81
Csalódottan kereste fel ezután Henry Wickham Steedet, a Times
egykori bécsi levelezőjét, aki felvilágosította őt arról, hogy a brit kor-
mányra legkönnyebben a közvélemény útján lehet hatni. Maga vállal-
kozott rá, hogy a kormányra gyakorlandó nyomás szolgálatába áll,
és a Timest is abba állítja.
Érdekes, hogy Mennsdorf-Poiilly gróf osztrák.magyar követ is Stee-
det ajánlotta Berchtold gróf figyelmébe. Feltehetőleg azért, mert
Steed a követségre bejáratos volt; július 14-én is érkezett a nagykö-
vettel, sőt a nagykövetség egyéb urait is ˝ismételten˝ felkereste. Fel-
tehetőleg július 14-i beszélgetésének volt köszönhető a Times jú-
lius 16-i vezércikke (Austria-Hungary and Serbia), melyben ˝teljes
mértékben elismerték az a jogunkat, hogy (a merénylet) összes elá-
gazásainak, beható megvizsgásálását követeljük és hogy a Szer-
biáből a monarchia területén űzött izgatások ellen garanciákat kö-
veteljünk˝. Mennsdorf gróf a cikkben Steed jóindulatát üdvözölte,
mert Steed maga is kikelt a szerbek eljárása ellen. Már arra gon-
dolt, hogy Steed utján lehetne az angol közvéleményt a való hely-
zetről felvilágosítani, amikor Take Ionescunak sikerült Steedet
megnyerni és a monarchia ellen indított orosz-román-szerb pro-
paganda egyik legbefolyásosabb és legodaadóbb ügynökévé avatni.
Megállapodásuk részletei előttem ismeretlenek, de ismeretes a
Times július 22-i vezércikke, amelyben Steed Ausztria-Magyaror-
szágot az európai béke megbontásával vádolta meg, tehát a hábo-
rús kezdeményezéssel járó felelősséget Szaszonov kívánsága sze-
rint a monarchiára hárította át. A cikk és annak folytatásai a brit
közvéleményre döntő befolyást gyakoroltak. A kormány tagjai egy-
más után mentegették magukat amiatt, hogy a helyzetet nem ismer-
ték, illetve félreismerték. A Times mutatta meg nekik a jövő útját
és július 24-én Sir William Tyrrell, a külügyi államtitkár magán-
titkára, már azt mondta Lichnowsky herceg német nagykövetnek
a külügyi hivatalban, hogy Szerbia nem fogja elfogadni a feltéte-
leket; Ausztria elfog vérezni Szerbiában; Románia pedig fegyvert
fog a monarchia ellen. Londonban tehát már július 24-én úgy tud-
ták, hogy Románia Oroszország mellé fog állni. Csak azt nem tudták,
hogy a bukaresti orosz követségtől Londonba indított Take Ionescu
és Steed útján maguk is az orosz tervek szekeréhez kötötték magukat.
Ezért hivatta magához az orosz külügyminiszter július 24-én Dia-
mandi román követet és igyekezett Romániát Erdély ellenében csat-
lakozásra bírni. Megjegyzéze - la Russie avait besoin de mon pays -
azt mutatta, hogy Szaszonovnak a szerbiai beavatkozáshoz Románi-
ára égető szüksége volt. Ugyanakkor Poklewsky-Koziell orosz követ
útján Bratianunak azt üzente, hogy Romániának Szerbiával való
szolidaritására számít, amit nem tehetett meg anélkül, hogy a csatla-
kozás ellenértékeként Erdélyt fel ne kínálják neki. Ez a felkínálás a-
zonban olyan időben történt, amikor Ausztria-Magyarország és O-
roszország még teljes békében éltek és Európában is béke volt és
nem háború. Szaszonov tehát békés időben fegyveres úton való fel.
osztását tervezte annak a magyar államnak., amelynek kormánya
ugyanakkor a háború ellen foglalt állást.
Nyugaton már ekkor tisztában voltak azzal, hogy Szaszonov kez-
deményezése a felelősséget Oroszországra hárította át. Szerbiának
francia tanács szerint csak időt kellett hagyni, hogy azután Orosz-
országhoz szabja magát.
Az orosz mozgósítás elvi elhatározásával a kérdés már július 24-
én akként dőlt el, hogy európai háború lesz, úgy, amint azt Spalaiko-
vics szentpétervári szerb követ Pourtalés gróf német nagykövetnek
megmondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése