60
Budapestről Szegedre érkezett Kunék jóváhagyásával a béketár-
gyalásokon résztvevő amerikai bizottság helyettes képviselője
Philipp Brown professzor jelentkezett a Magyarországi Hds. elő-
örseinél. Szeretné tisztázni hogy mik az antant szándékai a kom-
munista kormányt illetőleg. Elmondta, hogy Kun hajlandó lenne
lemondani a hatalomról, avval a föltétellel, hogy amennyiben az
antant Budapestet megszállná, mindenek előtt a román kormány-
tól olyan biztosítékot kapjon, hogy nem éri bántódás a kormány
tagjai, hiszen kormánya csak politikai tetteket követett el. Ellen-
kező esetben végsőkig tartó ellenállást fog hirdetni,és akkor ne-
héz lesz majd a vörösgárdistákat megakadályozni abban, hogy
ne kövessenek el túlkapásokat. Azt is közölte D´Esperay-val,
hogy Segré tábornok által kiküldött, olasz tisztekből álló kül-
döttség érkezett Budapestre május 4-én. A küldöttséh állítólag
felszólította lemondásra, valamint arra, hogy olasz vezetéssel
a csehek szállják meg Budapestet. Erre nemet mondott Kun.
Szerinte kívánatos lenne Mielőbb megszállni Budapestet és
véget vetni a vörösgárdisták hatalmának, amely bármelyik pil-
lanatban rémuralmat vezethet be. A megszállást hamar végre
lehetne hajtani, mivel a szociáldemokraták mellette vannak.
Május 6-án megalakult Aradon a Károlyi Gyula vezette ideg-
lenes kormány. Nagyszebenben székelő erdélyi román kormny
is kedvezően fogadta a magyar kormány megalakulását.Aradon
nyugalom volt. A szerbek viszont nem voltak hajlandók velük
szóba állni,mivel a régi rend urainak tartották őket.És nem
kértek semmiféle Habsburg restaurációból sem.
A szövetséges és társult hatalmak tanácsa nevében
Clemenceau-tól- igaz még május 1-én- felszólította a meghatal-
mazott magyar követeket, hogy május 15-én csütörtök esete
Saint-Germain-en-Laye-ben, hogy megvizsgálják a szövetséges
és társult hatalmakkal együtt a békefeltételeket. Ezeknek kérik
számát,nevét és rangját. Valamit a kíséretükben lévő személye-
kéét is.
A tanácshatalom nehéz helyzetbe került és nem maradt más hát-
ra, mint lemondani,vagy ellenállni.Mint ahogy ezt Kun Béla java-
solta a budapesti munkás és katona tanács május 2.i ülésén.
Hiszen az egész Tiszántúl román kézen van. A csehek északon
foglaltak el területeket. A maradék ország területe egyre szűkül
tartottak attól hogy a románok megindulnak. Szolnoknál meg
futamodtak maga Kun mondta hogy részegen jöttek visszafelé.
Ez az 1. és 5 hadosztály volt.
A Seidler vezette zászlóalj kitartott annak ellenére hogy déli
szárnyról elszaladtak. A Budapest felé jövőket pedig lefegyve-
rezték. Gyakorlatilag a tiszai fronton egy szedett-vedett had-
sereg volt. Teljesen alkalmatlanok egy komolyabb támadásnál.
Ha azt akarták hogy a diktatúra fenn maradjon ezt a politikát
nem lehetett tovább folytatni. Ha Budapest elvész, minden el-
vész. Idézem Kunt: ˝ Azt is mondom Önöknek, hogy a munkás-
zászlóaljakban nincs meg az a harckészség, amilyen harckészsé-
get látni kellene, hogy Budapest megmentésén gondolkodhassunk.
Kétféle felfogás van, elvtársaim. Az egyik felfogás az, amely a
diktatúráról való ideiglenes lemondást javasolja, a másik felfo-
gás az, amely azt mondja,küzdjünk az utolsó csepp vérig. Küzd-
jünk addig, ameddig egy talpalatnyi föld marad Szovjet-Magyar-
országból. ...Küzdeni kell a proletariátus diktatúrájanak fenntar-
tásáért.˝ Kun azzal is tisztában volt, hogy hatalmukat nem soká-
ig tudják fenntartani.Ahhoz nincs elegendő ember és nem Orosz-
ország vagyunk. De mivel nem mondhatnak le a hatalmukról e-
zért nem marad más hátra mint védekezni. Budapestet nem ad-
hatják fel. Látni kell hogy nincs hátország ahova vissza lehetne
vonulni. Másik lehetőség hogy meg kell keresni a gyenge pontot,
ahol támadni lehet az ellenséget.Voltak akik még a világforrada-
lomban reménykedtek, voltak akik Leninben és a vörös csapatok-
ban mint Bokányi Dezső. Mindenből hiányvolt és mint voltak
olyanok akik azt mondta hogy ˝...Magával a lelkesedéssel, ma-
gával az önfeláldozással a románt leverni nem lehet.Nekünk
fegyver kell.˝ Mondta Schramm Gyula.
A helyzet az északi fronton kezdett kritikussá válni, Május 7-én
felszólították az Nógrád megyében lévő csapatokat hogy adják
meg magukat. Mint fentebb írtam május 3-án Bajatz és Róth
plusz 70 ember a szepesi zászlóaljból átált a csehekhez. Fontos
feladat volt hogy a csehek ne tudjanak még beljebb hatolni. A
6.hadosztály Szentjakab és Pétervására közt lévő összes csapa-
tok fölött át vette a parancsnokságok.Szécsénynél május 9-e
du-ig harcok folytak. Úgy szintén Pétervásárnál Egertől észak-
keletre,
2014. május 29., csütörtök
2014. május 28., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 59
59
Hogy Kun Béláéknak mennyire nem volt fontos az ország azt az
a jegyzék tartalmazza melyet a világ össze munkáspártjához,a
cseh-szlovák, román és jugoszláv kormányokhoz intézett.
˝ A magyar forradalmi tanácsok kormányának nevében van sze-
rencsém önöknek bejelenteni, hogy az önök által megfogalmazott
összes területi-nemzeti követelést fönntartás nélkül elismerjük.
Önök követeléseiket azon vágyaikra alapozzák, hogy véget ves-
senek az évszázados szolgaságnak, amelyben a magyar uralko-
dó osztályok az önök népeit tartották. Eképpen önök hitük sze-
rint e népek érdekében és akaratuknak megfelelően munkálkodnak.
A korábbi kormány nem fogadta el az önök javaslatát, és kitartott
a történelmi jog mellett, amely az új elnyomottak jogával szemben
a régi elnyomottak jogát érvényesíti. Mi, kormányzatunk első
napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepé-
lyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi sérthetetlenség
alapján, és ezzel közvetlenül is az önök tudomására hozzuk,
hogy minden területi-nemzeti követelésüket fönntartásnélkül
elismerjük. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések a-
zonnali megszüntetését, a belsőügyeinkbe való be nem avatko-
zást, és részünkről mi sem fogunk az önök ügyeibe bele avat-
kozni...szabat átmenő forgalmat, a két ország gazdasági érde-
keinek megfelelő gazdasági egyezmények megkötését.
Ezzel önöknek minden nemzeti kívánsága teljesült. Nemzeti
törekvéseik megvalósításához egyetlen csöpp vért sem kell
ontaniuk, egyetlen katona életét sem kell föláldozniuk, békés
vidékekre nem kell a háború pusztításait rászabadítaniuk. Az
önök népeit elnyomó osztályok egyben a mi népünk dolgozó
tömegeinek elnyomói is voltak. A nemzeti fölszabadítás jogá-
nak megadásával egy időben saját társadalmi fölszabadulásun-
kat is megvalósítottuk az osztályuralom alól. Fölszabadítottuk
magunkat, és nem akarunk újból az elnyomók igájába kerülni.
Belső berendezkedésünket saját személyes ügyünknek tekintjük.
Úgy gondoljuk, hogy ilyen körülmények között azonnal békét
köthetünk. Várom válaszukat.
Kun külügyi népbiztos.˝
Amikor ezeket tudomásukra hozzuk, arra kívánjuk fölhívni a
figyelmet, hogy mostantól kezdve nincs olyan nemzeti érdek,
amely igazolhatná a háború folytatását. Többé nem lehet semmi
kétség arra nézve, hogy az említett kormányok a háborút foly-
tatva a saját maguk által hirdetett nemzeti érdekekkel kerülnek
szembe. Ha háború ennek ellenére tovább folyik, az csak ide-
gen érdekekért, külföldi érdekekért és mindenekelőtt a magyar
uralkodó osztályok érdekeiért történhet.
A forradalmi kormányzó tanács nevében:
Kun külügyi népbiztos.˝
Ha most elkezdjük boncolgatni a fenti szöveget, világossá vá-
lik hogy Kun a hatalom megtartása érdekében kész volt min-
dent feláldozni. Az egy cseppet sem érdekelte őket hogy a meg-
szállt területeken hogy s mi módon bánnak a magyarokkal.
Belement abba hogy az országot gazdasági hátterétől teljesen
megfosszák. Egyszerűen nem akarta látni és teljes tévedésben
volt abból kifolyólag, hogy a magyar volt uralkodóosztály ér-
dekeiért háborúznak. A háborút azért folytatták hogy minél na-
gyobb területeket szerezzenek meg és katonailag szétzúzzák a
bolsevik rendszert. Hogy ne legyen magyar veszély. Teljesen té-
vesen értelmezte ezen országok nemzeti felszabadító harcát.
A szövetségeseknek is az volt a céljuk hogy Kunt és bandáját
eltüntessék a politika porondjáról és őket egy demokratikusabb
kormányzat váltsa akikkel alá lehet írni a békeszerződést.
Katonailag és gazdaságilag és politikailag is nehéz helyzetben
voltak Kunék. Reménykedtek hogy kitör a világforradalom.
Európa népeinek nagy többsége nem akart forradalmat és bol-
sevizmust. Próbálták menteni amit nem lehetett.
Hogy Kun Béláéknak mennyire nem volt fontos az ország azt az
a jegyzék tartalmazza melyet a világ össze munkáspártjához,a
cseh-szlovák, román és jugoszláv kormányokhoz intézett.
˝ A magyar forradalmi tanácsok kormányának nevében van sze-
rencsém önöknek bejelenteni, hogy az önök által megfogalmazott
összes területi-nemzeti követelést fönntartás nélkül elismerjük.
Önök követeléseiket azon vágyaikra alapozzák, hogy véget ves-
senek az évszázados szolgaságnak, amelyben a magyar uralko-
dó osztályok az önök népeit tartották. Eképpen önök hitük sze-
rint e népek érdekében és akaratuknak megfelelően munkálkodnak.
A korábbi kormány nem fogadta el az önök javaslatát, és kitartott
a történelmi jog mellett, amely az új elnyomottak jogával szemben
a régi elnyomottak jogát érvényesíti. Mi, kormányzatunk első
napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepé-
lyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi sérthetetlenség
alapján, és ezzel közvetlenül is az önök tudomására hozzuk,
hogy minden területi-nemzeti követelésüket fönntartásnélkül
elismerjük. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések a-
zonnali megszüntetését, a belsőügyeinkbe való be nem avatko-
zást, és részünkről mi sem fogunk az önök ügyeibe bele avat-
kozni...szabat átmenő forgalmat, a két ország gazdasági érde-
keinek megfelelő gazdasági egyezmények megkötését.
Ezzel önöknek minden nemzeti kívánsága teljesült. Nemzeti
törekvéseik megvalósításához egyetlen csöpp vért sem kell
ontaniuk, egyetlen katona életét sem kell föláldozniuk, békés
vidékekre nem kell a háború pusztításait rászabadítaniuk. Az
önök népeit elnyomó osztályok egyben a mi népünk dolgozó
tömegeinek elnyomói is voltak. A nemzeti fölszabadítás jogá-
nak megadásával egy időben saját társadalmi fölszabadulásun-
kat is megvalósítottuk az osztályuralom alól. Fölszabadítottuk
magunkat, és nem akarunk újból az elnyomók igájába kerülni.
Belső berendezkedésünket saját személyes ügyünknek tekintjük.
Úgy gondoljuk, hogy ilyen körülmények között azonnal békét
köthetünk. Várom válaszukat.
Kun külügyi népbiztos.˝
Amikor ezeket tudomásukra hozzuk, arra kívánjuk fölhívni a
figyelmet, hogy mostantól kezdve nincs olyan nemzeti érdek,
amely igazolhatná a háború folytatását. Többé nem lehet semmi
kétség arra nézve, hogy az említett kormányok a háborút foly-
tatva a saját maguk által hirdetett nemzeti érdekekkel kerülnek
szembe. Ha háború ennek ellenére tovább folyik, az csak ide-
gen érdekekért, külföldi érdekekért és mindenekelőtt a magyar
uralkodó osztályok érdekeiért történhet.
A forradalmi kormányzó tanács nevében:
Kun külügyi népbiztos.˝
Ha most elkezdjük boncolgatni a fenti szöveget, világossá vá-
lik hogy Kun a hatalom megtartása érdekében kész volt min-
dent feláldozni. Az egy cseppet sem érdekelte őket hogy a meg-
szállt területeken hogy s mi módon bánnak a magyarokkal.
Belement abba hogy az országot gazdasági hátterétől teljesen
megfosszák. Egyszerűen nem akarta látni és teljes tévedésben
volt abból kifolyólag, hogy a magyar volt uralkodóosztály ér-
dekeiért háborúznak. A háborút azért folytatták hogy minél na-
gyobb területeket szerezzenek meg és katonailag szétzúzzák a
bolsevik rendszert. Hogy ne legyen magyar veszély. Teljesen té-
vesen értelmezte ezen országok nemzeti felszabadító harcát.
A szövetségeseknek is az volt a céljuk hogy Kunt és bandáját
eltüntessék a politika porondjáról és őket egy demokratikusabb
kormányzat váltsa akikkel alá lehet írni a békeszerződést.
Katonailag és gazdaságilag és politikailag is nehéz helyzetben
voltak Kunék. Reménykedtek hogy kitör a világforradalom.
Európa népeinek nagy többsége nem akart forradalmat és bol-
sevizmust. Próbálták menteni amit nem lehetett.
2014. május 27., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1919-1920 58
58
Feltűzött szuronnyal rohamra indultak a vörösök. A komáromi
oldalon rakétát lőttek fel és elszabadult a pokol. A cseh tüzérség
és a géppuskások golyózáport zúdítottak a vörösökre, majd záró
tüzet a másik végén hogy ne tudjanak elmenekülni. A magyarok
között kitört a pánik, délről eltaláltak egy cseh lőszer raktárat.A
támadás tellesen balul sült el. Mayert és társait akik a bozótosba
próbáltak elrejtőzni, a cseh katonák rájuk akadtak és a helyszínen
agyonlőtték őket. Akik menekülni próbáltak azokat futás közben
lőtték le. A vérfürdő híre az Győrbe is eljutott hiába ünnepeltek
május 1-én. De már csak formális volt hogy lefújták az ünnepsé-
get. A felelősséget egyedül Mayerra hárították, holott erről tár-
gyaltak Bécsben szlovák kommunistákkal. A városi direktórium
is tudott róla hogy mi készül. A két legfőbb győri bolsevista
Wajdits Béla kormányzótanácsi biztos és Nagy István párttitkár
részletesen foglakozott a bécsi szlovák kommunisták kérésével.
Nagy István ez ügyben még Szamuelyvel is tárgyalt, mint sze-
mélyes ismerősével. Természetesen a győri direktóriumra hárí-
tották a felelősséget és ezért az egész vezetésnek le kellett mon-
dania. A halottak száma megbecsülhetetlen, több százra tehető.
100-300 fő körüli, 99 embert temettek el a katolikus temetőbe
tömegsírba. A csehek a harcok lezárulta után 18 közöttük egy
15 éves és három 19 éves foglyot végeztek ki. A kijárási tilalom
alatt pedig egy 12 éves gyereket lőttek agyon. Kassán is volt
hasonló eset. És más Felvidéki településeken is történtek atro-
citások a magyarokkal szemben. Ezekről egy árva szó nincs
mikor Magyarországot darabolják. Még Smuts sem szól ezek-
ről. Lehet felelőtlennek mondani Mayert és társait hogy ők va-
lójában csak a kommunizmust akarták terjeszteni. De a lénye-
gen ez mit sem változtat. E közben Miskolcon felbomlik a front
míg másutt május 1-jéznek. E napon Sajószentpéteren megtör-
ténik Miskolc átadása a cseheknek.
A jegyzőkönyv tartalma a következő:
˝ JEGYZÓKÖNYV
Fölvették 1919 május 1-én Sajószentpéteren Miskolc város
átadásának feltételeiről, egyrészről Miskolc város polgármeste-
rével, dr. Szentpály Istvánnal, Mauks Sándorral, dr. Dévényi
Miklóssal és dr. Hobodai Sándorral,
másrészről Cagas Method és Podhrádszky Frantisek ( akik a
32. cseh-szlovák tüzérezred őrnagyai) urakkal.
Miután Miskolc városát a holnapi nappal a vörös katonaság ki-
üríti, a fentnevezett urak eljöttek hogy a várost a következő kí-
vánságok teljesítése fejében a csehszlovák csapatoknak át adják:
A város átadása május 2-án történik a városi téglagyárban a vá-
rostól északra körülbelül másfél kilométernyire, a Miskolctól Sa-
jószentpéterre vezető országúton, közép-európai számítás sze-
rint 2 órakor. A város politikai vezetése ideiglenesen az eddigi
hatóság kezén marad ( amelyek március 21-e előtt működésben
voltak), természetesen katonai ellenőrzés mellett és mindaddig,
amíg a cseh-szlovák kormányzóság új hatóságot nem állít fel.
Megtorló intézkedéseket senkivel szemben nem foganatosítanak,
sem a vezetők sem a lakosság ellen.
A városnak élelmiszerrel, valamint szénnel való ellátásáról a gáz-
és villanyművek számára gondoskodni fognak.
Miskolc városában jogosulatlan rekvirálások nem fognak meg-
engedni; mindarról ami a csapatok számára szükséges, a város
vezetősége útján fognak gondoskodni, s az árát a katonai ható-
ságok az előzőleg megállapított maximális árakon fogják ki e-
gyenlíteni.
A miskolci magyar újságok cenzúra alatt megjelenhetnek.
Mindezen intézkedések a Diósgyőri-Vasgyárra is vonatkoznak.
A cseh-szlovák hadseregnek e jegyzőkönyvben aláírt képvise-
lői beleegyeznek a felsorolt feltételekbe, a magasabb katonai pa-
rancsnokságok által esetleg kívánt lényegtelen változtatások Mis-
kolc város képviselőinek a város átadásakor lesznek tudomásá-
ra hozva.
Berekesztetett és aláíratott Sajószentpéter,1919, május 1.
Cagas Method őrnagy,
Szentpály István,
Podhrádszky Frantisek őrnagy,
Mauks Sándor,
dr. Dévényi Miklós,
dr. Hobodai Sándor ˝
A várost Piccioni olasz tábornok 6-ik hadosztálya szállták meg. Csonka-Magyarország északi földjén a cseh megszállóknak
kisebb volt a hatásuk mint az oláhok ittlétének.A néhány hét
amíg a megszállott északi területen voltak károkat okoztak és
túlkapásokat is de ezek az oláhokhoz képest kisebb volt. De
ez nem rajtuk múlott, hiszen volt olyan hely Sajószentpéter,
ahol az ő csapataik teljes vadsággal tomboltak. Természetesen
nekik is voltak területi és gazdasági igényeik megszállott cson-
ka hazánkból.
A cseh megszállás kárait a végén fogom közölni.
De ezelőtt április 27-én Hennocque tábornok csapatai április 27-
én támadást kezdtek. Feladatuk a Ruszin vidék elfoglalása és a
románokkal való összeköttetés megteremtése volt. A nyugati
csoportnak az Ipoly torkolatától az Ondava és Tapoly völgyéig
terjedő arcvonal szakasz teljes szélességében kellett előnyomul-
nia. Hennocque csoportja április 29-én már Csapig jutott, 30-án
pedig elérte Munkácsot, ahol majdnem összecsapás robbant ki
a szövetséges román és csehszlovák alakulatok között. Magának
Foch marsallnak kellett közbelépnie, és meghatároznia a két had-
sereget elválasztó vonalat.
Salgótarján térségében a 3.hadosztály kötelékébe tartozó 80.dan-
dár védett. Április második felében a dandár néhány alakulatát a
keleti frontra szállították, így még kevésbé tudta tartani a 70 ki-
lométeres frontszakaszt. A támadó II.csehszlovák dandár össz-
létszáma megközelítette a 7000 főt, ez csaknem háromszorosa
volt a 80. dandár állományának. Május 2-ig a balszárnyon a II.
cseh dandár elérte Rimaszécset, ahol felvette az érintkezést a 6.
csehszlovák hadosztály jobb szárnyával. Ugyanezen a napon a
dandár középen előnyomult főerői elfoglalták Jánosit, és foly-
tatták támadásukat Feled irányában. A jobb szárnyon támadó
oszlop bevonult Guszonára, és Nagydarócra. A cseh csapatok
szinte ellenállás nélkül foglalták el egyik település után a másikat.
Az ellenség egyre közelebb került Salgótarjánhoz. Ekkor április
30-án küldi azt az ominózus táviratot Wilsonnak, amelyben elis-
meri a csehek,románok és jugoszlávok területi igényeit.
Közben az országban folyik a vörös terror sok embert lőnek
agyon,végeznek ki. Megindul a meg nem szállt területek külön-
böző helyein az ellenforradalmi szervezkedés.
Május 3-án Bajatz százados és Róth főhadnagy a kővári hídon,
a hídőrség egy részével átszökött a csehekhez. Délután 16 óra-
kor a Balassagyarmatot nagy erejű támadás éri, de a város
munkássága és vasutassága, a vörös őrség és a vörös katonaság
visszaverte az ellenséget.
És ilyen helyzetben tárgyalnak az ország sorsáról a szövetséges
és társult hatalmak képviselői akiknek igazából szavuk se nagyon
volt arra ,hogy keményebben lépjenek fel a cseh és oláh szövet-
ségeseik tombolása ellen. A cseh csapatokat is csak mérsékletre
szólították fel.
Feltűzött szuronnyal rohamra indultak a vörösök. A komáromi
oldalon rakétát lőttek fel és elszabadult a pokol. A cseh tüzérség
és a géppuskások golyózáport zúdítottak a vörösökre, majd záró
tüzet a másik végén hogy ne tudjanak elmenekülni. A magyarok
között kitört a pánik, délről eltaláltak egy cseh lőszer raktárat.A
támadás tellesen balul sült el. Mayert és társait akik a bozótosba
próbáltak elrejtőzni, a cseh katonák rájuk akadtak és a helyszínen
agyonlőtték őket. Akik menekülni próbáltak azokat futás közben
lőtték le. A vérfürdő híre az Győrbe is eljutott hiába ünnepeltek
május 1-én. De már csak formális volt hogy lefújták az ünnepsé-
get. A felelősséget egyedül Mayerra hárították, holott erről tár-
gyaltak Bécsben szlovák kommunistákkal. A városi direktórium
is tudott róla hogy mi készül. A két legfőbb győri bolsevista
Wajdits Béla kormányzótanácsi biztos és Nagy István párttitkár
részletesen foglakozott a bécsi szlovák kommunisták kérésével.
Nagy István ez ügyben még Szamuelyvel is tárgyalt, mint sze-
mélyes ismerősével. Természetesen a győri direktóriumra hárí-
tották a felelősséget és ezért az egész vezetésnek le kellett mon-
dania. A halottak száma megbecsülhetetlen, több százra tehető.
100-300 fő körüli, 99 embert temettek el a katolikus temetőbe
tömegsírba. A csehek a harcok lezárulta után 18 közöttük egy
15 éves és három 19 éves foglyot végeztek ki. A kijárási tilalom
alatt pedig egy 12 éves gyereket lőttek agyon. Kassán is volt
hasonló eset. És más Felvidéki településeken is történtek atro-
citások a magyarokkal szemben. Ezekről egy árva szó nincs
mikor Magyarországot darabolják. Még Smuts sem szól ezek-
ről. Lehet felelőtlennek mondani Mayert és társait hogy ők va-
lójában csak a kommunizmust akarták terjeszteni. De a lénye-
gen ez mit sem változtat. E közben Miskolcon felbomlik a front
míg másutt május 1-jéznek. E napon Sajószentpéteren megtör-
ténik Miskolc átadása a cseheknek.
A jegyzőkönyv tartalma a következő:
˝ JEGYZÓKÖNYV
Fölvették 1919 május 1-én Sajószentpéteren Miskolc város
átadásának feltételeiről, egyrészről Miskolc város polgármeste-
rével, dr. Szentpály Istvánnal, Mauks Sándorral, dr. Dévényi
Miklóssal és dr. Hobodai Sándorral,
másrészről Cagas Method és Podhrádszky Frantisek ( akik a
32. cseh-szlovák tüzérezred őrnagyai) urakkal.
Miután Miskolc városát a holnapi nappal a vörös katonaság ki-
üríti, a fentnevezett urak eljöttek hogy a várost a következő kí-
vánságok teljesítése fejében a csehszlovák csapatoknak át adják:
A város átadása május 2-án történik a városi téglagyárban a vá-
rostól északra körülbelül másfél kilométernyire, a Miskolctól Sa-
jószentpéterre vezető országúton, közép-európai számítás sze-
rint 2 órakor. A város politikai vezetése ideiglenesen az eddigi
hatóság kezén marad ( amelyek március 21-e előtt működésben
voltak), természetesen katonai ellenőrzés mellett és mindaddig,
amíg a cseh-szlovák kormányzóság új hatóságot nem állít fel.
Megtorló intézkedéseket senkivel szemben nem foganatosítanak,
sem a vezetők sem a lakosság ellen.
A városnak élelmiszerrel, valamint szénnel való ellátásáról a gáz-
és villanyművek számára gondoskodni fognak.
Miskolc városában jogosulatlan rekvirálások nem fognak meg-
engedni; mindarról ami a csapatok számára szükséges, a város
vezetősége útján fognak gondoskodni, s az árát a katonai ható-
ságok az előzőleg megállapított maximális árakon fogják ki e-
gyenlíteni.
A miskolci magyar újságok cenzúra alatt megjelenhetnek.
Mindezen intézkedések a Diósgyőri-Vasgyárra is vonatkoznak.
A cseh-szlovák hadseregnek e jegyzőkönyvben aláírt képvise-
lői beleegyeznek a felsorolt feltételekbe, a magasabb katonai pa-
rancsnokságok által esetleg kívánt lényegtelen változtatások Mis-
kolc város képviselőinek a város átadásakor lesznek tudomásá-
ra hozva.
Berekesztetett és aláíratott Sajószentpéter,1919, május 1.
Cagas Method őrnagy,
Szentpály István,
Podhrádszky Frantisek őrnagy,
Mauks Sándor,
dr. Dévényi Miklós,
dr. Hobodai Sándor ˝
A várost Piccioni olasz tábornok 6-ik hadosztálya szállták meg. Csonka-Magyarország északi földjén a cseh megszállóknak
kisebb volt a hatásuk mint az oláhok ittlétének.A néhány hét
amíg a megszállott északi területen voltak károkat okoztak és
túlkapásokat is de ezek az oláhokhoz képest kisebb volt. De
ez nem rajtuk múlott, hiszen volt olyan hely Sajószentpéter,
ahol az ő csapataik teljes vadsággal tomboltak. Természetesen
nekik is voltak területi és gazdasági igényeik megszállott cson-
ka hazánkból.
A cseh megszállás kárait a végén fogom közölni.
De ezelőtt április 27-én Hennocque tábornok csapatai április 27-
én támadást kezdtek. Feladatuk a Ruszin vidék elfoglalása és a
románokkal való összeköttetés megteremtése volt. A nyugati
csoportnak az Ipoly torkolatától az Ondava és Tapoly völgyéig
terjedő arcvonal szakasz teljes szélességében kellett előnyomul-
nia. Hennocque csoportja április 29-én már Csapig jutott, 30-án
pedig elérte Munkácsot, ahol majdnem összecsapás robbant ki
a szövetséges román és csehszlovák alakulatok között. Magának
Foch marsallnak kellett közbelépnie, és meghatároznia a két had-
sereget elválasztó vonalat.
Salgótarján térségében a 3.hadosztály kötelékébe tartozó 80.dan-
dár védett. Április második felében a dandár néhány alakulatát a
keleti frontra szállították, így még kevésbé tudta tartani a 70 ki-
lométeres frontszakaszt. A támadó II.csehszlovák dandár össz-
létszáma megközelítette a 7000 főt, ez csaknem háromszorosa
volt a 80. dandár állományának. Május 2-ig a balszárnyon a II.
cseh dandár elérte Rimaszécset, ahol felvette az érintkezést a 6.
csehszlovák hadosztály jobb szárnyával. Ugyanezen a napon a
dandár középen előnyomult főerői elfoglalták Jánosit, és foly-
tatták támadásukat Feled irányában. A jobb szárnyon támadó
oszlop bevonult Guszonára, és Nagydarócra. A cseh csapatok
szinte ellenállás nélkül foglalták el egyik település után a másikat.
Az ellenség egyre közelebb került Salgótarjánhoz. Ekkor április
30-án küldi azt az ominózus táviratot Wilsonnak, amelyben elis-
meri a csehek,románok és jugoszlávok területi igényeit.
Közben az országban folyik a vörös terror sok embert lőnek
agyon,végeznek ki. Megindul a meg nem szállt területek külön-
böző helyein az ellenforradalmi szervezkedés.
Május 3-án Bajatz százados és Róth főhadnagy a kővári hídon,
a hídőrség egy részével átszökött a csehekhez. Délután 16 óra-
kor a Balassagyarmatot nagy erejű támadás éri, de a város
munkássága és vasutassága, a vörös őrség és a vörös katonaság
visszaverte az ellenséget.
És ilyen helyzetben tárgyalnak az ország sorsáról a szövetséges
és társult hatalmak képviselői akiknek igazából szavuk se nagyon
volt arra ,hogy keményebben lépjenek fel a cseh és oláh szövet-
ségeseik tombolása ellen. A cseh csapatokat is csak mérsékletre
szólították fel.
2014. május 24., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 57
57
Csallóköz ügyében május 8-i kelettel el látott jegyzőkönyv a kö-
vetkezőket tartalmazza. Május 5-én a külügyminiszterek tanácsa
kérésére a cseh-szlovák ügyek tanácsa összeült, hogy ismételten
tanulmányozzák Cseh-Szlovákia határát a Csallóköz térségében.
A vizsgálat annak a megállapítást célozta, vajon van-e mód arra
hogy - Masaryk elnök Smuts tábornokkal folytatott megbeszé-
lése alkalmával tett fölvetésének megfelelően - a cseh-szlovák
álamot Pozsonnyal szemközt hídfőhöz juttassák Csallóközért
cserébe, amelyet Magyarországhoz csatolnának vissza.
A bizottság megállapított hogy a javaslat elfogadása nem helyén
való.
A korábbi határozatot fönntartják.és a következőkel indokolják.
Cseh-Szlovákia képviselői noha tudtak Smuts kijelentéséről,
továbbra is fönntartják hogy Csallóközt Cseh-Szlovákiához csa-
tolják.
2. A bizottság fölöslegesnek tartja, hogy emlékeztesse azokra
a szoros gazdasági kötelékekre, amelyek Csallóközt Cseh-Szlo-
vákiához fűzik, és amelynek jelentőségére a Legfelsőbb Tanács
elé terjesztett jelentésében már rámutatott.
3. Másfelől a bizottság álláspontja szerint az a megoldás, amely
a cseh-szlovák államot a Duna jobb partján, Magyarországon
valóságos hídfőt képező területhez juttatná, politikai szempont-
ból sokkal sokkal nagyobb nehézséggel járhat, mint az amelyik
Csallóközt hagyja meg nekik.
4. Végül a bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy a Csalló-
közt Cseh-Szlovákiának juttató határozat olyan kompromisz-
szum eredménye, amely pontosan a Cseh-Szlovákiához kerü-
lő magyar nemzetiségű népesség volt hivatott a szigorúan vett
min9mumra csökkenteni. Annak érdekében, hogy az új államot
Csallóköz birtokába juttassa, a bizottság másutt - nevezetesen
az Ipoly térségében - bizonyos magyar többségű területekről
való megfosztására kényszerült, noha ez a Cseh-Szlovákia szá-
mára biztosított gazdasági előnyök csökkenését eredményezte,
amelyek gazdasági fejlődése szempontjából mindamellett a Csal-
lóköznél kisebb jelentőséggel bírnak.
E különböző szempontokat figyelembe véve a bizottság egy-
hangúlag a március 30-án benyújtott jelentésében foglalt dön-
tések fönntartása mellett határozott.
Ha némi bizonytalanság érezhető is Csallóköz kérdésében, és
hogy a csehek jobban jártak volna ha Csallóköz helyett ha ne-
tán Nógrádból haraphattak volna még nagyobbat, a salgótar-
jáni szénmedencére gondolva, így is úgy is Magyarország
járt rosszabbul. A cseh-szlovák uralom alá hajtott magyaro-
k arányát a minimumra csökkenteni. Nehezen hihető mon-
dom még egyszer, hogy a többségében magyarok lakta Csal-
lóköz, cseh akart volna lenni. A gazdasági és stratégiai érde-
kek domináltak. Az senkit sem érdekelt hogy a maradék Ma-
gyarország védtelenné vált, és gazdaságilag is kiszolgáltatott
lett.
Amiről nem esett szó az pedig a megszállók terrorja. A ma-
gyarok ellen elkövette gyilkosságok,sortüzek.
A pozsonyi sortűzhöz hasonló eset volt Zselízen 1919.áp-
rilis 23-án a magyar lakosság itt is tiltakozott a cseh meg-
szállás ellen. Nemzeti színű zászló alatt vonulva nemzeti
dalokat énekeltek a város Fő utcáján, amikor a cseh légio-
nárius rendfentartók tüzet nyitottak az emberekre öt áldo-
zatot követelt. Emléktábla is megemlékezik róluk. A másik
ilyen a komáromi vérfürdő mely május 1-én volt.Az ok a dél
felől indított magyar támadás volt. 17-22 éves fiatalok akik
nem nyugodhattak bele hogy a várost kettévágják indították
a támadást. Az Erzsébet-szigetre menekültek a verség után.
A vállalkozás egy győri vagongyári kommunistától Mayer La-
jos mérnöktől indult ki. Ő ragaszkodott a végrehajtáshoz.
A szőnyi pályaudvaron négy mozdony fúst felhőbe borította
az környéket.Műszaki katonák a sötétség,köd és füst védelme
alatt csónakokkal mentek a túloldalra elvágva az aknák gyújtó
zsinórját. Míg itt dolgoztak a katonák,addig a győri fiatalok azon
tanácskoztak hogy átmenjenek e vagy se. Nagy volt a csend.
Azt hitték hogy a cseheket megnyerték ügyüknek. Hol ott erről
szó sem volt. A csehek április 30-án azon dolgoztak hogy meg-
előzzenek bármiféle támadást. A szervezett munkás vezetőket
letartóztatták, a megbízhatatlan katonákat leváltották. a ágyúk
csöveit az Erzsébet-szigetre irányították. A Duna part pedig vé-
gig volt rakva géppuskákkal. A nagy csendben megindultak a
győri hídon és a csapat mire a híd végére ért meglátták a cseh
őrséget akik megadták magukat.
Csallóköz ügyében május 8-i kelettel el látott jegyzőkönyv a kö-
vetkezőket tartalmazza. Május 5-én a külügyminiszterek tanácsa
kérésére a cseh-szlovák ügyek tanácsa összeült, hogy ismételten
tanulmányozzák Cseh-Szlovákia határát a Csallóköz térségében.
A vizsgálat annak a megállapítást célozta, vajon van-e mód arra
hogy - Masaryk elnök Smuts tábornokkal folytatott megbeszé-
lése alkalmával tett fölvetésének megfelelően - a cseh-szlovák
álamot Pozsonnyal szemközt hídfőhöz juttassák Csallóközért
cserébe, amelyet Magyarországhoz csatolnának vissza.
A bizottság megállapított hogy a javaslat elfogadása nem helyén
való.
A korábbi határozatot fönntartják.és a következőkel indokolják.
Cseh-Szlovákia képviselői noha tudtak Smuts kijelentéséről,
továbbra is fönntartják hogy Csallóközt Cseh-Szlovákiához csa-
tolják.
2. A bizottság fölöslegesnek tartja, hogy emlékeztesse azokra
a szoros gazdasági kötelékekre, amelyek Csallóközt Cseh-Szlo-
vákiához fűzik, és amelynek jelentőségére a Legfelsőbb Tanács
elé terjesztett jelentésében már rámutatott.
3. Másfelől a bizottság álláspontja szerint az a megoldás, amely
a cseh-szlovák államot a Duna jobb partján, Magyarországon
valóságos hídfőt képező területhez juttatná, politikai szempont-
ból sokkal sokkal nagyobb nehézséggel járhat, mint az amelyik
Csallóközt hagyja meg nekik.
4. Végül a bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy a Csalló-
közt Cseh-Szlovákiának juttató határozat olyan kompromisz-
szum eredménye, amely pontosan a Cseh-Szlovákiához kerü-
lő magyar nemzetiségű népesség volt hivatott a szigorúan vett
min9mumra csökkenteni. Annak érdekében, hogy az új államot
Csallóköz birtokába juttassa, a bizottság másutt - nevezetesen
az Ipoly térségében - bizonyos magyar többségű területekről
való megfosztására kényszerült, noha ez a Cseh-Szlovákia szá-
mára biztosított gazdasági előnyök csökkenését eredményezte,
amelyek gazdasági fejlődése szempontjából mindamellett a Csal-
lóköznél kisebb jelentőséggel bírnak.
E különböző szempontokat figyelembe véve a bizottság egy-
hangúlag a március 30-án benyújtott jelentésében foglalt dön-
tések fönntartása mellett határozott.
Ha némi bizonytalanság érezhető is Csallóköz kérdésében, és
hogy a csehek jobban jártak volna ha Csallóköz helyett ha ne-
tán Nógrádból haraphattak volna még nagyobbat, a salgótar-
jáni szénmedencére gondolva, így is úgy is Magyarország
járt rosszabbul. A cseh-szlovák uralom alá hajtott magyaro-
k arányát a minimumra csökkenteni. Nehezen hihető mon-
dom még egyszer, hogy a többségében magyarok lakta Csal-
lóköz, cseh akart volna lenni. A gazdasági és stratégiai érde-
kek domináltak. Az senkit sem érdekelt hogy a maradék Ma-
gyarország védtelenné vált, és gazdaságilag is kiszolgáltatott
lett.
Amiről nem esett szó az pedig a megszállók terrorja. A ma-
gyarok ellen elkövette gyilkosságok,sortüzek.
A pozsonyi sortűzhöz hasonló eset volt Zselízen 1919.áp-
rilis 23-án a magyar lakosság itt is tiltakozott a cseh meg-
szállás ellen. Nemzeti színű zászló alatt vonulva nemzeti
dalokat énekeltek a város Fő utcáján, amikor a cseh légio-
nárius rendfentartók tüzet nyitottak az emberekre öt áldo-
zatot követelt. Emléktábla is megemlékezik róluk. A másik
ilyen a komáromi vérfürdő mely május 1-én volt.Az ok a dél
felől indított magyar támadás volt. 17-22 éves fiatalok akik
nem nyugodhattak bele hogy a várost kettévágják indították
a támadást. Az Erzsébet-szigetre menekültek a verség után.
A vállalkozás egy győri vagongyári kommunistától Mayer La-
jos mérnöktől indult ki. Ő ragaszkodott a végrehajtáshoz.
A szőnyi pályaudvaron négy mozdony fúst felhőbe borította
az környéket.Műszaki katonák a sötétség,köd és füst védelme
alatt csónakokkal mentek a túloldalra elvágva az aknák gyújtó
zsinórját. Míg itt dolgoztak a katonák,addig a győri fiatalok azon
tanácskoztak hogy átmenjenek e vagy se. Nagy volt a csend.
Azt hitték hogy a cseheket megnyerték ügyüknek. Hol ott erről
szó sem volt. A csehek április 30-án azon dolgoztak hogy meg-
előzzenek bármiféle támadást. A szervezett munkás vezetőket
letartóztatták, a megbízhatatlan katonákat leváltották. a ágyúk
csöveit az Erzsébet-szigetre irányították. A Duna part pedig vé-
gig volt rakva géppuskákkal. A nagy csendben megindultak a
győri hídon és a csapat mire a híd végére ért meglátták a cseh
őrséget akik megadták magukat.
2014. május 20., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 56
56
Elmondása szerint a csallóközi küldöttség április 28-án felkeres-
te Masaryk elnököt és előadták neki, hogy Pozsony nincs meg
Csallóköz nélkül és csehek akarnak maradni. De ez előtt már járt
küldöttség az elnöknél április 26-án. Nehezen hihető hogy a több-
ségében magyar lakta Csallóköz, mindenáron cseh-szlovák akart
lenni. ez volt a leghőbb vágyuk. Ez egyszerűen hazugság. Beneš
Masaryknál is aljasabb politikát folytatott. Masaryk is gyűlölte a
magyarokat persze. Lloyd George arra kérte Smuts tábornokot
hogy Masarykkal vitassák meg a cseh-szlovák határok kérdését.
Ennek tanulmányozását követően Smuts tábornok megállapította,
hogy a Csallóközben nagy számú magyar népesség fog rekedni.
Ezt meg említette az elnöknek is,aki elismerte hogy a kérdés vá-
lasztási szempontból veszélyt jelent, de kifejezte abbéli reményét
hogy sikerül megoldást találni. Felhívta a tábornok figyelmét arra,
hogy a fegyverszüneti követelések között nem szerepel Csallóköz,
ez utólag került a követelések jegyzékébe. Jelenleg Cseh-Szlovákia
számára fontosabb Csallóköznél egy Pozsonnyal szembeni hídfő
Pándorfalu irányában.
Nicolson szerint semmiféle félre értés nincs a tábornok és az el-
nök között. Továbbá úgy vélte, hogy Smuts javaslatának nem az
volt a célja hogy elszakítsa Csallóközt Cseh-Szlovákiától, hanem
hogy hídfőhöz juttassa. Mikor Beneš azt nyilatkozza hogy a cseh-
szlovák állam számár a fontosabb a hídfő mint Csallőköz, akkor
ezt a kijelentését a bizottságnak figyelembe kell vennie ezt a kije-
lentését. Laroche az válaszolta, hogy Beneš azt felelte, hogy Po-
zsony csallóköz nélkül nem életképes.
La Rond francia tábornok azt szerette volna tudni, hogy mit ér-
tenek a csehek a hídfőn, mely katonai kifejezés. Milyen okból
van szükségük a cseheknek előretolt állásra?
Eyre Crowne brit delegált azt fejtette ki a válaszában, hogy a cse-
hek nemcsak hídfőt szeretnének a Duna túlpartján, hanem egy
olyan területet, amelynek kiterjedése nagyjából megegyezik
Csallóközével. A kormány arra törekszik-már mint a cseh-hogy
hatalmába vegye a folyót, hogy kikötőt hozhasson létre és
mindkét partján rakpartot építhessen ki. A folyó fölötti ellenőr-
zést akarják megszerezni.
Laroche arrahívta fel a figyelmet, hogy a cseh-szlovák állam
léte szempontjából nagyobb veszélyt jelent, ha hagyják a cse-
heket a folyó túlpartjáról átözönleni, mintha Magyarországtól
a folyóval elválasztják őket. Eyre Crowne azzal egészítette ki,
hogy minden bizonnyal érdekli a bizottságot hogy az Angol
Vöröskereszt bizottsága Cseh-Szlovákiában jelen van. A bi-
zottság elnöke töviről hegyire ismeri az országot, valamint la-
kói gondolkodását, és aki Csallóköz minden zegét zugát-bejár-
ta, azt állította, hogy lakói elleneznek minden Magyarországgal
való egyesülést, és mindenképpen Cseh-Szlovákián belül akar-
nak maradni.
Az eljárást illetően Crownenak az volt a véleménye, hogy a bi-
zottságnak a Legfelsőbb Tanács elé terjesztendő határozatát
célszerű lenne külön indoklással alátámasztani.
Az indok a következő lenne: a cseh-szlovák állam illetékes kép-
viselői nem osztják Masaryk elnökvéleményét, a cseh-szlovák
kormányzat részéről valójában nem érkezett javaslat a bizottság-
hoz.
Másodsorban: véleménye szerint Cseh-Szlovákia számára sokkal
több nehézséggel jár, ha területhez juttatják a Duna jobb partján,
mint ha megkapja Csallóközt.
Az Elnök szükségesnek tartja egy harmadikkal kiegészíteni, ne-
vezetesen azzal, hogy a lakosság kedvezően fogadja Cseh-Szlo-
vákiához való csatolását. A lakosság hangulatára vonatkozó e-
me megállapításának nagyon is meg van a maga jelentősége.
A bizottság a döntést eme három szempont alapján indokolhatja.
Dulles az Egyesült Államok delegáltja, egyetért az első két meg-
állapítással, ám a harmadikat elveti, mivel a lakosság pontos han-
gulatáról nem rendelkeznek megfelelő adatokkal ahhoz, hogy ezt
az érvet fölhasználja.
Laroche azt kérte a jelenlévőktől, emlékezzenek arra, hogy annak
idején, amikor a bizottság Csallőköz kérdését tanulmányozta, gaz-
dasági tekintetben olyan nagy jelentőséget tulajdonított a sziget
Cseh-Szlovákiához való csatolásának, hogy hasonlóképpen ma-
gyarok lakta területeket áldozott föl az Ipoly térségében kockáz-
tatva, hogy - amint az be is következett - ketté vág néhány, Cseh-
Szlovákia belső közlekedési kapcsolatai szempontjából fontos va-
sútvonalakat.
Ezután a z Elnök bejelentette, hogy a bizottság a külügyminisz-
terek tanácsnak eljuttatandó válaszában közölni fogja, hogy fön-
tebb kifejtett indokok miatt, álláspontját továbbra is fönntartja.
Elmondása szerint a csallóközi küldöttség április 28-án felkeres-
te Masaryk elnököt és előadták neki, hogy Pozsony nincs meg
Csallóköz nélkül és csehek akarnak maradni. De ez előtt már járt
küldöttség az elnöknél április 26-án. Nehezen hihető hogy a több-
ségében magyar lakta Csallóköz, mindenáron cseh-szlovák akart
lenni. ez volt a leghőbb vágyuk. Ez egyszerűen hazugság. Beneš
Masaryknál is aljasabb politikát folytatott. Masaryk is gyűlölte a
magyarokat persze. Lloyd George arra kérte Smuts tábornokot
hogy Masarykkal vitassák meg a cseh-szlovák határok kérdését.
Ennek tanulmányozását követően Smuts tábornok megállapította,
hogy a Csallóközben nagy számú magyar népesség fog rekedni.
Ezt meg említette az elnöknek is,aki elismerte hogy a kérdés vá-
lasztási szempontból veszélyt jelent, de kifejezte abbéli reményét
hogy sikerül megoldást találni. Felhívta a tábornok figyelmét arra,
hogy a fegyverszüneti követelések között nem szerepel Csallóköz,
ez utólag került a követelések jegyzékébe. Jelenleg Cseh-Szlovákia
számára fontosabb Csallóköznél egy Pozsonnyal szembeni hídfő
Pándorfalu irányában.
Nicolson szerint semmiféle félre értés nincs a tábornok és az el-
nök között. Továbbá úgy vélte, hogy Smuts javaslatának nem az
volt a célja hogy elszakítsa Csallóközt Cseh-Szlovákiától, hanem
hogy hídfőhöz juttassa. Mikor Beneš azt nyilatkozza hogy a cseh-
szlovák állam számár a fontosabb a hídfő mint Csallőköz, akkor
ezt a kijelentését a bizottságnak figyelembe kell vennie ezt a kije-
lentését. Laroche az válaszolta, hogy Beneš azt felelte, hogy Po-
zsony csallóköz nélkül nem életképes.
La Rond francia tábornok azt szerette volna tudni, hogy mit ér-
tenek a csehek a hídfőn, mely katonai kifejezés. Milyen okból
van szükségük a cseheknek előretolt állásra?
Eyre Crowne brit delegált azt fejtette ki a válaszában, hogy a cse-
hek nemcsak hídfőt szeretnének a Duna túlpartján, hanem egy
olyan területet, amelynek kiterjedése nagyjából megegyezik
Csallóközével. A kormány arra törekszik-már mint a cseh-hogy
hatalmába vegye a folyót, hogy kikötőt hozhasson létre és
mindkét partján rakpartot építhessen ki. A folyó fölötti ellenőr-
zést akarják megszerezni.
Laroche arrahívta fel a figyelmet, hogy a cseh-szlovák állam
léte szempontjából nagyobb veszélyt jelent, ha hagyják a cse-
heket a folyó túlpartjáról átözönleni, mintha Magyarországtól
a folyóval elválasztják őket. Eyre Crowne azzal egészítette ki,
hogy minden bizonnyal érdekli a bizottságot hogy az Angol
Vöröskereszt bizottsága Cseh-Szlovákiában jelen van. A bi-
zottság elnöke töviről hegyire ismeri az országot, valamint la-
kói gondolkodását, és aki Csallóköz minden zegét zugát-bejár-
ta, azt állította, hogy lakói elleneznek minden Magyarországgal
való egyesülést, és mindenképpen Cseh-Szlovákián belül akar-
nak maradni.
Az eljárást illetően Crownenak az volt a véleménye, hogy a bi-
zottságnak a Legfelsőbb Tanács elé terjesztendő határozatát
célszerű lenne külön indoklással alátámasztani.
Az indok a következő lenne: a cseh-szlovák állam illetékes kép-
viselői nem osztják Masaryk elnökvéleményét, a cseh-szlovák
kormányzat részéről valójában nem érkezett javaslat a bizottság-
hoz.
Másodsorban: véleménye szerint Cseh-Szlovákia számára sokkal
több nehézséggel jár, ha területhez juttatják a Duna jobb partján,
mint ha megkapja Csallóközt.
Az Elnök szükségesnek tartja egy harmadikkal kiegészíteni, ne-
vezetesen azzal, hogy a lakosság kedvezően fogadja Cseh-Szlo-
vákiához való csatolását. A lakosság hangulatára vonatkozó e-
me megállapításának nagyon is meg van a maga jelentősége.
A bizottság a döntést eme három szempont alapján indokolhatja.
Dulles az Egyesült Államok delegáltja, egyetért az első két meg-
állapítással, ám a harmadikat elveti, mivel a lakosság pontos han-
gulatáról nem rendelkeznek megfelelő adatokkal ahhoz, hogy ezt
az érvet fölhasználja.
Laroche azt kérte a jelenlévőktől, emlékezzenek arra, hogy annak
idején, amikor a bizottság Csallőköz kérdését tanulmányozta, gaz-
dasági tekintetben olyan nagy jelentőséget tulajdonított a sziget
Cseh-Szlovákiához való csatolásának, hogy hasonlóképpen ma-
gyarok lakta területeket áldozott föl az Ipoly térségében kockáz-
tatva, hogy - amint az be is következett - ketté vág néhány, Cseh-
Szlovákia belső közlekedési kapcsolatai szempontjából fontos va-
sútvonalakat.
Ezután a z Elnök bejelentette, hogy a bizottság a külügyminisz-
terek tanácsnak eljuttatandó válaszában közölni fogja, hogy fön-
tebb kifejtett indokok miatt, álláspontját továbbra is fönntartja.
2014. május 18., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 55
55
Mikor Smuts Budapestre jött, a magyar küldöttség kijelentette
hogy elvben elfogadja Smuts által kijelölt semleges övezetet,
de kérik az 1918 november 13-i fegyverszünet által kijelölt vo-
nalat. Smuts viszont ragaszkodott az általa követeltekhez. A
feltételekre nincs módjuk azonnal válaszolni,mivel előbb a mi-
niszter tanácsot kell összehívni.
A magyarországi helyzetet a jelentés a következőképpen fog-
lalja össze:
Április 10-i távirat szerint a székelyek javaslatát leseperték az
asztalról. Szó sem lehetett arról hogy a székelyek lakta terü-
letek ne kerüljenek román megszállás alá. Ezt elutasították.
Arra hivatkozva hogy erről a békekonferencia dönt. Kételyek
csak a nyugati határt illetően merültek fel Ezen táviratot Pi-
chon francia külügyminiszter küldte Fontenay belgrádi fran-
cia követnek. Ez elég egy értelmű hogy a megszállt területek
magyarsága semmi jóra nem számíthatott,csak az elnyomás-
ra.
A bázeli jugo-szláv sajtóiroda azt közölte április 9-én, hogy
az ország nem működik együtt Magyarország elleni katonai
akciókban,mivel még nem ismerték el a határait. De az álta-
luk megszállt magyar területeken viszont nem éppen embe-
ségükről híresedtek el. Baranyában és Bács.Bodrog megyé-
ben kegyetlenkedtek a lakossággal,fosztogattak. A számla
náluk is minuszos.Egyedül Dél-Magyarországon folytettak
katonai akciót, amit titokban tartottak. Közben a románok
arra készültek hogy a semleges zónát elfoglalják.Ezzel be
nem tartva az egyezményt.
De Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg parancsnoka
a következő sürgős táviratot küldte április 28-án Charpy tá-
bornoknak, a 76.gyalogos hadosztály parancsnokának.
Hogy elkerüljék a románok és szerbek közötti konfliktust
semmi szín alatt nem küldenek szerb csapatokat a Marostól
északra. Tekintve hogy Makó megszállása előnnyel jár, en-
gedélyezte hogy továbbra ia Makón állomásozzon, a hely-
őrség kizárólag franciákból állhat.Következésképpen a Makót
megszállva tartó szerb századot,francia csapatokkal kell felvál-
tani. Közeben a románok április 23-án bevonulnak Debrecenbe,
ahonnan csak 1919márciusában vonultak ki. A hónap végén
viszont már Budapest ellen akartak menni bevonva a támadásba
a cseheket és szerbeket,illetve a franciákat egy ezred erejéig.
Gyorsan kell cselekedni mielőtt a magyar csapatok rendezik so-
raikat,
Május 5-én összeült a cseh-szlovák ügyek bizottsága.
Smuts tábornok azon a véleményen volt,hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához kell csatolni. Masaryk beszámolt sir Eyre Crowe
brit delegátusnak afölötti aggodalmáról, hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához csatolják, nehezen lenne képes ilyen nagyszámú
magyar beolvasztani. Kifejtette azt is, hogy mennyire fontos ne-
kik a dunai hajózás.
Erről a kérdésről Crowe tárgyalt Benešsel és Kramářral akik a
Duna jobb partját is szerették volna. Ám eszük ágában sincs
ennek fejében föladni a Csallóköz iránti igényüket.Crowe azt
is előadta,hogy a cseh-szlovák kormánytól nem érkezett egy-
értelmű javaslat. Ugyanakkor emlékeztetett Benešnek a bizott-
ság előtt elhangzott javaslatára, mely szerint Csallóköz lakosai
nyomatékosan kérik hogy őket a cseh-szlovák állammal egye-
sítsék. Mikor Laroche is felvetette akkor Beneš elbizonytalano-
dott.és azt felelte hogy elképzelhető hogy biztos vannak olyanok,
akik támogatják Cseh-szlovákiában ezt az elgondolást. Ez nem
egyezik meg a cseh-szlovák kormány álláspontjával hogy fel
adják Pozsonnyal szenben Csallóközt. És azt is mondta,hogy
Masaryk nem része a kormányzatnak, nincs része a kormány
irányításában.
Mikor Smuts Budapestre jött, a magyar küldöttség kijelentette
hogy elvben elfogadja Smuts által kijelölt semleges övezetet,
de kérik az 1918 november 13-i fegyverszünet által kijelölt vo-
nalat. Smuts viszont ragaszkodott az általa követeltekhez. A
feltételekre nincs módjuk azonnal válaszolni,mivel előbb a mi-
niszter tanácsot kell összehívni.
A magyarországi helyzetet a jelentés a következőképpen fog-
lalja össze:
Április 10-i távirat szerint a székelyek javaslatát leseperték az
asztalról. Szó sem lehetett arról hogy a székelyek lakta terü-
letek ne kerüljenek román megszállás alá. Ezt elutasították.
Arra hivatkozva hogy erről a békekonferencia dönt. Kételyek
csak a nyugati határt illetően merültek fel Ezen táviratot Pi-
chon francia külügyminiszter küldte Fontenay belgrádi fran-
cia követnek. Ez elég egy értelmű hogy a megszállt területek
magyarsága semmi jóra nem számíthatott,csak az elnyomás-
ra.
A bázeli jugo-szláv sajtóiroda azt közölte április 9-én, hogy
az ország nem működik együtt Magyarország elleni katonai
akciókban,mivel még nem ismerték el a határait. De az álta-
luk megszállt magyar területeken viszont nem éppen embe-
ségükről híresedtek el. Baranyában és Bács.Bodrog megyé-
ben kegyetlenkedtek a lakossággal,fosztogattak. A számla
náluk is minuszos.Egyedül Dél-Magyarországon folytettak
katonai akciót, amit titokban tartottak. Közben a románok
arra készültek hogy a semleges zónát elfoglalják.Ezzel be
nem tartva az egyezményt.
De Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg parancsnoka
a következő sürgős táviratot küldte április 28-án Charpy tá-
bornoknak, a 76.gyalogos hadosztály parancsnokának.
Hogy elkerüljék a románok és szerbek közötti konfliktust
semmi szín alatt nem küldenek szerb csapatokat a Marostól
északra. Tekintve hogy Makó megszállása előnnyel jár, en-
gedélyezte hogy továbbra ia Makón állomásozzon, a hely-
őrség kizárólag franciákból állhat.Következésképpen a Makót
megszállva tartó szerb századot,francia csapatokkal kell felvál-
tani. Közeben a románok április 23-án bevonulnak Debrecenbe,
ahonnan csak 1919márciusában vonultak ki. A hónap végén
viszont már Budapest ellen akartak menni bevonva a támadásba
a cseheket és szerbeket,illetve a franciákat egy ezred erejéig.
Gyorsan kell cselekedni mielőtt a magyar csapatok rendezik so-
raikat,
Május 5-én összeült a cseh-szlovák ügyek bizottsága.
Smuts tábornok azon a véleményen volt,hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához kell csatolni. Masaryk beszámolt sir Eyre Crowe
brit delegátusnak afölötti aggodalmáról, hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához csatolják, nehezen lenne képes ilyen nagyszámú
magyar beolvasztani. Kifejtette azt is, hogy mennyire fontos ne-
kik a dunai hajózás.
Erről a kérdésről Crowe tárgyalt Benešsel és Kramářral akik a
Duna jobb partját is szerették volna. Ám eszük ágában sincs
ennek fejében föladni a Csallóköz iránti igényüket.Crowe azt
is előadta,hogy a cseh-szlovák kormánytól nem érkezett egy-
értelmű javaslat. Ugyanakkor emlékeztetett Benešnek a bizott-
ság előtt elhangzott javaslatára, mely szerint Csallóköz lakosai
nyomatékosan kérik hogy őket a cseh-szlovák állammal egye-
sítsék. Mikor Laroche is felvetette akkor Beneš elbizonytalano-
dott.és azt felelte hogy elképzelhető hogy biztos vannak olyanok,
akik támogatják Cseh-szlovákiában ezt az elgondolást. Ez nem
egyezik meg a cseh-szlovák kormány álláspontjával hogy fel
adják Pozsonnyal szenben Csallóközt. És azt is mondta,hogy
Masaryk nem része a kormányzatnak, nincs része a kormány
irányításában.
2014. május 11., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 54
54
A magyarok elvben elfogadták a semleges övezetet, de kérték,
hogy keleti határát a Marosig vonják vissza. A kérdésről Smuts
beszámolt a békekonferencián. Továbbá a magyarok azt kérték,
hogy a Magyar Köztársaság, Csehország, Románia, Jugo-Szlá-
via, Szerbia és Ausztria tartson konferenciát gazdasági és határ-
kérdések megvitatására.
Smuts tábornok április 4-én a következőket javasolta a Magyar
Tanácsköztársaságnak:
1- A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet
és minden fegyvere erőt a következő vonaltól nyugatra vissza-
vonni. Ez a vonal az ˝Ecke die Maros˝-tól 3 km-re keletre indul
ki és Tótkomlóstól (Tot Komlos), Békéscsabától ( Bekes, Csaba),
Békéstől (Bekes) 3 km-re keltre, majd a berettyószentmártoni
(Berettyo ŕ St Martonne) útkereszteződésen áthaladva Debrecen-
től (Debreczin) 15 km-re keletre húzódik; aztán a vonal északke-
letnek fordulva egy Nagyecsedtől 5 km-re nyugatra eső ponton
halad át, és a Szamos (Samos) folyót e várostól északra éri el.
2- Kivétel nélkül minden román egységnél érvényben marad a
parancs, mely szerint jelenlegi állásukból tilos az előrenyomulás.
3-Az első pontban leírt vonal és a román hadsereg által elfoglalt
jelenlegi fontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő,
amelyet harcoló szövetséges - valószínűleg angol, francia, vala-
mint olasz, és - amennyiben lehetséges -amerikai csapatok fog-
lalnak el.
4- A magyar kormány elfogadja az előző kormány valamint az
antant és a szövetséges erők között 1918. november 13-án meg-
kötött katonai egyezmény föltételeit, kötelezi magát azok tiszte-
letben tartására. Hasonlóképpen elfogadja az 1918. november 3.i
fegyverszünet föltételeit, és betartani szándékozik azokat.
5- A demarkációs vonal magától értetődően a békeszerződés a-
láírásakor a területi... (Nem közölt irat. Nyilván való hogy a ha-
tárvonal kérdését azt a konferencia rendezi. Hunnias)
6- Smuts tábornok javasolni fogja a szövetséges erőknek a
magyar blokád haladéktalan föloldását és néhány, a létfenntar-
tás biztosítása szempontjából szükséges intézkedés jóváhagyá-
sát, beleértve a külföldi eredetű alapvető létszükségleti cikkek-
kek - mindenekelőtt Magyarország számára leginkább nélkülöz-
hetetlen zsír és szén - bevitelének késedelem nélküli engedlye-
zését.
7- Továbbiakban Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban
összegyűlt nagyhatalnaknak, hogy a magyar határoknak a bé-
keszerződésben való rögzítése előtt hívják meg a magyar kor-
mány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia kereté-
ben ismertethetnék a határok kérdésével valamint az összes föl-
merülő gazdasági kérdéssel kapcsolatos nézeteiket. E tanácsko-
zást az egyik nagyhatalom képviselőjének elnökletével és cseh-
szlovák, román, jugo-szláv, német-osztrák képviselők részvé-
telével lehetne összehívni.
A magyar kormány hajlandó volt elfogadni a semleges öveze-
tet oly módosítással, hogy a Smuts által nyugatra kijelölt vo-
nalig, de keletre is, a Maros vonaláig helyezzék át az 1918.no-
vemberi egyezményben meghatározott demarkációs vonalnak
megfelelően melyet időközben Besan tábornok 1938.sz. paran-
csára teljesen önkényesen megváltoztattak súlyos kár okozva
ezzel a magyar gazdaságnak,
A csapataik által kiürítendő területeken amiket aszövetségesek
szállnak meg, a Magyar Tanácsköztársaságot fönn kell tartani,
és nem avatkozhatnak bele az ott lévő társadalmi és gazdasági
életbe. Szerintük magától értetődő hogy Szegeden és Aradon
vissza kell állítani a tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság
ezeken a területeken nem akadályozza a helyi nyelvek haszná-
latát.
Minden határon szabad kereskedelmet követelnek a semleges
övezetbe eső területek, és a Tanácsköztársaság, illetve e terü-
letek és a Román Királyság között.
Szabad átmenő forgalmat a Román királyság által megszállt
erdélyi területeken.
Követelik a blokád haladéktalan és teljes föloldását, valamint
a köztársaság szénellátásának és (gondolom szállításnak a biz.
tosítását.Hunniás)
A magyarok elvben elfogadták a semleges övezetet, de kérték,
hogy keleti határát a Marosig vonják vissza. A kérdésről Smuts
beszámolt a békekonferencián. Továbbá a magyarok azt kérték,
hogy a Magyar Köztársaság, Csehország, Románia, Jugo-Szlá-
via, Szerbia és Ausztria tartson konferenciát gazdasági és határ-
kérdések megvitatására.
Smuts tábornok április 4-én a következőket javasolta a Magyar
Tanácsköztársaságnak:
1- A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet
és minden fegyvere erőt a következő vonaltól nyugatra vissza-
vonni. Ez a vonal az ˝Ecke die Maros˝-tól 3 km-re keletre indul
ki és Tótkomlóstól (Tot Komlos), Békéscsabától ( Bekes, Csaba),
Békéstől (Bekes) 3 km-re keltre, majd a berettyószentmártoni
(Berettyo ŕ St Martonne) útkereszteződésen áthaladva Debrecen-
től (Debreczin) 15 km-re keletre húzódik; aztán a vonal északke-
letnek fordulva egy Nagyecsedtől 5 km-re nyugatra eső ponton
halad át, és a Szamos (Samos) folyót e várostól északra éri el.
2- Kivétel nélkül minden román egységnél érvényben marad a
parancs, mely szerint jelenlegi állásukból tilos az előrenyomulás.
3-Az első pontban leírt vonal és a román hadsereg által elfoglalt
jelenlegi fontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő,
amelyet harcoló szövetséges - valószínűleg angol, francia, vala-
mint olasz, és - amennyiben lehetséges -amerikai csapatok fog-
lalnak el.
4- A magyar kormány elfogadja az előző kormány valamint az
antant és a szövetséges erők között 1918. november 13-án meg-
kötött katonai egyezmény föltételeit, kötelezi magát azok tiszte-
letben tartására. Hasonlóképpen elfogadja az 1918. november 3.i
fegyverszünet föltételeit, és betartani szándékozik azokat.
5- A demarkációs vonal magától értetődően a békeszerződés a-
láírásakor a területi... (Nem közölt irat. Nyilván való hogy a ha-
tárvonal kérdését azt a konferencia rendezi. Hunnias)
6- Smuts tábornok javasolni fogja a szövetséges erőknek a
magyar blokád haladéktalan föloldását és néhány, a létfenntar-
tás biztosítása szempontjából szükséges intézkedés jóváhagyá-
sát, beleértve a külföldi eredetű alapvető létszükségleti cikkek-
kek - mindenekelőtt Magyarország számára leginkább nélkülöz-
hetetlen zsír és szén - bevitelének késedelem nélküli engedlye-
zését.
7- Továbbiakban Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban
összegyűlt nagyhatalnaknak, hogy a magyar határoknak a bé-
keszerződésben való rögzítése előtt hívják meg a magyar kor-
mány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia kereté-
ben ismertethetnék a határok kérdésével valamint az összes föl-
merülő gazdasági kérdéssel kapcsolatos nézeteiket. E tanácsko-
zást az egyik nagyhatalom képviselőjének elnökletével és cseh-
szlovák, román, jugo-szláv, német-osztrák képviselők részvé-
telével lehetne összehívni.
A magyar kormány hajlandó volt elfogadni a semleges öveze-
tet oly módosítással, hogy a Smuts által nyugatra kijelölt vo-
nalig, de keletre is, a Maros vonaláig helyezzék át az 1918.no-
vemberi egyezményben meghatározott demarkációs vonalnak
megfelelően melyet időközben Besan tábornok 1938.sz. paran-
csára teljesen önkényesen megváltoztattak súlyos kár okozva
ezzel a magyar gazdaságnak,
A csapataik által kiürítendő területeken amiket aszövetségesek
szállnak meg, a Magyar Tanácsköztársaságot fönn kell tartani,
és nem avatkozhatnak bele az ott lévő társadalmi és gazdasági
életbe. Szerintük magától értetődő hogy Szegeden és Aradon
vissza kell állítani a tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság
ezeken a területeken nem akadályozza a helyi nyelvek haszná-
latát.
Minden határon szabad kereskedelmet követelnek a semleges
övezetbe eső területek, és a Tanácsköztársaság, illetve e terü-
letek és a Román Királyság között.
Szabad átmenő forgalmat a Román királyság által megszállt
erdélyi területeken.
Követelik a blokád haladéktalan és teljes föloldását, valamint
a köztársaság szénellátásának és (gondolom szállításnak a biz.
tosítását.Hunniás)
2014. május 10., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 53
53
Egy székely ügynök meg kereste De Gonndrecourt tábornokot
azzal, hogy hajlandóak Budapest ellen vonulni. Azt kérik, hogy
a románok ne nyomuljanak előre Erdélyben.
A román és jugoszláv bizottság április 6-án beterjesztette jelen-
tését a szövetségesek legfelsőbb tanácsa elé.
Itt most csak a románok jelentésének a cseh-szlovák-román
határra vonatkozó részt közlöm.
III.ERDÉLY HATÁRAI
I. ELVI SZEMPONTOK
A. A bizottság javasolja nemcsak a tulajdonképpeni Erdély,
hanem a vele határos román többségű kerületek Romániához
csatolását is. Mindamellet e sáv kisebb egységeire nézve nem
minden esetben tudta alkalmazni az etnikai elvet, mégpedig a
következő okokból:
a) A nyelvi határon fekvő, román falvakkal körülvett magyar
városok esetében a bizottság úgy gondolja, hogy a vidéki la-
kosság nemzetiségét előnybe kell helyezni a városokban a ma-
gyar közigazgatás által mesterségesen kialakított többségi la-
kosság nemzetiségével szemben.
b) Másrészt a bizottság úgy véli, tönkretennék az erdélyi hegy-
vidék gazdasági egységét, amennyiben a völgyek alföldre nyí-
ló kijáratát, valamint az ezeket egymással, illetve a Dunával ösz-
szekötő vasútvonalat nem csatolnák Romániához.
c) Végül a bizottság véleménye szerint, e vonalat a béke érde-
kében össze kell kapcsolni a szövetséges országok vasútháló-
zatával, hogy eképpen az jelentős tranzitvonallá váljon ezen ál-
lamok valamint a Duna között.
A bizottság nem hiszi, hogy el kellene fogadnia ezt a javaslatot,
amely a magyar ruszinok területének kettéhasítását eredmé-
nyezné, és lehetetlenné tenné az egységes fejlődést e nép számá-
ra, amelynek sorsát az illetékes bizottság a cseh-szlovákállam-
rabízta.
B. Nyugati határ:
a) A bizottság által Erdély nyugat határának javasolt vonal le-
hetővé tenne, hogy Románia - egy Kisjenő és Nagyszalonta kö-
zött könnyűszerrel kivitelezhető összekötővonal megépítésével,
- Aradon, Nagyváradon és Nagykárolyon és Szatmárnémetin
keresztül közvetlen összeköttetést létesítsen a Duna és a Felső-
Tisza-vidék között.
...
c) A bizottság tisztában van azzal, hogy a cseh-szlovák terüle-
tekre irányuló forgalom lebonyolítására jobban megfelelne a
közvetlen nagykároly- csapi vonal, - ám tekintettel az e vasút
által átszelt területek színmagyar jellegére - olyan határvonal
mellett döntött, amely noha keletebre metszi a Tiszát, minda-
mellett lehetőséget biztosít egy Halmi és Tiszaújlak között köny-
nyen megvalósítható összekötő pálya építésére.
Április 6-án Bécsbe érkezett Lhopital francia százados aki ama-
gyar kormánnyal folytatott tárgyalásokat visszatérőben találko-
zott Smuts tábornokkal,akit másnap elkísért Prágába, ahol titkos
tárgyalásokat folytatott Masarykkal.
A franciák úgy értesültek, hogy a magyarok elfogadták a Smuts
által kijelölt semleges zónát, kiemelve, hogy nem befolyásolja a
jövőbeni határt.
Egy székely ügynök meg kereste De Gonndrecourt tábornokot
azzal, hogy hajlandóak Budapest ellen vonulni. Azt kérik, hogy
a románok ne nyomuljanak előre Erdélyben.
A román és jugoszláv bizottság április 6-án beterjesztette jelen-
tését a szövetségesek legfelsőbb tanácsa elé.
Itt most csak a románok jelentésének a cseh-szlovák-román
határra vonatkozó részt közlöm.
III.ERDÉLY HATÁRAI
I. ELVI SZEMPONTOK
A. A bizottság javasolja nemcsak a tulajdonképpeni Erdély,
hanem a vele határos román többségű kerületek Romániához
csatolását is. Mindamellet e sáv kisebb egységeire nézve nem
minden esetben tudta alkalmazni az etnikai elvet, mégpedig a
következő okokból:
a) A nyelvi határon fekvő, román falvakkal körülvett magyar
városok esetében a bizottság úgy gondolja, hogy a vidéki la-
kosság nemzetiségét előnybe kell helyezni a városokban a ma-
gyar közigazgatás által mesterségesen kialakított többségi la-
kosság nemzetiségével szemben.
b) Másrészt a bizottság úgy véli, tönkretennék az erdélyi hegy-
vidék gazdasági egységét, amennyiben a völgyek alföldre nyí-
ló kijáratát, valamint az ezeket egymással, illetve a Dunával ösz-
szekötő vasútvonalat nem csatolnák Romániához.
c) Végül a bizottság véleménye szerint, e vonalat a béke érde-
kében össze kell kapcsolni a szövetséges országok vasútháló-
zatával, hogy eképpen az jelentős tranzitvonallá váljon ezen ál-
lamok valamint a Duna között.
A bizottság nem hiszi, hogy el kellene fogadnia ezt a javaslatot,
amely a magyar ruszinok területének kettéhasítását eredmé-
nyezné, és lehetetlenné tenné az egységes fejlődést e nép számá-
ra, amelynek sorsát az illetékes bizottság a cseh-szlovákállam-
rabízta.
B. Nyugati határ:
a) A bizottság által Erdély nyugat határának javasolt vonal le-
hetővé tenne, hogy Románia - egy Kisjenő és Nagyszalonta kö-
zött könnyűszerrel kivitelezhető összekötővonal megépítésével,
- Aradon, Nagyváradon és Nagykárolyon és Szatmárnémetin
keresztül közvetlen összeköttetést létesítsen a Duna és a Felső-
Tisza-vidék között.
...
c) A bizottság tisztában van azzal, hogy a cseh-szlovák terüle-
tekre irányuló forgalom lebonyolítására jobban megfelelne a
közvetlen nagykároly- csapi vonal, - ám tekintettel az e vasút
által átszelt területek színmagyar jellegére - olyan határvonal
mellett döntött, amely noha keletebre metszi a Tiszát, minda-
mellett lehetőséget biztosít egy Halmi és Tiszaújlak között köny-
nyen megvalósítható összekötő pálya építésére.
Április 6-án Bécsbe érkezett Lhopital francia százados aki ama-
gyar kormánnyal folytatott tárgyalásokat visszatérőben találko-
zott Smuts tábornokkal,akit másnap elkísért Prágába, ahol titkos
tárgyalásokat folytatott Masarykkal.
A franciák úgy értesültek, hogy a magyarok elfogadták a Smuts
által kijelölt semleges zónát, kiemelve, hogy nem befolyásolja a
jövőbeni határt.
2014. május 7., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 52
52
A békekonferencia négyes tanácsa megbízta Smuts tábornokot,
hogy lépjen érintkezésbe magyar bolsevik kormánnyal és birja
rá a fegyverszüneti feltételek elfogadására.Mint ahogy ez Fon-
teany belgrádi francia követ Pichonnak írt leveléből is kitűnik,
Kun készen állt tárgyalni a tábornokkal, mivel neki s elemi ér-
deke volt.Párizsból április 1-én érkezett ˝Nagyon sűrgős˝ jelzés-
sel távirat De Lobit tábornok részére Budapestre.Ezt a tiviratot
március 31.én küldték szikratávírón. Ebben az áll,hogy Kun Bé-
la közli, tudomása van arról hogy a tábornok tárgyalt a temesvá-
ri kormánybiztossal, Elismeri tévedését a március 19-i jegyzék
értékelését követően, és hivatkozik Viix alezredesnek írt levelé-
re. Kun Béla kész tárgyalásikat kezdeni, és tárgyalási alapként
elfogadni a március 19-i jegyzék a gróf Károlyi által visszauta-
sított föltételeit, kész a szövetségesek által javasolt bármilyen
alapon tárgyalni. A Bánságot illetően sem ragaszkodik a terü-
leti integritáshoz.; a kérdést a Bánság belügyének tartja.
Ez mindenképpen elmozdulás Magyarország kárára. Kunnak
nem az ország, hanem a világforradalom volt a fontosabb.
Kész volt a lelkét is eladni az ördögnek, csak elismerjék.Vi-
szont mikor Smutsszal találkozott a pályaudvaron ott a nem-
zeti érzelmekre apellált ha túl sok engedményt tesz, és ez a
bukását jelentené. Az antant is azt szerette volna ha végleg
eltűnik a politika porondjáról.
A Vix alezredestől kapott részletes beszámolója alapján a
szocialistákhoz közeledő kommunisták az arra a bejelentésre
fölzúdult nemzeti mozgalmat használta ki, mely szerint a bé-
kekonferencia véglegesen területeket ad a románoknak, me-
lyeket a magyarok kötelesek kiüríteni semleges övezet kiala-
kítása végett.E sakkhúzásért Károlyit teszik felelőssé.
A kapcsolat fölvételt sem tarják célszerűnek, hasznosabbnak
tűnik a Magyarország integritásának kérdésében hajthatatla-
nabb, de a bolsevik előretöréssel szembeszálló, annak érde-
keben áldozatokra is hajlandó rendpárt támogatása. E párt a
népszavazás szélesebb körű alkalmazását kéri, valamint azt,
hogy a magyarok a békekonferencia elé járulva védhessék
meg érdekeiket. Ezt a Vix -féle március 3-án megfogalmazott
levél folytatása amit Franchet d´Esperey tábornok küldött
Konstantinápolyból Clemanceaunak.
A szövetséges és társult hatalmak különleges megbízásából
Magyarországra érkezik Smuts tábornok. Megvizsgálja az
1918. november 3-án a Villa Giustiban megkötött fegyverszú-
net, az 1918. november 13.i katonai egyezmény és különös-
képpen azon intézkedés általános végrehajtását, amelyet a Leg-
felsőbb haditanács a román és a magyar csapatok között Er-
délyben fölállítandó semleges övezetet illetően hozott. Ezzel
kapcsolatban Smuts tábornok feladata az volt, hogy föltárja
a magyart kormány előtt azokat az okokat, amelyek miatt az
övezetet létrehozták; egyértelműen bizonyítsa, hogy ezzel az
intézkedéssel a vérontást akarják elkerülni, az arra irányuló leg-
cxekéjebb szándék nélkül, hogy a Magyarország és Románia
közötti határ jövőben megállapításában előre befolyásoljanak.
E kérdés kellő tanulmányozása kellő mértékben nem történt
meg, és végleges rendezésére a békeszerződés aláírása előtt
nem kerül sor. A szövetségesek megszállhatják a semleges öve-
zetet.
A csehek felajánlották hogy a szövetségeseknek segítségére
lesznek Budapesten; ugyanakkor (hogy lakossága valamint csa-
patai fölött erkölcsi tekintéllyel rendelkezzen) kéri a határok meg-
állapítását, katonai fölszerelés (mindenekelőtt puska és lőszer)
biztosítását, arról a 40000 fölszerelt cseh hadifogolyról nem is
beszélve, ak9knek hazaküldését az olasz kormányzat késlelteti.
Ugyanakkor Dél-Galíciában harcok folytak a Lembergben
bezárkózott lengyelek és ukránok között, és attól tartottak a
szövetségesek, hogy onnan beszivároghatnak és segítséget
nyújthatnak a magyaroknak az ott lévő bolsevik hadsereg.
Délen ott vannak a szerbek,kiket jó katonának tartanak,de ve-
lük meg az a gond hogy nincsenek megelégedve a szövetsége-
sekkel. Szlovéniában az agrárszocialisták szervezkednek, a bol-
sevizmus is felütötte fejét, a románokkal vita van a Temesközt
illetően,(Bánát).Addig nem akarnak a magyarokkal szemben
fellépni,míg el nem ismerik a jugo-szláv határokat, melyek még
nincsenek kijelölve. Még csak az Egyesült Államos és Svájc is-
merete el,területi fönntartás mellett a szerb-horvát-szlovén álla-
mot. Ott vannak még az olaszok,kiknek szintén vannak területi
igényeit a Balkánon.
A békekonferencia négyes tanácsa megbízta Smuts tábornokot,
hogy lépjen érintkezésbe magyar bolsevik kormánnyal és birja
rá a fegyverszüneti feltételek elfogadására.Mint ahogy ez Fon-
teany belgrádi francia követ Pichonnak írt leveléből is kitűnik,
Kun készen állt tárgyalni a tábornokkal, mivel neki s elemi ér-
deke volt.Párizsból április 1-én érkezett ˝Nagyon sűrgős˝ jelzés-
sel távirat De Lobit tábornok részére Budapestre.Ezt a tiviratot
március 31.én küldték szikratávírón. Ebben az áll,hogy Kun Bé-
la közli, tudomása van arról hogy a tábornok tárgyalt a temesvá-
ri kormánybiztossal, Elismeri tévedését a március 19-i jegyzék
értékelését követően, és hivatkozik Viix alezredesnek írt levelé-
re. Kun Béla kész tárgyalásikat kezdeni, és tárgyalási alapként
elfogadni a március 19-i jegyzék a gróf Károlyi által visszauta-
sított föltételeit, kész a szövetségesek által javasolt bármilyen
alapon tárgyalni. A Bánságot illetően sem ragaszkodik a terü-
leti integritáshoz.; a kérdést a Bánság belügyének tartja.
Ez mindenképpen elmozdulás Magyarország kárára. Kunnak
nem az ország, hanem a világforradalom volt a fontosabb.
Kész volt a lelkét is eladni az ördögnek, csak elismerjék.Vi-
szont mikor Smutsszal találkozott a pályaudvaron ott a nem-
zeti érzelmekre apellált ha túl sok engedményt tesz, és ez a
bukását jelentené. Az antant is azt szerette volna ha végleg
eltűnik a politika porondjáról.
A Vix alezredestől kapott részletes beszámolója alapján a
szocialistákhoz közeledő kommunisták az arra a bejelentésre
fölzúdult nemzeti mozgalmat használta ki, mely szerint a bé-
kekonferencia véglegesen területeket ad a románoknak, me-
lyeket a magyarok kötelesek kiüríteni semleges övezet kiala-
kítása végett.E sakkhúzásért Károlyit teszik felelőssé.
A kapcsolat fölvételt sem tarják célszerűnek, hasznosabbnak
tűnik a Magyarország integritásának kérdésében hajthatatla-
nabb, de a bolsevik előretöréssel szembeszálló, annak érde-
keben áldozatokra is hajlandó rendpárt támogatása. E párt a
népszavazás szélesebb körű alkalmazását kéri, valamint azt,
hogy a magyarok a békekonferencia elé járulva védhessék
meg érdekeiket. Ezt a Vix -féle március 3-án megfogalmazott
levél folytatása amit Franchet d´Esperey tábornok küldött
Konstantinápolyból Clemanceaunak.
A szövetséges és társult hatalmak különleges megbízásából
Magyarországra érkezik Smuts tábornok. Megvizsgálja az
1918. november 3-án a Villa Giustiban megkötött fegyverszú-
net, az 1918. november 13.i katonai egyezmény és különös-
képpen azon intézkedés általános végrehajtását, amelyet a Leg-
felsőbb haditanács a román és a magyar csapatok között Er-
délyben fölállítandó semleges övezetet illetően hozott. Ezzel
kapcsolatban Smuts tábornok feladata az volt, hogy föltárja
a magyart kormány előtt azokat az okokat, amelyek miatt az
övezetet létrehozták; egyértelműen bizonyítsa, hogy ezzel az
intézkedéssel a vérontást akarják elkerülni, az arra irányuló leg-
cxekéjebb szándék nélkül, hogy a Magyarország és Románia
közötti határ jövőben megállapításában előre befolyásoljanak.
E kérdés kellő tanulmányozása kellő mértékben nem történt
meg, és végleges rendezésére a békeszerződés aláírása előtt
nem kerül sor. A szövetségesek megszállhatják a semleges öve-
zetet.
A csehek felajánlották hogy a szövetségeseknek segítségére
lesznek Budapesten; ugyanakkor (hogy lakossága valamint csa-
patai fölött erkölcsi tekintéllyel rendelkezzen) kéri a határok meg-
állapítását, katonai fölszerelés (mindenekelőtt puska és lőszer)
biztosítását, arról a 40000 fölszerelt cseh hadifogolyról nem is
beszélve, ak9knek hazaküldését az olasz kormányzat késlelteti.
Ugyanakkor Dél-Galíciában harcok folytak a Lembergben
bezárkózott lengyelek és ukránok között, és attól tartottak a
szövetségesek, hogy onnan beszivároghatnak és segítséget
nyújthatnak a magyaroknak az ott lévő bolsevik hadsereg.
Délen ott vannak a szerbek,kiket jó katonának tartanak,de ve-
lük meg az a gond hogy nincsenek megelégedve a szövetsége-
sekkel. Szlovéniában az agrárszocialisták szervezkednek, a bol-
sevizmus is felütötte fejét, a románokkal vita van a Temesközt
illetően,(Bánát).Addig nem akarnak a magyarokkal szemben
fellépni,míg el nem ismerik a jugo-szláv határokat, melyek még
nincsenek kijelölve. Még csak az Egyesült Államos és Svájc is-
merete el,területi fönntartás mellett a szerb-horvát-szlovén álla-
mot. Ott vannak még az olaszok,kiknek szintén vannak területi
igényeit a Balkánon.
2014. május 6., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 51
51
A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZETBE FOGLALANDÓ
CIKKELYEKNEK A CSEH-SZLOVÁK BIZOTTSÁG ÁLTAL E-
LŐ TERJESZTETT VÁZLATA
Párizs
1919.március vége
ELSŐ CIKKELY
A magyar kormány elismeri a Kárpátoktól délre fekvő ruszin
területet magában foglaló cseh-szlovák állam teljes független-
ségét, valamint kinyilvánítja, hogy elfogadja ezen állam határait
úgy, ahogy azokat a szövetséges és társult hatalmak és a többi
érdekelt állam megállapította.
2.CIKKELY
Magyarország és cseh-szlovák államhatárai a következők:
(Föntebb lettek közölve. Hunnias)
3.CIKKELY
15 nappal jelen szerződés hatálybalépését követően a fön-
tebb leírt határvonal helyszínen történő kijelölése céljából
héttagú bizottság alakul. A tagokból ötöt a szövetséges és
társult hatalmak, egyet a cseh-szlovák állam, egyet pedig
Magyarország nevez ki.
A fönnemlített bizottság többségi határozatai az érdekelt felekre
nézve kötelező jelleggel bírnak.
4.CIKKELY
Magyarország a jelen szerződés alapján a cseh-szlovák államhoz
csatolt területeket illető minden jogról és jogcímről lemond, a
cseh-szlovák állam javára.
5.CIKKELY
A cseh.szlovák állam részeként elismert területeken lakó magyar
állampolgárokat a cseh-szlovák állampolgárság a magyar állam-
polgárság kizárásával teljes jogon megilleti.
6.CIKKELY
A cseh-szlovák állam részeként elismert területeken lakó ma-
gyar állampolgárok jelen szerződés hatálybalépésétől számított
két éven belül jogosultak a magyar állampolgárság fenntartása
mellett dönteni. A Magyarországon lakó, magyar állampolgár-
ságú cseh-szlovákok hasonlóképpen jogosultak a cseh-szlovák
állampolgárság mellett dönteni.
A férj döntése kötelező érvényű feleségére, a szülők döntéses
a 18. életévüket be nem töltött gyermekeikre nézve.
A döntést követő tizenkét hónapon belül minden fönt említett
döntési joggal élő személy köteles tartózkodási helyét azon ál-
lamba helyezni, amelynek javára döntött.
E személyek jogosultak másik állam területén-ahol döntésüket
megelőzően lakhelyük volt-birtokolt ingatlan vagyonukat meg-
őrizni.
Ingó vagyonukat-annak jellegétől függetlenül-magukkal vihetik;
azt semminemű-kiviteli, beviteli-vám vagy illeték nem terheli.
A külföldön élő magyar állampolgárságú cseh-szlovákok ugyan-
ezen határidőn belül jogosultak amennyiben ez nem ütközik az
illető ország törvényeibe, és amennyiben nem szereztek az ille-
tő országban állampolgárságot-a magyar állampolgárság kizará-
sával a cseh-szlovák állampolgárságot megszerezni, igazodva
a cseh-szlovák állam által elrendelt előírásokhoz.
7.CIKKELY
A cseh-szlovák államra esőpénzügyi terhek arányáról és jellegé-
ről, valamint a jelen megállapodás tárgyát képező területátadás
következményeként felmerülő bármely egyéb kérdésről a béke-
szerződés határoz.
8.CIKKELY
Magyarország kötelezettséget vállal az öt szövetséges és tár-
sult hatalom által Magyarországgal valamint a cseh-szlovák
állammal határos országok gazdasági kapcsolatai elősegítése
érdekében foganatosítandó, a közlekedési utakat érintő időle-
ges vagy végleges intézkedések tudomásulvételére.
A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZETBE FOGLALANDÓ
CIKKELYEKNEK A CSEH-SZLOVÁK BIZOTTSÁG ÁLTAL E-
LŐ TERJESZTETT VÁZLATA
Párizs
1919.március vége
ELSŐ CIKKELY
A magyar kormány elismeri a Kárpátoktól délre fekvő ruszin
területet magában foglaló cseh-szlovák állam teljes független-
ségét, valamint kinyilvánítja, hogy elfogadja ezen állam határait
úgy, ahogy azokat a szövetséges és társult hatalmak és a többi
érdekelt állam megállapította.
2.CIKKELY
Magyarország és cseh-szlovák államhatárai a következők:
(Föntebb lettek közölve. Hunnias)
3.CIKKELY
15 nappal jelen szerződés hatálybalépését követően a fön-
tebb leírt határvonal helyszínen történő kijelölése céljából
héttagú bizottság alakul. A tagokból ötöt a szövetséges és
társult hatalmak, egyet a cseh-szlovák állam, egyet pedig
Magyarország nevez ki.
A fönnemlített bizottság többségi határozatai az érdekelt felekre
nézve kötelező jelleggel bírnak.
4.CIKKELY
Magyarország a jelen szerződés alapján a cseh-szlovák államhoz
csatolt területeket illető minden jogról és jogcímről lemond, a
cseh-szlovák állam javára.
5.CIKKELY
A cseh.szlovák állam részeként elismert területeken lakó magyar
állampolgárokat a cseh-szlovák állampolgárság a magyar állam-
polgárság kizárásával teljes jogon megilleti.
6.CIKKELY
A cseh-szlovák állam részeként elismert területeken lakó ma-
gyar állampolgárok jelen szerződés hatálybalépésétől számított
két éven belül jogosultak a magyar állampolgárság fenntartása
mellett dönteni. A Magyarországon lakó, magyar állampolgár-
ságú cseh-szlovákok hasonlóképpen jogosultak a cseh-szlovák
állampolgárság mellett dönteni.
A férj döntése kötelező érvényű feleségére, a szülők döntéses
a 18. életévüket be nem töltött gyermekeikre nézve.
A döntést követő tizenkét hónapon belül minden fönt említett
döntési joggal élő személy köteles tartózkodási helyét azon ál-
lamba helyezni, amelynek javára döntött.
E személyek jogosultak másik állam területén-ahol döntésüket
megelőzően lakhelyük volt-birtokolt ingatlan vagyonukat meg-
őrizni.
Ingó vagyonukat-annak jellegétől függetlenül-magukkal vihetik;
azt semminemű-kiviteli, beviteli-vám vagy illeték nem terheli.
A külföldön élő magyar állampolgárságú cseh-szlovákok ugyan-
ezen határidőn belül jogosultak amennyiben ez nem ütközik az
illető ország törvényeibe, és amennyiben nem szereztek az ille-
tő országban állampolgárságot-a magyar állampolgárság kizará-
sával a cseh-szlovák állampolgárságot megszerezni, igazodva
a cseh-szlovák állam által elrendelt előírásokhoz.
7.CIKKELY
A cseh-szlovák államra esőpénzügyi terhek arányáról és jellegé-
ről, valamint a jelen megállapodás tárgyát képező területátadás
következményeként felmerülő bármely egyéb kérdésről a béke-
szerződés határoz.
8.CIKKELY
Magyarország kötelezettséget vállal az öt szövetséges és tár-
sult hatalom által Magyarországgal valamint a cseh-szlovák
állammal határos országok gazdasági kapcsolatai elősegítése
érdekében foganatosítandó, a közlekedési utakat érintő időle-
ges vagy végleges intézkedések tudomásulvételére.
2014. május 3., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 50
50
4. A Bodrog és a ruszin terület Kárpátoktól délre eső határa kö-
zőtt:
egy,
a sátoraljaújhely-csapi vasúttal párhuzamos, attól délre haladó,
Lácát északra, Perebenyiket és Tárkányt délre elkerülő, a Ti-
szát ez utóbbi falutól keltre elérő,
a Tisza sodorvonalát fölfelé, egy Csaptól 2 kilométerre kelet-
délkeletre található pontig - ahol Magyarország, a ruszin terület,
valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik -, illetve addig a pontig
haladó vonal, ahol a ruszin terület és Magyarország közötti határ
eléri a Tiszát.
A Magyarország és Szlovákia közötti határvonal megállapításakor
a bizottság által figyelembe vett gazdasági vagy földrajzi megfon-
tolások eredményeképpen jelentős számú magyar alattvaló kerül
Szlovákiához.
A bizottság vélemény szerint a magyaroknak a cseh-szlovák állam
egyéb nemzetiségeit megillető jogokat kell biztosítani.
b. Határ a ruszin területtel a Kárpátoktól délre
A Cseh-Szlovákia és a ruszin terület közötti határ a Csaptól kelet-
re található attól a ponttól, ahol Magyarország, a ruszin terület,
valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik, a következő:
egy délkeleti irányú, a Csap-Ungvár-Perecseny vasútvonallal
megközelítőleg párhuzamosan haladó vonal,
egy, az Ung és Latorca völgye közötti, a 978, és a 992.sz.
magassági pontokat elérő, majd északnak forduló gerinc vonal,
amely a Kárpátok fő vonulatához egy hozzávetőlegesen
22° 53´ Greenwichtől keletre
48° 56´ Észak
helyzetű pontban csatlakozik.
E pontban találkozik Galícia, a ruszin terület, valamit Cseh-
Szlovákia határa
Az Uzsoki-hágótól a Jablunkai-hegységig:
A Kárpátok és a Beszkidek gerinc vonalán húzódó, Magyar-
ország és Galícia közötti régi határ.
f) A ruszin terület határa a Kárpátoktól délre
3. A Romániával:
Az 1655.sz. magassági ponttól és nyugati irányban egy
megközelítőleg nyugat-délnyugat irányú másodlagos gerinc-
vonal, majd ennek folytatásaként egy, a Tiszát a Visóval (Vis-
so) való összefolyásától északra elérő, onnét a folyó sodor-
vonalát nyugatnak oly módon követő vonal, hogy a Márama-
rossziget-Borsa vasútvonal teljes hosszában román területen
marad, ugyanakkor a ruszinoknak a legkedvezőbb föltételeket
biztosítja ahhoz, hogy a folyótól északra, teljes egészében ru-
szin területen összekötő vonalat építsenek a Huszt-Alsóapsa
(Also-Aspa)-Körösmező (Korösmez) vasúthoz,
a Tiszától egy Alsóapsáig(Also-Aspa) nyugatra 9 kilométerre
fekvő ponttól kiinduló,
a 805.sz.magassági ponttól 2 kilométerre délnyugatra eső pont-
ig a Tisza és a Túr közötti gerincvonalon (Avas-hegység) ha-
ladó,
a Szatmárnémeti-Huszti vasutat Halmi állomástól 3 kilométerre
északra átszelő,
a halmi-tiszaújlaki országút déli oldalán, attól 1 kilométernyi tá-
volságra párhuzamosan haladó, majd a Batár folyását egy Ma-
gosligettől (Tiszaújlaktól dél-délkeletre mintegy 7 kilométerre
fekvő helység) közvetlenül keletre eső pontig követő vonal.
Ezen a ponton találkozik Románia, Magyarország, valamint a
ruszin terület határa.
4. Magyarországgal:
Az 1655.sz. magassági ponttól és északnyugati irányban
Magyarország, Románia, valamint a ruszin terület határának
csatlakozási pontjától és északnyugati irányban,
a Batár sodorvonala a Tiszával Tiszaújlaktól délre eső összefo-
lyásáig,
a Tisza sodorvonala egy Badalótól nyugatra eső pontig,
egy
Bergdaróctól(Darocz) közvetlenül északkeletre eső pontig, meg-
közelítőleg észak-északnyugati irányban húzódó,
majd nyugatnak fordulva az Egercsével találkozó és egy Sza-
lókátók 5,5 kilométerre délkeletre eső pontig annak folyását
követő,
azután északkeleti irányba forduló és a Tiszát Szalókától délke-
letre elérő,
a Tisza sodorvonalát a Csaptól 2 kilométerre délkeletre eső cseh-
szlovák határral való metszéspontig követő vonal.
4. A Bodrog és a ruszin terület Kárpátoktól délre eső határa kö-
zőtt:
egy,
a sátoraljaújhely-csapi vasúttal párhuzamos, attól délre haladó,
Lácát északra, Perebenyiket és Tárkányt délre elkerülő, a Ti-
szát ez utóbbi falutól keltre elérő,
a Tisza sodorvonalát fölfelé, egy Csaptól 2 kilométerre kelet-
délkeletre található pontig - ahol Magyarország, a ruszin terület,
valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik -, illetve addig a pontig
haladó vonal, ahol a ruszin terület és Magyarország közötti határ
eléri a Tiszát.
A Magyarország és Szlovákia közötti határvonal megállapításakor
a bizottság által figyelembe vett gazdasági vagy földrajzi megfon-
tolások eredményeképpen jelentős számú magyar alattvaló kerül
Szlovákiához.
A bizottság vélemény szerint a magyaroknak a cseh-szlovák állam
egyéb nemzetiségeit megillető jogokat kell biztosítani.
b. Határ a ruszin területtel a Kárpátoktól délre
A Cseh-Szlovákia és a ruszin terület közötti határ a Csaptól kelet-
re található attól a ponttól, ahol Magyarország, a ruszin terület,
valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik, a következő:
egy délkeleti irányú, a Csap-Ungvár-Perecseny vasútvonallal
megközelítőleg párhuzamosan haladó vonal,
egy, az Ung és Latorca völgye közötti, a 978, és a 992.sz.
magassági pontokat elérő, majd északnak forduló gerinc vonal,
amely a Kárpátok fő vonulatához egy hozzávetőlegesen
22° 53´ Greenwichtől keletre
48° 56´ Észak
helyzetű pontban csatlakozik.
E pontban találkozik Galícia, a ruszin terület, valamit Cseh-
Szlovákia határa
Az Uzsoki-hágótól a Jablunkai-hegységig:
A Kárpátok és a Beszkidek gerinc vonalán húzódó, Magyar-
ország és Galícia közötti régi határ.
f) A ruszin terület határa a Kárpátoktól délre
3. A Romániával:
Az 1655.sz. magassági ponttól és nyugati irányban egy
megközelítőleg nyugat-délnyugat irányú másodlagos gerinc-
vonal, majd ennek folytatásaként egy, a Tiszát a Visóval (Vis-
so) való összefolyásától északra elérő, onnét a folyó sodor-
vonalát nyugatnak oly módon követő vonal, hogy a Márama-
rossziget-Borsa vasútvonal teljes hosszában román területen
marad, ugyanakkor a ruszinoknak a legkedvezőbb föltételeket
biztosítja ahhoz, hogy a folyótól északra, teljes egészében ru-
szin területen összekötő vonalat építsenek a Huszt-Alsóapsa
(Also-Aspa)-Körösmező (Korösmez) vasúthoz,
a Tiszától egy Alsóapsáig(Also-Aspa) nyugatra 9 kilométerre
fekvő ponttól kiinduló,
a 805.sz.magassági ponttól 2 kilométerre délnyugatra eső pont-
ig a Tisza és a Túr közötti gerincvonalon (Avas-hegység) ha-
ladó,
a Szatmárnémeti-Huszti vasutat Halmi állomástól 3 kilométerre
északra átszelő,
a halmi-tiszaújlaki országút déli oldalán, attól 1 kilométernyi tá-
volságra párhuzamosan haladó, majd a Batár folyását egy Ma-
gosligettől (Tiszaújlaktól dél-délkeletre mintegy 7 kilométerre
fekvő helység) közvetlenül keletre eső pontig követő vonal.
Ezen a ponton találkozik Románia, Magyarország, valamint a
ruszin terület határa.
4. Magyarországgal:
Az 1655.sz. magassági ponttól és északnyugati irányban
Magyarország, Románia, valamint a ruszin terület határának
csatlakozási pontjától és északnyugati irányban,
a Batár sodorvonala a Tiszával Tiszaújlaktól délre eső összefo-
lyásáig,
a Tisza sodorvonala egy Badalótól nyugatra eső pontig,
egy
Bergdaróctól(Darocz) közvetlenül északkeletre eső pontig, meg-
közelítőleg észak-északnyugati irányban húzódó,
majd nyugatnak fordulva az Egercsével találkozó és egy Sza-
lókátók 5,5 kilométerre délkeletre eső pontig annak folyását
követő,
azután északkeleti irányba forduló és a Tiszát Szalókától délke-
letre elérő,
a Tisza sodorvonalát a Csaptól 2 kilométerre délkeletre eső cseh-
szlovák határral való metszéspontig követő vonal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)