83
Szaszonov sem Tiszát, sem a monarchia belső viszonyait nem is-
merte; ha tehát a szentpétervári jelentésekben Tisza miniszterelnök a
homloktérben áll és pedig mint ˝félbolond˝, aki a monarchia ügyeit
intézi, úgy az csak olyan embertől származhatott, akinek szemében
Tisza ellenállása és békés politikája késleltette azt, ami az illető sze-
mei előtt lebegett: a monarchia és Magyarország felosztását.
Poincaré elnök és Viviani miniszterelnök elutazása július 23-án
este, az osztrák.magyar jegyzék átnyújtásának híre június 24-én reg-
gel, a magára maradt orosz kormány, sajtó és közvélemény váratlan
izgalmat nyert ügyet jelentettek Spalaikovicsnak, aki a kedvező al.
kalmat kihasználva nyerte meg Szaszonovot és értesítette a diadal-
ról a szerb kormányt, mely reményeit Oroszországba vetette.
Hogy a július 24-i orosz minisztertanácsnak a mozgósításra vonat-
kozólag hozott elvi határozata valóban mozgósítást jelentett, az
Spalaikovicsnak volt a felfogása és Spalaikovics távirata vitte hírül
Belgrád politikai köreinek. Hogy alakilag hamisak voltak-e azok a
táviratok, melyeket ide vonatkozólag Henri Pozzi francia publicista
közölt, azt másodrendűvé avatták azok a források, melyek szerint
a július 25-én délben Belgrádban előállott fordulat a szentpétervári
táviratoknak volt köszönhető.
Pasics miniszterelnök csak július 24-én érkezett - választási kör-
útjáról - Belgrádba és így a szerb minisztertanács csak a délelőtt
folyamán foglalkozhatott érdemlegesen a monarchia jegyzékével.
Feltehetőleg ezután ment el Szentpétervárra Sándor szerb trónörö-
kösnek az a távirata, melyben a cártól segítséget kért. Magát a jegy-
zéket csak a 25-i lapok hozták le részletesen. A vélemények azon-
ban kezdettől megoszlottak és csak a déli órákban állt be az a for-
dulat, mely a kormányt a monarchia ellen fordította. A fordulat o-
ka a szentpétervári hírekben keresendők. Szentpétervári döntésre
mutat egyrészt Spalaikovicsnak a Novoje Vremja hírlapban leadott
az a nyilatlozata,, mely Oroszország fegyveres beavatkozását be-
jelentette és szentpéptervári cseh kolónia emlékirata, melyben az
orosz kormányt a beavatkozás eredményeként Csehország felsza-
badítására és az orosz és szerb területek felé vezető cseh korido-
rok megalkotását kérte. Erre mutat Sir Edward Grey angol külü-
gyi államtitkárnak 1915. június 24-én Des Graz szerbiai angol kö-
vethez intézett utasítása is. Minden esetre a fordulat hatását mutatta
délután három órakor az általános mozgósítás elrendelése Szerbiában,
az első mozgósításé, amelyet a háborúban foganatosítottak.
Ezzel a határidős jegyzék sorsa is eldőlt.
Mikor Giesl báró hat óra előtt a szerb válaszjegyzéket kézhez vet-
te ás látta, hogy az nem volt egyszerű elfogadása a 23-i határidős jegy-
zéknek, a követség személyzetével 6.30 perckor induló budapesti
gyorsvonattal Zimonyba utazott. Fay amerikai professzor véleménye
szerint ez rekordgyorsaság volt, mert az állomásépület meglehetősen
távol feküdt, a csomagolásra pedig nem jutott idő. Griesinger báró
nem is volt kelően tájékozódva vagy tájékoztatva a történtekről, a-
mikor a többi diplomatával együtt Nisbe szállították. Az esemény a-
zonban megtörtént és akként vonult be a történelembe, hogy Giesl
báró a diplomáciai viszonyt megszakította. Zimonyba érve az állo-
másépületbe sietett és telefonon a magyar miniszterelnökséget hívta
fel. Tisza maga volt a telefonnál és meglepve értesült arról, hogy
Szerbiával a diplomáciai viszony megszakadt. Ezzel a tárgyalások
is megszakadtak. A kocka eldőlt. Tisza csalódott és soha sem vigasz-
talódott meg többé.
Tisza csodálkozásából azt lehet megállapítani, hogy nem helye-
selte aszakítást, hanem tárgyalások megindítását várta. Ezt a megle-
petést árulta el Griesinger német követ is, kinek leírása több ízben
meglelent. Ugyanezt mondta el emlékirataiban Bülow herceg is, te-
hát Giesl eljárásával szemben - amelyre utasítást kapott - többen el-
ítélő állásponra helyezkedtek. Ennek a súlyát Giesl báró nem látszott
érezni, mert 1921-ben ismét megjelent a volt belgrádi osztrák-magyar
követség épületében, hol akkor a szerb belügyminisztérium működött
és szerb állampolgárságot kért, hogy nyugdíját megkaphassa. (Ha-
milton Armstrong ezzel végzi az 1914-i három belgrádi nap történe-
téről írt cikkét. Foreign Affairs. New York).
Az események sorrendjéhez tartozik Vesznics párizsi szerb követ
tanácskérése Berthelot Fülöptől, a francia külügyminisztérium főtit-
kárától a válaszjegyzék fogalmazása iránt; a tőle kapott útmutatásnak
Belgrádba való továbbítása; július 25-én délután 3 órakor - tehát a
válaszjegyzék átadása előtt - az általános mozgósítás elrendelése;
6 órakor a válaszjegyzék átadása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése