80
San Giuliano kijelentette, hogy ő is a kettős monarchia megtartá-
sát óhajtja, de - akkori terjedelmében. Ha terjeszkedni kíván, akkor
Olaszországot a szövetségi szerződés értelmében kárpótolnia kell.
Ezen a ponton igazolva látjuk Tiszának azt az eljárását, hogy a kö-
zös miniszteri értekezleten a kettős monarchia területi épségét mond-
ta ki. Ha ezt ahatározatot a magyar miniszterelnök kívánsága szerint
kellő időben minden hatalommal közölték volna, úgy San Giuliano
nem tudta volna fenntartani fenti álláspontját. Flotow báró német
nagykövet érezte, hogy ezzel a közléssel fordulatot lehet adni az
eseményeknek. A legérdekesebb azonban, hogy maga San Giuliano
igyekezett az osztrák-magyar szövetségestől ilyen nyilatkozatot
kicsikarni. Bécs azonban mély hallgatásba merült; Berchtold és
Conrad tartózkodtak attól, hogy kezeiket előre megkössék, mire
Róma július 24-én és Németország - Róma mellé állott. Bülow
herceg a hibát a kettős monarchia követeinek személyében és a
német külpolitika vezetőiben kereste. Éppen ezért emlékiratainak
(Denkvürdigkeiten, III.kötet. Berlin, 1931.) vonatkozó részletei
éles vitát eredményeztek. Felfogása szerint (u.ott 168-169.p) a
szövetségi szerződésnek Bécs által történt megsértéséből a legjobb
esetben is legfeljebb Itália semlegessége remélhető. Még súlyosabb
volt a helyzet Romániával, amely a szerb és orosz frontot között
állt, orosz hatás alatt, orosz pénztől és ügynököktől kellően meg-
dolgozva, inkább ellenségnek látszott, mint szövetségesnek. Ma-
gyarország helyzetét még súlyosabbá tette az,hogy Czernin gróf
követ és Conrad Erdély sorsát Romániához kötötték.
Előbbi azért kínálta fel neki, mert azt hitte, hogy Románia csatlako-
zásával megalkotható lesz az osztrák összbirodalom, utóbbi pedig
azért, mert azt remélte, hogy ebben az esetben Románia is fegyvert
fog az oroszok ellen. ezért keltett Bukarestben lármát, Bécsben pedig
idegenkedést az, hogy a magyarok a magyar határok megerősítését
követelték, hogy Erdélyt megvédelmezhessék. Ezen a ponton Tisza
Béccsel ellentétes állást foglalt el, mert biztos tudatában volt annak,
hogy Romániát nem Erdély átengedése fogja megtartani a közpon-
ti hatalmak oldalán, hanem ezeknek katonai fölénye az, ami Ro-
mániára hatni fog. Azért azonban a kettős monarchiát és benne a
magyar államot, annak területi statusquoját védelmezte, éppen olyan
kevéssé lehetett bűnbakul odaállítani, amint nem lehetett Belgium
királyát és a francia köztársasági elnököt sem, akik saját országaik
védelmére keltek.
Tisza Istvánnak az a nézete, hogy a helyzet kulcsa Romániában
van, helyesnek bizonyult. Czernin gróf már, július 10-én azt jelen-
tette, hogy az udvarban igen erős az orosz befolyás és annak közép-
pontjában Mária trónörökösné áll, ki szentpétervári látogatása után
zeljesen Oroszországhoz csatlakozott. Július 20-án váratlanul a
Brassóban pihenő Beldiman berlini román követhez utazott, hogy a
berlini kormány esetleges magatartása iránt érdeklődjék. Július 22-én
Porumbaru külügyminiszter jelent meg Czernin grófnál és oda nyilat-
kozott, hogy Románia kész a belgrádi kormányt az esetleges követe-
lések elfogadására bírni, ami Bécsben azt a látszatot keltette, hogy
Románia szövetségi kötelezettségeinek eleget fog tenni. Másnap a-
zonban már Károly király is elfogadhatatlanoknak jelentette ki a fel-
tételeket, Bratianu pedig egyenesen háború felidézésével vádolta meg
a monarchiát. Ezzel a kijelentésével még Károly királynál is tovább
ment és Szaszonov mellé állt, mert 24-én már a magyarországi ro-
mánok követeléseinek elfogadását vetette fel. Abban a hitben volt,
hogy a monarchia nehéz helyzetében és Berlin befolyása útján Erdély
közelebb kerül a román királysághoz. A szövetségi feltételek bevál-
tását tehát olyan feltételekhez kötötte, amelyekről maga is tudta, hogy
teljesíthetetlenek.
Eljárásának mélyebb okait ellenfelének Marghilománnak feljegy-
zései adták meg, aki a Bratianutól képviselt politika ügynökeként
a bukaresti orosz követséggel szoros viszonyban álló Take Ionescut
mutatta be. Take Ionescu 1917-ben valóban megvallotta, hogy a há-
ború kezdete óta minden erejével azon dolgozott, hogy Románia
saját szövetségesei ellen, az ellenség oldalán avatkozzék be a hábo-
rúba. Angol felesége összeköttetéseit felhasználva, Londonba utazott,
ahol Mária trónörökösnénak is kíváló összeköttetései voltak, mert őt
angol hercegnőnek számították, Asquit miniszterelnök lánya pedig
román diplomatának lett a felesége.
Take Ionescu július 21-én, Mária hercegnő brassói látogatását
követő napon és azon a napon, amelyen a szerb-görög-román szö-
vetségi viszonyt megerősítették, megjelent a londoni külügyi hiva-
talban, de a külügyi államtitkár, Sir Edward Grey, hűvösen fogadta
és kijelentette, hogy békét akar. Az angol külügyi államtitkár termé-
szetesen nem volt a monarchia barátja. Természetesen a háború ki-
tőrésekor nem volt ellene a háborúnak hogy a németekkel végleg
leszámoljanak. De tárgyalást szeretett volna a monarchia és Orosz-
között, és ha Németország nem támad Franciaországra, Nagy-Bri-
tannia semleges marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése