90
Nem hagyhatjuk ki az olasz törekvéseket, az Itália irredentát. Az
olaszok Dél-Tirolt és az olaszok által lakott területeket szerették volna
meg szerezni a monarchiától. Az olaszok is éppen olyan megbízhatat-
lanok voltak mint a románok. A július 19-i közös miniszteri értekez-
let után, mely értekezleten egyhangú határozatban kimondták hogy
a monarchia Szerbia területi épségét nem kívánja megcsonkítani.Ezt
az ott résztvevő Tisza István mondatta ki, és azt is, hogy ezt közöljék
a hatalmakkal. Azonban miután ennek végrehajtása nem történt meg
abban az alakban és azon módon, amilyenben és ahogyan azt a ma-
gyar miniszterelnök kívánta, ennek elmulasztása lényeges érv amellett,
hogy a magyar kormányt a háború kitörése miatt felelősség nem terhe-
li. Mérey Kajetán római nagyköveten keresztül ezt meg is üzenték
az olaszoknak.
Berchtold gróf tehát nem adott határozott utasítást és ilyennek hi-
ányában érthető volt, hogy olasz részről felmerülhető kívánságokkal
szemben aggodalmat árult el. Azonban ő az ilyen kívánságok előtt
az ajtót nyitva hagyta, indokolt volt a feltevés, hogy az olasz kormány
hódító hadjáratot feltételezett és annak ellenében kárpótlásra tartott
igényt. A hármasszövetség VII-ik cikkelyét akként értelmezte, hogy
a kettős monarchiának előrelátható balkáni gyarapodása ellenében
Itáliát megfelelő kárpótlás illeti meg. Erre különben fel is készült,
mert a július 19-i minisztertanácsban Krobatin közös hadügyminisz-
tertől és Stürgkh gróf osztrák miniszterelnöktől keresztül vitt módo-
sítások - Tisza követeléseivel stratégiai határkiigazítás - Itália részé-
re lehetővé tették vonatkozó követelés felállítását. Jagow német kü-
lügyi államtitkár felfogása szerint szerb terület elfoglalása esetén I-
táliának valami kárpótlást kellett felkínálni, tehát helyesen értelmez-
te a szerződést és tisztábban látta a helyzetet. Bár Olaszország sem-
leges volt, de mindez nem jelentett semmit. Ha nem Szerbiáról lett
volna szó, az olaszok akkor is találnak okot, arra, hogy a területi igé-
nyeiket benyújtsák a monarchia felé. Mint később láthatjuk a szövet-
ségesi szerződést éppen úgy semmibe vették mint a románok.
Egy dolgot kell nagyon tisztán látni, hogy a monarchia sorsa már a
háború kitörése előtt eldőlt.
Nagy vonalakban tehát ezek az előzmények, okozták a monarchia
végét és nem az állandóan hangoztatott nemzetiségi elnyomás.
Ha annyira elvoltak nyomva, miért nem menekültek el az elnyomás
elől? Vajon az 1916-ban történt román betörés idején miért nem lá-
zadtak fel Magyarország ellen a románok, vagy a ruszinok 1915-ben
az orosz betöréskor. Ez is csak azt bizonyítja hogy az ország nem
nyomta el nemzetiségeit. Voltak problémák, de azokat mind Orosz-
ország, Románia és Szerbia felől csinálták, a helyi ügynökeik segít-
ségével.
Kit terhel a világháborúért a felelősség egyértelműen? Szerbiát,
Romániát, Oroszországgal a hátukban, Olaszországot, Franciaor-
szágot, Nagy-Britanniát, Ferenc Ferdinándot és körét akik alá ásták
a monarchia, de legfőképpen Magyarország tekintélyét, és ostoba
és tudatlan módon felajánlották Erdélyt a románoknak, ha csatla-
koznak a monarchiához. Ezt úgy hívják hogy politikai rövidlátás.
De felelős a Masaryk és Benes maffia is és azok a horvát, vagy
ruszin emberek akik elárulták a monarchiát. Redl ezredes aki tit-
kos dokumentumokat adott át az oroszoknak. Németországot.
Magyarország politikai vezetőinek élén Tisza Istvánnal, nem volt
érdeke hogy a szerbekkel ,vagy másokkal háborús konfliktusba ke-
veredjen. A nemzetiségekkel is a megegyezést kereste. De a ro-
mánok és mások elutasították. A románok esetében Bukarest moz-
gatta a szálakat a szerbek esetében meg Hartwig orosz nagykövet.
Természetesen Tisza sem volt hibátlan neki is voltak olyan lépései
amiket jobb lett volna nem meg tenni e. Gondolok a választó jogra,
vagy a sajtószabadságot korlátozó lépéseire, De így már sokkal tisz-
tábban látni és jobban meg lehet érteni lépéseit hogy tudjuk, mi
minden zajlott a háttérben az ország ellen.
És meg kell jegyezni azt is, hogy a század elejétől kezdve, el-
szaporodtak a politikusok elleni merényletek. Amiket nem egy-
szerűen magányos merénylők követtek el, hanem kívülről mozgat-
ták a szálakat, A debreceni bomba merénylet, a brassói Árpád em-
lélmű lerombolása, - mindkettő Catarau műve- 1912. június 7-én
egyJukics Luka nevű egyetemi hallgató rálőtt Cuvaj Ede bán, ki-
rályi biztosra, aki Hervoics báni tanácsossal autómobilon ment
az utcán. Cuvaj horvát bán sértetlen maradt, ellenben a báni taná-
csos, Hervoics és egy rendőr halálosan megsebesült. A merényletben
már előre vetíti árnyékát Szarajevó és a világháború, amelytől már
csak két év választotta el a mit sem sejtő emberiséget.
Augusztusban bíróság elé állították a bán merénylőjét a zágrábi
törvényszéke,
1913. augusztus 6-án ismét merényletet követtek el Zágrábban,
ezúttal Skerlecz Iván báró királyi biztos ellen, akire egy Tojcsics István
nevű másoló segéd revolverrel rá lőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése