49
Azért az Ipoly vonala a határ, mert ez esik legközelebb az etni-
kai határhoz.
Másrészt azért, hogy a cseh-szlovákok szabadon használhassák
a rimaszombati térséget a Dunával összekötő Ipoly völgyi vasút-
vonalat, a bizottság a határvonal e szakaszára vonatkozólag a kö-
vetkező határozat mellékelését indítványozza:
˝ Losonc és Csata között az Ipoly völgyében haladó vasútvonal,
valamint az ettől a vasútvonaltól északra, illetve délre húzódó,
abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szö-
vetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly
módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok szabadon hasz-
nálhassák mindaddig, ameddig az Ipoly jobb partján, cseh-szlo-
vák területen nem készülnek el az egybefüggő vonal kialakításá-
hoz szükséges pályaszakaszok.
Az ellenőrzés körülményeit, valamint az időtartamot, amely a-
latt a vasútvonal szabad használata egyenlő mértékben lesz az
érdekelt nemzetek számára biztosítva, a szövetséges és társult
kormányok fogják meghatározni.
3. A Sajó és az Ung között:
egy, a Putnok (Putnock)-Losonc vasútvonalat Bánréve(Banre-
vé) állomásnál (Putnoktól mintegy 6 kilométerre nyugatra) met-
sző, majd az egymástól elágazó, Pelsőctől északra, illetve Bor-
sodnádasdtól délre vezető két vasútvonal között haladó,
a gerincvonalat egy Pelsőctől 7 kilométerre keletre található
pontig megközelítőleg északeleti irányban követő,
megközelítőleg, kelet-északkeleti irányba forduló, a torna-e-
delényi vasútvonalat Tornától délnyugatra mintegy 4 kilomé-
terre metsző, a Bódva bal partján húzódó gerincvonalat keleti
irányban követő, Kányt északról, Buzicát délről elkerülő, a
Hernádot Hidasnémetitől 6 kilométerre északkeletre elérő, az-
után e folyó folyását közvetlenül Nádasdtól nyugatra található
pontig követő, Nádasdot délre elkerülve keletnek forduló, majd
a Bózsva és a Ronyva közötti hegygerincet elérő, illetve azt kö-
vető, ez utóbbi folyót Sátoraljaújhelytől észak-északnyugatra 8
kilométerre elérő, onnét annak sodorvonalát déli irányban köve-
tő, a vasútvonalak alkotta háromszöget Sátoraljaújhelytől délke-
letre oly módon metsző, hogy a kassa-csapi vasútvonal fölött
teljes hosszában a cseh-szlovákok saját területükön rendelkez-
hessenek,
a Bodrogot Bodrogszerdahelytől délre mintegy 5 kilométerre
átszelő vonal.
Látható, hogy a Cseh-Szlovákiát ruszin földön át Romániával
összekötő vasútvonal Sátoraljaújhely(Satoralja) és Csap közötti
szakasza teljes hosszában cseh-szlovák, illetve ruszin területen
marad. Ugyanakkor a határvonal a magyar többségű Sátoralja-
újhely városát Magyarországnak hagyja.
Egyébként a bizottság a Tornát Putnokkal Miskolctól északra
összekötő vasúti szakaszra vonatkozólag a következő határo-
zat mellékelését indítványozza:
˝ A Tornától kiindulva a Bódva völgyében haladó vasútvonal
igazgatása a Miskolctól 8 kilométerre északra fekvő csomó-
pontig, valamint az ettől a csomóponttól a Sajó völgyében ha-
ladó vasútvonal igazgatása a pelsőci vonal becsatlakozásáig
az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigo-
rú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és
érdekelt államok szabadon használhassák mindaddig, ameddig
a cseh-szlovák területen nem készül el a kassa-tornai vonalat
a Sajó-völgyi vonallal összekötő pályaszakasz.
Az ellenőrzés körülményeit, valamint az időtartamot, amely a-
latt a vasútvonal szabad használata egyenlő mértékben lesz az
érdekelt nemzetek számára biztosítva, a szövetséges és társult
kormányok fogják meghatározni.˝
2014. április 30., szerda
2014. április 27., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918 - 1920 48
48
Március végén a békekonferencia Cseh-Szlovák Ügyek Bizott-
sága a szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztette jelen-
tését Szlovákia határairól, melyek megegyeznek az albizottság
javaslataival.
A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVET-
SÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT
JELENTÉSE
Párizs
1919. március vége
A cseh-szlovák ügyek bizottsága a reá bízott feladat elvégezté-
vel a következő megállapításokat tárja tisztelettel a szövetséges
és társult kormányok Legfelsőbb Tanácsa elé:
A bizottság fölfogása szerint feladata alapvetően abban állt,
hogy az új cseh-szlovák állam határait. következésképpen te-
rületi kiterjedését megállapítsa.
A bizotság tanácskozásai során mindenekelőtt etnikai megfon-
tolásokból indult ki, és döntéseit ezen megfontolásokra igyeke-
zett alapozni.
Mindamellett esetenként egyéb szempontokkal is számolnia kel-
lett.
Csakugyan, a bizottság úgy ítélte meg, hogy noha az új cseh-
szlovák államban fölöttébb kívánatos a lehető legnagyobb mér-
vű etnikai egység biztosítása, a legfontosabb mégis egy életké-
pes állam létrehozása, és ennek érdekében egyrészt meg kell ő-
rizni meglévő gazdasági egységét, másrészt biztosítani kell a
fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges közlekedési eszköző-
ket, valamint a biztonságát szavatoló határokat.
A bizottság e különböző szempontok figyelembevételével az
elébe terjesztett kérdések megoldására a következő javaslatokat
dolgozta ki:
I
CSEH-SZLOVÁKIA HATÁRAI
a) Cseh-Szlovákia határai Magyarországgal
1. Azon ponttól, ahol az Ausztria és Magyarország közti határ
a Dunát metszi az Ipoly torkolatáig.
A Duna főfolyásának sodorvonala az Ipollyal való összefolyá-
sáig.
A bizottság annak ellenére javasolja Csallóköz (ile de la Gran-
de Schütt) Cseh-Szlovákiához csatolását, hogy a szigetet több-
ségében magyarok lakják. A bizottságnak ugyanis az a vélemé-
nye, hogy e sziget földrajzilag és gazdaságilag a Duna északi
partjához tartozik.
2, Az Ipoly torkolata és a Sajó között:
az Ipoly folyása egy a losonci állomástól 10 kilométerre dél-
délnyugatra található pontig:
egy,
az északnyugat-délkeleti hegygerincet követő,
a Salgótarján-Losonc vasútvonalat átszelő,
egy délkeleti, majd a Salgótarjántól 7 kilométerre kelet-é-
szakkeletr emelkedő 628.sz.magassági pontig déli irányú
hegygerincen folytatódó, egy gerincvonalat előbb megkö-
zelítőleg északkeleti irányban követő, majd a 228.sz.magas-
sági ponttól (a Sajó és a Rima összefolyásától délre) észak-
északkeletnek forduló és a Sajóval találkozó vonal.
Március végén a békekonferencia Cseh-Szlovák Ügyek Bizott-
sága a szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztette jelen-
tését Szlovákia határairól, melyek megegyeznek az albizottság
javaslataival.
A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVET-
SÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT
JELENTÉSE
Párizs
1919. március vége
A cseh-szlovák ügyek bizottsága a reá bízott feladat elvégezté-
vel a következő megállapításokat tárja tisztelettel a szövetséges
és társult kormányok Legfelsőbb Tanácsa elé:
A bizottság fölfogása szerint feladata alapvetően abban állt,
hogy az új cseh-szlovák állam határait. következésképpen te-
rületi kiterjedését megállapítsa.
A bizotság tanácskozásai során mindenekelőtt etnikai megfon-
tolásokból indult ki, és döntéseit ezen megfontolásokra igyeke-
zett alapozni.
Mindamellett esetenként egyéb szempontokkal is számolnia kel-
lett.
Csakugyan, a bizottság úgy ítélte meg, hogy noha az új cseh-
szlovák államban fölöttébb kívánatos a lehető legnagyobb mér-
vű etnikai egység biztosítása, a legfontosabb mégis egy életké-
pes állam létrehozása, és ennek érdekében egyrészt meg kell ő-
rizni meglévő gazdasági egységét, másrészt biztosítani kell a
fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges közlekedési eszköző-
ket, valamint a biztonságát szavatoló határokat.
A bizottság e különböző szempontok figyelembevételével az
elébe terjesztett kérdések megoldására a következő javaslatokat
dolgozta ki:
I
CSEH-SZLOVÁKIA HATÁRAI
a) Cseh-Szlovákia határai Magyarországgal
1. Azon ponttól, ahol az Ausztria és Magyarország közti határ
a Dunát metszi az Ipoly torkolatáig.
A Duna főfolyásának sodorvonala az Ipollyal való összefolyá-
sáig.
A bizottság annak ellenére javasolja Csallóköz (ile de la Gran-
de Schütt) Cseh-Szlovákiához csatolását, hogy a szigetet több-
ségében magyarok lakják. A bizottságnak ugyanis az a vélemé-
nye, hogy e sziget földrajzilag és gazdaságilag a Duna északi
partjához tartozik.
2, Az Ipoly torkolata és a Sajó között:
az Ipoly folyása egy a losonci állomástól 10 kilométerre dél-
délnyugatra található pontig:
egy,
az északnyugat-délkeleti hegygerincet követő,
a Salgótarján-Losonc vasútvonalat átszelő,
egy délkeleti, majd a Salgótarjántól 7 kilométerre kelet-é-
szakkeletr emelkedő 628.sz.magassági pontig déli irányú
hegygerincen folytatódó, egy gerincvonalat előbb megkö-
zelítőleg északkeleti irányban követő, majd a 228.sz.magas-
sági ponttól (a Sajó és a Rima összefolyásától délre) észak-
északkeletnek forduló és a Sajóval találkozó vonal.
2014. április 24., csütörtök
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 47
47
Ugyanakkor - amennyiben az idegen missziók a kifogásolt cikkek
tartalmát magukra nézve sérelmesnek ítélik - a kormány, azon
szándéktól vezérelve, hogy a képviseleteknek elégtétellel szolgáljon,
valamint hogy a jó kapcsolatokat és a megértés légkörét a további-
akban is fönntartsa, hajlandó e lapok első oldalán hivatalos elítélő
nyilatkozatot közzétenni. Azonfelül határozottan föl kívánjuk szó-
lítani a sajtót, hogy a szövetséges budapesti missziók képviselői-
nek ügyeibe való beavatkozástól tartózkodjék. Ezen intézkedések
kiegészítéséül - amennyiben önök ehhez ragaszkodnak - e közölt
cikkek szerzői ellen pert indíthatunk.
Ami az ön második panaszát illeti ( Zerkovitz úrnak a Pester Lyod-
ban március 16-án megjelent cikke) a szerző - elébe menve kíván-
ságunknak - saját maga ajánlotta föl lemondását, amit a kormány
elfogadott.
Az utolsó vitás ponttal kapcsolatban tájékoztatom, hogy a hadügy-
miniszter kész a demarkációs vonal átrepülésének tilalmát azonna-
li hatállyal elrendelni, föltéve, hogy román, szerb és cseh-szlovák
részről hasonló intézkedés történik.
Befejezésül arra kérem, hogy - a kormány óhajának megfelelően-
föntiekről a szövetséges missziók tagjait tájékoztatni szíveskedjék,
hasonlóképpen arról is, hogy amennyiben - a kormány által tanú-
sított jószándék ellenére - nem lennének megelégedve a javasolt
intézkedésekkel, amelyek úgy jogi, mind anyagi lehetőségeinek
legvégső határát jelentik, és hogy ennek következtében az or-
szág közellátásában zavarok lépnének föl, a kormány lemondani
kényszerülne.
Kérem Alezredes urat, hogy a szövetséges missziók tagjaival
folytatandó megbeszélésének eredményéről telefonon tájékoz-
tasson.
PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMANCEAU
FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZ-
TERNEK
Párizs
1919. március 31.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Livio Borghese hercegnek az új magyar kormánnyal való tár-
gyalások lehetősége tárgyában készített jegyzéke, a szövetsé-
ges és társult kormányokat súlyos kérdések elé állítja.
E tárgyalások ugyanis csak Románia valamint a jugo-szlávok
és a cseh-szlovákok kárára folyhatnának, és tárgyuk sem le-
hetne egyéb, mint Boszni-Hercegovina, a Bánság, Erdély és
Szlovákia. Szövetségeseink mindebből szükségképpen azt a
következtetést vonnák le, hogy faképnél hagytuk őket.
És milyen körülmények között kezdődőnének a tárgyalások?
Pontosan azt követően, hogy az új budapesti kormány- a bé-
kekonferencia által az erdélyiek, a románok és magyarok kö-
zötti mind gyakoribb véres összetűzések megakadályozása
érdekében elhatározott semleges övezet oly egyszerű kérdését
fölhasználva - elődjével nyilvánvaló módon összejátszva ma-
gához ragadta a hatalmat, és eltávolította a szövetséges misz-
sziókat. Ez az új kormány egyidejűleg kinyilvánította, hogy
szoros szövetségben áll az orosz bolsevikokkal.
A tervezett tárgyalások egyszerre lennének a gyengeség bi-
zonyítékai - mondhatnám, valóságos kapituláció - magyaror-
szági ellenségeinkkel szemben - méghozzá azoknak egy telje-
sen jogos követelés ellen megnyilvánuló legelső tiltakozására-,
és egyben háborús céljaink - vagyis a volt Osztrák - Magyar
Monarchia elnyomott népeinek fölszabadítása - föladását je-
lentenék.
Hozzá teszem, még nem tudom, mi az alapja a magyarok a-
zon állításának, mely szerint Ausztriával hasonló föltételek
mellett tárgyaltunk volna. E tény- ami Franciaországot illeti -
minden alapot nélkülöz.
Ugyanakkor - amennyiben az idegen missziók a kifogásolt cikkek
tartalmát magukra nézve sérelmesnek ítélik - a kormány, azon
szándéktól vezérelve, hogy a képviseleteknek elégtétellel szolgáljon,
valamint hogy a jó kapcsolatokat és a megértés légkörét a további-
akban is fönntartsa, hajlandó e lapok első oldalán hivatalos elítélő
nyilatkozatot közzétenni. Azonfelül határozottan föl kívánjuk szó-
lítani a sajtót, hogy a szövetséges budapesti missziók képviselői-
nek ügyeibe való beavatkozástól tartózkodjék. Ezen intézkedések
kiegészítéséül - amennyiben önök ehhez ragaszkodnak - e közölt
cikkek szerzői ellen pert indíthatunk.
Ami az ön második panaszát illeti ( Zerkovitz úrnak a Pester Lyod-
ban március 16-án megjelent cikke) a szerző - elébe menve kíván-
ságunknak - saját maga ajánlotta föl lemondását, amit a kormány
elfogadott.
Az utolsó vitás ponttal kapcsolatban tájékoztatom, hogy a hadügy-
miniszter kész a demarkációs vonal átrepülésének tilalmát azonna-
li hatállyal elrendelni, föltéve, hogy román, szerb és cseh-szlovák
részről hasonló intézkedés történik.
Befejezésül arra kérem, hogy - a kormány óhajának megfelelően-
föntiekről a szövetséges missziók tagjait tájékoztatni szíveskedjék,
hasonlóképpen arról is, hogy amennyiben - a kormány által tanú-
sított jószándék ellenére - nem lennének megelégedve a javasolt
intézkedésekkel, amelyek úgy jogi, mind anyagi lehetőségeinek
legvégső határát jelentik, és hogy ennek következtében az or-
szág közellátásában zavarok lépnének föl, a kormány lemondani
kényszerülne.
Kérem Alezredes urat, hogy a szövetséges missziók tagjaival
folytatandó megbeszélésének eredményéről telefonon tájékoz-
tasson.
PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMANCEAU
FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZ-
TERNEK
Párizs
1919. március 31.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Livio Borghese hercegnek az új magyar kormánnyal való tár-
gyalások lehetősége tárgyában készített jegyzéke, a szövetsé-
ges és társult kormányokat súlyos kérdések elé állítja.
E tárgyalások ugyanis csak Románia valamint a jugo-szlávok
és a cseh-szlovákok kárára folyhatnának, és tárgyuk sem le-
hetne egyéb, mint Boszni-Hercegovina, a Bánság, Erdély és
Szlovákia. Szövetségeseink mindebből szükségképpen azt a
következtetést vonnák le, hogy faképnél hagytuk őket.
És milyen körülmények között kezdődőnének a tárgyalások?
Pontosan azt követően, hogy az új budapesti kormány- a bé-
kekonferencia által az erdélyiek, a románok és magyarok kö-
zötti mind gyakoribb véres összetűzések megakadályozása
érdekében elhatározott semleges övezet oly egyszerű kérdését
fölhasználva - elődjével nyilvánvaló módon összejátszva ma-
gához ragadta a hatalmat, és eltávolította a szövetséges misz-
sziókat. Ez az új kormány egyidejűleg kinyilvánította, hogy
szoros szövetségben áll az orosz bolsevikokkal.
A tervezett tárgyalások egyszerre lennének a gyengeség bi-
zonyítékai - mondhatnám, valóságos kapituláció - magyaror-
szági ellenségeinkkel szemben - méghozzá azoknak egy telje-
sen jogos követelés ellen megnyilvánuló legelső tiltakozására-,
és egyben háborús céljaink - vagyis a volt Osztrák - Magyar
Monarchia elnyomott népeinek fölszabadítása - föladását je-
lentenék.
Hozzá teszem, még nem tudom, mi az alapja a magyarok a-
zon állításának, mely szerint Ausztriával hasonló föltételek
mellett tárgyaltunk volna. E tény- ami Franciaországot illeti -
minden alapot nélkülöz.
2014. április 23., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 46
46
11.SZ. IRAT
Ez az irat melléklet is csak hergelte a szövetségeseket.
Teljes terjedelmében közlöm
˝ A MAGYAR FORRADALMÁROK RÖPIRATA
Francia katonák!
Proletár testvérek!
Magyarország proletársága elhatározta, hogy minden hatalmat
magához ragad. (puccsal. Hunniás) Kikiáltottuk a Tanácsköztár-
saságot. Többé nem lesz gazdag, és nem lesz szegény!
Ti proletárok vagytok, tehát a testvéreink vagytok. Ne vállalja-
tok részt magasztos céljaink valóváltásának meghiúsításában!
Vajon miért kellene francia és magyar proletárvérnek folynia?
Értsétek meg végre, hogy ellenetek semmit sem szándékozunk
tenni. (Nehezen is tehettek volna mert Franciaország messze van.H.)
Saját hazátokban ugyanez a feladat vár rátok. Ne lőjetek ránk,
mert különben arra kényszerülünk hogy viszonozzuk a tüzet,
és akkor megint proletárvér fog folyni.
Ne akarjátok ezt!
Értsétek meg, hogy a francia kapitalisták önző érdeke tart ti-
teket távol a hazátoktól. Gondoljatok feleségetekre, szüleitekre,
gyermekeitekre.
Mostani szenvedéseitekkel csak a szerb és román imperialistá-
kat segítitek abban, hogy leigázzák a magyar proletárokat.
Mi testvérek vagyunk! Segítsetek nekünk, hiszen csak így lát-
hatjátok viszont hamarosan családotokat.
Tudjátok- e hogy Párizsban, Londonban kitört a proletárforra-
dalom?
A szovjetorosz katonák Magyarország határánál állnak! Nektek
minderről nem lehet tudomásotok, hiszen tisztjeitek eltitkolják
előttetek.
Tagadjátok meg az engedelmességet! Fegyverezzétek le tisztjei-
teket, és térjetek vissza hazátokba!
Mi segíteni fogunk nektek!
Testvéri üdvözletüket küldik
A magyar proletárok.
12. SZ. IRAT
BERINKEY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁ-
NAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESNEK, A BU-
DAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐ-
JÉNEK
Budapest
1919.március 17.
Alezredes úr!
Ön Március 16-án Vargoz parancsnok útján három tárgyban
panaszt nyújtott be hozzám, amelyek kivizsgálását kérte.
Első panaszára vonatkozóan ( a Népszava, a Magyarország, a
Rendkívüli Újság, és a Pester Lloyd c. lapok megjelenésének
betiltása 24 órára) van szerencsém szíves tudomására hozni,
hogy mivel a sajtó törvény nem ismeri a cenzúra fogalmát, a
kormánynak a sajtó ellen nem áll rendelkezésére olyan javító
eszköz, amellyel elérhetné az ön által óhajtott büntetést.Ama
tény, hogy a Pester Lloyd egy alkalommal 24 órán át nem je-
lent meg, nem a kormány által foganatosított megtorló intéz-
kedés, hanem sztrájk eredménye volt.
11.SZ. IRAT
Ez az irat melléklet is csak hergelte a szövetségeseket.
Teljes terjedelmében közlöm
˝ A MAGYAR FORRADALMÁROK RÖPIRATA
Francia katonák!
Proletár testvérek!
Magyarország proletársága elhatározta, hogy minden hatalmat
magához ragad. (puccsal. Hunniás) Kikiáltottuk a Tanácsköztár-
saságot. Többé nem lesz gazdag, és nem lesz szegény!
Ti proletárok vagytok, tehát a testvéreink vagytok. Ne vállalja-
tok részt magasztos céljaink valóváltásának meghiúsításában!
Vajon miért kellene francia és magyar proletárvérnek folynia?
Értsétek meg végre, hogy ellenetek semmit sem szándékozunk
tenni. (Nehezen is tehettek volna mert Franciaország messze van.H.)
Saját hazátokban ugyanez a feladat vár rátok. Ne lőjetek ránk,
mert különben arra kényszerülünk hogy viszonozzuk a tüzet,
és akkor megint proletárvér fog folyni.
Ne akarjátok ezt!
Értsétek meg, hogy a francia kapitalisták önző érdeke tart ti-
teket távol a hazátoktól. Gondoljatok feleségetekre, szüleitekre,
gyermekeitekre.
Mostani szenvedéseitekkel csak a szerb és román imperialistá-
kat segítitek abban, hogy leigázzák a magyar proletárokat.
Mi testvérek vagyunk! Segítsetek nekünk, hiszen csak így lát-
hatjátok viszont hamarosan családotokat.
Tudjátok- e hogy Párizsban, Londonban kitört a proletárforra-
dalom?
A szovjetorosz katonák Magyarország határánál állnak! Nektek
minderről nem lehet tudomásotok, hiszen tisztjeitek eltitkolják
előttetek.
Tagadjátok meg az engedelmességet! Fegyverezzétek le tisztjei-
teket, és térjetek vissza hazátokba!
Mi segíteni fogunk nektek!
Testvéri üdvözletüket küldik
A magyar proletárok.
12. SZ. IRAT
BERINKEY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁ-
NAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESNEK, A BU-
DAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐ-
JÉNEK
Budapest
1919.március 17.
Alezredes úr!
Ön Március 16-án Vargoz parancsnok útján három tárgyban
panaszt nyújtott be hozzám, amelyek kivizsgálását kérte.
Első panaszára vonatkozóan ( a Népszava, a Magyarország, a
Rendkívüli Újság, és a Pester Lloyd c. lapok megjelenésének
betiltása 24 órára) van szerencsém szíves tudomására hozni,
hogy mivel a sajtó törvény nem ismeri a cenzúra fogalmát, a
kormánynak a sajtó ellen nem áll rendelkezésére olyan javító
eszköz, amellyel elérhetné az ön által óhajtott büntetést.Ama
tény, hogy a Pester Lloyd egy alkalommal 24 órán át nem je-
lent meg, nem a kormány által foganatosított megtorló intéz-
kedés, hanem sztrájk eredménye volt.
2014. április 21., hétfő
A Felvidék cseh megszállása 1918 -1920 45
45
˝9. SZ. IRAT
GARBAI A NÉPBIZTOSOK TANÁCSÁNAK ELNÖKE VIX
ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATO-
NAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK
Budapest
1919. március 24.
Alezredes úr!
Az új magyar kormány (a Népbiztosok Tanácsa) érvényesnek
ismeri el az előző kormány által 1918. november 13-án aláírt
katonai fegyverszüneti egyezményt. A kormány nem hiszi, hogy
az ön által adott jegyzék visszautasításával megsértette volna az
említett egyezményt.
Amikor a kormány fölszólított a Oroszországot. lépjen szövetség-
be a Magyar Tanácsköztársasággal, nem gondolta, hogy egy ilyen
lépést az antanthatalmakkal fönnálló diplomáciai kapcsolatainak
megszakítására irányuló törekvése kifejezéseként, mi több, az an-
tant elleni hadüzenetként fognak értelmezni. Egyébként az Orosz-
országgal való szövetség, nem tekinthető szabályszerű diplomáciai
szövetségnek, hanem sokkal inkább - ha szabad ezzel a kifejezéssel
élni - ˝ entente cordiale˝ - nak, természetes baráti viszonynak, amely-
nek alapja, politikai intézményeik azonos fölépítése, és amely a
magyar kormány szándéka szerint semmiképpen sem kíván ag-
resszív tömörüléssé válni. Ellenkezőleg, az új magyar köztársaság
leghőbb vágya, hogy minden nemzettel békében éljen, és erejét ki-
zárólag az ország békés társadalmi újjászervezésére fordítsa.
A magyar szocialista pártot az események kényszerítő ereje indí-
totta a hatalom megragadására. Ez a párt újjá akarja szervezni az
emberi társadalmat, olyan társadalmat akar fölépíteni, amelyben
mindenki a munkájából él, és amely nem ellenséges a többi nem-
zettel szemben. Magyarország nem kíván a többi nemzettől elszi-
getelten élni. Sőt, éppen hogy a minél szélesebb emberi szolidari-
tás létrehozásán akar munkálkodni.
A kormány arra hívja föl a szövetséges missziókat, maradjanak
Budapesten, és területenkívüliséget fog számukra biztosítani, va-
lamint teljes felelősséget vállal tagjaik biztonságáét.
Kérem, alezredes úr, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését.
10.SZ. IRAT
A MAGYAR KORMÁNY MELLETT MŰKÖDŐ SZÖVETSÉGES
KATONAI MISSZIÓ A MAGYAR KORMÁNYNAK
Budapest
1919. március 25.
Az imént értesültünk telefonon arról, hogy a szövetséges misszió
elutazása - amely Kun Béla külügyi népbiztos az általa összehívott
szövetséges tisztek előtt tett határozott ígéretének megfelelően már-
cius 25-re volt ki tűzve - újfent halasztást szenved.
A fölhozott kifogásokat nem tudjuk elfogadni. Tudniillik egy 40 ko-
csis vasúti szerelvény összeállítása nem igényel jelentős számú alkal.
mazottat, valamint 20 teherautó rendelkezésre bocsátása sem jelent-
het különösebb nehézséget tekintve, hogy az összes gépjármű fölött
- ideértve a misszió gépkocsijait is - egyetlen szerv diszponál.
A szövetséges tisztek nevében erélyesen tiltakozunk az újabb és ú-
jabb akadályok ellen, melyeket a misszió elutazása elé gördítenek.
miközben helyzetünk a nap mint nap ismétlődő incidensek következ-
tében egyre súlyosabbá válik.
Fölkívánjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy szövetséges tisztek
- akik a magyar nép szavába vetett föltétlen bizalommal érkeztek Bu-
dapestre - akaratuk ellenére való visszatartása nem civilizált nemzet-
hez illő cselekedet.
Másrészt - tekintettel arra, hogy a misszió Kun Bélától kapta a jelen-
legi kormánynak az antant jegyzékre adott hivatalos válaszát -
utazásának további akadályoztatása semmiképpen sem szolgálja
Magyarország érdekeit.˝
Sajnos Kunék ezen fajta viselkedése és hozzá állasa az igérgeté-
seinek ellenére biztos hogy a későbbiekre volt valamilyen hatása.
Az itt lévő misszió tagok azt tapasztalták, hogy a magyar kor-
mány nem hajlandó igazából az együttműködésre. És ennek a
nemzet látta kárát.
˝9. SZ. IRAT
GARBAI A NÉPBIZTOSOK TANÁCSÁNAK ELNÖKE VIX
ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATO-
NAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK
Budapest
1919. március 24.
Alezredes úr!
Az új magyar kormány (a Népbiztosok Tanácsa) érvényesnek
ismeri el az előző kormány által 1918. november 13-án aláírt
katonai fegyverszüneti egyezményt. A kormány nem hiszi, hogy
az ön által adott jegyzék visszautasításával megsértette volna az
említett egyezményt.
Amikor a kormány fölszólított a Oroszországot. lépjen szövetség-
be a Magyar Tanácsköztársasággal, nem gondolta, hogy egy ilyen
lépést az antanthatalmakkal fönnálló diplomáciai kapcsolatainak
megszakítására irányuló törekvése kifejezéseként, mi több, az an-
tant elleni hadüzenetként fognak értelmezni. Egyébként az Orosz-
országgal való szövetség, nem tekinthető szabályszerű diplomáciai
szövetségnek, hanem sokkal inkább - ha szabad ezzel a kifejezéssel
élni - ˝ entente cordiale˝ - nak, természetes baráti viszonynak, amely-
nek alapja, politikai intézményeik azonos fölépítése, és amely a
magyar kormány szándéka szerint semmiképpen sem kíván ag-
resszív tömörüléssé válni. Ellenkezőleg, az új magyar köztársaság
leghőbb vágya, hogy minden nemzettel békében éljen, és erejét ki-
zárólag az ország békés társadalmi újjászervezésére fordítsa.
A magyar szocialista pártot az események kényszerítő ereje indí-
totta a hatalom megragadására. Ez a párt újjá akarja szervezni az
emberi társadalmat, olyan társadalmat akar fölépíteni, amelyben
mindenki a munkájából él, és amely nem ellenséges a többi nem-
zettel szemben. Magyarország nem kíván a többi nemzettől elszi-
getelten élni. Sőt, éppen hogy a minél szélesebb emberi szolidari-
tás létrehozásán akar munkálkodni.
A kormány arra hívja föl a szövetséges missziókat, maradjanak
Budapesten, és területenkívüliséget fog számukra biztosítani, va-
lamint teljes felelősséget vállal tagjaik biztonságáét.
Kérem, alezredes úr, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését.
10.SZ. IRAT
A MAGYAR KORMÁNY MELLETT MŰKÖDŐ SZÖVETSÉGES
KATONAI MISSZIÓ A MAGYAR KORMÁNYNAK
Budapest
1919. március 25.
Az imént értesültünk telefonon arról, hogy a szövetséges misszió
elutazása - amely Kun Béla külügyi népbiztos az általa összehívott
szövetséges tisztek előtt tett határozott ígéretének megfelelően már-
cius 25-re volt ki tűzve - újfent halasztást szenved.
A fölhozott kifogásokat nem tudjuk elfogadni. Tudniillik egy 40 ko-
csis vasúti szerelvény összeállítása nem igényel jelentős számú alkal.
mazottat, valamint 20 teherautó rendelkezésre bocsátása sem jelent-
het különösebb nehézséget tekintve, hogy az összes gépjármű fölött
- ideértve a misszió gépkocsijait is - egyetlen szerv diszponál.
A szövetséges tisztek nevében erélyesen tiltakozunk az újabb és ú-
jabb akadályok ellen, melyeket a misszió elutazása elé gördítenek.
miközben helyzetünk a nap mint nap ismétlődő incidensek következ-
tében egyre súlyosabbá válik.
Fölkívánjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy szövetséges tisztek
- akik a magyar nép szavába vetett föltétlen bizalommal érkeztek Bu-
dapestre - akaratuk ellenére való visszatartása nem civilizált nemzet-
hez illő cselekedet.
Másrészt - tekintettel arra, hogy a misszió Kun Bélától kapta a jelen-
legi kormánynak az antant jegyzékre adott hivatalos válaszát -
utazásának további akadályoztatása semmiképpen sem szolgálja
Magyarország érdekeit.˝
Sajnos Kunék ezen fajta viselkedése és hozzá állasa az igérgeté-
seinek ellenére biztos hogy a későbbiekre volt valamilyen hatása.
Az itt lévő misszió tagok azt tapasztalták, hogy a magyar kor-
mány nem hajlandó igazából az együttműködésre. És ennek a
nemzet látta kárát.
2014. április 19., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918 - 1920 44
44
Kun erre azt válaszolta: ˝ Úgy van, Farnet és Amiel századosok
jelentették ki a fegyverszüneti bizottságban.
Erre semmilyen jogcímük nem volt arra, hogy nyilatkozzanak
válaszolta Vix.
˝Kun B. - Ami engem illet, én az antant jegyzékét átadtam a köz-
társasági elnöknek. Ezután rövid megbeszélést folytattam vele,
de politikai határról nem esett szó. Kun Farnet századoshoz for-
dulva mondja: ˝ Emlékszik erre a fegyverszüneti bizottságban...˝
Vix- gondolom csodálkozva- most hall róla először. Igen fur-
csának tartja, hogy gróf Károlyi a magyar néphez intézett kiált-
ványát holmi szóbeszédre alapozza. És át nyújtja Kunnak az í-
rásbeli tiltakozást,hogy megállapíthassák, mi is az igazság.
Meg kérdi hogy mikor várhatja a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Átadja Kunnak a szövetséges tisztek kézjegyével ellátott jegyző-
könyvet, amelyben elutazási kérelmüket írásban rögzítették.
De Noiseux megkérdi Vixtől hogy a jegyzőkönyvet hová küld-
jék? Vix Szabadkát és Újvidéket említi. De aztán Szabadkánál
maradtak.
Kun megkérdezte amennyiben a kormány személyes megbízot-
tai útján kívánna tárgyalásokat folytatni a parancsnoksággal, e-
zeket visszaengedik?
Vix azt felelte: természetesen.
Kun megkérdezte, lesz-e összekötőjük?
Vix azt felelte:˝ Meglátjuk. Időnként küldhetek összekötőt, ha
biztonságukról gondoskodnak.˝
˝De Noiseux - Szívesen állok rendelkezésükre.
Vix: Tisztet csak az esetben küldök, ha jelenléte nem ingerli a
közvéleményt. Mi annak idején tárgyalni jöttünk ide. A helyzet
teljesen nyugodt volt. Mindenkivel a legjobb kapcsolatot tartot-
tuk fönn, amikor egycsapásra minden a visszájára fordult.
Kun B.: Ennek oka nem az önök itt léte. Most ilyen az általános
hangulat. Hiszen az ismert magyar személyiségek közül is nem
egy láttán gerjed haragra a tömeg.
Vix alezr.: Ez az ő dolguk, mivel az ő országuk forradalmáról van
szó, de ránk nem tartozik.
De Noiseux:- Hiszen mondtam önnek, hogy a kormány nagyon
kívánatosnak tartaná, hogy maradjanak.
Vix alezr. - Én is mondtam, hogy ebben egy pillanatig nem kételke-
dem; egyébként a kérdés le van zárva.˝
Ezután Kunék ezután távoznak 21 óra 45 perckor.
˝8.SZ. IRAT
1919.március 24.
JEGYZŐKÖNYV
Először. - Amennyiben a magyar nép jelenlegi kormánya elfo-
gadja annak a jegyzéknek a tartalmát, amelyet a szövetséges
katonai misszió a békekonferencia utasítását követve nyújtott
át ezen kormánynak, úgy a szövetséges katonai misszió tovább-
ra is hajlandó a szövetséges parancsnokság és a magyar kormány
közötti összeköttetés fönntartására - föltéve, hogy ilyen értelmű
parancsot kap a szövetséges parancsnokságtól.
Másodszor. - Mindazonáltal e 3 utóbbi nap során történt inciden.
sek azt bizonyítják, hogy a misszió - a kormány iránt tanúsított
jó akarata ellenére sem képes Budapesten a kellő méltósággal és
hatékonysággal a szövetséges parancsnokság valamint a magyar
kormány közötti összekötő tevékenységet ellátni.
Következésképpen a misszió határozottan követeli, hogy a magyar
kormány minden körülmények között biztosítsa a demarkációs vo-
nalig történő elszállítását.
Harmadszor. - Ezenfölül a szövetséges katonai misszió követeli,
hogy a magyar kormány intézkedjék a 3 utóbbi nap alatt történt
incidensek alkalmával eltulajdonított fegyverzetének, lőszerének,
drótnélküli távíróállomásának, gépkocsijainak és általában minden
egyéb fölszerelésének visszaszolgáltatásáról.
Negyedszer. - A szövetséges katonai misszió elvárja, hogy a ma-
gyar kormány megteszi a kellő lépéseket annak érdekében, hogy
minden szükséges közlekedési eszköz a misszió rendelkezésére
álljon, valamint hogy utazása kelló méltósággal és biztonságban
történjék.
Az alulírott szövetséges tisztek
Vix
Granville Baker alezredes (angol)
Pomerol százados (angol)
Pertimalli parancsnok (olasz)
Body parancsnok (szerb)
Potopeanu parancsnok (román) ˝
Kun erre azt válaszolta: ˝ Úgy van, Farnet és Amiel századosok
jelentették ki a fegyverszüneti bizottságban.
Erre semmilyen jogcímük nem volt arra, hogy nyilatkozzanak
válaszolta Vix.
˝Kun B. - Ami engem illet, én az antant jegyzékét átadtam a köz-
társasági elnöknek. Ezután rövid megbeszélést folytattam vele,
de politikai határról nem esett szó. Kun Farnet századoshoz for-
dulva mondja: ˝ Emlékszik erre a fegyverszüneti bizottságban...˝
Vix- gondolom csodálkozva- most hall róla először. Igen fur-
csának tartja, hogy gróf Károlyi a magyar néphez intézett kiált-
ványát holmi szóbeszédre alapozza. És át nyújtja Kunnak az í-
rásbeli tiltakozást,hogy megállapíthassák, mi is az igazság.
Meg kérdi hogy mikor várhatja a kiegészítő jegyzőkönyvet.
Átadja Kunnak a szövetséges tisztek kézjegyével ellátott jegyző-
könyvet, amelyben elutazási kérelmüket írásban rögzítették.
De Noiseux megkérdi Vixtől hogy a jegyzőkönyvet hová küld-
jék? Vix Szabadkát és Újvidéket említi. De aztán Szabadkánál
maradtak.
Kun megkérdezte amennyiben a kormány személyes megbízot-
tai útján kívánna tárgyalásokat folytatni a parancsnoksággal, e-
zeket visszaengedik?
Vix azt felelte: természetesen.
Kun megkérdezte, lesz-e összekötőjük?
Vix azt felelte:˝ Meglátjuk. Időnként küldhetek összekötőt, ha
biztonságukról gondoskodnak.˝
˝De Noiseux - Szívesen állok rendelkezésükre.
Vix: Tisztet csak az esetben küldök, ha jelenléte nem ingerli a
közvéleményt. Mi annak idején tárgyalni jöttünk ide. A helyzet
teljesen nyugodt volt. Mindenkivel a legjobb kapcsolatot tartot-
tuk fönn, amikor egycsapásra minden a visszájára fordult.
Kun B.: Ennek oka nem az önök itt léte. Most ilyen az általános
hangulat. Hiszen az ismert magyar személyiségek közül is nem
egy láttán gerjed haragra a tömeg.
Vix alezr.: Ez az ő dolguk, mivel az ő országuk forradalmáról van
szó, de ránk nem tartozik.
De Noiseux:- Hiszen mondtam önnek, hogy a kormány nagyon
kívánatosnak tartaná, hogy maradjanak.
Vix alezr. - Én is mondtam, hogy ebben egy pillanatig nem kételke-
dem; egyébként a kérdés le van zárva.˝
Ezután Kunék ezután távoznak 21 óra 45 perckor.
˝8.SZ. IRAT
1919.március 24.
JEGYZŐKÖNYV
Először. - Amennyiben a magyar nép jelenlegi kormánya elfo-
gadja annak a jegyzéknek a tartalmát, amelyet a szövetséges
katonai misszió a békekonferencia utasítását követve nyújtott
át ezen kormánynak, úgy a szövetséges katonai misszió tovább-
ra is hajlandó a szövetséges parancsnokság és a magyar kormány
közötti összeköttetés fönntartására - föltéve, hogy ilyen értelmű
parancsot kap a szövetséges parancsnokságtól.
Másodszor. - Mindazonáltal e 3 utóbbi nap során történt inciden.
sek azt bizonyítják, hogy a misszió - a kormány iránt tanúsított
jó akarata ellenére sem képes Budapesten a kellő méltósággal és
hatékonysággal a szövetséges parancsnokság valamint a magyar
kormány közötti összekötő tevékenységet ellátni.
Következésképpen a misszió határozottan követeli, hogy a magyar
kormány minden körülmények között biztosítsa a demarkációs vo-
nalig történő elszállítását.
Harmadszor. - Ezenfölül a szövetséges katonai misszió követeli,
hogy a magyar kormány intézkedjék a 3 utóbbi nap alatt történt
incidensek alkalmával eltulajdonított fegyverzetének, lőszerének,
drótnélküli távíróállomásának, gépkocsijainak és általában minden
egyéb fölszerelésének visszaszolgáltatásáról.
Negyedszer. - A szövetséges katonai misszió elvárja, hogy a ma-
gyar kormány megteszi a kellő lépéseket annak érdekében, hogy
minden szükséges közlekedési eszköz a misszió rendelkezésére
álljon, valamint hogy utazása kelló méltósággal és biztonságban
történjék.
Az alulírott szövetséges tisztek
Vix
Granville Baker alezredes (angol)
Pomerol százados (angol)
Pertimalli parancsnok (olasz)
Body parancsnok (szerb)
Potopeanu parancsnok (román) ˝
2014. április 16., szerda
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 43
43
A szövetségesek megvitatták a helyzetet és úgy döntöttek hogy
távoznak az országból, mivel a legjelentéktelenebb incidenseknek
is ki vannak szolgáltatva néhány gazembernek. Az összes szövet-
séges tiszt nevében, akik szolidárisak egymással, határozottan azt
követeli, hogy elhagyhassák Budapestet. Ha jegyzéket kell át adnia,
azt a jövőben is átfogja adni, de itt a népharag olyan magasra há-
gott, hogy tovább nem maradhatnak. A forrongás lecsillapításának
egyetlen módja van, eltűnni innen. Vix kijelentette hogy nem szíve-
sen távoznak, és hogy a máshonnan hozott döntésekért nem őket
terheli a felelősség. Részben őket is. Mert az igaz, hogy Párizsban
mondták ki a végső szót, de a Magyarországon állomásozó szövet-
ségesek jelentései nem éppen magyar barát, A misszió az a csehek,
románok,szerbek és osztrákok érdekeit nézték elsősorban. Kunék
viszont erősítették azt a szövetséges tisztekben, hogy le kell Ma-
gyarországgal számolni. Nemcsak az az általuk hangoztatott bolse-
vizmus elleni harcról van szó.
Kun magyarázkodásba fogott ,hogy a zavargások szükségképpen
a kormányváltásból adódik. A föltételek javulásával a helyzet is
javulni fog. Nem akadályozza meg hogy elmenjenek, de hagyjon
Budapesten tiszteket hogy az antanttal könnyebben tartassák a
kapcsolatot. Biztonságuk javítása érdekében pedig, lépéseket fog
tenni.
Erre Vix azt felelte,hogy két nappal ezelőtt is ugyanezt mondták,
És miután egy bekövetkezhető katasztrófától tart, követelte, hogy
azonnal elindulhassanak.
Ezen egy darabig elvitatkoztak.
Kun kijelentette hogy mindennek a zavaros helyzet az oka. ami
később majd tisztázódik.
Erre Vix, adjanak ki közleményt arról, hogy a tárgyalások nem
szakadtak meg! ˝Rajtam nem múlik, a jegyzéket továbbítom, de
ha önöknek Budapest meg is felel, nekünk egyáltalán nem, hi-
szen olyan itt, mintha börtönbe lennénk zárva. A misszió titká-
rai lent vannak a pincében, az önök rendőrei mindent elleptek.
Nyoma sincs a szellemi szabadságnak. Kun mindenáron mara-
dásra akarta bírni őket. Az is tény, hogy így nem lehet viselked-
ni. Mert ez csak rontott a megítélésükön.
Kun megkérdezte tőle, hogy hajlandók-e maradni ha visszanye-
rik mozgás szabadságukat? És mindegyikük mellé egy üssze-
kötő tisztet adnak.Vis válasza erre az volt, hogy Kunnak fogal-
ma sincs a misszió működéséről, nincs tisztában a tevékenysé-
gükkel. Lótás-futás naphosszat. Hogy gondolja, majd minden
esetben összekötő tiszttért küldünk, amikor menni kell valaho-
va? Ebben teljesen igaza volt.
Vix kijelentette, hogy fegyverszüneti kérdésekben másutt is tud
intézkedni. Itt tovább - már mit Budapesten- mindenincidensnek
kitéve nem maradhat.
Kun megismétli hogy biztonságukért kezességet vállal.
Aztán szóba került a zászlók ügye.
Vix megkérdezte Kuntól hogy hagyják e végre elutazni vagy nem?
Kun igennel felet, ha menni akar. A kormány nem akarja elutazá-
sukat megakadályozni, de szeretnék ha maradnának.Még egy da-
rabig megy a huza-vona. Hogy a vasúti mérnök mikor jön. Kun
mondja hogy már este 22 óra 15.kor már nem lehet senkit bent
találni.Megegyeznek reggel 8 órában.
Kun elakar köszönni amikor Vix még egy percet kér tőle.
Lemondásakor a köztársasági elnök durva pontatlanságokat tar-
talmazó fölhívást intézett a magyar néphez, melyet cáfolni kíván.
Kun válasza: ˝ Azt veti ellen, hogy bizonyára helytelenül értel-
mezték az alezredes szóbeli magyarázatát.
Vix azt felete rá, hogy semmi magyarázkodni valója nem volt.
Csupán egy közleményt adott át.
Ezután De Noiseux fordult Kunhoz: ˝ Ön azt mondta, hogy ez
az állítás egy a magyar fegyverszüneti bizottságban folytatott
megbeszélés során hangzott el.
A szövetségesek megvitatták a helyzetet és úgy döntöttek hogy
távoznak az országból, mivel a legjelentéktelenebb incidenseknek
is ki vannak szolgáltatva néhány gazembernek. Az összes szövet-
séges tiszt nevében, akik szolidárisak egymással, határozottan azt
követeli, hogy elhagyhassák Budapestet. Ha jegyzéket kell át adnia,
azt a jövőben is átfogja adni, de itt a népharag olyan magasra há-
gott, hogy tovább nem maradhatnak. A forrongás lecsillapításának
egyetlen módja van, eltűnni innen. Vix kijelentette hogy nem szíve-
sen távoznak, és hogy a máshonnan hozott döntésekért nem őket
terheli a felelősség. Részben őket is. Mert az igaz, hogy Párizsban
mondták ki a végső szót, de a Magyarországon állomásozó szövet-
ségesek jelentései nem éppen magyar barát, A misszió az a csehek,
románok,szerbek és osztrákok érdekeit nézték elsősorban. Kunék
viszont erősítették azt a szövetséges tisztekben, hogy le kell Ma-
gyarországgal számolni. Nemcsak az az általuk hangoztatott bolse-
vizmus elleni harcról van szó.
Kun magyarázkodásba fogott ,hogy a zavargások szükségképpen
a kormányváltásból adódik. A föltételek javulásával a helyzet is
javulni fog. Nem akadályozza meg hogy elmenjenek, de hagyjon
Budapesten tiszteket hogy az antanttal könnyebben tartassák a
kapcsolatot. Biztonságuk javítása érdekében pedig, lépéseket fog
tenni.
Erre Vix azt felelte,hogy két nappal ezelőtt is ugyanezt mondták,
És miután egy bekövetkezhető katasztrófától tart, követelte, hogy
azonnal elindulhassanak.
Ezen egy darabig elvitatkoztak.
Kun kijelentette hogy mindennek a zavaros helyzet az oka. ami
később majd tisztázódik.
Erre Vix, adjanak ki közleményt arról, hogy a tárgyalások nem
szakadtak meg! ˝Rajtam nem múlik, a jegyzéket továbbítom, de
ha önöknek Budapest meg is felel, nekünk egyáltalán nem, hi-
szen olyan itt, mintha börtönbe lennénk zárva. A misszió titká-
rai lent vannak a pincében, az önök rendőrei mindent elleptek.
Nyoma sincs a szellemi szabadságnak. Kun mindenáron mara-
dásra akarta bírni őket. Az is tény, hogy így nem lehet viselked-
ni. Mert ez csak rontott a megítélésükön.
Kun megkérdezte tőle, hogy hajlandók-e maradni ha visszanye-
rik mozgás szabadságukat? És mindegyikük mellé egy üssze-
kötő tisztet adnak.Vis válasza erre az volt, hogy Kunnak fogal-
ma sincs a misszió működéséről, nincs tisztában a tevékenysé-
gükkel. Lótás-futás naphosszat. Hogy gondolja, majd minden
esetben összekötő tiszttért küldünk, amikor menni kell valaho-
va? Ebben teljesen igaza volt.
Vix kijelentette, hogy fegyverszüneti kérdésekben másutt is tud
intézkedni. Itt tovább - már mit Budapesten- mindenincidensnek
kitéve nem maradhat.
Kun megismétli hogy biztonságukért kezességet vállal.
Aztán szóba került a zászlók ügye.
Vix megkérdezte Kuntól hogy hagyják e végre elutazni vagy nem?
Kun igennel felet, ha menni akar. A kormány nem akarja elutazá-
sukat megakadályozni, de szeretnék ha maradnának.Még egy da-
rabig megy a huza-vona. Hogy a vasúti mérnök mikor jön. Kun
mondja hogy már este 22 óra 15.kor már nem lehet senkit bent
találni.Megegyeznek reggel 8 órában.
Kun elakar köszönni amikor Vix még egy percet kér tőle.
Lemondásakor a köztársasági elnök durva pontatlanságokat tar-
talmazó fölhívást intézett a magyar néphez, melyet cáfolni kíván.
Kun válasza: ˝ Azt veti ellen, hogy bizonyára helytelenül értel-
mezték az alezredes szóbeli magyarázatát.
Vix azt felete rá, hogy semmi magyarázkodni valója nem volt.
Csupán egy közleményt adott át.
Ezután De Noiseux fordult Kunhoz: ˝ Ön azt mondta, hogy ez
az állítás egy a magyar fegyverszüneti bizottságban folytatott
megbeszélés során hangzott el.
2014. április 13., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 42
42
Az igazságra valamint a kedélyek lecsillapítására irányuló törek-
véstől vezérelve a szövetséges hadseregek főparancsnoka nevé-
ben kérem a jelenlegi kormányt, hogy e nyilatkozatnak késedelem
nélkül a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítani szíveskedjék.
Vix alezredes
Granville Baker alezredes (angol)
Pentimalli parancsnok (olasz)
6. SZ. IRAT
KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS VIX ALEZREDESNEK, A BU-
DAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉ-
NEK
Budapest
1919. március 25.
Alezredes úr!
A tegnap esti találkozónk során volt szíves beszámolni bizonyos,
az utóbbi napok során bekövetkezett incidensekről, a szövetséges
katonai misszió több tagja joggal érezte magát sértve.
A jelenlegi kormány siet a leghatározottabban kijelenteni, hogy az
említett sajnálatos eseményekhez sem neki, sem hatóságainak sem-
mi köze nem volt. Tekintve a közrendnek a forradalmi átmenet el-
ső napjai során tapasztalt általános megrendülését, a kormány i-
lyen körülmények közt ezen eseményekért felelősséget nem vál-
lahat.
Mindazonáltal a Népbiztosok Tanácsa engem bízott meg, hogy
a kormány legnagyobb sajnálkozását tolmácsoljam mindazon
zaklatások miatt, melyek az idegen képviseletek tagjait érték, és
egyúttal megragadjam az alkalmat, hogy önt, Alezredes úr, igaz
nagyrabecsülésemről biztosítsam.
7.SZ. IRAT
A SZÖVETSÉGES TISZTEK ÉS A MAGYAR KORMÁNY
KÉPVISELŐI RÉSZVÉTELÉVEL TARTOTT ÜLÉS JEGY-
ZŐKÖNYVE
Budapest
1919. március 24.
...
Kun Béla átadja a magyar kormány jegyzékét, amit az alezredes
átfut.
Kun Béla: E jegyzék célja új tárgyalások kezdeményezése a de-
markációs vonal tárgyában. Az új kormány álláspontja a követ-
kező: a kormány azt kívánja, küldjenek polgári missziót Buda-
pestre, amely képes fölmérni az új demarkációs vonal elfogadá-
sával bekövetkező események sajátosságait. Az új vonal Magyar-
országon éhínséget idézne elő.
Vix alezredes: ezt miért nem vették be a jegyzékbe?
K/un/B: Kiegészítő jegyzéket fogunk átadni. A Népbiztosok Ta-
nácsának ülése még tart. A tagok egy része más elfoglaltsága
miatt nem lehet jelen, de a Tanács egyhangú határozatot fog hoz-
ni.
Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy Magyarország elfogadja
az új demarkációs vonalat. Kérelmet fogunk benyújtani.
Meg vagyunk arról győződve, hogy egy diplomáciai küldöttség
értékelni fogja az új demarkációs vonallal kapcsolatos ellenveté-
seinket, melyeket a fenyegető éhínség igazol.
A jelenlegi kormány el kívánja fogadni a küldöttség majdani ha-
tározatát; ám az új vonal Magyarországtól további megművel-
hető és gazdag földeket szakít el akkor, amikor már a mostani
megszállás is élelmiszer hiányt idézett elő.
Vix alezr. - Szóval a kormány fölakarja venni a kapcsolatokat.
K/un/ B.- Kétségtelenül ez a kívánságunk.
Aztán Vix megemlíti az incidenseket amiket velük szemben el-
követtek. Amik tények voltak. A kormány védelmet ígért de
semmi sem történ azon kívül, hogy tovább folytak a provoká-
ciók és incidensek.
Természetesen Kun a katonák között megbújó provokátorokra
fogta, ő és kormány teljesen ártatlan.Hivatkozott a fegyelmezet-
lenségre a katonák között.
Az igazságra valamint a kedélyek lecsillapítására irányuló törek-
véstől vezérelve a szövetséges hadseregek főparancsnoka nevé-
ben kérem a jelenlegi kormányt, hogy e nyilatkozatnak késedelem
nélkül a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítani szíveskedjék.
Vix alezredes
Granville Baker alezredes (angol)
Pentimalli parancsnok (olasz)
6. SZ. IRAT
KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS VIX ALEZREDESNEK, A BU-
DAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉ-
NEK
Budapest
1919. március 25.
Alezredes úr!
A tegnap esti találkozónk során volt szíves beszámolni bizonyos,
az utóbbi napok során bekövetkezett incidensekről, a szövetséges
katonai misszió több tagja joggal érezte magát sértve.
A jelenlegi kormány siet a leghatározottabban kijelenteni, hogy az
említett sajnálatos eseményekhez sem neki, sem hatóságainak sem-
mi köze nem volt. Tekintve a közrendnek a forradalmi átmenet el-
ső napjai során tapasztalt általános megrendülését, a kormány i-
lyen körülmények közt ezen eseményekért felelősséget nem vál-
lahat.
Mindazonáltal a Népbiztosok Tanácsa engem bízott meg, hogy
a kormány legnagyobb sajnálkozását tolmácsoljam mindazon
zaklatások miatt, melyek az idegen képviseletek tagjait érték, és
egyúttal megragadjam az alkalmat, hogy önt, Alezredes úr, igaz
nagyrabecsülésemről biztosítsam.
7.SZ. IRAT
A SZÖVETSÉGES TISZTEK ÉS A MAGYAR KORMÁNY
KÉPVISELŐI RÉSZVÉTELÉVEL TARTOTT ÜLÉS JEGY-
ZŐKÖNYVE
Budapest
1919. március 24.
...
Kun Béla átadja a magyar kormány jegyzékét, amit az alezredes
átfut.
Kun Béla: E jegyzék célja új tárgyalások kezdeményezése a de-
markációs vonal tárgyában. Az új kormány álláspontja a követ-
kező: a kormány azt kívánja, küldjenek polgári missziót Buda-
pestre, amely képes fölmérni az új demarkációs vonal elfogadá-
sával bekövetkező események sajátosságait. Az új vonal Magyar-
országon éhínséget idézne elő.
Vix alezredes: ezt miért nem vették be a jegyzékbe?
K/un/B: Kiegészítő jegyzéket fogunk átadni. A Népbiztosok Ta-
nácsának ülése még tart. A tagok egy része más elfoglaltsága
miatt nem lehet jelen, de a Tanács egyhangú határozatot fog hoz-
ni.
Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy Magyarország elfogadja
az új demarkációs vonalat. Kérelmet fogunk benyújtani.
Meg vagyunk arról győződve, hogy egy diplomáciai küldöttség
értékelni fogja az új demarkációs vonallal kapcsolatos ellenveté-
seinket, melyeket a fenyegető éhínség igazol.
A jelenlegi kormány el kívánja fogadni a küldöttség majdani ha-
tározatát; ám az új vonal Magyarországtól további megművel-
hető és gazdag földeket szakít el akkor, amikor már a mostani
megszállás is élelmiszer hiányt idézett elő.
Vix alezr. - Szóval a kormány fölakarja venni a kapcsolatokat.
K/un/ B.- Kétségtelenül ez a kívánságunk.
Aztán Vix megemlíti az incidenseket amiket velük szemben el-
követtek. Amik tények voltak. A kormány védelmet ígért de
semmi sem történ azon kívül, hogy tovább folytak a provoká-
ciók és incidensek.
Természetesen Kun a katonák között megbújó provokátorokra
fogta, ő és kormány teljesen ártatlan.Hivatkozott a fegyelmezet-
lenségre a katonák között.
2014. április 12., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 41
41
Ez tehát azt vonja maga után, hogy egy vagy két hadosztályt
mindenképpen Munkácsra kell küldenünk. Ez a haderő egyben
a lengyelek és a románok közötti összeköttetést is biztosítaná.
Egyébként az sem kizárt, hogy - néhány, alkalmas időben föla-
jánlott engedmény árán - e hadműveletekben egy megújult Ma-
gyarország maga is részt vegyen.
e) Érdemes vizsgálat tárgyává tenni, milyen eredményekkel jár-
na is - siker esetén - egy ilyen vállalkozás.
Ami a bolsevizmust illeti, a helyzet nagymértékben javulna.
Ami a kelet-európai kérdések megoldást illeti, mennyivel köny-
nyebb dolgunk lenne, ha sikerülne megakadályoznunk egyfelől
azt, hogy Magyarország a bolsevikokkal szövetkezzen, másfe-
lől azt, hogy Németország karjaiba vesse magát, és oly módon
elérnünk, hogy ezen ország az antant szilárd támaszává váljék!
Annak érdekében hogy a jövőben örök ellenségünket - amely
bármikor kész újból fegyvert ragadni- féken tarthassuk, és ezt
a roppant orosz birodalmat - melyet gyarmati kizsákmányolás-
nak szeretne alávetni - elzárjuk előle, a Német Birodalomtól ke-
letre szilárdan megszervezett szövetséges államok sorát kell ki-
alakítanunk.
E gondolat megvalósítását a bolsevizmus elleni általános harc
fogja lehetővé tenni. Napjaink első számú kérdését ez a küzde-
lem jelenti. Amikor eltökélten vállaljuk, a jövő számára munkál-
kodunk.
Az hogy Magyarország ne Németország karjaiban kössön ki,
ez a cél nem sikerült. És nem vált az ország az antant támaszá-
vá sem. Helyette az utód és megnagyobbodott országokat támo-
gatták később. Illetve Olaszország felé nyit majd a Bethlen kor-
mány 1927-ben. Ezzel csökkentve a külpolitikai elszigetelődést.
Nem mondhattak le a revízióról sem. Később Kánya Kálmán
külügyminiszter a 30-as években azt nyilatkozta ,hogy nem
várhatja el senki Magyarországtól, hogy úgy tegyen, mintha
misem történt volna. Vagyis fogadják el a trianoni határokat.
Itt a Csehszlovákia felé való gazdasági nyitásról volt szó. Bár-
ki lett volna is az állam és a kormány feje, nem tehetett volna
mást,mert akkora volt a közvélemény nyomása. Taktikázni
lehetett, de lemondani a revízióról soha.
2.SZ. IRAT
keltezési idő: 1919.március 23.
(Mivel 23-a és 24-e folyamán a kormánnyal egyáltalán nem volt
lehetséges kapcsolatot teremteni, csak 24-én 22 órakor adtam át
Kun Béla saját kezébe.
A 25-i esti lapokban jelent meg.)
A magyar néphez intézett kiáltványában a köztársasági elnök a
következőket mondta:
˝ Az antant misszió részéről kijelentették, hogy a demarkációs
vonal ezentúl politikai határnak tekintendő.˝
A leghatározottabban kívánom kijelenteni, hogy az elhangzot-
tak téves értelmezéséről van szó.
Amikor a köztársasági elnök a fegyverszüneti egyezményre hi-
vatkozott, azt a választ kapta, hogy ezentúl már nem az ebben
az egyezményben kijelölt demarkációs vonal lesz érvényes,
hanem az antant által abból a célból meghatározott újabb határ-
vonalak, hogy a magyar és román csapatokat egy világosan ki-
jelölt semleges övezettel szétválasztva minden konfliktusnak e-
lejét vegyék.
Az egyáltalán nem hangzott, el hogy politikai határról van szó.
Ez tehát azt vonja maga után, hogy egy vagy két hadosztályt
mindenképpen Munkácsra kell küldenünk. Ez a haderő egyben
a lengyelek és a románok közötti összeköttetést is biztosítaná.
Egyébként az sem kizárt, hogy - néhány, alkalmas időben föla-
jánlott engedmény árán - e hadműveletekben egy megújult Ma-
gyarország maga is részt vegyen.
e) Érdemes vizsgálat tárgyává tenni, milyen eredményekkel jár-
na is - siker esetén - egy ilyen vállalkozás.
Ami a bolsevizmust illeti, a helyzet nagymértékben javulna.
Ami a kelet-európai kérdések megoldást illeti, mennyivel köny-
nyebb dolgunk lenne, ha sikerülne megakadályoznunk egyfelől
azt, hogy Magyarország a bolsevikokkal szövetkezzen, másfe-
lől azt, hogy Németország karjaiba vesse magát, és oly módon
elérnünk, hogy ezen ország az antant szilárd támaszává váljék!
Annak érdekében hogy a jövőben örök ellenségünket - amely
bármikor kész újból fegyvert ragadni- féken tarthassuk, és ezt
a roppant orosz birodalmat - melyet gyarmati kizsákmányolás-
nak szeretne alávetni - elzárjuk előle, a Német Birodalomtól ke-
letre szilárdan megszervezett szövetséges államok sorát kell ki-
alakítanunk.
E gondolat megvalósítását a bolsevizmus elleni általános harc
fogja lehetővé tenni. Napjaink első számú kérdését ez a küzde-
lem jelenti. Amikor eltökélten vállaljuk, a jövő számára munkál-
kodunk.
Az hogy Magyarország ne Németország karjaiban kössön ki,
ez a cél nem sikerült. És nem vált az ország az antant támaszá-
vá sem. Helyette az utód és megnagyobbodott országokat támo-
gatták később. Illetve Olaszország felé nyit majd a Bethlen kor-
mány 1927-ben. Ezzel csökkentve a külpolitikai elszigetelődést.
Nem mondhattak le a revízióról sem. Később Kánya Kálmán
külügyminiszter a 30-as években azt nyilatkozta ,hogy nem
várhatja el senki Magyarországtól, hogy úgy tegyen, mintha
misem történt volna. Vagyis fogadják el a trianoni határokat.
Itt a Csehszlovákia felé való gazdasági nyitásról volt szó. Bár-
ki lett volna is az állam és a kormány feje, nem tehetett volna
mást,mert akkora volt a közvélemény nyomása. Taktikázni
lehetett, de lemondani a revízióról soha.
2.SZ. IRAT
keltezési idő: 1919.március 23.
(Mivel 23-a és 24-e folyamán a kormánnyal egyáltalán nem volt
lehetséges kapcsolatot teremteni, csak 24-én 22 órakor adtam át
Kun Béla saját kezébe.
A 25-i esti lapokban jelent meg.)
A magyar néphez intézett kiáltványában a köztársasági elnök a
következőket mondta:
˝ Az antant misszió részéről kijelentették, hogy a demarkációs
vonal ezentúl politikai határnak tekintendő.˝
A leghatározottabban kívánom kijelenteni, hogy az elhangzot-
tak téves értelmezéséről van szó.
Amikor a köztársasági elnök a fegyverszüneti egyezményre hi-
vatkozott, azt a választ kapta, hogy ezentúl már nem az ebben
az egyezményben kijelölt demarkációs vonal lesz érvényes,
hanem az antant által abból a célból meghatározott újabb határ-
vonalak, hogy a magyar és román csapatokat egy világosan ki-
jelölt semleges övezettel szétválasztva minden konfliktusnak e-
lejét vegyék.
Az egyáltalán nem hangzott, el hogy politikai határról van szó.
2014. április 10., csütörtök
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 40
40
Ennek legalkalmasabb módja Budapest ( Budapesth) elfoglalása.
Föl kell tehát vonulni Budapest ellen, és meg kell szállni a fonto-
sabb pontokat. Az intervenció eredményeképpen - ha időben
hajtjuk végre - új kormány fog hatalomra kerülni.
Nehéz fölbecsülni, milyen erők állnak a kommunisták rendelke-
zésére. A magyar hadseregnem az utóbbi hónapok során végbe
ment jelentős változásokat - megfelelő szervezett hírszerző szol-
gálat hiányában - nem tudtuk követni.
A kommunista hatalomátvételt követően általános mozgósítást
rendeltek el. Nincs pontos tudomásunk arról, hogy milyen ered-
ménnyel járt a mozgósítás, és hogy a módosított erők milyen
harcértéket képviselnek.
A forradalom előtt a magyar hadsereg létszáma 50 000 főt tett
ki; az egységek között volt néhány kiváló, mások inkább köze-
pes színvonalat képviseltek.
általánosságban úgy becsülöm, hogy az új egységek létszáma
nem túl magas, és ami a szervezettséget illeti, legföljebb köze-
pes szintet ütnek meg.
A magyar hadsereg csak meglehetősen gyönge tüzérséggel ren-
delkezik - ám félhivatalos értesülések szerint - ismeretlen helyről
ágyúkhoz jutott.
Amennyiben a cselekvés mellett döntünk, mindenképpen sikert
kell aratnunk. A fiaskó kiszámíthatatlan következményekkel jár-
na. Én - ami bennünket illet - mindenképpen számottevő erők ki-
állítását tartom szükségesnek. Ugyanakkor a kijelölt egységek
legyenek kiválóan szervezettek, jól fölszereltek, tüzérséggel, lő-
szerrel megfelelően ellátottak, és tökéletes összhangban működ-
jenek együtt.
Mellette szóló döntés esetén egy Budapest elleni hadműveletet
rövid határidőn belül végrehajtandó. - Minden halogatás csak a
kommunisták további szervezkedését és erő gyűjtését segítené
elő, másrészt a rendpártok szétverésére is lehetőséget adna ne-
kik.
Vajon tisztán katonai legyen ez az akció? Nos, ez egyáltalán nem
kívánatos. Késedelem nélkül, már most - amíg, minden eshető-
ségre számítva, megtesszük a szükséges intézkedéseket - indít-
sunk propaganda-hadjáratot az országban, szerezzünk magunk.
nak szövetségeseket a bolsevisták ellenségeinek soraiból, érjük
el, hogy hadseregüknek minél több katona fordítson hátat.
d) És vajon Budapest elfoglalásával dolgunkat de is végeztük?
Semmiképpen sem.
Az igazi feladatot a bolsevizmus elleni harc jelenti. Jó, ha már
most tisztában vagyunk azzal, hogy e küzdelmet a végsőkig kell
folytatnunk.
Már pedig a lengyeleket a bolsevikokkal szembeállító, illetve a
besszarábiai román frontvonal között rés tátong, a szríj- mun-
kácsi szoros, amelyen át az ukrán bandák szabadon nyomulhat-
nak be Magyarország szívébe. Már több ízben fölhívtuk a fi-
gyelmet arra a veszélyre, amit ez a rés jelent; éppen ideje lenne
lezárni.
Ennek legalkalmasabb módja Budapest ( Budapesth) elfoglalása.
Föl kell tehát vonulni Budapest ellen, és meg kell szállni a fonto-
sabb pontokat. Az intervenció eredményeképpen - ha időben
hajtjuk végre - új kormány fog hatalomra kerülni.
Nehéz fölbecsülni, milyen erők állnak a kommunisták rendelke-
zésére. A magyar hadseregnem az utóbbi hónapok során végbe
ment jelentős változásokat - megfelelő szervezett hírszerző szol-
gálat hiányában - nem tudtuk követni.
A kommunista hatalomátvételt követően általános mozgósítást
rendeltek el. Nincs pontos tudomásunk arról, hogy milyen ered-
ménnyel járt a mozgósítás, és hogy a módosított erők milyen
harcértéket képviselnek.
A forradalom előtt a magyar hadsereg létszáma 50 000 főt tett
ki; az egységek között volt néhány kiváló, mások inkább köze-
pes színvonalat képviseltek.
általánosságban úgy becsülöm, hogy az új egységek létszáma
nem túl magas, és ami a szervezettséget illeti, legföljebb köze-
pes szintet ütnek meg.
A magyar hadsereg csak meglehetősen gyönge tüzérséggel ren-
delkezik - ám félhivatalos értesülések szerint - ismeretlen helyről
ágyúkhoz jutott.
Amennyiben a cselekvés mellett döntünk, mindenképpen sikert
kell aratnunk. A fiaskó kiszámíthatatlan következményekkel jár-
na. Én - ami bennünket illet - mindenképpen számottevő erők ki-
állítását tartom szükségesnek. Ugyanakkor a kijelölt egységek
legyenek kiválóan szervezettek, jól fölszereltek, tüzérséggel, lő-
szerrel megfelelően ellátottak, és tökéletes összhangban működ-
jenek együtt.
Mellette szóló döntés esetén egy Budapest elleni hadműveletet
rövid határidőn belül végrehajtandó. - Minden halogatás csak a
kommunisták további szervezkedését és erő gyűjtését segítené
elő, másrészt a rendpártok szétverésére is lehetőséget adna ne-
kik.
Vajon tisztán katonai legyen ez az akció? Nos, ez egyáltalán nem
kívánatos. Késedelem nélkül, már most - amíg, minden eshető-
ségre számítva, megtesszük a szükséges intézkedéseket - indít-
sunk propaganda-hadjáratot az országban, szerezzünk magunk.
nak szövetségeseket a bolsevisták ellenségeinek soraiból, érjük
el, hogy hadseregüknek minél több katona fordítson hátat.
d) És vajon Budapest elfoglalásával dolgunkat de is végeztük?
Semmiképpen sem.
Az igazi feladatot a bolsevizmus elleni harc jelenti. Jó, ha már
most tisztában vagyunk azzal, hogy e küzdelmet a végsőkig kell
folytatnunk.
Már pedig a lengyeleket a bolsevikokkal szembeállító, illetve a
besszarábiai román frontvonal között rés tátong, a szríj- mun-
kácsi szoros, amelyen át az ukrán bandák szabadon nyomulhat-
nak be Magyarország szívébe. Már több ízben fölhívtuk a fi-
gyelmet arra a veszélyre, amit ez a rés jelent; éppen ideje lenne
lezárni.
2014. április 8., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 39
39
E fenyegető - napról napra fokozódó, mind valóságosabb, mind
kitapinthatóbb formát öltő - veszély láttán a legsovinisztább szen-
vedélyek is, szükségszerűen lefognak csillapodni és át fognak a-
lakulni.
Elképzelhető, hogy - a lázongó indulatok csillapultával - ezek kö-
zött az emberek között is akadnak majd olyanok, akik hajlandók
lesznek tárgyalni. Sokuk valószínűleg lóhalálában azokhoz fog
csatlakozni, akik segédkezet nyújthatnak a bolsevizmus letörésé-
hez és a társadalmi egyensúly visszaállításához. A segítségről pe-
dig nem fognak megfeledkezni. A legmegátalkodottabb naciona-
listák is inkább belenyugszanak néhány terület elvesztésében, mint
hogy hazájuk teljes összeomlásának legyenek tanúi.
E) Ezek tisztázása után az kérdés, hogy milyen politikát kövessünk.
a) Magyarország kétharmadának erőszakos elragadása és szerb,
román, cseh szövetségeseinknek való juttatása az összes párt ma-
kacs ellenállását fogja kiváltani. Nincs közöttük egyetlen sem, a-
mely az ország ilyetén való földarabolásába hidegvérrel beletörődne.
Ha már az antant szükségesnek tartja Kelet-Európa térképének
nemzeti alapon történő átrajzolását, vajon nem tudna módot ta-
láni arra, hogy döntéseit ne ennyire megalázó formában hajtsa
végre a legyőzött nemzetekkel?
A hozzánk eljuttatott félhivatalos értesítések alapján kijelenthe-
tem, hogy a magyarok kétség kívül könnyebben belenyugodná-
nak sorsukba, amennyire a kárukra elhatározott területelcsatolá-
sokat népszavazás előzné meg, és amennyiben az antant hozzá-
járulna arra illetékes személyiségekből álló küldöttség fogadásá-
hoz, hogy az országot érintő különböző kérdésekben - etnikai,
gazdasági,pénzügyi kérdések, a székelyek kérdése tb... fölvilá-
gosítást nyújthassanak.
A fentiekből is látni lehet,hogy nagyon is tisztában voltak azzal
hogy ennek a későbbi évek során következményei lesznek, és
ezt a durva és megalázó országcsonkítást a magyarok nem fog-
ják annyiban hagyni. És a későbbi soproni 1920 és vas megye
egyes településein 1923-ban lezajlott népszavazásokat leszámít-
va, nem kérdezhették meg a lakosságot hogy hova, kihez szeret-
nének tartozni. És nem beszélve a későbbi következményekről.
az 1930-as években. Jól látták hogy ez hova fog vezetni.
Tovább idézve a jelentést, a következőket írják:
˝ b) Amennyiben a kapcsolatok most bekövetkező megszakadá-
sa után az antant azok újrafölvétele mellett döntene, vajon me-
lyik párthoz fordulna?
A föntebb kifejtett okokra való tekintettel, a rendpártokkal va-
ló tárgyalás előnyösebbnek tűnik, mivel egyedül ezek jelenthet-
nek valami biztosítékot.
A kommunistákkal való tárgyalás avval járna, hogy egyúttal a
bolsevizmust erősítjük, amiről őszintén soha nem fognak le
mondani.
c) Ugyanakkor a hatalmat a kommunista párt tartja kézben, e-
zért mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy attól megfosz-
szuk.
E fenyegető - napról napra fokozódó, mind valóságosabb, mind
kitapinthatóbb formát öltő - veszély láttán a legsovinisztább szen-
vedélyek is, szükségszerűen lefognak csillapodni és át fognak a-
lakulni.
Elképzelhető, hogy - a lázongó indulatok csillapultával - ezek kö-
zött az emberek között is akadnak majd olyanok, akik hajlandók
lesznek tárgyalni. Sokuk valószínűleg lóhalálában azokhoz fog
csatlakozni, akik segédkezet nyújthatnak a bolsevizmus letörésé-
hez és a társadalmi egyensúly visszaállításához. A segítségről pe-
dig nem fognak megfeledkezni. A legmegátalkodottabb naciona-
listák is inkább belenyugszanak néhány terület elvesztésében, mint
hogy hazájuk teljes összeomlásának legyenek tanúi.
E) Ezek tisztázása után az kérdés, hogy milyen politikát kövessünk.
a) Magyarország kétharmadának erőszakos elragadása és szerb,
román, cseh szövetségeseinknek való juttatása az összes párt ma-
kacs ellenállását fogja kiváltani. Nincs közöttük egyetlen sem, a-
mely az ország ilyetén való földarabolásába hidegvérrel beletörődne.
Ha már az antant szükségesnek tartja Kelet-Európa térképének
nemzeti alapon történő átrajzolását, vajon nem tudna módot ta-
láni arra, hogy döntéseit ne ennyire megalázó formában hajtsa
végre a legyőzött nemzetekkel?
A hozzánk eljuttatott félhivatalos értesítések alapján kijelenthe-
tem, hogy a magyarok kétség kívül könnyebben belenyugodná-
nak sorsukba, amennyire a kárukra elhatározott területelcsatolá-
sokat népszavazás előzné meg, és amennyiben az antant hozzá-
járulna arra illetékes személyiségekből álló küldöttség fogadásá-
hoz, hogy az országot érintő különböző kérdésekben - etnikai,
gazdasági,pénzügyi kérdések, a székelyek kérdése tb... fölvilá-
gosítást nyújthassanak.
A fentiekből is látni lehet,hogy nagyon is tisztában voltak azzal
hogy ennek a későbbi évek során következményei lesznek, és
ezt a durva és megalázó országcsonkítást a magyarok nem fog-
ják annyiban hagyni. És a későbbi soproni 1920 és vas megye
egyes településein 1923-ban lezajlott népszavazásokat leszámít-
va, nem kérdezhették meg a lakosságot hogy hova, kihez szeret-
nének tartozni. És nem beszélve a későbbi következményekről.
az 1930-as években. Jól látták hogy ez hova fog vezetni.
Tovább idézve a jelentést, a következőket írják:
˝ b) Amennyiben a kapcsolatok most bekövetkező megszakadá-
sa után az antant azok újrafölvétele mellett döntene, vajon me-
lyik párthoz fordulna?
A föntebb kifejtett okokra való tekintettel, a rendpártokkal va-
ló tárgyalás előnyösebbnek tűnik, mivel egyedül ezek jelenthet-
nek valami biztosítékot.
A kommunistákkal való tárgyalás avval járna, hogy egyúttal a
bolsevizmust erősítjük, amiről őszintén soha nem fognak le
mondani.
c) Ugyanakkor a hatalmat a kommunista párt tartja kézben, e-
zért mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy attól megfosz-
szuk.
2014. április 6., vasárnap
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 38
38
A mérsékelt párt- vagy legalábbis e pártnak az akkori kormány-
ban helyet foglaló képviselői- képtelennek bizonyult arra, hogy a
teljesen fölkavart, hazafias érzelmeiben mélyen sértett közvéle-
mény színe előtt a jegyzéket elfogadja, így nem marad más vá-
lasztása, mint hogy le mondjon.
A körülményeket leleményességgel kihasználó kommunista párt
magához ragadta a hatalmat, és nemzeti kérdés alapján egyesül
a szociáldemokrata párttal, és a magyar nép legfőbb érdekei -
a nemzeti érdekek és társadalmi érdekek - nevében kihirdeti szö-
vetségét az oroszországi Szovjettel.
Erre a köztársaság ideiglenes elnöke lemond hivataláról, és a ha-
talmat a népkezébe adja. Utolsó mesterkedésével- amelynek min-
den felelősségét gróf károlyinak kell majd viselnie- kétségtelenül
szándékos hazugság révén azt kívánja elérni, hogy saját szemé-
lyének kérdését nemzeti síkra helyezve az országot szolidárissá
tegye az új kormánnyal, és nyíltan a szövetségesekkel való szakí-
tás irányába vezesse.
A forradalom valójában nagyobb rendzavarás nélkül zajlik le.
A városban inkább nyugalom uralkodik, amelyet jobbára csak
azok az incidensek zavarnak meg, melynek szenvedő alanyai a
szövetséges tisztek, meg néhány vagyonos polgár, gyanús arisz-
tokrata letartóztatása.
C. Úgy tűnik - legalábbis egyenlőre -, hogy a forradalmi kormány
közbenjárása Leninnél nem hozta meg a várt eredményt.
Valóban figyelemre méltó, hogy miután az első napokban a szö-
vetséges tiszteket elszigetelte, a kormány később úgy határozott,
kifejezést ad az antant iránti jószándékának, valamint tárgyalás i-
ránti készségének.
Ám ne hagyjuk hogy a látszat megtévesszen bennünket! Azért,
mert a budapesti forradalmárok az eszmék dolgában le vannak
maradva az orosz bolsevikok mögött, még igentalpra esett kom-
munisták, amint azt alig néhány nap alatt végrehajtott intézkedé-
sekkel bizonyították ( törvények a bankok, gyárak,lakóépületek
köztulajdonba vételéről, törvények a közlekedési eszközök elkob-
zásáról, törvények a lakásokról, az üzletekről stb...).
Amennyiben egyezkedni akarnak az antanttal, az annak tudható
be, hogy Leninnek pillanatnyilag nem áll módjában hatékony se-
gítséget nyújtania, ezért időt kell nyerniük.
Való igaz, Magyarország integritásáról vallott fölfogásuk széle-
sebb alapon nyugszik, mint a felsőbb osztályoké. E tekintetben
bizonyára jobban hajlanának engedményekre. Úgy tűnik, hogy
elvileg az antant területi követeléseit könnyebben elfogadnák.
De vajon mennyit érnének a velük kötött megállapodások?
Bármilyen eredményt érjünk el is ebben a vonatkozásban, két-
ségen felül áll, hogy amennyiben a kommunizmus a hatalom
birtokosaként befészkeli magát Budapestre, úgy Kelet-Európa
szívében egy állandó fölforgató központ jön létre.
Ennek súlyos következményeit, már most célszerű számba
venni.
Ha ennek a pártnak kedveznénk -azzal az ürüggyel, hogy általa
könnyebben jutunk bizonyos területi engedményekhez- fölöttébb
veszélyes játékba fognánk.
D. A nemzeti kérdésekben a rendpártok több makacsságot ta-
núsítanak. Az értelmiségiek, a katonatisztek, a jómódú osztá-
lyok képtelenek lennének kétségbeesés nélkül egy ország egyik
napról a másikra véghezvitt földarabolását, melyet sajátjuknak
tekintenek, és amelyen évszázadok óta uralkodnak.
Ám ugyanezek az emberek, katonatisztek, értelmiségiek, nagy-
birtokosok egyúttal egy másik veszélyes ellenféllel találják szem.
be magukat; az őket közvetlenebbül és közelebbről- javaikban és
személyükben- fenyegető bolsevizmussal.
A mérsékelt párt- vagy legalábbis e pártnak az akkori kormány-
ban helyet foglaló képviselői- képtelennek bizonyult arra, hogy a
teljesen fölkavart, hazafias érzelmeiben mélyen sértett közvéle-
mény színe előtt a jegyzéket elfogadja, így nem marad más vá-
lasztása, mint hogy le mondjon.
A körülményeket leleményességgel kihasználó kommunista párt
magához ragadta a hatalmat, és nemzeti kérdés alapján egyesül
a szociáldemokrata párttal, és a magyar nép legfőbb érdekei -
a nemzeti érdekek és társadalmi érdekek - nevében kihirdeti szö-
vetségét az oroszországi Szovjettel.
Erre a köztársaság ideiglenes elnöke lemond hivataláról, és a ha-
talmat a népkezébe adja. Utolsó mesterkedésével- amelynek min-
den felelősségét gróf károlyinak kell majd viselnie- kétségtelenül
szándékos hazugság révén azt kívánja elérni, hogy saját szemé-
lyének kérdését nemzeti síkra helyezve az országot szolidárissá
tegye az új kormánnyal, és nyíltan a szövetségesekkel való szakí-
tás irányába vezesse.
A forradalom valójában nagyobb rendzavarás nélkül zajlik le.
A városban inkább nyugalom uralkodik, amelyet jobbára csak
azok az incidensek zavarnak meg, melynek szenvedő alanyai a
szövetséges tisztek, meg néhány vagyonos polgár, gyanús arisz-
tokrata letartóztatása.
C. Úgy tűnik - legalábbis egyenlőre -, hogy a forradalmi kormány
közbenjárása Leninnél nem hozta meg a várt eredményt.
Valóban figyelemre méltó, hogy miután az első napokban a szö-
vetséges tiszteket elszigetelte, a kormány később úgy határozott,
kifejezést ad az antant iránti jószándékának, valamint tárgyalás i-
ránti készségének.
Ám ne hagyjuk hogy a látszat megtévesszen bennünket! Azért,
mert a budapesti forradalmárok az eszmék dolgában le vannak
maradva az orosz bolsevikok mögött, még igentalpra esett kom-
munisták, amint azt alig néhány nap alatt végrehajtott intézkedé-
sekkel bizonyították ( törvények a bankok, gyárak,lakóépületek
köztulajdonba vételéről, törvények a közlekedési eszközök elkob-
zásáról, törvények a lakásokról, az üzletekről stb...).
Amennyiben egyezkedni akarnak az antanttal, az annak tudható
be, hogy Leninnek pillanatnyilag nem áll módjában hatékony se-
gítséget nyújtania, ezért időt kell nyerniük.
Való igaz, Magyarország integritásáról vallott fölfogásuk széle-
sebb alapon nyugszik, mint a felsőbb osztályoké. E tekintetben
bizonyára jobban hajlanának engedményekre. Úgy tűnik, hogy
elvileg az antant területi követeléseit könnyebben elfogadnák.
De vajon mennyit érnének a velük kötött megállapodások?
Bármilyen eredményt érjünk el is ebben a vonatkozásban, két-
ségen felül áll, hogy amennyiben a kommunizmus a hatalom
birtokosaként befészkeli magát Budapestre, úgy Kelet-Európa
szívében egy állandó fölforgató központ jön létre.
Ennek súlyos következményeit, már most célszerű számba
venni.
Ha ennek a pártnak kedveznénk -azzal az ürüggyel, hogy általa
könnyebben jutunk bizonyos területi engedményekhez- fölöttébb
veszélyes játékba fognánk.
D. A nemzeti kérdésekben a rendpártok több makacsságot ta-
núsítanak. Az értelmiségiek, a katonatisztek, a jómódú osztá-
lyok képtelenek lennének kétségbeesés nélkül egy ország egyik
napról a másikra véghezvitt földarabolását, melyet sajátjuknak
tekintenek, és amelyen évszázadok óta uralkodnak.
Ám ugyanezek az emberek, katonatisztek, értelmiségiek, nagy-
birtokosok egyúttal egy másik veszélyes ellenféllel találják szem.
be magukat; az őket közvetlenebbül és közelebbről- javaikban és
személyükben- fenyegető bolsevizmussal.
2014. április 5., szombat
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 37
37
E közben a szerelvényt kísérő vörösgárdisták, a 21-ről 22-ére
virradó éjjel kitört zavargások során kifosztott ékszerüzletekből
származó gyöngyökre kerestek vevőket, előnyös árak mellett.
17 óra 30 perckor valóban elindulhattunk anélkül, hogy fegyve-
reinket, autóinkat és a missziótól ellopott egyéb fölszerelést vi-
szontláttuk volna.
Útközben gyakori a megállás és a hosszan tartó várakozás, a-
melyek alatt a vörösgárdisták nem engedik a tiszteket kiszállni
a kocsiból. Utazásunk folytatása-előttünk ismeretlen beavatko-
zás következtében-több ízben is kérdésessé vált, azonban a he-
lyettes államtitkár sikerrel hárította el az akadályokat, és így a
misszió 29-én 9 óra 30-kor Szegednél-16 óra alatt megtett 150
kilométernyi út után-elérte a demarkációs vonalat.
A Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, Axuis úr - aki ragasz-
kodott ahhoz, hogy elkísérje a vonatot, hogy szükség esetén
védelem alá helyezhesse a vonatot-elköszönt tőlünk, és az állam-
titkár helyettessel valamint a kísérő vörösgárdista egységgel e-
gyetemben visszatért Budapestre.
A 3-számú jelentésben értékelik az 1. 2. tényeket.
Itt ismételten megemlítik a fentebb leírt incidenseket és jogsér-
téseket.A bűnösök mindenesetre a vörös gárdisták és matrózok.
A kormány sokszor kért bocsánatot és tett számtalan ígéretet a
szövetséges tisztek felé. A gond csak a betartásukkal volt. És
bizonyította azt, hogy nem urai a helyzetnek és teljes a káosz.
A kormány tehetetlen képtelenen,de nem is nagyon akarja az e-
rőszakot felszámolni. A kormány, minden lehetséges eszközzel
akadályozni próbálta Vixéket hogy elutazhassanak. A viselkedé-
sükre nincs mentség.
A 4.számú jelentésben megemlítik hogy a november 4.i
A jelentésben november 4-i forradalomról írnak.1918 november
3-án írták alá a padovai egyezményt,mely másnap 4-én lépett ha-
tályba. November 13-án a magyar kormány részéről a hazaáruló
Linder Béla hadügyminiszter Belgrádban aláírták a november 7-i
fegyverszünetet. A november 7-i Károlyi vezette küldöttség a
18 pontból álló fegyverszünetet ekkor nem írja alá, de viszont
kiürítik a szerződésben megszabott demarkációs vonalakon túli
területeket. mely a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásár-
helyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka-Baja
-Pécs vonaltól északra a Dráváig húzódik; északon a fegyver-
szüneti szerződés nem jelölt ki demarkációs vonalat.
Nem tudom hogy miféle forradalomról írnak. November 16-án hirdetik ki a Magyar Nemzeti Tanács néphatározatát (Magyar-
ország ˝Független és önálló népköztársaság.˝. De mint írják
a magyar nép kettős próbatételnek van kitéve- a társadalmi vál-
ság és a nemzeti válság próbájának van alá vetve.
A. A 4 hónap alatt összegyűjtött információkból az derül ki, hogy
a bolsevista eszméknek nem sok a híve. A kommunista párt
aktív, és élvezi Lenin támogatását.Nincs veszteni valójuk és
mindenre elszántak.
˝ Súlyosabb a nemzeti válság, amely a magyar nemzet egészét
érinti. A szövetségesek-mindenekelőtt a románok által-decem-
ber óta elkövetett visszaélések csak tovább rontottak a helyze-
ten.
A felsőbb osztályok különösen érzékenyen reagálnak, mihelyt
Magyarország integritása kerül szóba.
E hatalmas erőt a Károlyi kormány nem mulasztotta el erélyte-
len politikája támogatásának, a közvélemény befolyásolásának-
többek között ellenünk uszításának-szolgálatába állítani.
B. A szövetségesek határozatának újabb közlése-amely határo-
zat a románok előrenyomulását jelenti-katasztrófaként hatott.
E közben a szerelvényt kísérő vörösgárdisták, a 21-ről 22-ére
virradó éjjel kitört zavargások során kifosztott ékszerüzletekből
származó gyöngyökre kerestek vevőket, előnyös árak mellett.
17 óra 30 perckor valóban elindulhattunk anélkül, hogy fegyve-
reinket, autóinkat és a missziótól ellopott egyéb fölszerelést vi-
szontláttuk volna.
Útközben gyakori a megállás és a hosszan tartó várakozás, a-
melyek alatt a vörösgárdisták nem engedik a tiszteket kiszállni
a kocsiból. Utazásunk folytatása-előttünk ismeretlen beavatko-
zás következtében-több ízben is kérdésessé vált, azonban a he-
lyettes államtitkár sikerrel hárította el az akadályokat, és így a
misszió 29-én 9 óra 30-kor Szegednél-16 óra alatt megtett 150
kilométernyi út után-elérte a demarkációs vonalat.
A Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, Axuis úr - aki ragasz-
kodott ahhoz, hogy elkísérje a vonatot, hogy szükség esetén
védelem alá helyezhesse a vonatot-elköszönt tőlünk, és az állam-
titkár helyettessel valamint a kísérő vörösgárdista egységgel e-
gyetemben visszatért Budapestre.
A 3-számú jelentésben értékelik az 1. 2. tényeket.
Itt ismételten megemlítik a fentebb leírt incidenseket és jogsér-
téseket.A bűnösök mindenesetre a vörös gárdisták és matrózok.
A kormány sokszor kért bocsánatot és tett számtalan ígéretet a
szövetséges tisztek felé. A gond csak a betartásukkal volt. És
bizonyította azt, hogy nem urai a helyzetnek és teljes a káosz.
A kormány tehetetlen képtelenen,de nem is nagyon akarja az e-
rőszakot felszámolni. A kormány, minden lehetséges eszközzel
akadályozni próbálta Vixéket hogy elutazhassanak. A viselkedé-
sükre nincs mentség.
A 4.számú jelentésben megemlítik hogy a november 4.i
A jelentésben november 4-i forradalomról írnak.1918 november
3-án írták alá a padovai egyezményt,mely másnap 4-én lépett ha-
tályba. November 13-án a magyar kormány részéről a hazaáruló
Linder Béla hadügyminiszter Belgrádban aláírták a november 7-i
fegyverszünetet. A november 7-i Károlyi vezette küldöttség a
18 pontból álló fegyverszünetet ekkor nem írja alá, de viszont
kiürítik a szerződésben megszabott demarkációs vonalakon túli
területeket. mely a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásár-
helyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka-Baja
-Pécs vonaltól északra a Dráváig húzódik; északon a fegyver-
szüneti szerződés nem jelölt ki demarkációs vonalat.
Nem tudom hogy miféle forradalomról írnak. November 16-án hirdetik ki a Magyar Nemzeti Tanács néphatározatát (Magyar-
ország ˝Független és önálló népköztársaság.˝. De mint írják
a magyar nép kettős próbatételnek van kitéve- a társadalmi vál-
ság és a nemzeti válság próbájának van alá vetve.
A. A 4 hónap alatt összegyűjtött információkból az derül ki, hogy
a bolsevista eszméknek nem sok a híve. A kommunista párt
aktív, és élvezi Lenin támogatását.Nincs veszteni valójuk és
mindenre elszántak.
˝ Súlyosabb a nemzeti válság, amely a magyar nemzet egészét
érinti. A szövetségesek-mindenekelőtt a románok által-decem-
ber óta elkövetett visszaélések csak tovább rontottak a helyze-
ten.
A felsőbb osztályok különösen érzékenyen reagálnak, mihelyt
Magyarország integritása kerül szóba.
E hatalmas erőt a Károlyi kormány nem mulasztotta el erélyte-
len politikája támogatásának, a közvélemény befolyásolásának-
többek között ellenünk uszításának-szolgálatába állítani.
B. A szövetségesek határozatának újabb közlése-amely határo-
zat a románok előrenyomulását jelenti-katasztrófaként hatott.
2014. április 3., csütörtök
A Felvidék cseh megszálllása 1918-1920 36
36
Ekkor történt, hogy Brown (az amerikai) ismét fölkereste az al-
ezredest és arra vállalkozott, hogy a szövetséges tisztek részéről
újabb tiltakozást kísérel meg Kun Bélához eljuttatni(10.sz.irat).
21 óra felé azonban jelentkezett a kormány megbízottja Eveshi
(helyesen Hevesi Gyula, Hunnias), aki közölte, hogy másnap reg-
gel utazunk, és ő az éjszakát a misszión tölti, hogy minden rész-
letet tisztázhassunk. A kormány intézkedni kíván hogy másnap
kitűzzék a szövetségesek zászlóit, bizonyítva ezzel, hogy nem
történt szakítás. Nem volt több zászlónk, mint amennyire nekünk
magunknak is szükségünk volt. 10-re kellő számban készen fog-
nak állni a teherautók és vasúti kocsik. Délben indulunk, és egy
államtitkár-helyettes személyesen elkísér bennünket a demarká-
ciós vonalig, hogy út közben minden nehézséget elhárítson. A
szerelvény biztonságáról a kísérő vörösgárdisták gondoskodnak
majd.
Az Eveshi úr által tanúsított előzékenység fölháborító módon el-
lentétben állt azzal az elbánással, amelyben a misszió négy napon
át részesült.
Eveshi úr bizalmasan közölte velünk, hogy már 23-a óta győzkö-
di Kun Bélát, lássa be végre, hogy mennyire sürgős elutazásunk,
és azt is kijelentette, hogy az új kormány területi kérdések dolgá-
ban hajthatatlannak mutatkozni.
Mi sem természetesebb hogy Hevesi Gyula: Egy mérnök a forra-
dalomban Négy évtized történelmi időben az Európa Kiadó által 1959-ben megjelent könyvében a fentiekről egyáltalán nem írt.
Később Kun Béla magántitkára is megjelent, bocsánatkérő levelet
hozva a külügyi népbiztostól, aki személyesen fog másnap,eluta-
zása előtt elköszönni az alezredestől.
Végre az est lapok közlik Kun Bélának előző napon átadott cáfo-
latot, amelyről a reggeli újságok semmit sem írtak.
Nyilvánvaló volt, hogy valami fontos esemény történt. Később
megtudtuk hogy, csakugyan, e napon érkezett meg szikratáví-
rón Lenin üzenete, amely beszámol a bolsevik hadsereg helyze-
téről, valamint arról, hogy a hadseregnek nem áll módjában a
Magyarország által kért katonai támogatást megadni. Kunnak ez nagy csalódást jelentett, és nem maradt más számá-
ra, mint az itt lévő misszó tagjaira támaszkodni. Ha megszakít
minden kapcsolatot ez neki a végét jelentette volna. Számára
fontos volt hogy valamilyen formában de elismerjék a tanács-
kormányt.A misszió volt számára az a szalmaszál amibe bele-
kapaszkodhatott.
Folytatva a jelentést.
Bevagonírozásunk 26-án a terveknek megfelelően ment végbe.
Kun Béla-ígéretéhez híven-személyesen kereste föl az alezredest
mielőtt az a pályaudvara indult volna.
A bevagonírozás délben fejeződött be.
Azonban a mozdonyunk órák hosszat váratott magára, és a
szerelvény fölügyeletével megbízott helyettes államtitkár fűt-fát
megmozdítva próbálta meg elérni, hogy végre elindulhassunk.E-
löszőr közelebbről meg nem határozott műszaki nehézségeket
emlegettek, végül azt közölték, hogy a hadügyminiszter 20 vagy
22 óra előtt nem engedélyezi az indulást.
Az alezredes erélyesen tiltakozott.
A búcsúzására a pályaudvaron megjelent Brown csatlakozott az
alezredeshez, és maga is erélyesen tiltakozott a helyettes államtit-
kárnál. Rámutatott arra, hogy a magyar kormányzat fogolyként
kezeli a szövetséges tiszteket, és ez méltatlan bánásmód, és erről
föltétlenül be fog számolni.
Kun Béla magántitkára újabb bocsánatkérő levelet küldött, és azt
ígérte, 17 óra 30-kor elindulhatunk.
Ekkor történt, hogy Brown (az amerikai) ismét fölkereste az al-
ezredest és arra vállalkozott, hogy a szövetséges tisztek részéről
újabb tiltakozást kísérel meg Kun Bélához eljuttatni(10.sz.irat).
21 óra felé azonban jelentkezett a kormány megbízottja Eveshi
(helyesen Hevesi Gyula, Hunnias), aki közölte, hogy másnap reg-
gel utazunk, és ő az éjszakát a misszión tölti, hogy minden rész-
letet tisztázhassunk. A kormány intézkedni kíván hogy másnap
kitűzzék a szövetségesek zászlóit, bizonyítva ezzel, hogy nem
történt szakítás. Nem volt több zászlónk, mint amennyire nekünk
magunknak is szükségünk volt. 10-re kellő számban készen fog-
nak állni a teherautók és vasúti kocsik. Délben indulunk, és egy
államtitkár-helyettes személyesen elkísér bennünket a demarká-
ciós vonalig, hogy út közben minden nehézséget elhárítson. A
szerelvény biztonságáról a kísérő vörösgárdisták gondoskodnak
majd.
Az Eveshi úr által tanúsított előzékenység fölháborító módon el-
lentétben állt azzal az elbánással, amelyben a misszió négy napon
át részesült.
Eveshi úr bizalmasan közölte velünk, hogy már 23-a óta győzkö-
di Kun Bélát, lássa be végre, hogy mennyire sürgős elutazásunk,
és azt is kijelentette, hogy az új kormány területi kérdések dolgá-
ban hajthatatlannak mutatkozni.
Mi sem természetesebb hogy Hevesi Gyula: Egy mérnök a forra-
dalomban Négy évtized történelmi időben az Európa Kiadó által 1959-ben megjelent könyvében a fentiekről egyáltalán nem írt.
Később Kun Béla magántitkára is megjelent, bocsánatkérő levelet
hozva a külügyi népbiztostól, aki személyesen fog másnap,eluta-
zása előtt elköszönni az alezredestől.
Végre az est lapok közlik Kun Bélának előző napon átadott cáfo-
latot, amelyről a reggeli újságok semmit sem írtak.
Nyilvánvaló volt, hogy valami fontos esemény történt. Később
megtudtuk hogy, csakugyan, e napon érkezett meg szikratáví-
rón Lenin üzenete, amely beszámol a bolsevik hadsereg helyze-
téről, valamint arról, hogy a hadseregnek nem áll módjában a
Magyarország által kért katonai támogatást megadni. Kunnak ez nagy csalódást jelentett, és nem maradt más számá-
ra, mint az itt lévő misszó tagjaira támaszkodni. Ha megszakít
minden kapcsolatot ez neki a végét jelentette volna. Számára
fontos volt hogy valamilyen formában de elismerjék a tanács-
kormányt.A misszió volt számára az a szalmaszál amibe bele-
kapaszkodhatott.
Folytatva a jelentést.
Bevagonírozásunk 26-án a terveknek megfelelően ment végbe.
Kun Béla-ígéretéhez híven-személyesen kereste föl az alezredest
mielőtt az a pályaudvara indult volna.
A bevagonírozás délben fejeződött be.
Azonban a mozdonyunk órák hosszat váratott magára, és a
szerelvény fölügyeletével megbízott helyettes államtitkár fűt-fát
megmozdítva próbálta meg elérni, hogy végre elindulhassunk.E-
löszőr közelebbről meg nem határozott műszaki nehézségeket
emlegettek, végül azt közölték, hogy a hadügyminiszter 20 vagy
22 óra előtt nem engedélyezi az indulást.
Az alezredes erélyesen tiltakozott.
A búcsúzására a pályaudvaron megjelent Brown csatlakozott az
alezredeshez, és maga is erélyesen tiltakozott a helyettes államtit-
kárnál. Rámutatott arra, hogy a magyar kormányzat fogolyként
kezeli a szövetséges tiszteket, és ez méltatlan bánásmód, és erről
föltétlenül be fog számolni.
Kun Béla magántitkára újabb bocsánatkérő levelet küldött, és azt
ígérte, 17 óra 30-kor elindulhatunk.
2014. április 1., kedd
A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 35
35
E fordulat tény 24-én, délelőtt folyamán nyert megerősítést, a-
mikor Kun közölte velünk, hogy este személyes látogatást tesz
a missziónál.
Ugyanakkor a misszió már 48 órája oly mértékben el volt szige-
telve, hogy felmerült annak gondolata, hogy esetleg a kormány
már döntött internálásáról.
Az alezredes úgy határozott, levélben értesíti a kormányt azon
szándékáról, hogy elhagyja Budapestet. A határozatot jegyző-
könyvi formában rögzítették, majd az alezredes fölkérte a szö-
vetséges tiszteket, írják alá vele együtt az iratot(8.sz. irat).
A szövetséges tisztek osztották véleményét, és 24-én reggel-a
22-én eltávozott Roosevelt százados kivételével-kézjegyükkel
látták el a jegyzőkönyvet.
A Roosevelt százados által vezetett képviselet kötelékébe tarto-
zó Brown, aki 23-án napközben fölkereste a missziót, arra va-
ló hivatkozással hárította el az aláírást, hogy nem kapott utasí-
tást kormányától.
Kun Béla 20 óra 30 perckor érkezett a misszióra.
Minden szövetséges tiszt jelenvolt(az amerikai kivételével).
Kun Béla hangsúlyozta, hogy az új kormánynak az antanthatá-
rozat kérdésében elfoglalt álláspontja nem egyezik meg a Káro-
lyi-kormány véleményével. Hosszasan fejtegette, milyen nagy
jelentőséget tulajdonít kormány annak, hogy ne szakadjon meg
a kapcsolat az antanttal, és hogy e kapcsolatot biztosító szövet-
séges misszió továbbra is Budapesten maradjon. Ugyanakkor
azt is világossá tette, nem fog kényszerítő eszközöket alkalmaz-
ni a misszióval szemben, amennyiben ez kitart elhatározása mel-
lett, és el kívánja hagyni a várost. Majd az Oroszországhoz inté-
zett fölhívás miatt mentegetődzött, azt állítva, hogy azt nem ki-
fejezett szövetségesként, hanem egyfajta ˝entente cordiale˝-ként
kell értelmezni, melynek társadalmi célkitűzéseit az egész világ
proletariátusa támogatja.
Ezután Kun a kormány ez irányú álláspontját kifejtő, ködösen
megfogalmazott jegyzéket adott át az alezredesnek(9.sz.irat).
Az alezredes nem volt hajlandó e kérdésről tárgyalni, mindössze
arra vállalkozott, hogy a jegyzéket továbbítja a parancsnokság-
nak, és követelte a misszió azonnali távozásának lehetővé tételét.
A misszió elutazását 25-ére tűztük ki(lásd a tárgyalásról fölvett
mellékletként csatolt jegyzőkönyvet-a 7.sz.irat).
A 25-i lapok...a francia parancsnokság magatartását kedvező
színben tüntették föl, megerősítve ezzel a Kun Béla által az elő-
ző este keltett benyomást, mely szerint az új kormány fontosnak
tartja, hogy ne kompromittálja magát végérvényesen az antanttal
szemben.
11 órakor egy vasúti mérnök jelentkezett a misszión, hogy a be-
vagonírozás technikai részleteit tisztázza.
A délután látogatók nélkül telt el, majd értesítés érkezett, hogy az
elutazást 24 órával el kell halasztani. A belügyminiszter számtalan
nehézséget támasztott kötelező személyenkénti fényképes útlevél,
vasúti kocsi-és teherautó hiány stb.
E fordulat tény 24-én, délelőtt folyamán nyert megerősítést, a-
mikor Kun közölte velünk, hogy este személyes látogatást tesz
a missziónál.
Ugyanakkor a misszió már 48 órája oly mértékben el volt szige-
telve, hogy felmerült annak gondolata, hogy esetleg a kormány
már döntött internálásáról.
Az alezredes úgy határozott, levélben értesíti a kormányt azon
szándékáról, hogy elhagyja Budapestet. A határozatot jegyző-
könyvi formában rögzítették, majd az alezredes fölkérte a szö-
vetséges tiszteket, írják alá vele együtt az iratot(8.sz. irat).
A szövetséges tisztek osztották véleményét, és 24-én reggel-a
22-én eltávozott Roosevelt százados kivételével-kézjegyükkel
látták el a jegyzőkönyvet.
A Roosevelt százados által vezetett képviselet kötelékébe tarto-
zó Brown, aki 23-án napközben fölkereste a missziót, arra va-
ló hivatkozással hárította el az aláírást, hogy nem kapott utasí-
tást kormányától.
Kun Béla 20 óra 30 perckor érkezett a misszióra.
Minden szövetséges tiszt jelenvolt(az amerikai kivételével).
Kun Béla hangsúlyozta, hogy az új kormánynak az antanthatá-
rozat kérdésében elfoglalt álláspontja nem egyezik meg a Káro-
lyi-kormány véleményével. Hosszasan fejtegette, milyen nagy
jelentőséget tulajdonít kormány annak, hogy ne szakadjon meg
a kapcsolat az antanttal, és hogy e kapcsolatot biztosító szövet-
séges misszió továbbra is Budapesten maradjon. Ugyanakkor
azt is világossá tette, nem fog kényszerítő eszközöket alkalmaz-
ni a misszióval szemben, amennyiben ez kitart elhatározása mel-
lett, és el kívánja hagyni a várost. Majd az Oroszországhoz inté-
zett fölhívás miatt mentegetődzött, azt állítva, hogy azt nem ki-
fejezett szövetségesként, hanem egyfajta ˝entente cordiale˝-ként
kell értelmezni, melynek társadalmi célkitűzéseit az egész világ
proletariátusa támogatja.
Ezután Kun a kormány ez irányú álláspontját kifejtő, ködösen
megfogalmazott jegyzéket adott át az alezredesnek(9.sz.irat).
Az alezredes nem volt hajlandó e kérdésről tárgyalni, mindössze
arra vállalkozott, hogy a jegyzéket továbbítja a parancsnokság-
nak, és követelte a misszió azonnali távozásának lehetővé tételét.
A misszió elutazását 25-ére tűztük ki(lásd a tárgyalásról fölvett
mellékletként csatolt jegyzőkönyvet-a 7.sz.irat).
A 25-i lapok...a francia parancsnokság magatartását kedvező
színben tüntették föl, megerősítve ezzel a Kun Béla által az elő-
ző este keltett benyomást, mely szerint az új kormány fontosnak
tartja, hogy ne kompromittálja magát végérvényesen az antanttal
szemben.
11 órakor egy vasúti mérnök jelentkezett a misszión, hogy a be-
vagonírozás technikai részleteit tisztázza.
A délután látogatók nélkül telt el, majd értesítés érkezett, hogy az
elutazást 24 órával el kell halasztani. A belügyminiszter számtalan
nehézséget támasztott kötelező személyenkénti fényképes útlevél,
vasúti kocsi-és teherautó hiány stb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)