86
Amikor Conrad július 30-án Berchtold gróftól Sabácot és Belgrá-
dot követelte, a külügyminiszter a követelést az uralkodó és a magyar
mniszterelnök felfogására hivatkozva elutasította.
Marghilomant viszont Károly román király azzal nyugtatta meg, hogy
húsz év múlva Erdély Románia birtokába kerül. Ugyanezt mondta
Károly király a német követnek és így tudta ezt az orosz követ is.
Utóbbinak értesülése szerint Ferdinánd trónörökös fia, Károly her-
ceg, a háború elején azzal jött haza Németországból, hogy Vilmos
császár nyilatkozata szerint Erdély húsz év múlva Romániáé lesz.
Bukarest, 1914. szeptember 22.Poklewski-Koziell jelentése. Alig
távozott el Marghiloman már is híre ment annak, hogy a dunai ro-
mán flotta elindolt Orsova felé, a külpolitikát tehát nem a király
és nem a konzervatívok, hanem Bratianu és az orosz követség in-
tézték.
Ezek után semmi különös nem volt abban, hogy a párizsi Temps
Románia menetrendjét a fegyveres beavatkozásban állapította meg.
A brit kormány ellenállása gyengének bizonyult, mert a kelet-euró-
pai kérdésekben a vezetést Oroszországnak engedte át.
Maga Steed mondta Asquith miniszterelnökről, akit az ő akciója
állított szembe a monarchiával, hogy az ő nagysága gyengeségében
látszott.
9. Szécsen Miklós gróf békeakciója, 1914. - Hogy nemcsak a
magyar kormány tett meg mindent arra vonatkozólag, hogy a há-
borút elkerülhetővé tegye, de hogy attól a magyar felfogás éppen
az orosz hatalmi tervek folytán mennyire idegenkedett, azt mi sem
mutatta inkább, mint az, hogy a monarchiának magyar származású
páriszi nagykövete Szécsen Miklós gróf, saját kezdeményezéséből
is kész volt segíteni a háború veszedelmének elhárításában. Szécsen
gróf jelentései általában békés természetűek, az ellentéteket áthidal.
ni akaró, mérsékelt hangú iratok voltak. Az ő lelkére a háború ve-
szedelme és hazája sorsa éppen olyan súllyal nehezedett, mint a
magyar miniszterelnökére. Azt hitte, hogy neki módjában lehetne
a háború kitörését meggátolni. Július 30-án Viviani francia minisz-
terelnökkel és Lahovary párizsi román követtel, hogy véleménye
szerint még mindig el lehetne kerülni a háborút, ha Szerbia köz-
vetlen tárgyalást keresne a monarchiával. Nyilvánvalóan a Berch-
told-Giesl féle eljárás helyrehozásáról volt szó, amely még Ber-
linben is feltűnést keltett. Viviani azt válaszolta, hogy Oroszorszá-
got meg kell kímélni a megaláztatástól, ami egyrészt azt mutatta,
hogy Oroszország akkor már messzebb ment el, mintsem, hogy
megállítani lehetett és hogy ebben szövetségesei egyetértettek,
őt a kelet-európai kérdésekben annak az illetékes hatalomnak tar-
tották, amelyhez nyugati szövetségesei szabták magukat. ( ˝Die
Entscheidung, ob Krieg oder Friede, war Russland überlassen.˝)
Lahovary Lardy svájci követhez fordult, aki július 31-én Bernből
nyert felhatalmazás alapján Vesznics párizsi szerb követet a tár-
gyalások megkezdésére szólította. Miután Vesznics a tárgyalások
felvételére hajlandónak mutatkozott, augusztus 1.én Lardy meg-
jelent a francia külügyminisztériumban, ahol azt a választ nyerte,
hogy ˝már késő˝. Mivel ugyanakkor a párizsi sajtó a monarchiát -
szentpétervári hírek alapján - állandóan Szerbia megsemmisítésé-
vel vádolta, Szécsen gróf augusztus 3-án Pichon István volt kü-
lügyminiszterhez, a Petit Parisien szerkesztőjéhez fordult, aki
4-én ugyanazt válaszolta ˝már késő˝. A felelősség ezért a késede-
lemért nem Szécsen grófot illette, Szécsen gróf azonban súlyos
vádat emelt akkor, amikor a felelősséget a július 19.i határozat
elhallgatására hárította át.
Berthelot kijelentette, hogy a béke csak valamennyi mozgósítás
megszüntetésével volna biztosítható (angol javaslat). 31-én este
Szécsen gróf Berthelotnál is megjelent, azután pedig Margerie-
nek írt levelet az ügyben, de Párizsban az volt a felfogás, hogy
a monarchia leakar számolni Szerbiával és azt kívánja, hogy ad-
dig magára hagyják.
Ugyanakkor, amikor a magyar Szécsen a háború elhárításán
fáradozott, - július 31-én közölte Vivianival a Szerbia területi
épségére vonatkozó határozatot - Tisza István gróf július 31-én
a közös miniszteri értekezleten minden tárgyalás előfeltételéül
az orosz mozgósítás beszüntetését követelte. Tisza és Szecsen
akciójával a felelősség Szaszonovra hárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése