Katyn 1943-1944 3

                                                                                  3

           O. U. 1943. február 27-én.
Szóbeli idézésre jelenik meg az orosz
K i e s z e l o v Parfeon,
72 esztendős,
földmunkás,
Kosi-Gory-ban lakik,
és a kihallgatáskor a következőket mondja:

1907. óta lakom Kosi-Gory-ban. Az erdőben lévő várat az NKVD
hvatalnokok körülbelül tíz év óta használják szanatóriumként.
Az egész erdőséget mintegy két méter magas szögesdrótkerítéssel
kerítették be. Ezenkívül az egész bekerített vidéket fegyveres őrök-
kel biztosították. A polgári személyek számára az erdő területére
való belépés szigorúan meg volt tiltva. A hivatalnokok közül senkit
sem ismertem, csupán a háziszolgával kerültem ismeretségbe, aki
egyszersmind őr is volt. Őt Szergejevics Rumának hívták és Vjaz-
mából való volt.
     1940. elején négy-öt héten keresztül naponként 3-4 teherkocsi
tartott az erdőség felé, zsúfolásig megtömve emberekkel, akiket
azután állítólag az NKVD agyonlövetett. A teherkocsik le voltak
zárva, úgyhogy senki sem láthatta, mi van a belsejükben. A teher-
kocsik le voltak zárva, úgyhogy, senki sem láthatta, mi van a bel-
sejükben. Egy napon amikor éppen Gnieszdova vasútállomásán
tartózkodtam, láttam, amint a vasúti kocsikból az előttem olyan
jól ismert teherkocsikba emberek szállnak át és a teherautók az
erdőség irányába eltűnnek.
Hogy a férfiakkal mi történt, azt nem tudom megmondni, mivel
senki sem merészelt annak a helynek közelébe menni.
A lövések zaját és az emberek jajgatását egészen a lakásomig hal-
lottam. Joggal lehet feltételezni, hogy azokat a bizonyos férfiakat
agyonlőtték. A környéken nem titkolja senkisem, hogy az NKVD
lengyeleket végeztetett itt ki. A helybeliek azt beszélték, hogy mint-
egy 10.000 lengyel kivégzéséről lehet szó.
    Amikor az erdőséget a németek elfoglalták, bementem az erdőbe,
hogy meggyőződést szerezzek magamnak.
Azon a véleményen voltam, hogy fogok egy-két holttestet találni,
azonban minden fáradozásom hiábavalónak bizonyult, egy néhány
frissen összehordott dombon kívül nem találtam semmit. De viszont
szilárdan hittem abban, hogy a halottak csak a dombok alatt feküd-
hetnek. 1942. nyarán az egyik Gnieszdovában állomásozó német
egységnél lengyelek is voltak. Egy napon tíz lengyel jött hozzám
és arra kértek, mutassam meg nekik azt a helyet, ahol az NKVD ál-
tal agyonlövetett honfitársak holttetemei feküdhetnek. Elvittem ő-
ket az erdőségbe és megmutattam nekik a friss dombokat. A lengye-
lek arra kértek továbbá, hogy adjak nekik csákányt és lapátot, amit
szívesen meg is tettem. Alig telt egy óra, amikor felháborodva és
az NKVD-t szidva visszatértek. a lengyelek kérdésemre azt felelték,
hogy a dombok egyikében holttestekre akadtak. A helyek külső meg-
jelölése céljából nyírfa-kereszteket állítottak ott fel, amelyek még
ma is megtalálhatók.
     További adatokat nem tudok mondani.

O. U., 1943. április 2-án.
S z a c h a r o v Matvej
született 1893. aug. 1-én, Novo-Bateki-ben,
nős, két gyermeke van,
Novo-Bateki-ben lakik,
pártonkívüli,
jelenleg Novo-Bateki legrégibb lakósa
és a következőket jelenti ki:
1937-től 1941-ig dolgoztam a vasútnál, többek között a szmolenszki
pályaudvaron, mint kocsirendező. 1940. március havában Tambovsen
vidékéről tehervonatok érkeztek, amely szerelvények 5-6 hatalmas
Pullmann-kocsikból állottak. Ezek közül két-három kocsit a szmo-
lenszki rakodóhelyen lekapcsoltak, a többit pedig Gniedovszka-cél-
állomás megjelöléssel tovább irányították. A kísérőlevelekből láthat-
tam, hogy ezek a vonatok, illetőleg fogoly-kocsik a Rjaszan-Ural
vonalon Koszlov-Tambov-Jelnán keresztül érkeztek Szmolenszkba.
Amint a vonat kísérőszemélyzetéról megtudtam, a foglyokat Ko-
selkszből (vasútállomás  a Rjaszan-Ural vonalon) szállították ide.
Egy hajdani hatalmas kolostor van ott, amelyben még sok ezer fogoly
sínylődik.
  Mint kocsirendezőnek alkalmam nyílott arra, hogy közvetlen közelben
álljak akkor, amikor az embereket a vagónokból a fogolyszállító teher-
autókba tették át, amely autók azután a Gnieszdovába vezető ország-
úton folytatták útjukat.
A foglyok csaknem kivétel nélkül lengyel egyenruhát viseltek és
nagyobbrészt tisztek voltak. A polgári ruhás személyek között lelké-
szeket is észre vettem. Asszonyok nem voltak közöttük.


                                                         
















                                                 

Katyn 1943-1944 2

                                                                                  2
 
   1943. április 15-i német jelentés a következőket írja:
 ˝A meggyilkolt lengyel tisztek ügye továbbra is foglalkoztatja a vizs-
gálattal megbízott német illetékes katonai helyeket.
A holttestek kilétének megállapítása lengyel hozzáértők közreműkö-
désével tovább tart. Ezen kívül széleskörű vizsgálat indult a tanuk be-
ható kihallgatása és szemtanúk pontos feljegyzései alapján is.
A kihallgatott egyének egyöntetűen vallják hogy a lengyel tisztek gyil-
kosai egytől-egyik zsidók voltak és a GPU kivégző csapatai felett
zsidó tényezők parancsnokoltak.
           Azt a megállapítást, hogy a hadifogoly lengyel tiszteket zsidó
GPU ügynökök lőtték agyon, a vallomások alapján a következő rész-
letekkel egészítik ki illetékes helyen: A szmolenszki GPU-biztossság
volt alkalmazottainak vallomása szerint a GPU vezetősége 1940 már-
ciusában és áprilisában a 12.000 lengyel tiszt katyn-erdei agyonlöve-
tésekor több biztost küldött ki a minszki GPU-biztosságról. A szmo-
lenszki biztosi hivatalból a vallomások szerint négy biztost küldet ki
a lengyel tisztek agyonlövetésére Lew Rybak-ot, Chaim Finberg-et,
Abram Boriszovicsot ás Pável Borodinszkit. A gnesdowói pályaud-
varon vették át a fogolyszállítmányokat és onnan a kivégzés színhe-
lyére kísérték. Később azzal hencegtek azok a GPU tisztviselők,
hogy 17 éves lengyel zászlósok keservesen sírni kezdtek kivégzésük
előtt és nagy pénzeket valamint értéktárgyakat kínáltak fel nekik, a-
mekyeket csizmájukba varrva takargattak, ha meg mentik életüket.˝
Természetesen szó se lehetett róla.
    Tanuk bizonyították a gyilkosságokat. Amint a tömeges gyilkossá-
gok a világ közvéleményének tudomására jutottak, Moszkva az e-
gyik Tassz jelentésében jól ismert taktikával magyarázkodni igyeke-
zett, illetőleg mindent letagadott, sőt az ellenség bűnének tüntette fel
a történteket. De miután nem lehetett letagadni, azt próbálták a vi-
lágnak bemagyarázni, hogy a fogságba került lengyel tiszteket a
németek gyilkolták le. A bizonyítékok egyértelműek. A környékbe-
li lakosok miután felszabadultak a GPU nyomása alól őszintén mer-
tek vallani. Ezek közül a vallomások közül hármat közlök teljes e-
gészében, amelyek megfelelően érzékeltetik amaz emlékezetes 1940.
év januárjánakelső napjaiban megindult események lefolyását. Ezek
a vallomások világosan szólnak, nincs mit hozzájuk fűzni.

           O. U. 1943. április 5-én.
A szolgálati helyen megjelenik egy orosz, kinek neve
K r i v o r s e r z e v Iván.
Szül: 1915. július 20-án, Novo-Bateki-ben
nőtlen,
vasesztergályos,
Novo-Bateki-i lakos, 119. sz. ház
Szolenszki kerületben,
pártnélküli,
1942. júliusától OD.-tag
és a következőket vallja:

Szüleimtől, akik régi és ismert lakói a falunak, hallottam hogy
Kosi-Gory (Kecske hegy)területét 1918. óta a Cseka, később a
GPU, OGPU végül pedig az NKVD vesztő helyként használja.
Az 1931. évig mi, vagyis a falu lakói, bemehettünk erre a területre,
hogy ott gombát és földiepret szedjünk; gyerekkoromban magam
is sok gombát szedtem Kosi-Goryban. Az idősebbek mindíg felhív-
ták a figyelmemet a friss sírokra.
   1931-ben aztán Kosi-Gory területét bekerítették és az OGPU
által felállított táblák figyelmeztettek arra, hogy a területre többé
belépni tilos. 1934-brn, mint hallottam, nagy házat építettek itt,
amely az NKVD emberek számára üdülőhelyül szolgált.
     Kosi-Gory-ban 1918-tól egészen 1929-ig, majd 1940-től hajtot-
tak végre ítéleteket; a közbeeső években egyetlenegy szállítókocsi
nem volt látható, amely a vidéket felkereste volna.
    1940-től Kosi-Gory vidékét katona-őrökkel és kutyákkal is őriz-
tették. 1940. március és április hónapjaiban sok fogolyszállítmány
érkezett Gnieszdova (a legközelebbi vasútállomás) helységébe; a
foglyokat fogolyszállító gépkocsikba - amelyeket a nép ˝fekete hol-
lóknak˝ - nak nevez, zsúfolták össze és a kocsik azután Gnieszdova
állomástól az országúton Katyn irányába vették útjukat. Kosi-Gory
vidékéről magam lövéseket nem hallottam.




                                     













 

Katyn 1943-1944 1

                                                                                1

1942 nyarán a német hadsereg kíséretéhez tartozó lengyeleknek tu-
mására jutott, hogy Szmolenszk közelében a bolsevisták lengyeleket
lőttek agyon. A benszülött parasztok és odavaló munkások kijelenté-
sei alapján azután megállapították, hogy a katyni erdőben, annak az
útnak jobboldalán, amely a Szmolenszk-Katyn vasútvonaltól a koráb-
bi GPU, majd NKVD nyári üdülőhelyéhez vezet, agyonlőtt lengyelek
holttestei vannak eltemetve. Saját kezűleg láttak hozzá a kutatáshoz
és találtak is egyes holttesteket amelyeknek helyét fakeresztekkel je-
jölték meg. A leletről azonban semmi hírt nem közöltek, mert csapat-
testük gyors előretörése miatt hamarosan kénytelenek voltak elhagyni.
    1943 februárjában a német tábori titkosrendőrség szerzett róla tudo-
mást az állítólagos  tömegsírokról, amelyek alapján aztán a megadott
helyen megindították a vizsgálatot. Valóban , a Katyn helységtől é-
szakeletrefekvő erdős vidéken több nagyobb földhányást találtak.
Látszott hogy emberi kéz alkotta dombok. A dombok egyikén még
1943 februárja hideg telén kísérleti ásatáshoz kezdtek, s a eredmény
kétséget kizárólag bizonyította hogy tömegsírról van szó. Két méter
mélységben több, szrosan egymás mellett fekvő holttesteket találtak.
A szabaddá tett holtestek bomlási állapotából megállapították, hogy
azok esetleg már évek óta a dombhátak alatt feküdtek. A holttetemek
jellemző helyzete meg arra engedett következtetni, hogy nem rendes
temetésről volt itt szó, hanem úgy ásták el a szerencsétlen áldozatokat,
mint a kimúló állatokat szokás. A ruházatukról látható volt hogy a
halottak lengyelek.
    A kőkeményre fagyott talaj egyenlőre nem tette lehetővé a nagyobb
arányú ásatásokat. Addig is a vizsgálat céljából felkeresték a szóm-
szédos helységek lakóit, akik beható és hasznos adatokkal tudtak
szolgálni. Ezeknek a tanúknak a vallomásai alapján készítették el a
jegyzőkönyveket, amelyeknek helyességét a katonai csoport főpa-
rancsnokságának főbírája által készített jegyzőkönyv igazolja. A
vallomások alapján megállapítható volt, hogy 1940 tavaszán a ka-
tyni erdőben heteken át tartott a hadifogoly lengyel tisztek agyon-
lövetése.
    1943 márciusának végén kezdték meg az addig talált dombok
rendszeres feltárását. Két méter mélységig kellett ásni és akkor a
holttestek láthatóvá váltak
Minden egyes holttest arccal lefelé feküdt a sírban. Rendes teme-
tésnek nyoma sem volt, hanem az áldozatokat válogatás nélkül do-
bálták a tömegsírba. A ruházatról, valamint a ruhák zsebiben talált
igazoló iratok alapján ezúttal is kétségtelenül megállapítható volt
a tetemek nemzetisége, valamint korábbi foglalkozásuk. 1943 áp-
rilis 30-ig kereken ezer holttestet ástak ki, amelyek 70%-ékának
személyazonosságát meg lehetett állapítani, míg a többiek esetében
csak gondos keresések után találtak olyan iratokat, amelyekből ki-
létüket megállapíthatták. Valamennyi tetem halálát főbelövés okoz-
ta. A később talált és akkor még csak részben feltárt tömegsírok e-
gyikében kizárólag megbilincselt holttesteket találtak. Ezek kezei
zsineggel voltak általában hátrakötve. Voltak azonban holttestek,
amelyek saját ruhájukkal voltak megkötözve, illetőleg ingükkel
vagy más zsákszerű ronggyal fejük be volt kötve.
    Az első tömegsírban mintegy háromezer holttest volt, amelyek
tizenkét rétegben feküdtek egymás tetején. Az ennek közvetlen
közelségében feküdt további sírokban szakértők becslé szerint
5000-6000 holttetem feküdt. Azok között, akiknek addig személy-
azonosságát megállapították, minden rangfokozatban tartozó tiszt
található volt. Így többek között Smoravinsky brigád-tábornok, a
lublini csapattest parancxnoka és Bogaterevics tábornok. A tisztek
feltűnően nagy többsége a Pilsudski regiment hagyományos dísz-
ruháját viselte. A holttetemek között egy plébános személyazonos-
ságát is megállapították.
   Ez röviden bíróilag megállapított tényállás.