1
Július 25.
1914. július 25. Bécs. Hivatalosan jelentik: A hadsereg és a nép-
felkelés részben való mozgósítását elrendelték.
Kivételes intézkedéseket rendelnek el Ausztriában és Magyarországon.
Putnik tábornok feltartóztatása. Hivatalosan jelentik: Putnik Radomil
szerb tábornokot, aki leányával együtt a grázi gyorsvonattal ma este
9 óra 55 perckor a fővárosba érkezett Kelenföldön a budapesti hadtest-
parancsnokság kiküldöttei feltartóztatták és további utazásában meg-
gátolták. A tábornokot a katonai hatóság vette őrizetbe, leányát pedig
a rendőrség az egyik előkelő szállodába helyezte el.
Az utolsó szó Szerbiához. Bécs (Hivatalos). Illetékes helyen kijelentik,
hogy a jelenlegi állapot nem hadiállapot, hanem népjogilag véve csak
a diplomáciai összeköttetés megszakítás Szerbiával. A monarchia ré-
széről több diplomáciai lépés Belgrádban nem történik. A monarchia
most megteszi a katonai előkészületeket. Ha ezeknek az előkészüle-
teknek a során Szerbia meggondolná a dolgot, ami természetesen
csak oly módon történhetnék, hogy összeköveteléseinket fenntartás
nélkül teljesíti, még rendbe jöhet a dolog, de katonai költségeinket
Szerbiának meg kell térítenie.
Oroszország Szerbia mellett. Pétervár, július 25. A hivatalos lap
mai száma a következő kommünikét közli:
A császári kormány, melynek a meglepő események és az oszt-
rák-magyar monarchiának Szerbia ellen intézett ultimátuma nagy
gondot okoznak, figyelemmel kíséri a konfliktus fejlődését, amelyben
Oroszország nem maradhat indifferens.
1914. július 26. A szerb követ útleveleit kiadták. Bécs. Mint a
cs. kir. Távirati iroda értesül, ma délelőtt fél 12 órakor notifikálták
Jovanovics szerb követnek a diplomáciai viszonymegszakítását.
Egyidejűleg megküldték a követnek útleveleit.
Putnik tábornokot hazabocsátják. A M. T. I. jelenti Bécsből: A
fennálló katonai előírások szerint a küszöbön álló harci cselek-
mények esetén az ellenséges hatalomnak minden tisztje, ha oszt-
rák vagy magyar területen találtatik, feltartóztatandó, amit már a
kémkedés lehetőségére való tekintet is kellőkép meg magyaráz.
Ezen az alapon kellett Putnik tábornok szerb főparancsnokot
Budapesten feltartóztatni. Megjegyzendő azonban, hogy mins-
azok a jelentések, amelyek a Putnik tábornok ellen alkalmazott
eőszakról szólnak, teljesen légből kapottak. A tábornok letartóz-
tatása természetesen az ő katonai rangjának megfelelő formák
figyelembevételével történt. A tábornokot a budapesti katonai
kaszárnyába kísérték és ott a legnagyobb előzékenységgel fogadták.
Azóta azonban, mivel az osztrák-magyar hadsereg sokkal lovagi-
asabb gondolkodású, semhogy a szerb hadsereget mag akarná
fosztai főparancsnokától, intézkedés történt, hogy Putnik tábor-
noknak még a mai napon tegyék lehetővé a hazájába való tovább-
utazást. Ebből a célból szalonkocsival ellátott különvonatot bo-
csátottak rendelkezésére.
Július 27. A magyar kormány szózata. A magyar kormány falraga-
szok útján a következő szózatot intézte az ország lakosságához:
Szerbia a Monarchiának higgadt, megfontolt jogos követeléseire
mozgósítással válaszolt. Háborús bonyodalmak küszöbén állunk.
Megfogjuk mutatni, hogy csalódtak azok, akik vakmerő elbizako-
dottságukban azt hitték, hogy bátran sértegethetnek bennünket.
Megfogjuk mutatni, hogy fenyegetett érdekeinkért és becsületünk-
ért habozás nélkül latba vetjük a nemzetnek és dicső hadseregünk-
nek kipróbált erejét.
Olyan idők következnek reánk, amelyekben az egész magyar
nemzet áldozatkész honszerelmére és őseitől öröklött férfias eré-
nyeire van szükség. A történelem mérlegére helyeztetünk. Most
kell megmutatni ennek az országnak minden polgára utolsó csepp
vérét kész a haza oltárára áldozni s hogy a nemzet honszeretete,
hűsége, kitartása, elszántsága győzelmesen kerül ki a válságos e-
semények tűzpróbájából. Mindenkinek helyt kell állania.
2015. június 30., kedd
2015. június 28., vasárnap
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 91
91
A golyó átfúrta báró Skerlecz bal vállát. A merénylő, akit elfog-
tak, azt vallotta, hogy Amerikában biztatták fel, hogy ölje meg a ki-
rályi biztost. A zágrábi merényletek után, októberben Fiuméra ke-
rült a sor. A fiumei kormányzósági épület ellen ismeretlen tettesek
bombamerényletet követtek el. A robbanás éjfél felé történt és ere-
je bezúzta a kormányzóság ablakait, falakat döntött össze. Az utól-
só béke esztendő stílszerűen Bravura Miklós és Velósy Lipót köz-
jegyzói írnok orosz kémek kémkedési ügyével fejeződött be. Bra-
vura háromévi, Velósi négyévi fogházat kapott.
1914. márciusában a fiumei kormányzósági palota kertjében újabb
bombarobbanás történt. A bombát éjjel dobták be a palota kertjébe.
Bár kárt nem okozott, nagy feltűnést keltett. Tehát ezek a merény-
letek sem voltak a véletlenek művei. A magányos farkasokat pedig
kizárhatjuk. A cél egy volt, megingatni a monarchiát, felkelést
robbantani ki a nemzetiségek között. szétverni a monarchiát, hogy
végre hatalmas területekhez jussanak a csehek, románok, szerbek és
az oroszok is. Az oroszok Kárpátaljára vetettek szemet, hogy így
a Magyar Alföldön keresztül a Földközi- tengerhez jussanak.
Ennek az égésznek és a háborúnak a legnagyobb vesztes Európában
Magyarország volt. Az a gondolat megy badarság, hogy Magyaror-
szág mint a monarchia egyik része, kimaradhatott volna belőle. A-
ki ilyet állít az nincs se a földrajzzal, se a történelemmel tisztában.
Magyarország és a monarchia ellen a háború kitörését követően
1918-ig folyamatosan megy az ellenséges és a valóságot teljesen
nélkülöző propaganda. Sajnos a propaganda háborúban mind Né-
metország, de főképpen a monarchia alul teljesített. Egyszerűen
egyik ország se mérte fel, hogy egy háborúban a propaganda nél-
külözhetetlen. E nélkül nem lehet háborút se nyerni. Viszont az
ellenségeink ebben nagyon is jól teljesítettek. Sajnos.
VÉGE
A golyó átfúrta báró Skerlecz bal vállát. A merénylő, akit elfog-
tak, azt vallotta, hogy Amerikában biztatták fel, hogy ölje meg a ki-
rályi biztost. A zágrábi merényletek után, októberben Fiuméra ke-
rült a sor. A fiumei kormányzósági épület ellen ismeretlen tettesek
bombamerényletet követtek el. A robbanás éjfél felé történt és ere-
je bezúzta a kormányzóság ablakait, falakat döntött össze. Az utól-
só béke esztendő stílszerűen Bravura Miklós és Velósy Lipót köz-
jegyzói írnok orosz kémek kémkedési ügyével fejeződött be. Bra-
vura háromévi, Velósi négyévi fogházat kapott.
1914. márciusában a fiumei kormányzósági palota kertjében újabb
bombarobbanás történt. A bombát éjjel dobták be a palota kertjébe.
Bár kárt nem okozott, nagy feltűnést keltett. Tehát ezek a merény-
letek sem voltak a véletlenek művei. A magányos farkasokat pedig
kizárhatjuk. A cél egy volt, megingatni a monarchiát, felkelést
robbantani ki a nemzetiségek között. szétverni a monarchiát, hogy
végre hatalmas területekhez jussanak a csehek, románok, szerbek és
az oroszok is. Az oroszok Kárpátaljára vetettek szemet, hogy így
a Magyar Alföldön keresztül a Földközi- tengerhez jussanak.
Ennek az égésznek és a háborúnak a legnagyobb vesztes Európában
Magyarország volt. Az a gondolat megy badarság, hogy Magyaror-
szág mint a monarchia egyik része, kimaradhatott volna belőle. A-
ki ilyet állít az nincs se a földrajzzal, se a történelemmel tisztában.
Magyarország és a monarchia ellen a háború kitörését követően
1918-ig folyamatosan megy az ellenséges és a valóságot teljesen
nélkülöző propaganda. Sajnos a propaganda háborúban mind Né-
metország, de főképpen a monarchia alul teljesített. Egyszerűen
egyik ország se mérte fel, hogy egy háborúban a propaganda nél-
külözhetetlen. E nélkül nem lehet háborút se nyerni. Viszont az
ellenségeink ebben nagyon is jól teljesítettek. Sajnos.
VÉGE
2015. június 27., szombat
A szarajevói merénylet mint az I-világháború oka. 90
90
Nem hagyhatjuk ki az olasz törekvéseket, az Itália irredentát. Az
olaszok Dél-Tirolt és az olaszok által lakott területeket szerették volna
meg szerezni a monarchiától. Az olaszok is éppen olyan megbízhatat-
lanok voltak mint a románok. A július 19-i közös miniszteri értekez-
let után, mely értekezleten egyhangú határozatban kimondták hogy
a monarchia Szerbia területi épségét nem kívánja megcsonkítani.Ezt
az ott résztvevő Tisza István mondatta ki, és azt is, hogy ezt közöljék
a hatalmakkal. Azonban miután ennek végrehajtása nem történt meg
abban az alakban és azon módon, amilyenben és ahogyan azt a ma-
gyar miniszterelnök kívánta, ennek elmulasztása lényeges érv amellett,
hogy a magyar kormányt a háború kitörése miatt felelősség nem terhe-
li. Mérey Kajetán római nagyköveten keresztül ezt meg is üzenték
az olaszoknak.
Berchtold gróf tehát nem adott határozott utasítást és ilyennek hi-
ányában érthető volt, hogy olasz részről felmerülhető kívánságokkal
szemben aggodalmat árult el. Azonban ő az ilyen kívánságok előtt
az ajtót nyitva hagyta, indokolt volt a feltevés, hogy az olasz kormány
hódító hadjáratot feltételezett és annak ellenében kárpótlásra tartott
igényt. A hármasszövetség VII-ik cikkelyét akként értelmezte, hogy
a kettős monarchiának előrelátható balkáni gyarapodása ellenében
Itáliát megfelelő kárpótlás illeti meg. Erre különben fel is készült,
mert a július 19-i minisztertanácsban Krobatin közös hadügyminisz-
tertől és Stürgkh gróf osztrák miniszterelnöktől keresztül vitt módo-
sítások - Tisza követeléseivel stratégiai határkiigazítás - Itália részé-
re lehetővé tették vonatkozó követelés felállítását. Jagow német kü-
lügyi államtitkár felfogása szerint szerb terület elfoglalása esetén I-
táliának valami kárpótlást kellett felkínálni, tehát helyesen értelmez-
te a szerződést és tisztábban látta a helyzetet. Bár Olaszország sem-
leges volt, de mindez nem jelentett semmit. Ha nem Szerbiáról lett
volna szó, az olaszok akkor is találnak okot, arra, hogy a területi igé-
nyeiket benyújtsák a monarchia felé. Mint később láthatjuk a szövet-
ségesi szerződést éppen úgy semmibe vették mint a románok.
Egy dolgot kell nagyon tisztán látni, hogy a monarchia sorsa már a
háború kitörése előtt eldőlt.
Nagy vonalakban tehát ezek az előzmények, okozták a monarchia
végét és nem az állandóan hangoztatott nemzetiségi elnyomás.
Ha annyira elvoltak nyomva, miért nem menekültek el az elnyomás
elől? Vajon az 1916-ban történt román betörés idején miért nem lá-
zadtak fel Magyarország ellen a románok, vagy a ruszinok 1915-ben
az orosz betöréskor. Ez is csak azt bizonyítja hogy az ország nem
nyomta el nemzetiségeit. Voltak problémák, de azokat mind Orosz-
ország, Románia és Szerbia felől csinálták, a helyi ügynökeik segít-
ségével.
Kit terhel a világháborúért a felelősség egyértelműen? Szerbiát,
Romániát, Oroszországgal a hátukban, Olaszországot, Franciaor-
szágot, Nagy-Britanniát, Ferenc Ferdinándot és körét akik alá ásták
a monarchia, de legfőképpen Magyarország tekintélyét, és ostoba
és tudatlan módon felajánlották Erdélyt a románoknak, ha csatla-
koznak a monarchiához. Ezt úgy hívják hogy politikai rövidlátás.
De felelős a Masaryk és Benes maffia is és azok a horvát, vagy
ruszin emberek akik elárulták a monarchiát. Redl ezredes aki tit-
kos dokumentumokat adott át az oroszoknak. Németországot.
Magyarország politikai vezetőinek élén Tisza Istvánnal, nem volt
érdeke hogy a szerbekkel ,vagy másokkal háborús konfliktusba ke-
veredjen. A nemzetiségekkel is a megegyezést kereste. De a ro-
mánok és mások elutasították. A románok esetében Bukarest moz-
gatta a szálakat a szerbek esetében meg Hartwig orosz nagykövet.
Természetesen Tisza sem volt hibátlan neki is voltak olyan lépései
amiket jobb lett volna nem meg tenni e. Gondolok a választó jogra,
vagy a sajtószabadságot korlátozó lépéseire, De így már sokkal tisz-
tábban látni és jobban meg lehet érteni lépéseit hogy tudjuk, mi
minden zajlott a háttérben az ország ellen.
És meg kell jegyezni azt is, hogy a század elejétől kezdve, el-
szaporodtak a politikusok elleni merényletek. Amiket nem egy-
szerűen magányos merénylők követtek el, hanem kívülről mozgat-
ták a szálakat, A debreceni bomba merénylet, a brassói Árpád em-
lélmű lerombolása, - mindkettő Catarau műve- 1912. június 7-én
egyJukics Luka nevű egyetemi hallgató rálőtt Cuvaj Ede bán, ki-
rályi biztosra, aki Hervoics báni tanácsossal autómobilon ment
az utcán. Cuvaj horvát bán sértetlen maradt, ellenben a báni taná-
csos, Hervoics és egy rendőr halálosan megsebesült. A merényletben
már előre vetíti árnyékát Szarajevó és a világháború, amelytől már
csak két év választotta el a mit sem sejtő emberiséget.
Augusztusban bíróság elé állították a bán merénylőjét a zágrábi
törvényszéke,
1913. augusztus 6-án ismét merényletet követtek el Zágrábban,
ezúttal Skerlecz Iván báró királyi biztos ellen, akire egy Tojcsics István
nevű másoló segéd revolverrel rá lőtt.
Nem hagyhatjuk ki az olasz törekvéseket, az Itália irredentát. Az
olaszok Dél-Tirolt és az olaszok által lakott területeket szerették volna
meg szerezni a monarchiától. Az olaszok is éppen olyan megbízhatat-
lanok voltak mint a románok. A július 19-i közös miniszteri értekez-
let után, mely értekezleten egyhangú határozatban kimondták hogy
a monarchia Szerbia területi épségét nem kívánja megcsonkítani.Ezt
az ott résztvevő Tisza István mondatta ki, és azt is, hogy ezt közöljék
a hatalmakkal. Azonban miután ennek végrehajtása nem történt meg
abban az alakban és azon módon, amilyenben és ahogyan azt a ma-
gyar miniszterelnök kívánta, ennek elmulasztása lényeges érv amellett,
hogy a magyar kormányt a háború kitörése miatt felelősség nem terhe-
li. Mérey Kajetán római nagyköveten keresztül ezt meg is üzenték
az olaszoknak.
Berchtold gróf tehát nem adott határozott utasítást és ilyennek hi-
ányában érthető volt, hogy olasz részről felmerülhető kívánságokkal
szemben aggodalmat árult el. Azonban ő az ilyen kívánságok előtt
az ajtót nyitva hagyta, indokolt volt a feltevés, hogy az olasz kormány
hódító hadjáratot feltételezett és annak ellenében kárpótlásra tartott
igényt. A hármasszövetség VII-ik cikkelyét akként értelmezte, hogy
a kettős monarchiának előrelátható balkáni gyarapodása ellenében
Itáliát megfelelő kárpótlás illeti meg. Erre különben fel is készült,
mert a július 19-i minisztertanácsban Krobatin közös hadügyminisz-
tertől és Stürgkh gróf osztrák miniszterelnöktől keresztül vitt módo-
sítások - Tisza követeléseivel stratégiai határkiigazítás - Itália részé-
re lehetővé tették vonatkozó követelés felállítását. Jagow német kü-
lügyi államtitkár felfogása szerint szerb terület elfoglalása esetén I-
táliának valami kárpótlást kellett felkínálni, tehát helyesen értelmez-
te a szerződést és tisztábban látta a helyzetet. Bár Olaszország sem-
leges volt, de mindez nem jelentett semmit. Ha nem Szerbiáról lett
volna szó, az olaszok akkor is találnak okot, arra, hogy a területi igé-
nyeiket benyújtsák a monarchia felé. Mint később láthatjuk a szövet-
ségesi szerződést éppen úgy semmibe vették mint a románok.
Egy dolgot kell nagyon tisztán látni, hogy a monarchia sorsa már a
háború kitörése előtt eldőlt.
Nagy vonalakban tehát ezek az előzmények, okozták a monarchia
végét és nem az állandóan hangoztatott nemzetiségi elnyomás.
Ha annyira elvoltak nyomva, miért nem menekültek el az elnyomás
elől? Vajon az 1916-ban történt román betörés idején miért nem lá-
zadtak fel Magyarország ellen a románok, vagy a ruszinok 1915-ben
az orosz betöréskor. Ez is csak azt bizonyítja hogy az ország nem
nyomta el nemzetiségeit. Voltak problémák, de azokat mind Orosz-
ország, Románia és Szerbia felől csinálták, a helyi ügynökeik segít-
ségével.
Kit terhel a világháborúért a felelősség egyértelműen? Szerbiát,
Romániát, Oroszországgal a hátukban, Olaszországot, Franciaor-
szágot, Nagy-Britanniát, Ferenc Ferdinándot és körét akik alá ásták
a monarchia, de legfőképpen Magyarország tekintélyét, és ostoba
és tudatlan módon felajánlották Erdélyt a románoknak, ha csatla-
koznak a monarchiához. Ezt úgy hívják hogy politikai rövidlátás.
De felelős a Masaryk és Benes maffia is és azok a horvát, vagy
ruszin emberek akik elárulták a monarchiát. Redl ezredes aki tit-
kos dokumentumokat adott át az oroszoknak. Németországot.
Magyarország politikai vezetőinek élén Tisza Istvánnal, nem volt
érdeke hogy a szerbekkel ,vagy másokkal háborús konfliktusba ke-
veredjen. A nemzetiségekkel is a megegyezést kereste. De a ro-
mánok és mások elutasították. A románok esetében Bukarest moz-
gatta a szálakat a szerbek esetében meg Hartwig orosz nagykövet.
Természetesen Tisza sem volt hibátlan neki is voltak olyan lépései
amiket jobb lett volna nem meg tenni e. Gondolok a választó jogra,
vagy a sajtószabadságot korlátozó lépéseire, De így már sokkal tisz-
tábban látni és jobban meg lehet érteni lépéseit hogy tudjuk, mi
minden zajlott a háttérben az ország ellen.
És meg kell jegyezni azt is, hogy a század elejétől kezdve, el-
szaporodtak a politikusok elleni merényletek. Amiket nem egy-
szerűen magányos merénylők követtek el, hanem kívülről mozgat-
ták a szálakat, A debreceni bomba merénylet, a brassói Árpád em-
lélmű lerombolása, - mindkettő Catarau műve- 1912. június 7-én
egyJukics Luka nevű egyetemi hallgató rálőtt Cuvaj Ede bán, ki-
rályi biztosra, aki Hervoics báni tanácsossal autómobilon ment
az utcán. Cuvaj horvát bán sértetlen maradt, ellenben a báni taná-
csos, Hervoics és egy rendőr halálosan megsebesült. A merényletben
már előre vetíti árnyékát Szarajevó és a világháború, amelytől már
csak két év választotta el a mit sem sejtő emberiséget.
Augusztusban bíróság elé állították a bán merénylőjét a zágrábi
törvényszéke,
1913. augusztus 6-án ismét merényletet követtek el Zágrábban,
ezúttal Skerlecz Iván báró királyi biztos ellen, akire egy Tojcsics István
nevű másoló segéd revolverrel rá lőtt.
2015. június 25., csütörtök
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 89
89
Nyomban azután megküldte azokat a vallomási jegyzőkönyveket is,
melyek a Szerbiában elfogottaktól kerültek a szerb kormány birtokába.
Az igazságügyniniszter nem zárkózott el a szerb kormánybízottak rész-
vételétől, de július 18-án közölte a miniszterelnökkel, ez pedig Kállay
főkonzullal, hogy a szerb kiküldöttek megjelenése csak a belgrádi vég-
tárgyalás után válik szükségessé.
Ezek után 1868. augusztusban történt meg Karagyorgyevics Sándor
volt fejedelem elfogatása, mire a szerb kormány az ő kiszolgáltatását
és - magyarországi - javainak elkobzását követelte.
Alig szenvedhet kétséget az, hogyha belgrádi kezekbe került volna,
Mihály fejedelem sorsára jut. A volt fejedelem azonban független
magyar bíróság elé került. Bár azzal szemben vádlott társainak hely-
zetéhez hasonló helyzetben volt, hozzá nem értek el a belgrádi kor-
mány tervei és szándékai . Kállay főkonzul október 13-i jelentésében
közölte, hogy a szerb kormány proklamációt adott ki és abban Ka-
ragyorgyevics Sándor példás elítélése végett a magyar igazságszol-
gáltatás részrehajthatatlanságához és a magyar nemzet nemes szom-
szédi érzelmeihez fellebbezett, - nem ugyan bármilyen, hanem olyan
ítéletért, amilyennel ő szerette volna sújtani egykori fejedelmét.
A manifesztum azonban történelmi értékű bizonyítékká vált azon
tény mellett, hogy a magyar királyi kormány a bírói eljárás értelmé-
ben hozzájárult ahhoz, hogy a szerb hatóságok magyar területen
megjelenjenek és a vádlottakkal szembesítve, formális kihallgatást
eszközölhessenek. Kállaynak október 13-án kelt jelentése szerint
október 9-én Karagyorgyevics Sándor herceg és vádlott társai a
Maximilian dunai gőzösön Zimonyba érkeztek. Még aznap délelött
megtörtént az első szembesítés, amely 11-én és 12-én megismétlődött.
Karagyorgyevics, Sztankovics és Trifkovics, Kállay jelentése szerint,
keményen tagadtak, de a főkonzulnak mégis az volt a benyomása,
hogy a volt fejedelem valóban a merénylet értelmi szerzője volt.
A szembesítés Belgrádban igen jó benyomást keltett és így ké-
szült el a szerb kormánynak november 6-án kiadott manifesztuma,
melyben a szerb régenstanács háláját fejezi ki a magyar kormánynak
azért, mert a bűnösök kézrekerítésében a szerb kormánynak segítsé-
gére volt. Ugyanakkor Karagyorgyevics Sándort a gyilkosság szer-
vezésével vádolta meg és azt a reményét fejezte ki, hogy a bűnösök
el fogják venni méltó büntetésüket.
Ez volt az a precedens, amelyre a kettős monarchiának 1914. jú-
lius 23-án a szerb kormányhoz intézett határidő jegyzéke gondolt.
A kérdés további sorsát illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy miután
a közös külügyminisztérium előzetesen sehol sem fejtette ki a követe-
lés előzményeit és indokait, azt a nagy hatalmak általában idegen-
kedéssel fogadták és túlzottnak. Szerbia állami méltóságával össze
nem egyeztethetőnek tartották, a szerb állami szuverenitás megsér-
tésének mondották. Ha valóban az lett volna, nem nyerte volna meg
Tisza miniszterelnök és a magyar kormányjóváhagyását. Mivel Ti-
sza nem akart a szerbekkel háborúzni és tönkre tenni Szerbiát. De
főleg nem akarta megalázni.
A követelés elő magyarázatát Berchtold gróf közös külügymi-
niszter adta meg akkor, amikor említett 1914. július 24-én Bukarest-
be küldött jegyzékével az 1868-l precedensre mutatott rá. Károly
román király felfogása szerint ez a követelésbeavatkozás volt Szer-
bia önállósáságába.
Miután azonban a szerb kormány a követelést, - melyet Bukarestben
éppen úgy, mint Szentpétervárott, Párizsban és Londonban teljesíthe- tetlennek mondtak, - 25-én elutasította, ez a pont akként maradt meg az
emlékezetben, hogy a kettős monarchia külügyi kormánya Szerbiá-
val szemben teljesíthetetlen követelést állított fel. Ez ellen a beállítás
ellen Gooss Roderich 1930-ban a bécsi állami levéltár vonatkozó ok-
mányaival felszerelve lépett sorompóba, 1935-ben pedig magyar
részről Horváth Jenő mutatta ki az 1868-i precedens ismeretlen rész-
leteit. Horváth Jenő: Szerb hatóságok magyar területen, 1868-ban.
A belgrádi ultimátum 6. pontjához. Történelmi Tanulmányok. II.
kiadás. Budapest, 1935. 273-279. p. l., Serbische Behörden in Un-
garn, 1868. Zu, 6. Punkt des österreichisches-ungarischen Ultima-
tums. Berliner Monatschefte, XIII.. Berlin, 1935. 690-698. p.
Nyomban azután megküldte azokat a vallomási jegyzőkönyveket is,
melyek a Szerbiában elfogottaktól kerültek a szerb kormány birtokába.
Az igazságügyniniszter nem zárkózott el a szerb kormánybízottak rész-
vételétől, de július 18-án közölte a miniszterelnökkel, ez pedig Kállay
főkonzullal, hogy a szerb kiküldöttek megjelenése csak a belgrádi vég-
tárgyalás után válik szükségessé.
Ezek után 1868. augusztusban történt meg Karagyorgyevics Sándor
volt fejedelem elfogatása, mire a szerb kormány az ő kiszolgáltatását
és - magyarországi - javainak elkobzását követelte.
Alig szenvedhet kétséget az, hogyha belgrádi kezekbe került volna,
Mihály fejedelem sorsára jut. A volt fejedelem azonban független
magyar bíróság elé került. Bár azzal szemben vádlott társainak hely-
zetéhez hasonló helyzetben volt, hozzá nem értek el a belgrádi kor-
mány tervei és szándékai . Kállay főkonzul október 13-i jelentésében
közölte, hogy a szerb kormány proklamációt adott ki és abban Ka-
ragyorgyevics Sándor példás elítélése végett a magyar igazságszol-
gáltatás részrehajthatatlanságához és a magyar nemzet nemes szom-
szédi érzelmeihez fellebbezett, - nem ugyan bármilyen, hanem olyan
ítéletért, amilyennel ő szerette volna sújtani egykori fejedelmét.
A manifesztum azonban történelmi értékű bizonyítékká vált azon
tény mellett, hogy a magyar királyi kormány a bírói eljárás értelmé-
ben hozzájárult ahhoz, hogy a szerb hatóságok magyar területen
megjelenjenek és a vádlottakkal szembesítve, formális kihallgatást
eszközölhessenek. Kállaynak október 13-án kelt jelentése szerint
október 9-én Karagyorgyevics Sándor herceg és vádlott társai a
Maximilian dunai gőzösön Zimonyba érkeztek. Még aznap délelött
megtörtént az első szembesítés, amely 11-én és 12-én megismétlődött.
Karagyorgyevics, Sztankovics és Trifkovics, Kállay jelentése szerint,
keményen tagadtak, de a főkonzulnak mégis az volt a benyomása,
hogy a volt fejedelem valóban a merénylet értelmi szerzője volt.
A szembesítés Belgrádban igen jó benyomást keltett és így ké-
szült el a szerb kormánynak november 6-án kiadott manifesztuma,
melyben a szerb régenstanács háláját fejezi ki a magyar kormánynak
azért, mert a bűnösök kézrekerítésében a szerb kormánynak segítsé-
gére volt. Ugyanakkor Karagyorgyevics Sándort a gyilkosság szer-
vezésével vádolta meg és azt a reményét fejezte ki, hogy a bűnösök
el fogják venni méltó büntetésüket.
Ez volt az a precedens, amelyre a kettős monarchiának 1914. jú-
lius 23-án a szerb kormányhoz intézett határidő jegyzéke gondolt.
A kérdés további sorsát illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy miután
a közös külügyminisztérium előzetesen sehol sem fejtette ki a követe-
lés előzményeit és indokait, azt a nagy hatalmak általában idegen-
kedéssel fogadták és túlzottnak. Szerbia állami méltóságával össze
nem egyeztethetőnek tartották, a szerb állami szuverenitás megsér-
tésének mondották. Ha valóban az lett volna, nem nyerte volna meg
Tisza miniszterelnök és a magyar kormányjóváhagyását. Mivel Ti-
sza nem akart a szerbekkel háborúzni és tönkre tenni Szerbiát. De
főleg nem akarta megalázni.
A követelés elő magyarázatát Berchtold gróf közös külügymi-
niszter adta meg akkor, amikor említett 1914. július 24-én Bukarest-
be küldött jegyzékével az 1868-l precedensre mutatott rá. Károly
román király felfogása szerint ez a követelésbeavatkozás volt Szer-
bia önállósáságába.
Miután azonban a szerb kormány a követelést, - melyet Bukarestben
éppen úgy, mint Szentpétervárott, Párizsban és Londonban teljesíthe- tetlennek mondtak, - 25-én elutasította, ez a pont akként maradt meg az
emlékezetben, hogy a kettős monarchia külügyi kormánya Szerbiá-
val szemben teljesíthetetlen követelést állított fel. Ez ellen a beállítás
ellen Gooss Roderich 1930-ban a bécsi állami levéltár vonatkozó ok-
mányaival felszerelve lépett sorompóba, 1935-ben pedig magyar
részről Horváth Jenő mutatta ki az 1868-i precedens ismeretlen rész-
leteit. Horváth Jenő: Szerb hatóságok magyar területen, 1868-ban.
A belgrádi ultimátum 6. pontjához. Történelmi Tanulmányok. II.
kiadás. Budapest, 1935. 273-279. p. l., Serbische Behörden in Un-
garn, 1868. Zu, 6. Punkt des österreichisches-ungarischen Ultima-
tums. Berliner Monatschefte, XIII.. Berlin, 1935. 690-698. p.
2015. június 22., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I világháború oka. 88
88
Nyomozás a szerb állam területén
Ez egy nagyon fontos kérdés, mert azt az utókor is szemére veti
a monarchiának hogy jogtalan lett volta a szerb területen való kö-
zös nyomozás.
Tehát az 1914. július 23-án Szerbiához intézett osztrák.magyar
határidős jegyzék (befristet Note) 6. pontjában azt kívánta, hogy a
belgrádi kormány szerb államterületen osztrák-magyar hatóságok
közreműködését engedje meg. A követelést nyilvánvalóan azért
állították fel, mert a szerb kormány a szarajevói merénylettel kap-
csolatban 1914. júmius 28-tól július 22-lg semmiféle nyomozást
nem indított, sőt azt kereken megtagadta. Ezt angol és francia rész-
ről is felrótták a szerb kormánynak (Poincaré, Seton-Watson stb.),
viszont nem egy jel arra mutat, hogy a jegyzéknek ez a követelése
volt az, amelyet Szentpétervárott, sőt másutt is leginkább kifogá-
soltak és majdnem egy értelemmel visszautasítottak, mert abban
a szerb állam szuverenitásának megsértését látták.
A július 23-án átnyújtott jegyzék vonatkozó része így hangzott:
˝A szerb királyi kormány...6. bírói vizsgálatot indít a június 28-ik
összeesküvés szerb területen tartózkodó részesei ellen, az ezekre
vonatkozó nyomozásokban a cs. és kir. közös kormány részéről
kiküldendő közegek fognak részt venni.˝
A szerb király kormány július 12/25-i válasza a 6.pontra.
˝ 6. A királyi kormány kötelességének tartja, hogy vizsgálatot in-
dítson mindazok ellen, akol a június 15/28-iki merényletben része-
sek voltak vagy netán lehettek és a királyság területén tartózkodnak.
Ami a cs-és kir. kormány által evégből kiküldendő osztrák.magyar
hatósági közegeknek ebben a vizsgálatban való részvételét illeti,
ehhez a kirákyi kormány nem járulhat hozzá, mint ahogy ez az al-
kotmánynak és a büntető eljárásról szóló törvénynek megsértését
jelentené. Azonban a kérdéses vizsgálat eredményéről konkrét e-
setekben közlések lennének tehetők az osztrák.magyar közegek szá-
mára. ˝ (Osztrák-Magyar Vöröskönyv 1915. 92 p.).
Berchtold Lipót gróf közös külügyminiszter 1914.július 24-én,
tehát a fenti határidős jegyzék elküldése, illetőleg a szerb kormány-
nak történt átnyújtása után, Czernin Ottokár gróf bukaresti osztrák-
magyar követhez intézett iratában megjegyezte, hogy a fenti 6. pont-
nak a határidős jegyzékbe történt felvételekor egy 1868- precedens -
re gondolt, amikor a magyar királyi kormány a szerb fejedelemség
vonatkozó hatóságainak magyar államterületen való hasonló műkö-
dést megengedtte.
Meglepő Temperley azon állítása, hogy Obrenovics Mihályt Kara-
gyorgyevics útján a monarchia gyilkoltatta mag (History of Serbia.
London, 1917. 259.p.). Mijatovics Csedomil volt Londoni szerb kö-
vet Sándor fejedelem embereit nevezte meg a merénylet elkövetői-
ként. (Encyclopedia Britannica. XI. kiadás XVIII. Cambridge, 1911.
360.p.).
Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek 1868, június 10-én a topcsi-
deri parkban történt meggyilkolásával a szerb fejedelmi kormány
Karagyorgyevics Sándor herceget, Szerbia volt fejedelmét és annak
barátai vádolta meg, akik valamennyien osztrák vagy magyar terü-
leten éltek: Sándor fejedelem, Jankovics Milovin, Sztankovics Fü-
löp, Trifkovics Pál.
Annyi kétségtelen, hogy Sándor fejedelem lépéseit Bécsből gon-
dos figyelemmel kísérték, mert attól tartottak, hogy barátai segítsé-
gével Szerbiában forradalmat fog szítani. Beust gróf közös külügy-
minisztert már 1868. február 1-én figyelmeztette Andrássy Gyula
gróf magyar miniszterelnök arra, hogy Karagyorgyevics Sándor
herceg Magyarországba utazott. A szerb kormány a belgrádi teme-
tésen megjelent Gablenz báró lovassági tábornok útján egyenesen
Ferenc Józsefhez, Ausztria császárához és Magyarország királyához
fordult azzal a kéréssel, hogy az osztrák és magyar hatóságok a me-
rénylet szerzőinek felkutatásában és kézrekerítésében közreműköd-
jenek. Közvetlenül megkereste Taffe gróf osztrák miniszterelnököt
abból a célból, hogy a magyar területről, Újvidékről és Pestről Bécs-
be utazott Jankovics és Trifkovics gyanúsítottak lakásán házkutatást
tartasson. Beust gróf július 6-án közölte az osztrák miniszterelnökkel,
hogy a két szerb állampolgár lakásán megejtendő házkutatásnak sem-
mi sem áll útjában és hogy Trifkovics, mint Sándor volt fejedelem
titkára, nem tarthat igényt területenkívülíségre. Az osztrák honvédel-
mi miniszter ezek alapján a házkutatás megejtésére nyomban utasí-
tást is nyert.
A magyar államterületen tartózkodó gyanúsítottakkal szemben
az eljáráűs körülményesebb volt, mert a vonatkozó kérdésekben
a kormánytól független magyar bíróság nyert illetékességet.
Kállay Benjámin (Kállay Miklós későbbi magyar miniszterelnök
egyik elődje H) osztrák-magyar főkonzul már 1868. június 25-én
megküldte a szerb külügyminisztériumnak a kért nyomozásokra
vonatkozó megkeresését, melyet a magyar miniszterelnök haladék-
talanul kiadott az újvidéki kormánybiztosnak.
Június 26-án a főkonzul a szerb külügyminisztérium megkeresése
folytán Sztankovics gyanúsított megfigyeltetését és esetleges szö-
késének megakadályozását kérte. Ugyanakkor Kállay a szerb kor-
mány felkérése folytán Sztankovics és Trifkovics kiszolgáltatását
szorgalmazta, mit a miniszterelnök haladéktalanul áttett az igazság-
ügyminiszterhez, kinek hatáskörébe a kérdés tartozott. Az igazság-
ügyminiszter (Horváth Boldizsár) július 9-én Sztankovics kiadatá-
sát megtagadta és ezen rendelkezésen sem a miniszterelnök, sem
a közös külügyminiszter nem változtathattak, mert a terhelteket a
bírói lejárás alól kivonni nem lehetett. Az igazságügy miniszter u-
gyanis már július 2-án közölte a miniszterelnökkel, hogy az ügyet
a pesti törvényszékre bízta, tehát a bírói eljárásnak nem kívánt útjá-
ba kerülni azzal, hogy a gyanúsítottakat és ezáltal a törvényes úton
való felelősségre vonásukat lehetetlenné tette.
Mikor Belgrádban a rendelkezésnek hírét vették, a szerb kormány
Kállay útján azt kérte, vajon kiküldöttei a pesti tárgyaláson részt ve-
hetnek-e?
Nyomozás a szerb állam területén
Ez egy nagyon fontos kérdés, mert azt az utókor is szemére veti
a monarchiának hogy jogtalan lett volta a szerb területen való kö-
zös nyomozás.
Tehát az 1914. július 23-án Szerbiához intézett osztrák.magyar
határidős jegyzék (befristet Note) 6. pontjában azt kívánta, hogy a
belgrádi kormány szerb államterületen osztrák-magyar hatóságok
közreműködését engedje meg. A követelést nyilvánvalóan azért
állították fel, mert a szerb kormány a szarajevói merénylettel kap-
csolatban 1914. júmius 28-tól július 22-lg semmiféle nyomozást
nem indított, sőt azt kereken megtagadta. Ezt angol és francia rész-
ről is felrótták a szerb kormánynak (Poincaré, Seton-Watson stb.),
viszont nem egy jel arra mutat, hogy a jegyzéknek ez a követelése
volt az, amelyet Szentpétervárott, sőt másutt is leginkább kifogá-
soltak és majdnem egy értelemmel visszautasítottak, mert abban
a szerb állam szuverenitásának megsértését látták.
A július 23-án átnyújtott jegyzék vonatkozó része így hangzott:
˝A szerb királyi kormány...6. bírói vizsgálatot indít a június 28-ik
összeesküvés szerb területen tartózkodó részesei ellen, az ezekre
vonatkozó nyomozásokban a cs. és kir. közös kormány részéről
kiküldendő közegek fognak részt venni.˝
A szerb király kormány július 12/25-i válasza a 6.pontra.
˝ 6. A királyi kormány kötelességének tartja, hogy vizsgálatot in-
dítson mindazok ellen, akol a június 15/28-iki merényletben része-
sek voltak vagy netán lehettek és a királyság területén tartózkodnak.
Ami a cs-és kir. kormány által evégből kiküldendő osztrák.magyar
hatósági közegeknek ebben a vizsgálatban való részvételét illeti,
ehhez a kirákyi kormány nem járulhat hozzá, mint ahogy ez az al-
kotmánynak és a büntető eljárásról szóló törvénynek megsértését
jelentené. Azonban a kérdéses vizsgálat eredményéről konkrét e-
setekben közlések lennének tehetők az osztrák.magyar közegek szá-
mára. ˝ (Osztrák-Magyar Vöröskönyv 1915. 92 p.).
Berchtold Lipót gróf közös külügyminiszter 1914.július 24-én,
tehát a fenti határidős jegyzék elküldése, illetőleg a szerb kormány-
nak történt átnyújtása után, Czernin Ottokár gróf bukaresti osztrák-
magyar követhez intézett iratában megjegyezte, hogy a fenti 6. pont-
nak a határidős jegyzékbe történt felvételekor egy 1868- precedens -
re gondolt, amikor a magyar királyi kormány a szerb fejedelemség
vonatkozó hatóságainak magyar államterületen való hasonló műkö-
dést megengedtte.
Meglepő Temperley azon állítása, hogy Obrenovics Mihályt Kara-
gyorgyevics útján a monarchia gyilkoltatta mag (History of Serbia.
London, 1917. 259.p.). Mijatovics Csedomil volt Londoni szerb kö-
vet Sándor fejedelem embereit nevezte meg a merénylet elkövetői-
ként. (Encyclopedia Britannica. XI. kiadás XVIII. Cambridge, 1911.
360.p.).
Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek 1868, június 10-én a topcsi-
deri parkban történt meggyilkolásával a szerb fejedelmi kormány
Karagyorgyevics Sándor herceget, Szerbia volt fejedelmét és annak
barátai vádolta meg, akik valamennyien osztrák vagy magyar terü-
leten éltek: Sándor fejedelem, Jankovics Milovin, Sztankovics Fü-
löp, Trifkovics Pál.
Annyi kétségtelen, hogy Sándor fejedelem lépéseit Bécsből gon-
dos figyelemmel kísérték, mert attól tartottak, hogy barátai segítsé-
gével Szerbiában forradalmat fog szítani. Beust gróf közös külügy-
minisztert már 1868. február 1-én figyelmeztette Andrássy Gyula
gróf magyar miniszterelnök arra, hogy Karagyorgyevics Sándor
herceg Magyarországba utazott. A szerb kormány a belgrádi teme-
tésen megjelent Gablenz báró lovassági tábornok útján egyenesen
Ferenc Józsefhez, Ausztria császárához és Magyarország királyához
fordult azzal a kéréssel, hogy az osztrák és magyar hatóságok a me-
rénylet szerzőinek felkutatásában és kézrekerítésében közreműköd-
jenek. Közvetlenül megkereste Taffe gróf osztrák miniszterelnököt
abból a célból, hogy a magyar területről, Újvidékről és Pestről Bécs-
be utazott Jankovics és Trifkovics gyanúsítottak lakásán házkutatást
tartasson. Beust gróf július 6-án közölte az osztrák miniszterelnökkel,
hogy a két szerb állampolgár lakásán megejtendő házkutatásnak sem-
mi sem áll útjában és hogy Trifkovics, mint Sándor volt fejedelem
titkára, nem tarthat igényt területenkívülíségre. Az osztrák honvédel-
mi miniszter ezek alapján a házkutatás megejtésére nyomban utasí-
tást is nyert.
A magyar államterületen tartózkodó gyanúsítottakkal szemben
az eljáráűs körülményesebb volt, mert a vonatkozó kérdésekben
a kormánytól független magyar bíróság nyert illetékességet.
Kállay Benjámin (Kállay Miklós későbbi magyar miniszterelnök
egyik elődje H) osztrák-magyar főkonzul már 1868. június 25-én
megküldte a szerb külügyminisztériumnak a kért nyomozásokra
vonatkozó megkeresését, melyet a magyar miniszterelnök haladék-
talanul kiadott az újvidéki kormánybiztosnak.
Június 26-án a főkonzul a szerb külügyminisztérium megkeresése
folytán Sztankovics gyanúsított megfigyeltetését és esetleges szö-
késének megakadályozását kérte. Ugyanakkor Kállay a szerb kor-
mány felkérése folytán Sztankovics és Trifkovics kiszolgáltatását
szorgalmazta, mit a miniszterelnök haladéktalanul áttett az igazság-
ügyminiszterhez, kinek hatáskörébe a kérdés tartozott. Az igazság-
ügyminiszter (Horváth Boldizsár) július 9-én Sztankovics kiadatá-
sát megtagadta és ezen rendelkezésen sem a miniszterelnök, sem
a közös külügyminiszter nem változtathattak, mert a terhelteket a
bírói lejárás alól kivonni nem lehetett. Az igazságügy miniszter u-
gyanis már július 2-án közölte a miniszterelnökkel, hogy az ügyet
a pesti törvényszékre bízta, tehát a bírói eljárásnak nem kívánt útjá-
ba kerülni azzal, hogy a gyanúsítottakat és ezáltal a törvényes úton
való felelősségre vonásukat lehetetlenné tette.
Mikor Belgrádban a rendelkezésnek hírét vették, a szerb kormány
Kállay útján azt kérte, vajon kiküldöttei a pesti tárgyaláson részt ve-
hetnek-e?
2015. június 21., vasárnap
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 87
87
10. A magyar kormány felelőssége a háborúért. - Sajátságos, hogy
a magyar kormány felelősségét a világháború felidézése matt első-
sorban azok az osztrák centralisták állapították meg, akik a magyar
állam meghódításának akadályát a magyar kormányban ismerték.
Így Reindlich József, akinek művét (Das össterreichische Staats-
und Reichspooblem. II.Leipzig,1926, 290. p.) akként ismerték, hogy
Magyarország azt kapta, amit megérdemelt. (˝to Hungary full justice
was done˝, Buckland : Englis Historical Review XLII. London, 1927.
626. p. V.ö. Dunlop R.:Austria. The Quarterly Review CCLIV. Lon-
don, 1930. 44-45.p.
Azután azok, akik Magyarország feldarabolását követelték és annak te-
rületéből részesedtek. Tisza maga 1918. október 15-én felhatalma-
zást kért az uralkodótól aziránt, hogy a magyar kormány védelmére
vonatkozó ügyiratokat mutathasson be, de két héttel azután azért
gyilkolták meg, mert a háború bűnös felidézését neki tulajdonították.
Tiszától távol állt hogy egy felesleges európai vérontásba belement
volna. Balliberális történészek szeretnék Tisza István nevét bemocs-
kolni. Tisza egyik barátja Pekár Gyula közlése szerint a gyilkosság
ideje alatt a villa előtt cseh katonák tartózkodtak.
Tisza felelősségét a háború kitörése után Masaryk és barátai, a
francia Denis és az angol Seton-Watson fejtették ki. Denis 1915-ben
Seton-Watson 1916-ban izgatták a nyugati közvéleményt Magyar-
ország ellen. 1916-ban Benes kapcsolódott be, a kettős monarchia
felosztását követelte és Magyarország északi részének annexióját,
amit 1917-ben Eisenmann Lajos(Louis) útján a francia kormány is
magáévá tett. Eisenmann 1918-ban a szlovák Osusky propaganda
művéhez írt előszóban egyenesen Magyarországot tette felelőssé
a világháború kitöréséért: ˝c´est cette Hongria qui porte l´écrasante
responsabilité de le guerre européenne˝. Ezt a vádat Eisenmann
data tovább a csehek útján bekapcsolt bécsi és budapesti forradalmi
elemeknek, és Tiszát ezért ölték meg a háborús felelősség vádja mi-
att 1918. október 31-én-
E forradalmi elemek egyik vezető alakja Renner Károly, az oszt-
rák köztársaság csehországi születésű marxista kancellárja volt, aki
1919. június 2-án abban a beszédében. melyet az osztrák békedele-
gáció elnökeként Párizsban tartott, a felelősséget szintén Magyaror-
szágra hárította: ˝la guerre fut une guerre des Hongrois contre les
Serbes˝. Ez nem felelt meg a valóságnak, de a szövetséges és tár-
sult hatalmak 1919. szeptember 2-án az osztrák delegációhoz inté-
zett válaszjegyzékükben a vádat a kettős monarchiával szemben
fenntartották. A magyar békedelegáció elnöke Apponyi Albert gróf,
1920 januárban Tisza irata alapján kimutatta, hogy éppen a magyar
kormány volt az, amely a háborúnak ellene volt.
A háborús felelősség kérdésében tehát Magyarország felelős kor-
mánya tisztán állott.
Világosan kitűnik ez mindenek előtt a magyarellenes politikának
abból a leplezetlen igyekezetéből, hogy a felelősséget mindenképen
Magyarországra tolja és ezzel annak felosztását, illetőleg a magyar-
ellenes propagandát űző kormányok között való szétosztását lehető-
vé tegye és a hatalmak előtt megindokolja. Kitűnik abból is, hogy a
magyar kormány irattárában éppen nincsen semmiféle irat, amely
azt mutatná, hogy Szerbia ellen magyar részről valami kezdeményező
lépés történt volna, tehát a magyar kormány szerepe a kérdésben
passzívnak mondható. Az akkori magyar kormány egyik tagjának,
(Balogh Jenő) nyilatkozata szerint az 1914. július 23-én Szerbiának
átnyújtott határidős jegyzék megszövegezése nem tartozott a magyar
kormány hatáskörébe; arról pedig, hogy Giesl báró a szerb válaszjegy-
zéket nem találta kielégítőnek, a magyar kormány csak utólag értesült.
Ugyanígy csak utólag értesült a magyar kormány a mozgósítás el-
rendeléséről is, amely az ő hatáskörén szintén kívül esett. A politi-
kai felelősséget azonban vállalta érte, mert a mozgósítás kihirdetése-
kor nem mondott le. (Balogh Jenő: Külügyminiszterünk és kormá-
nynk békés törekvései és törekvések a szerb konfliktus lokalizálá-
sára. Jegyzetek a háborús felelősség kérdéséhez. Külügyi szemle.
V. Budapest, 1925. 136-138. p.). A felelősségnek ez a vállalása
azonban nem pusztán a múltra, hanem arra is vonatkozott, hogy a
Magyarország ellenintézett katonai támadást feltartóztatja és a nem-
zetet megpróbáltatásának nehéz óráiban nem hagyja magára.
10. A magyar kormány felelőssége a háborúért. - Sajátságos, hogy
a magyar kormány felelősségét a világháború felidézése matt első-
sorban azok az osztrák centralisták állapították meg, akik a magyar
állam meghódításának akadályát a magyar kormányban ismerték.
Így Reindlich József, akinek művét (Das össterreichische Staats-
und Reichspooblem. II.Leipzig,1926, 290. p.) akként ismerték, hogy
Magyarország azt kapta, amit megérdemelt. (˝to Hungary full justice
was done˝, Buckland : Englis Historical Review XLII. London, 1927.
626. p. V.ö. Dunlop R.:Austria. The Quarterly Review CCLIV. Lon-
don, 1930. 44-45.p.
Azután azok, akik Magyarország feldarabolását követelték és annak te-
rületéből részesedtek. Tisza maga 1918. október 15-én felhatalma-
zást kért az uralkodótól aziránt, hogy a magyar kormány védelmére
vonatkozó ügyiratokat mutathasson be, de két héttel azután azért
gyilkolták meg, mert a háború bűnös felidézését neki tulajdonították.
Tiszától távol állt hogy egy felesleges európai vérontásba belement
volna. Balliberális történészek szeretnék Tisza István nevét bemocs-
kolni. Tisza egyik barátja Pekár Gyula közlése szerint a gyilkosság
ideje alatt a villa előtt cseh katonák tartózkodtak.
Tisza felelősségét a háború kitörése után Masaryk és barátai, a
francia Denis és az angol Seton-Watson fejtették ki. Denis 1915-ben
Seton-Watson 1916-ban izgatták a nyugati közvéleményt Magyar-
ország ellen. 1916-ban Benes kapcsolódott be, a kettős monarchia
felosztását követelte és Magyarország északi részének annexióját,
amit 1917-ben Eisenmann Lajos(Louis) útján a francia kormány is
magáévá tett. Eisenmann 1918-ban a szlovák Osusky propaganda
művéhez írt előszóban egyenesen Magyarországot tette felelőssé
a világháború kitöréséért: ˝c´est cette Hongria qui porte l´écrasante
responsabilité de le guerre européenne˝. Ezt a vádat Eisenmann
data tovább a csehek útján bekapcsolt bécsi és budapesti forradalmi
elemeknek, és Tiszát ezért ölték meg a háborús felelősség vádja mi-
att 1918. október 31-én-
E forradalmi elemek egyik vezető alakja Renner Károly, az oszt-
rák köztársaság csehországi születésű marxista kancellárja volt, aki
1919. június 2-án abban a beszédében. melyet az osztrák békedele-
gáció elnökeként Párizsban tartott, a felelősséget szintén Magyaror-
szágra hárította: ˝la guerre fut une guerre des Hongrois contre les
Serbes˝. Ez nem felelt meg a valóságnak, de a szövetséges és tár-
sult hatalmak 1919. szeptember 2-án az osztrák delegációhoz inté-
zett válaszjegyzékükben a vádat a kettős monarchiával szemben
fenntartották. A magyar békedelegáció elnöke Apponyi Albert gróf,
1920 januárban Tisza irata alapján kimutatta, hogy éppen a magyar
kormány volt az, amely a háborúnak ellene volt.
A háborús felelősség kérdésében tehát Magyarország felelős kor-
mánya tisztán állott.
Világosan kitűnik ez mindenek előtt a magyarellenes politikának
abból a leplezetlen igyekezetéből, hogy a felelősséget mindenképen
Magyarországra tolja és ezzel annak felosztását, illetőleg a magyar-
ellenes propagandát űző kormányok között való szétosztását lehető-
vé tegye és a hatalmak előtt megindokolja. Kitűnik abból is, hogy a
magyar kormány irattárában éppen nincsen semmiféle irat, amely
azt mutatná, hogy Szerbia ellen magyar részről valami kezdeményező
lépés történt volna, tehát a magyar kormány szerepe a kérdésben
passzívnak mondható. Az akkori magyar kormány egyik tagjának,
(Balogh Jenő) nyilatkozata szerint az 1914. július 23-én Szerbiának
átnyújtott határidős jegyzék megszövegezése nem tartozott a magyar
kormány hatáskörébe; arról pedig, hogy Giesl báró a szerb válaszjegy-
zéket nem találta kielégítőnek, a magyar kormány csak utólag értesült.
Ugyanígy csak utólag értesült a magyar kormány a mozgósítás el-
rendeléséről is, amely az ő hatáskörén szintén kívül esett. A politi-
kai felelősséget azonban vállalta érte, mert a mozgósítás kihirdetése-
kor nem mondott le. (Balogh Jenő: Külügyminiszterünk és kormá-
nynk békés törekvései és törekvések a szerb konfliktus lokalizálá-
sára. Jegyzetek a háborús felelősség kérdéséhez. Külügyi szemle.
V. Budapest, 1925. 136-138. p.). A felelősségnek ez a vállalása
azonban nem pusztán a múltra, hanem arra is vonatkozott, hogy a
Magyarország ellenintézett katonai támadást feltartóztatja és a nem-
zetet megpróbáltatásának nehéz óráiban nem hagyja magára.
2015. június 18., csütörtök
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka. 86
86
Amikor Conrad július 30-án Berchtold gróftól Sabácot és Belgrá-
dot követelte, a külügyminiszter a követelést az uralkodó és a magyar
mniszterelnök felfogására hivatkozva elutasította.
Marghilomant viszont Károly román király azzal nyugtatta meg, hogy
húsz év múlva Erdély Románia birtokába kerül. Ugyanezt mondta
Károly király a német követnek és így tudta ezt az orosz követ is.
Utóbbinak értesülése szerint Ferdinánd trónörökös fia, Károly her-
ceg, a háború elején azzal jött haza Németországból, hogy Vilmos
császár nyilatkozata szerint Erdély húsz év múlva Romániáé lesz.
Bukarest, 1914. szeptember 22.Poklewski-Koziell jelentése. Alig
távozott el Marghiloman már is híre ment annak, hogy a dunai ro-
mán flotta elindolt Orsova felé, a külpolitikát tehát nem a király
és nem a konzervatívok, hanem Bratianu és az orosz követség in-
tézték.
Ezek után semmi különös nem volt abban, hogy a párizsi Temps
Románia menetrendjét a fegyveres beavatkozásban állapította meg.
A brit kormány ellenállása gyengének bizonyult, mert a kelet-euró-
pai kérdésekben a vezetést Oroszországnak engedte át.
Maga Steed mondta Asquith miniszterelnökről, akit az ő akciója
állított szembe a monarchiával, hogy az ő nagysága gyengeségében
látszott.
9. Szécsen Miklós gróf békeakciója, 1914. - Hogy nemcsak a
magyar kormány tett meg mindent arra vonatkozólag, hogy a há-
borút elkerülhetővé tegye, de hogy attól a magyar felfogás éppen
az orosz hatalmi tervek folytán mennyire idegenkedett, azt mi sem
mutatta inkább, mint az, hogy a monarchiának magyar származású
páriszi nagykövete Szécsen Miklós gróf, saját kezdeményezéséből
is kész volt segíteni a háború veszedelmének elhárításában. Szécsen
gróf jelentései általában békés természetűek, az ellentéteket áthidal.
ni akaró, mérsékelt hangú iratok voltak. Az ő lelkére a háború ve-
szedelme és hazája sorsa éppen olyan súllyal nehezedett, mint a
magyar miniszterelnökére. Azt hitte, hogy neki módjában lehetne
a háború kitörését meggátolni. Július 30-án Viviani francia minisz-
terelnökkel és Lahovary párizsi román követtel, hogy véleménye
szerint még mindig el lehetne kerülni a háborút, ha Szerbia köz-
vetlen tárgyalást keresne a monarchiával. Nyilvánvalóan a Berch-
told-Giesl féle eljárás helyrehozásáról volt szó, amely még Ber-
linben is feltűnést keltett. Viviani azt válaszolta, hogy Oroszorszá-
got meg kell kímélni a megaláztatástól, ami egyrészt azt mutatta,
hogy Oroszország akkor már messzebb ment el, mintsem, hogy
megállítani lehetett és hogy ebben szövetségesei egyetértettek,
őt a kelet-európai kérdésekben annak az illetékes hatalomnak tar-
tották, amelyhez nyugati szövetségesei szabták magukat. ( ˝Die
Entscheidung, ob Krieg oder Friede, war Russland überlassen.˝)
Lahovary Lardy svájci követhez fordult, aki július 31-én Bernből
nyert felhatalmazás alapján Vesznics párizsi szerb követet a tár-
gyalások megkezdésére szólította. Miután Vesznics a tárgyalások
felvételére hajlandónak mutatkozott, augusztus 1.én Lardy meg-
jelent a francia külügyminisztériumban, ahol azt a választ nyerte,
hogy ˝már késő˝. Mivel ugyanakkor a párizsi sajtó a monarchiát -
szentpétervári hírek alapján - állandóan Szerbia megsemmisítésé-
vel vádolta, Szécsen gróf augusztus 3-án Pichon István volt kü-
lügyminiszterhez, a Petit Parisien szerkesztőjéhez fordult, aki
4-én ugyanazt válaszolta ˝már késő˝. A felelősség ezért a késede-
lemért nem Szécsen grófot illette, Szécsen gróf azonban súlyos
vádat emelt akkor, amikor a felelősséget a július 19.i határozat
elhallgatására hárította át.
Berthelot kijelentette, hogy a béke csak valamennyi mozgósítás
megszüntetésével volna biztosítható (angol javaslat). 31-én este
Szécsen gróf Berthelotnál is megjelent, azután pedig Margerie-
nek írt levelet az ügyben, de Párizsban az volt a felfogás, hogy
a monarchia leakar számolni Szerbiával és azt kívánja, hogy ad-
dig magára hagyják.
Ugyanakkor, amikor a magyar Szécsen a háború elhárításán
fáradozott, - július 31-én közölte Vivianival a Szerbia területi
épségére vonatkozó határozatot - Tisza István gróf július 31-én
a közös miniszteri értekezleten minden tárgyalás előfeltételéül
az orosz mozgósítás beszüntetését követelte. Tisza és Szecsen
akciójával a felelősség Szaszonovra hárult.
Amikor Conrad július 30-án Berchtold gróftól Sabácot és Belgrá-
dot követelte, a külügyminiszter a követelést az uralkodó és a magyar
mniszterelnök felfogására hivatkozva elutasította.
Marghilomant viszont Károly román király azzal nyugtatta meg, hogy
húsz év múlva Erdély Románia birtokába kerül. Ugyanezt mondta
Károly király a német követnek és így tudta ezt az orosz követ is.
Utóbbinak értesülése szerint Ferdinánd trónörökös fia, Károly her-
ceg, a háború elején azzal jött haza Németországból, hogy Vilmos
császár nyilatkozata szerint Erdély húsz év múlva Romániáé lesz.
Bukarest, 1914. szeptember 22.Poklewski-Koziell jelentése. Alig
távozott el Marghiloman már is híre ment annak, hogy a dunai ro-
mán flotta elindolt Orsova felé, a külpolitikát tehát nem a király
és nem a konzervatívok, hanem Bratianu és az orosz követség in-
tézték.
Ezek után semmi különös nem volt abban, hogy a párizsi Temps
Románia menetrendjét a fegyveres beavatkozásban állapította meg.
A brit kormány ellenállása gyengének bizonyult, mert a kelet-euró-
pai kérdésekben a vezetést Oroszországnak engedte át.
Maga Steed mondta Asquith miniszterelnökről, akit az ő akciója
állított szembe a monarchiával, hogy az ő nagysága gyengeségében
látszott.
9. Szécsen Miklós gróf békeakciója, 1914. - Hogy nemcsak a
magyar kormány tett meg mindent arra vonatkozólag, hogy a há-
borút elkerülhetővé tegye, de hogy attól a magyar felfogás éppen
az orosz hatalmi tervek folytán mennyire idegenkedett, azt mi sem
mutatta inkább, mint az, hogy a monarchiának magyar származású
páriszi nagykövete Szécsen Miklós gróf, saját kezdeményezéséből
is kész volt segíteni a háború veszedelmének elhárításában. Szécsen
gróf jelentései általában békés természetűek, az ellentéteket áthidal.
ni akaró, mérsékelt hangú iratok voltak. Az ő lelkére a háború ve-
szedelme és hazája sorsa éppen olyan súllyal nehezedett, mint a
magyar miniszterelnökére. Azt hitte, hogy neki módjában lehetne
a háború kitörését meggátolni. Július 30-án Viviani francia minisz-
terelnökkel és Lahovary párizsi román követtel, hogy véleménye
szerint még mindig el lehetne kerülni a háborút, ha Szerbia köz-
vetlen tárgyalást keresne a monarchiával. Nyilvánvalóan a Berch-
told-Giesl féle eljárás helyrehozásáról volt szó, amely még Ber-
linben is feltűnést keltett. Viviani azt válaszolta, hogy Oroszorszá-
got meg kell kímélni a megaláztatástól, ami egyrészt azt mutatta,
hogy Oroszország akkor már messzebb ment el, mintsem, hogy
megállítani lehetett és hogy ebben szövetségesei egyetértettek,
őt a kelet-európai kérdésekben annak az illetékes hatalomnak tar-
tották, amelyhez nyugati szövetségesei szabták magukat. ( ˝Die
Entscheidung, ob Krieg oder Friede, war Russland überlassen.˝)
Lahovary Lardy svájci követhez fordult, aki július 31-én Bernből
nyert felhatalmazás alapján Vesznics párizsi szerb követet a tár-
gyalások megkezdésére szólította. Miután Vesznics a tárgyalások
felvételére hajlandónak mutatkozott, augusztus 1.én Lardy meg-
jelent a francia külügyminisztériumban, ahol azt a választ nyerte,
hogy ˝már késő˝. Mivel ugyanakkor a párizsi sajtó a monarchiát -
szentpétervári hírek alapján - állandóan Szerbia megsemmisítésé-
vel vádolta, Szécsen gróf augusztus 3-án Pichon István volt kü-
lügyminiszterhez, a Petit Parisien szerkesztőjéhez fordult, aki
4-én ugyanazt válaszolta ˝már késő˝. A felelősség ezért a késede-
lemért nem Szécsen grófot illette, Szécsen gróf azonban súlyos
vádat emelt akkor, amikor a felelősséget a július 19.i határozat
elhallgatására hárította át.
Berthelot kijelentette, hogy a béke csak valamennyi mozgósítás
megszüntetésével volna biztosítható (angol javaslat). 31-én este
Szécsen gróf Berthelotnál is megjelent, azután pedig Margerie-
nek írt levelet az ügyben, de Párizsban az volt a felfogás, hogy
a monarchia leakar számolni Szerbiával és azt kívánja, hogy ad-
dig magára hagyják.
Ugyanakkor, amikor a magyar Szécsen a háború elhárításán
fáradozott, - július 31-én közölte Vivianival a Szerbia területi
épségére vonatkozó határozatot - Tisza István gróf július 31-én
a közös miniszteri értekezleten minden tárgyalás előfeltételéül
az orosz mozgósítás beszüntetését követelte. Tisza és Szecsen
akciójával a felelősség Szaszonovra hárult.
2015. június 17., szerda
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 85
85
A beszélgetés után megkezdte a csapatok eltolását a magyar ha-
tár felé, mire Szentpétervárott megörültek annak, hogy Románia moz-
gósított. Július 25-én közölte Poklewski-Koziellel, hogy az oroszok
ellen nem fog fegyvert fogni, viszonzás képpen azonban aziránt ér-
deklődött, hogy Bulgária nem fegyverkezik-e.
Bukarest-Sinaia, 1914. július 27. Czernin gróf jelentése, Bittner,
Pribram, Uebersberger id, m. VIII. Wien, 1930. 780-781.p. - A
bukaresti ˝Transylvania˝ terembe mindössze 30 ember gyűlt össze,
hogy tüntessen a monarchia ellen, míg az erdélyi román katonakö-
telesek tömegesen jelentkeztek az osztrák.magyar konzulátusokon
hogy csapataikhoz bevonulhassanak. U.o. 869. p.
Mikor Sir Edward Grey közvetlen tárgyalást javasolt Bécs és
Szentpétervár között, Mennsdorf-Pouilly gróf, osztrák-magyar
nagykövet azt felelte, hogy késő, mert ma (július 28) a kettős mo-
narchia hadat üzent Szerbiának. Ez Tisza kikapcsolását jelentette;
a kérdés elintézését London és bécs között - Budapest megkérde-
zése nélkül.
A másik oldalon viszont ugyanezen a napon (július 28) történt az,
hogy Bratianu eloszlatta Szaszonov aggodalmait Románia esetla-
ges magatartása iránt. Maga sem gondolta, hogy ezzel a biztatás-
sal Románia számára is részt kér a háborúért való felelősségből,
amelyet nyugodtan elkerülhetett volna. Erdélyi területen, saját
szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségét az orosz hata-
lom számonkérte tőle és kezdetét vette az a fordulatos játék, mely-
ben Bratianu saját szövetségeseinek vált ellenségévé, saját ellen-
ségeinek szövetségesévé.
Mindazonáltal nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt, hogy
komoly aggodalmak merültek fel, hogy a kettős monarchia Grey
javaslatát elvetette. Annak elfogadása ugyanis módot nyújtott
volna Bécsnek arra, hogy Belgrádot elfoglalva és megszállva
mindaddig megtartsa, míg a szarajevói merénylet vizsgálatának
és a vonatkozó bírói eljárásnak végére nem érnek. A közvetítő
javaslat mindenesetre okos és megszívlelendő volt, de a másik
oldalon az orosz mozgósítás folytán Oroszország fegyveres bea-
vatkozását olyan előnyökkel gyorsította meg, hogy ebbe a ket-
tős monarchia bele nem mehetett. Nem is szólva arról, hogy e-
gyesek számítása szerint Conrad Belgrád megvételét csak olyan
későn tudta volna eszközölni, hogy az orosz háború akkor már
kitört és a vonatkozó hadműveletek megkezdődtek volna.
Ekkor jelent meg Spalaikovics az orosz külügyminisztériumban
és Pasicsnak az osztrák hadüzenetre vonatkozó közlését átnyújtva,
Ausztria-Magyarországnak az orosz hatalomtól való szigorú meg-
büntetését kérte. Szaszonov erre 29-én a mozgósítás elrendelése
mellett határozott. Bratianuhoz pedig ultimátumszerű felszólítást
intézett és leleplezésekkel fenyegette meg azon esetre, ha ígére-
tei ellenére Szerbia oldalán beavatkozni vonakodnék. Ebből vi-
lágosan látható volt, miszerint június 16-án arra ígéretet kapott.
Amikor 30-án délután az általános mozgósítást Oroszországban
elrendelték, Erdélyt kínálta fel neki, tehát olyan időben, amikor
a monarchia még nem mozgósított Oroszország ellen, az orosz
kormány a monarchia részeit fegyveres támogatás ellenében Ro-
mániának ígérte oda.
Bratianu zavarban volt. Ahhoz hogy Oroszország mellé álljon
és a monarchiával szembeforduljon, Bulgári semlegességére volt
szüksége. Berchtold gróf már 25-én lépéseket tett Szófiában, hogy
ez megtörténjék, bár nem tudta, hogy Bratianunak erre azért volt
szüksége, hogy szövetségeseit támogassa. Július 29-én már meg-
jött Szófiából a megnyugtatás, hogy Bulgária semleges marad.
amiben tehát a monarchiának is hálás lehetett.
Wien, 1914. július 25. Berchtold gróf Czernin gróf bukaresti
követhez. Bittner, Pribram, Uebersberger id.m. VIII. Wien, 1930.
706. p. - Dorussi szófiai román követ figyelmeztette Szavinszki
orosz követet, miszerint Ausztria-Magyarországnak Bulgáriával
titkos megegyezése van és ez tartja vissza Bratianut attól, hogy
Oroszországgal menjen együtt. - Szófiából már 29-én az a meg-
nyugtató híradás jött, hogy Bulgária semleges marad. Nis, 1914.
július 29.Strandtmann orosz ügyvivő jelentése. A hála ellenben
az volt, hogy kivonta magát szövetségi kötelezettségeinek telje-
sítése alól és ezzel nagy csalódást okozott Conrad bárónak, aki
az osztrák centralisták szellemében minden számítását Romá-
niára építette.
A beszélgetés után megkezdte a csapatok eltolását a magyar ha-
tár felé, mire Szentpétervárott megörültek annak, hogy Románia moz-
gósított. Július 25-én közölte Poklewski-Koziellel, hogy az oroszok
ellen nem fog fegyvert fogni, viszonzás képpen azonban aziránt ér-
deklődött, hogy Bulgária nem fegyverkezik-e.
Bukarest-Sinaia, 1914. július 27. Czernin gróf jelentése, Bittner,
Pribram, Uebersberger id, m. VIII. Wien, 1930. 780-781.p. - A
bukaresti ˝Transylvania˝ terembe mindössze 30 ember gyűlt össze,
hogy tüntessen a monarchia ellen, míg az erdélyi román katonakö-
telesek tömegesen jelentkeztek az osztrák.magyar konzulátusokon
hogy csapataikhoz bevonulhassanak. U.o. 869. p.
Mikor Sir Edward Grey közvetlen tárgyalást javasolt Bécs és
Szentpétervár között, Mennsdorf-Pouilly gróf, osztrák-magyar
nagykövet azt felelte, hogy késő, mert ma (július 28) a kettős mo-
narchia hadat üzent Szerbiának. Ez Tisza kikapcsolását jelentette;
a kérdés elintézését London és bécs között - Budapest megkérde-
zése nélkül.
A másik oldalon viszont ugyanezen a napon (július 28) történt az,
hogy Bratianu eloszlatta Szaszonov aggodalmait Románia esetla-
ges magatartása iránt. Maga sem gondolta, hogy ezzel a biztatás-
sal Románia számára is részt kér a háborúért való felelősségből,
amelyet nyugodtan elkerülhetett volna. Erdélyi területen, saját
szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségét az orosz hata-
lom számonkérte tőle és kezdetét vette az a fordulatos játék, mely-
ben Bratianu saját szövetségeseinek vált ellenségévé, saját ellen-
ségeinek szövetségesévé.
Mindazonáltal nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt, hogy
komoly aggodalmak merültek fel, hogy a kettős monarchia Grey
javaslatát elvetette. Annak elfogadása ugyanis módot nyújtott
volna Bécsnek arra, hogy Belgrádot elfoglalva és megszállva
mindaddig megtartsa, míg a szarajevói merénylet vizsgálatának
és a vonatkozó bírói eljárásnak végére nem érnek. A közvetítő
javaslat mindenesetre okos és megszívlelendő volt, de a másik
oldalon az orosz mozgósítás folytán Oroszország fegyveres bea-
vatkozását olyan előnyökkel gyorsította meg, hogy ebbe a ket-
tős monarchia bele nem mehetett. Nem is szólva arról, hogy e-
gyesek számítása szerint Conrad Belgrád megvételét csak olyan
későn tudta volna eszközölni, hogy az orosz háború akkor már
kitört és a vonatkozó hadműveletek megkezdődtek volna.
Ekkor jelent meg Spalaikovics az orosz külügyminisztériumban
és Pasicsnak az osztrák hadüzenetre vonatkozó közlését átnyújtva,
Ausztria-Magyarországnak az orosz hatalomtól való szigorú meg-
büntetését kérte. Szaszonov erre 29-én a mozgósítás elrendelése
mellett határozott. Bratianuhoz pedig ultimátumszerű felszólítást
intézett és leleplezésekkel fenyegette meg azon esetre, ha ígére-
tei ellenére Szerbia oldalán beavatkozni vonakodnék. Ebből vi-
lágosan látható volt, miszerint június 16-án arra ígéretet kapott.
Amikor 30-án délután az általános mozgósítást Oroszországban
elrendelték, Erdélyt kínálta fel neki, tehát olyan időben, amikor
a monarchia még nem mozgósított Oroszország ellen, az orosz
kormány a monarchia részeit fegyveres támogatás ellenében Ro-
mániának ígérte oda.
Bratianu zavarban volt. Ahhoz hogy Oroszország mellé álljon
és a monarchiával szembeforduljon, Bulgári semlegességére volt
szüksége. Berchtold gróf már 25-én lépéseket tett Szófiában, hogy
ez megtörténjék, bár nem tudta, hogy Bratianunak erre azért volt
szüksége, hogy szövetségeseit támogassa. Július 29-én már meg-
jött Szófiából a megnyugtatás, hogy Bulgária semleges marad.
amiben tehát a monarchiának is hálás lehetett.
Wien, 1914. július 25. Berchtold gróf Czernin gróf bukaresti
követhez. Bittner, Pribram, Uebersberger id.m. VIII. Wien, 1930.
706. p. - Dorussi szófiai román követ figyelmeztette Szavinszki
orosz követet, miszerint Ausztria-Magyarországnak Bulgáriával
titkos megegyezése van és ez tartja vissza Bratianut attól, hogy
Oroszországgal menjen együtt. - Szófiából már 29-én az a meg-
nyugtató híradás jött, hogy Bulgária semleges marad. Nis, 1914.
július 29.Strandtmann orosz ügyvivő jelentése. A hála ellenben
az volt, hogy kivonta magát szövetségi kötelezettségeinek telje-
sítése alól és ezzel nagy csalódást okozott Conrad bárónak, aki
az osztrák centralisták szellemében minden számítását Romá-
niára építette.
2015. június 16., kedd
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 84
84
A szerb válaszjegyzék olyan ügyesen volt megfogalmazva, hogy
korán felmerült az a feltevés, hogy az nem Belgrádban készült.Re-
nouvin Pierre, a háborús felelősség francia szakértője, úgy vélte,
hogy azt a francia külügyminisztérium főtitkára Berthelot Fülöp ké-
szítette.
Az orosz, román és szerb kormányok egyetértő figyelemmel
fordultak a monarchia felé. Eljárásuk ettől kezdve csak taktikai el-
téréseket mutatott, mert a közös alap: a monarchia halálos ítélete
volt. A szentpétervári cseh kolónianyomban kész tervezettel fordult
Szaszonovhoz a monarchia átalakítása iránt, Szent Vencel koronája
országainak függetlenítését követelte azzal a hozzáadással, hogy
Oroszország felé Felső-Magyarországon és Szerbia felé Nyugat-
Magyarországon keresztül a maga részére két korridort követelt.
Ha hozzátesszük, hogy Harwig Dél-Magyarországot már e-
lőbb Szerbiának, Szaszonov pedig Erdélyt Romániának ígérte o-
da, úgy nemcsak az állapítható meg, hogy az 1920-ban megalko-
tott trianoni békeszerződés körvonalai már 1914. július 25-én meg-
voltak, hanem hogy ezek a körvonalak egy jól megfontolt közép-
európai átalakítás irányát mutatták. Kétségtelen, hogy mindez csak
orosz katonai segítséggel és csak győztes háború esetén volt meg-
valósítható. Ugyanígy mondta ezt Dimitrievics Dragomir szerb
diplomata is és ezzel ezt a felelősséget, amelyet Szaszonov az o-
rosz kormányról Ausztria-Magyarország kormányára hárította
vissza. Szerbia mozgósítása csak követte az orosz mozgósítást.
A szerb mozgósítást július 25-én este 21 óra 30 perckor nyo-
mon követte az osztrák-magyar részleges mozgósítás Szerbia,
ezt az orosz részleges mozgósítás Ausztria-Magyarország ellen,
amely Oroszország ellen nem mozgósított. Tiszának tehát igaza
volt, amikor azt mondta, hogy a szerbiai hadjárat európai hábo-
rúhoz fog vezetni.Giesl bárónak utasítása volt arra vonatkozólag,
hogy a jegyzék feltétlen el nem fogadása esetén Belgrádot elhagy-
ja. Így mondta ezt Berchtold gróf Kudacsev herceg bécsi orosz ügy-
vivőnek is, mikor az őt július 24-én erre vonatkozólag megkérdez-
te.
Csak ezek után, július 26-án adta le Berchtold gróf az egy héttel
meghozott határozatot a szerb állam területének biztosítása iránt,
mikor annak már kevés hatása lehetett. Július 27-én Szaszonov már
minden mérséklő befolyás ellenére elzárkózott, további tárgyalásai
Pasics felfogása szerint csak azt célozták, hogy a csapatok tért nyer-
hessenek.
8. Románia bekapcsolása, 1914. július 25-31. - Attól kezdve hogy
a monarchia jegyzékének átadása Szentpétervárott ismeretessé lett,
Szaszonov Románia bekapcsolásán fáradozott. Amikor pedig az
osztrák-magyar-szerb diplomáciai viszony megszakításáról értesült,
azzal fenyegette meg a csatlakozni nem akaró Bratianut, hogy már
a július 16-i brassói kiránduláson felkínálta neki Erdélyt, amelyet
most birtokba vehetne. Javaslata fenyegetés is volt, mert Bratianu
egy nappal előbb, 25-én, azzal bocsájtotta el a nála megjelent Pok-
lewski-Koziell orosz követet, hogy nem nyújthat segítséget a meg-
támadott Szerbiának. Bratianu aggodalmát nyíltan elárulta Bulgá-
ria iránt való érdeklődése, ami azt a látszatot keltette, hogy vona-
kodásának okát a hátvéd biztosításában keresi
Amíg Tisza július 20-án azon fáradozott, hogy az uralkodónak
tervezett manifesztuma ne tartalmazzon Szerbiát sértő kifejezéseket,
- Budapest, 1914. július 25. Tisza gróf számjeltávirata irodához. U.
o. 769. p. Az ˝unversönlich˝ szó kihagyását és a következő modo-
sítást kéri: ˝die Entlassung seiner Truppen˝ helyett ˝die Herbsetzung
seiner Truppen auf den Friedenstand.˝ - addig Szaszonov akként ál-
lította be Bratianu előtt a dolgot, hogy a monarchia ma Szerbia ellen
támad, holnap pedig Romániát fogja megtámadni. ˝Romániát˝ - mond-
ta - ˝ minden jövő rokonszenvének és reményeinek Szerbiával való
érdekei szilárdságára kell utalniok, Ha Ausztria ma az irredentizmus
vádjával Szerbiára tör, holnap ugyanez a sors érheti Romániát, vagy
pedig mindenkorra le kell mondania nemzeti eszményeinek meg-
valósításáról.˝ Bratianu 27-én azt kérdezte az orosz követtől, hogy
az európai háborúban kik vennének részt és melyek volnának az
orosz kormány hadicéljai, ami felhívásnak látszott arra, hogy Sza-
szonov közelebbi ajánlatokat tegyen.
A szerb válaszjegyzék olyan ügyesen volt megfogalmazva, hogy
korán felmerült az a feltevés, hogy az nem Belgrádban készült.Re-
nouvin Pierre, a háborús felelősség francia szakértője, úgy vélte,
hogy azt a francia külügyminisztérium főtitkára Berthelot Fülöp ké-
szítette.
Az orosz, román és szerb kormányok egyetértő figyelemmel
fordultak a monarchia felé. Eljárásuk ettől kezdve csak taktikai el-
téréseket mutatott, mert a közös alap: a monarchia halálos ítélete
volt. A szentpétervári cseh kolónianyomban kész tervezettel fordult
Szaszonovhoz a monarchia átalakítása iránt, Szent Vencel koronája
országainak függetlenítését követelte azzal a hozzáadással, hogy
Oroszország felé Felső-Magyarországon és Szerbia felé Nyugat-
Magyarországon keresztül a maga részére két korridort követelt.
Ha hozzátesszük, hogy Harwig Dél-Magyarországot már e-
lőbb Szerbiának, Szaszonov pedig Erdélyt Romániának ígérte o-
da, úgy nemcsak az állapítható meg, hogy az 1920-ban megalko-
tott trianoni békeszerződés körvonalai már 1914. július 25-én meg-
voltak, hanem hogy ezek a körvonalak egy jól megfontolt közép-
európai átalakítás irányát mutatták. Kétségtelen, hogy mindez csak
orosz katonai segítséggel és csak győztes háború esetén volt meg-
valósítható. Ugyanígy mondta ezt Dimitrievics Dragomir szerb
diplomata is és ezzel ezt a felelősséget, amelyet Szaszonov az o-
rosz kormányról Ausztria-Magyarország kormányára hárította
vissza. Szerbia mozgósítása csak követte az orosz mozgósítást.
A szerb mozgósítást július 25-én este 21 óra 30 perckor nyo-
mon követte az osztrák-magyar részleges mozgósítás Szerbia,
ezt az orosz részleges mozgósítás Ausztria-Magyarország ellen,
amely Oroszország ellen nem mozgósított. Tiszának tehát igaza
volt, amikor azt mondta, hogy a szerbiai hadjárat európai hábo-
rúhoz fog vezetni.Giesl bárónak utasítása volt arra vonatkozólag,
hogy a jegyzék feltétlen el nem fogadása esetén Belgrádot elhagy-
ja. Így mondta ezt Berchtold gróf Kudacsev herceg bécsi orosz ügy-
vivőnek is, mikor az őt július 24-én erre vonatkozólag megkérdez-
te.
Csak ezek után, július 26-án adta le Berchtold gróf az egy héttel
meghozott határozatot a szerb állam területének biztosítása iránt,
mikor annak már kevés hatása lehetett. Július 27-én Szaszonov már
minden mérséklő befolyás ellenére elzárkózott, további tárgyalásai
Pasics felfogása szerint csak azt célozták, hogy a csapatok tért nyer-
hessenek.
8. Románia bekapcsolása, 1914. július 25-31. - Attól kezdve hogy
a monarchia jegyzékének átadása Szentpétervárott ismeretessé lett,
Szaszonov Románia bekapcsolásán fáradozott. Amikor pedig az
osztrák-magyar-szerb diplomáciai viszony megszakításáról értesült,
azzal fenyegette meg a csatlakozni nem akaró Bratianut, hogy már
a július 16-i brassói kiránduláson felkínálta neki Erdélyt, amelyet
most birtokba vehetne. Javaslata fenyegetés is volt, mert Bratianu
egy nappal előbb, 25-én, azzal bocsájtotta el a nála megjelent Pok-
lewski-Koziell orosz követet, hogy nem nyújthat segítséget a meg-
támadott Szerbiának. Bratianu aggodalmát nyíltan elárulta Bulgá-
ria iránt való érdeklődése, ami azt a látszatot keltette, hogy vona-
kodásának okát a hátvéd biztosításában keresi
Amíg Tisza július 20-án azon fáradozott, hogy az uralkodónak
tervezett manifesztuma ne tartalmazzon Szerbiát sértő kifejezéseket,
- Budapest, 1914. július 25. Tisza gróf számjeltávirata irodához. U.
o. 769. p. Az ˝unversönlich˝ szó kihagyását és a következő modo-
sítást kéri: ˝die Entlassung seiner Truppen˝ helyett ˝die Herbsetzung
seiner Truppen auf den Friedenstand.˝ - addig Szaszonov akként ál-
lította be Bratianu előtt a dolgot, hogy a monarchia ma Szerbia ellen
támad, holnap pedig Romániát fogja megtámadni. ˝Romániát˝ - mond-
ta - ˝ minden jövő rokonszenvének és reményeinek Szerbiával való
érdekei szilárdságára kell utalniok, Ha Ausztria ma az irredentizmus
vádjával Szerbiára tör, holnap ugyanez a sors érheti Romániát, vagy
pedig mindenkorra le kell mondania nemzeti eszményeinek meg-
valósításáról.˝ Bratianu 27-én azt kérdezte az orosz követtől, hogy
az európai háborúban kik vennének részt és melyek volnának az
orosz kormány hadicéljai, ami felhívásnak látszott arra, hogy Sza-
szonov közelebbi ajánlatokat tegyen.
2015. június 9., kedd
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 83
83
Szaszonov sem Tiszát, sem a monarchia belső viszonyait nem is-
merte; ha tehát a szentpétervári jelentésekben Tisza miniszterelnök a
homloktérben áll és pedig mint ˝félbolond˝, aki a monarchia ügyeit
intézi, úgy az csak olyan embertől származhatott, akinek szemében
Tisza ellenállása és békés politikája késleltette azt, ami az illető sze-
mei előtt lebegett: a monarchia és Magyarország felosztását.
Poincaré elnök és Viviani miniszterelnök elutazása július 23-án
este, az osztrák.magyar jegyzék átnyújtásának híre június 24-én reg-
gel, a magára maradt orosz kormány, sajtó és közvélemény váratlan
izgalmat nyert ügyet jelentettek Spalaikovicsnak, aki a kedvező al.
kalmat kihasználva nyerte meg Szaszonovot és értesítette a diadal-
ról a szerb kormányt, mely reményeit Oroszországba vetette.
Hogy a július 24-i orosz minisztertanácsnak a mozgósításra vonat-
kozólag hozott elvi határozata valóban mozgósítást jelentett, az
Spalaikovicsnak volt a felfogása és Spalaikovics távirata vitte hírül
Belgrád politikai köreinek. Hogy alakilag hamisak voltak-e azok a
táviratok, melyeket ide vonatkozólag Henri Pozzi francia publicista
közölt, azt másodrendűvé avatták azok a források, melyek szerint
a július 25-én délben Belgrádban előállott fordulat a szentpétervári
táviratoknak volt köszönhető.
Pasics miniszterelnök csak július 24-én érkezett - választási kör-
útjáról - Belgrádba és így a szerb minisztertanács csak a délelőtt
folyamán foglalkozhatott érdemlegesen a monarchia jegyzékével.
Feltehetőleg ezután ment el Szentpétervárra Sándor szerb trónörö-
kösnek az a távirata, melyben a cártól segítséget kért. Magát a jegy-
zéket csak a 25-i lapok hozták le részletesen. A vélemények azon-
ban kezdettől megoszlottak és csak a déli órákban állt be az a for-
dulat, mely a kormányt a monarchia ellen fordította. A fordulat o-
ka a szentpétervári hírekben keresendők. Szentpétervári döntésre
mutat egyrészt Spalaikovicsnak a Novoje Vremja hírlapban leadott
az a nyilatlozata,, mely Oroszország fegyveres beavatkozását be-
jelentette és szentpéptervári cseh kolónia emlékirata, melyben az
orosz kormányt a beavatkozás eredményeként Csehország felsza-
badítására és az orosz és szerb területek felé vezető cseh korido-
rok megalkotását kérte. Erre mutat Sir Edward Grey angol külü-
gyi államtitkárnak 1915. június 24-én Des Graz szerbiai angol kö-
vethez intézett utasítása is. Minden esetre a fordulat hatását mutatta
délután három órakor az általános mozgósítás elrendelése Szerbiában,
az első mozgósításé, amelyet a háborúban foganatosítottak.
Ezzel a határidős jegyzék sorsa is eldőlt.
Mikor Giesl báró hat óra előtt a szerb válaszjegyzéket kézhez vet-
te ás látta, hogy az nem volt egyszerű elfogadása a 23-i határidős jegy-
zéknek, a követség személyzetével 6.30 perckor induló budapesti
gyorsvonattal Zimonyba utazott. Fay amerikai professzor véleménye
szerint ez rekordgyorsaság volt, mert az állomásépület meglehetősen
távol feküdt, a csomagolásra pedig nem jutott idő. Griesinger báró
nem is volt kelően tájékozódva vagy tájékoztatva a történtekről, a-
mikor a többi diplomatával együtt Nisbe szállították. Az esemény a-
zonban megtörtént és akként vonult be a történelembe, hogy Giesl
báró a diplomáciai viszonyt megszakította. Zimonyba érve az állo-
másépületbe sietett és telefonon a magyar miniszterelnökséget hívta
fel. Tisza maga volt a telefonnál és meglepve értesült arról, hogy
Szerbiával a diplomáciai viszony megszakadt. Ezzel a tárgyalások
is megszakadtak. A kocka eldőlt. Tisza csalódott és soha sem vigasz-
talódott meg többé.
Tisza csodálkozásából azt lehet megállapítani, hogy nem helye-
selte aszakítást, hanem tárgyalások megindítását várta. Ezt a megle-
petést árulta el Griesinger német követ is, kinek leírása több ízben
meglelent. Ugyanezt mondta el emlékirataiban Bülow herceg is, te-
hát Giesl eljárásával szemben - amelyre utasítást kapott - többen el-
ítélő állásponra helyezkedtek. Ennek a súlyát Giesl báró nem látszott
érezni, mert 1921-ben ismét megjelent a volt belgrádi osztrák-magyar
követség épületében, hol akkor a szerb belügyminisztérium működött
és szerb állampolgárságot kért, hogy nyugdíját megkaphassa. (Ha-
milton Armstrong ezzel végzi az 1914-i három belgrádi nap történe-
téről írt cikkét. Foreign Affairs. New York).
Az események sorrendjéhez tartozik Vesznics párizsi szerb követ
tanácskérése Berthelot Fülöptől, a francia külügyminisztérium főtit-
kárától a válaszjegyzék fogalmazása iránt; a tőle kapott útmutatásnak
Belgrádba való továbbítása; július 25-én délután 3 órakor - tehát a
válaszjegyzék átadása előtt - az általános mozgósítás elrendelése;
6 órakor a válaszjegyzék átadása.
Szaszonov sem Tiszát, sem a monarchia belső viszonyait nem is-
merte; ha tehát a szentpétervári jelentésekben Tisza miniszterelnök a
homloktérben áll és pedig mint ˝félbolond˝, aki a monarchia ügyeit
intézi, úgy az csak olyan embertől származhatott, akinek szemében
Tisza ellenállása és békés politikája késleltette azt, ami az illető sze-
mei előtt lebegett: a monarchia és Magyarország felosztását.
Poincaré elnök és Viviani miniszterelnök elutazása július 23-án
este, az osztrák.magyar jegyzék átnyújtásának híre június 24-én reg-
gel, a magára maradt orosz kormány, sajtó és közvélemény váratlan
izgalmat nyert ügyet jelentettek Spalaikovicsnak, aki a kedvező al.
kalmat kihasználva nyerte meg Szaszonovot és értesítette a diadal-
ról a szerb kormányt, mely reményeit Oroszországba vetette.
Hogy a július 24-i orosz minisztertanácsnak a mozgósításra vonat-
kozólag hozott elvi határozata valóban mozgósítást jelentett, az
Spalaikovicsnak volt a felfogása és Spalaikovics távirata vitte hírül
Belgrád politikai köreinek. Hogy alakilag hamisak voltak-e azok a
táviratok, melyeket ide vonatkozólag Henri Pozzi francia publicista
közölt, azt másodrendűvé avatták azok a források, melyek szerint
a július 25-én délben Belgrádban előállott fordulat a szentpétervári
táviratoknak volt köszönhető.
Pasics miniszterelnök csak július 24-én érkezett - választási kör-
útjáról - Belgrádba és így a szerb minisztertanács csak a délelőtt
folyamán foglalkozhatott érdemlegesen a monarchia jegyzékével.
Feltehetőleg ezután ment el Szentpétervárra Sándor szerb trónörö-
kösnek az a távirata, melyben a cártól segítséget kért. Magát a jegy-
zéket csak a 25-i lapok hozták le részletesen. A vélemények azon-
ban kezdettől megoszlottak és csak a déli órákban állt be az a for-
dulat, mely a kormányt a monarchia ellen fordította. A fordulat o-
ka a szentpétervári hírekben keresendők. Szentpétervári döntésre
mutat egyrészt Spalaikovicsnak a Novoje Vremja hírlapban leadott
az a nyilatlozata,, mely Oroszország fegyveres beavatkozását be-
jelentette és szentpéptervári cseh kolónia emlékirata, melyben az
orosz kormányt a beavatkozás eredményeként Csehország felsza-
badítására és az orosz és szerb területek felé vezető cseh korido-
rok megalkotását kérte. Erre mutat Sir Edward Grey angol külü-
gyi államtitkárnak 1915. június 24-én Des Graz szerbiai angol kö-
vethez intézett utasítása is. Minden esetre a fordulat hatását mutatta
délután három órakor az általános mozgósítás elrendelése Szerbiában,
az első mozgósításé, amelyet a háborúban foganatosítottak.
Ezzel a határidős jegyzék sorsa is eldőlt.
Mikor Giesl báró hat óra előtt a szerb válaszjegyzéket kézhez vet-
te ás látta, hogy az nem volt egyszerű elfogadása a 23-i határidős jegy-
zéknek, a követség személyzetével 6.30 perckor induló budapesti
gyorsvonattal Zimonyba utazott. Fay amerikai professzor véleménye
szerint ez rekordgyorsaság volt, mert az állomásépület meglehetősen
távol feküdt, a csomagolásra pedig nem jutott idő. Griesinger báró
nem is volt kelően tájékozódva vagy tájékoztatva a történtekről, a-
mikor a többi diplomatával együtt Nisbe szállították. Az esemény a-
zonban megtörtént és akként vonult be a történelembe, hogy Giesl
báró a diplomáciai viszonyt megszakította. Zimonyba érve az állo-
másépületbe sietett és telefonon a magyar miniszterelnökséget hívta
fel. Tisza maga volt a telefonnál és meglepve értesült arról, hogy
Szerbiával a diplomáciai viszony megszakadt. Ezzel a tárgyalások
is megszakadtak. A kocka eldőlt. Tisza csalódott és soha sem vigasz-
talódott meg többé.
Tisza csodálkozásából azt lehet megállapítani, hogy nem helye-
selte aszakítást, hanem tárgyalások megindítását várta. Ezt a megle-
petést árulta el Griesinger német követ is, kinek leírása több ízben
meglelent. Ugyanezt mondta el emlékirataiban Bülow herceg is, te-
hát Giesl eljárásával szemben - amelyre utasítást kapott - többen el-
ítélő állásponra helyezkedtek. Ennek a súlyát Giesl báró nem látszott
érezni, mert 1921-ben ismét megjelent a volt belgrádi osztrák-magyar
követség épületében, hol akkor a szerb belügyminisztérium működött
és szerb állampolgárságot kért, hogy nyugdíját megkaphassa. (Ha-
milton Armstrong ezzel végzi az 1914-i három belgrádi nap történe-
téről írt cikkét. Foreign Affairs. New York).
Az események sorrendjéhez tartozik Vesznics párizsi szerb követ
tanácskérése Berthelot Fülöptől, a francia külügyminisztérium főtit-
kárától a válaszjegyzék fogalmazása iránt; a tőle kapott útmutatásnak
Belgrádba való továbbítása; július 25-én délután 3 órakor - tehát a
válaszjegyzék átadása előtt - az általános mozgósítás elrendelése;
6 órakor a válaszjegyzék átadása.
2015. június 8., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 82
82
7 Az európai háború felelőssége, 1914.július 25. - Az orosz-román
felkészüléssel kapcsolatban az általános figyelem Belgrád felé fordult,
ahol Ausztria-Magyarország követe július 23-án délután a monarchia
jegyzékét átnyújtotta és az ultimátumnak nevezett határidős jegyzékre
- befristete Note, note a terme, note à terme - 25-én délután 6 óra e-
lőtt választ várt. A válasz Tisza István grófot annyira érdekelte, hogy
maga kért közvetlen választ az eredményről, amit bizonyára nem tett
volna meg, ha tudta volna, hogy a válasz elutasítása, vagy ki nem e-
légítő elfogadása folytán a diplomáciai viszony megszakad.
Amíg Berchtold gróf a Szerbiához intézett követeléseket a minimum-
nak tartotta, Tisza úgy vélte, hogy ˝követeléseink nem zárják ki a
béke fenntartásának reményét˝. Ebben az értelemben ismertette azt a
képviselőházban is, a közös külügyminisztert pedig arra kérte, hogy
annak sorsáról közvetlenül jelentést kaphasson. A képviselőházi be-
széde békés hangú volt. Tisza kérését a külügyminiszter nyomban
teljesítette. Már július 22-én táviratozott Belgrádba. Éppen ezért volt
különös a szentpétervári szerb követnek az a beállítása, hogy a vesze-
delem Tisza beszédeiben rejlett. Spalaikovics szerint a szerb kormány
mindenben kedvében járt a monarchiának, Tisza gróf azonban fellá-
zítani törekszik a közvéleményt, hogy az uralkodó kezét megköthesse.
Ezt 22-én a szentpétervári brit nagykövet Sir George Buchanan jelen-
tette kormányának. Ez már azért sem felelt meg a valóságnak, mert
a miniszterelnök felterjesztéseit irattárba tették. Ha netán elolvasták
is nem törődtek vele. Ennyire volt nagyhatalma Tiszának. Szaszonov
azonban a látszat szerint Spalaikovicstól vezettette magát, mert intéz-
kedései a szerb követ intenciójának teljesen megfeleltek.
Egyenlőre mindketten abban állapodtak meg, hogy a szerb kor-
mány a jegyzéket általánosságban elfogadja és időt nyerjen. Erre
mutat az a manifesztum is, amelyet Belgrádban az átadás idejére
összeállítottak. Berchtold gróf maga is hajlott a tárgyalások felé, leg-
alább is Szentpétervárra küldött utasításai ezt mutatták.
Belgrádban július 24-én az a nézet alakult ki, hogy a monarchia
határidős jegyzékét el kell fogadni. Ekként határozott a szerb mi-
nisztertanács is., mert a kormány kívülről kevés biztatást remélt.
Szentpétervár hallgatott, London távol érezte magát az események-
tól, Descos francia követ már július 16-án lemondott. A szerb kor-
mány a szerbbarát Boppe Ágostont szerette volna követnek, de bár
a kérés a francia kormánynál is kedvező fogadtatásra talált és Bop-
pe már 23-án elindult Belgrádba, csak 25-én reggel érkezett meg.
Így történt , hogy július 14-től 25-ig a francia kormány is hírek nél-
kül maradt; Párizs és Belgrád között a legfontosabb időben szüne-
telt az érintkezés.
Mikor Vesznics a párizsi szerb követ 34-én a Quai d´Orsayn meg
jelent, Boppe már elutazott és remény volt arra, hogy Belgrád nem
fog magára maradni. Berthelot Fülöp főtitkár szívesen fogadta Vesz-
nicset és közölte vele, hogy Boppe már elutazott és 25-én átveszi a
belgrádi francia követség vezetését. A követ úgy vélte, hogy a határ-
idős jegyzék legsúlyosabb követelése a szerb területen való nyomo-
zás, amit kormánya nem tudna elviselni.
Mikor Boppe július 25-én Belgrádba érkezett akkor már magá-
val hozta Berthelot és Vesznics tanácsait is, amelyek idő nyerésére
vonatkoztak. Ez volt az a tanács, melyet Belgrád Párizsból kapott
és néhány útmutatás a válaszjegyzék összeállítása iránt. Az tehát
nem lehetett elutasító, amint hogy egyes pontokat elfogadott, má-
sokat pedig kifogásolt. Mindenesetre alig lehetne azt állítani, hogy
az visszautasítást foglalt volna magában.Inkább időnyerésnek lát-
szott: akár a fegyveres felkészülés, akár a tárgyalások folytatása
érdekében.
Más természetű volt az alátámasztás, melyet Szentpétervárról
Spalaikovics szerb követ igyekezett nyújtani.
Spalaikovicsnak a válság egész ideje alatt sikerült Szaszonovot
a kezében tartani. A helyszínről - Szerbiáról és a kettős monarchiá-
ról - nyújtott felvilágosítással a helyzet ismeretében szakértőnek tűn-
tették fel és ezt az előnyt a szerb követ teljes mértékben kihasználta.
Különösen kitűnt abból az eljárásából, ahogy a kettős monarchiát ösz-
szetartó erőt - Ferenc Ferdinánd után - kit Szarajevóban eltávolítottak
az útból, Tisza István gróf magyar miniszterelnökben vélte feltalálni.
7 Az európai háború felelőssége, 1914.július 25. - Az orosz-román
felkészüléssel kapcsolatban az általános figyelem Belgrád felé fordult,
ahol Ausztria-Magyarország követe július 23-án délután a monarchia
jegyzékét átnyújtotta és az ultimátumnak nevezett határidős jegyzékre
- befristete Note, note a terme, note à terme - 25-én délután 6 óra e-
lőtt választ várt. A válasz Tisza István grófot annyira érdekelte, hogy
maga kért közvetlen választ az eredményről, amit bizonyára nem tett
volna meg, ha tudta volna, hogy a válasz elutasítása, vagy ki nem e-
légítő elfogadása folytán a diplomáciai viszony megszakad.
Amíg Berchtold gróf a Szerbiához intézett követeléseket a minimum-
nak tartotta, Tisza úgy vélte, hogy ˝követeléseink nem zárják ki a
béke fenntartásának reményét˝. Ebben az értelemben ismertette azt a
képviselőházban is, a közös külügyminisztert pedig arra kérte, hogy
annak sorsáról közvetlenül jelentést kaphasson. A képviselőházi be-
széde békés hangú volt. Tisza kérését a külügyminiszter nyomban
teljesítette. Már július 22-én táviratozott Belgrádba. Éppen ezért volt
különös a szentpétervári szerb követnek az a beállítása, hogy a vesze-
delem Tisza beszédeiben rejlett. Spalaikovics szerint a szerb kormány
mindenben kedvében járt a monarchiának, Tisza gróf azonban fellá-
zítani törekszik a közvéleményt, hogy az uralkodó kezét megköthesse.
Ezt 22-én a szentpétervári brit nagykövet Sir George Buchanan jelen-
tette kormányának. Ez már azért sem felelt meg a valóságnak, mert
a miniszterelnök felterjesztéseit irattárba tették. Ha netán elolvasták
is nem törődtek vele. Ennyire volt nagyhatalma Tiszának. Szaszonov
azonban a látszat szerint Spalaikovicstól vezettette magát, mert intéz-
kedései a szerb követ intenciójának teljesen megfeleltek.
Egyenlőre mindketten abban állapodtak meg, hogy a szerb kor-
mány a jegyzéket általánosságban elfogadja és időt nyerjen. Erre
mutat az a manifesztum is, amelyet Belgrádban az átadás idejére
összeállítottak. Berchtold gróf maga is hajlott a tárgyalások felé, leg-
alább is Szentpétervárra küldött utasításai ezt mutatták.
Belgrádban július 24-én az a nézet alakult ki, hogy a monarchia
határidős jegyzékét el kell fogadni. Ekként határozott a szerb mi-
nisztertanács is., mert a kormány kívülről kevés biztatást remélt.
Szentpétervár hallgatott, London távol érezte magát az események-
tól, Descos francia követ már július 16-án lemondott. A szerb kor-
mány a szerbbarát Boppe Ágostont szerette volna követnek, de bár
a kérés a francia kormánynál is kedvező fogadtatásra talált és Bop-
pe már 23-án elindult Belgrádba, csak 25-én reggel érkezett meg.
Így történt , hogy július 14-től 25-ig a francia kormány is hírek nél-
kül maradt; Párizs és Belgrád között a legfontosabb időben szüne-
telt az érintkezés.
Mikor Vesznics a párizsi szerb követ 34-én a Quai d´Orsayn meg
jelent, Boppe már elutazott és remény volt arra, hogy Belgrád nem
fog magára maradni. Berthelot Fülöp főtitkár szívesen fogadta Vesz-
nicset és közölte vele, hogy Boppe már elutazott és 25-én átveszi a
belgrádi francia követség vezetését. A követ úgy vélte, hogy a határ-
idős jegyzék legsúlyosabb követelése a szerb területen való nyomo-
zás, amit kormánya nem tudna elviselni.
Mikor Boppe július 25-én Belgrádba érkezett akkor már magá-
val hozta Berthelot és Vesznics tanácsait is, amelyek idő nyerésére
vonatkoztak. Ez volt az a tanács, melyet Belgrád Párizsból kapott
és néhány útmutatás a válaszjegyzék összeállítása iránt. Az tehát
nem lehetett elutasító, amint hogy egyes pontokat elfogadott, má-
sokat pedig kifogásolt. Mindenesetre alig lehetne azt állítani, hogy
az visszautasítást foglalt volna magában.Inkább időnyerésnek lát-
szott: akár a fegyveres felkészülés, akár a tárgyalások folytatása
érdekében.
Más természetű volt az alátámasztás, melyet Szentpétervárról
Spalaikovics szerb követ igyekezett nyújtani.
Spalaikovicsnak a válság egész ideje alatt sikerült Szaszonovot
a kezében tartani. A helyszínről - Szerbiáról és a kettős monarchiá-
ról - nyújtott felvilágosítással a helyzet ismeretében szakértőnek tűn-
tették fel és ezt az előnyt a szerb követ teljes mértékben kihasználta.
Különösen kitűnt abból az eljárásából, ahogy a kettős monarchiát ösz-
szetartó erőt - Ferenc Ferdinánd után - kit Szarajevóban eltávolítottak
az útból, Tisza István gróf magyar miniszterelnökben vélte feltalálni.
2015. június 4., csütörtök
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 81
81
Csalódottan kereste fel ezután Henry Wickham Steedet, a Times
egykori bécsi levelezőjét, aki felvilágosította őt arról, hogy a brit kor-
mányra legkönnyebben a közvélemény útján lehet hatni. Maga vállal-
kozott rá, hogy a kormányra gyakorlandó nyomás szolgálatába áll,
és a Timest is abba állítja.
Érdekes, hogy Mennsdorf-Poiilly gróf osztrák.magyar követ is Stee-
det ajánlotta Berchtold gróf figyelmébe. Feltehetőleg azért, mert
Steed a követségre bejáratos volt; július 14-én is érkezett a nagykö-
vettel, sőt a nagykövetség egyéb urait is ˝ismételten˝ felkereste. Fel-
tehetőleg július 14-i beszélgetésének volt köszönhető a Times jú-
lius 16-i vezércikke (Austria-Hungary and Serbia), melyben ˝teljes
mértékben elismerték az a jogunkat, hogy (a merénylet) összes elá-
gazásainak, beható megvizsgásálását követeljük és hogy a Szer-
biáből a monarchia területén űzött izgatások ellen garanciákat kö-
veteljünk˝. Mennsdorf gróf a cikkben Steed jóindulatát üdvözölte,
mert Steed maga is kikelt a szerbek eljárása ellen. Már arra gon-
dolt, hogy Steed utján lehetne az angol közvéleményt a való hely-
zetről felvilágosítani, amikor Take Ionescunak sikerült Steedet
megnyerni és a monarchia ellen indított orosz-román-szerb pro-
paganda egyik legbefolyásosabb és legodaadóbb ügynökévé avatni.
Megállapodásuk részletei előttem ismeretlenek, de ismeretes a
Times július 22-i vezércikke, amelyben Steed Ausztria-Magyaror-
szágot az európai béke megbontásával vádolta meg, tehát a hábo-
rús kezdeményezéssel járó felelősséget Szaszonov kívánsága sze-
rint a monarchiára hárította át. A cikk és annak folytatásai a brit
közvéleményre döntő befolyást gyakoroltak. A kormány tagjai egy-
más után mentegették magukat amiatt, hogy a helyzetet nem ismer-
ték, illetve félreismerték. A Times mutatta meg nekik a jövő útját
és július 24-én Sir William Tyrrell, a külügyi államtitkár magán-
titkára, már azt mondta Lichnowsky herceg német nagykövetnek
a külügyi hivatalban, hogy Szerbia nem fogja elfogadni a feltéte-
leket; Ausztria elfog vérezni Szerbiában; Románia pedig fegyvert
fog a monarchia ellen. Londonban tehát már július 24-én úgy tud-
ták, hogy Románia Oroszország mellé fog állni. Csak azt nem tudták,
hogy a bukaresti orosz követségtől Londonba indított Take Ionescu
és Steed útján maguk is az orosz tervek szekeréhez kötötték magukat.
Ezért hivatta magához az orosz külügyminiszter július 24-én Dia-
mandi román követet és igyekezett Romániát Erdély ellenében csat-
lakozásra bírni. Megjegyzéze - la Russie avait besoin de mon pays -
azt mutatta, hogy Szaszonovnak a szerbiai beavatkozáshoz Románi-
ára égető szüksége volt. Ugyanakkor Poklewsky-Koziell orosz követ
útján Bratianunak azt üzente, hogy Romániának Szerbiával való
szolidaritására számít, amit nem tehetett meg anélkül, hogy a csatla-
kozás ellenértékeként Erdélyt fel ne kínálják neki. Ez a felkínálás a-
zonban olyan időben történt, amikor Ausztria-Magyarország és O-
roszország még teljes békében éltek és Európában is béke volt és
nem háború. Szaszonov tehát békés időben fegyveres úton való fel.
osztását tervezte annak a magyar államnak., amelynek kormánya
ugyanakkor a háború ellen foglalt állást.
Nyugaton már ekkor tisztában voltak azzal, hogy Szaszonov kez-
deményezése a felelősséget Oroszországra hárította át. Szerbiának
francia tanács szerint csak időt kellett hagyni, hogy azután Orosz-
országhoz szabja magát.
Az orosz mozgósítás elvi elhatározásával a kérdés már július 24-
én akként dőlt el, hogy európai háború lesz, úgy, amint azt Spalaiko-
vics szentpétervári szerb követ Pourtalés gróf német nagykövetnek
megmondta.
Csalódottan kereste fel ezután Henry Wickham Steedet, a Times
egykori bécsi levelezőjét, aki felvilágosította őt arról, hogy a brit kor-
mányra legkönnyebben a közvélemény útján lehet hatni. Maga vállal-
kozott rá, hogy a kormányra gyakorlandó nyomás szolgálatába áll,
és a Timest is abba állítja.
Érdekes, hogy Mennsdorf-Poiilly gróf osztrák.magyar követ is Stee-
det ajánlotta Berchtold gróf figyelmébe. Feltehetőleg azért, mert
Steed a követségre bejáratos volt; július 14-én is érkezett a nagykö-
vettel, sőt a nagykövetség egyéb urait is ˝ismételten˝ felkereste. Fel-
tehetőleg július 14-i beszélgetésének volt köszönhető a Times jú-
lius 16-i vezércikke (Austria-Hungary and Serbia), melyben ˝teljes
mértékben elismerték az a jogunkat, hogy (a merénylet) összes elá-
gazásainak, beható megvizsgásálását követeljük és hogy a Szer-
biáből a monarchia területén űzött izgatások ellen garanciákat kö-
veteljünk˝. Mennsdorf gróf a cikkben Steed jóindulatát üdvözölte,
mert Steed maga is kikelt a szerbek eljárása ellen. Már arra gon-
dolt, hogy Steed utján lehetne az angol közvéleményt a való hely-
zetről felvilágosítani, amikor Take Ionescunak sikerült Steedet
megnyerni és a monarchia ellen indított orosz-román-szerb pro-
paganda egyik legbefolyásosabb és legodaadóbb ügynökévé avatni.
Megállapodásuk részletei előttem ismeretlenek, de ismeretes a
Times július 22-i vezércikke, amelyben Steed Ausztria-Magyaror-
szágot az európai béke megbontásával vádolta meg, tehát a hábo-
rús kezdeményezéssel járó felelősséget Szaszonov kívánsága sze-
rint a monarchiára hárította át. A cikk és annak folytatásai a brit
közvéleményre döntő befolyást gyakoroltak. A kormány tagjai egy-
más után mentegették magukat amiatt, hogy a helyzetet nem ismer-
ték, illetve félreismerték. A Times mutatta meg nekik a jövő útját
és július 24-én Sir William Tyrrell, a külügyi államtitkár magán-
titkára, már azt mondta Lichnowsky herceg német nagykövetnek
a külügyi hivatalban, hogy Szerbia nem fogja elfogadni a feltéte-
leket; Ausztria elfog vérezni Szerbiában; Románia pedig fegyvert
fog a monarchia ellen. Londonban tehát már július 24-én úgy tud-
ták, hogy Románia Oroszország mellé fog állni. Csak azt nem tudták,
hogy a bukaresti orosz követségtől Londonba indított Take Ionescu
és Steed útján maguk is az orosz tervek szekeréhez kötötték magukat.
Ezért hivatta magához az orosz külügyminiszter július 24-én Dia-
mandi román követet és igyekezett Romániát Erdély ellenében csat-
lakozásra bírni. Megjegyzéze - la Russie avait besoin de mon pays -
azt mutatta, hogy Szaszonovnak a szerbiai beavatkozáshoz Románi-
ára égető szüksége volt. Ugyanakkor Poklewsky-Koziell orosz követ
útján Bratianunak azt üzente, hogy Romániának Szerbiával való
szolidaritására számít, amit nem tehetett meg anélkül, hogy a csatla-
kozás ellenértékeként Erdélyt fel ne kínálják neki. Ez a felkínálás a-
zonban olyan időben történt, amikor Ausztria-Magyarország és O-
roszország még teljes békében éltek és Európában is béke volt és
nem háború. Szaszonov tehát békés időben fegyveres úton való fel.
osztását tervezte annak a magyar államnak., amelynek kormánya
ugyanakkor a háború ellen foglalt állást.
Nyugaton már ekkor tisztában voltak azzal, hogy Szaszonov kez-
deményezése a felelősséget Oroszországra hárította át. Szerbiának
francia tanács szerint csak időt kellett hagyni, hogy azután Orosz-
országhoz szabja magát.
Az orosz mozgósítás elvi elhatározásával a kérdés már július 24-
én akként dőlt el, hogy európai háború lesz, úgy, amint azt Spalaiko-
vics szentpétervári szerb követ Pourtalés gróf német nagykövetnek
megmondta.
2015. június 3., szerda
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 80
80
San Giuliano kijelentette, hogy ő is a kettős monarchia megtartá-
sát óhajtja, de - akkori terjedelmében. Ha terjeszkedni kíván, akkor
Olaszországot a szövetségi szerződés értelmében kárpótolnia kell.
Ezen a ponton igazolva látjuk Tiszának azt az eljárását, hogy a kö-
zös miniszteri értekezleten a kettős monarchia területi épségét mond-
ta ki. Ha ezt ahatározatot a magyar miniszterelnök kívánsága szerint
kellő időben minden hatalommal közölték volna, úgy San Giuliano
nem tudta volna fenntartani fenti álláspontját. Flotow báró német
nagykövet érezte, hogy ezzel a közléssel fordulatot lehet adni az
eseményeknek. A legérdekesebb azonban, hogy maga San Giuliano
igyekezett az osztrák-magyar szövetségestől ilyen nyilatkozatot
kicsikarni. Bécs azonban mély hallgatásba merült; Berchtold és
Conrad tartózkodtak attól, hogy kezeiket előre megkössék, mire
Róma július 24-én és Németország - Róma mellé állott. Bülow
herceg a hibát a kettős monarchia követeinek személyében és a
német külpolitika vezetőiben kereste. Éppen ezért emlékiratainak
(Denkvürdigkeiten, III.kötet. Berlin, 1931.) vonatkozó részletei
éles vitát eredményeztek. Felfogása szerint (u.ott 168-169.p) a
szövetségi szerződésnek Bécs által történt megsértéséből a legjobb
esetben is legfeljebb Itália semlegessége remélhető. Még súlyosabb
volt a helyzet Romániával, amely a szerb és orosz frontot között
állt, orosz hatás alatt, orosz pénztől és ügynököktől kellően meg-
dolgozva, inkább ellenségnek látszott, mint szövetségesnek. Ma-
gyarország helyzetét még súlyosabbá tette az,hogy Czernin gróf
követ és Conrad Erdély sorsát Romániához kötötték.
Előbbi azért kínálta fel neki, mert azt hitte, hogy Románia csatlako-
zásával megalkotható lesz az osztrák összbirodalom, utóbbi pedig
azért, mert azt remélte, hogy ebben az esetben Románia is fegyvert
fog az oroszok ellen. ezért keltett Bukarestben lármát, Bécsben pedig
idegenkedést az, hogy a magyarok a magyar határok megerősítését
követelték, hogy Erdélyt megvédelmezhessék. Ezen a ponton Tisza
Béccsel ellentétes állást foglalt el, mert biztos tudatában volt annak,
hogy Romániát nem Erdély átengedése fogja megtartani a közpon-
ti hatalmak oldalán, hanem ezeknek katonai fölénye az, ami Ro-
mániára hatni fog. Azért azonban a kettős monarchiát és benne a
magyar államot, annak területi statusquoját védelmezte, éppen olyan
kevéssé lehetett bűnbakul odaállítani, amint nem lehetett Belgium
királyát és a francia köztársasági elnököt sem, akik saját országaik
védelmére keltek.
Tisza Istvánnak az a nézete, hogy a helyzet kulcsa Romániában
van, helyesnek bizonyult. Czernin gróf már, július 10-én azt jelen-
tette, hogy az udvarban igen erős az orosz befolyás és annak közép-
pontjában Mária trónörökösné áll, ki szentpétervári látogatása után
zeljesen Oroszországhoz csatlakozott. Július 20-án váratlanul a
Brassóban pihenő Beldiman berlini román követhez utazott, hogy a
berlini kormány esetleges magatartása iránt érdeklődjék. Július 22-én
Porumbaru külügyminiszter jelent meg Czernin grófnál és oda nyilat-
kozott, hogy Románia kész a belgrádi kormányt az esetleges követe-
lések elfogadására bírni, ami Bécsben azt a látszatot keltette, hogy
Románia szövetségi kötelezettségeinek eleget fog tenni. Másnap a-
zonban már Károly király is elfogadhatatlanoknak jelentette ki a fel-
tételeket, Bratianu pedig egyenesen háború felidézésével vádolta meg
a monarchiát. Ezzel a kijelentésével még Károly királynál is tovább
ment és Szaszonov mellé állt, mert 24-én már a magyarországi ro-
mánok követeléseinek elfogadását vetette fel. Abban a hitben volt,
hogy a monarchia nehéz helyzetében és Berlin befolyása útján Erdély
közelebb kerül a román királysághoz. A szövetségi feltételek bevál-
tását tehát olyan feltételekhez kötötte, amelyekről maga is tudta, hogy
teljesíthetetlenek.
Eljárásának mélyebb okait ellenfelének Marghilománnak feljegy-
zései adták meg, aki a Bratianutól képviselt politika ügynökeként
a bukaresti orosz követséggel szoros viszonyban álló Take Ionescut
mutatta be. Take Ionescu 1917-ben valóban megvallotta, hogy a há-
ború kezdete óta minden erejével azon dolgozott, hogy Románia
saját szövetségesei ellen, az ellenség oldalán avatkozzék be a hábo-
rúba. Angol felesége összeköttetéseit felhasználva, Londonba utazott,
ahol Mária trónörökösnénak is kíváló összeköttetései voltak, mert őt
angol hercegnőnek számították, Asquit miniszterelnök lánya pedig
román diplomatának lett a felesége.
Take Ionescu július 21-én, Mária hercegnő brassói látogatását
követő napon és azon a napon, amelyen a szerb-görög-román szö-
vetségi viszonyt megerősítették, megjelent a londoni külügyi hiva-
talban, de a külügyi államtitkár, Sir Edward Grey, hűvösen fogadta
és kijelentette, hogy békét akar. Az angol külügyi államtitkár termé-
szetesen nem volt a monarchia barátja. Természetesen a háború ki-
tőrésekor nem volt ellene a háborúnak hogy a németekkel végleg
leszámoljanak. De tárgyalást szeretett volna a monarchia és Orosz-
között, és ha Németország nem támad Franciaországra, Nagy-Bri-
tannia semleges marad.
San Giuliano kijelentette, hogy ő is a kettős monarchia megtartá-
sát óhajtja, de - akkori terjedelmében. Ha terjeszkedni kíván, akkor
Olaszországot a szövetségi szerződés értelmében kárpótolnia kell.
Ezen a ponton igazolva látjuk Tiszának azt az eljárását, hogy a kö-
zös miniszteri értekezleten a kettős monarchia területi épségét mond-
ta ki. Ha ezt ahatározatot a magyar miniszterelnök kívánsága szerint
kellő időben minden hatalommal közölték volna, úgy San Giuliano
nem tudta volna fenntartani fenti álláspontját. Flotow báró német
nagykövet érezte, hogy ezzel a közléssel fordulatot lehet adni az
eseményeknek. A legérdekesebb azonban, hogy maga San Giuliano
igyekezett az osztrák-magyar szövetségestől ilyen nyilatkozatot
kicsikarni. Bécs azonban mély hallgatásba merült; Berchtold és
Conrad tartózkodtak attól, hogy kezeiket előre megkössék, mire
Róma július 24-én és Németország - Róma mellé állott. Bülow
herceg a hibát a kettős monarchia követeinek személyében és a
német külpolitika vezetőiben kereste. Éppen ezért emlékiratainak
(Denkvürdigkeiten, III.kötet. Berlin, 1931.) vonatkozó részletei
éles vitát eredményeztek. Felfogása szerint (u.ott 168-169.p) a
szövetségi szerződésnek Bécs által történt megsértéséből a legjobb
esetben is legfeljebb Itália semlegessége remélhető. Még súlyosabb
volt a helyzet Romániával, amely a szerb és orosz frontot között
állt, orosz hatás alatt, orosz pénztől és ügynököktől kellően meg-
dolgozva, inkább ellenségnek látszott, mint szövetségesnek. Ma-
gyarország helyzetét még súlyosabbá tette az,hogy Czernin gróf
követ és Conrad Erdély sorsát Romániához kötötték.
Előbbi azért kínálta fel neki, mert azt hitte, hogy Románia csatlako-
zásával megalkotható lesz az osztrák összbirodalom, utóbbi pedig
azért, mert azt remélte, hogy ebben az esetben Románia is fegyvert
fog az oroszok ellen. ezért keltett Bukarestben lármát, Bécsben pedig
idegenkedést az, hogy a magyarok a magyar határok megerősítését
követelték, hogy Erdélyt megvédelmezhessék. Ezen a ponton Tisza
Béccsel ellentétes állást foglalt el, mert biztos tudatában volt annak,
hogy Romániát nem Erdély átengedése fogja megtartani a közpon-
ti hatalmak oldalán, hanem ezeknek katonai fölénye az, ami Ro-
mániára hatni fog. Azért azonban a kettős monarchiát és benne a
magyar államot, annak területi statusquoját védelmezte, éppen olyan
kevéssé lehetett bűnbakul odaállítani, amint nem lehetett Belgium
királyát és a francia köztársasági elnököt sem, akik saját országaik
védelmére keltek.
Tisza Istvánnak az a nézete, hogy a helyzet kulcsa Romániában
van, helyesnek bizonyult. Czernin gróf már, július 10-én azt jelen-
tette, hogy az udvarban igen erős az orosz befolyás és annak közép-
pontjában Mária trónörökösné áll, ki szentpétervári látogatása után
zeljesen Oroszországhoz csatlakozott. Július 20-án váratlanul a
Brassóban pihenő Beldiman berlini román követhez utazott, hogy a
berlini kormány esetleges magatartása iránt érdeklődjék. Július 22-én
Porumbaru külügyminiszter jelent meg Czernin grófnál és oda nyilat-
kozott, hogy Románia kész a belgrádi kormányt az esetleges követe-
lések elfogadására bírni, ami Bécsben azt a látszatot keltette, hogy
Románia szövetségi kötelezettségeinek eleget fog tenni. Másnap a-
zonban már Károly király is elfogadhatatlanoknak jelentette ki a fel-
tételeket, Bratianu pedig egyenesen háború felidézésével vádolta meg
a monarchiát. Ezzel a kijelentésével még Károly királynál is tovább
ment és Szaszonov mellé állt, mert 24-én már a magyarországi ro-
mánok követeléseinek elfogadását vetette fel. Abban a hitben volt,
hogy a monarchia nehéz helyzetében és Berlin befolyása útján Erdély
közelebb kerül a román királysághoz. A szövetségi feltételek bevál-
tását tehát olyan feltételekhez kötötte, amelyekről maga is tudta, hogy
teljesíthetetlenek.
Eljárásának mélyebb okait ellenfelének Marghilománnak feljegy-
zései adták meg, aki a Bratianutól képviselt politika ügynökeként
a bukaresti orosz követséggel szoros viszonyban álló Take Ionescut
mutatta be. Take Ionescu 1917-ben valóban megvallotta, hogy a há-
ború kezdete óta minden erejével azon dolgozott, hogy Románia
saját szövetségesei ellen, az ellenség oldalán avatkozzék be a hábo-
rúba. Angol felesége összeköttetéseit felhasználva, Londonba utazott,
ahol Mária trónörökösnénak is kíváló összeköttetései voltak, mert őt
angol hercegnőnek számították, Asquit miniszterelnök lánya pedig
román diplomatának lett a felesége.
Take Ionescu július 21-én, Mária hercegnő brassói látogatását
követő napon és azon a napon, amelyen a szerb-görög-román szö-
vetségi viszonyt megerősítették, megjelent a londoni külügyi hiva-
talban, de a külügyi államtitkár, Sir Edward Grey, hűvösen fogadta
és kijelentette, hogy békét akar. Az angol külügyi államtitkár termé-
szetesen nem volt a monarchia barátja. Természetesen a háború ki-
tőrésekor nem volt ellene a háborúnak hogy a németekkel végleg
leszámoljanak. De tárgyalást szeretett volna a monarchia és Orosz-
között, és ha Németország nem támad Franciaországra, Nagy-Bri-
tannia semleges marad.
2015. június 1., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 79
79
Berchtold a követelést nem teljesítette, bár a mozgósítás az ulti-
mátum elküldésével annyira kapcsolatban állott és annyira nem jelen-
tett még háborút, hogy 24-én Tisza is abban a felfogásban élt, hogy
szakítás esetén és a bevezetendő diplomáciai tárgyalások nyomaté-
kául a mozgósítás lebonyolításában ne álljon elő ügykezelésből fo-
lyó késedelem.
Más volt a helyzet Szentpétervárott, ahol a belgrádi ultimátum
nyomán hódító hadjárattól tartottak.
Mikor Szapáry gróf nagykövet 24-én délelőtt a belgrádi jegyzé-
ket notifikálta, Szaszonov tanácstalanul állott. Poincaré francia
köztársasági elnök az előző napon utazott el; miután azt már meg-
kérdezni és vele közös eljárás iránt megállapodni nem tudott, dél.
ben Paléologue francia nagykövethez ment és a nagykövetségre
Buchanan brit nagykövet is meghívást nyert. Már amikor reggel
a külügyminisztériumba érkezett, azzal köszöntötte Schilling bá-
rót, hogy itt a háború (c´est la guerre européenne), amiből alig le-
hetne azt kiolvasni, hogy a háború lokalizálására törekedett.
Szapárynak is azt mondta, hogy a monarchia nagy felelősséget
vesz magára, mert Európát kívánja lángba borítani. Ez nem felelt
meg ugyan a valóságnak, mert Bécs a háború lokalizálását biztosra
vette, Budapest azonban európai háborútól tartott és az események
Conrad helyett Tiszát igazolták. Szaszonov távozása előtt, délután
három órára minisztertanácsot hívott össze, a vezérkar főnökével
pedig a monarchia ellen irányuló mozgósítás részleteit beszélte meg.
Szaszonov ezután a francia nagykövetségre ment, hol a kezde-
ményezéssel a monarchiát vádolta. Buchanan tartózkodása lehűtöt-
te ugyan, de Diamandi román követ mégis csatlakozásra kérte.
Ez az orosz katonai tervekre döntő fontosságú volt, mert a három
órakor megtartott minisztertanács általánosságban már a monarchia
elleni mozgósítás mellett határozott és 13 hadtestet helyezett ké-
szenlétbe.
Most Poutalés német nagykövetet fogadta és azt mondta, hogy
hadba száll a Szerbiát elnyelni akaró monarchiával. Amihez semmi
jogcíme nem lett volna, ha Pourtalés közölhette volna vel a július
19-i határozatot.
A külügyminiszter előszobájában Spalaikovics szerb követtel
találkozott. Szaszonov már déséquilibré-nek kiegyensúlyozatlannak nevezte őt, most arra kérte hogy Szerbia fogadja el a jegyzéket.
A követ ezt még taktikából is lehetetlennek mondta és megindokol-
ta Szaszonovnak azt az eljárását, hogy a részleges mozgósítást ke-
resztül vitte. Szerinte az egész felelősség Ausztria-Magyarországon
nyugodott. Szaszonov tudomásul vette azt, hogy a szerb közvélemény
a jegyzéket nem tudná elfogadni és ebben történt megállapodás.
Nyugodtan mondhatta tehát Pourtalés grófnak, hogy nagyon téved,
ha azt hiszi, hogy a háborút lokalizálni lehet, mert abból európai
háború lett. Valóban így is volt, mert Szentpétervárott az osztrák
ultimátum leple alatt a háború európaizálása mellett határoztak.
Ezt az éjfélkor kiadott nyilatkozat be is vallotta. Spalaikovics az
orosz kormány fenti nyilatkozatának kiadásakor azt jelentette kor-
mányának, hogy a monarchia ellen súlyos intézkedések vannak
folyamatba téve Az orosz kormány július 24-én délután azért dön-
tött a részleges mozgósítás mellett, mert abban a hitben volt, hogy
a kettős monarchia Szerbiát megfogja támadni, ezt a hitet pedig
Spalaikovics szerb követ keltette fel Szaszonovban.
6. Itália és Románia felelőssége, 1914. július 21-24. - A vonat-
kozó diplomáciai okmányokból megállapítható, hogy Bécsben
Róma és Bukarest csatlakozására számítottak.
A szarajevói merénylet óta ugyan még semmi jele nem látszott
annak, hogy Olaszország az 1912-ben, Románia pedig az 1913-ban
hat-hat évre megkötött szövetségi szerződéseket felfogja mondani.
Conrad vezérkari főnök egyenesen arra építette számításait,
hogy Itália legrosszabb esetben semleges marad. Románia pedig
ugyan azt fogja tenni akkor is ha Erdélyt nem kapja meg.
Olaszország esetében Bülow herceg, volt német kancellárnak,
Románia esetében Tisza István miniszterelnöknek más volt a fel-
fogásuk.Bülow szerint San Giuliano márki olasz külügyminiszter-
nek igaza volt abban, hogy a szövetségi szerződés csak ˝keletre˝
vonatkozólag írta elő a területi stasusguo megtartását, nem pedig
a ˝török területre˝amint azt Bécsben helytelenül értelmezték és
magyarázni kívánták. mivel pedig a magyarázat nem felelt meg a
szerződés szövegének, Bécsben fájdalmas meglepetésként hatott
az, hogy Olaszország kárpótlást követelt és még inkább, hogy azt
nem Törökországgal, hanem Ausztriával szemben állította fel.
Berchtold a követelést nem teljesítette, bár a mozgósítás az ulti-
mátum elküldésével annyira kapcsolatban állott és annyira nem jelen-
tett még háborút, hogy 24-én Tisza is abban a felfogásban élt, hogy
szakítás esetén és a bevezetendő diplomáciai tárgyalások nyomaté-
kául a mozgósítás lebonyolításában ne álljon elő ügykezelésből fo-
lyó késedelem.
Más volt a helyzet Szentpétervárott, ahol a belgrádi ultimátum
nyomán hódító hadjárattól tartottak.
Mikor Szapáry gróf nagykövet 24-én délelőtt a belgrádi jegyzé-
ket notifikálta, Szaszonov tanácstalanul állott. Poincaré francia
köztársasági elnök az előző napon utazott el; miután azt már meg-
kérdezni és vele közös eljárás iránt megállapodni nem tudott, dél.
ben Paléologue francia nagykövethez ment és a nagykövetségre
Buchanan brit nagykövet is meghívást nyert. Már amikor reggel
a külügyminisztériumba érkezett, azzal köszöntötte Schilling bá-
rót, hogy itt a háború (c´est la guerre européenne), amiből alig le-
hetne azt kiolvasni, hogy a háború lokalizálására törekedett.
Szapárynak is azt mondta, hogy a monarchia nagy felelősséget
vesz magára, mert Európát kívánja lángba borítani. Ez nem felelt
meg ugyan a valóságnak, mert Bécs a háború lokalizálását biztosra
vette, Budapest azonban európai háborútól tartott és az események
Conrad helyett Tiszát igazolták. Szaszonov távozása előtt, délután
három órára minisztertanácsot hívott össze, a vezérkar főnökével
pedig a monarchia ellen irányuló mozgósítás részleteit beszélte meg.
Szaszonov ezután a francia nagykövetségre ment, hol a kezde-
ményezéssel a monarchiát vádolta. Buchanan tartózkodása lehűtöt-
te ugyan, de Diamandi román követ mégis csatlakozásra kérte.
Ez az orosz katonai tervekre döntő fontosságú volt, mert a három
órakor megtartott minisztertanács általánosságban már a monarchia
elleni mozgósítás mellett határozott és 13 hadtestet helyezett ké-
szenlétbe.
Most Poutalés német nagykövetet fogadta és azt mondta, hogy
hadba száll a Szerbiát elnyelni akaró monarchiával. Amihez semmi
jogcíme nem lett volna, ha Pourtalés közölhette volna vel a július
19-i határozatot.
A külügyminiszter előszobájában Spalaikovics szerb követtel
találkozott. Szaszonov már déséquilibré-nek kiegyensúlyozatlannak nevezte őt, most arra kérte hogy Szerbia fogadja el a jegyzéket.
A követ ezt még taktikából is lehetetlennek mondta és megindokol-
ta Szaszonovnak azt az eljárását, hogy a részleges mozgósítást ke-
resztül vitte. Szerinte az egész felelősség Ausztria-Magyarországon
nyugodott. Szaszonov tudomásul vette azt, hogy a szerb közvélemény
a jegyzéket nem tudná elfogadni és ebben történt megállapodás.
Nyugodtan mondhatta tehát Pourtalés grófnak, hogy nagyon téved,
ha azt hiszi, hogy a háborút lokalizálni lehet, mert abból európai
háború lett. Valóban így is volt, mert Szentpétervárott az osztrák
ultimátum leple alatt a háború európaizálása mellett határoztak.
Ezt az éjfélkor kiadott nyilatkozat be is vallotta. Spalaikovics az
orosz kormány fenti nyilatkozatának kiadásakor azt jelentette kor-
mányának, hogy a monarchia ellen súlyos intézkedések vannak
folyamatba téve Az orosz kormány július 24-én délután azért dön-
tött a részleges mozgósítás mellett, mert abban a hitben volt, hogy
a kettős monarchia Szerbiát megfogja támadni, ezt a hitet pedig
Spalaikovics szerb követ keltette fel Szaszonovban.
6. Itália és Románia felelőssége, 1914. július 21-24. - A vonat-
kozó diplomáciai okmányokból megállapítható, hogy Bécsben
Róma és Bukarest csatlakozására számítottak.
A szarajevói merénylet óta ugyan még semmi jele nem látszott
annak, hogy Olaszország az 1912-ben, Románia pedig az 1913-ban
hat-hat évre megkötött szövetségi szerződéseket felfogja mondani.
Conrad vezérkari főnök egyenesen arra építette számításait,
hogy Itália legrosszabb esetben semleges marad. Románia pedig
ugyan azt fogja tenni akkor is ha Erdélyt nem kapja meg.
Olaszország esetében Bülow herceg, volt német kancellárnak,
Románia esetében Tisza István miniszterelnöknek más volt a fel-
fogásuk.Bülow szerint San Giuliano márki olasz külügyminiszter-
nek igaza volt abban, hogy a szövetségi szerződés csak ˝keletre˝
vonatkozólag írta elő a területi stasusguo megtartását, nem pedig
a ˝török területre˝amint azt Bécsben helytelenül értelmezték és
magyarázni kívánták. mivel pedig a magyarázat nem felelt meg a
szerződés szövegének, Bécsben fájdalmas meglepetésként hatott
az, hogy Olaszország kárpótlást követelt és még inkább, hogy azt
nem Törökországgal, hanem Ausztriával szemben állította fel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)