88
Nyomozás a szerb állam területén
Ez egy nagyon fontos kérdés, mert azt az utókor is szemére veti
a monarchiának hogy jogtalan lett volta a szerb területen való kö-
zös nyomozás.
Tehát az 1914. július 23-án Szerbiához intézett osztrák.magyar
határidős jegyzék (befristet Note) 6. pontjában azt kívánta, hogy a
belgrádi kormány szerb államterületen osztrák-magyar hatóságok
közreműködését engedje meg. A követelést nyilvánvalóan azért
állították fel, mert a szerb kormány a szarajevói merénylettel kap-
csolatban 1914. júmius 28-tól július 22-lg semmiféle nyomozást
nem indított, sőt azt kereken megtagadta. Ezt angol és francia rész-
ről is felrótták a szerb kormánynak (Poincaré, Seton-Watson stb.),
viszont nem egy jel arra mutat, hogy a jegyzéknek ez a követelése
volt az, amelyet Szentpétervárott, sőt másutt is leginkább kifogá-
soltak és majdnem egy értelemmel visszautasítottak, mert abban
a szerb állam szuverenitásának megsértését látták.
A július 23-án átnyújtott jegyzék vonatkozó része így hangzott:
˝A szerb királyi kormány...6. bírói vizsgálatot indít a június 28-ik
összeesküvés szerb területen tartózkodó részesei ellen, az ezekre
vonatkozó nyomozásokban a cs. és kir. közös kormány részéről
kiküldendő közegek fognak részt venni.˝
A szerb király kormány július 12/25-i válasza a 6.pontra.
˝ 6. A királyi kormány kötelességének tartja, hogy vizsgálatot in-
dítson mindazok ellen, akol a június 15/28-iki merényletben része-
sek voltak vagy netán lehettek és a királyság területén tartózkodnak.
Ami a cs-és kir. kormány által evégből kiküldendő osztrák.magyar
hatósági közegeknek ebben a vizsgálatban való részvételét illeti,
ehhez a kirákyi kormány nem járulhat hozzá, mint ahogy ez az al-
kotmánynak és a büntető eljárásról szóló törvénynek megsértését
jelentené. Azonban a kérdéses vizsgálat eredményéről konkrét e-
setekben közlések lennének tehetők az osztrák.magyar közegek szá-
mára. ˝ (Osztrák-Magyar Vöröskönyv 1915. 92 p.).
Berchtold Lipót gróf közös külügyminiszter 1914.július 24-én,
tehát a fenti határidős jegyzék elküldése, illetőleg a szerb kormány-
nak történt átnyújtása után, Czernin Ottokár gróf bukaresti osztrák-
magyar követhez intézett iratában megjegyezte, hogy a fenti 6. pont-
nak a határidős jegyzékbe történt felvételekor egy 1868- precedens -
re gondolt, amikor a magyar királyi kormány a szerb fejedelemség
vonatkozó hatóságainak magyar államterületen való hasonló műkö-
dést megengedtte.
Meglepő Temperley azon állítása, hogy Obrenovics Mihályt Kara-
gyorgyevics útján a monarchia gyilkoltatta mag (History of Serbia.
London, 1917. 259.p.). Mijatovics Csedomil volt Londoni szerb kö-
vet Sándor fejedelem embereit nevezte meg a merénylet elkövetői-
ként. (Encyclopedia Britannica. XI. kiadás XVIII. Cambridge, 1911.
360.p.).
Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek 1868, június 10-én a topcsi-
deri parkban történt meggyilkolásával a szerb fejedelmi kormány
Karagyorgyevics Sándor herceget, Szerbia volt fejedelmét és annak
barátai vádolta meg, akik valamennyien osztrák vagy magyar terü-
leten éltek: Sándor fejedelem, Jankovics Milovin, Sztankovics Fü-
löp, Trifkovics Pál.
Annyi kétségtelen, hogy Sándor fejedelem lépéseit Bécsből gon-
dos figyelemmel kísérték, mert attól tartottak, hogy barátai segítsé-
gével Szerbiában forradalmat fog szítani. Beust gróf közös külügy-
minisztert már 1868. február 1-én figyelmeztette Andrássy Gyula
gróf magyar miniszterelnök arra, hogy Karagyorgyevics Sándor
herceg Magyarországba utazott. A szerb kormány a belgrádi teme-
tésen megjelent Gablenz báró lovassági tábornok útján egyenesen
Ferenc Józsefhez, Ausztria császárához és Magyarország királyához
fordult azzal a kéréssel, hogy az osztrák és magyar hatóságok a me-
rénylet szerzőinek felkutatásában és kézrekerítésében közreműköd-
jenek. Közvetlenül megkereste Taffe gróf osztrák miniszterelnököt
abból a célból, hogy a magyar területről, Újvidékről és Pestről Bécs-
be utazott Jankovics és Trifkovics gyanúsítottak lakásán házkutatást
tartasson. Beust gróf július 6-án közölte az osztrák miniszterelnökkel,
hogy a két szerb állampolgár lakásán megejtendő házkutatásnak sem-
mi sem áll útjában és hogy Trifkovics, mint Sándor volt fejedelem
titkára, nem tarthat igényt területenkívülíségre. Az osztrák honvédel-
mi miniszter ezek alapján a házkutatás megejtésére nyomban utasí-
tást is nyert.
A magyar államterületen tartózkodó gyanúsítottakkal szemben
az eljáráűs körülményesebb volt, mert a vonatkozó kérdésekben
a kormánytól független magyar bíróság nyert illetékességet.
Kállay Benjámin (Kállay Miklós későbbi magyar miniszterelnök
egyik elődje H) osztrák-magyar főkonzul már 1868. június 25-én
megküldte a szerb külügyminisztériumnak a kért nyomozásokra
vonatkozó megkeresését, melyet a magyar miniszterelnök haladék-
talanul kiadott az újvidéki kormánybiztosnak.
Június 26-án a főkonzul a szerb külügyminisztérium megkeresése
folytán Sztankovics gyanúsított megfigyeltetését és esetleges szö-
késének megakadályozását kérte. Ugyanakkor Kállay a szerb kor-
mány felkérése folytán Sztankovics és Trifkovics kiszolgáltatását
szorgalmazta, mit a miniszterelnök haladéktalanul áttett az igazság-
ügyminiszterhez, kinek hatáskörébe a kérdés tartozott. Az igazság-
ügyminiszter (Horváth Boldizsár) július 9-én Sztankovics kiadatá-
sát megtagadta és ezen rendelkezésen sem a miniszterelnök, sem
a közös külügyminiszter nem változtathattak, mert a terhelteket a
bírói lejárás alól kivonni nem lehetett. Az igazságügy miniszter u-
gyanis már július 2-án közölte a miniszterelnökkel, hogy az ügyet
a pesti törvényszékre bízta, tehát a bírói eljárásnak nem kívánt útjá-
ba kerülni azzal, hogy a gyanúsítottakat és ezáltal a törvényes úton
való felelősségre vonásukat lehetetlenné tette.
Mikor Belgrádban a rendelkezésnek hírét vették, a szerb kormány
Kállay útján azt kérte, vajon kiküldöttei a pesti tárgyaláson részt ve-
hetnek-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése