Katyn 1943-1944 21

                                                                                 21

A nyilatkozat idézi Mikolajczyk megállapítását is, aki szerint csak a-
zok a politikai erők jogosultak arra, hogy Lengyelország fölött az u-
ralmat gyakorolják, amelyek már öt éve folytatják Lengyelország föld-
alatti harcát. Idézi végül a Völkischer Beobachter a Daily Mail beis-
merését, amely szerint a szovjet szándékosan hagyta cserben a var-
sói lengyel felkelőket, mivel ezek nem a szovjet kormány, hanem a
londoni emigráns kormány mellett tettek hűségnyilatkozatot.
A felkelők vereségével végződött a felkelés.
Valójában se Londonnak és Moszkvának nem volt érdeke hogy egy
valóban erős Lengyelország alakuljon meg a háború után. De ez
igaz az egész Közép-és Kelt-európai régióra is. A részeges minisz-
terelnöknek csak a Brit -Birodalom megmentése volt a fontos és e-
zért képes volt elárulni és odadobni népeket Sztálin markába.
Álságos amikor Fultonban beszédet mondott Churchill a vasfüg-
göny leereszkedéséről Stettintől az Adriáig. Mikor ő maga is hoz-
zájárult a bolsevizmus benyomulásához Európában.


                                                                        Vége

Katyn 1943-1944 20

                                                                              20

Ide beszúrva jegyzem meg a következőket. Volt egy másik Katyn is
mégpedig Montenegróban. Tito és bandája rendezett vérfürdőt. A-
miről szintén kevés szó esik. Vagy egyáltalán nem esik.
Álljon itt a dokumentum német jelentés alapján.
   ˝1943, november 27.
Montenegróban 50.000 embert pusztított el a vörös terror.
                         Belgrád, november 7. (Német Távirati Iroda)
Az Obnova külön tudósítója Cetinjéből beszámol a kommunista
partizánok rémuralmáról.
Elmondja a jelentés, hogy a vörös terror idején nem kevesebb mint
50.000 ember lelte halálát. Montenegróban valamennyi templomot
és kolostort szórakozó hellyé alakítottak át a kommunisták. Vala-
mennyi montenegrói község közül legtöbbet Kalasin szenvedett
és a jövőben második Katyn-ként fogják emlegetni. Ez az üdülő-
hely most már csak romhalmaz és benne tízezernyi temetetlen hulla
hever a nemrégiben történt kommunista következményeként. Ka-
lasinban mindenkit megöltek, aki az értelmiségi réteghez tartozott.
A felnőtt férfiakból alig 40 százalék maradt életben. A kommunisták
áldozataikat a legkegyetlenebb módon meggyötörték és beledobál-
ták egy mocsárba a Kara-folyó mellett. Ezt a helyet a kommunisták
˝kutyatemetőnek˝nevezték el. A tudósító azután hosszabb jegyzékben
közli azokat a tekintélyesebb montenegróiak nevét, akiket a kommu-
nisták megöltek.˝ De mint tudjuk az angolok, vagy amerikaiak nem
tiltakoztak a vérengzés miatt. Tito a szövetségesük volt. Tito kezéhez
nemcsak ez tapad, hanem más vérengzések is. A parancsokat ezekre
ő adta.
Varsóban 1944 augusztus 1-én robban ki  A Magyar Távirati Iroda a
következőket jelentette Berlinből 1944. augusztus 22.én.:
Valamennyi berlini lap első helyen foglalkozik a varsói felkelés ügyét
lezáró londoni és moszkvai nyilatkozattal, amely a nyilvánosságra
jutott anyagok nyomására - a Völkischer Beobachter szerint - most
már feladtak minden erőfeszítést avarsói dráma politikai hátterének
szépítgetésére. Valamennyi berlini lap részletes kivonatban ismerteti
a stockholmi Tidningen londoni tudósítójának leleplezéseit a varsói
esettel kapcsolatos politikai játékról. E szerint a lengyel felkelési
mozgalom élére a londoni emigráns kormány Bor tábornokot állította,
aki szabad kezet kapott a varsói harcok vezetésére és saját felelőssé-
gére adta ki augusztus 1-én a felkelési parancsot. Ezt megelőzően a
szovjetorosz Kosciusko adó julius 2-ától rendszeres felhívásokban
készítette elő Varsó lakosságát a felkelésre és julius 30-án a követke-
ző kiáltványt bocsátotta közre:
                                                Varsó lakói! Fogjatok fegyvert, támad-
játok meg a nemeteket! Mindenkinek csatlakoznia kell a felkelési
mozgalomhoz.
Varsó egymillió lakosának egymillió harcossá kell válnia a felsza-
badítás és a betolakodók megsemmisítése érdekében.
                                     Ezzel megindult a harc, mely ellenséges rész-
ról mindaddig programszerűen bonyolódott le, amíg a német ellen-
lépésekkel tökéletes fordulat nem állt be a varsói harcokban. Ekkor
az ellenséges oldal magatartása is nyomban megváltozott. A szovjet
Kosciusko rádióadó politikai lesipuskásoknak és katonai gyengeel-
méjüeknek nevezte a felkelőket, a londoni emigráns kormány pedig
a felkelés idő előtti kitöréséről kezdett beszélni. A Kreml ahelyett,
hogy most az esztelen áldozatok beszüntetésére adott volna paran-
csot a londoni emigráns kormány elnökének /mindig idejében érke-
ző fegyveres segítséget/ megígért és ezzel tudatosan a harc folytat-
tására ösztönözte a felkelőket.
London a maga részéről szintén hozzájárult ehhez a politikához, mert
egyes szállító-repülőgépeken fegyvereket küldött Varsóba.ezekből a
tényekből világosan kiderül - vonja le a Völkischer Beobachter a kö-
vetkeztetést - hogy London és Moszkva pokoli játékot űzött a varsói
felkelőkkel. A londoni emigráns kormány végleg bebizonyította, hogy
soha sem a lengyel nép érdekeit tartotta szemelőtt, hanem csupán sa-
lát becsvágya volt irányító szempontja, a Kreml pedig a maga részé-
ről a varsó felkelést csupán könnyű lehetőségnek látta, hogy elkerülje
egy második Katyn megvalósításának kényszerét.
                                           Arra nézve hogy Moszkva miért hagyta
cserben a felkelőket; a Völkischer Beobachter ismerteti még a lon-
doni Observer jelentését, mely beszámol arról, hogy ugyanez a len-
gyel rádióadó, amely annak idején bejelentette a vörös hadsereg szol-
gálatában harcoló lengyel csapatoknak szovjet részről történt lefegy-
verzését, nemrégen új felhívással fordult Londonhoz, amelyben kiált-
vány alakjában jelentette be a varsó felkelőknek Mikolajczyk kormá-
nyához való hűségét.


                                                 

Katyn 1943-1944 19

                                                                            19

   Anglia bűnrészességének még világosabb bizonyítéka az a fakszi-
miklében mellékelt okirat, melynek szerzője a francia külügyminisz-
térium.Az okmány az 1940 május 15-i dátumot viseli és azt a feljegy-
zést tartalmazza, hogy az angol nagykövet a politikai osztálynak egy
közös angol-francia-lengyel nyilatkozat közzétételét indítványozza,
tiltakozásul az oroszoktól a lengyeleken elkövetett kegyetlenségek
ellne, a Foraign Office azonban az akkori viszonyok között egy i-
lyen tüntetést nem tartott hasznosnak, mivel szerinte gyakorlati je-
lentősége egyébként sem lenne és csak politikai természetű kelle-
metlenségeket okozhatna.

    Az okmány tehát közösen angol-francia-lengyel szájból is meg-
erősíti a lengyeleken elkövetett bolsevista kegyetlenkedések tényét.
minthogy pedig ez 1940 májusából származik, közel fekszik a fel-
tevés, hogy belső összefüggésben van a katyni mészárlással. Bi-
zonyos joggal fel lehet tételezni, hogy az eset a lengyelek, és így
egyúttal az angolok és franciák előtt már akkor is ismeretes volt.
Hallgatásukkal ők ius felelősek lettek a bolsevista tombolásért.
A ˝politikai természetű kellemetlenségek˝ kifejezése pedig azt
bizonyítja, hogy az angolok már 1940 májusában is el voltak arra
szánva, hogy a bolsevistákkal Németország ellen szövetkezzenek
és támadási szándékukban megerősítsék őket.
   A háború akkor az egész világot lángtengerbe borította. Német-
ország ellenségei Danzig és a lengyel folyosó miatt robbantották
ki. Anglia és amerika azonban, amint a katyni eset és az orosz-lengyel
ellentét fejlődése mutatja, lengyel szövetségesét cserben hagyja. Ezek
az angol szavatosság következményei. Itt a bizonyíték, hogy mi tör-
ténik egy olyan országgal, melyet Anglia háborúba taszít, majd pedig
át enged a Szovjetuniónak. De a katyni gyilkosságsorozat azt is mutat-
ja, hogyan bánik a Szovjetunió az angol garanciát élvező országokkal.
Sokan tisztában voltak úgy Magyarországon mit más a Szovjetunióval
határos országok lakosai hogy mi is vár rájuk ha  a vörös bolsevista
sárkány eléri hazájukat. Ezt ma már tudjuk. Az Egyesült Államok,
Nagy-Britannia, Franciaország elárulták Európa középső-és keleti
részén élő népeit azzal hogy hitegették őket és végül titokban oda
adták egy véres kezű diktátornak Sztálinnak. 1989-1990 után a volt
kommunista országok vezetőinek kutyakötelessége lett volna fel-
szólítani a volt Szövetségeseket, hogy kérjenek bocsánatot azért
amiért elárulták ezeket a népeket és a bolsevizmus markába juttatta
őket. És nem szövetkezni az árulók és becstelenek utódjaival.
Ezzel a nyugati országok a mai napig adósak nekünk. A Közép- és
Kelet európai országok inkább járják a saját útjukat, mint a haldokló
Európai Uniót támogatni amit viszont az iszlám markába hajtottak.

Leon Koslowski volt lengyel miniszterlenök nyilatkozata 1944. február.3.
      Mint dr, Siegfried Horn, a Német Távirati Iroda diplomáciai tu-
dósítója értesül, a külügyi hivatalban meg van Leon Koslowski ta-
nárnak volt lengyel miniszterelnöknek a nyilatkozata a katyni gyil-
kosságokról tett szovjet kijelentésről. Dr. Koslowski megállapítja:
˝Alkalmat adtak nekem, hogy Katynban a helyszínen megvizsgáljam
a tényeket amelyek semmi kétséget sem hagytak hátra a lengyel
tiszteknek a bolsevisták által történ legyilkolásáról. Megküldték nekem
a rendkívüli állami szovjet vizsgálóbizottság közleményét, amely a
katyni gyilkosságról való szovjet álláspontot tartalmazza. Ez azonban
még a tüzetes átvizsgálása után sem változtathatta meg a Katynban
szerzett meggyőződésemet az egész egy nagyon rossz film forgató-
könyvének benyomását tette rám és nem tudta megrendíteni az álta-
lam megállapított tényeket. Mint azelőtt, most is azon megállapítás
mellett maradok, hogy Katyn esetében bolsevisták gyilkossága fo-
rog fenn.˝

Német jelentés a  lengyel dandár katyni szerepléséről, 1944. február 7.
    Berlini politikai körökben emlékeztetnek arra, hogy  milyen szere-
pet játszott a katyni tömegsíroknál nemrégiben az a lengyel dandár,
,mely a bolsevisták oldalán harcol. E körök elegendőnek tartják, ha
rámutatnak az angol hírszolgálat moszkvai levelezőjének következő
jelentésére:
                 ˝Annak a lengyel dandárnak a katonái, akik a vörös hadse-
reggel együtt harcolnak, gyűjtést rendeztek harckocsik előállítására,
amelyekből oly egységeket alakítanak, amelyeknek neve ez lesz:
˝Katyn megbosszulói˝. A pénz egy részét a katyni erdőben emelendő
emlékműre fordítják, megemlékezésül az ott lemészárolt lengyel
tisztekre.

                                                   



























                                                                 

Katyn 1943-1944 18

                                                                         18

Augusto Assia a ˝Ya˝ című spanyol újság londoni tudósítójának je-
lentése szerint Salisbury, az United Press londoni irodájának veze-
tője a következőket táviratozta New Yorkba:
˝Az oroszok világosan és értehetően tudomására hozták a világnak,
hogy mit értenek a jószomszédság politikája alatt.
Az a mélyebb ok, mely a lengyel-szovjet kapcsolatok megszakítá-
sához vezetett, nemcsak  lengyeleket érdekelheti, hanem az Orosz-
országgal szomszédos államokat és mindazokat az országokat is,
amelyek Sztalin felfogása szerint az orosz befolyás szférájába tar-
toznak. Katyn mindenekelőtt az oroszok területi követeléseit lep-
lezte le, másodszor pedig Moszkvának azt a kívánságát, hogy min-
den szomszédos országban neki engedelmeskedő kormány tartsa
kézben az uralmat. Oroszország kinyujtja kezét Lengyelországra,
Jugoszláviára, melynek londoni kormány ellen Sztalin már régóta
lövöldözi nyilait, Finnországra, Magyarországra, Romániára, Né-
metországra és Franciaországra, ahol az oroszok tevékenyen támo-
gatják de Gaulle-t Giraud ellen. A három balti államnak, Besszará-
biának és Karéliának a Szvjetúnióba vló bekebelezése nem is vita
tárgya. Norvégia, Belgium és Hollandia kérdését úgylátszik Mosz-
kva jelenleg még nem tartja érettnek. Az európai béke háború u-
táni visszaállításának és a háború alatt a Szövetségesek egymás
közti egységének ezekben az orosz igényekben rejlik a legnagyobb
veszedelme.˝
S hogy az akkori cikk mennyire helytálló, azt ma már tudjuk. Hisz
Moszkva csak olyan kormányokat tűrt meg mely az ő irányvonalát
viszik. Árulókat, kollaboránsokat könnyű volt találni. Mindegyik
Közép-és Kelet-Európai ország élére. Meg országon belül is.

Hogy nyugat azaz az Egyesült Államok és Nagy-Britannia bűnös -e
azt az alábbiakban taglalom.
     A katyni erdőben meggyilkolt ezernyi lengyel tiszt holttestének
felfedezése újabb bizonysága a Szovjetunióban élő lengyelek terv-
szerű kiirtására. A katyni lelelet rövid időn belül a harmadik iszonyú
bűntényt leplezi le, melyet a bolsevizmus a lengyelség ellen elkövetett.
Mintegy három hónappal ezelőtt közölte a londoni lengyel árnyákkor-
mány, hogy abból az 1.6 millió lengyelből, akiket a bolsevisták
Kelet-Lengyelországnak a Szovjetunióhoz való csatolása után Szibé-
riába hurcoltak, már csal 360.000-en voltak életben.
Dokumentumból idézem a következőket:
˝Három héttel ezelőtt az egykori lengyel tábori püspök közölte,(1943)
hogy hiteles adatok alapján a Szovjetunióban éhenhalt  lengyel
gyerekek számának 400.000-ben való megjelölése nem túlzott.˝
A katyni erdők tömegsírjai ennek a lengyel tragédiának képét e-
gészítik ki oly rettenetes módon. Miután kitudódtak a dolgok ezt
Moszkva nem tagadhatta le volna ha a szövetségesei felszólították
volna hogy tisztázza magát a vádak alól. De helyett Amerika és Ang-
lia csendet intett arra hivatkozva hogy a nácizmust kell legyőzni, de
ez csak együttes erővel, a Szovjet megsegítésével lehet csak.
Ezért a szörnytettekért Anglia és és Amerika egyformán felelős.
A Szovjetunióval kötött szerződéssel ők szolgáltatták ki Európát a
bolsevista gyilkosoknak. Ez a felismerés mindenütt utat tört magá-
nak és akatyni eset minden felelősségérzettől eltöltött európaiban
akkor ismét fel vethette a kérdést, hogy miképpen lehet ezt a vesze-
delmet száműzni? Az ˝Aftonbaldet˝ című svéd újság a katyni tömeg-
gyilkosságról szóló vezércikkében a következő mondatokban emelt
vádat és rázta meg egyúttal a lelkiismereteket: ˝A szovjeturalom
égebkiáltó szörnytette nyomán alig hallottuk egyszer is az utálat
és elszörnyedés kiáltását, pedig ez a rémtett az egész világnak meg-
mutatta, hogy mit várhat az a nép, mely rettenetes uralma alá kerül.
A katyni tömeggyilkosság valami különös szép fényt vet a Szövetsé-
gesek és köztük Oroszország ünnepélyes ígéreteinek hátterére, hogy
a szövetséges győzelem után a háborús bűnöket meg kell büntetni.
Az orosz tömeggyilkosságnak Anglia és Amerika részéről való le-
tagadása és az a hír, hogy a kormány kénytelen volt visszavonni a
Nemzetközi Vöröskereszthez a vizsgálat ügyében intézett kérelmét,
már most is mutatja, hogy milyen nagyszerű per lesz ez. Ez a per
melynek előkészítése most abban áll, hogy az első bejelentett óriási
háborús bűntényt még csak vizsgálat tárgyává sem lehet tenni, bi-
zonyosan minden szabad emberben homéroszi kacajt fog kiváltani,
már amennyiben gyötrelmében az emberiség fölött érzett kétségbe-
esésében nem fogja inkább jobbnak tartani fejét elrejteni.˝