82
7 Az európai háború felelőssége, 1914.július 25. - Az orosz-román
felkészüléssel kapcsolatban az általános figyelem Belgrád felé fordult,
ahol Ausztria-Magyarország követe július 23-án délután a monarchia
jegyzékét átnyújtotta és az ultimátumnak nevezett határidős jegyzékre
- befristete Note, note a terme, note à terme - 25-én délután 6 óra e-
lőtt választ várt. A válasz Tisza István grófot annyira érdekelte, hogy
maga kért közvetlen választ az eredményről, amit bizonyára nem tett
volna meg, ha tudta volna, hogy a válasz elutasítása, vagy ki nem e-
légítő elfogadása folytán a diplomáciai viszony megszakad.
Amíg Berchtold gróf a Szerbiához intézett követeléseket a minimum-
nak tartotta, Tisza úgy vélte, hogy ˝követeléseink nem zárják ki a
béke fenntartásának reményét˝. Ebben az értelemben ismertette azt a
képviselőházban is, a közös külügyminisztert pedig arra kérte, hogy
annak sorsáról közvetlenül jelentést kaphasson. A képviselőházi be-
széde békés hangú volt. Tisza kérését a külügyminiszter nyomban
teljesítette. Már július 22-én táviratozott Belgrádba. Éppen ezért volt
különös a szentpétervári szerb követnek az a beállítása, hogy a vesze-
delem Tisza beszédeiben rejlett. Spalaikovics szerint a szerb kormány
mindenben kedvében járt a monarchiának, Tisza gróf azonban fellá-
zítani törekszik a közvéleményt, hogy az uralkodó kezét megköthesse.
Ezt 22-én a szentpétervári brit nagykövet Sir George Buchanan jelen-
tette kormányának. Ez már azért sem felelt meg a valóságnak, mert
a miniszterelnök felterjesztéseit irattárba tették. Ha netán elolvasták
is nem törődtek vele. Ennyire volt nagyhatalma Tiszának. Szaszonov
azonban a látszat szerint Spalaikovicstól vezettette magát, mert intéz-
kedései a szerb követ intenciójának teljesen megfeleltek.
Egyenlőre mindketten abban állapodtak meg, hogy a szerb kor-
mány a jegyzéket általánosságban elfogadja és időt nyerjen. Erre
mutat az a manifesztum is, amelyet Belgrádban az átadás idejére
összeállítottak. Berchtold gróf maga is hajlott a tárgyalások felé, leg-
alább is Szentpétervárra küldött utasításai ezt mutatták.
Belgrádban július 24-én az a nézet alakult ki, hogy a monarchia
határidős jegyzékét el kell fogadni. Ekként határozott a szerb mi-
nisztertanács is., mert a kormány kívülről kevés biztatást remélt.
Szentpétervár hallgatott, London távol érezte magát az események-
tól, Descos francia követ már július 16-án lemondott. A szerb kor-
mány a szerbbarát Boppe Ágostont szerette volna követnek, de bár
a kérés a francia kormánynál is kedvező fogadtatásra talált és Bop-
pe már 23-án elindult Belgrádba, csak 25-én reggel érkezett meg.
Így történt , hogy július 14-től 25-ig a francia kormány is hírek nél-
kül maradt; Párizs és Belgrád között a legfontosabb időben szüne-
telt az érintkezés.
Mikor Vesznics a párizsi szerb követ 34-én a Quai d´Orsayn meg
jelent, Boppe már elutazott és remény volt arra, hogy Belgrád nem
fog magára maradni. Berthelot Fülöp főtitkár szívesen fogadta Vesz-
nicset és közölte vele, hogy Boppe már elutazott és 25-én átveszi a
belgrádi francia követség vezetését. A követ úgy vélte, hogy a határ-
idős jegyzék legsúlyosabb követelése a szerb területen való nyomo-
zás, amit kormánya nem tudna elviselni.
Mikor Boppe július 25-én Belgrádba érkezett akkor már magá-
val hozta Berthelot és Vesznics tanácsait is, amelyek idő nyerésére
vonatkoztak. Ez volt az a tanács, melyet Belgrád Párizsból kapott
és néhány útmutatás a válaszjegyzék összeállítása iránt. Az tehát
nem lehetett elutasító, amint hogy egyes pontokat elfogadott, má-
sokat pedig kifogásolt. Mindenesetre alig lehetne azt állítani, hogy
az visszautasítást foglalt volna magában.Inkább időnyerésnek lát-
szott: akár a fegyveres felkészülés, akár a tárgyalások folytatása
érdekében.
Más természetű volt az alátámasztás, melyet Szentpétervárról
Spalaikovics szerb követ igyekezett nyújtani.
Spalaikovicsnak a válság egész ideje alatt sikerült Szaszonovot
a kezében tartani. A helyszínről - Szerbiáról és a kettős monarchiá-
ról - nyújtott felvilágosítással a helyzet ismeretében szakértőnek tűn-
tették fel és ezt az előnyt a szerb követ teljes mértékben kihasználta.
Különösen kitűnt abból az eljárásából, ahogy a kettős monarchiát ösz-
szetartó erőt - Ferenc Ferdinánd után - kit Szarajevóban eltávolítottak
az útból, Tisza István gróf magyar miniszterelnökben vélte feltalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése