2016. május 31., kedd

Katyn 1943-1944 3

                                                                                  3

           O. U. 1943. február 27-én.
Szóbeli idézésre jelenik meg az orosz
K i e s z e l o v Parfeon,
72 esztendős,
földmunkás,
Kosi-Gory-ban lakik,
és a kihallgatáskor a következőket mondja:

1907. óta lakom Kosi-Gory-ban. Az erdőben lévő várat az NKVD
hvatalnokok körülbelül tíz év óta használják szanatóriumként.
Az egész erdőséget mintegy két méter magas szögesdrótkerítéssel
kerítették be. Ezenkívül az egész bekerített vidéket fegyveres őrök-
kel biztosították. A polgári személyek számára az erdő területére
való belépés szigorúan meg volt tiltva. A hivatalnokok közül senkit
sem ismertem, csupán a háziszolgával kerültem ismeretségbe, aki
egyszersmind őr is volt. Őt Szergejevics Rumának hívták és Vjaz-
mából való volt.
     1940. elején négy-öt héten keresztül naponként 3-4 teherkocsi
tartott az erdőség felé, zsúfolásig megtömve emberekkel, akiket
azután állítólag az NKVD agyonlövetett. A teherkocsik le voltak
zárva, úgyhogy senki sem láthatta, mi van a belsejükben. A teher-
kocsik le voltak zárva, úgyhogy, senki sem láthatta, mi van a bel-
sejükben. Egy napon amikor éppen Gnieszdova vasútállomásán
tartózkodtam, láttam, amint a vasúti kocsikból az előttem olyan
jól ismert teherkocsikba emberek szállnak át és a teherautók az
erdőség irányába eltűnnek.
Hogy a férfiakkal mi történt, azt nem tudom megmondni, mivel
senki sem merészelt annak a helynek közelébe menni.
A lövések zaját és az emberek jajgatását egészen a lakásomig hal-
lottam. Joggal lehet feltételezni, hogy azokat a bizonyos férfiakat
agyonlőtték. A környéken nem titkolja senkisem, hogy az NKVD
lengyeleket végeztetett itt ki. A helybeliek azt beszélték, hogy mint-
egy 10.000 lengyel kivégzéséről lehet szó.
    Amikor az erdőséget a németek elfoglalták, bementem az erdőbe,
hogy meggyőződést szerezzek magamnak.
Azon a véleményen voltam, hogy fogok egy-két holttestet találni,
azonban minden fáradozásom hiábavalónak bizonyult, egy néhány
frissen összehordott dombon kívül nem találtam semmit. De viszont
szilárdan hittem abban, hogy a halottak csak a dombok alatt feküd-
hetnek. 1942. nyarán az egyik Gnieszdovában állomásozó német
egységnél lengyelek is voltak. Egy napon tíz lengyel jött hozzám
és arra kértek, mutassam meg nekik azt a helyet, ahol az NKVD ál-
tal agyonlövetett honfitársak holttetemei feküdhetnek. Elvittem ő-
ket az erdőségbe és megmutattam nekik a friss dombokat. A lengye-
lek arra kértek továbbá, hogy adjak nekik csákányt és lapátot, amit
szívesen meg is tettem. Alig telt egy óra, amikor felháborodva és
az NKVD-t szidva visszatértek. a lengyelek kérdésemre azt felelték,
hogy a dombok egyikében holttestekre akadtak. A helyek külső meg-
jelölése céljából nyírfa-kereszteket állítottak ott fel, amelyek még
ma is megtalálhatók.
     További adatokat nem tudok mondani.

O. U., 1943. április 2-án.
S z a c h a r o v Matvej
született 1893. aug. 1-én, Novo-Bateki-ben,
nős, két gyermeke van,
Novo-Bateki-ben lakik,
pártonkívüli,
jelenleg Novo-Bateki legrégibb lakósa
és a következőket jelenti ki:
1937-től 1941-ig dolgoztam a vasútnál, többek között a szmolenszki
pályaudvaron, mint kocsirendező. 1940. március havában Tambovsen
vidékéről tehervonatok érkeztek, amely szerelvények 5-6 hatalmas
Pullmann-kocsikból állottak. Ezek közül két-három kocsit a szmo-
lenszki rakodóhelyen lekapcsoltak, a többit pedig Gniedovszka-cél-
állomás megjelöléssel tovább irányították. A kísérőlevelekből láthat-
tam, hogy ezek a vonatok, illetőleg fogoly-kocsik a Rjaszan-Ural
vonalon Koszlov-Tambov-Jelnán keresztül érkeztek Szmolenszkba.
Amint a vonat kísérőszemélyzetéról megtudtam, a foglyokat Ko-
selkszből (vasútállomás  a Rjaszan-Ural vonalon) szállították ide.
Egy hajdani hatalmas kolostor van ott, amelyben még sok ezer fogoly
sínylődik.
  Mint kocsirendezőnek alkalmam nyílott arra, hogy közvetlen közelben
álljak akkor, amikor az embereket a vagónokból a fogolyszállító teher-
autókba tették át, amely autók azután a Gnieszdovába vezető ország-
úton folytatták útjukat.
A foglyok csaknem kivétel nélkül lengyel egyenruhát viseltek és
nagyobbrészt tisztek voltak. A polgári ruhás személyek között lelké-
szeket is észre vettem. Asszonyok nem voltak közöttük.


                                                         
















                                                 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése