietett, ahol a cse-
hek a munkásoktól elszedett fegyvereket őrizték. A miskolci rend-
őrök boldogan adták ki a fegyvereket, és háromezer munkás a
miskolci utcákon támadta meg a menekülő cseheket.
A vasutasok megtagadták a szolgálatot a cseheknek, elvágták
a távíródrótot, hogy megszűnjön a telefonösszeköttetés.
És amikor elkergette a cseh rablóbandát, mikor a két heti elnyo-
matás és rabság után felszabadult az elnyomott munkásság, és
saját titáni küzdelmével segített lerázni a rabláncokat, összeült a
munkástanács, amelynek első határozata volt, hogy legalább
három ezredet állítsanak fel a Vörös Hadsereg számára.
A miskolci munkásság magatartása gyönyörű példája a fegyel-
mezett, öntudatos, dolgozó proletárnak. A rabságot a leigázást
megadással és kénytelenül szenvedte át a miskolci proletariátus,
mely felszabadulva, azonnal fegyvert fog önmaga és testvérei
védelmére.
A Vörös Hadsereg katonái diadalról diadalra haladnak előre. És
a győztes harcokban nem merülnek ki, a számuk nem fogy, ha-
nem nőttön-növekszik, ha egy kiáll a soraikból, ezer támad a
helyébe, aki érzi és tudja, hogy szent kötelessége harcba szálla-
ni az elnyomók és kizsákmányolók hordáival szemben. ˝
Május 21-én a Vörös Hadsereg Hadműveleti Naplójába a követ-
kezőket jegyzik fel.
Dut. 10h-g a helyzet:
Miskolcztól északra biztosító csapatokat küldöttünk ki.
Esti órákban Litke és Szécsény irányából a csehek a támadást
felvették és Karancs Ság - Rimócz - Varsány vonalát érték el.
Ellenintézkedések megtétettek a 3. h.o. részéről.
A hdsg. parság a nemzetközi ezred és 3 üteg vasúti szállítását
rendelte el Czeglédről Hatvanra.
Május 22-én a következőket jegyezték be a Vörös Hadsereg
Hadműveleti naplójába.
˝Del 10h-g helyzet:
Ipoly mentén Szécsénytől délre és Salgótarjántól északra a hely-
zet változatlan.
Pétervására és Erdőkövesd közt harcz.
Egertől északra Lelesz - Bekölcze - Szilvás ( hely.Szilvásvárad H.)
vonalát értük el.
Miskolctól északra csapataink előnyomulóban.
Hadseregparság Szécsénynél és Salgótarjánnál a helyzetet telje-
sen helyre akarja hozni. Rendelkezések:
Az Ipoly védőszakaszában Hugyag - Taburka -Surány vonaláig
1. ddr. veszi át a parságot és közvetlenül a hadsg. parságnak
rendeltetik alá.
3. ho.-nak alárendeltetnek 80. és 46. ddr.
Feladata: ellenséget Szécsénytől Feledig visszavetni Előnyomulás
25-én megkezdendő.
11. és 53. ezred kivonandó.
2014. június 23., hétfő
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 69
69
Tüzérségünk munkája
Külön fejezetet érdemel a miskolci harcok történetében a tüzér-
ség munkája, a 32-es és székely ütegek legszebben viselkedtek,
minden üteg parancsnokának személyes vezetése mellett telje-
sítette feladatát. A cseh ütegek mindig négy - öt lövés után kény-
telenek voltak elhallgatni, mert tüzérségünk azonnal megkezdte
a választ tüzelésükre.
Miskolcnál, Hejőcsabánál és Mályinál megvannak nyomai most
is az ellenséges állásoknak, ahol ott vannak a csehek fejvesztett
menekülésének kétségtelen nyomai. Lövedéket és egyéb muní-
ciót garmadaszámra hagytak vissza, úgyhogy a tüzérségi szak-
értők megállapítása szerint az elmúlt háború folyamán nem vég-
zett a tüzérség ilyen pontos és precíz munkát, mint a mi ütege-
ink a miskolci harcokban. A tüzérségi állásokban állandóan ott
voltak Kerekes és Julier vezérkari főnökök, valamint Böhm had-
seregfőparancsnok éa Landler hadtestparancsnok elvtárs, akik
személyes jelenlétükkel is fokozták a harci lelkesedést.
A csehek teljesen elvesztették a fejüket, amikor Miskolcról ki
kellett vonulniok, és egészen gyerekes fogásokat találtak ki, hogy
a harci vágytól égő csapatainkat visszatartsák, a siker kiaknázá-
sától. Így például az egyik cseh parancsnok mindenáron arra a-
karta rávenni a munkástanács egyik tagját, hogy jöjjön parla-
menternek a magyar csapatokhoz, és közölje velük azt, hogy
ne menjünk utánuk, mert nekik erős tartalékaik vannak. Azon-
kívül a Tiszalúcnál álló román seregek is Miskolc felé irányít-
ják hadműveleteiket, okosan tesszük tehát, ha nem üldözzük a
cseheket. Ezenkívül is egész sereg megbízható jelentést kaptunk
arról, hogy a cseh hadvezetőség körében a legnagyobb fejetlen-
ség uralkodik, és a csapatok hangulata a kudarc következtében
valósággal kétségbeesett.
Landler elvtárs az új hadsereg szelleméről
A Vörös Ujságnak a III. hadtesthez kiküldött munkatársa kér-
dést intézett Landler elvtárshoz, a III.hadtest parancsnokához,
hogy nyilatkozzék a hadsereg új szelleméről, a proletárhadse-
reg parancsnokainak vitéz magatartásáról és a katonák és pa-
rancsnoko közt fennálló testvéri viszonyról, szemben azokkal
a parancsnokokkal, melyekben a régi militarizmus csak a szív
nélküli katonát nevelte. Landler elvtárs munkatársunk kérdé-
sére a következő nyilatkozatot tett:
- ˝ Mintha az új proletárkatona szellemével együtt egy pillanat
alatt megváltozott volna a régi militarista katonaszellem a veze-
tésben is. A vezérkari főnöktől kezdve a szakaszparancsnokig
- akik javarészt szintén tisztekből kerültek ki - a győzelem biz-
tosításának tudat a domináló elem. Nemcsak a tudás, hanem
mondhatnám a lelkesedés tüze dolgozik bennük.
A példaadásszempontjából igazán bámulatos hatású a személye
bátórság, mely a legmagasabb parancsnokig egyenesen párját
ritkítja. A vezérkari főnök, a hadosztályparancsnok az első ál-
lások előtt mozog, és intézi az intézendőket.
Ezredparancsnok és zászlóaljparancsnok mindig az élen: Így
adtak példát a katonáknak, s e tekintetben igazán nincs különb-
ség volt tiszt és tartalékos tiszt között. A parancsnokok szelle-
me egy a proletárkatonák szellemével. Én úgy látom, hogy ez
nem a régi katonás szellem, hanem a forradalmi szellem, mely
előbb-utóbb minden időkben a történelmi forradalom régi had-
seregének vezetőit is magával ragadta. Ahogy az én hadtesten-
ben a vezetők dolgoznak, nemcsak kiváló szaktudás, hanem
szív is kell, meggyőződésem szerint. Az a győzelem, amelyet
mi arattunk a budapesti szervezett munkássággal, a forradalmi
szellem mellett legelsősorban a legmagasabb parancsnokok és
vezérkari főnököktől kezdve a legalsó parancsnokig a tudásnak,
de nem kismértékben a meggyőződésnek is köszönhető.
Én azt hiszem, hogy azoknak a volt tiszteknek, akik szolgála-
tunkban állanak, megbízhatóságukban kételkedni nem szabad.
Akiket a régi militarista szellem hatott át, azok mások szolgála-
tába állították tudásukat. Nekem az az érzésem, hogy akik itt
vannak nálunk, azok már régebben is utálták a militarista szel-
lemet.˝
Tüzérségünk munkája
Külön fejezetet érdemel a miskolci harcok történetében a tüzér-
ség munkája, a 32-es és székely ütegek legszebben viselkedtek,
minden üteg parancsnokának személyes vezetése mellett telje-
sítette feladatát. A cseh ütegek mindig négy - öt lövés után kény-
telenek voltak elhallgatni, mert tüzérségünk azonnal megkezdte
a választ tüzelésükre.
Miskolcnál, Hejőcsabánál és Mályinál megvannak nyomai most
is az ellenséges állásoknak, ahol ott vannak a csehek fejvesztett
menekülésének kétségtelen nyomai. Lövedéket és egyéb muní-
ciót garmadaszámra hagytak vissza, úgyhogy a tüzérségi szak-
értők megállapítása szerint az elmúlt háború folyamán nem vég-
zett a tüzérség ilyen pontos és precíz munkát, mint a mi ütege-
ink a miskolci harcokban. A tüzérségi állásokban állandóan ott
voltak Kerekes és Julier vezérkari főnökök, valamint Böhm had-
seregfőparancsnok éa Landler hadtestparancsnok elvtárs, akik
személyes jelenlétükkel is fokozták a harci lelkesedést.
A csehek teljesen elvesztették a fejüket, amikor Miskolcról ki
kellett vonulniok, és egészen gyerekes fogásokat találtak ki, hogy
a harci vágytól égő csapatainkat visszatartsák, a siker kiaknázá-
sától. Így például az egyik cseh parancsnok mindenáron arra a-
karta rávenni a munkástanács egyik tagját, hogy jöjjön parla-
menternek a magyar csapatokhoz, és közölje velük azt, hogy
ne menjünk utánuk, mert nekik erős tartalékaik vannak. Azon-
kívül a Tiszalúcnál álló román seregek is Miskolc felé irányít-
ják hadműveleteiket, okosan tesszük tehát, ha nem üldözzük a
cseheket. Ezenkívül is egész sereg megbízható jelentést kaptunk
arról, hogy a cseh hadvezetőség körében a legnagyobb fejetlen-
ség uralkodik, és a csapatok hangulata a kudarc következtében
valósággal kétségbeesett.
Landler elvtárs az új hadsereg szelleméről
A Vörös Ujságnak a III. hadtesthez kiküldött munkatársa kér-
dést intézett Landler elvtárshoz, a III.hadtest parancsnokához,
hogy nyilatkozzék a hadsereg új szelleméről, a proletárhadse-
reg parancsnokainak vitéz magatartásáról és a katonák és pa-
rancsnoko közt fennálló testvéri viszonyról, szemben azokkal
a parancsnokokkal, melyekben a régi militarizmus csak a szív
nélküli katonát nevelte. Landler elvtárs munkatársunk kérdé-
sére a következő nyilatkozatot tett:
- ˝ Mintha az új proletárkatona szellemével együtt egy pillanat
alatt megváltozott volna a régi militarista katonaszellem a veze-
tésben is. A vezérkari főnöktől kezdve a szakaszparancsnokig
- akik javarészt szintén tisztekből kerültek ki - a győzelem biz-
tosításának tudat a domináló elem. Nemcsak a tudás, hanem
mondhatnám a lelkesedés tüze dolgozik bennük.
A példaadásszempontjából igazán bámulatos hatású a személye
bátórság, mely a legmagasabb parancsnokig egyenesen párját
ritkítja. A vezérkari főnök, a hadosztályparancsnok az első ál-
lások előtt mozog, és intézi az intézendőket.
Ezredparancsnok és zászlóaljparancsnok mindig az élen: Így
adtak példát a katonáknak, s e tekintetben igazán nincs különb-
ség volt tiszt és tartalékos tiszt között. A parancsnokok szelle-
me egy a proletárkatonák szellemével. Én úgy látom, hogy ez
nem a régi katonás szellem, hanem a forradalmi szellem, mely
előbb-utóbb minden időkben a történelmi forradalom régi had-
seregének vezetőit is magával ragadta. Ahogy az én hadtesten-
ben a vezetők dolgoznak, nemcsak kiváló szaktudás, hanem
szív is kell, meggyőződésem szerint. Az a győzelem, amelyet
mi arattunk a budapesti szervezett munkássággal, a forradalmi
szellem mellett legelsősorban a legmagasabb parancsnokok és
vezérkari főnököktől kezdve a legalsó parancsnokig a tudásnak,
de nem kismértékben a meggyőződésnek is köszönhető.
Én azt hiszem, hogy azoknak a volt tiszteknek, akik szolgála-
tunkban állanak, megbízhatóságukban kételkedni nem szabad.
Akiket a régi militarista szellem hatott át, azok mások szolgála-
tába állították tudásukat. Nekem az az érzésem, hogy akik itt
vannak nálunk, azok már régebben is utálták a militarista szel-
lemet.˝
2014. június 21., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 68
68
Ezért nem sokkal Miskolc visszafoglalása után a csehek ellen-
támadásba mentek át.május 23-24 között.
De még nézzük meg hogy 1919 május 23-án a Vörös Ujság
hogyan írt Miskolc elfoglalásáról.
˝ Hogyan történt Miskolc Elfoglalása
... Munkatársunk előtt illetékes helyen a következőképpen vi-
lágították meg Miskolc elfoglalását hadműveleti szempontokból:
Miskolcot a cseh-szlovák hadosztály nyolc zászlóaljjal és hat
üteggel védte. E hó huszadikán egyik munkáshadosztályunk
csapatai kora reggel Miskolc elfoglalására irányíttattak. A mis-
kolci cseh-szlovák csapatok, amelyek a mi csapatainkkal körül-
belül egyforma számban voltak, Mályi - Görömböly - Szirma-
Kistokaj területén a magas és havas (így) hegyen szívós véde-
lemre berendezkedve elfogadták az ütközetet. Munkászászló-
aljakból rövid idő alatt elsőrangú hadosztállyá szervezett saját
csapataink, a kiváló tüzérségtől támogatva Barsány(helyesen
Harsány Hunnias), Borsodnyék(helyesen Mezőnyék Hunnias),
területén huszadikán lendületes előnyomulással először Mályi
községnél álló cseh zászlóaljakat ugrasztották szét, rövid fél
óra alatt azután a Görömbölytől délre fekvő magaslatokat és
Kistokajt elfoglalták,
Ezt a síkságon való bravúros műveletet az Északi Főműhely,
Ganz-gyáriak indították meg, tíz perccel előbb, és igazán bá-
mulatra méltó bátorsággal két órával előbb fejezték be a kitű-
zött feladatot. egy páncélvonatunk ezalatt befutott a miskolci
vasútállomásra, és onnan az Avason és Csaba községek kör-
nyékén felállított ellenséges tüzérséget lőtte. A csehek, bár a
gömöri pályaudvaron páncélvonatuk készenlétben állott, nem
merték ezt a mi páncélvonatunkat megtámadni, hanem két tel-
jes gőzzel fűtött üres MÁV- mozdonyt Ládháza előtt útnak in-
dítottak, a mi páncélvonatunk ellen. Erről idejekorán jelentést
tettünk, felszedtük a síneket, úgyhogy az első mozdony Má-
lyitól északra mintegy ezer méternyire, a másik pedig Szirtes
környékén kisiklott. Ezalatt csapatain zöme folytatta a táma-
dást a Csabától délre levő meredek hegy ellen. Ez eleinte há-
rom ellenséges zászlóaljjal, a cseh össztüzérségtől támogatva,
délelőtt tíztől délután ötig szívósan védekezett.
Csaba község templomtornyából géppuskákkal lövöldözték
csapatainkat, az Avas-hegyen és a miskolci zsidó temetőben
felállított ellenséges tüzérség kemény próbára tette derék tü-
zéreinket. Utólag megállapították, hogy az ellenséges ütegek
telitalálatoktól borítva végre este hat óra tájban nagyszámú
lőszer- és hadianyagot visszahagyva pánikszerűen menekültek.
Az Északi Főműhely, a Ganz-gyár, a MÁV-gépgyár munkás-
zászlóalja, a MÉMOSZ, postások, hajógyári elvtársak a mere-
dek hegyet ezalatt három oldalról, parancsnokaik személyes
vezetése alatt körülfogták, és nagy harcok árán az esti órákban
elfoglalták.
Ezekben a harcokban a szó legszorosabb értelmében, a legne-
mesebb vetélkedés folyt az egyes gyárak munkászászlóaljai kö-
zött, és nem lehet megmondani, hogy az építőmunkások, a
MÁV-gépgyáriak, a hajógyáriak vagy a postások és egyéb gyá-
rak munkásai fejtettek-e ki nagyobb hősiességet a feladat telje-
sítésében. Bizonyos, hogy a postások szállották meg először
nagyszerű lendülettel és bámulatos energiával a meredek he-
gyet, de a MÁV munkásai, valamint a hajógyári munkások is
ugyanilyen szívóssággal vetették magukat az ellenségre.
A cseh-szlovák gyalogság ettől a pillanattól kezdve a megállás-
ra még csak gondolni sem mert, hanem hanyat-homlok mene-
kült mindenki, Miskolcon át északi irányban, és zászlóaljaink
hatalmas tüzelések feltartóztathatatlan lendülettel a város észa-
ki szegélyéig követték őket, így a MÁV-gépgyáriak egyik mun-
kászászlóalja, míg a diósgyőriek egyik különítménye Alsőhámort
foglalta el.
A Tiszalúcnál állott román erők nemcsak hogy oldaltámadásra
nem mertek gondolni, de még járőreiket is visszavonták a Her-
nád folyónál. A mai nap folyamán az ellenséget északi irányban
erélyesen üldözték, és Miskolc és környéke ezáltal rövid időn
belül fölszabadult a csehek inváziója alól.
Veszteségein csekélyek, az ellenséges foglyok száma több száz
főre rúg, ellenséges hadianyag gyűjtése most van folyamatban.
Ezért nem sokkal Miskolc visszafoglalása után a csehek ellen-
támadásba mentek át.május 23-24 között.
De még nézzük meg hogy 1919 május 23-án a Vörös Ujság
hogyan írt Miskolc elfoglalásáról.
˝ Hogyan történt Miskolc Elfoglalása
... Munkatársunk előtt illetékes helyen a következőképpen vi-
lágították meg Miskolc elfoglalását hadműveleti szempontokból:
Miskolcot a cseh-szlovák hadosztály nyolc zászlóaljjal és hat
üteggel védte. E hó huszadikán egyik munkáshadosztályunk
csapatai kora reggel Miskolc elfoglalására irányíttattak. A mis-
kolci cseh-szlovák csapatok, amelyek a mi csapatainkkal körül-
belül egyforma számban voltak, Mályi - Görömböly - Szirma-
Kistokaj területén a magas és havas (így) hegyen szívós véde-
lemre berendezkedve elfogadták az ütközetet. Munkászászló-
aljakból rövid idő alatt elsőrangú hadosztállyá szervezett saját
csapataink, a kiváló tüzérségtől támogatva Barsány(helyesen
Harsány Hunnias), Borsodnyék(helyesen Mezőnyék Hunnias),
területén huszadikán lendületes előnyomulással először Mályi
községnél álló cseh zászlóaljakat ugrasztották szét, rövid fél
óra alatt azután a Görömbölytől délre fekvő magaslatokat és
Kistokajt elfoglalták,
Ezt a síkságon való bravúros műveletet az Északi Főműhely,
Ganz-gyáriak indították meg, tíz perccel előbb, és igazán bá-
mulatra méltó bátorsággal két órával előbb fejezték be a kitű-
zött feladatot. egy páncélvonatunk ezalatt befutott a miskolci
vasútállomásra, és onnan az Avason és Csaba községek kör-
nyékén felállított ellenséges tüzérséget lőtte. A csehek, bár a
gömöri pályaudvaron páncélvonatuk készenlétben állott, nem
merték ezt a mi páncélvonatunkat megtámadni, hanem két tel-
jes gőzzel fűtött üres MÁV- mozdonyt Ládháza előtt útnak in-
dítottak, a mi páncélvonatunk ellen. Erről idejekorán jelentést
tettünk, felszedtük a síneket, úgyhogy az első mozdony Má-
lyitól északra mintegy ezer méternyire, a másik pedig Szirtes
környékén kisiklott. Ezalatt csapatain zöme folytatta a táma-
dást a Csabától délre levő meredek hegy ellen. Ez eleinte há-
rom ellenséges zászlóaljjal, a cseh össztüzérségtől támogatva,
délelőtt tíztől délután ötig szívósan védekezett.
Csaba község templomtornyából géppuskákkal lövöldözték
csapatainkat, az Avas-hegyen és a miskolci zsidó temetőben
felállított ellenséges tüzérség kemény próbára tette derék tü-
zéreinket. Utólag megállapították, hogy az ellenséges ütegek
telitalálatoktól borítva végre este hat óra tájban nagyszámú
lőszer- és hadianyagot visszahagyva pánikszerűen menekültek.
Az Északi Főműhely, a Ganz-gyár, a MÁV-gépgyár munkás-
zászlóalja, a MÉMOSZ, postások, hajógyári elvtársak a mere-
dek hegyet ezalatt három oldalról, parancsnokaik személyes
vezetése alatt körülfogták, és nagy harcok árán az esti órákban
elfoglalták.
Ezekben a harcokban a szó legszorosabb értelmében, a legne-
mesebb vetélkedés folyt az egyes gyárak munkászászlóaljai kö-
zött, és nem lehet megmondani, hogy az építőmunkások, a
MÁV-gépgyáriak, a hajógyáriak vagy a postások és egyéb gyá-
rak munkásai fejtettek-e ki nagyobb hősiességet a feladat telje-
sítésében. Bizonyos, hogy a postások szállották meg először
nagyszerű lendülettel és bámulatos energiával a meredek he-
gyet, de a MÁV munkásai, valamint a hajógyári munkások is
ugyanilyen szívóssággal vetették magukat az ellenségre.
A cseh-szlovák gyalogság ettől a pillanattól kezdve a megállás-
ra még csak gondolni sem mert, hanem hanyat-homlok mene-
kült mindenki, Miskolcon át északi irányban, és zászlóaljaink
hatalmas tüzelések feltartóztathatatlan lendülettel a város észa-
ki szegélyéig követték őket, így a MÁV-gépgyáriak egyik mun-
kászászlóalja, míg a diósgyőriek egyik különítménye Alsőhámort
foglalta el.
A Tiszalúcnál állott román erők nemcsak hogy oldaltámadásra
nem mertek gondolni, de még járőreiket is visszavonták a Her-
nád folyónál. A mai nap folyamán az ellenséget északi irányban
erélyesen üldözték, és Miskolc és környéke ezáltal rövid időn
belül fölszabadult a csehek inváziója alól.
Veszteségein csekélyek, az ellenséges foglyok száma több száz
főre rúg, ellenséges hadianyag gyűjtése most van folyamatban.
2014. június 19., csütörtök
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 67
67
Azután egy bizottság akart a csehek részére nagyobb rendelést
végezni a vasgyárban. Később megérkezett a vasúti vonalon Kris-
ko Bohus csehszlovák kormánybiztos Esner vasúti főfelügyelő-
vel, és a diósgyőri műúton két század cseh katona felfejlődött és
megszállta a gyárat.
Krisko sietett az összehívott vezetők előtt kijelenteni, hogy a gyár
a csehszlovák állam tulajdona, és ugyanezen nyilatkozatát meg-
ismételte a munkások előtt is.
A munkásság vezetői tiltakoztak az ellen, hogy a megszállást vég-
legesnek jelenthesse ki valaki, hivatkoztak a párizsi békekonfe-
rencia döntésére, és kijelentették, hogy magukat továbbra is a
Tanácsköztársaság tagjainak érzik és vallják.
Krisko azonban ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, és hozzátette,
hogy a gyár hivatalos nyelve ezentúl a tót, és mindenkinek meg
kell tanulni tótul.
Ennek hatása alatt a vasgyárból százas csoportokban szöktek át
az emberek Emődre, ahol jelentkeztek a Vörös Hadseregbe való
felvételre. A munkások közötti nyugtalanságot fokozta az a Mis-
kolcon kiragasztott plakát, hogy minden tizennyolc éves férfiú-
nak jelentkezni kellett összeírás céljából, amelyet ők úgy magya-
ráztak, hogy a jelentkezés sorozás végett történik. Ennek ered-
ménye az lett, hogy mintegy hétezer ember hagyta el a gyárat,
és átszökött aVörös Hadsereghez.
Erről tudomást szerzett a Miskolcon székelő Zincone tábornok,
városparancsnok. Az olasz tábornok nyomban kijött, és beszélt
a vasgyárban maradottakhoz. Biztosította őket, hogy amíg ő itt
lesz, nemtörténik senkinek bántódása, és kérte a munkásokat,
hívják vissza dolgozni a társaikat.
Zincone tábornok másodszor is kiment, és egy láda narancsot
osztott szét a kórház betegei között. Kijelentette a vezetőség e-
lőtt, hogy jön még idő, amikor még egyszer eljön a vasgyárba,
és akkor bizonyítsák majd be a feleségüknek, hogy ő már járt
itt a munkások között.
De akkor már Kun Béla is megígérte, hogy jönni fog, és a vas-
gyáriak inkább Kun Bélának hittek, mint Zincone tábornoknak.
A Vörös Hadsereg megkezdte támadását. Ekkor a csehek min-
denkit le akartak tartóztatni. Zincone felelősségre vonta Mala-
sitsot, hogy a vasgyár élelmezi a vörösöket. Malasits az mond-
ta, hogy a szekér élelmiszereket az erdőben dolgozó famunká-
sok részére küldeti, és nem tehet róla, hogy a vörösök elveszik.
Zincone tehetetlen volt vele szemben. Este már pánik szerűen
menekültek a vörösök előtt, akiket gyári munkások vezettek be.
Diadalmámorral fogadták a győzelmes vörösöket. Virággal és
élelemmel. Sőt helyettük, a fáradt vörös katonák helyett, a
munkásság ment ki biztosító osztagul a hegyekbe. A vasgyár
ezután is úgy segítette a vörösöket, ahogyan tőle csak tellett.
Olajjal, élelmiszerrel, ágyúk, fegyverek, páncélvonatok, autók
javításával. Beláthatatlan horderejű volt a gyári munkásság ak-
ciója, úgy erkölcsileg, mint anyagilag.
A vasgyári munkásság önmagához méltóan harcolta meg sza-
badságharcát.˝
Az északi front a Tiszától az Ipolyig terjedt, s noha a hadműve-
letek súlypontja Miskolc körzetében volt, az egész frontvona-
lon sor került kisebb-nagyobb harci cselekményekre. A borso-
di iparvidék mellett Salgótarján térségében, a Vörös Hadsereg
balszárnyán zajlottak ütközetek, amint a Hadsereg-parancsnok-
ság alábbi, cspattesteknek szóló távirata is tanúsítja: ˝A Land-
ler- hadtest nagyszerű proletár katonái minden dicséretet fe-
lülmúló hatalmas lendülettel elfoglalták Miskolcot, Pétervására
mellett támadó csapataink elfogtak egy zászlóalj.törzset két cseh
maradványaiból, 295 katonát, azonfelül 35 gépfegyvert és sok
hadianyagot zsákmányoltak. Az új Vörös Hadsereg nagyszerű
proletárkatonáinak ez a sikere biztos záloga jővő győzelmeink-
nek. A proletárság örök hálája illeti meg önfeláldozóan harcoló
vöröseinket. Éljen a Tanácsköztársaság!
Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Vörös Hadsereg!
Jelen táviratom távirati vagy telefonúton haladéktalanul kihírde-
tendő valamennyi, a fronton és tartalékban lévő csapattestek
katonái előtt.
Böhm
hadsereg -főparancsnok ˝
A csehek nem tudtak beletörődni abba hogy kiverték őket a
városból, és az általuk birtokolni akart területekről. Attól tar-
tottak, hogy a közös cseh-román frontszakaszon lévő a két
haderő csatlakozási pontjánál, a Sajó-torkolatot környező tér-
ségben szét törheti a Vörös Hadsereg.
Azután egy bizottság akart a csehek részére nagyobb rendelést
végezni a vasgyárban. Később megérkezett a vasúti vonalon Kris-
ko Bohus csehszlovák kormánybiztos Esner vasúti főfelügyelő-
vel, és a diósgyőri műúton két század cseh katona felfejlődött és
megszállta a gyárat.
Krisko sietett az összehívott vezetők előtt kijelenteni, hogy a gyár
a csehszlovák állam tulajdona, és ugyanezen nyilatkozatát meg-
ismételte a munkások előtt is.
A munkásság vezetői tiltakoztak az ellen, hogy a megszállást vég-
legesnek jelenthesse ki valaki, hivatkoztak a párizsi békekonfe-
rencia döntésére, és kijelentették, hogy magukat továbbra is a
Tanácsköztársaság tagjainak érzik és vallják.
Krisko azonban ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, és hozzátette,
hogy a gyár hivatalos nyelve ezentúl a tót, és mindenkinek meg
kell tanulni tótul.
Ennek hatása alatt a vasgyárból százas csoportokban szöktek át
az emberek Emődre, ahol jelentkeztek a Vörös Hadseregbe való
felvételre. A munkások közötti nyugtalanságot fokozta az a Mis-
kolcon kiragasztott plakát, hogy minden tizennyolc éves férfiú-
nak jelentkezni kellett összeírás céljából, amelyet ők úgy magya-
ráztak, hogy a jelentkezés sorozás végett történik. Ennek ered-
ménye az lett, hogy mintegy hétezer ember hagyta el a gyárat,
és átszökött aVörös Hadsereghez.
Erről tudomást szerzett a Miskolcon székelő Zincone tábornok,
városparancsnok. Az olasz tábornok nyomban kijött, és beszélt
a vasgyárban maradottakhoz. Biztosította őket, hogy amíg ő itt
lesz, nemtörténik senkinek bántódása, és kérte a munkásokat,
hívják vissza dolgozni a társaikat.
Zincone tábornok másodszor is kiment, és egy láda narancsot
osztott szét a kórház betegei között. Kijelentette a vezetőség e-
lőtt, hogy jön még idő, amikor még egyszer eljön a vasgyárba,
és akkor bizonyítsák majd be a feleségüknek, hogy ő már járt
itt a munkások között.
De akkor már Kun Béla is megígérte, hogy jönni fog, és a vas-
gyáriak inkább Kun Bélának hittek, mint Zincone tábornoknak.
A Vörös Hadsereg megkezdte támadását. Ekkor a csehek min-
denkit le akartak tartóztatni. Zincone felelősségre vonta Mala-
sitsot, hogy a vasgyár élelmezi a vörösöket. Malasits az mond-
ta, hogy a szekér élelmiszereket az erdőben dolgozó famunká-
sok részére küldeti, és nem tehet róla, hogy a vörösök elveszik.
Zincone tehetetlen volt vele szemben. Este már pánik szerűen
menekültek a vörösök előtt, akiket gyári munkások vezettek be.
Diadalmámorral fogadták a győzelmes vörösöket. Virággal és
élelemmel. Sőt helyettük, a fáradt vörös katonák helyett, a
munkásság ment ki biztosító osztagul a hegyekbe. A vasgyár
ezután is úgy segítette a vörösöket, ahogyan tőle csak tellett.
Olajjal, élelmiszerrel, ágyúk, fegyverek, páncélvonatok, autók
javításával. Beláthatatlan horderejű volt a gyári munkásság ak-
ciója, úgy erkölcsileg, mint anyagilag.
A vasgyári munkásság önmagához méltóan harcolta meg sza-
badságharcát.˝
Az északi front a Tiszától az Ipolyig terjedt, s noha a hadműve-
letek súlypontja Miskolc körzetében volt, az egész frontvona-
lon sor került kisebb-nagyobb harci cselekményekre. A borso-
di iparvidék mellett Salgótarján térségében, a Vörös Hadsereg
balszárnyán zajlottak ütközetek, amint a Hadsereg-parancsnok-
ság alábbi, cspattesteknek szóló távirata is tanúsítja: ˝A Land-
ler- hadtest nagyszerű proletár katonái minden dicséretet fe-
lülmúló hatalmas lendülettel elfoglalták Miskolcot, Pétervására
mellett támadó csapataink elfogtak egy zászlóalj.törzset két cseh
maradványaiból, 295 katonát, azonfelül 35 gépfegyvert és sok
hadianyagot zsákmányoltak. Az új Vörös Hadsereg nagyszerű
proletárkatonáinak ez a sikere biztos záloga jővő győzelmeink-
nek. A proletárság örök hálája illeti meg önfeláldozóan harcoló
vöröseinket. Éljen a Tanácsköztársaság!
Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Vörös Hadsereg!
Jelen táviratom távirati vagy telefonúton haladéktalanul kihírde-
tendő valamennyi, a fronton és tartalékban lévő csapattestek
katonái előtt.
Böhm
hadsereg -főparancsnok ˝
A csehek nem tudtak beletörődni abba hogy kiverték őket a
városból, és az általuk birtokolni akart területekről. Attól tar-
tottak, hogy a közös cseh-román frontszakaszon lévő a két
haderő csatlakozási pontjánál, a Sajó-torkolatot környező tér-
ségben szét törheti a Vörös Hadsereg.
2014. június 18., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 66
66
A Tisztviselőtelepre és a Hejőcsabára néző dombok felett elrobba-
nó srapnelek után jelentkező füstfelhőket elfogódott érzésekkel,
lelki szorongással nézték a harc kimenetelét várók. A srapnelfel-
hők mind sűrűbben csoportosulnak a levegőbe. Bárányfelhőkké
verődtek össze, szél szárnyain szállottak tova... Hozva, felrajzól-
va a levegőégre a győzelmes Vörös Hadsereg üzenetét, üdvözle-
tét a város proletárságának.
Az Avastól a zsolcai vasúti Sajó-hídig srapnelfelhők úszkáltak a
levegőben. Szólott az ágyú. robbant a srapnel, a gránát, néha
belekattogott a géppuska monoton ütemes zenéje.
Délután hat óra felé kezdett visszavonulni a csehszlovák tüzér-
ség. Hat órától este fél nyolc óráig, rövid megszakításokkal vo-
nult végig a Szécsényi utcán az elvonuló tüzérség, trén, teher-
autók, málhakocsik. Majd később a cseh gyalogság is.Jött a
katonai irodák személyzete, trénparancsnokság, állomásparancs-
nokság, politikai rendőrség. Elvonultak a csehek Zsolca irányá-
ban. Esti hét órakor vonult fel két lovas-és egy gyalogosszaka-
szuk a hejőcsabai őrházhoz az utóvédharcok erősítésére.
A város utcáin ekkor már teljes csönd volt. Az utcákon csak a
rendőrség emberei cirkáltak,
Közben besötétedett. És ekkor,nyolc óra után, lehetett este fél
kilenc táján, megjelent a Forgó Hídnál az első vörösjárőr. Már
messziről kiáltották: Ne féljetek, vörösek vagyunk.!
Ahogy a járőr kibukkant a Grand Hotelnél, éppen ekkor vonult
el ott egy kései, Diósgyőr szapora léptekkel közelgő cseh osz-
tag. A vörösök azonnal tüzet nyitottak rájuk. Pár pillanatig ro-
pogott a fegyver, ijesztően visszhangzott tőle a magányos utca...
aztán csend lett.
A csehek szétszaladtak, a vörösjárőr kezén hagyva két géppus-
kájukat és felszerelésüket. Alig egy fél óra múlva megkezdődött
a vöröscsapatok bevonulása. Halkan, csendben, a legtökélete-
sebb fegyelmezettséggel vonultak be a budapesti MÁV- gépgyá-
ri munkások és hajógyári munkások csapatai, a budapesti 32.
vörös vasasezred.
Este tíz óra után megszállták a várost a bevonuló vöröscsapa-
tok, olyan fegyelmet és rendet, közbiztonságot tartva fenn, hogy
az egész éjszaka olyan nyugalmas és zavartalan, olyan abszolút
biztonságot nyújtó volt, mint a legbékésebb időkben.
...A városházán, a vármegyeházán és a többi középületeken is
a forradalom vörös lobogóját lengette a szél.
Csaba felöl vöröscsapatok vonulnak keresztül a városon már
kora reggeli óráktól kezdve. Orgonacsokor sapkájuk mellett.
Proletártűz és lelkesedés a harcos, örömtől kigyulladt szemek-
ben...
A városházán a régi direktórium a munkástanács újabb válasz-
tásáig átvette az ügyeket. A kora délelőtti órákban megérkezett
Landler Jenő belügyi népbiztos, a 3. vörös hadtest parancsnoka
vezérkarával. Az utcákon fel és alá hullámzó tömegek. Minden-
felé hihetetlen lelkesedés, proletár elszántság és proletáröröm...
Miskolc proletársága visszanyerte erejét, a tenni vágyást, a ha-
talmat, az erőt, mely az alig háromheti megszállás ideje alatt bé-
nultan, tehetetlenségre kárhozottan, ökölbe szorítva állott. A
felszabadított Miskolc újra a proletariátus vörös városa lett.˝
Miskolc már akkoriban is gazdasági jelentőséggel bírt.És így
stratégiailag, földrajz elhelyezkedés szempontból is fontos vá-
ros.
A korabeli Miskolci Munkás tudósításából megismerjük hogy
viselkedtek a megszállás alatt a Diósgyőr- Vasgyár munkásai.
˝A városmegszállása után három nappal inkognitóban jött ki
a gyárba két cseh tiszt, hogy a helyzetről kémkedjék.
A Tisztviselőtelepre és a Hejőcsabára néző dombok felett elrobba-
nó srapnelek után jelentkező füstfelhőket elfogódott érzésekkel,
lelki szorongással nézték a harc kimenetelét várók. A srapnelfel-
hők mind sűrűbben csoportosulnak a levegőbe. Bárányfelhőkké
verődtek össze, szél szárnyain szállottak tova... Hozva, felrajzól-
va a levegőégre a győzelmes Vörös Hadsereg üzenetét, üdvözle-
tét a város proletárságának.
Az Avastól a zsolcai vasúti Sajó-hídig srapnelfelhők úszkáltak a
levegőben. Szólott az ágyú. robbant a srapnel, a gránát, néha
belekattogott a géppuska monoton ütemes zenéje.
Délután hat óra felé kezdett visszavonulni a csehszlovák tüzér-
ség. Hat órától este fél nyolc óráig, rövid megszakításokkal vo-
nult végig a Szécsényi utcán az elvonuló tüzérség, trén, teher-
autók, málhakocsik. Majd később a cseh gyalogság is.Jött a
katonai irodák személyzete, trénparancsnokság, állomásparancs-
nokság, politikai rendőrség. Elvonultak a csehek Zsolca irányá-
ban. Esti hét órakor vonult fel két lovas-és egy gyalogosszaka-
szuk a hejőcsabai őrházhoz az utóvédharcok erősítésére.
A város utcáin ekkor már teljes csönd volt. Az utcákon csak a
rendőrség emberei cirkáltak,
Közben besötétedett. És ekkor,nyolc óra után, lehetett este fél
kilenc táján, megjelent a Forgó Hídnál az első vörösjárőr. Már
messziről kiáltották: Ne féljetek, vörösek vagyunk.!
Ahogy a járőr kibukkant a Grand Hotelnél, éppen ekkor vonult
el ott egy kései, Diósgyőr szapora léptekkel közelgő cseh osz-
tag. A vörösök azonnal tüzet nyitottak rájuk. Pár pillanatig ro-
pogott a fegyver, ijesztően visszhangzott tőle a magányos utca...
aztán csend lett.
A csehek szétszaladtak, a vörösjárőr kezén hagyva két géppus-
kájukat és felszerelésüket. Alig egy fél óra múlva megkezdődött
a vöröscsapatok bevonulása. Halkan, csendben, a legtökélete-
sebb fegyelmezettséggel vonultak be a budapesti MÁV- gépgyá-
ri munkások és hajógyári munkások csapatai, a budapesti 32.
vörös vasasezred.
Este tíz óra után megszállták a várost a bevonuló vöröscsapa-
tok, olyan fegyelmet és rendet, közbiztonságot tartva fenn, hogy
az egész éjszaka olyan nyugalmas és zavartalan, olyan abszolút
biztonságot nyújtó volt, mint a legbékésebb időkben.
...A városházán, a vármegyeházán és a többi középületeken is
a forradalom vörös lobogóját lengette a szél.
Csaba felöl vöröscsapatok vonulnak keresztül a városon már
kora reggeli óráktól kezdve. Orgonacsokor sapkájuk mellett.
Proletártűz és lelkesedés a harcos, örömtől kigyulladt szemek-
ben...
A városházán a régi direktórium a munkástanács újabb válasz-
tásáig átvette az ügyeket. A kora délelőtti órákban megérkezett
Landler Jenő belügyi népbiztos, a 3. vörös hadtest parancsnoka
vezérkarával. Az utcákon fel és alá hullámzó tömegek. Minden-
felé hihetetlen lelkesedés, proletár elszántság és proletáröröm...
Miskolc proletársága visszanyerte erejét, a tenni vágyást, a ha-
talmat, az erőt, mely az alig háromheti megszállás ideje alatt bé-
nultan, tehetetlenségre kárhozottan, ökölbe szorítva állott. A
felszabadított Miskolc újra a proletariátus vörös városa lett.˝
Miskolc már akkoriban is gazdasági jelentőséggel bírt.És így
stratégiailag, földrajz elhelyezkedés szempontból is fontos vá-
ros.
A korabeli Miskolci Munkás tudósításából megismerjük hogy
viselkedtek a megszállás alatt a Diósgyőr- Vasgyár munkásai.
˝A városmegszállása után három nappal inkognitóban jött ki
a gyárba két cseh tiszt, hogy a helyzetről kémkedjék.
2014. június 12., csütörtök
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 65
65
˝Szentes és Kis Köre közt az I.hadtest csapatai egyidejűleg de-
monstráltak és Tisza Roffnál sikerült is a túlsó partot elérni és
ottan a községet ellentámadások ellen tartani.
21,székely ezred értesítetett, hogy 24-ig a menetkészültséget
elérje.(520/4)
6. h.o.-tól hatvanba visszairányított három zlj.és egy üteg a
3.h.o. rendelkezésére bocsájtatott. (520/12)
Dut folyamán bpsti rádióállomásunk Piccioni tbnk.-nak, kinek
a miskolczi szakasz is alá van rendelve, egy érdekes táviratát
fogta fel. Ebben a 3. olasz h.o. parsággal közli, hogy a magyar
csapatok Miskolcz és Apátfalva irányába nyomulnak előre.
Rossi tbnknak, ki a 6.tlj.-al segítségére jött, már tartalékja nin-
csen éppen úgy Piccioni tbnk.-nak sem. Kéri hogy Szerencs
irányából egy 3 zljból és egy ütegből álló oszlop támadjon Ti-
sza Luczon át a magyarok oldalába.
III. hdt. erről értesítetett. (520/20)
...
Dut 10h-ig a helyzet:
Kis Terennénél csapataink az ellenséget visszaszorították a
mialatt Pétervásár felől I/39 zlj. az előnyomulást nyugati irány-
ba folytatta és így a Kis Terenne felől visszavonuló csehek
egy részét elfogta.
Zsákmány 35 géppuska és 300 fogoly.
V/21
Del 10h-ig a helyzet: Kis Terennei események hatása követ-
keztében saját csapataink Salgótarján szakaszában Szécsény-
Dolány- Karantság - Lapujtő - Somos Újfalutól északra - So-
moskő - Zagyva Róna irányába vonultak vissza.
Egertől északra csapataink biztosító részei Fedémes - Sasvár-
hegy 372 - Bátor - Monosbél - Ördöghegy vonalában állanak.
Miskolczba és Diósgyőrbe ma reggel csapataink bevonultak.¨
Nézzük ezek után részletesebben Miskolc visszafoglalását.
Miskolcot a Landler Jenő vezette 3. hadtest 1. hadosztálya fog-
lalta vissza Kerekes József alezredes parancsnoksága alatt.
A miskolci Reggeli Hírlap május 21-i számában így ír a város
visszavételéről: ˝ ... Tegnap május 20-án reggel kezdődött a
vöröscsapatok együttes támadása Miskolc felszabadításáért.
A támadás első hullámai olyan ellenállhatatlan lendületűek vol.
tak, hogy Mályi rövidesen a vöröscsapatok kezére jutott. A Ta-
nácsköztársaság csapatainak tüzérsége kiválóan működött a
támadás előkészítésében és a harc egész ideje alatt. Nemcsak
a csehszlovák rajvonalakat lőtte hatásosan, de a cseh tüzérséget
is, sőt a Hejőcsabával szemközti dombokon felállított egyik cseh
ütegnél telitalálatot ért el.
A város lakossága már délelőtt tudta, hogy elhatározó fontossá-
gú események játszódnak le a város előtt. A vöröscsapatok mé-
rik össze erejüket a megszálló csapatokkal, és ez az erőpróba
oly impozáns arányokban bontakozik ki a vöröscsapatok ré-
széről, hogy a siker nem maradhat el.
Az egész város az utcákon volt. Várakozásteljesen, kíváncsian,
fűtve a város alatt lejátszódó események komolyságának izgal-
maitól. Tizenegy óra után a megszálló csapatok elrendelték az
üzleteknek déli tizenkét órakor való bezárását. Majd kiadták azt
a rendelkezésüket, hogy este hat órától senkinek nem szabad az
utcán tartózkodni. A lapok azonnali beszüntetését is elrendelik
egyidejűleg.
Délben nagyobb cseh osztagok jártál be az utcákat, és minden-
kit azonnali hazatérésre szólítottak fel. a közönség ezekből a tü-
netekből máris megállapíthatta, hogy körülbelül hogy alakulha-
tott ki a helyzet a város előtti fronton.
Tizenkét óra után megcsappant az utcák forgalma.
Civil ember alig mutatkozott, de annál többen a megszálló csa-
patok katonái. Trénoszlopok vonultak át az utcákon. Eleinte
csak szórványosan, egyenként, később mind sűrűbben, mind
gyakrabban. Az utcán járó-kelő kevesek és az ablakok mögül
fürkészők ekkor már bizonyosra vették, hogy a csehek itthagy-
ják a várost, feladják a harcot. Közben a vöröscsapatok roham-
hullámai mind szorosabb gyűrűt vontak a város körül. Délre
már Hejőcsabán voltak. Körülbelül fél egykor megjelentek az
első srapnelek is a város szélei felett.
˝Szentes és Kis Köre közt az I.hadtest csapatai egyidejűleg de-
monstráltak és Tisza Roffnál sikerült is a túlsó partot elérni és
ottan a községet ellentámadások ellen tartani.
21,székely ezred értesítetett, hogy 24-ig a menetkészültséget
elérje.(520/4)
6. h.o.-tól hatvanba visszairányított három zlj.és egy üteg a
3.h.o. rendelkezésére bocsájtatott. (520/12)
Dut folyamán bpsti rádióállomásunk Piccioni tbnk.-nak, kinek
a miskolczi szakasz is alá van rendelve, egy érdekes táviratát
fogta fel. Ebben a 3. olasz h.o. parsággal közli, hogy a magyar
csapatok Miskolcz és Apátfalva irányába nyomulnak előre.
Rossi tbnknak, ki a 6.tlj.-al segítségére jött, már tartalékja nin-
csen éppen úgy Piccioni tbnk.-nak sem. Kéri hogy Szerencs
irányából egy 3 zljból és egy ütegből álló oszlop támadjon Ti-
sza Luczon át a magyarok oldalába.
III. hdt. erről értesítetett. (520/20)
...
Dut 10h-ig a helyzet:
Kis Terennénél csapataink az ellenséget visszaszorították a
mialatt Pétervásár felől I/39 zlj. az előnyomulást nyugati irány-
ba folytatta és így a Kis Terenne felől visszavonuló csehek
egy részét elfogta.
Zsákmány 35 géppuska és 300 fogoly.
V/21
Del 10h-ig a helyzet: Kis Terennei események hatása követ-
keztében saját csapataink Salgótarján szakaszában Szécsény-
Dolány- Karantság - Lapujtő - Somos Újfalutól északra - So-
moskő - Zagyva Róna irányába vonultak vissza.
Egertől északra csapataink biztosító részei Fedémes - Sasvár-
hegy 372 - Bátor - Monosbél - Ördöghegy vonalában állanak.
Miskolczba és Diósgyőrbe ma reggel csapataink bevonultak.¨
Nézzük ezek után részletesebben Miskolc visszafoglalását.
Miskolcot a Landler Jenő vezette 3. hadtest 1. hadosztálya fog-
lalta vissza Kerekes József alezredes parancsnoksága alatt.
A miskolci Reggeli Hírlap május 21-i számában így ír a város
visszavételéről: ˝ ... Tegnap május 20-án reggel kezdődött a
vöröscsapatok együttes támadása Miskolc felszabadításáért.
A támadás első hullámai olyan ellenállhatatlan lendületűek vol.
tak, hogy Mályi rövidesen a vöröscsapatok kezére jutott. A Ta-
nácsköztársaság csapatainak tüzérsége kiválóan működött a
támadás előkészítésében és a harc egész ideje alatt. Nemcsak
a csehszlovák rajvonalakat lőtte hatásosan, de a cseh tüzérséget
is, sőt a Hejőcsabával szemközti dombokon felállított egyik cseh
ütegnél telitalálatot ért el.
A város lakossága már délelőtt tudta, hogy elhatározó fontossá-
gú események játszódnak le a város előtt. A vöröscsapatok mé-
rik össze erejüket a megszálló csapatokkal, és ez az erőpróba
oly impozáns arányokban bontakozik ki a vöröscsapatok ré-
széről, hogy a siker nem maradhat el.
Az egész város az utcákon volt. Várakozásteljesen, kíváncsian,
fűtve a város alatt lejátszódó események komolyságának izgal-
maitól. Tizenegy óra után a megszálló csapatok elrendelték az
üzleteknek déli tizenkét órakor való bezárását. Majd kiadták azt
a rendelkezésüket, hogy este hat órától senkinek nem szabad az
utcán tartózkodni. A lapok azonnali beszüntetését is elrendelik
egyidejűleg.
Délben nagyobb cseh osztagok jártál be az utcákat, és minden-
kit azonnali hazatérésre szólítottak fel. a közönség ezekből a tü-
netekből máris megállapíthatta, hogy körülbelül hogy alakulha-
tott ki a helyzet a város előtti fronton.
Tizenkét óra után megcsappant az utcák forgalma.
Civil ember alig mutatkozott, de annál többen a megszálló csa-
patok katonái. Trénoszlopok vonultak át az utcákon. Eleinte
csak szórványosan, egyenként, később mind sűrűbben, mind
gyakrabban. Az utcán járó-kelő kevesek és az ablakok mögül
fürkészők ekkor már bizonyosra vették, hogy a csehek itthagy-
ják a várost, feladják a harcot. Közben a vöröscsapatok roham-
hullámai mind szorosabb gyűrűt vontak a város körül. Délre
már Hejőcsabán voltak. Körülbelül fél egykor megjelentek az
első srapnelek is a város szélei felett.
2014. június 10., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 64
64
A csehszlovák 6. hadosztálynak Járdányháza, Apátfalva, Borsod-
nádasd körzetében hat zászlóaljat és tüzérséget kellett összponto-
sítani azzal a feladattal, hogy május 17-én Pétervásárán át Kiste-
renye irányában nyomuljanak előre. A IV. dandár az a parancsot
kapta, hogy Rimaszombat, Bátka, Rimaszécs területén összevont
hat zászlóaljjal és két üteggel 19-én kezdjen támadást Feled, Balog-
falva, Ajnácskő, Almágy, Tajti, Salgótarján irányában.
A II.dandárnak a 6. hadosztály és IV.dandár támadásával egy idő-
ben a magyar csapatok bal oldalára kellett csapást mérni. A táma-
dás időpontjában a középen levő csehszlovák egységek frontális
tüntető akcióra kaptak parancsot. Piccione a hadművelet vezeté-
sét Letovsky altábornagyra bízta., aki átvette a Losonc körzeté-
ben levő valamennyi csehszlovák egység parancsnokságát. A
Kecskemét környékére történő átcsoportosítással meggyengített
salgótarjáni frontszakasz ellen május 17-én meginduló támadás
könnyen tért nyert. Középen és a jobb szárnyon a magyar csapa-
tok visszavonultak, de a bal szárnyon, az Ipoly mentén sikerült
feltartóztatni a támadókat. A csehszlovák csapatok 18-án közé-
pen Somoskőig, a jobb szárnyon, Pétervásárát elfoglalva Recskig,
Eger irányában pedig Szarvaskőig jutottak előre. Május 19-én
Salgótarján helyzete kritikussá vált. Ezen a napon a Pétervásárát
elfoglaló csehszlovák egységek Mátranovák, Homokterenye, va-
lamint Nádújfalu, Nemti, Kisterenye irányában nyugat felé nyo-
multak előre, így az a veszély fenyegetett, hogy délről teljesen
bekerítik a várost. Salgótarjánnak meggyengült védelme nem
tudta elhárítani a növekvő veszélyt. A hadseregparancsnokság
Salgótarján felmentésre délről visszairányította a 6. hadosztály
46. dandárát, s újból bekapcsolódott a harcba.
A Vörös Hadsereg naplójába a következőket jegyezték fel.
˝...Az dut(délutáni Hunnias megj.) órákban csehek Kis Terennét
elfoglalták és ezáltal a Tarján völgyet elzárta és minden közle-
kedést Hatvan és Salgótarján közt elvágott. A Salgótarjánt védő
80. ddr. ennek következtében észak, kelet és dél felé ellenség ál-
tal volt körül véve és minden összeköttetéstől elzárva.
Következő ellenintézkedések tétettek meg:
1.) 5. h.o. 5.zlj-al Sirok- Baksa közt Pétervásár visszafoglalására
az előnyomulást megkezdette. További feladata e csoportnak Pé-
tervásárról Kis Terennével az összeköttetést felvenni.
2.) I/11.zlj. egy pánczélvonattal Hatvanból Kis Terenne felé irá-
nyítatott, hogy az ellenséget megtámadja.
3.) A 6. h.o.-nak Budapestre beérkezett I és II/101, IV./46.zljak,
melyek útben voltak Kecskemét felé feltartóztattak és dut 11h.-kor
Hatvanba visszairányítattak. Egy üteg, mely Hatvant elérte, meg-
állítatott.
4.) II./11zlj. szintén Hatvanba, továbbá Pásztóra irányítatott.
Del. A hadsereg vezk. főnök Budapesten a Dunahajórajt meg-
szemlélte és ezt aktioképesnek és teljes rendben találta.
Miután megkapták a parancsot a támadásra, május 20-án haj-
nalban megindult a támadás. A Hadosztály-parancsnokság egy
kis csárdában ütötte fel tanyáját; innen folyt a csapatok irányítá-
sa. Kezdetben csak gyenge ellenállásba ütköztek. De a terep az
előrenyomulással nehezebb lett, és Miskolctól délre - Csaba, Gö-
römböly, Benedekhegy és a Magashegy vonalában - már komoly
ellenállásba ütköztek, erős gépfegyver és ágyútűz fogadta őket.
De az erős golyózápor ellenére csapataink halált megvető bátor-
sággal nyomultak előre., s 21-én hajnalban Miskolcot visszafog-
lalták a katonákból ,postásokból és munkásokból álló csapatok.
De nem volt megállás, hanem tovább folytatták az előrenyomu-
lást észak felé.
A Vörös Hadsereg naplójába ezeket írták:
˝V./20
Del.10h. a helyzet:
Pétervásár ellen délkeleti irányból vezetett támadásunk sikerrel
járt és a községet az éjj folyamán visszafoglaltuk.
Kis Terennénél az I./11. zlj., ma reggelig erős harczban állott,
és a túlerős cseh erőket nemtudta viszaverni.
II./11.zlj., mely del.7h-kor érkezett Hatvanba segítségül, azonnal
Kis Terennére irányítatott.
Salgótarjánnal az összeköttetés még nincs felvéve.
A III.hadtest támadása del. 7h-kor megkezdődött és tervszerűen
haladt előre. Del.10h-kor saját pánczélvonatunk Miskolczba be-
futott, azonban megint visszatért.
A csehszlovák 6. hadosztálynak Járdányháza, Apátfalva, Borsod-
nádasd körzetében hat zászlóaljat és tüzérséget kellett összponto-
sítani azzal a feladattal, hogy május 17-én Pétervásárán át Kiste-
renye irányában nyomuljanak előre. A IV. dandár az a parancsot
kapta, hogy Rimaszombat, Bátka, Rimaszécs területén összevont
hat zászlóaljjal és két üteggel 19-én kezdjen támadást Feled, Balog-
falva, Ajnácskő, Almágy, Tajti, Salgótarján irányában.
A II.dandárnak a 6. hadosztály és IV.dandár támadásával egy idő-
ben a magyar csapatok bal oldalára kellett csapást mérni. A táma-
dás időpontjában a középen levő csehszlovák egységek frontális
tüntető akcióra kaptak parancsot. Piccione a hadművelet vezeté-
sét Letovsky altábornagyra bízta., aki átvette a Losonc körzeté-
ben levő valamennyi csehszlovák egység parancsnokságát. A
Kecskemét környékére történő átcsoportosítással meggyengített
salgótarjáni frontszakasz ellen május 17-én meginduló támadás
könnyen tért nyert. Középen és a jobb szárnyon a magyar csapa-
tok visszavonultak, de a bal szárnyon, az Ipoly mentén sikerült
feltartóztatni a támadókat. A csehszlovák csapatok 18-án közé-
pen Somoskőig, a jobb szárnyon, Pétervásárát elfoglalva Recskig,
Eger irányában pedig Szarvaskőig jutottak előre. Május 19-én
Salgótarján helyzete kritikussá vált. Ezen a napon a Pétervásárát
elfoglaló csehszlovák egységek Mátranovák, Homokterenye, va-
lamint Nádújfalu, Nemti, Kisterenye irányában nyugat felé nyo-
multak előre, így az a veszély fenyegetett, hogy délről teljesen
bekerítik a várost. Salgótarjánnak meggyengült védelme nem
tudta elhárítani a növekvő veszélyt. A hadseregparancsnokság
Salgótarján felmentésre délről visszairányította a 6. hadosztály
46. dandárát, s újból bekapcsolódott a harcba.
A Vörös Hadsereg naplójába a következőket jegyezték fel.
˝...Az dut(délutáni Hunnias megj.) órákban csehek Kis Terennét
elfoglalták és ezáltal a Tarján völgyet elzárta és minden közle-
kedést Hatvan és Salgótarján közt elvágott. A Salgótarjánt védő
80. ddr. ennek következtében észak, kelet és dél felé ellenség ál-
tal volt körül véve és minden összeköttetéstől elzárva.
Következő ellenintézkedések tétettek meg:
1.) 5. h.o. 5.zlj-al Sirok- Baksa közt Pétervásár visszafoglalására
az előnyomulást megkezdette. További feladata e csoportnak Pé-
tervásárról Kis Terennével az összeköttetést felvenni.
2.) I/11.zlj. egy pánczélvonattal Hatvanból Kis Terenne felé irá-
nyítatott, hogy az ellenséget megtámadja.
3.) A 6. h.o.-nak Budapestre beérkezett I és II/101, IV./46.zljak,
melyek útben voltak Kecskemét felé feltartóztattak és dut 11h.-kor
Hatvanba visszairányítattak. Egy üteg, mely Hatvant elérte, meg-
állítatott.
4.) II./11zlj. szintén Hatvanba, továbbá Pásztóra irányítatott.
Del. A hadsereg vezk. főnök Budapesten a Dunahajórajt meg-
szemlélte és ezt aktioképesnek és teljes rendben találta.
Miután megkapták a parancsot a támadásra, május 20-án haj-
nalban megindult a támadás. A Hadosztály-parancsnokság egy
kis csárdában ütötte fel tanyáját; innen folyt a csapatok irányítá-
sa. Kezdetben csak gyenge ellenállásba ütköztek. De a terep az
előrenyomulással nehezebb lett, és Miskolctól délre - Csaba, Gö-
römböly, Benedekhegy és a Magashegy vonalában - már komoly
ellenállásba ütköztek, erős gépfegyver és ágyútűz fogadta őket.
De az erős golyózápor ellenére csapataink halált megvető bátor-
sággal nyomultak előre., s 21-én hajnalban Miskolcot visszafog-
lalták a katonákból ,postásokból és munkásokból álló csapatok.
De nem volt megállás, hanem tovább folytatták az előrenyomu-
lást észak felé.
A Vörös Hadsereg naplójába ezeket írták:
˝V./20
Del.10h. a helyzet:
Pétervásár ellen délkeleti irányból vezetett támadásunk sikerrel
járt és a községet az éjj folyamán visszafoglaltuk.
Kis Terennénél az I./11. zlj., ma reggelig erős harczban állott,
és a túlerős cseh erőket nemtudta viszaverni.
II./11.zlj., mely del.7h-kor érkezett Hatvanba segítségül, azonnal
Kis Terennére irányítatott.
Salgótarjánnal az összeköttetés még nincs felvéve.
A III.hadtest támadása del. 7h-kor megkezdődött és tervszerűen
haladt előre. Del.10h-kor saját pánczélvonatunk Miskolczba be-
futott, azonban megint visszatért.
2014. június 8., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 63
63
Így a keleti arcvonalon átmenetileg stabilizálódott a helyzet. Meg
volt tehát a lehetőség, hogy a csehszlovák csapatok támadása el-
len a Vörös Hadsereg minél nagyobb erőit összpontosítsák. Az é-
szaki arcvonalon különösen kritikus volt a helyzet Salgótarján kör-
nyékén. Május 2-án - Miskolc elfoglalásával egy időben - a II.
csehszlovák dandár támadást intézett Salgótarján térségében és
megközelítette a várost. A Vörös Hadsereg május 2 és 9-e közötti
időszakban érzékeny veszteségeket szenvedett, és az ellenség é-
szak felől körülzárta a várost. A hadsereg parancsnokság a védel-
mi vonal megerősítésére a 6. hadosztályt rendelte Salgótarján tér-
ségébe. A hadosztály 10-12-i ellentámadása felmentette Salgótar-
jánt, a hadosztály előrenyomult Fülek-Feled irányába.
A további előrenyomulás azonban megakadt a hadosztály vissza-
rendelése miatt. Egy később valótlannak bizonyult hír miatt,mi-
szerint a Duna-Tisza közén francia támadás várható, és ide össz-
pontosították a haderőt.Május 18-án egy újabb kétirányú átka-
roló támadást indítottak a csehek, ezzel még kritikusabbá téve a
magyar csapatok helyzetét. A Salgótarjánban állomásozó 80. dan-
dár csapatai és a térségbe küldött 3.hadosztály egységei nehéz
harcok árán május 21-én ismét felmentették a várost és az ezt
követő előnyomulás során május 26-ig az Ipoly-Rima-Sajó vo-
nalától délre eső területeket megtisztították az ellenségtől. A
salgótarjáni hadműveletekkel párhuzamosan Eger térségében
is harcok folytak. Itt az 5. hadosztály csapatai váltakozó kime-
netelű közdelem után május 10-én Egertől északra ellentáma-
dásba mentek át. Ugyancsak a salgótarjáni harcokkal egy idő-
ben az északi arcvonal más szakaszán is győzelmet arattak a
Vörös Hadsereg csapatai. Május 15-én a Hadseregparancsnok-
ság úgy döntött, hogy az ellenséges erők további támadását meg-
előzve, a Vörös Hadsereg lép fel kezdeményezőleg. A helyzet
alapos elemzése után a támadás céljául Miskolc visszafoglalá-
sát jelölte meg. ezt az elhatározást több szempont is indokolta.
Miskolc és a borsodi iparvidék gazdaságilag és politikailag egy-
aránt döntő jelentőségű volt az ország életében. Ezen kívül Mis-
kolc és környéke földrajzi fekvésénél fogva kulcsfontosságú volt
a Felvidék birtoklása tekintetében. Ezen akció mellet szólt az a
tény is, hogy az ellenséges erők közül létszám és felszerelés te-
kintetében egyaránt a csehszlovák hadsereg volt a gyengébb.
Így ezen az arcvonalon a Vörös Hadsereg csapatai eredménye-
sebben vehették fel a harcot az intervenciós erőkkel. Stromfeld
helyzetelemzésében nagy súllyal esett a latba az is, hogy a város
visszafoglalása lehetőséget kínál arra, hogy a hadsereg általános
ellentámadásba menjen át az északi arcvonalon. Miskolc hadá-
szati és politikai jelentőségét a csehszlovák hadvezetés is felis-
merte és a város térségében - annak megtartásáért - jelentős
erőket vont össze.
A Vörös Hadsereg parancsnoksága a miskolci hadműveletek
végrehajtásával a III. hadtestet bízta meg.
Miután május 16-án a Vörös Hadsereg főparancsnoksága kiad-
ta az előrenyomulásra a diszpozíciókat, elrendelte a támadás
megíndítását 19-éről 20-ára virradóan. Ez reggel 7 órakor kez-
dődött a III. hadtest bevonásával.A diszpozíció szerint a Land-
ler parancsnokságaalatt lévő1. meg 5. hadosztályból és 3.dan-
dárból álló főerő - III. hadtest - Mályi kiindulási ponttal Miskol-
con keresztül támad, a Hernádon és Sajón keresztül a Tiszán-
túlra nyomja az ellenséges balszárnyon álló románokat, át kel
a Tiszán, és visszafoglalja a Tiszántúl gazdag területét.
A csehek sem ültek a babérjaikon hiszen az északi fronton a
helyzet számukra kedvezőtlen volt. Ezért Klofáč hadügyminisz-
ter május 13-án utasította Picciónét, hagyjon fel a védekezéssel,
és ellentámadásba szorítsa vissza a magyar csapatokat az ápri-
lis 7-i parancsban megállapított vonalon túlra. az utasításnak meg-
felelően, Piccione parancsot adott alárendelt egységeinek, hogy
17-ére, illetőleg 19-ére készítsenek elő támadást a Losoncot fe-
nyegető magyar csapatok oldalába.
Így a keleti arcvonalon átmenetileg stabilizálódott a helyzet. Meg
volt tehát a lehetőség, hogy a csehszlovák csapatok támadása el-
len a Vörös Hadsereg minél nagyobb erőit összpontosítsák. Az é-
szaki arcvonalon különösen kritikus volt a helyzet Salgótarján kör-
nyékén. Május 2-án - Miskolc elfoglalásával egy időben - a II.
csehszlovák dandár támadást intézett Salgótarján térségében és
megközelítette a várost. A Vörös Hadsereg május 2 és 9-e közötti
időszakban érzékeny veszteségeket szenvedett, és az ellenség é-
szak felől körülzárta a várost. A hadsereg parancsnokság a védel-
mi vonal megerősítésére a 6. hadosztályt rendelte Salgótarján tér-
ségébe. A hadosztály 10-12-i ellentámadása felmentette Salgótar-
jánt, a hadosztály előrenyomult Fülek-Feled irányába.
A további előrenyomulás azonban megakadt a hadosztály vissza-
rendelése miatt. Egy később valótlannak bizonyult hír miatt,mi-
szerint a Duna-Tisza közén francia támadás várható, és ide össz-
pontosították a haderőt.Május 18-án egy újabb kétirányú átka-
roló támadást indítottak a csehek, ezzel még kritikusabbá téve a
magyar csapatok helyzetét. A Salgótarjánban állomásozó 80. dan-
dár csapatai és a térségbe küldött 3.hadosztály egységei nehéz
harcok árán május 21-én ismét felmentették a várost és az ezt
követő előnyomulás során május 26-ig az Ipoly-Rima-Sajó vo-
nalától délre eső területeket megtisztították az ellenségtől. A
salgótarjáni hadműveletekkel párhuzamosan Eger térségében
is harcok folytak. Itt az 5. hadosztály csapatai váltakozó kime-
netelű közdelem után május 10-én Egertől északra ellentáma-
dásba mentek át. Ugyancsak a salgótarjáni harcokkal egy idő-
ben az északi arcvonal más szakaszán is győzelmet arattak a
Vörös Hadsereg csapatai. Május 15-én a Hadseregparancsnok-
ság úgy döntött, hogy az ellenséges erők további támadását meg-
előzve, a Vörös Hadsereg lép fel kezdeményezőleg. A helyzet
alapos elemzése után a támadás céljául Miskolc visszafoglalá-
sát jelölte meg. ezt az elhatározást több szempont is indokolta.
Miskolc és a borsodi iparvidék gazdaságilag és politikailag egy-
aránt döntő jelentőségű volt az ország életében. Ezen kívül Mis-
kolc és környéke földrajzi fekvésénél fogva kulcsfontosságú volt
a Felvidék birtoklása tekintetében. Ezen akció mellet szólt az a
tény is, hogy az ellenséges erők közül létszám és felszerelés te-
kintetében egyaránt a csehszlovák hadsereg volt a gyengébb.
Így ezen az arcvonalon a Vörös Hadsereg csapatai eredménye-
sebben vehették fel a harcot az intervenciós erőkkel. Stromfeld
helyzetelemzésében nagy súllyal esett a latba az is, hogy a város
visszafoglalása lehetőséget kínál arra, hogy a hadsereg általános
ellentámadásba menjen át az északi arcvonalon. Miskolc hadá-
szati és politikai jelentőségét a csehszlovák hadvezetés is felis-
merte és a város térségében - annak megtartásáért - jelentős
erőket vont össze.
A Vörös Hadsereg parancsnoksága a miskolci hadműveletek
végrehajtásával a III. hadtestet bízta meg.
Miután május 16-án a Vörös Hadsereg főparancsnoksága kiad-
ta az előrenyomulásra a diszpozíciókat, elrendelte a támadás
megíndítását 19-éről 20-ára virradóan. Ez reggel 7 órakor kez-
dődött a III. hadtest bevonásával.A diszpozíció szerint a Land-
ler parancsnokságaalatt lévő1. meg 5. hadosztályból és 3.dan-
dárból álló főerő - III. hadtest - Mályi kiindulási ponttal Miskol-
con keresztül támad, a Hernádon és Sajón keresztül a Tiszán-
túlra nyomja az ellenséges balszárnyon álló románokat, át kel
a Tiszán, és visszafoglalja a Tiszántúl gazdag területét.
A csehek sem ültek a babérjaikon hiszen az északi fronton a
helyzet számukra kedvezőtlen volt. Ezért Klofáč hadügyminisz-
ter május 13-án utasította Picciónét, hagyjon fel a védekezéssel,
és ellentámadásba szorítsa vissza a magyar csapatokat az ápri-
lis 7-i parancsban megállapított vonalon túlra. az utasításnak meg-
felelően, Piccione parancsot adott alárendelt egységeinek, hogy
17-ére, illetőleg 19-ére készítsenek elő támadást a Losoncot fe-
nyegető magyar csapatok oldalába.
2014. június 4., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 62
62
Még politika ellenfelei is elismerően nyilatkoztak a politikailag
megtévedt Stromfelddel szemben, elismerve katonai tehetségét.
Böhm szerint nyíltan vállalta hogy szociáldemokrata, viszont ké-
sőbb a bolsevizmus leverése után bekapcsolódott az illegális
kommunista mozgalomba. Ült két évet börtönben is. A börön-
ből betegen jött ki és hallt mag 1927-ben. Mindenesetre Strom-
feld két hét alatt egy kis létszámú de ütőképes hadsereget szer-
vezett.
A hadsereg a következő hadrendben tagolódott:
Az I. hadtestparancsnokságot Cegléden állították fel, alárendelt-
ségébe tartozott a 2. hadosztály és a később egyéb alakulatokkal
7. hadosztállyá átszervezett budapesti csoportparancsnokság. A
hadtest feladata a Duna és Tisza közt fekvő terület, valamint a
Tisza mentének Alpártól Kisköréig bezárólag való védelme. A
hadtestparancsnok Vágó Béla, vezérkari főnök Politovszki Ist-
ván.
Az 5. hadosztály Füzesabony székhellyel hadseregközvetlen.
Parancsnok Szakáll Kálmán, vezérkari főnök Németh József.
A hadosztály feladata a Tisza-vonal megfigyelése Kiskörétől é-
szakra, továbbá a Tisza és Verpelét-Pétervásra-Rimaszécs kö-ű
zött fekvő terület.
A 3.hadosztály is hadseregközvetlen, székhelye Aszód. Parancs-
nok Ferjentsik Ottó, vezérkari főnök Horváth Dénes. A hadosz-
tály feladata az 5. hadosztálytól nyugatra és az Ipolynak a Duná-
ba való beömlése között fekvő terület megfigyelése és védelme.
A II. hadtestparancsnokságot Székesfehérváron állították fel.
Parancsnokául először- Hamburger Jenő népbiztost nevezték ki,
de ót rövidesen Pogány József váltotta fel. A vezérkari főnök
Craenenbrock Edgár lett. A hadosztály alárendeltségébe vonta
az összes, a Dunántúl egész területén állomásozó és hadműve-
letekre alkalmas parancsnokságot és csapatot. Feladata északon
a Duna-vonal, délen a demarkációs vonal megfigyelése volt.
A III. hadtestparancsnokságot Hatvan székhellyel állították fel.
Parancsnoka Landler Jenő, vezérkari főnöke Julier Ferenc lett.
Kötelékébe került az összes tartalékban, illetve gyülekezésben
lévő seregtest, éspedig az 1., 4., 6., hadosztály és székely kü-
lönítmény.
A működő seregtesthez tartozó alakulatokon kívül a Vörös Had-
sereghez tartoztak még a különböző karhatalmi egységek, gyári
munkásezredek, Vörös Őrség egységei, amelyek egységes irá-
nyítására létrehozták a Budapesti katonai parancsnokságot, é-
lén Haubrich Józseffel. Később IV. hadtest néven szervezték át
a parancsnokságot, alárendeltségébe tartozott a Budapest erő-
dítését végző hídfőhadosztály,valamint a karhatalmi alakulato-
kat tömörítő vörös hadosztály és a 9. vasas hadosztály.
Az újjászervezés fontos eredmény volt, hogy a budapesti gyári
munkásezredek utánpótlását kellett biztosítaniuk. Május 15-ig
9 munkásezred és 1 önálló munkászászlóalj alakult a Vörös
Hadsereg kötelékében, többségük a III. hadtesthez tartozott.
Május 12.én a létszám összesítésben már 101 258 fő, május
13-án 107005, május 14-én pedig 109772 fő volt.
Május közepéig az újjászervezés befejezéséig a működő had-
seregben három hadtest kötelékében nyolc hadosztály állt fel,
még pedig a 115 zászlóalj 51586 puskával, 84 géppuskás szá-
zad 682 géppuskával, 8 lovasszázad 870 lovassal, 14 ágyúüteg
63 ágyúval, 2 hegyi ágyúsüteg 5 hegyiágyúval, 20 taracküteg
81 tarackkal, 3 nehézüteg 6 nehézlöveggel, 16 műszaki század,
8 repülőszázad 37 repülőgéppel. Ezenkívül még páncélvonatok
és a Dunaőrség úszóegységei álltak hadrendben. A hadsereg ne-
héz helyzetét azonban jelezte, hogy készletei kimerülőben voltak.
az utánpótlás kérdése - különösen a fegyverzet terén - megold-
hatatlannak látszott. Egy még március 27-én készült kimutatás
szerint - kb. 60 ezer fővel számolva - 700 grammos fejadaggal
a kenyérkészletek május 15-ig elegendők, a zsír - hátországban
10.gr., fronton 15 gr.- április 30-ig, a cukor ugyancsak 10, il-
letve 15 gr-mal június 30-ig, a ruházati készlet sürgős pótlásra
szorult volna: köpeny nem volt, egyéb ruházat csak kb.14 ezer
főre, lábbeli 68 ezer főre.
Járművei alig voltak a hadseregnek. Budapesten 80 teher-és 60
személyautó, vidéken 40 teher-és 30 személyautó állt rendelke-
zésre. A lovak közül csapatállományba volt 5209, lókórházban
2700.
95 mintájú gyalogsági lőfegyverből 193400 db. volt a készlet,
7/12 mintájú géppuskából 1632 db. A hadrendileg tervbe vett
ütegek össze tüzérségi anyaga rendelkezésre állt. A frontokon
az újonnan kiérkező alakulatok tevékenysége - párosulva az
egységes hadműveleti irányítással - eredményeket hozott.Az
első sikeres fegyvertény ( bár nem komoly erőpróba ) még
május 3-án az újjászervezés időszakában Szolnok visszafogla-
lása volt. Biztosnak látszott hogy a keleti arcvonalon rövid i-
dőn belül nem fenyeget további támadás, mivel a román had-
sereg erőinek egy részét lekötötte az ukrán Vörös Hadsereg
Dnyeszter menti frontvonalán megindult támadás, másrészt
a Tisza vonalán álló román csapatok utánpótlása nem volt
kellőképpen biztosítva.
Még politika ellenfelei is elismerően nyilatkoztak a politikailag
megtévedt Stromfelddel szemben, elismerve katonai tehetségét.
Böhm szerint nyíltan vállalta hogy szociáldemokrata, viszont ké-
sőbb a bolsevizmus leverése után bekapcsolódott az illegális
kommunista mozgalomba. Ült két évet börtönben is. A börön-
ből betegen jött ki és hallt mag 1927-ben. Mindenesetre Strom-
feld két hét alatt egy kis létszámú de ütőképes hadsereget szer-
vezett.
A hadsereg a következő hadrendben tagolódott:
Az I. hadtestparancsnokságot Cegléden állították fel, alárendelt-
ségébe tartozott a 2. hadosztály és a később egyéb alakulatokkal
7. hadosztállyá átszervezett budapesti csoportparancsnokság. A
hadtest feladata a Duna és Tisza közt fekvő terület, valamint a
Tisza mentének Alpártól Kisköréig bezárólag való védelme. A
hadtestparancsnok Vágó Béla, vezérkari főnök Politovszki Ist-
ván.
Az 5. hadosztály Füzesabony székhellyel hadseregközvetlen.
Parancsnok Szakáll Kálmán, vezérkari főnök Németh József.
A hadosztály feladata a Tisza-vonal megfigyelése Kiskörétől é-
szakra, továbbá a Tisza és Verpelét-Pétervásra-Rimaszécs kö-ű
zött fekvő terület.
A 3.hadosztály is hadseregközvetlen, székhelye Aszód. Parancs-
nok Ferjentsik Ottó, vezérkari főnök Horváth Dénes. A hadosz-
tály feladata az 5. hadosztálytól nyugatra és az Ipolynak a Duná-
ba való beömlése között fekvő terület megfigyelése és védelme.
A II. hadtestparancsnokságot Székesfehérváron állították fel.
Parancsnokául először- Hamburger Jenő népbiztost nevezték ki,
de ót rövidesen Pogány József váltotta fel. A vezérkari főnök
Craenenbrock Edgár lett. A hadosztály alárendeltségébe vonta
az összes, a Dunántúl egész területén állomásozó és hadműve-
letekre alkalmas parancsnokságot és csapatot. Feladata északon
a Duna-vonal, délen a demarkációs vonal megfigyelése volt.
A III. hadtestparancsnokságot Hatvan székhellyel állították fel.
Parancsnoka Landler Jenő, vezérkari főnöke Julier Ferenc lett.
Kötelékébe került az összes tartalékban, illetve gyülekezésben
lévő seregtest, éspedig az 1., 4., 6., hadosztály és székely kü-
lönítmény.
A működő seregtesthez tartozó alakulatokon kívül a Vörös Had-
sereghez tartoztak még a különböző karhatalmi egységek, gyári
munkásezredek, Vörös Őrség egységei, amelyek egységes irá-
nyítására létrehozták a Budapesti katonai parancsnokságot, é-
lén Haubrich Józseffel. Később IV. hadtest néven szervezték át
a parancsnokságot, alárendeltségébe tartozott a Budapest erő-
dítését végző hídfőhadosztály,valamint a karhatalmi alakulato-
kat tömörítő vörös hadosztály és a 9. vasas hadosztály.
Az újjászervezés fontos eredmény volt, hogy a budapesti gyári
munkásezredek utánpótlását kellett biztosítaniuk. Május 15-ig
9 munkásezred és 1 önálló munkászászlóalj alakult a Vörös
Hadsereg kötelékében, többségük a III. hadtesthez tartozott.
Május 12.én a létszám összesítésben már 101 258 fő, május
13-án 107005, május 14-én pedig 109772 fő volt.
Május közepéig az újjászervezés befejezéséig a működő had-
seregben három hadtest kötelékében nyolc hadosztály állt fel,
még pedig a 115 zászlóalj 51586 puskával, 84 géppuskás szá-
zad 682 géppuskával, 8 lovasszázad 870 lovassal, 14 ágyúüteg
63 ágyúval, 2 hegyi ágyúsüteg 5 hegyiágyúval, 20 taracküteg
81 tarackkal, 3 nehézüteg 6 nehézlöveggel, 16 műszaki század,
8 repülőszázad 37 repülőgéppel. Ezenkívül még páncélvonatok
és a Dunaőrség úszóegységei álltak hadrendben. A hadsereg ne-
héz helyzetét azonban jelezte, hogy készletei kimerülőben voltak.
az utánpótlás kérdése - különösen a fegyverzet terén - megold-
hatatlannak látszott. Egy még március 27-én készült kimutatás
szerint - kb. 60 ezer fővel számolva - 700 grammos fejadaggal
a kenyérkészletek május 15-ig elegendők, a zsír - hátországban
10.gr., fronton 15 gr.- április 30-ig, a cukor ugyancsak 10, il-
letve 15 gr-mal június 30-ig, a ruházati készlet sürgős pótlásra
szorult volna: köpeny nem volt, egyéb ruházat csak kb.14 ezer
főre, lábbeli 68 ezer főre.
Járművei alig voltak a hadseregnek. Budapesten 80 teher-és 60
személyautó, vidéken 40 teher-és 30 személyautó állt rendelke-
zésre. A lovak közül csapatállományba volt 5209, lókórházban
2700.
95 mintájú gyalogsági lőfegyverből 193400 db. volt a készlet,
7/12 mintájú géppuskából 1632 db. A hadrendileg tervbe vett
ütegek össze tüzérségi anyaga rendelkezésre állt. A frontokon
az újonnan kiérkező alakulatok tevékenysége - párosulva az
egységes hadműveleti irányítással - eredményeket hozott.Az
első sikeres fegyvertény ( bár nem komoly erőpróba ) még
május 3-án az újjászervezés időszakában Szolnok visszafogla-
lása volt. Biztosnak látszott hogy a keleti arcvonalon rövid i-
dőn belül nem fenyeget további támadás, mivel a román had-
sereg erőinek egy részét lekötötte az ukrán Vörös Hadsereg
Dnyeszter menti frontvonalán megindult támadás, másrészt
a Tisza vonalán álló román csapatok utánpótlása nem volt
kellőképpen biztosítva.
2014. június 1., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 61
61
Az Ipolyon átkelni szándékozó cseheket tűzzel vissza verték.
A csehek felszólították a vörös csapatokat hogy Szarvaskőt és
Felnémetet ürítsék ki. Azt válaszoltál nekik hogy nem fogják ki
úríteni. A következőket írják a Hadműveleti Naplóba: ˝ A Del.
(délelött szerk.) 10 óráig kisebb cseh támadást vertek vissza.
Salgótarjántól északkeletre egy kisebb cseh támadást vertünk
vissza. Állítólag a cseh csapatok Csap felé eltolásban vannak.˝
Engedélyezték az úszóaknákat az ellenséges hajók ellen
Utasították a 3.hadosztályt, hogy a 6.hadosztály támadásánál
f.hó 12-én vagy 13-án csatlakozzon. A diósgyőri munkások
-2000 ember- Emődre menekült. Részükre se fegyvert,se fel-
szerelést nem tudtak biztosítani,ezért őket Budapestre a Had-
ügyi Biztosság rendelkezésére bocsájtották. Meg lell jegyezni
hogy a Vörös Hadsereg naplója mely 1919 április 11-július 31
között íródott. Nagy vonalakban használhatók a benne írtak.
Bár nem minden részletében tükrözi, egyes vonatkozásokban
pedig egyenesen megmásítja a történelmi valóságot. Ennek
ellenére fontos kor dokumentum.
Nézzük meg hogy hogy is állt az északi front. A magyar erőt
az 1., 5. és 4. hadosztályok 28 zászlóalja és 14 ütege jelen-
tette. szemben a cseh hadsereg négy hadosztályával és négy
önálló dandárával, mely 85 zászlóaljat és 24 üteget tett ki.
ez háromszoros túlerőt jelentett. Az arányok nem tükrözik pon-
tosan az erőviszonyokat, mivel a vörös csapatok általában nem
érték el a harckészültség szintjét. A csapatok vesztesége az 50-
60 %-ot is elérte, a március 25-tól április közepéig eltelt időszak-
ban alakult 73 zászlóaljból és 34 ütegből április 16-tól május 1-ig
megsemmisült vagy felbomlott 28 zászlóalj és 6 üteg, a csapa-
tok kb. 1/3-ad része. A megmaradt csapatok harci értéke is cse-
kély volt. E mellett demoralizált és fegyelmezetlen volt. A Forra-
dalmi Kormányzótanács május 3-án kiadta a munkásosztály ál-
talános mozgósításáról, május 5-én pedig a Vörös Hadsereg új-
já szervezéséről szóló rendeletét. Ennek értelmében szétválasz-
tották a működő hadsereg és a hátországi katonai ügyek irányí-
tását. A hátországi intézetek, alakulatok felett a Hadügyi Nép-
biztosság rendelkezett, amely ezen kívül a hadsereg utánpótlá-
sát is szervezte. A hadműveletek egységes irányítása érdekében
a Keleti hadsereg parancsnokságából megalakult a Vörös Hadse-
reg Parancsnoksága. Főparancsnoka Böhm Vilmos, vezérkari
főnöke Stromfeld Aurél ezredes lett. Bőhm kiválasztásánál a
politikai szempontok domináltak, Stromfeldre kiváló katonai ké-
pessége miatt volt szüksége a hadsereg vezetésének. A kettejük
közöti nézeteltérések már az első napokban megmutatkoztak.
A kialakult kritikus helyzetben Böhm- mint a Keleti Hadsereg
parancsnoka- a katonai ellenállás beszüntetése, a fegyver letétel
mellett foglalt állást. Stromfeld ezzel szemben a harc egyértelmű-
a harc folytatása mellett szállt síkra, a legválságosabb helyzetben
is bízott a harc sikerében és állította, ha felfegyverzik a munká-
sokat, ezekből az új egységekből három hét alatt ütőképes had-
sereget teremt. Böhm kapituláns magatartásával nem értett e-
gyet, május 2-án a harc folytatására adott parancsot. Természe-
tesen Böhm Vilmos könyvében ezekről mélyen hallgatott. Saját
magát pozitív színekben tüntette fel. Stromfeld Aurélról pozití-
van ír. A Forradalmi Kormányzótanács felhívását követően
napokon belül tízezrek jelentkeztek a hadseregbe. Zömmel azok,
akik végig harcolták a világháborút, csakúgy a legénység, mint
a hivatásos tisztek. Cselekedetüket nem annyira a proletárdikta-
túra iránt érzett szimpátiájuk, mint inkább a haza megvédése mo-
tiválta. A munkások tömeges jelentkezése lehetővé tette egy nem
túl nagy, de a korábbinál megbízhatóbb és ütőképesebb fegyve-
res erő felállítását. A szervezés irányítása Stromfeld feladata volt,
aki céltudatos, kemény munkával két hét alatt olyan harcoló had-
sereget hozott létre, amely készen állt az ellentámadás megkezdé-
sére.
Az Ipolyon átkelni szándékozó cseheket tűzzel vissza verték.
A csehek felszólították a vörös csapatokat hogy Szarvaskőt és
Felnémetet ürítsék ki. Azt válaszoltál nekik hogy nem fogják ki
úríteni. A következőket írják a Hadműveleti Naplóba: ˝ A Del.
(délelött szerk.) 10 óráig kisebb cseh támadást vertek vissza.
Salgótarjántól északkeletre egy kisebb cseh támadást vertünk
vissza. Állítólag a cseh csapatok Csap felé eltolásban vannak.˝
Engedélyezték az úszóaknákat az ellenséges hajók ellen
Utasították a 3.hadosztályt, hogy a 6.hadosztály támadásánál
f.hó 12-én vagy 13-án csatlakozzon. A diósgyőri munkások
-2000 ember- Emődre menekült. Részükre se fegyvert,se fel-
szerelést nem tudtak biztosítani,ezért őket Budapestre a Had-
ügyi Biztosság rendelkezésére bocsájtották. Meg lell jegyezni
hogy a Vörös Hadsereg naplója mely 1919 április 11-július 31
között íródott. Nagy vonalakban használhatók a benne írtak.
Bár nem minden részletében tükrözi, egyes vonatkozásokban
pedig egyenesen megmásítja a történelmi valóságot. Ennek
ellenére fontos kor dokumentum.
Nézzük meg hogy hogy is állt az északi front. A magyar erőt
az 1., 5. és 4. hadosztályok 28 zászlóalja és 14 ütege jelen-
tette. szemben a cseh hadsereg négy hadosztályával és négy
önálló dandárával, mely 85 zászlóaljat és 24 üteget tett ki.
ez háromszoros túlerőt jelentett. Az arányok nem tükrözik pon-
tosan az erőviszonyokat, mivel a vörös csapatok általában nem
érték el a harckészültség szintjét. A csapatok vesztesége az 50-
60 %-ot is elérte, a március 25-tól április közepéig eltelt időszak-
ban alakult 73 zászlóaljból és 34 ütegből április 16-tól május 1-ig
megsemmisült vagy felbomlott 28 zászlóalj és 6 üteg, a csapa-
tok kb. 1/3-ad része. A megmaradt csapatok harci értéke is cse-
kély volt. E mellett demoralizált és fegyelmezetlen volt. A Forra-
dalmi Kormányzótanács május 3-án kiadta a munkásosztály ál-
talános mozgósításáról, május 5-én pedig a Vörös Hadsereg új-
já szervezéséről szóló rendeletét. Ennek értelmében szétválasz-
tották a működő hadsereg és a hátországi katonai ügyek irányí-
tását. A hátországi intézetek, alakulatok felett a Hadügyi Nép-
biztosság rendelkezett, amely ezen kívül a hadsereg utánpótlá-
sát is szervezte. A hadműveletek egységes irányítása érdekében
a Keleti hadsereg parancsnokságából megalakult a Vörös Hadse-
reg Parancsnoksága. Főparancsnoka Böhm Vilmos, vezérkari
főnöke Stromfeld Aurél ezredes lett. Bőhm kiválasztásánál a
politikai szempontok domináltak, Stromfeldre kiváló katonai ké-
pessége miatt volt szüksége a hadsereg vezetésének. A kettejük
közöti nézeteltérések már az első napokban megmutatkoztak.
A kialakult kritikus helyzetben Böhm- mint a Keleti Hadsereg
parancsnoka- a katonai ellenállás beszüntetése, a fegyver letétel
mellett foglalt állást. Stromfeld ezzel szemben a harc egyértelmű-
a harc folytatása mellett szállt síkra, a legválságosabb helyzetben
is bízott a harc sikerében és állította, ha felfegyverzik a munká-
sokat, ezekből az új egységekből három hét alatt ütőképes had-
sereget teremt. Böhm kapituláns magatartásával nem értett e-
gyet, május 2-án a harc folytatására adott parancsot. Természe-
tesen Böhm Vilmos könyvében ezekről mélyen hallgatott. Saját
magát pozitív színekben tüntette fel. Stromfeld Aurélról pozití-
van ír. A Forradalmi Kormányzótanács felhívását követően
napokon belül tízezrek jelentkeztek a hadseregbe. Zömmel azok,
akik végig harcolták a világháborút, csakúgy a legénység, mint
a hivatásos tisztek. Cselekedetüket nem annyira a proletárdikta-
túra iránt érzett szimpátiájuk, mint inkább a haza megvédése mo-
tiválta. A munkások tömeges jelentkezése lehetővé tette egy nem
túl nagy, de a korábbinál megbízhatóbb és ütőképesebb fegyve-
res erő felállítását. A szervezés irányítása Stromfeld feladata volt,
aki céltudatos, kemény munkával két hét alatt olyan harcoló had-
sereget hozott létre, amely készen állt az ellentámadás megkezdé-
sére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)