60
A különböző okmányok vizsgálatából az derül ki, hogy Czernin
látta ugyan a felgyülemlő felhőket, de azokat Erdély árán remélte
szétoszlatni. Látnia kellett azt, amit a francia követek Szentpétervá-
rott és Belgrádban láttak, hogy Oroszország és Szerbia, Szerbia és
Görögország között szoros kapcsolatok vannak, és hogy csak idő
kérdése lehet, mikor kapcsolja össze a két szövetséget Bratianu
román miniszterelnök, akiről Belgrádban úgy tudták, hogy Szerbia
barátja és Ausztria-Magyarország ellensége. Bratianunak a kettős
monarchia elleni küzdelemben a Liga Culturale segédkezett, mely-
nek izgatásairól több jelentésben olvassuk, hogy azoknak határozot-
tan és kifejezetten magyarellenes élük volt; hogy híve sorában ˝fi-
zetett orosz ügynökök és kémek˝ vitték a szót és hogy a hullám te-
tején az emigráns Goga Octavian darabja, az Eötvös József báró
Falu jegyzője nyomán írt Domnul Notar című magyarellenes szín-
mű haladt. A színdarabot a párizsi Temps akként üdvözölte, hogy
azzal Románia seregét osztrák-magyar fennhatóság alól kívánja
felszabadítani (március 22.). Czernin jelentései az izgatások folytán
egyre komorabbak lettek, mert Marghiloman azt mondta neki,
hogy az izgatások paravánja mögött Bratianu Ionel foglal helyet.
Románia magatartása nem lett volna ennyire támadó, ha nem
állt volna mögötte az orosz hatalom.
A szentpétervári Novoje Vremja már 1914. márciusában eldi-
csekedett a bukaresti propaganda sikereivel; Poklewski-Koziell
orosz követ azt mondta, őt nem is érdekli az, hogy milyen szer-
ződéses kötelezettségei vannak Romániának a kettős monarchiá-
val szemben, mert a közhangulat azt mutatja, hogy a román had-
sereg adott esetben nem vonul az oroszok ellen. Ugyanezt mondta
Bratianu Waldthausen német követnek és ugyanezt a benyomást
jegyezte naplójába Baernreither is, ki Bukarestbe látogatott
Szerinte a románok Erdély részére autonómiát követeltek. Rivet
Károly francia publicista Szentpétervárról azt írta, hogy Belgrádot
és Bukarestet Oroszország támasztja alá a monarchia elleni küzdel-
mükben. Ferdinánd román trónörökös áprilisban Szentpétervárra
látogatott és ettől kezdve befejezettnek látták az orosz-román szö-
vetséget. Blondel francia követ Waldthausen és Czernin meglepe-
tésére azt a hírt terjesztette, hogy Berlin és Bécs úgysem segítené
Romániát; Bratianu a trónörökös hazatérése után kijelentette, hogy
a helyzet kulcsát a magyarok és románok megegyezésében kell
keresni; ezen az alapon Romániát még meglehetne szerezni, tette
hozzá Czernin Ottokár gróf. Mindketten Ferenc Ferdinándtól vár-
ták a magyarok megpuhítását, pedig a helyzet nem ettől függött.
A román Iliescu a bécsi Reichpostban már kifejtette, hogy az
ortodox Oroszországnak természetes hegemóniája van az ortodox
Szerbia és Románia fölött. Erről írt a Budapesten megjelenő német
nyelvű Pester Lloyd 1914. június 20-án megjelenő száma. Szaszo-
nov bejelentette a birodalmi dumában Oroszország katonai felké-
szültségét; a delegációkban Tisza és Andrássy együtt követelték
Erdély megerősítését.
Az orosz hatalomtól előretolt román propaganda sietett az el-
ért eredményeket - nyugtalanság keltése végett - a magyarországi
románok elé állítani. Mikor a Szvjet orosz hírlap a máramarosszigeti
ítéletért a magyar kormányra és kifejezetten annak elnökére, Tisza
István grófra hárította át, egyben hozzátette, hogy a az ítélet álta-
lános forradalom kitöréséhez vezet. Ilyen forradalomnak sem a
magyarországi rutének, sem a magyarországi románok között sem-
mi nyomára nem akadunk, de annál több adat áll rendelkezésre ab-
ban az irányban, hogy ezt a forradalmat kívülről orosz és román
részről kívánták kirobbantani.
Mindenekelőtt azt igyekeztek elhitetni, hogy Oroszország mér-
hetetlen katonai erővel rendelkezik. Alig hogy a Kölnische Zeitung
arról 1914. március 3-án hírt adott, 4-én ugyanez a híradás jelent
meg a Liberté párizsi napilapban, végül az aradi Romanul című
hírlapban, mely hírt Bukarestből kapta (1914. március 17.). A cikk
szerint Oroszország a debreceni merénylet után nyomban mozgósi-
tott, mert abban a feltevésben volt, hogy a magyarországi románok
fegyvert fognak. A romániai haderő egyik tagjától vett fenti érte-
sítés után a Romanul 1914. március 20-án, a szentpétervári Novoje
Vremja nyomán, Ausztria-Magyarország felosztási tervét közölte,
a fentiek alapján tehát világosan kitűnik, hogy itt az orosz hatalom-
nak Románián keresztül a monarchia ellen tervezett támadásról
van szó.
,
2015. április 30., csütörtök
2015. április 29., szerda
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 59
59
A bécsi orosz nagykövet máris az ő személyéhez szabta a jövőt;
azt jelentette róla, hogy barátai a lapokban és a delegációkban Orosz-
ország támadásával tüntetnek. Szentpétervár felől lassanként már csak
Ferenc Ferdinánd alakja volt kivehető, Ferenc Józsefé pedig háttérbe
szorult.
˝A császár halála˝ egyre aggasztóbb módon vetette előre árnyékát,
pedig Ferenc József a gyógyulás útján volt. Halála tehát a két évtized
óta használt jelszóból inkább általános várakozássá alakult ki, amelyre
mindenki felkészült. Az oroszok Galícia felé már nemcsak tekintettek,
hanem valóságban meneteltek is: a Karpatszkaja Rusz vértanúinak ki-
szabadítását keresve indultak Csernovic és Máramarossziget irányába.
Dumaine bécsi francia nagykövet május 18-i jelentése már egye-
sen a császár halálára készült fel és azt mondta, általános aggodalom
uralkodik amiatt, hogy a trónra népszerűtlen utód kerül.
Oroszország szemmel láthatólag felkészült a háborúra és Románia
felé nyújtott kezét.
Spalaikovics szentpétervári szerb követ az orosz hatalomnak Auszt-
ria ellen való, Sebeko bécsi orosz nagykövetnek Oroszország ellen
való készülődéseiről adtak hírt. Sebeko május 19-l jelentésének vétele
után Spalaikovics 26-án Ferenc Ferdinánd trónörökösnek Boszniába
tervezett útját jelentette kormányának. Egyes feltevések szerint ez a
jelentés a trónörökös csehországi birtokáról érkezett Szentpétervárra
és egyes források szerint ezzel függött össze a szarajevói merénylet is.
Spalaikovicsnak az a kijelentése, hogy ˝az orosz kormány Szerbiá-
tól várja a háború előidézését˝, kétségessé teszi ugyan a vonatkozó
okmány hitelességét, de Ferenc Ferdinánd gyilkosai elfogatásuk után
azt vallották, hogy május végén - tehát az állítolagos szentpétervári
híradás után - Szerbiában kezdetét vette a mozgósítás, a merénylők
pedig elindultak Belgrádból Szarajevó felé. A merénylők útjáról és
a boszniai hadgyakorlatra vonatkozó kutatásokat közölték a berlini
Kriegschuldfrage és a Berliner Monatschefte évfolyamai.
Szaszanov idegességét a máramarosi per idején és Bobrinszkij
Vlagyimir gróf miatt, akit a megyar hatóságoktól féltett, pedig azok
menlevelet adtak neki; az előnyomulás előkészítése Bukaresten át
Belgrád felé, amint azt a három konferencia eredményeként a pá-
rizsi Le Temps napilap megállapította, kiegészítették azok a hírek,
amelyek Románia megnyerésére vonatkoztak. Jagow német külü-
gyi államtitkár azt írta Tschirschky bécsi német nagykövetnek,
hogy Beldiman berlini román követ megvallása szerint a aldunai
román nép között orosz ügynökök és az orosz rubel dolgoznak.
A szófiai orosz követ becslése szerint a titkos munka olyan ered-
ményes volt, hogy a Balkán-félszigeten a hegemónia Romániára
szállott át, mely Oroszország megbízottjává tette.
Ennek a hegemóniának a letéteményese a konzervatív Maio-
rescu nyomába lépő liberális Bratianu Ionel volt, akinek kormá-
nyától általában fordulatot vártak. Fordulat alatt általában azt ér-
tették, hogy a hármasszövetség oldaláról, mellyel írásbeli szövet-
ségben állott, a hármas antant oldalára fog állni. Egyesek szerint
Románia már is szövetkezett Szerbiával. Az eredményt Szentpé-
tervárott és Párizsban Blondel bukaresti francia követnek tulaj-
donították, aki Poklewski-Koziell orosz követtel együtt a román
fővárosban a helyzet urává lett. Blondel valóban még 1914. júni-
usban magas szerb és román kitüntetéseket kapott, de magyar
szempontból fontosabb volt az, hogy ő közvetítette Tardieu André
előadását, ki a forrongó bukaresti vulkán figyelmét Erdély felé
irányította. Tardieu előadása pedig azért volt fontos, mert Erdély
felé mutatott és azt Románia Elzász-Lotaringiájának nevezte, me-
lyet meg kell váltania. Hasonlata nem volt találó, mert Elzász-Lo-
taringia 1870 előtt Franciaországhoz tartozott, Erdély ellnben so-
ha sem volt Romániáé. Károly király király szépíteni kívánta a
dolgot és azt mondotta, hogy Tardieu Bukarestben az oroszoknak
kívánt segíteni, azoknak tehát részük kellett hogy legyen az általuk
jól ismert publicista meghívásában.
Jellemző volt különben, hogy a dolgot Czernin gróf osztrák-ma-
gyar követ jelentette kormányának. Czernin gróf akkor Filipescuval
Erdély átengedéséről tárgyalt. Czerninnek tetszett a gondolat; sajnál-
ta, hogy Tisza ellenállásán megtört, de abban reménykedett, hogy
Ferenc Ferdinánd trónra lépése után meg lehet valósítani. Czernin
addigi politikai nyilatkozatai alapján, mint a jelentésben mondja,
Károly király maga is hasonló szellemű javaslatot várt Czernintől.
A bécsi orosz nagykövet máris az ő személyéhez szabta a jövőt;
azt jelentette róla, hogy barátai a lapokban és a delegációkban Orosz-
ország támadásával tüntetnek. Szentpétervár felől lassanként már csak
Ferenc Ferdinánd alakja volt kivehető, Ferenc Józsefé pedig háttérbe
szorult.
˝A császár halála˝ egyre aggasztóbb módon vetette előre árnyékát,
pedig Ferenc József a gyógyulás útján volt. Halála tehát a két évtized
óta használt jelszóból inkább általános várakozássá alakult ki, amelyre
mindenki felkészült. Az oroszok Galícia felé már nemcsak tekintettek,
hanem valóságban meneteltek is: a Karpatszkaja Rusz vértanúinak ki-
szabadítását keresve indultak Csernovic és Máramarossziget irányába.
Dumaine bécsi francia nagykövet május 18-i jelentése már egye-
sen a császár halálára készült fel és azt mondta, általános aggodalom
uralkodik amiatt, hogy a trónra népszerűtlen utód kerül.
Oroszország szemmel láthatólag felkészült a háborúra és Románia
felé nyújtott kezét.
Spalaikovics szentpétervári szerb követ az orosz hatalomnak Auszt-
ria ellen való, Sebeko bécsi orosz nagykövetnek Oroszország ellen
való készülődéseiről adtak hírt. Sebeko május 19-l jelentésének vétele
után Spalaikovics 26-án Ferenc Ferdinánd trónörökösnek Boszniába
tervezett útját jelentette kormányának. Egyes feltevések szerint ez a
jelentés a trónörökös csehországi birtokáról érkezett Szentpétervárra
és egyes források szerint ezzel függött össze a szarajevói merénylet is.
Spalaikovicsnak az a kijelentése, hogy ˝az orosz kormány Szerbiá-
tól várja a háború előidézését˝, kétségessé teszi ugyan a vonatkozó
okmány hitelességét, de Ferenc Ferdinánd gyilkosai elfogatásuk után
azt vallották, hogy május végén - tehát az állítolagos szentpétervári
híradás után - Szerbiában kezdetét vette a mozgósítás, a merénylők
pedig elindultak Belgrádból Szarajevó felé. A merénylők útjáról és
a boszniai hadgyakorlatra vonatkozó kutatásokat közölték a berlini
Kriegschuldfrage és a Berliner Monatschefte évfolyamai.
Szaszanov idegességét a máramarosi per idején és Bobrinszkij
Vlagyimir gróf miatt, akit a megyar hatóságoktól féltett, pedig azok
menlevelet adtak neki; az előnyomulás előkészítése Bukaresten át
Belgrád felé, amint azt a három konferencia eredményeként a pá-
rizsi Le Temps napilap megállapította, kiegészítették azok a hírek,
amelyek Románia megnyerésére vonatkoztak. Jagow német külü-
gyi államtitkár azt írta Tschirschky bécsi német nagykövetnek,
hogy Beldiman berlini román követ megvallása szerint a aldunai
román nép között orosz ügynökök és az orosz rubel dolgoznak.
A szófiai orosz követ becslése szerint a titkos munka olyan ered-
ményes volt, hogy a Balkán-félszigeten a hegemónia Romániára
szállott át, mely Oroszország megbízottjává tette.
Ennek a hegemóniának a letéteményese a konzervatív Maio-
rescu nyomába lépő liberális Bratianu Ionel volt, akinek kormá-
nyától általában fordulatot vártak. Fordulat alatt általában azt ér-
tették, hogy a hármasszövetség oldaláról, mellyel írásbeli szövet-
ségben állott, a hármas antant oldalára fog állni. Egyesek szerint
Románia már is szövetkezett Szerbiával. Az eredményt Szentpé-
tervárott és Párizsban Blondel bukaresti francia követnek tulaj-
donították, aki Poklewski-Koziell orosz követtel együtt a román
fővárosban a helyzet urává lett. Blondel valóban még 1914. júni-
usban magas szerb és román kitüntetéseket kapott, de magyar
szempontból fontosabb volt az, hogy ő közvetítette Tardieu André
előadását, ki a forrongó bukaresti vulkán figyelmét Erdély felé
irányította. Tardieu előadása pedig azért volt fontos, mert Erdély
felé mutatott és azt Románia Elzász-Lotaringiájának nevezte, me-
lyet meg kell váltania. Hasonlata nem volt találó, mert Elzász-Lo-
taringia 1870 előtt Franciaországhoz tartozott, Erdély ellnben so-
ha sem volt Romániáé. Károly király király szépíteni kívánta a
dolgot és azt mondotta, hogy Tardieu Bukarestben az oroszoknak
kívánt segíteni, azoknak tehát részük kellett hogy legyen az általuk
jól ismert publicista meghívásában.
Jellemző volt különben, hogy a dolgot Czernin gróf osztrák-ma-
gyar követ jelentette kormányának. Czernin gróf akkor Filipescuval
Erdély átengedéséről tárgyalt. Czerninnek tetszett a gondolat; sajnál-
ta, hogy Tisza ellenállásán megtört, de abban reménykedett, hogy
Ferenc Ferdinánd trónra lépése után meg lehet valósítani. Czernin
addigi politikai nyilatkozatai alapján, mint a jelentésben mondja,
Károly király maga is hasonló szellemű javaslatot várt Czernintől.
2015. április 27., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 58
58
Ferenc Ferdinánd nagy terveivel szemben tehát egy hasonló nagy
terv körvonalai bontakoztak ki, amelyekben Ausztria-Magyarország
összes népeivel, Szerbiával és Romániával együtt helyet foglalt.
Ennek a tervnek a viharfelhői akkor jelentek meg a látóhatáron,
amikor Ferenc József kétoldali tüdőgyulladást kapott. Az agg ural-
kodó az általános felfogás szerint felgyógyulása esetén sem élhet
sokáig. Maga Károly román király is abban a hitben volt, hogy né-
met nyomással Románia részére tudná biztosítani Erdélyt.
Ez a kívánság adta neki a gondolatot, hogy a felelősséget Tiszára
hárítsa át. Azt sosem mondta, hogy a magyar állam jelentékeny
részének elszakítására törekszik, sem azt, hogy a magyar állam
vonatkozó ellenállását természetesnek ismeri el. Inkább arra gon-
dolt, hogy a minden oldalról fenyegetett Ausztria szívesen áldoz
a máséból azért, hogy Románia ne álljon át az ellenséghez. A Ber-
lin felől jött nyomásról azonban az osztrákok is megállapították,
hogy annak eredetét Károly román királynál kell keresni. A hely-
zet komolyságára való tekintettel II.Vilmos császár maga vállal-
kozott arra, hogy Tiszával megbeszéli a dolgot, nem kételkedvén
abban, hogy a német hatalommal szemben súlytalannak hitt ma-
gyar kormány az erdélyi kérdésben meghajol. A március 23-i bé-
csi találkozásnak azonban az lett az eredménye, hogy a német csá-
szár a magyar miniszterelnöknek adott igazat és Tisza javaslatai-
nak végrehajtására vállalkozott., ami alig történhetett volna más-
ként, minthogy a magyar álláspont addig a császár előtt merőben
ismeretlen volt. Pedig Tisza voltaképpen 15-l emlékiratának lénye-
gét ismertette meg. Azt mondta, hogy Romániát Berlinnek, Bécs,
nek és Budapestnek együtt és nem egymás ellenére és rovására kell
szövetségesként megtartani, Bulgáriát pedig Románia segítségével
Macedóniában kell kárpótolni. Vilmos császár nyomban közölte
Károly román királlyal, hogy a román-magyar kérdésben Tisza mel-
lé állott.
Vilmos császár elhatározása érthető feltűnést keltett azokban a
centralista körökben, amelyek őt Magyarország ellen igyekeztek
felhasználni. Már 27-én a miramarei kastélyban ahol Vilmos csá-
szár Ferenc Ferdinánd főherceget felkereste, kitört a vihar, pedig
ugyanezen a napon jelent meg Ferdinánd román trónörökös neje
Koburg Mária hercegnő, fiával Károly herceggel, Szentpátervárott
is, hol a Romanovok és a bukaresti Hohenzollernek között házas-
ságot kovácsoljon. Ferenc József hanyatló egészsége folytán a fi-
gyelem egyébként is a trónörökös felé terelődött, akinek alakja hir-
telen nagyra nőtt, mert ő maga és mindenki az ő trónralépésének
közeli eshetőségével számolt.
Vele szemben az a Románia, melynek a támogatására épített,
az orosz vezetés alatt álló szerb-görög szövetséghez csatlakozott.
Coanda román tábornok e szövetséghez Törökországot igyekezett
megnyerni. Conrad nyilatkozata szerint Törökországnak a román-
szerb-görög koalícióhoz való csatlakozását kérte, mert Románia
az erdélyi kérdés miatt már nem tud együtt menni Magyarország-
gal.
Miután ez utóbbi nem sikerült, csak az a kombináció maradt meg, hogy a monarchia Bulgáriát a maga oldalára vonja, ennek ellen-
súlyát pedig Romániának a hármasszövetségtől való elszakadása
és Oroszországhoz való csatlakozása adhatja meg.
Miután Conrad maga is arra törekedett, hogy Bulgáriát Szerbia
ellenbiztosítsa, minden kérdés az osztrák-szerb ellentét körül cso-
portosult.
Ebben a viszonylatban pedig az osztrák álláspontot a Ferenc Fer-
dinánd mögött álló centralisták képviselték. Conrad tábornok nem
vette észre, hogy ugyanakkor az oroszok Galícia felé nyujtották ke-
züket. Paléologue szentpétervári francia követ május 3-án bizalma-
san jelentette kormányának, hogy Ferenc József halála esetén - az
orosz kormány egyik tagjának kijelentése szerint - Szohumlinov
hadügyminiszter megmondotta, hogy Galíciát megszállja és az o-
rosz birodalomba kebelezi. Paléologue hozzá tette, hogy amint az
osztrák örökösödési kérdés előtérbe lép, számolni kell azzal, hogy
keleti szövetségese Karpatszkaja Rusz felé nyúl.
Ferenc Ferdinánd alakja még jobban kiemelkedett akkor, ami-
kor az uralkodó helyett április 30-án a delegációkat megnyitotta,
barátai pedig ugyanott Oroszországot támadták.
Ferenc Ferdinánd nagy terveivel szemben tehát egy hasonló nagy
terv körvonalai bontakoztak ki, amelyekben Ausztria-Magyarország
összes népeivel, Szerbiával és Romániával együtt helyet foglalt.
Ennek a tervnek a viharfelhői akkor jelentek meg a látóhatáron,
amikor Ferenc József kétoldali tüdőgyulladást kapott. Az agg ural-
kodó az általános felfogás szerint felgyógyulása esetén sem élhet
sokáig. Maga Károly román király is abban a hitben volt, hogy né-
met nyomással Románia részére tudná biztosítani Erdélyt.
Ez a kívánság adta neki a gondolatot, hogy a felelősséget Tiszára
hárítsa át. Azt sosem mondta, hogy a magyar állam jelentékeny
részének elszakítására törekszik, sem azt, hogy a magyar állam
vonatkozó ellenállását természetesnek ismeri el. Inkább arra gon-
dolt, hogy a minden oldalról fenyegetett Ausztria szívesen áldoz
a máséból azért, hogy Románia ne álljon át az ellenséghez. A Ber-
lin felől jött nyomásról azonban az osztrákok is megállapították,
hogy annak eredetét Károly román királynál kell keresni. A hely-
zet komolyságára való tekintettel II.Vilmos császár maga vállal-
kozott arra, hogy Tiszával megbeszéli a dolgot, nem kételkedvén
abban, hogy a német hatalommal szemben súlytalannak hitt ma-
gyar kormány az erdélyi kérdésben meghajol. A március 23-i bé-
csi találkozásnak azonban az lett az eredménye, hogy a német csá-
szár a magyar miniszterelnöknek adott igazat és Tisza javaslatai-
nak végrehajtására vállalkozott., ami alig történhetett volna más-
ként, minthogy a magyar álláspont addig a császár előtt merőben
ismeretlen volt. Pedig Tisza voltaképpen 15-l emlékiratának lénye-
gét ismertette meg. Azt mondta, hogy Romániát Berlinnek, Bécs,
nek és Budapestnek együtt és nem egymás ellenére és rovására kell
szövetségesként megtartani, Bulgáriát pedig Románia segítségével
Macedóniában kell kárpótolni. Vilmos császár nyomban közölte
Károly román királlyal, hogy a román-magyar kérdésben Tisza mel-
lé állott.
Vilmos császár elhatározása érthető feltűnést keltett azokban a
centralista körökben, amelyek őt Magyarország ellen igyekeztek
felhasználni. Már 27-én a miramarei kastélyban ahol Vilmos csá-
szár Ferenc Ferdinánd főherceget felkereste, kitört a vihar, pedig
ugyanezen a napon jelent meg Ferdinánd román trónörökös neje
Koburg Mária hercegnő, fiával Károly herceggel, Szentpátervárott
is, hol a Romanovok és a bukaresti Hohenzollernek között házas-
ságot kovácsoljon. Ferenc József hanyatló egészsége folytán a fi-
gyelem egyébként is a trónörökös felé terelődött, akinek alakja hir-
telen nagyra nőtt, mert ő maga és mindenki az ő trónralépésének
közeli eshetőségével számolt.
Vele szemben az a Románia, melynek a támogatására épített,
az orosz vezetés alatt álló szerb-görög szövetséghez csatlakozott.
Coanda román tábornok e szövetséghez Törökországot igyekezett
megnyerni. Conrad nyilatkozata szerint Törökországnak a román-
szerb-görög koalícióhoz való csatlakozását kérte, mert Románia
az erdélyi kérdés miatt már nem tud együtt menni Magyarország-
gal.
Miután ez utóbbi nem sikerült, csak az a kombináció maradt meg, hogy a monarchia Bulgáriát a maga oldalára vonja, ennek ellen-
súlyát pedig Romániának a hármasszövetségtől való elszakadása
és Oroszországhoz való csatlakozása adhatja meg.
Miután Conrad maga is arra törekedett, hogy Bulgáriát Szerbia
ellenbiztosítsa, minden kérdés az osztrák-szerb ellentét körül cso-
portosult.
Ebben a viszonylatban pedig az osztrák álláspontot a Ferenc Fer-
dinánd mögött álló centralisták képviselték. Conrad tábornok nem
vette észre, hogy ugyanakkor az oroszok Galícia felé nyujtották ke-
züket. Paléologue szentpétervári francia követ május 3-án bizalma-
san jelentette kormányának, hogy Ferenc József halála esetén - az
orosz kormány egyik tagjának kijelentése szerint - Szohumlinov
hadügyminiszter megmondotta, hogy Galíciát megszállja és az o-
rosz birodalomba kebelezi. Paléologue hozzá tette, hogy amint az
osztrák örökösödési kérdés előtérbe lép, számolni kell azzal, hogy
keleti szövetségese Karpatszkaja Rusz felé nyúl.
Ferenc Ferdinánd alakja még jobban kiemelkedett akkor, ami-
kor az uralkodó helyett április 30-án a delegációkat megnyitotta,
barátai pedig ugyanott Oroszországot támadták.
2015. április 26., vasárnap
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka. 57
57
14. Tisza István javaslatának módosítása, 1914 márciustól-júniusig.
- Tisza emlékiratát az illetékes bécsi katonai és politikai körök akként
alakították át, hogy az elkeseredett Bulgária erőit Románia helyett
Szerbia ellen fogják fordítani. Conrad március 25-én maga is emlék-
irattal fordult az uralkodóhoz és abban Erdély árán Románia bekap-
csolását vagy megtámadását követelte. Ami lényeges ellentétet je-
lentett Tisza kívánságaival, mert egyrészt a magyar államot csonkí-
totta volna meg, másrészt Románia ellen vezetett háborúval a szerb-
orosz szövetség karjaiba szaladt volna. Mindenesetre meg kell álla-
pítanunk, hogy Erdélynek a vezérkar főnökétől Románia részére
történt felkínálása egyrészt a magyar kormánynak, másrészt Erdély
lakosságának tudta nélkül.
Berthold grófot szemrehányással illették azért, hogy Bulgária
megnyerésével a szerb-román szövetséget erősíti meg. Romániát
pedig az oroszok oldalára kergeti és ma már világosan látható az,
hogy Bulgáriának Románia helyett Szerbia irányában való elfor-
dítása még nagyobb erőkifejtésre bírta a monarchia ellenségeit.
Már áprilisban felmerült Szentpétervárott az a gondolat, hogy Ma-
gyarország népeinek - a magyaroknak és a nemzetiségeknek - kép-
viselőit az orosz fővárosba hívják meg, hogy ott Szaszonov elnök-
lete alatt állapítsák meg a magyar állam statútumait. Erről jelen-
tett Bécsnek Sebeko nagykövet 1914. április 3-án. Kapóra jött eb-
ben a tekintetben Károlyi Mihály grófnak az az elhatározása, hogy
elvbarátaival Szentpétervárra látogat.
A terv Bécsben óriási feltűnést keltett és az orosz nagykövet sietett
annak hatását Szaszonov tudomására hozni. Sebeko a tervet mégis
kellő értékére szállította le azzal, hogy miután arra magyar részről
kelló politikai alap nincsen, Bécsben viszont erős ellenszenvet vál-
tott ki, végül pedig, mert Károlyi gróf ezzel valószínűleg csak Tisza
ellen kívánt fegyvert kovácsolni, a látogatásnak annyi személyi jel-
lege van, hogy az aligha fog megtörténni. Jelentette Sebeko nagy-
követ 1914. április 9-én. Még lesújtóbb volt Dscos belgrádi francia
követ véleménye. Nem volt jó véleménye Károlyiról. A kérdés fon-
tosságát még inkább megvilágítani látszik az, amint a szentpétervári
látogatásnak híre április 6-án a bécsi lapokban megjelent, a cseh párt-
vezérek is Szentpétervárra készültek. Ebből az következtethető, hogy
a csehek a magyarok szentpétervári előretörésére féltékenyek lettek
és hogy ottani kedvező helyzetük miatt aggódtak. Hogy aggodalmuk
meddig ment, azt mutatta Sulkowski Grigorjevics Vlagyimir prágai
orosz konzul április 23-i jelentése, amelyben a Szentpétervárott meg-
tartandó szláv kongresszusra 24 cseh delegátus érkezését jelentette be.
Hogy a magyar függetlenségi párt itt egy kiterjedt cseh szervezkedés-
nek vágott eléje, az Sulkowski egyéb jelentései mutatták, amelyekből
a monarchiának szláv hatalommá való átalakítására irányuló cseh
törekvés derül ki.
Egy pillanatra meg kell állnunk a függetlenségi pártnak ennél az
akciójánál, mert egyrészt sok félremagyarázásra nyújtott alkalmat,
másrészt magában véve is magyarázatot igényel. Miután a párt per-
szonális uniót akart Ausztria és Magyarország között,ennélfogva
nem volt antidinasztikus, amint azt hitték az idegenek, akik a mo-
narchia pusztulását szívesen látták volna. Ferenc Józsefről általában
azt hitték, hogy életét rövidesen befejezi és ez a körülmény adta meg
a jelentőségét annak, hogy az ellenzék vezére, Károlyi Mihály gróf,
a miniszterelnökkel szemben a kettős monarchiával szemben álló
Szentpétervárhoz fordult. A belgrádi francia követ már azt jelentette
kormányának, hogy Károlyi Mihály a Novoje Vremjában kijelentette,
miszerint Szerbia balkáni győzelmei véget vetnek annak a lehetőség-
nek, hogy Magyarország határait dél felé kiterjesszék. Ezidáig sem-
milyen forrás nem került elő és nem áll rendelkezésre arra vonatkozó-
lag, hogy Magyarország határait dél felé kívánta volna kiterjeszteni,
ami egyébként háború nélkül nem történhetett volna meg. Károlyi
kijelentése merőben érthetetlen volt. Fel kell tételeznünk, hogy ameny-
nyiben tényleg mondta volna, nem volt tudatában szavai jelentősé-
gének, ha meg tisztában volt vele, ezzel súlyos felelősség hárul rá,
amennyiben nem mondta, úgy másoknak esett áldozatául. Nyilatko-
zatának hatását nyomban észre lehetett venni a Balkán-félszigeten.
Sándor szerb régen herceg, Pasics Miklós miniszterelnök és Harwig
belgrádi orosz követ egymás után elismerőleg nyilatkoztak a magyar-
ságról, mely balkáni terjeszkedés helyett - ami tőle távol állott, - kész
volt meg maradni a Dráva mögött.
14. Tisza István javaslatának módosítása, 1914 márciustól-júniusig.
- Tisza emlékiratát az illetékes bécsi katonai és politikai körök akként
alakították át, hogy az elkeseredett Bulgária erőit Románia helyett
Szerbia ellen fogják fordítani. Conrad március 25-én maga is emlék-
irattal fordult az uralkodóhoz és abban Erdély árán Románia bekap-
csolását vagy megtámadását követelte. Ami lényeges ellentétet je-
lentett Tisza kívánságaival, mert egyrészt a magyar államot csonkí-
totta volna meg, másrészt Románia ellen vezetett háborúval a szerb-
orosz szövetség karjaiba szaladt volna. Mindenesetre meg kell álla-
pítanunk, hogy Erdélynek a vezérkar főnökétől Románia részére
történt felkínálása egyrészt a magyar kormánynak, másrészt Erdély
lakosságának tudta nélkül.
Berthold grófot szemrehányással illették azért, hogy Bulgária
megnyerésével a szerb-román szövetséget erősíti meg. Romániát
pedig az oroszok oldalára kergeti és ma már világosan látható az,
hogy Bulgáriának Románia helyett Szerbia irányában való elfor-
dítása még nagyobb erőkifejtésre bírta a monarchia ellenségeit.
Már áprilisban felmerült Szentpétervárott az a gondolat, hogy Ma-
gyarország népeinek - a magyaroknak és a nemzetiségeknek - kép-
viselőit az orosz fővárosba hívják meg, hogy ott Szaszonov elnök-
lete alatt állapítsák meg a magyar állam statútumait. Erről jelen-
tett Bécsnek Sebeko nagykövet 1914. április 3-án. Kapóra jött eb-
ben a tekintetben Károlyi Mihály grófnak az az elhatározása, hogy
elvbarátaival Szentpétervárra látogat.
A terv Bécsben óriási feltűnést keltett és az orosz nagykövet sietett
annak hatását Szaszonov tudomására hozni. Sebeko a tervet mégis
kellő értékére szállította le azzal, hogy miután arra magyar részről
kelló politikai alap nincsen, Bécsben viszont erős ellenszenvet vál-
tott ki, végül pedig, mert Károlyi gróf ezzel valószínűleg csak Tisza
ellen kívánt fegyvert kovácsolni, a látogatásnak annyi személyi jel-
lege van, hogy az aligha fog megtörténni. Jelentette Sebeko nagy-
követ 1914. április 9-én. Még lesújtóbb volt Dscos belgrádi francia
követ véleménye. Nem volt jó véleménye Károlyiról. A kérdés fon-
tosságát még inkább megvilágítani látszik az, amint a szentpétervári
látogatásnak híre április 6-án a bécsi lapokban megjelent, a cseh párt-
vezérek is Szentpétervárra készültek. Ebből az következtethető, hogy
a csehek a magyarok szentpétervári előretörésére féltékenyek lettek
és hogy ottani kedvező helyzetük miatt aggódtak. Hogy aggodalmuk
meddig ment, azt mutatta Sulkowski Grigorjevics Vlagyimir prágai
orosz konzul április 23-i jelentése, amelyben a Szentpétervárott meg-
tartandó szláv kongresszusra 24 cseh delegátus érkezését jelentette be.
Hogy a magyar függetlenségi párt itt egy kiterjedt cseh szervezkedés-
nek vágott eléje, az Sulkowski egyéb jelentései mutatták, amelyekből
a monarchiának szláv hatalommá való átalakítására irányuló cseh
törekvés derül ki.
Egy pillanatra meg kell állnunk a függetlenségi pártnak ennél az
akciójánál, mert egyrészt sok félremagyarázásra nyújtott alkalmat,
másrészt magában véve is magyarázatot igényel. Miután a párt per-
szonális uniót akart Ausztria és Magyarország között,ennélfogva
nem volt antidinasztikus, amint azt hitték az idegenek, akik a mo-
narchia pusztulását szívesen látták volna. Ferenc Józsefről általában
azt hitték, hogy életét rövidesen befejezi és ez a körülmény adta meg
a jelentőségét annak, hogy az ellenzék vezére, Károlyi Mihály gróf,
a miniszterelnökkel szemben a kettős monarchiával szemben álló
Szentpétervárhoz fordult. A belgrádi francia követ már azt jelentette
kormányának, hogy Károlyi Mihály a Novoje Vremjában kijelentette,
miszerint Szerbia balkáni győzelmei véget vetnek annak a lehetőség-
nek, hogy Magyarország határait dél felé kiterjesszék. Ezidáig sem-
milyen forrás nem került elő és nem áll rendelkezésre arra vonatkozó-
lag, hogy Magyarország határait dél felé kívánta volna kiterjeszteni,
ami egyébként háború nélkül nem történhetett volna meg. Károlyi
kijelentése merőben érthetetlen volt. Fel kell tételeznünk, hogy ameny-
nyiben tényleg mondta volna, nem volt tudatában szavai jelentősé-
gének, ha meg tisztában volt vele, ezzel súlyos felelősség hárul rá,
amennyiben nem mondta, úgy másoknak esett áldozatául. Nyilatko-
zatának hatását nyomban észre lehetett venni a Balkán-félszigeten.
Sándor szerb régen herceg, Pasics Miklós miniszterelnök és Harwig
belgrádi orosz követ egymás után elismerőleg nyilatkoztak a magyar-
ságról, mely balkáni terjeszkedés helyett - ami tőle távol állott, - kész
volt meg maradni a Dráva mögött.
2015. április 22., szerda
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 56
56
A Novoje Vremja március 19-i és 20-i közleményei azonban
vihart arattak a Balkán-félszigeten. Descos belgrádi francia követ
március 23-án már azoknak és az Ausztria-Magyarország felosztá-
sába vetett reménykedésnek tulajdonította azt, hogy a hangulat a
kettős monarchia ellen fordult és hogy a figyelem Szerbia részéről
Bosznia és Hercegovian megszerzése felé terelődött. Paléologue
szentpétervári francia nagykövet március 24-i jelentése szerint nagy
örömet okozott az orosz udvarban az a hír, hogy Vilmos német csá-
szár sem idegenkedik Ausztria-Magyarország felosztásától és hogy
a kettős monarchia területéből Oroszország is részesedni fogna.
Semmi különös nem volt tehát ezek után abban, hogy a baljóslatú
hírek bukaresti szűrőn keresztül Magyarországba is eljutottak és a
román lakosság körében egyre növekvő nyugtalanságot keltettek.
Az orosz kormány a Novoje Vremja izgató cikkeit csak március 25-én
cáfolta meg. Április 6-án Paléologue azt jelentette kormányának,
hogy Szaszonov Romániától szabad kezet követelt, ami egyértelmű
volt Románia részéről a központi hatalmakkal fennálló szövetségé-
nek felbontásával. Diamandi követ azt válaszolta rá, hogy Románia
közvéleménye háború esetén minden együttműködést elutasít ma-
gától a központi hatalmakkal, - amire magát szerződésben kötelezte.
Április közepén Ferenc József egészségi állapota megjavult és erre
a különböző találgatások elmaradtak. Mindez a Documents Dip-
lomatiques Francais , 187-1914. III. 10. Párizs, 1936. 10-11.l jelent
meg.
13.A védekezés. Tisza István gróf akciója, 1914. márciustól
júniusig. - A monarchia e támadásokkal szemben védekezésre szo-
rult.
A centristák figyelmét ekkor kötötte le Filipescu román kép-
viselő azzal, hogy miután román körökben az Oroszországhoz
való csatlakozást követelte, Czernin grófnak a monarchiához való
csatlakozás iránt tett javaslatot. Itt tehát még élesebben kerültek
egymással szembe Ferenc Ferdinánd és Oroszország.
Tisza István gróf magyar miniszterelnök 1914. március 15-én
az uralkodóhoz benyujtott terjedelmes emlékiratában Bulgáriának
a monarchia szövetségébe való bevonását javasolta. Emiatt azzal
vádolták meg, hogy a bukaresti békeszerződés revízióját követelve
Bulgáriát háborúra izgatta, ami már azért sem felel meg a valóság-
nak, mert erről az emlékirat semmit sem tud.
Tisza felfogása szerint Bulgária maga volt az oka tragédiájának
és ezzel az a vád is összeomlik, amelyet az 1913. június 19-i be-
széd alapján kovácsoltak Tisza ellen. Tisza felfogása szerint - aki
sem Szerbia és Montenegró egyesítést, sem Szerbia kijáratát a ten-
gerhez nem ellenezte - az elkeseredett Bulgária Oroszország karja-
iba fogja vetni magát, aminthogy az orosz kormány valóban min-
dent megtett, hogy Szerbiát és Bulgáriát Istip és Kocsána árán ki-
békítse.
A magyar felfogás mindkét követelésben a szerbség fejlődésének természetes következményét látta és nem tudta belátni, miért nem egyesülhet egymással a két szerb állam - ugyan ez volt a felfogás az Ansluss esetében - és miért nem kaphat kikötőt a szerb király- ság az Adria mellett. Bécsben más felfogás uralkodott és a kérdés annyira elmérgesedett, hogy majdnem háborúra került a dolog Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Sir Laph Paget belgrá- di brit követ 1912. november 11-i jelentése világosan mutatta, mi- lyen hatást váltott ki Berchtold gróf elutasító válasza, melyet Ugron
István osztrák-magyar követ Budapestről hozott magával. A
Foreign Office helyettes államtitkára, Sir Arthur Nicholson a-
zonban azt a megjegyzést fűzte a jelentéshez, hogy a kikötő és
a hozzávezető szerb földsáv tulajdonképpen a dalmát-horvát-
bánáti területeknek Szerbiától tervezett megszerzését jelentené.
Pasics azonban, akit egyébként a belgrádi francia követ,
Hartwiggal egynek mondott, a két vidék átengedéséről hallani sem
akart. Tisza szerint Bulgáriának Oroszországhoz való csatlakozása
maga után vonná az orosz támadást, amely már így is felismerhető
abban a törekvésben, hogy Romániát a monarchia ellen fordítsák.
Véleménye szerint Szerbiát és Görögországot rá kellene bírni
Bulgária kielégítésére, a kielégített Bulgáriát pedig Románia ellen-
őrzése alá kellene helyezni. Tisza szerint a monarchiát felelősség
terheli azért, mert román szövetségesének semmit sem adott és 1913-
ban is Oroszországgal fizettette meg azt, amit neki kellett volna
megfizetnie. Miután azonban Románia állandóan bolgár veszede-
lemtől tart, Románia erői le volnának köthetők Bulgária erőivel,
utóbbinak erői pedig Románia erőivel. Ebben az esetben az orosz
támadás egy a monarchiától alátámasztott román-bolgár védőgáttal
találná szembe magát.
A Novoje Vremja március 19-i és 20-i közleményei azonban
vihart arattak a Balkán-félszigeten. Descos belgrádi francia követ
március 23-án már azoknak és az Ausztria-Magyarország felosztá-
sába vetett reménykedésnek tulajdonította azt, hogy a hangulat a
kettős monarchia ellen fordult és hogy a figyelem Szerbia részéről
Bosznia és Hercegovian megszerzése felé terelődött. Paléologue
szentpétervári francia nagykövet március 24-i jelentése szerint nagy
örömet okozott az orosz udvarban az a hír, hogy Vilmos német csá-
szár sem idegenkedik Ausztria-Magyarország felosztásától és hogy
a kettős monarchia területéből Oroszország is részesedni fogna.
Semmi különös nem volt tehát ezek után abban, hogy a baljóslatú
hírek bukaresti szűrőn keresztül Magyarországba is eljutottak és a
román lakosság körében egyre növekvő nyugtalanságot keltettek.
Az orosz kormány a Novoje Vremja izgató cikkeit csak március 25-én
cáfolta meg. Április 6-án Paléologue azt jelentette kormányának,
hogy Szaszonov Romániától szabad kezet követelt, ami egyértelmű
volt Románia részéről a központi hatalmakkal fennálló szövetségé-
nek felbontásával. Diamandi követ azt válaszolta rá, hogy Románia
közvéleménye háború esetén minden együttműködést elutasít ma-
gától a központi hatalmakkal, - amire magát szerződésben kötelezte.
Április közepén Ferenc József egészségi állapota megjavult és erre
a különböző találgatások elmaradtak. Mindez a Documents Dip-
lomatiques Francais , 187-1914. III. 10. Párizs, 1936. 10-11.l jelent
meg.
13.A védekezés. Tisza István gróf akciója, 1914. márciustól
júniusig. - A monarchia e támadásokkal szemben védekezésre szo-
rult.
A centristák figyelmét ekkor kötötte le Filipescu román kép-
viselő azzal, hogy miután román körökben az Oroszországhoz
való csatlakozást követelte, Czernin grófnak a monarchiához való
csatlakozás iránt tett javaslatot. Itt tehát még élesebben kerültek
egymással szembe Ferenc Ferdinánd és Oroszország.
Tisza István gróf magyar miniszterelnök 1914. március 15-én
az uralkodóhoz benyujtott terjedelmes emlékiratában Bulgáriának
a monarchia szövetségébe való bevonását javasolta. Emiatt azzal
vádolták meg, hogy a bukaresti békeszerződés revízióját követelve
Bulgáriát háborúra izgatta, ami már azért sem felel meg a valóság-
nak, mert erről az emlékirat semmit sem tud.
Tisza felfogása szerint Bulgária maga volt az oka tragédiájának
és ezzel az a vád is összeomlik, amelyet az 1913. június 19-i be-
széd alapján kovácsoltak Tisza ellen. Tisza felfogása szerint - aki
sem Szerbia és Montenegró egyesítést, sem Szerbia kijáratát a ten-
gerhez nem ellenezte - az elkeseredett Bulgária Oroszország karja-
iba fogja vetni magát, aminthogy az orosz kormány valóban min-
dent megtett, hogy Szerbiát és Bulgáriát Istip és Kocsána árán ki-
békítse.
A magyar felfogás mindkét követelésben a szerbség fejlődésének természetes következményét látta és nem tudta belátni, miért nem egyesülhet egymással a két szerb állam - ugyan ez volt a felfogás az Ansluss esetében - és miért nem kaphat kikötőt a szerb király- ság az Adria mellett. Bécsben más felfogás uralkodott és a kérdés annyira elmérgesedett, hogy majdnem háborúra került a dolog Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Sir Laph Paget belgrá- di brit követ 1912. november 11-i jelentése világosan mutatta, mi- lyen hatást váltott ki Berchtold gróf elutasító válasza, melyet Ugron
István osztrák-magyar követ Budapestről hozott magával. A
Foreign Office helyettes államtitkára, Sir Arthur Nicholson a-
zonban azt a megjegyzést fűzte a jelentéshez, hogy a kikötő és
a hozzávezető szerb földsáv tulajdonképpen a dalmát-horvát-
bánáti területeknek Szerbiától tervezett megszerzését jelentené.
Pasics azonban, akit egyébként a belgrádi francia követ,
Hartwiggal egynek mondott, a két vidék átengedéséről hallani sem
akart. Tisza szerint Bulgáriának Oroszországhoz való csatlakozása
maga után vonná az orosz támadást, amely már így is felismerhető
abban a törekvésben, hogy Romániát a monarchia ellen fordítsák.
Véleménye szerint Szerbiát és Görögországot rá kellene bírni
Bulgária kielégítésére, a kielégített Bulgáriát pedig Románia ellen-
őrzése alá kellene helyezni. Tisza szerint a monarchiát felelősség
terheli azért, mert román szövetségesének semmit sem adott és 1913-
ban is Oroszországgal fizettette meg azt, amit neki kellett volna
megfizetnie. Miután azonban Románia állandóan bolgár veszede-
lemtől tart, Románia erői le volnának köthetők Bulgária erőivel,
utóbbinak erői pedig Románia erőivel. Ebben az esetben az orosz
támadás egy a monarchiától alátámasztott román-bolgár védőgáttal
találná szembe magát.
2015. április 21., kedd
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 55
55
E rendelkezésnek már akkor messzeható következménye volt, mert
az aradi Romanul március 12-én az orosz háborúról kapott híradást
Bukarestből, 17-én arról, hogy az orosz csapatok már a román határon
gyülekeznek, 20-án pedig a monarchia felosztásának bukaresti terveze-
tét közölte feltűnő betűkkel: ˝Impartirea Austria-Ungariei˝. Ezek után
alig lehetne kétségbe vonni azt, hogy Magyarországon sajtószabaság
volt, ha egy kisebbségi laptámadó népek propagandáját közvetíthette,
aminthogy alig hihetné valaki, hogy Romániának egy idegen főváros-
ban támadó céllal kidolgozott felosztási tervét egy kisebbségi hírlap
Romániában büntetlenül közölhetné. Pedig az izgalmat még fokozták
azok a március 27-én, 28-án és 29-én leadott bukaresti híradások,
hogy Románia ˝mozgósított˝. Ebben alig lehet kételkednünk, ha ezt
a románok felszabadítandó véreikkel közölték. Hogy Bulgária felől
megnyugtassák őket - ami Erdélyben sohasem képezett aggodalmat,
csak Bukarestben, a Romanul március 31-én közölte, miszerint Coanda
román tábornok Bukarestből Konstantinápolyba indult, hogy Bulgá-
ria hátában Törökország katonai szövetségét biztosítsa. Április 7-én
a román nemzeti párt hivatalos lapja kövér betűkkel jelentette:
˝Nagy események előestéjén; katonai mozgósítás; Románia lábhoz
tett fegyverekkel néz eléje a fejleményeknek; osztrák-orosz háború
fenyeget; beszélgetés egy román politikussal; Románia egymillió
emberrel vonul a háborúba˝. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy nem
Oroszország ellen. A bukaresti napilapok egyébként március 26-án
egyértelműen közölték a mozgósítást; a budapesti Az Est napilap
közlése szerint Durnovo volt orosz belügyminiszter Romániát Er-
dély meghódítására szólította fel. Abban az esetben - mondotta
Bobrinszkij gróf Az Est tudósítójának, - ha a magyarok a németek-
tól elszakadnának, Oroszország ugyanazzal a rokonszenvvel fog
irántok viseltetni, mint a balkáni államok iránt. Pont azok beszéltek
akik aláásni igyekeztek a monarchiát és benne Magyarországot.
Olajat öntött a tűzre az a felolvasás, amelyet 1914. márciusban
André Tardieu, a Temps külpolitikai szerkesztője tartott, amelyben
Erdélyt Románi Elzász-Lotaringiájának nevezte. Ebben természe-
tesen az is benne volt, hogy amint Franciaország Elzász-Lotaringia
visszaszerzésére törekszik, úgy számíthat Románia is arra, hogy
Franciaország Erdély visszaszerzésében (sic!) támogatni fogja.
Tardieu hasonlata nem volt jó, mert Erdély a történelem folyamán
sohasem tartozott Romániához, visszacsatolásról nem lehetett szó.
Amiről szó lehetett, azt Károly román király azzal mondotta mag,
hogy Tardieu Bukarestben az oroszoknak kívánt szolgálatot tenni.
Ezt alig lehet másként érteni, minthogy Tardieu, akinek az oroszok-
kal már addig is jó kapcsolatai voltak, Bukarestben a monarchia
felosztására irányuló orosz terveknek csinált propagandát. A be-
széd háttere az orosz-román-szerb mozgósítás volt, Mária herceg-
nőnek, Ferdinánd trónörökös nejének, Szentpétervárra való látoga-
tása és az orosz támogatást élvező Liga Culturale magyarellenes
nagygyűlése. A Liga Curturale magyarellenes tüntetései a debre-
ceni bombamerénylettel egyidejűleg 1914. február 20-án és 29-én
zajlottak. Tardieu sokkal később, 1938-ban azt írta, hogy az orosz
háborút előre látva, figyelmeztette Károly királyt, hogy az általa
előrelátott háborúban az Ausztria-Magyarországra támaszkodó
Németország vereséget fog szenvedni.
Miután a debreceni merénylettől várt román felkelés elmaradt,
a hibát abban keresték, hogy a magyarországi románok a magyar
elnyomás kegyetlensége folytán nem tudtak fegyvert fogni.;
annak ellenszerét pedig, az arisztokratikus kormányai alól elsősor-
ban a magyar népet kell felszabadítani. Ezért állapította meg Mil-
jukov Pál orosz pártvezér április közepén azt, hogy Magyarorszá-
gon a magyar is elnyomott nemzet. ( Az Est 1914.április 11.)
Pont az beszél, akinek az országában az orosz nép állati sorba élt.
A nemzetiségeikkel és a zsidóikkal a legkutyábbúl bántak.
Ha végig tekintünk az elmondottakon és ha figyelembe vesz-
szük azt, hogy a magyarországi románok azért nem keltek fel,
mert arra semmi okok nem volt, még a felkelés gondolatával sem
foglalkoztak, akkor a felelősség szempontjából, éles megvilágítást
nyerünk azokból az önvallomásokból, amelyeket egyes diplomá-
ciai jelentések tartalmaznak. Így Blondel bukaresti francia követ
március 18-án azt jelentette kormányának, hogy minden igyekeze-
tét Romániának ˝nemzeti aspirációi˝ felé való terelésére fordította,
ez pedig más szóval Erdély megszerzését jelentette. Még különösebb
volt Doulcet szentpétervári francia ügyvivő jelentése a Novoje Vremja
napilap március 19-i cikkéről, melyben Witte gróf Ausztria-Magyaror-
szág felosztását javasolta és hozzátette, hogy azt Izvolszkij politikája
gátolta meg.
E rendelkezésnek már akkor messzeható következménye volt, mert
az aradi Romanul március 12-én az orosz háborúról kapott híradást
Bukarestből, 17-én arról, hogy az orosz csapatok már a román határon
gyülekeznek, 20-án pedig a monarchia felosztásának bukaresti terveze-
tét közölte feltűnő betűkkel: ˝Impartirea Austria-Ungariei˝. Ezek után
alig lehetne kétségbe vonni azt, hogy Magyarországon sajtószabaság
volt, ha egy kisebbségi laptámadó népek propagandáját közvetíthette,
aminthogy alig hihetné valaki, hogy Romániának egy idegen főváros-
ban támadó céllal kidolgozott felosztási tervét egy kisebbségi hírlap
Romániában büntetlenül közölhetné. Pedig az izgalmat még fokozták
azok a március 27-én, 28-án és 29-én leadott bukaresti híradások,
hogy Románia ˝mozgósított˝. Ebben alig lehet kételkednünk, ha ezt
a románok felszabadítandó véreikkel közölték. Hogy Bulgária felől
megnyugtassák őket - ami Erdélyben sohasem képezett aggodalmat,
csak Bukarestben, a Romanul március 31-én közölte, miszerint Coanda
román tábornok Bukarestből Konstantinápolyba indult, hogy Bulgá-
ria hátában Törökország katonai szövetségét biztosítsa. Április 7-én
a román nemzeti párt hivatalos lapja kövér betűkkel jelentette:
˝Nagy események előestéjén; katonai mozgósítás; Románia lábhoz
tett fegyverekkel néz eléje a fejleményeknek; osztrák-orosz háború
fenyeget; beszélgetés egy román politikussal; Románia egymillió
emberrel vonul a háborúba˝. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy nem
Oroszország ellen. A bukaresti napilapok egyébként március 26-án
egyértelműen közölték a mozgósítást; a budapesti Az Est napilap
közlése szerint Durnovo volt orosz belügyminiszter Romániát Er-
dély meghódítására szólította fel. Abban az esetben - mondotta
Bobrinszkij gróf Az Est tudósítójának, - ha a magyarok a németek-
tól elszakadnának, Oroszország ugyanazzal a rokonszenvvel fog
irántok viseltetni, mint a balkáni államok iránt. Pont azok beszéltek
akik aláásni igyekeztek a monarchiát és benne Magyarországot.
Olajat öntött a tűzre az a felolvasás, amelyet 1914. márciusban
André Tardieu, a Temps külpolitikai szerkesztője tartott, amelyben
Erdélyt Románi Elzász-Lotaringiájának nevezte. Ebben természe-
tesen az is benne volt, hogy amint Franciaország Elzász-Lotaringia
visszaszerzésére törekszik, úgy számíthat Románia is arra, hogy
Franciaország Erdély visszaszerzésében (sic!) támogatni fogja.
Tardieu hasonlata nem volt jó, mert Erdély a történelem folyamán
sohasem tartozott Romániához, visszacsatolásról nem lehetett szó.
Amiről szó lehetett, azt Károly román király azzal mondotta mag,
hogy Tardieu Bukarestben az oroszoknak kívánt szolgálatot tenni.
Ezt alig lehet másként érteni, minthogy Tardieu, akinek az oroszok-
kal már addig is jó kapcsolatai voltak, Bukarestben a monarchia
felosztására irányuló orosz terveknek csinált propagandát. A be-
széd háttere az orosz-román-szerb mozgósítás volt, Mária herceg-
nőnek, Ferdinánd trónörökös nejének, Szentpétervárra való látoga-
tása és az orosz támogatást élvező Liga Culturale magyarellenes
nagygyűlése. A Liga Curturale magyarellenes tüntetései a debre-
ceni bombamerénylettel egyidejűleg 1914. február 20-án és 29-én
zajlottak. Tardieu sokkal később, 1938-ban azt írta, hogy az orosz
háborút előre látva, figyelmeztette Károly királyt, hogy az általa
előrelátott háborúban az Ausztria-Magyarországra támaszkodó
Németország vereséget fog szenvedni.
Miután a debreceni merénylettől várt román felkelés elmaradt,
a hibát abban keresték, hogy a magyarországi románok a magyar
elnyomás kegyetlensége folytán nem tudtak fegyvert fogni.;
annak ellenszerét pedig, az arisztokratikus kormányai alól elsősor-
ban a magyar népet kell felszabadítani. Ezért állapította meg Mil-
jukov Pál orosz pártvezér április közepén azt, hogy Magyarorszá-
gon a magyar is elnyomott nemzet. ( Az Est 1914.április 11.)
Pont az beszél, akinek az országában az orosz nép állati sorba élt.
A nemzetiségeikkel és a zsidóikkal a legkutyábbúl bántak.
Ha végig tekintünk az elmondottakon és ha figyelembe vesz-
szük azt, hogy a magyarországi románok azért nem keltek fel,
mert arra semmi okok nem volt, még a felkelés gondolatával sem
foglalkoztak, akkor a felelősség szempontjából, éles megvilágítást
nyerünk azokból az önvallomásokból, amelyeket egyes diplomá-
ciai jelentések tartalmaznak. Így Blondel bukaresti francia követ
március 18-án azt jelentette kormányának, hogy minden igyekeze-
tét Romániának ˝nemzeti aspirációi˝ felé való terelésére fordította,
ez pedig más szóval Erdély megszerzését jelentette. Még különösebb
volt Doulcet szentpétervári francia ügyvivő jelentése a Novoje Vremja
napilap március 19-i cikkéről, melyben Witte gróf Ausztria-Magyaror-
szág felosztását javasolta és hozzátette, hogy azt Izvolszkij politikája
gátolta meg.
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 54
54
A bukaresti orosz ügyvivő szerint mindennek a magyar-román
tárgyalások megszakítása volt az oka, amiért a felelősség a magya-
rokra hárult, mert azok ˝az erdélyi románoknak igen szerény és a leg-
alázatosabb formában előterjesztett követeléseit˝ nem teljesítették.
Hogy a márciusi katonai készülődések mögött, amelyeket a debre-
ceni merénylet csak bevezetni látszott és amelyeket a látszat szerint
a magyarorzsági románok állítólagos elnyomása, ártatlan rutének
bebörtönzése, tehát mindenképpen a magyar kormány felelőssége
indokolt meg, tervszerű és jól átgondolt támadás gondolata rejtőzött,
azt a szentpétervári Szvjet hírlap és Witte gróf nyilatkozatain kívül
az a várakozás mutatta, hogy Magyarországon, ahol akkor általános
nyugalom volt, valami forradalom fog kitörni. A Szvjet a debreceni
merénylet után a monarchia szétrobbantását jelentette be. A Buda-
pesten megjelent Pester Lloyd 1914.március 9-i számában írt.a fent
nevezett cikkről. Valami félreértésnek kellett lappangania e lázas
készülődés mögött, amely feltűnővé vált a miatt, mert a jelzett moz-
gósított csapatokat nagy események színterére látszottak szállítani,
a színtéren viszont abszolút nyugalom volt. Azt lehet mondani, hogy
az orosz kormány félrevezetéséről van szó, erre vonatkozólag azon-
ban a bizonyítékok hiányoznak. Legalábbis nem került elő ilyen.
Feltűnő volt az, hogy a Liberté párizsi hírlap március 4-én o-
rosz mozgósításról, Novakovics szerb pártvezér a Pravda belgrádi
hírlapban 11-én Bukarestből az orosz háború kitöréséről kaptak
értesítést, 17-én arról, hogy a román határok mentén, orosz csapa-
tok helyezkednek el. A bukaresti sajtó szerint Magyarországban ro-
mán felkelés van kitörőben, aminek azonban semmi jele nem mutat-
kozott. A jelentés szintén a Pester Lloyd-ban látott napvilágot ápri-
lis 2.án. Annál több ügyirat beszél arról a lázas tevékenységről, a-
melyet a bukaresti Liga Culturale kifejtett- Czernin gróf több jelen-
tése erről - amelynek az orosz követséggel szorosabb kapcsolatai
voltak. A bukaresti Nemzeti Színházban az Erdélyből Romániába
menekült Goga Octavian Domnul Notar című izgató darabját adták,
Gogát viszont Marghiloman az orosz propagandával kapcsolatban
mutatta be. Románia ˝hemzsegett az orosz ügynököktől és kémektól˝.
Az orosz pénzen elért siker természetesen az oroszokra is báto-
rítólag hatott vissza. Így a kormányhoz közelálló Novoje Vremja
mr akként állította fel a kérdést, hogy Romániának az osztrák és
oroszhaderők között kell választania.
Poklewski-Koziell pedig örömmel jelentette, hogy Románia szövet-
ségi szerződés ellenére sem vonul majd Oroszország ellen. Bratianu
becslése szerint az orosz követ legalább egymillió rubellel rendel-
kezik a közvélemény megdolgozására. Marghiloman azonban meg-
jegyezte, hogy Bratianu veszedelmes tűzzel játszik. Aminthogy ekkor
már vonakodott sajnálkozását kifejezni a monarchia ellen folyt tün-
tetések fölött. Ez Rivet Charles francia publicista Szerbia és Románia
szövetségének tudta be és a párizsi Temps hasábjain azt írta, hogy
Szerbia és Románia együtt készülnek a monarchia délszláv és román
területek elszakítására. Ebben az esetben tehát igazolva látszanék az
a hír, hogy Szerbia és Románia között 1913 nyarán vagy végén szö-
vetségi szerződés jött létre, a szentpétervári, bukaresti és belgrádi
megbeszélések pedig az orosz védnökség alatt létrejött megállapo-
dások végrehajtására vonatkoztak.
Szerbiának és Romániának Oroszországtól való alátámasztása
voltaképpen egy ortodox szövetséget mutatott, amely nem is állhat
fenn másként, mint az orosz cár felsőbbsége alatt, kinek szeme ekkor
már Bizáncra volt függesztve és ki Bulgáriát is azért taszította el
magától, mert az véráldozatai eredményeként Bizánc felé nyújtotta
a kezét. A román Iliescu tehát igen helyesen írta meg a Richpost bé-
csi napilap hasábjain, hogy az ortodox Oroszország teljes joggal gya-
korol hegemóniát az ortodox Románia és Szerbia fölött. Szaszonov
bizalmasan megvallotta Paléologue francia nagykövetnek, hogy már-
cius közepén ő kezdeményezte Szerbia és Montenegró egyesítését
abból a célból, hogy a kettős monarchiának Szalonikiba vezető útját,
ahol Szerbia szabad kikötőt kapott, elvághassa. I Miklós (Nikita)
Montenegró királyát fenyegetéssel bírta rá, hogy Péter szerb király-
hoz forduljon, akivel rossz viszonyban állt. Az orosz külügyminisz-
tertől sugalmazott cikkről, amely Oroszországot a háborúra felkészült
államnak mondotta és ugyanezt várta el a francia szövetségesétől is.
A párizsi Liberté napilapnak 1914. március 4-én az orosz mozgó-
sításról közölt híradása viszont érthetővé teszi azt, hogyan tudtak
harcba lépni 1914 augusztus elején a kelet.szibériai hadosztályok,
amelyeket az egyvágányú szibériai vasútnak kellett Európába szál-
lítania.
A bukaresti orosz ügyvivő szerint mindennek a magyar-román
tárgyalások megszakítása volt az oka, amiért a felelősség a magya-
rokra hárult, mert azok ˝az erdélyi románoknak igen szerény és a leg-
alázatosabb formában előterjesztett követeléseit˝ nem teljesítették.
Hogy a márciusi katonai készülődések mögött, amelyeket a debre-
ceni merénylet csak bevezetni látszott és amelyeket a látszat szerint
a magyarorzsági románok állítólagos elnyomása, ártatlan rutének
bebörtönzése, tehát mindenképpen a magyar kormány felelőssége
indokolt meg, tervszerű és jól átgondolt támadás gondolata rejtőzött,
azt a szentpétervári Szvjet hírlap és Witte gróf nyilatkozatain kívül
az a várakozás mutatta, hogy Magyarországon, ahol akkor általános
nyugalom volt, valami forradalom fog kitörni. A Szvjet a debreceni
merénylet után a monarchia szétrobbantását jelentette be. A Buda-
pesten megjelent Pester Lloyd 1914.március 9-i számában írt.a fent
nevezett cikkről. Valami félreértésnek kellett lappangania e lázas
készülődés mögött, amely feltűnővé vált a miatt, mert a jelzett moz-
gósított csapatokat nagy események színterére látszottak szállítani,
a színtéren viszont abszolút nyugalom volt. Azt lehet mondani, hogy
az orosz kormány félrevezetéséről van szó, erre vonatkozólag azon-
ban a bizonyítékok hiányoznak. Legalábbis nem került elő ilyen.
Feltűnő volt az, hogy a Liberté párizsi hírlap március 4-én o-
rosz mozgósításról, Novakovics szerb pártvezér a Pravda belgrádi
hírlapban 11-én Bukarestből az orosz háború kitöréséről kaptak
értesítést, 17-én arról, hogy a román határok mentén, orosz csapa-
tok helyezkednek el. A bukaresti sajtó szerint Magyarországban ro-
mán felkelés van kitörőben, aminek azonban semmi jele nem mutat-
kozott. A jelentés szintén a Pester Lloyd-ban látott napvilágot ápri-
lis 2.án. Annál több ügyirat beszél arról a lázas tevékenységről, a-
melyet a bukaresti Liga Culturale kifejtett- Czernin gróf több jelen-
tése erről - amelynek az orosz követséggel szorosabb kapcsolatai
voltak. A bukaresti Nemzeti Színházban az Erdélyből Romániába
menekült Goga Octavian Domnul Notar című izgató darabját adták,
Gogát viszont Marghiloman az orosz propagandával kapcsolatban
mutatta be. Románia ˝hemzsegett az orosz ügynököktől és kémektól˝.
Az orosz pénzen elért siker természetesen az oroszokra is báto-
rítólag hatott vissza. Így a kormányhoz közelálló Novoje Vremja
mr akként állította fel a kérdést, hogy Romániának az osztrák és
oroszhaderők között kell választania.
Poklewski-Koziell pedig örömmel jelentette, hogy Románia szövet-
ségi szerződés ellenére sem vonul majd Oroszország ellen. Bratianu
becslése szerint az orosz követ legalább egymillió rubellel rendel-
kezik a közvélemény megdolgozására. Marghiloman azonban meg-
jegyezte, hogy Bratianu veszedelmes tűzzel játszik. Aminthogy ekkor
már vonakodott sajnálkozását kifejezni a monarchia ellen folyt tün-
tetések fölött. Ez Rivet Charles francia publicista Szerbia és Románia
szövetségének tudta be és a párizsi Temps hasábjain azt írta, hogy
Szerbia és Románia együtt készülnek a monarchia délszláv és román
területek elszakítására. Ebben az esetben tehát igazolva látszanék az
a hír, hogy Szerbia és Románia között 1913 nyarán vagy végén szö-
vetségi szerződés jött létre, a szentpétervári, bukaresti és belgrádi
megbeszélések pedig az orosz védnökség alatt létrejött megállapo-
dások végrehajtására vonatkoztak.
Szerbiának és Romániának Oroszországtól való alátámasztása
voltaképpen egy ortodox szövetséget mutatott, amely nem is állhat
fenn másként, mint az orosz cár felsőbbsége alatt, kinek szeme ekkor
már Bizáncra volt függesztve és ki Bulgáriát is azért taszította el
magától, mert az véráldozatai eredményeként Bizánc felé nyújtotta
a kezét. A román Iliescu tehát igen helyesen írta meg a Richpost bé-
csi napilap hasábjain, hogy az ortodox Oroszország teljes joggal gya-
korol hegemóniát az ortodox Románia és Szerbia fölött. Szaszonov
bizalmasan megvallotta Paléologue francia nagykövetnek, hogy már-
cius közepén ő kezdeményezte Szerbia és Montenegró egyesítését
abból a célból, hogy a kettős monarchiának Szalonikiba vezető útját,
ahol Szerbia szabad kikötőt kapott, elvághassa. I Miklós (Nikita)
Montenegró királyát fenyegetéssel bírta rá, hogy Péter szerb király-
hoz forduljon, akivel rossz viszonyban állt. Az orosz külügyminisz-
tertől sugalmazott cikkről, amely Oroszországot a háborúra felkészült
államnak mondotta és ugyanezt várta el a francia szövetségesétől is.
A párizsi Liberté napilapnak 1914. március 4-én az orosz mozgó-
sításról közölt híradása viszont érthetővé teszi azt, hogyan tudtak
harcba lépni 1914 augusztus elején a kelet.szibériai hadosztályok,
amelyeket az egyvágányú szibériai vasútnak kellett Európába szál-
lítania.
2015. április 19., vasárnap
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka. 53
53
- Február 6. Bobrinszkij elhagyja Magyarországot és Bukarestbe u-
tazik. - Február 6. A szentpétervári tanácskozások kezdete. Február
17. A román-magyar tárgyalások megszakadnak. - Február 19. Ca-
tarau, aki Bukarestben Bobrinszkij gróffal találkozott, Csernovicba
érkezik és onnan bombát küld Debrecenbe. - Február 20. Tisza Ist-
ván gróf miniszterelnök tárgyalásai a románokkal végleg megsza-
kadnak. Catarau visszatér Bukarestbe. A Liga Culturale tüntető
gyűlése Magyarország ellen azon cím alatt, hogy a magyar kormány
a tárgyalásokat megszakította. - Február 23. Máramarossziget. Vád-
beszéd a rutén vádlottak ellen. Debreceni merénylet. - Március 6.
Ítélet Máramarosszigeten. Orosz és román mozgósítás.
Hiányos lenne a fenti kép, ha meg nem emlékeznénk arról a
keretről, amelyben Magyarország a háború előkészítésével kapcso-
latba került, A keret széleit az orosz hatalom adta és a szálak orosz
földön, Bobrinszkij gróf kezeibe futottak össze. Ő volt az összekö-
tő kapocs a háttérben állott orosz kormányzattal, amely Konstanti-
nápoly és a tengerszorosok felé törekedett és amelynek ebbeli ter-
veiben a monarchia gyengítésére égető szüksége volt. A pravosz-
láv térítés csak eszköz volt, mert a szegény rutének nem ismerték
a tengerszorosokat. Bobrinszkijjal álltak összeköttetésben Dobránszky
Adolf szlovák politikus unokái, a Gerovszky fivérek, akik a Bu-
koviani Csernovicban laktak.és onnan egyformán összeköttetést
tartottak fenn a csehekkel és a románokkal. Osztrák területről sok-
kal könnyebb volt az orosz mozgalom közvetítése, mert a magyar
hatóságok figyelmesebbek voltak és a Kárpátok fokozottabb elle-
nőrzés alatt állottak,
Így történt, hogy a máramarosszigeti per idején képviselve voltak
ott a magyarokon és ruténeken kívűl, akik inkább állottak egymás
mellett, azok, akik a rutének eloroszosítását a magyarok ellen kíván-
ták felhasználni: a nagyoroszok, az ukránok, a csehek és a románok.
Megjelent ott a csehekkel tartó Hodzsa Milán is, míg a cseh képvi-
selők, az osztrák birodalmi gyűlés tagjai, osztrák területen várták az
ítéletet. A magyar bíróságokra Szentpétervárról és Prágából váloga-
tott fenyegetésekkel igyekeztek hatást gyakorolni, de az nem eskette
meg Bobrinszkij grófot és ezzel annak szereplését minden fontos-
ságától megfosztotta. Eljárását azzal indokolták, hogy meg akarta
kímélni attól, hogy hamis esküt kövessen el; ennek ellenében azon-
ban döntő jelentőségű szerepéről is le kellett mondania, melynek
megörökítésére a nyugati sajtó erősen készülődött. Bobrinszkij gróf
Románia felé utazott és bosszújában Catarauval beszélte meg a
továbbiakat. A szegény rutének feláldozása után, az erősebb romá-
nokhoz fordult, akik mögött független román állam foglalt helyet.
Annak védelme alatt szervezte meg a magyarországi románok
forradalmasítását az orosz kéz. Abban a feltevésben azonban, hogy
a magyarországi románok a bukaresti kormány utasítása szerint jár-
nak el, nem közölte a dolgot a magyarországi románokkal és azok
nem tudták, hogy a debreceni robbanás után nekik a magyarok ellen
fel kell lázadniok. A görög katolikus püspök irodája levegőbe re-
pült ugyan, de a Jorga röpiratában előrelátott felkelés elfelejtett ki-
törni. Bobrinszkij gróf Romániában és otthon mégis úgy számolt be
útjáról, hogy vállalkozása sikerrel járt.
12. Orosz-román-szerb mozgósítás, 1914. március-április. A deb-
receni bombamerényletnek a háborús felelősség szempontjából
sokkal nagyobb fontossága van, mint az eddig a történészek feltéte-
lezték, mert ugyanannak a zavarnak a felkeltését célozta, mely a
szarajevói merénylet után következett. Orosz számítás szerin Magyar-
országon román forradalomnak kellett kitörnie, amelyet a többi nem-
zetiségek felkelése követ és Ferenc József birodalma feloszlik. Ezért
mondotta Witte gróf orosz miniszter azt, hogy ˝ami eddig történt, az
a drámának csak első felvonása volt. Ebben a percben felvonásközben
vagyunk.˝ Ez a kijelentés megjelent az Est Budapest, 1914. március
14-i számában is. Ez a helyzetnek valóban megfelelt, mert amikor ezt
mondta, március közepén, olyan csapatszállítások folytak, amelyek
egy újabb felvonáshoz voltak szükségesek. Ugyanakkor írta Szentpé-
tervárott a Novoje Vremja, hogy a hármas antant többet tud Romániá-
nak nyújtani, a hármasszövetségnél, mert Magyarországon negyedfél-
millió román lakik- közli a Pester Lloyd Budapest, március 9- tehát
az orosz politikai körök nemcsak háborúra, de annak szerencsés kime-
netelére is számítottak, számításaikat pedig arra építették, hogy az
orosz hatalmat abban a francia és brit kormányok támogatják.
Ebben a beállításban a nyugai hatalmaktól nyert szabad kéz birto-
kában indult meg az a csendes mozgósítás és csapatszállítás, amelynek
számtalan emlékeivel találkozunk az akták között.
A szerb haderőt a jelentések szerint Új-Szerbiából Ó-Szerbiába
szállították. A craiovai osztrák-magyar főkonzul jelentése szerint a
román csapatok egyenesen Magyarországba indultak, a román had-
ügyminiszter pedig elrendelte a román tisztikarban a magyar nyelv
elsajátítását.
- Február 6. Bobrinszkij elhagyja Magyarországot és Bukarestbe u-
tazik. - Február 6. A szentpétervári tanácskozások kezdete. Február
17. A román-magyar tárgyalások megszakadnak. - Február 19. Ca-
tarau, aki Bukarestben Bobrinszkij gróffal találkozott, Csernovicba
érkezik és onnan bombát küld Debrecenbe. - Február 20. Tisza Ist-
ván gróf miniszterelnök tárgyalásai a románokkal végleg megsza-
kadnak. Catarau visszatér Bukarestbe. A Liga Culturale tüntető
gyűlése Magyarország ellen azon cím alatt, hogy a magyar kormány
a tárgyalásokat megszakította. - Február 23. Máramarossziget. Vád-
beszéd a rutén vádlottak ellen. Debreceni merénylet. - Március 6.
Ítélet Máramarosszigeten. Orosz és román mozgósítás.
Hiányos lenne a fenti kép, ha meg nem emlékeznénk arról a
keretről, amelyben Magyarország a háború előkészítésével kapcso-
latba került, A keret széleit az orosz hatalom adta és a szálak orosz
földön, Bobrinszkij gróf kezeibe futottak össze. Ő volt az összekö-
tő kapocs a háttérben állott orosz kormányzattal, amely Konstanti-
nápoly és a tengerszorosok felé törekedett és amelynek ebbeli ter-
veiben a monarchia gyengítésére égető szüksége volt. A pravosz-
láv térítés csak eszköz volt, mert a szegény rutének nem ismerték
a tengerszorosokat. Bobrinszkijjal álltak összeköttetésben Dobránszky
Adolf szlovák politikus unokái, a Gerovszky fivérek, akik a Bu-
koviani Csernovicban laktak.és onnan egyformán összeköttetést
tartottak fenn a csehekkel és a románokkal. Osztrák területről sok-
kal könnyebb volt az orosz mozgalom közvetítése, mert a magyar
hatóságok figyelmesebbek voltak és a Kárpátok fokozottabb elle-
nőrzés alatt állottak,
Így történt, hogy a máramarosszigeti per idején képviselve voltak
ott a magyarokon és ruténeken kívűl, akik inkább állottak egymás
mellett, azok, akik a rutének eloroszosítását a magyarok ellen kíván-
ták felhasználni: a nagyoroszok, az ukránok, a csehek és a románok.
Megjelent ott a csehekkel tartó Hodzsa Milán is, míg a cseh képvi-
selők, az osztrák birodalmi gyűlés tagjai, osztrák területen várták az
ítéletet. A magyar bíróságokra Szentpétervárról és Prágából váloga-
tott fenyegetésekkel igyekeztek hatást gyakorolni, de az nem eskette
meg Bobrinszkij grófot és ezzel annak szereplését minden fontos-
ságától megfosztotta. Eljárását azzal indokolták, hogy meg akarta
kímélni attól, hogy hamis esküt kövessen el; ennek ellenében azon-
ban döntő jelentőségű szerepéről is le kellett mondania, melynek
megörökítésére a nyugati sajtó erősen készülődött. Bobrinszkij gróf
Románia felé utazott és bosszújában Catarauval beszélte meg a
továbbiakat. A szegény rutének feláldozása után, az erősebb romá-
nokhoz fordult, akik mögött független román állam foglalt helyet.
Annak védelme alatt szervezte meg a magyarországi románok
forradalmasítását az orosz kéz. Abban a feltevésben azonban, hogy
a magyarországi románok a bukaresti kormány utasítása szerint jár-
nak el, nem közölte a dolgot a magyarországi románokkal és azok
nem tudták, hogy a debreceni robbanás után nekik a magyarok ellen
fel kell lázadniok. A görög katolikus püspök irodája levegőbe re-
pült ugyan, de a Jorga röpiratában előrelátott felkelés elfelejtett ki-
törni. Bobrinszkij gróf Romániában és otthon mégis úgy számolt be
útjáról, hogy vállalkozása sikerrel járt.
12. Orosz-román-szerb mozgósítás, 1914. március-április. A deb-
receni bombamerényletnek a háborús felelősség szempontjából
sokkal nagyobb fontossága van, mint az eddig a történészek feltéte-
lezték, mert ugyanannak a zavarnak a felkeltését célozta, mely a
szarajevói merénylet után következett. Orosz számítás szerin Magyar-
országon román forradalomnak kellett kitörnie, amelyet a többi nem-
zetiségek felkelése követ és Ferenc József birodalma feloszlik. Ezért
mondotta Witte gróf orosz miniszter azt, hogy ˝ami eddig történt, az
a drámának csak első felvonása volt. Ebben a percben felvonásközben
vagyunk.˝ Ez a kijelentés megjelent az Est Budapest, 1914. március
14-i számában is. Ez a helyzetnek valóban megfelelt, mert amikor ezt
mondta, március közepén, olyan csapatszállítások folytak, amelyek
egy újabb felvonáshoz voltak szükségesek. Ugyanakkor írta Szentpé-
tervárott a Novoje Vremja, hogy a hármas antant többet tud Romániá-
nak nyújtani, a hármasszövetségnél, mert Magyarországon negyedfél-
millió román lakik- közli a Pester Lloyd Budapest, március 9- tehát
az orosz politikai körök nemcsak háborúra, de annak szerencsés kime-
netelére is számítottak, számításaikat pedig arra építették, hogy az
orosz hatalmat abban a francia és brit kormányok támogatják.
Ebben a beállításban a nyugai hatalmaktól nyert szabad kéz birto-
kában indult meg az a csendes mozgósítás és csapatszállítás, amelynek
számtalan emlékeivel találkozunk az akták között.
A szerb haderőt a jelentések szerint Új-Szerbiából Ó-Szerbiába
szállították. A craiovai osztrák-magyar főkonzul jelentése szerint a
román csapatok egyenesen Magyarországba indultak, a román had-
ügyminiszter pedig elrendelte a román tisztikarban a magyar nyelv
elsajátítását.
2015. április 16., csütörtök
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 52
52
Ezek az akták a következők: No, I. Bukarest, 1914. március 5.
No. 778. Sürgős. Czernin Ottokár gróf osztrák-magyar követ Porum-
baru Mihaescu Emanoil. román külügyminiszterhez. A magyar király
igazságügyminiszter közlése szerint a debreceni magyar királyi törvény-
szék elfogató parancsot adott ki Catarau Ilie és Kirilov Timoftei ellen.
Amennyiben nevezettek ˝még román területen volnának˝ és ha nem
román alattvalók, szolgáltassák át őket; a követelésre sürgős választ
kér. - No. II. Bukarest, 1914. március 6. No. 5412. Porumbaru külügy-
miniszter Czernin gróf megkeresését átteszi a belügyi és igazságügyi
miniszterekhez (fogalmazvány). - No. III. Bukarest, 1914. március 6.
Porumbaru külügyminiszter Czernin grófhoz. A megkeresést áttette
az igazságügyi és belügyminiszterekhez. - No, IV. Bukarest, 1914.
március 12. No. 6274. Czernin gróf Porumbaruhoz: a debreceni
törvényszék elfogató parancsot adott ki a következő személyek ellen:
Salamon Mariska (Marietta, Margit) és Avram Sinefta ellen. Salamon
Mariska 17-18 éves festőművész növendék, Avram Sinefta 67-68 éves;
ha utóbbi román állampolgár, úgy bírói eljárás indítandó ellene. A
debreceni törvényszék azonkívűl letartóztatását kérzi Mandachescu
Silviu és Avram Tódór bűntársaknak, kiknek szerepéről legközelebb
emlékiratot fog eljuttatni a román kormányhoz. A magyar királyi
kormány Avram Sinefta és Salamon Mariska letartóztatását, levele-
zésük elkobzását, az elfogott Mandachescu és Avram Tódór fogva-
tartását követeli. - No. V. Bukarest, 1914. március 17. No. 930.
Czernin gróf Porumbaruhoz. Sürgős. A bírósági iratok megküldése
mellett a négy vádlott kiszolgáltatását követeli; illetőleg abban az
esetben, ha Mandachescu és Avram román állampolgárok volnának,
román bíróság elé állítását, mire nézve a magyar bíróság emlékiratát
mellékeli. - No. VI. Bukarest,1914. május 9. Porumbaru Czernin
grófhoz. No. 11693. Fogalmazvány. A kiadás még nem eszközölhe-
tő, mert a vizsgálat folyamatban van. Mandachescu és Abramoff
ellen útlevelük (elkölcsönzése) miatt van eljárás folyamatban; utób-
biak állampolgárságát még nem sikerült megállapítani; Salamon
Marietta (Mária H) és Avram Sinefta letartóztatásban vannak. -
No. VII. Bukarest, 1914. július 23. Antoniade igazságügyminiszter
Porumbaru külügyminiszterhez. No. 22168. Nevezettek nem adha-
tók ki. (nu este loc la extadarea lor). - No. VIII. Bukarest, 1914. áp-
rilis 13. Czernin gróf jegyzéke a debreceni merénylet elkövetésében
részesek kiadatása iránt. Ad. No. 930. 1914. március 17. Reg. 24739.
1914. augusztus 20-szeptember 3.
- No. IX. Sinaia, 1914. szeptember 21. No. 9141. Újabb jegyzék- note
verbale (reisegnement sur l´état actuel de l´enquête judiciaire). Reg.
26763. 1914 szeptembet 11-25. No. X. Bukarest, október 8-22. No.
26763. Porumbaru külügyminiszter Czernin grófhoz. Semmiféle bi-
zonyítékot nem talált a román bíróság arra vonatkozólag, hogy neve-
zett négy személynek a debreceni merényletben valami részük lett
volna. Mandachescu Szilvesztert és Avramov Tódort azonban a bíró-
ság elítélte azért, mert útleveleiket az állítólagos tetteseknek kölcsö-
nözték. A kiadatásnak tehát helye nincsen. - No. XI. No, 22126. Po-
rumbaru külügyminiszter vonatkozó referátuma a román miniszter-
tanácsban. No. XII. Bukarest, 1914. október 13-27. No. 29706. Mi-
nisztertanácsi határozat: a négy vádlott kiadatásának helye nincsen.
Aláírva: Ionel Bratianu. Em. Porumba, D. Angelescu, stb. - Megjegy-
zések: Mandachescu Szilveszter görög keleti tanuló; Avram Tódor
görög keleti ˝birjar˝, útleveleiket adták Cataraunak és Kirilovnak.
Avram Sinefta küküllőpócsfalvi 69 éves román nő, feltehetőleg ma-
gyar állampolgár, de állampolgárságát nem lehetett megállapítani
és hogy azt nem veszítette-e el; Salamon Marietta 18 éves erdélyi
magyar lány, Catarau ismerőse, a bombával egyidejűleg ˝Kovács
Anna˝ névaláírással küldött magyar levél írója. A debreceni vádirat
szerint a merényletben részes, a román bíróság szerint azonban ez
nem volt megállapítható és ezen az alapon (pentru aceste motive)
kiadatása sem történhetett meg. Későbbi okmányok: Poklewski-
Koziell bukaresti orosz követ 1916. március 21-i és 1917. szeptem-
ber 6-i jelentései, Ilja Vasziljevics Katarov besszarábiai orosz alatt-
való - ˝ nahm ver zwei Jahren an dem Versand einer Höllenmaschi-
ne von hier Debreczin Anteil˝ - die hiesigen Behörden sandten
nach Argentinien˝, - ˝ zu verbrecherischen Absichten vollkommen
fähig, wie dies durch seine Vergangenheit bewiesen sei.˝ Doku-
mente aus den russischen Geheimarchiven. Berlin, 1918.
Jancsó szerint Catarau orosz ügynök volt, Poklewski-Koziell orosz
követ embere, aki a Liga Culturalét az orosz propaganda eszközévé
tette. Az események mindenesetre a következő sorrendet mutatták:
1914. február 5. Bobrinszkij Máramarosszigeten a bíróság előtt.
Ezek az akták a következők: No, I. Bukarest, 1914. március 5.
No. 778. Sürgős. Czernin Ottokár gróf osztrák-magyar követ Porum-
baru Mihaescu Emanoil. román külügyminiszterhez. A magyar király
igazságügyminiszter közlése szerint a debreceni magyar királyi törvény-
szék elfogató parancsot adott ki Catarau Ilie és Kirilov Timoftei ellen.
Amennyiben nevezettek ˝még román területen volnának˝ és ha nem
román alattvalók, szolgáltassák át őket; a követelésre sürgős választ
kér. - No. II. Bukarest, 1914. március 6. No. 5412. Porumbaru külügy-
miniszter Czernin gróf megkeresését átteszi a belügyi és igazságügyi
miniszterekhez (fogalmazvány). - No. III. Bukarest, 1914. március 6.
Porumbaru külügyminiszter Czernin grófhoz. A megkeresést áttette
az igazságügyi és belügyminiszterekhez. - No, IV. Bukarest, 1914.
március 12. No. 6274. Czernin gróf Porumbaruhoz: a debreceni
törvényszék elfogató parancsot adott ki a következő személyek ellen:
Salamon Mariska (Marietta, Margit) és Avram Sinefta ellen. Salamon
Mariska 17-18 éves festőművész növendék, Avram Sinefta 67-68 éves;
ha utóbbi román állampolgár, úgy bírói eljárás indítandó ellene. A
debreceni törvényszék azonkívűl letartóztatását kérzi Mandachescu
Silviu és Avram Tódór bűntársaknak, kiknek szerepéről legközelebb
emlékiratot fog eljuttatni a román kormányhoz. A magyar királyi
kormány Avram Sinefta és Salamon Mariska letartóztatását, levele-
zésük elkobzását, az elfogott Mandachescu és Avram Tódór fogva-
tartását követeli. - No. V. Bukarest, 1914. március 17. No. 930.
Czernin gróf Porumbaruhoz. Sürgős. A bírósági iratok megküldése
mellett a négy vádlott kiszolgáltatását követeli; illetőleg abban az
esetben, ha Mandachescu és Avram román állampolgárok volnának,
román bíróság elé állítását, mire nézve a magyar bíróság emlékiratát
mellékeli. - No. VI. Bukarest,1914. május 9. Porumbaru Czernin
grófhoz. No. 11693. Fogalmazvány. A kiadás még nem eszközölhe-
tő, mert a vizsgálat folyamatban van. Mandachescu és Abramoff
ellen útlevelük (elkölcsönzése) miatt van eljárás folyamatban; utób-
biak állampolgárságát még nem sikerült megállapítani; Salamon
Marietta (Mária H) és Avram Sinefta letartóztatásban vannak. -
No. VII. Bukarest, 1914. július 23. Antoniade igazságügyminiszter
Porumbaru külügyminiszterhez. No. 22168. Nevezettek nem adha-
tók ki. (nu este loc la extadarea lor). - No. VIII. Bukarest, 1914. áp-
rilis 13. Czernin gróf jegyzéke a debreceni merénylet elkövetésében
részesek kiadatása iránt. Ad. No. 930. 1914. március 17. Reg. 24739.
1914. augusztus 20-szeptember 3.
- No. IX. Sinaia, 1914. szeptember 21. No. 9141. Újabb jegyzék- note
verbale (reisegnement sur l´état actuel de l´enquête judiciaire). Reg.
26763. 1914 szeptembet 11-25. No. X. Bukarest, október 8-22. No.
26763. Porumbaru külügyminiszter Czernin grófhoz. Semmiféle bi-
zonyítékot nem talált a román bíróság arra vonatkozólag, hogy neve-
zett négy személynek a debreceni merényletben valami részük lett
volna. Mandachescu Szilvesztert és Avramov Tódort azonban a bíró-
ság elítélte azért, mert útleveleiket az állítólagos tetteseknek kölcsö-
nözték. A kiadatásnak tehát helye nincsen. - No. XI. No, 22126. Po-
rumbaru külügyminiszter vonatkozó referátuma a román miniszter-
tanácsban. No. XII. Bukarest, 1914. október 13-27. No. 29706. Mi-
nisztertanácsi határozat: a négy vádlott kiadatásának helye nincsen.
Aláírva: Ionel Bratianu. Em. Porumba, D. Angelescu, stb. - Megjegy-
zések: Mandachescu Szilveszter görög keleti tanuló; Avram Tódor
görög keleti ˝birjar˝, útleveleiket adták Cataraunak és Kirilovnak.
Avram Sinefta küküllőpócsfalvi 69 éves román nő, feltehetőleg ma-
gyar állampolgár, de állampolgárságát nem lehetett megállapítani
és hogy azt nem veszítette-e el; Salamon Marietta 18 éves erdélyi
magyar lány, Catarau ismerőse, a bombával egyidejűleg ˝Kovács
Anna˝ névaláírással küldött magyar levél írója. A debreceni vádirat
szerint a merényletben részes, a román bíróság szerint azonban ez
nem volt megállapítható és ezen az alapon (pentru aceste motive)
kiadatása sem történhetett meg. Későbbi okmányok: Poklewski-
Koziell bukaresti orosz követ 1916. március 21-i és 1917. szeptem-
ber 6-i jelentései, Ilja Vasziljevics Katarov besszarábiai orosz alatt-
való - ˝ nahm ver zwei Jahren an dem Versand einer Höllenmaschi-
ne von hier Debreczin Anteil˝ - die hiesigen Behörden sandten
nach Argentinien˝, - ˝ zu verbrecherischen Absichten vollkommen
fähig, wie dies durch seine Vergangenheit bewiesen sei.˝ Doku-
mente aus den russischen Geheimarchiven. Berlin, 1918.
Jancsó szerint Catarau orosz ügynök volt, Poklewski-Koziell orosz
követ embere, aki a Liga Culturalét az orosz propaganda eszközévé
tette. Az események mindenesetre a következő sorrendet mutatták:
1914. február 5. Bobrinszkij Máramarosszigeten a bíróság előtt.
2015. április 15., szerda
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 51
51
- Román ügyiratok: Bukarest, 1914.március 5. Czernin gróf 778.
számú sürgős átirata Catarau Ilie és Kirilov Timoftei letartóztatása
tárgyában. Válasz március 6-án, 5412. szám alatt. Czernin gróf Po-
rumbaru külügyminiszterhez március 12-én, 6274. szám alatt ˝ Ko-
vács Anna ˝ álnév alatt szerepelt Salamon Mariska és a merénylők
által használt román útlevelek tulajdonosainak kiadatása iránt. Meg-
sürgetve március 17-én 930. szám alatt, a kiadatás megtagadása.
Vonatkozó román minisztertanácsi határozat 1914. október 17-én,
29706. szám alatt. - V.ö. Poklewski Koziel orosz követ jelentéseit.
Bukarest, 1916. március 21. és 1917. szeptember 6. Közölve: Do-
kumente aus den russischen Geheimarchiven. Berlin, 1918.
A debreceni bombamerénylet egyébként igen szembetűnő
példája volt az orosz politikai előnyomulásnak a Dunamedence
felé. Amíg az orosz izgatás a magyarországi rutének között a pra-
voszlávia eszközeivel, térítés útján igyekezett forradalmat kelteni,
úgy tolta maga előtt délen az aldunai románokat, akik szintén pra-
voszlávok voltak és ugyanúgy üzentek hadat a görög katolikus egy-
háznak, mint Bobrinszkij gróf áldozatai. Mikor a máramarosi tör-
vényszék előtt megjelent Bobrinszkij, úgy üdvözölte az által bíró-
ság elé juttatott rutén parasztokat, mint a pravoszlávia vértanúit,
mert meg volt győződve arról, hogy ugyanolyan kegyetlen halál
vár azokra, mint amilyen halált hasonló esetben valahol keleten
kellett volna elszenvedniük. Bobrinszkij csak akkor látta, hogy
nyugati szabású országba érkezett, mikor maga is menedéket él-
vezett a magyar hatóságok részéről. Ez azonban nem gátolta meg
őt abban, hogy hazatérú útjában Romániában meg ne álljon és ne
érintkezzék Catarauval, aki nyomban azután kísérelte meg, hogy
a debreceni merénylet útján a magyarországi románok fellázításá-
val okozzon bajt Magyarországnak, mert a rutének fellázítása nyil-
vánvalóan kudarccal járt.
Cataraunak Jorga professzorral fennálló kapcsolatait Jancsó
Benedek mutatta ki. A részletekről v.ö. Jancsó Benedek: A román
irredenta mozgalmak története. Budapest, 1920. Ide szólnak a kö-
vetkező fejezetek: A magyar görög katolikus püspökség felállítása
(330-332.l); Román izgatás a magyar görög katolikus püspökség
ellen (332-335.l.); Catarau debreceni merénylete. Ki volt Catarau?
336-337. l.): Catarau összeköttetésben volt Jorgával, a Liga Cultu-
rale főtitkárával.
Kettejük között a lényeges különbség abból állott, hogy míg Jorga
hosszú szónoklatokban, román és francia nyelven írott röpiratokban
papírbombákkal szándékozott ledönteni a püspöki széket, addig
Catarau nitroglicerin bombával akarta kipusztítani azt összes személy-
zetével egyetemben. Catarau azonban nemcsak Jorgával állott sze-
mélyes összeköttetésben, hanem az orosz Bobrinszkij gróffal, a má-
ramarosi schismatikus mozgalmak e spiritus rektorával is. Konstatált
dolog, hogy mikor Bobrinszkij gróf a máramarosszigeti pör tárgya-
lásáról Románián át Oroszországba visszatért, és útközben Bukarest-
ben megpihent, Catarauval Hotel Boulevard-beli lakásán találkozott
és hosszabb beszélgetást folytatott. Egyedül Marghiloman volt mi-
niszterelnök feljegyzései és a Jancsó Benedektől ismertetett román
külüminiszteri akták nyújtanak némi felvilágosítást. A volt román
miniszterelnök a következőket írja Bukarest, 1915. október 8.:
˝A debreceni merénylet, a magyar csendőrök meggyilkolása és a
(brassói) Árpád-emlék megrongálása után, amelyek kétségkívűl
Oroszország részéről történt kihívások voltak, Pisaschi azt mon-
dotta nekem, hogy Cataraut a mi flottánk mentette meg és az őt
üldöző magyar detektívek elől Kairóba vitték. Mindezt Károly ki-
rály meg is köszönte, mert nagyon kellemetlen lett volna, ha az
osztrák rendőrség elfogta volna ezt a félig naturalizált orosz ezre-
dest, kit a Bratianu kormány védelmébe vett.˝ Catarau neve később
is felmerült; jóval a világháború befejezése után a francia Riviérán
egy szállodai betöréssel kapcsolatban (a londoni Times közlése),
majd Japánban és végül San Franciscóban, ahol halálos ágyán
1938-ban bevallotta, hogy ő volt a szerzője a debreceni merény-
letnek. Aztán a Jancsótól ismertetett akták már csak a merénylet
mellékszemélyeire vonatkoznak.
- Román ügyiratok: Bukarest, 1914.március 5. Czernin gróf 778.
számú sürgős átirata Catarau Ilie és Kirilov Timoftei letartóztatása
tárgyában. Válasz március 6-án, 5412. szám alatt. Czernin gróf Po-
rumbaru külügyminiszterhez március 12-én, 6274. szám alatt ˝ Ko-
vács Anna ˝ álnév alatt szerepelt Salamon Mariska és a merénylők
által használt román útlevelek tulajdonosainak kiadatása iránt. Meg-
sürgetve március 17-én 930. szám alatt, a kiadatás megtagadása.
Vonatkozó román minisztertanácsi határozat 1914. október 17-én,
29706. szám alatt. - V.ö. Poklewski Koziel orosz követ jelentéseit.
Bukarest, 1916. március 21. és 1917. szeptember 6. Közölve: Do-
kumente aus den russischen Geheimarchiven. Berlin, 1918.
A debreceni bombamerénylet egyébként igen szembetűnő
példája volt az orosz politikai előnyomulásnak a Dunamedence
felé. Amíg az orosz izgatás a magyarországi rutének között a pra-
voszlávia eszközeivel, térítés útján igyekezett forradalmat kelteni,
úgy tolta maga előtt délen az aldunai románokat, akik szintén pra-
voszlávok voltak és ugyanúgy üzentek hadat a görög katolikus egy-
háznak, mint Bobrinszkij gróf áldozatai. Mikor a máramarosi tör-
vényszék előtt megjelent Bobrinszkij, úgy üdvözölte az által bíró-
ság elé juttatott rutén parasztokat, mint a pravoszlávia vértanúit,
mert meg volt győződve arról, hogy ugyanolyan kegyetlen halál
vár azokra, mint amilyen halált hasonló esetben valahol keleten
kellett volna elszenvedniük. Bobrinszkij csak akkor látta, hogy
nyugati szabású országba érkezett, mikor maga is menedéket él-
vezett a magyar hatóságok részéről. Ez azonban nem gátolta meg
őt abban, hogy hazatérú útjában Romániában meg ne álljon és ne
érintkezzék Catarauval, aki nyomban azután kísérelte meg, hogy
a debreceni merénylet útján a magyarországi románok fellázításá-
val okozzon bajt Magyarországnak, mert a rutének fellázítása nyil-
vánvalóan kudarccal járt.
Cataraunak Jorga professzorral fennálló kapcsolatait Jancsó
Benedek mutatta ki. A részletekről v.ö. Jancsó Benedek: A román
irredenta mozgalmak története. Budapest, 1920. Ide szólnak a kö-
vetkező fejezetek: A magyar görög katolikus püspökség felállítása
(330-332.l); Román izgatás a magyar görög katolikus püspökség
ellen (332-335.l.); Catarau debreceni merénylete. Ki volt Catarau?
336-337. l.): Catarau összeköttetésben volt Jorgával, a Liga Cultu-
rale főtitkárával.
Kettejük között a lényeges különbség abból állott, hogy míg Jorga
hosszú szónoklatokban, román és francia nyelven írott röpiratokban
papírbombákkal szándékozott ledönteni a püspöki széket, addig
Catarau nitroglicerin bombával akarta kipusztítani azt összes személy-
zetével egyetemben. Catarau azonban nemcsak Jorgával állott sze-
mélyes összeköttetésben, hanem az orosz Bobrinszkij gróffal, a má-
ramarosi schismatikus mozgalmak e spiritus rektorával is. Konstatált
dolog, hogy mikor Bobrinszkij gróf a máramarosszigeti pör tárgya-
lásáról Románián át Oroszországba visszatért, és útközben Bukarest-
ben megpihent, Catarauval Hotel Boulevard-beli lakásán találkozott
és hosszabb beszélgetást folytatott. Egyedül Marghiloman volt mi-
niszterelnök feljegyzései és a Jancsó Benedektől ismertetett román
külüminiszteri akták nyújtanak némi felvilágosítást. A volt román
miniszterelnök a következőket írja Bukarest, 1915. október 8.:
˝A debreceni merénylet, a magyar csendőrök meggyilkolása és a
(brassói) Árpád-emlék megrongálása után, amelyek kétségkívűl
Oroszország részéről történt kihívások voltak, Pisaschi azt mon-
dotta nekem, hogy Cataraut a mi flottánk mentette meg és az őt
üldöző magyar detektívek elől Kairóba vitték. Mindezt Károly ki-
rály meg is köszönte, mert nagyon kellemetlen lett volna, ha az
osztrák rendőrség elfogta volna ezt a félig naturalizált orosz ezre-
dest, kit a Bratianu kormány védelmébe vett.˝ Catarau neve később
is felmerült; jóval a világháború befejezése után a francia Riviérán
egy szállodai betöréssel kapcsolatban (a londoni Times közlése),
majd Japánban és végül San Franciscóban, ahol halálos ágyán
1938-ban bevallotta, hogy ő volt a szerzője a debreceni merény-
letnek. Aztán a Jancsótól ismertetett akták már csak a merénylet
mellékszemélyeire vonatkoznak.
2015. április 13., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 50
50
A két ellenfél Ausztria és Oroszország Bécs és Szentpétervár voltak.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az orosz kormány
amiatt aggódott, hogy Bécs a rutének elnyomásával Ukrajna birtokára
vágyik és hogy a hármasszövetséghez tartozó Románia katonai közre-
működését a maga részére biztosítva, Kijev és Odessza felé kíván e-
lőrenyomulni. Ezt 1814. áprilisában nyíltan emlegették a szerb kor-
mánykörökben.
Tisza nem sejtette azt, hogy Bobrinszkij Bukarestben a román
politika vezetőivel az orosz-román közeledés ügyét beszélte meg.
Még kevésbé azt, hogy visszatérőben találkozott valakivel, akivel
az aradi Romanul közlése szerint kapcsolatban állt, és aki 19-én
hamis útlevéllel utazott Bukarestből Czernowitzba. Jorga profesz-
szor tanítványa és a bukaresti kadétiskola tanára Ilie Cătărău -Katarov
kijevi születésű orosz(román) ember volt, aki Timoftei Kirilov orosz matózzal együtt, hamis útlevelekkel ellátva, egy pokolgépet vitt ma- gával, amelyt a hajdúdorogi püspök Miklósy István címére adott fel abban a reményben, hogy - amint 1913-i röpiratában Jorga mondotta - a románoktól gyűlölt magyar püspök elpusztítása hírére kitörjön a magyarországi román forradalom. A pokolgép mellé Salamon Marietta erdélyi magyar lány magyar levél volt mellékelve azzal a célzattal, hogy a
merényletet magyar állampolgár követte el, ami megfelelt annak
az eljárásnak, hogy a felelősség a valódi tettesekről eltereltessék.
A bomba 23-án valóban felrobbant és megölte a levél felbontóját
Slepkovszky János titkárt, Laczkovics Mihályt a püspök helyettesét
és Csatth Sándor ügyvédet, püspöki jogtanácsost. Maga Miklósy a
véletlennek köszönhette hogy nem esett baja. 30 ezren kísérték u-
tolsó útjukra a merénylet áldozatait Debrecenbe. A magyarországi
románok felkelése azonban elmaradt, mert sem felkelni nem akartak,
sem a merényletbe beavatva nem voltak, sem azt nem akarták vállalni,
hogy a felelősség valamilyen formában őket terheli. Tiltakozásukkal
egyidejüleg maguk is annak a feltevésnek adtak kifejezést, hogy a
merénylet orosz kéztől származik.
Feltűnő volt, hogy Bobrinszkij gróf hazatérése után márciusban II.
Miklós cártól magas rendjelet kapott, áprilisban pedig Odesszában
izgató beszédet mondott a magyar kormány ellen, amelynek jóvoltá-
ból semmi baja nem lett és amelynek vendégszeretetét igénybe vette.
Talán még kellemetlenebb hatást váltott ki a merénylet híre Bu-
karestben, ahol a román kormányra hárult a felelősség azért, amit az
oroszok tettek. Catarau kijevi születésű orosz volt, aki szoros össze-
köttetésben állt az orosz konzulátussal, de román szolgálatba állt,
románnak mondta magát és a pokolgép is Romániába készült. Az
aradi Romanul már akkor megírta, hogy orosz híradás szerint Orosz-
ország háborús akciója vette kezdetét a monarchia ellen. Később a
román sajtó is úgy nyilatkozott, hogy a debreceni és szarajevói me-
rényleteket ugyanaz a kéz követte el. A Szvjet orosz napilap szerint
a merényletet a magyarországi románok és rutének elnyomása vál-
totta ki, amely a terrornak még gonoszabb jelenségeit fogja kiváltani.
Priklonszkij Mihály budapesti orosz főkonzul megkísérelte ugyan,
hogy az időközben meghozott máramarosi ítélet ellen tiltakozzék,
de az általa egy kommunistával, később román trendősügynökkel
iratott röpirat nem ért célt. (Sajnos nem sikerült rábukkannom a
névre még, mely a Gulyás Pál : Magyar életrajzi lexikon I. kötetébe
482-483 oldalakon található. A lexikon I. kötete 1927-ben jelent meg.H)
Az 1914 őszén Máramarosba tört orosz csapatok azonban ha-
lálra keresték a per bíráit, hogy rajtuk saját ügynökeik elítélése
miatt bosszút vehessenek. Károly király a merénylet után a buka-
resti német követ előtt egyenesen az oroszokat tette felelősekké a
merényletekért, Marghiloman, Bratianu ellensége pedig leplezetle-
nül megírta, miként mentette meg a román kormány a merénylőket.
˝A debreceni merényletet, a magyar csendőrök legyilkolását és
a brassói Árpád emlékmű megcsonkítását az oroszok rendezték.
Cataraut pedig a mi tengerészetünk mentette meg.˝Marghiloman
könyve 1927-ben jelent meg. A brassói Cenk hegyen lévő Árpád
szobrot Ilie Cãtãrãu robbantotta fel dinamittal 1913 szeptember 27.-én.
A nyomozás folyamán ugyanis a tettesek nevei hamar ismertekké
váltak, a közös hadügyminisztérium pedig állandóan sürgette kiada-
tásukat. Károly király azt állította Czerninnek, hogy eltűnt, hanem a
román kormány tüntette el, mint ahogy az Marghiloman említette.
A vonatkozó ügyiratok akkor a magyar miniszterelnökség irattárában
voltak. M.E. 1914. 2156, 2295, 2716, 2740, 3088, 5743. számok.
A két ellenfél Ausztria és Oroszország Bécs és Szentpétervár voltak.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az orosz kormány
amiatt aggódott, hogy Bécs a rutének elnyomásával Ukrajna birtokára
vágyik és hogy a hármasszövetséghez tartozó Románia katonai közre-
működését a maga részére biztosítva, Kijev és Odessza felé kíván e-
lőrenyomulni. Ezt 1814. áprilisában nyíltan emlegették a szerb kor-
mánykörökben.
Tisza nem sejtette azt, hogy Bobrinszkij Bukarestben a román
politika vezetőivel az orosz-román közeledés ügyét beszélte meg.
Még kevésbé azt, hogy visszatérőben találkozott valakivel, akivel
az aradi Romanul közlése szerint kapcsolatban állt, és aki 19-én
hamis útlevéllel utazott Bukarestből Czernowitzba. Jorga profesz-
szor tanítványa és a bukaresti kadétiskola tanára Ilie Cătărău -Katarov
kijevi születésű orosz(román) ember volt, aki Timoftei Kirilov orosz matózzal együtt, hamis útlevelekkel ellátva, egy pokolgépet vitt ma- gával, amelyt a hajdúdorogi püspök Miklósy István címére adott fel abban a reményben, hogy - amint 1913-i röpiratában Jorga mondotta - a románoktól gyűlölt magyar püspök elpusztítása hírére kitörjön a magyarországi román forradalom. A pokolgép mellé Salamon Marietta erdélyi magyar lány magyar levél volt mellékelve azzal a célzattal, hogy a
merényletet magyar állampolgár követte el, ami megfelelt annak
az eljárásnak, hogy a felelősség a valódi tettesekről eltereltessék.
A bomba 23-án valóban felrobbant és megölte a levél felbontóját
Slepkovszky János titkárt, Laczkovics Mihályt a püspök helyettesét
és Csatth Sándor ügyvédet, püspöki jogtanácsost. Maga Miklósy a
véletlennek köszönhette hogy nem esett baja. 30 ezren kísérték u-
tolsó útjukra a merénylet áldozatait Debrecenbe. A magyarországi
románok felkelése azonban elmaradt, mert sem felkelni nem akartak,
sem a merényletbe beavatva nem voltak, sem azt nem akarták vállalni,
hogy a felelősség valamilyen formában őket terheli. Tiltakozásukkal
egyidejüleg maguk is annak a feltevésnek adtak kifejezést, hogy a
merénylet orosz kéztől származik.
Feltűnő volt, hogy Bobrinszkij gróf hazatérése után márciusban II.
Miklós cártól magas rendjelet kapott, áprilisban pedig Odesszában
izgató beszédet mondott a magyar kormány ellen, amelynek jóvoltá-
ból semmi baja nem lett és amelynek vendégszeretetét igénybe vette.
Talán még kellemetlenebb hatást váltott ki a merénylet híre Bu-
karestben, ahol a román kormányra hárult a felelősség azért, amit az
oroszok tettek. Catarau kijevi születésű orosz volt, aki szoros össze-
köttetésben állt az orosz konzulátussal, de román szolgálatba állt,
románnak mondta magát és a pokolgép is Romániába készült. Az
aradi Romanul már akkor megírta, hogy orosz híradás szerint Orosz-
ország háborús akciója vette kezdetét a monarchia ellen. Később a
román sajtó is úgy nyilatkozott, hogy a debreceni és szarajevói me-
rényleteket ugyanaz a kéz követte el. A Szvjet orosz napilap szerint
a merényletet a magyarországi románok és rutének elnyomása vál-
totta ki, amely a terrornak még gonoszabb jelenségeit fogja kiváltani.
Priklonszkij Mihály budapesti orosz főkonzul megkísérelte ugyan,
hogy az időközben meghozott máramarosi ítélet ellen tiltakozzék,
de az általa egy kommunistával, később román trendősügynökkel
iratott röpirat nem ért célt. (Sajnos nem sikerült rábukkannom a
névre még, mely a Gulyás Pál : Magyar életrajzi lexikon I. kötetébe
482-483 oldalakon található. A lexikon I. kötete 1927-ben jelent meg.H)
Az 1914 őszén Máramarosba tört orosz csapatok azonban ha-
lálra keresték a per bíráit, hogy rajtuk saját ügynökeik elítélése
miatt bosszút vehessenek. Károly király a merénylet után a buka-
resti német követ előtt egyenesen az oroszokat tette felelősekké a
merényletekért, Marghiloman, Bratianu ellensége pedig leplezetle-
nül megírta, miként mentette meg a román kormány a merénylőket.
˝A debreceni merényletet, a magyar csendőrök legyilkolását és
a brassói Árpád emlékmű megcsonkítását az oroszok rendezték.
Cataraut pedig a mi tengerészetünk mentette meg.˝Marghiloman
könyve 1927-ben jelent meg. A brassói Cenk hegyen lévő Árpád
szobrot Ilie Cãtãrãu robbantotta fel dinamittal 1913 szeptember 27.-én.
A nyomozás folyamán ugyanis a tettesek nevei hamar ismertekké
váltak, a közös hadügyminisztérium pedig állandóan sürgette kiada-
tásukat. Károly király azt állította Czerninnek, hogy eltűnt, hanem a
román kormány tüntette el, mint ahogy az Marghiloman említette.
A vonatkozó ügyiratok akkor a magyar miniszterelnökség irattárában
voltak. M.E. 1914. 2156, 2295, 2716, 2740, 3088, 5743. számok.
2015. április 11., szombat
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 49
49
Röviddel azután, február 17-én történt az, hogy a magyar-román
tárgyalások megszakadtak. Ennek okát akkor senki sem ismerte, de
amint később Klebelsberg Kunó gróf, miniszterelnökségi államtitkár
megírta, Ferenc Ferdinánd közvetlen beavatkozása folytán a román
nemzeti párt megbízottai léptek vissza a tárgyalásoktól. A trónörökös
jóval többet ígért, mint amennyit a magyar kormány ígérhetett, a be-
avatkozást eltitkolták és a felelősséget a magyar kormányra hárították.
Így például Maniu Gyula, a tárgyalások egyike, pedagógiai lehetetlen-
ségnek és kultúrellenes törekvésnek mondta azt, hogy a román gyere-
kek a magyar állam nyelvét az elemi iskolában megtanulják. De az
nem volt lehetetlenség hogy az akkor Romániában élő magyarok az
elemi iskolában románul tanuljanak. Az természetes volt. Na már
most, ennek okát abban kell keresnünk, hogy a beavatkozás folytán
a jövendő császár és a román nemzeti párt között a magyar kormány-
zattal szemben közös megegyezés keletkezett. Ferenc Ferdinánd keze
nem az egyetlen kéz volt, amely a magyarok és románok megbékélésé-
nek egy idegen hatalom érdekében ellenállt. Egy másik idegen kéznek
is az volt az érdeke, hogy a két nép mely egymásra van utalva, ellen-
ségekké váljanak, mert az oroszok szintén Erdélyt kínálták fel nekik,
ha Ferenc Ferdinánd jövendő birodalmától elszakad.
A súlypont mindenesetre az orosz kérdésen nyugodott.
Dumaine bécsi francia konzul jelentései a máramarosszigeti perről
pontosan beszámoltak; ezeket a jelentéseket az okkoriban kiadott ok-
mánygyűjteményekben hiába keressük. D´Apchier le Maugin buda-
pesti francia konzuli ügyvivőtő 1914. január 14-ről és 28-ról a magyar-
román tárgyalásokról vannak jelentéseink.
Jellemző volt azonban a konzuli ügyvivőnek az a jelentése, melyben
a megegyezés ellenségeiről beszélt. Ebből a jelentésből ugyanis nem
pusztán lehet kiolvasni, hogy a magyar-román megegyezés a kettős
monarchia megerősítését, megerősödését vonta volna maga után,
hanem azt is, hogy a magyar nemzeti követeléseket fenntartó és ú-
jakat támasztó ellenzéket, főleg a függetlenségi pártot, hogyan lehet
a kettős monarchia ellen kihasználni.
Mindenesetre érdekes volt az, hogy Tisza tárgyalásait milyen szé-
les keretben látták és vizsgálták a franciák; az talán még érdekesebb,
hogy ennek alapján és nem Ferenc Ferdinánd terveitől várták Auszt-
ria-Magyarország megerősödését.
Nem érdektelen látnunk azt, hogy a megegyezés ellenségeinek e-
gyik hadiszállása Bukarestben volt, ahol Filipescu pártvezér felkí-
nálkozásával Czernin gróf emberévé lett. Kevesen figyelték meg a
csehek bekapcsolódását, vagy inkább azt a körülményt, hogy a Szent-
pétervárról kiépített bukarest.belgrádi vonalat északon egy cseh-ukrán
vonal egészítette ki. Az orosz előnyomulás tehát Galícián és Prá-
gán át Bécs ellen irányult és így közölte azt 1914. február 7-én a
párizsi Temps is. Nyílt titok volt az orosz előnyomulás, behatolás
a Kárpátokon át Magyarországra és azon keresztül a Balkánra.
Ferenc Ferdinánd főherceg barátaitól csak azt hallották, hogy a
bécsi Reichpost, a Szent Szövetség megújítását szorgalmazta (1914.
február 20, Czernin és Filipescu azonban konkrétabb dolgokról be-
szélgettek, Filipescu kijelentette, hogy a megegyezéstől a kettős
monarchiának és Németországnak Romániához való viszonya is függ
és ezzel Bécset és Berlint Magyarország ellen fordította.
Ha tehát Filipescu ezek után Blondel francia követnek azt mondta,
hogy szeretné, ha megszakadnának a tárgyalások, akkor olyan rossz-
indulatot árult el, amelyt vagy eltitkolt Czernin előtt, vagy azzal e-
gyütt alkotott frontot Magyarország ellen. Blondel február 20-i jelen-
tése szerint a szakítás Bukarestben senkit sem ért váratlanul. Szerinte
a felelősséget a magyar soviniszták viselték, holott a magyar kormány
éppen a megegyezésen fáradozott. Úgy vélte, hogy Tisza kudarcot
szenvedett és attól félt, vagy azt hitte, hogy Tisza olyan természetű
bosszút fog állni a kudarc miatt, a bosszú lehetővé fogja tenni a ma-
gyarországi románok felszabadítását. Ez a megállapítás ugyanis arra
enged következtetni, hogy az ürügyet a románoktól lakott magyaror-
szági területek elszakítására és ezzel a kettős monarchia gyengítésé-
re vagy megtámadására éppen Tisza tárgyalásainak megszakításától
várták.
Ugyanez volt az eset, mint Catarau bombájával: a bomba és az egyez-
kedési tárgyalások egyet jelentettek. A tévedés viszont abban állott,
hogy a magyarországi románok sem bombát nem küldöttek, sem a
tárgyalásokat nem szakították meg. A magyar kormány mindenről
jól volt értesülve: a bombát Bukarestből indították el, a szakítás Bécs-
ből érkezett. Ferenc Ferdinánd volt az, aki a magyar-román egyezkedési
tárgyalásokat megszakította, de nem tudta, hogy ebben Bukarest esz-
köze volt és hogy a szakítást Bécsen kívül Bukarest annexiós körei
fogadták örömmel és megelégedéssel.
Tisza István gróf miniszterelnök február 20-án sajnálkozással
közölte a parlamentben a tárgyalások megszakítását és aggodalmát
fejezte ki a fölött, hogy a két nép a szlávok előretörésével szemben
közös frontot alkotni nem tud. Az ő veresége azonban két egymás-
sal szembenálló ellenség diadalát jelentette és csak idő kérdése volt,
hogy azok mikor fordulnak egymás ellen.
Röviddel azután, február 17-én történt az, hogy a magyar-román
tárgyalások megszakadtak. Ennek okát akkor senki sem ismerte, de
amint később Klebelsberg Kunó gróf, miniszterelnökségi államtitkár
megírta, Ferenc Ferdinánd közvetlen beavatkozása folytán a román
nemzeti párt megbízottai léptek vissza a tárgyalásoktól. A trónörökös
jóval többet ígért, mint amennyit a magyar kormány ígérhetett, a be-
avatkozást eltitkolták és a felelősséget a magyar kormányra hárították.
Így például Maniu Gyula, a tárgyalások egyike, pedagógiai lehetetlen-
ségnek és kultúrellenes törekvésnek mondta azt, hogy a román gyere-
kek a magyar állam nyelvét az elemi iskolában megtanulják. De az
nem volt lehetetlenség hogy az akkor Romániában élő magyarok az
elemi iskolában románul tanuljanak. Az természetes volt. Na már
most, ennek okát abban kell keresnünk, hogy a beavatkozás folytán
a jövendő császár és a román nemzeti párt között a magyar kormány-
zattal szemben közös megegyezés keletkezett. Ferenc Ferdinánd keze
nem az egyetlen kéz volt, amely a magyarok és románok megbékélésé-
nek egy idegen hatalom érdekében ellenállt. Egy másik idegen kéznek
is az volt az érdeke, hogy a két nép mely egymásra van utalva, ellen-
ségekké váljanak, mert az oroszok szintén Erdélyt kínálták fel nekik,
ha Ferenc Ferdinánd jövendő birodalmától elszakad.
A súlypont mindenesetre az orosz kérdésen nyugodott.
Dumaine bécsi francia konzul jelentései a máramarosszigeti perről
pontosan beszámoltak; ezeket a jelentéseket az okkoriban kiadott ok-
mánygyűjteményekben hiába keressük. D´Apchier le Maugin buda-
pesti francia konzuli ügyvivőtő 1914. január 14-ről és 28-ról a magyar-
román tárgyalásokról vannak jelentéseink.
Jellemző volt azonban a konzuli ügyvivőnek az a jelentése, melyben
a megegyezés ellenségeiről beszélt. Ebből a jelentésből ugyanis nem
pusztán lehet kiolvasni, hogy a magyar-román megegyezés a kettős
monarchia megerősítését, megerősödését vonta volna maga után,
hanem azt is, hogy a magyar nemzeti követeléseket fenntartó és ú-
jakat támasztó ellenzéket, főleg a függetlenségi pártot, hogyan lehet
a kettős monarchia ellen kihasználni.
Mindenesetre érdekes volt az, hogy Tisza tárgyalásait milyen szé-
les keretben látták és vizsgálták a franciák; az talán még érdekesebb,
hogy ennek alapján és nem Ferenc Ferdinánd terveitől várták Auszt-
ria-Magyarország megerősödését.
Nem érdektelen látnunk azt, hogy a megegyezés ellenségeinek e-
gyik hadiszállása Bukarestben volt, ahol Filipescu pártvezér felkí-
nálkozásával Czernin gróf emberévé lett. Kevesen figyelték meg a
csehek bekapcsolódását, vagy inkább azt a körülményt, hogy a Szent-
pétervárról kiépített bukarest.belgrádi vonalat északon egy cseh-ukrán
vonal egészítette ki. Az orosz előnyomulás tehát Galícián és Prá-
gán át Bécs ellen irányult és így közölte azt 1914. február 7-én a
párizsi Temps is. Nyílt titok volt az orosz előnyomulás, behatolás
a Kárpátokon át Magyarországra és azon keresztül a Balkánra.
Ferenc Ferdinánd főherceg barátaitól csak azt hallották, hogy a
bécsi Reichpost, a Szent Szövetség megújítását szorgalmazta (1914.
február 20, Czernin és Filipescu azonban konkrétabb dolgokról be-
szélgettek, Filipescu kijelentette, hogy a megegyezéstől a kettős
monarchiának és Németországnak Romániához való viszonya is függ
és ezzel Bécset és Berlint Magyarország ellen fordította.
Ha tehát Filipescu ezek után Blondel francia követnek azt mondta,
hogy szeretné, ha megszakadnának a tárgyalások, akkor olyan rossz-
indulatot árult el, amelyt vagy eltitkolt Czernin előtt, vagy azzal e-
gyütt alkotott frontot Magyarország ellen. Blondel február 20-i jelen-
tése szerint a szakítás Bukarestben senkit sem ért váratlanul. Szerinte
a felelősséget a magyar soviniszták viselték, holott a magyar kormány
éppen a megegyezésen fáradozott. Úgy vélte, hogy Tisza kudarcot
szenvedett és attól félt, vagy azt hitte, hogy Tisza olyan természetű
bosszút fog állni a kudarc miatt, a bosszú lehetővé fogja tenni a ma-
gyarországi románok felszabadítását. Ez a megállapítás ugyanis arra
enged következtetni, hogy az ürügyet a románoktól lakott magyaror-
szági területek elszakítására és ezzel a kettős monarchia gyengítésé-
re vagy megtámadására éppen Tisza tárgyalásainak megszakításától
várták.
Ugyanez volt az eset, mint Catarau bombájával: a bomba és az egyez-
kedési tárgyalások egyet jelentettek. A tévedés viszont abban állott,
hogy a magyarországi románok sem bombát nem küldöttek, sem a
tárgyalásokat nem szakították meg. A magyar kormány mindenről
jól volt értesülve: a bombát Bukarestből indították el, a szakítás Bécs-
ből érkezett. Ferenc Ferdinánd volt az, aki a magyar-román egyezkedési
tárgyalásokat megszakította, de nem tudta, hogy ebben Bukarest esz-
köze volt és hogy a szakítást Bécsen kívül Bukarest annexiós körei
fogadták örömmel és megelégedéssel.
Tisza István gróf miniszterelnök február 20-án sajnálkozással
közölte a parlamentben a tárgyalások megszakítását és aggodalmát
fejezte ki a fölött, hogy a két nép a szlávok előretörésével szemben
közös frontot alkotni nem tud. Az ő veresége azonban két egymás-
sal szembenálló ellenség diadalát jelentette és csak idő kérdése volt,
hogy azok mikor fordulnak egymás ellen.
2015. április 9., csütörtök
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 48
48
A három tanácskozás tehát az orosz-román hírek szerint Ausztria-
Magyarországnak orosz. román és szerb részről való megtámadása
és győztes háború esetén annak a szövetségesek között való felosztá-
sára vonatkozott. A szövetségesek közé számítva természetesen a
cseheket, akikről az orosz, román és szerb hírlapok érthető okokból
nem írtak. Semmi különös nem volt ezek után a bukaresti orosz ügy-
vivőnek abban a feltevésében, hogy a magyarországi románok ˝bi-
zonyos nemzeti önrendelkezési jog˝ megszerzésére törekedtek. De
amiró akkoriban nem tudtak sem a magyarországi források, de még
román kérdés legjobb ismerői sem, hogy mindez milyen veszedelme-
sen hasonlított ahhoz az önrendelkezési joghoz, amelyet a szerb kor-
mány 1905-ben Bosznia-Hercegovinának és Horvát-Szlavónországnak
kívánt megszerezni és amelyet vagy ezen az úton mondtak az orosz
ügyvivőnek, vagy pedig egy láthatatlan kéz a monarchia nemzetiségi
vidékein mindenütt az önrendelkezési jog elültetésén dolgozott, hogy
Ausztria-Magyarország felosztása könnyebb legyen.
A konferenciák eredményeként Szerbia Görögországtól Ausztria-
Magyarország ellen kért támogatást, ami sejtetni engedte, hogy a
konferenciákon osztrák háborúról volt szó. Meglepő volt a bukaresti
francia katanai attasénak február 24-én küldött az a jelentése, hogy
Pasics miniszterelnököt szentpétervár-bukaresti útjáról Pavlovics ez-
redes, a szerb vezérkar operációs (ma operatív) osztályának vezetője
is elkísérte és, hogy Pavlovics a román vezérkarral a kettős monarchia,
illetőleg a Magyarország ellen irányítandó hadműveletekről tárgyalt.
Mindezek a dokumentumok a háború után láttak napvilágot a Do-
cuments Diplomatque Français, 1870-1914. III. 9. Párizs, 1936. 370. l.
Mindez pedig akkor történt, amikor a magyar kormány mindent
megtett abban az irányban, hogy a nemzetiségeket megnyugtassa és
őket a magyarsággal egyesítse a keletről jövő várható támadással
szemben. Horvátországban ismét helyreállt a báni kormányzat, egy
horvát-magyar kibékülés tényét és jelentőségét a belgrádi francia
követ is megállapította és elismerte. Ugyanezt mondta a magyaror-
szági szerbekről, akiknél a karlócai patriárkátus egyházi és iskolai
autonómiáját állították helyre. Novakovics szerb államférfi lelkesen
beszélt a magyarok és szerbek viszonyáról és azt mondta, hogy a
szerb közvélemény maga kérte fel a szerb kormányzatot arra, hogy
a magyarországi szerbeknek a magyar kormánnyal való megbékü-
lést ajánlja. Novakovics hozzátette, nem kételkedik abban, hogy a
románokkal is meglesz a megegyezés; csak Jovanovics bécsi szerb
követ mondta, hogy mindez pusztán fegyverszünet.
Fegyverszünet volt pedig azért, mert Szaszonov a szentpétevári,
bukaresti és belgrádi megbeszélések után, 1914,. február 21-én, a
haderő képviselőinek bevonásával, bizalmas értekezletet tartott.
Azon a külügyminiszter elnökölt, tárgya pedig a tengerszorosok
elfoglalása volt - mint előre nem látható de bekövetkező esemény.
Az elnök maga itt már kifejezetten számolt azzal, hogy Szerbia
megfogja támadni a monarchiát és hogy ebben Románia segíteni
fog neki. A kijelentések tehát nyilvánvalóan a szentpétervári, bu-
karesti és belgrádi megbeszélések eredményeire támaszkodtak.
Zsilinszky lovassági tábornok vezérkari főnök szerint a monar-
chia háború esetén 4-5 hadtestet küldene Szerbia ellen és azért
nagyon fontos volna tudni Románia esetleges magatartását.
Szaszonov erre kijelentette, hogy Romániában most jelentkező
kedvező fordulat remélni engedi, hogy osztrák-orosz háború e-
setén Románia nem fordul Oroszország ellen. Orosz háború e-
setén Ausztria és Németország nem küldhetnek csapatokat a ten-
gerszorosokhoz; legfeljebb Olaszország tehetné azt, de az olaszo-
kat viszont Franciaország tartaná lekötve. A konferencia végül
a katonai felkészülés mellett határozott - a tengerszorosok meg-
szerzése végett.
11. Bobrinszkij és Catarau, a debreceni bombamerénylet. - Az
orosz akciót sürgetni látszott az a körülmény, hogy a felbiztatott
rutén agitátorok Máramarosszigeten a bíróság előtt álltak. A vád
szerint Bobrinszkij gróf mag mondta Kabalyuknak, hogy ˝Orosz-
ország addig nem fog leszerelni, amíg orosz zászlók nem lengenek
a Kárpátokon˝. 1914.február 5-én - ugyanakkor, amikor Szentpé-
tervárott Szaszonov elnöklete alatt az orosz-román-szerb tárgyalá-
sok folytak -, jelent meg tanúként Bobrinszkij gróf. Ausztriát meg-
kerülve, ahol a hatóságok letartóztatással fenyegették. Románián
keresztül a magyar kormány engedélyével érkezett Máramarosszi.
getre, ahonnan február 6-án, Románián keresztül utazott ismét visz-
sza Oroszországba. az orosz kormány annyira nyugtalankodott sor-
sa miatt, hogy Szaszonov maga érdeklődött utána és ezzel nyíltan
elárulta, hogy a magyarországi orosz izgatás szálai Szentpétervárra
vezettek. Erről jelentést írt Szentpétervárról 1914.február 7-i kelettel
Czernin gróf osztrák-magyar ügyvivő. Az orosz kormány nyugtan-
ságáról pedig a bukaresti orosz ügyvivő Arszenyijev jelentett 1914.
február 11-én.
A három tanácskozás tehát az orosz-román hírek szerint Ausztria-
Magyarországnak orosz. román és szerb részről való megtámadása
és győztes háború esetén annak a szövetségesek között való felosztá-
sára vonatkozott. A szövetségesek közé számítva természetesen a
cseheket, akikről az orosz, román és szerb hírlapok érthető okokból
nem írtak. Semmi különös nem volt ezek után a bukaresti orosz ügy-
vivőnek abban a feltevésében, hogy a magyarországi románok ˝bi-
zonyos nemzeti önrendelkezési jog˝ megszerzésére törekedtek. De
amiró akkoriban nem tudtak sem a magyarországi források, de még
román kérdés legjobb ismerői sem, hogy mindez milyen veszedelme-
sen hasonlított ahhoz az önrendelkezési joghoz, amelyet a szerb kor-
mány 1905-ben Bosznia-Hercegovinának és Horvát-Szlavónországnak
kívánt megszerezni és amelyet vagy ezen az úton mondtak az orosz
ügyvivőnek, vagy pedig egy láthatatlan kéz a monarchia nemzetiségi
vidékein mindenütt az önrendelkezési jog elültetésén dolgozott, hogy
Ausztria-Magyarország felosztása könnyebb legyen.
A konferenciák eredményeként Szerbia Görögországtól Ausztria-
Magyarország ellen kért támogatást, ami sejtetni engedte, hogy a
konferenciákon osztrák háborúról volt szó. Meglepő volt a bukaresti
francia katanai attasénak február 24-én küldött az a jelentése, hogy
Pasics miniszterelnököt szentpétervár-bukaresti útjáról Pavlovics ez-
redes, a szerb vezérkar operációs (ma operatív) osztályának vezetője
is elkísérte és, hogy Pavlovics a román vezérkarral a kettős monarchia,
illetőleg a Magyarország ellen irányítandó hadműveletekről tárgyalt.
Mindezek a dokumentumok a háború után láttak napvilágot a Do-
cuments Diplomatque Français, 1870-1914. III. 9. Párizs, 1936. 370. l.
Mindez pedig akkor történt, amikor a magyar kormány mindent
megtett abban az irányban, hogy a nemzetiségeket megnyugtassa és
őket a magyarsággal egyesítse a keletről jövő várható támadással
szemben. Horvátországban ismét helyreállt a báni kormányzat, egy
horvát-magyar kibékülés tényét és jelentőségét a belgrádi francia
követ is megállapította és elismerte. Ugyanezt mondta a magyaror-
szági szerbekről, akiknél a karlócai patriárkátus egyházi és iskolai
autonómiáját állították helyre. Novakovics szerb államférfi lelkesen
beszélt a magyarok és szerbek viszonyáról és azt mondta, hogy a
szerb közvélemény maga kérte fel a szerb kormányzatot arra, hogy
a magyarországi szerbeknek a magyar kormánnyal való megbékü-
lést ajánlja. Novakovics hozzátette, nem kételkedik abban, hogy a
románokkal is meglesz a megegyezés; csak Jovanovics bécsi szerb
követ mondta, hogy mindez pusztán fegyverszünet.
Fegyverszünet volt pedig azért, mert Szaszonov a szentpétevári,
bukaresti és belgrádi megbeszélések után, 1914,. február 21-én, a
haderő képviselőinek bevonásával, bizalmas értekezletet tartott.
Azon a külügyminiszter elnökölt, tárgya pedig a tengerszorosok
elfoglalása volt - mint előre nem látható de bekövetkező esemény.
Az elnök maga itt már kifejezetten számolt azzal, hogy Szerbia
megfogja támadni a monarchiát és hogy ebben Románia segíteni
fog neki. A kijelentések tehát nyilvánvalóan a szentpétervári, bu-
karesti és belgrádi megbeszélések eredményeire támaszkodtak.
Zsilinszky lovassági tábornok vezérkari főnök szerint a monar-
chia háború esetén 4-5 hadtestet küldene Szerbia ellen és azért
nagyon fontos volna tudni Románia esetleges magatartását.
Szaszonov erre kijelentette, hogy Romániában most jelentkező
kedvező fordulat remélni engedi, hogy osztrák-orosz háború e-
setén Románia nem fordul Oroszország ellen. Orosz háború e-
setén Ausztria és Németország nem küldhetnek csapatokat a ten-
gerszorosokhoz; legfeljebb Olaszország tehetné azt, de az olaszo-
kat viszont Franciaország tartaná lekötve. A konferencia végül
a katonai felkészülés mellett határozott - a tengerszorosok meg-
szerzése végett.
11. Bobrinszkij és Catarau, a debreceni bombamerénylet. - Az
orosz akciót sürgetni látszott az a körülmény, hogy a felbiztatott
rutén agitátorok Máramarosszigeten a bíróság előtt álltak. A vád
szerint Bobrinszkij gróf mag mondta Kabalyuknak, hogy ˝Orosz-
ország addig nem fog leszerelni, amíg orosz zászlók nem lengenek
a Kárpátokon˝. 1914.február 5-én - ugyanakkor, amikor Szentpé-
tervárott Szaszonov elnöklete alatt az orosz-román-szerb tárgyalá-
sok folytak -, jelent meg tanúként Bobrinszkij gróf. Ausztriát meg-
kerülve, ahol a hatóságok letartóztatással fenyegették. Románián
keresztül a magyar kormány engedélyével érkezett Máramarosszi.
getre, ahonnan február 6-án, Románián keresztül utazott ismét visz-
sza Oroszországba. az orosz kormány annyira nyugtalankodott sor-
sa miatt, hogy Szaszonov maga érdeklődött utána és ezzel nyíltan
elárulta, hogy a magyarországi orosz izgatás szálai Szentpétervárra
vezettek. Erről jelentést írt Szentpétervárról 1914.február 7-i kelettel
Czernin gróf osztrák-magyar ügyvivő. Az orosz kormány nyugtan-
ságáról pedig a bukaresti orosz ügyvivő Arszenyijev jelentett 1914.
február 11-én.
2015. április 8., szerda
A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 47
47
Még fontosabb volt, hogy Pasics és Venizelosz Bukarestbe utazva
február 9-10-én Bratianuval folytattak megbeszéléseket -Aszenyijev
bukaresti orosz ügyvivő szerint Pasics február 9-én közölte Bratianuval,
hogy Szerbia és Görögország között szoros szövetség jött létre- és hogy
Bukarestből Belgrágba utaztak tovább, ahol 12-én egy harmadik konfe-
rencia is folyt. Harwig február 10.i jelentése szerint Románia, Szerbia
és Görögország együttműködése a szentpétervári látogatás után biztos-
sítva látszott. Bratianu szerint a három balkáni miniszterelnök az 1913-i
bukaresti szerződés alapján egyezett meg egymással. Harwig február
24-én két jelentést küldött Szaszonovnak Romániának a szerb-görög
szövetséghez való csatlakozásáról.
Alig szenved kétséget, hogy a három konferencia tárgyát olyan kér-
dések alkották, amelyek Oroszország, Románia, Szerbia és Görögország
kormányait közösen érdekelték. Venizelosz hazatérve annyit mondott
az athéni német követnek, hogy Romániának a szerb-görög szövetség-
hez való csatlakozásról volt szó. Szaszonovnak az a szándéka, hogy
szentpétervárra nemzetközi konferenciát hív össze a kelet-európai kér-
dések rendezése végett.Meg kell jegyeznünk hogy az orosz készülő-
déssel kapcsolatos cseh szervezkedésnek két bizonyítékát kapjuk a
párizsi Temps 1914. február 7-i számában, ahol arról adnak hírt, hogy
a máramarosi per idején szervezett rutén tiltakozó gyűlésen cseh kép-
viselők a további küzdelmekben való kitartásra buzdítottak, másrészt
Sulkowski(Szulkovszkij) prágai orosz konzul február 23.i jelentésében
számol be a csehek tevékenységéről. Kimondhatjuk, hogy a máramaro-
si perben a csehek mint izgatók komoly és tevőleges szerepet töltöttek
be. A konferenciára visszatérve a monarchia biztonsága ellen irányult,
azt világosan mutatta Pasicsnak 1914. február 2-án II. Miklós intézett
előterjesztése, amely a szerb-horvát (délszláv) kérdésnek fegyveres
megoldásáról tett említést.
Dumaine bécsi francia nagykövet 1914. január 22-i jelentése szerint
a szerb kormány azzal az indoklással, hogy Bécsből az albánokat és
a bolgárokat háborúra izgatják minden megegyezést elutasított a mo-
narchiával. A szerb közvéleménynek ebben az irányban való bemuta-
tása magában véve felelősség megállapítását vonja maga után. Ezt
legfeljebb csak mérsékli, de nem változtatja meg a jelentésnek azt a
további részét, amelyben bolgár-török megegyezésről történik emlí-
tés. Amikor Descos belgrádi francia követ röviddel azután a király-
nál megjelent, Karagyorgyevics Péter megsürgette a Franciaország-
ban rendelt fegyverek szállítását. Ugyanakkor, amikor Pasics Bulgá-
riával feszült viszonyban maradt, - ami Szentpétervárott orosz hatást
szült - a Porta Szalonikit Szerbiának kínálta fel, ha Görögország ellen
frontot csinál. Igaz, ez a szerb politika teljes megfordítását jelentette
volna, de Törökország támogatásán kívül a kettős monarchiáét sem
zárta ki. Legalábbis a magyar közvéleménynek az volt a felfogása,
hogy a kettős monarchia balkánpolitikáját Szerbiára kell építeni.
Pasics azonban mosolygott az ajánlat fölött és azzal hárította el azt,
hogy Szerbiának a hatalmakkal kell tartania. Ez viszont azt jelentette,
hogy Szerbia saját sorsának irányítását egyes hatalmaknak engedte át,
mi több, erre kérte Venizelosz görög miniszterelnököt is. Doulcet
szentpétervári francia ügyvivő február 9-i jelentésében akként fog-
lalta össze a réunion balkanique de Petersburg eredményeit, hogy a
szerb miniszterelnök védőjének jött köszönetet mondani, falra festett
veszedelmekkel szemben kért támogatást és hogy az orosz kormány
ezekkel szemben erősen tartózkodó magatartást tanúsított. Nem fe-
lejtvén el azt, hogy Pasics milyen sokára fogadta el a cár döntőbí-
róságát a szerb-bolgár konfliktusban. Azt mondta, hogy osztrák tá-
madás esetén Oroszországnak nem Bulgáriára lesz szüksége hanem
Szerbiára. Ebben az irányban igyekszik a szentpétervári kabinet
Romániét Béccsel szembe állítani. Azért kérte Pasicsot és Venize-
loszt, hogy a bukaresti reunió útján Romániát szerezzék meg neki.
Ez sikerült is nekik.
A szentpétervári, bukaresti és belgrádi konferenciák határozatai
azokban a hírekben tükröződtek vissza leginkább, amelyeket a
magyarországi román nemzeti párt hivatalos közlönye, az aradi
Romanul Bukarestből kapott, ahonnan az anyagi támogatáson kívül
az orosz-román akció híreit is közölték, hogy ezzel a talaj a felosz-
táshoz előkészíthető legyen. Az Est budapesti napilap februári szá-
ma szerint a Reuter hírügynökség is azt jelentette Belgrádból, hogy
Bukarestben új Balkán Szövetséget kötöttek, 17-én azt, hogy Szer-
bia fegyverkezési tempóját Oroszországban lassúnak találják stb.
Mindennél fontosabb volt az, hogy a Romanul a Novoje Vremja
híradása szerint orosz háborúról írt; február 14-én közölt értesülése
szerint Szentpétervárott Miklós cár elnöklete alatt fontos tanács-
kozások folytak Szaszonov, Pasics, Venizelosz és Diamandi között
az új balkán szövetség megalkotása érdekében; ezek a tanácskozá-
sok Bukarestben folytak tovább, mire a Novoje Vremja megjósolta,
hogy a monarchiával háború lesz, amelyben Románia Erdélyt a Ti-
száig megfogja kapni.
Még fontosabb volt, hogy Pasics és Venizelosz Bukarestbe utazva
február 9-10-én Bratianuval folytattak megbeszéléseket -Aszenyijev
bukaresti orosz ügyvivő szerint Pasics február 9-én közölte Bratianuval,
hogy Szerbia és Görögország között szoros szövetség jött létre- és hogy
Bukarestből Belgrágba utaztak tovább, ahol 12-én egy harmadik konfe-
rencia is folyt. Harwig február 10.i jelentése szerint Románia, Szerbia
és Görögország együttműködése a szentpétervári látogatás után biztos-
sítva látszott. Bratianu szerint a három balkáni miniszterelnök az 1913-i
bukaresti szerződés alapján egyezett meg egymással. Harwig február
24-én két jelentést küldött Szaszonovnak Romániának a szerb-görög
szövetséghez való csatlakozásáról.
Alig szenved kétséget, hogy a három konferencia tárgyát olyan kér-
dések alkották, amelyek Oroszország, Románia, Szerbia és Görögország
kormányait közösen érdekelték. Venizelosz hazatérve annyit mondott
az athéni német követnek, hogy Romániának a szerb-görög szövetség-
hez való csatlakozásról volt szó. Szaszonovnak az a szándéka, hogy
szentpétervárra nemzetközi konferenciát hív össze a kelet-európai kér-
dések rendezése végett.Meg kell jegyeznünk hogy az orosz készülő-
déssel kapcsolatos cseh szervezkedésnek két bizonyítékát kapjuk a
párizsi Temps 1914. február 7-i számában, ahol arról adnak hírt, hogy
a máramarosi per idején szervezett rutén tiltakozó gyűlésen cseh kép-
viselők a további küzdelmekben való kitartásra buzdítottak, másrészt
Sulkowski(Szulkovszkij) prágai orosz konzul február 23.i jelentésében
számol be a csehek tevékenységéről. Kimondhatjuk, hogy a máramaro-
si perben a csehek mint izgatók komoly és tevőleges szerepet töltöttek
be. A konferenciára visszatérve a monarchia biztonsága ellen irányult,
azt világosan mutatta Pasicsnak 1914. február 2-án II. Miklós intézett
előterjesztése, amely a szerb-horvát (délszláv) kérdésnek fegyveres
megoldásáról tett említést.
Dumaine bécsi francia nagykövet 1914. január 22-i jelentése szerint
a szerb kormány azzal az indoklással, hogy Bécsből az albánokat és
a bolgárokat háborúra izgatják minden megegyezést elutasított a mo-
narchiával. A szerb közvéleménynek ebben az irányban való bemuta-
tása magában véve felelősség megállapítását vonja maga után. Ezt
legfeljebb csak mérsékli, de nem változtatja meg a jelentésnek azt a
további részét, amelyben bolgár-török megegyezésről történik emlí-
tés. Amikor Descos belgrádi francia követ röviddel azután a király-
nál megjelent, Karagyorgyevics Péter megsürgette a Franciaország-
ban rendelt fegyverek szállítását. Ugyanakkor, amikor Pasics Bulgá-
riával feszült viszonyban maradt, - ami Szentpétervárott orosz hatást
szült - a Porta Szalonikit Szerbiának kínálta fel, ha Görögország ellen
frontot csinál. Igaz, ez a szerb politika teljes megfordítását jelentette
volna, de Törökország támogatásán kívül a kettős monarchiáét sem
zárta ki. Legalábbis a magyar közvéleménynek az volt a felfogása,
hogy a kettős monarchia balkánpolitikáját Szerbiára kell építeni.
Pasics azonban mosolygott az ajánlat fölött és azzal hárította el azt,
hogy Szerbiának a hatalmakkal kell tartania. Ez viszont azt jelentette,
hogy Szerbia saját sorsának irányítását egyes hatalmaknak engedte át,
mi több, erre kérte Venizelosz görög miniszterelnököt is. Doulcet
szentpétervári francia ügyvivő február 9-i jelentésében akként fog-
lalta össze a réunion balkanique de Petersburg eredményeit, hogy a
szerb miniszterelnök védőjének jött köszönetet mondani, falra festett
veszedelmekkel szemben kért támogatást és hogy az orosz kormány
ezekkel szemben erősen tartózkodó magatartást tanúsított. Nem fe-
lejtvén el azt, hogy Pasics milyen sokára fogadta el a cár döntőbí-
róságát a szerb-bolgár konfliktusban. Azt mondta, hogy osztrák tá-
madás esetén Oroszországnak nem Bulgáriára lesz szüksége hanem
Szerbiára. Ebben az irányban igyekszik a szentpétervári kabinet
Romániét Béccsel szembe állítani. Azért kérte Pasicsot és Venize-
loszt, hogy a bukaresti reunió útján Romániát szerezzék meg neki.
Ez sikerült is nekik.
A szentpétervári, bukaresti és belgrádi konferenciák határozatai
azokban a hírekben tükröződtek vissza leginkább, amelyeket a
magyarországi román nemzeti párt hivatalos közlönye, az aradi
Romanul Bukarestből kapott, ahonnan az anyagi támogatáson kívül
az orosz-román akció híreit is közölték, hogy ezzel a talaj a felosz-
táshoz előkészíthető legyen. Az Est budapesti napilap februári szá-
ma szerint a Reuter hírügynökség is azt jelentette Belgrádból, hogy
Bukarestben új Balkán Szövetséget kötöttek, 17-én azt, hogy Szer-
bia fegyverkezési tempóját Oroszországban lassúnak találják stb.
Mindennél fontosabb volt az, hogy a Romanul a Novoje Vremja
híradása szerint orosz háborúról írt; február 14-én közölt értesülése
szerint Szentpétervárott Miklós cár elnöklete alatt fontos tanács-
kozások folytak Szaszonov, Pasics, Venizelosz és Diamandi között
az új balkán szövetség megalkotása érdekében; ezek a tanácskozá-
sok Bukarestben folytak tovább, mire a Novoje Vremja megjósolta,
hogy a monarchiával háború lesz, amelyben Románia Erdélyt a Ti-
száig megfogja kapni.
2015. április 6., hétfő
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka. 46
46
Ezeket a tárgyalásokat szervesen egészítették ki azok, melyeket a
magyar miniszterelnök a szlovákokkal és horvátokkal folytatott. A
balkáni események azonban a szerbeket és horvátokat állították elő-
térbe és ezért atárgyalások is ebben az irányban éleződtek kik. Tisza
élénk figyelemmel kísérte a két Balkán háborút és azt a politikát,
melyet Berchtold gróf, Conrad tábornok, Ferenc Ferdinánd trónörö-
kös folytattak.
Bécsből szemmel láthatólag Szerbia elszigetelésére és beolvasz-
tására törekedtek, ami egyben a Karagyorgyevicsek eltávolítását is
jelentette. Mikor 1913. október 3-án megtartott közös miniszteri ér-
tekezleten a terv szóba került, Tisza határozottan a háború ellen fog-
lat állást, és ezzel élesen szembekerült azzal a körrel, melyet a trón-
örökös barátai alkottak. Nem lehetetlen, hogy ez az állásfoglalás bíz-
tatta további tevékenységre a bécsi köröket, melyek szemmellátható-
lag nem vették észre azt, hogy Magyarország gyengítése a kettős
monarchia gyengítését jelentette.
Ez volt a helyzet akkor, amikor a Berliner Tageblatt 1914 ja-
nuárban Czernin gróftól egy beszélgetést közölt, amelyet a követ
Az Est budapesti napilap január 25-i számában maga sietett meg-
cáfolni - Magyarország számára. Az Estnek adott nyilatkozatot
Czernin gróf maga mondta tollba, de annak megjelenése előtt Ber-
linbe küldte, hogy Bécsre és Budapestre nyomást gyakoroljon.
A tisztel olvasónak feltűnhet , hogy most akkor ki is irányítja a
monarchia külpolitikáját és hány urat is szolgál Czernin? Nyil-
ván való hogy Ferenc Ferdinándot szolgálta és így mindjárt érthe-
tóbb hogy Berlinnel közöl dolgokat. Kezdettől fogva látszott, hogy
itt egy kettős akcióról volt szó. A parlament 31-i ülésén Bethlen
István gróf - a későbbi miniszterelnök - ellenzéki képviselő a kor-
mánytól Czernin eltávolítását követelte, mint aki a monarchia és
a magyar király képviseletére méltatlannak bizonyult. Tisza minisz-
terelnök ekkor is bízott Czernin ígéretében és Czerninnek Tiszához
intézett levelével védelmezte a követet, holott az akkor már Bratia-
nuhoz igazodott és ezzel akaratlanul is az orosz-román tervek
szekerét tolta előre - a monarchia ellen. Teljes mértékben jogos volt
Bethlen hozzászólása. Egyértelmű volt azok számára, hogy a nagy-
követ a monarchia sírját ássa.
Ebből világosan megállapítható, hogy a magyarok és románok
megegyezését sem Ferenc Ferdinánd centalista-föderalista barátai,
sem a francia-orosz szövetség bukaresti képviselői nem akarták.
Blobdel bukaresti francia követ már 1913. január 6-án azt javasolta,
hogy a magyar kormánytól kínált megegyezéssel szembe, a francia-
orosz szövetség egész erejét vesse latba és vegye fel azzal a versenyt.
A verseny célja tehát annak meghiúsítása volt, hogy a történelmi fej-
lődéstől egymásra utalt magyarok és románok egymással megegyez-
hessenek és a szláv (francia-orosz-szerb) fronttal szemben közös
megértéssel és akarattal védekezhessenek.
Blondel beismerte, hogy a francia-orosz szövetség úgy a román-
magyar megértéssel, mint a nagyosztrák gondolattal szemben a mo-
narchia és Magyarország román lakta területeinek elszakítására tö-
rekedett. Bumain bécsi francia követ jelentette 1914.február 12-én
hogy a bécsi külügyi hivatal új Balkán Szövetség megalkotására
törekszik.
10. A három konferencia, 1914. február. - A háborús felelősség
irodalmában meglehetősen ismert Pasics szerb miniszterelnöknek
1914-i szentpétervári utazása és annak eredményeiről 1914. február
2-án Péter királynak tett kimerítő jelentése. Ekkor mondta azt, hogy
ahány fegyvert kap, annyi katonát fog azokhoz kapni a monarchiából,
amit alig lehetett másként érteni, minthogy a monarchia megtáma-
dására törekedett.
A jelentés fontosságát azonban messze felülmúlni látszott az a
körülmény - ami a Nova Evropa idézett állítását is igazolta, - hogy
1914 elején a monarchia felosztásnak idejét is elérkezettnek látták
és hogy itt nem csupán Pasics látogatásáról volt sző. Az orosz akták
szerint Sukowszki prágai orosz konzul január 22-én azt jelentette
Szaszonovnak, hogy Klofac cseh képviselő Szentpétervárra érkezik
és kérte, hogy az újságokat a látogatás elhallgatására utasítsák. Ha
hozzátesszük, hogy az orosz kormány a magyarországi rutének pe-
rében érdekelt volt, hogy a csehekkel keresett összeköttetést, hogy
Pasics Szentpétervárra utazott és hogy Szentpétervárról Bratianu
segítségével Románia bekapcsolására törekedtek, akkor egyrészt
az állapítható meg, hogy Szaszonov a monarchia elégületlen ele-
meivel közvetlen kapcsolatba lépett, másrészt pedig elérkezettnek
hitte a az időt arra, hogy a tengerszorosok megszerzését Ausztria-
Magyarország lekötésével, esetleg felosztásával biztosítsa.
A szentpétervári Novoje Vremja napilap már 1914. januárban
részletes tudósításokban számolt be arról, hogy Szerbia és Görög-
ország miniszterelnökei, Pasics és Venizelosz, fontos megbeszélé-
sek végett Szentpétervárra érkeztek. Doumergue francia külügymi-
niszter január 31.i körtávirata szerint arról folyt a tanácskozás, ho-
gyan lehetne osztrák háború esetén Bulgáriát megfelelő áldozatok-
kal semlegességre bírni. Megjegyzendő, hogy ugyan ekkor egy ro-
mán tábornok is küldetésben volt az orosz fővárosban. Nem vélet-
lenül volt ott ez nyilván való. A fentiekből azt következtethetjük,
hogy Párizs osztrák.orosz háború eshetőségével számolt, illetve az
is, hogy a vonatkozó megbeszélések Szaszonov elnöklete alatt Pa-
sics, Venizelosz és Diamandi román követ bevonásával, Klofac
utazásának elhallgatása mellett, fontos kérdésekről tárgyaltak.
Ez volt a helyzet akkor, amikor a Berliner Tageblatt 1914 ja-
nuárban Czernin gróftól egy beszélgetést közölt, amelyet a követ
Az Est budapesti napilap január 25-i számában maga sietett meg-
cáfolni - Magyarország számára. Az Estnek adott nyilatkozatot
Czernin gróf maga mondta tollba, de annak megjelenése előtt Ber-
linbe küldte, hogy Bécsre és Budapestre nyomást gyakoroljon.
A tisztel olvasónak feltűnhet , hogy most akkor ki is irányítja a
monarchia külpolitikáját és hány urat is szolgál Czernin? Nyil-
ván való hogy Ferenc Ferdinándot szolgálta és így mindjárt érthe-
tóbb hogy Berlinnel közöl dolgokat. Kezdettől fogva látszott, hogy
itt egy kettős akcióról volt szó. A parlament 31-i ülésén Bethlen
István gróf - a későbbi miniszterelnök - ellenzéki képviselő a kor-
mánytól Czernin eltávolítását követelte, mint aki a monarchia és
a magyar király képviseletére méltatlannak bizonyult. Tisza minisz-
terelnök ekkor is bízott Czernin ígéretében és Czerninnek Tiszához
intézett levelével védelmezte a követet, holott az akkor már Bratia-
nuhoz igazodott és ezzel akaratlanul is az orosz-román tervek
szekerét tolta előre - a monarchia ellen. Teljes mértékben jogos volt
Bethlen hozzászólása. Egyértelmű volt azok számára, hogy a nagy-
követ a monarchia sírját ássa.
Ebből világosan megállapítható, hogy a magyarok és románok
megegyezését sem Ferenc Ferdinánd centalista-föderalista barátai,
sem a francia-orosz szövetség bukaresti képviselői nem akarták.
Blobdel bukaresti francia követ már 1913. január 6-án azt javasolta,
hogy a magyar kormánytól kínált megegyezéssel szembe, a francia-
orosz szövetség egész erejét vesse latba és vegye fel azzal a versenyt.
A verseny célja tehát annak meghiúsítása volt, hogy a történelmi fej-
lődéstől egymásra utalt magyarok és románok egymással megegyez-
hessenek és a szláv (francia-orosz-szerb) fronttal szemben közös
megértéssel és akarattal védekezhessenek.
Blondel beismerte, hogy a francia-orosz szövetség úgy a román-
magyar megértéssel, mint a nagyosztrák gondolattal szemben a mo-
narchia és Magyarország román lakta területeinek elszakítására tö-
rekedett. Bumain bécsi francia követ jelentette 1914.február 12-én
hogy a bécsi külügyi hivatal új Balkán Szövetség megalkotására
törekszik.
10. A három konferencia, 1914. február. - A háborús felelősség
irodalmában meglehetősen ismert Pasics szerb miniszterelnöknek
1914-i szentpétervári utazása és annak eredményeiről 1914. február
2-án Péter királynak tett kimerítő jelentése. Ekkor mondta azt, hogy
ahány fegyvert kap, annyi katonát fog azokhoz kapni a monarchiából,
amit alig lehetett másként érteni, minthogy a monarchia megtáma-
dására törekedett.
A jelentés fontosságát azonban messze felülmúlni látszott az a
körülmény - ami a Nova Evropa idézett állítását is igazolta, - hogy
1914 elején a monarchia felosztásnak idejét is elérkezettnek látták
és hogy itt nem csupán Pasics látogatásáról volt sző. Az orosz akták
szerint Sukowszki prágai orosz konzul január 22-én azt jelentette
Szaszonovnak, hogy Klofac cseh képviselő Szentpétervárra érkezik
és kérte, hogy az újságokat a látogatás elhallgatására utasítsák. Ha
hozzátesszük, hogy az orosz kormány a magyarországi rutének pe-
rében érdekelt volt, hogy a csehekkel keresett összeköttetést, hogy
Pasics Szentpétervárra utazott és hogy Szentpétervárról Bratianu
segítségével Románia bekapcsolására törekedtek, akkor egyrészt
az állapítható meg, hogy Szaszonov a monarchia elégületlen ele-
meivel közvetlen kapcsolatba lépett, másrészt pedig elérkezettnek
hitte a az időt arra, hogy a tengerszorosok megszerzését Ausztria-
Magyarország lekötésével, esetleg felosztásával biztosítsa.
A szentpétervári Novoje Vremja napilap már 1914. januárban
részletes tudósításokban számolt be arról, hogy Szerbia és Görög-
ország miniszterelnökei, Pasics és Venizelosz, fontos megbeszélé-
sek végett Szentpétervárra érkeztek. Doumergue francia külügymi-
niszter január 31.i körtávirata szerint arról folyt a tanácskozás, ho-
gyan lehetne osztrák háború esetén Bulgáriát megfelelő áldozatok-
kal semlegességre bírni. Megjegyzendő, hogy ugyan ekkor egy ro-
mán tábornok is küldetésben volt az orosz fővárosban. Nem vélet-
lenül volt ott ez nyilván való. A fentiekből azt következtethetjük,
hogy Párizs osztrák.orosz háború eshetőségével számolt, illetve az
is, hogy a vonatkozó megbeszélések Szaszonov elnöklete alatt Pa-
sics, Venizelosz és Diamandi román követ bevonásával, Klofac
utazásának elhallgatása mellett, fontos kérdésekről tárgyaltak.
2015. április 5., vasárnap
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 45
45
Terveinek végső célja kezdettől fogva a tengerszorosoknak, a Bosz-
porusznak és a Dardanelláknak megszerzése volt. 1911-től kezdve
az képezte hátterét az orosz kormánypolitikának, mert ennek a tervnek
a szolgálatában volt szükséges a tengerszorosok felé vezető úton
levő szláv és görög keleti népek és országok megszervezése is.
Ekkor került nyilvánosságra egyébként a szerb-román szövetsé-
gi szerződés is, amelyet 1913. december 25-én a szentpétervári
Novoje Vremja 1913. június 10-i kelettel közölt és amelyet onnan a
prágai Narodni Listy, 1914. január 8-án pedig a Pesti Hírlap is át-
vettek. De a francia Le Petit Niçois 1913. június 28-i dátummal.
A szerződés XI. cikkelye Szerbia, XII. cikkelye Románia részére
szakított el nagyobb területeket.
A vonatkozó okiratot Bukarestben Maiorescu és Pasics minisz-
terelnökök, Avererescu és Putnik vezérkari főnökök írták alá. Hite-
lességét okmányok nem bizonyítják, csupán június 10-ről található
Blondel bukaresti francia követnek egy jelentése, amely szerint a
román sajtó azon a napon Szerbia okdalán sürgetett fegyveres be-
avatkozást. Putnik tábornok egyébként június 9-én érkezett Üsz-
kübből Belgrádba, ahol a minisztertanácson Bulgária ellen foglalt
állást, a szófiai francia követ 10-i jelentése szerint viszont a döntő
elhatározás 9-én érlelődött meg Bukarestben.
Ettől kezdve az események útja két irányt vett.
Az egyik irányban haladt a szerbeknek az a fő törekvése, hogy
minden délszláv szerb vezetés alatt egyesítsenek. 1911 óta ez a tö-
rekvés félre nem ismerhető, mert amint a marokkói válság hullá-
mai az olasz-török háborún keresztül a Balkánra eljutottak, a szer-
bek Piemont példáját tűzték maguk elé, sőt Piemont címmel olyan
lapot is índítottak, mely Belgrádból ezt az eszmét hirdette (1911.
szeptember 3),
A szerbek azonban csak közkatonáivá lettek egy nagyobb moz-
galomnak, melynek vezetését Kramarz és Masaryk az orosz hata-
lom kezébe játszották át. A Belgrádból indított délszláv küzdelem
így lett sz orosz hatalom terjeszkedésének eszközévé.
Hogy a Bukarestre gyakorolt orosz nyomás megerősödött, azt
Waldthausen báró német követújévi jelentéséből következtethetjük,
amelyre Vilmos császár azt a megjegyzést tette, hogy Bécsre a
román-.magyar megegyezés érdekében nyomást kell gyakorolni
Ezt egyébként Czernin gróf útján Károly király is szívesen vette
volna. Hogy a Magyarországra gyakorlandó nyomástól egyes ro-
mán körök mit vártak, azt a bécsi román katonai attasé mondta meg,
aki szerint Románia szívesen csatlakoznék a monarchiához, ha meg-
kaphatná a románoktól lakott területeket. Azt elmulasztotta hozzá-
tenni, hogy Bukarestben jelentős változás állt elő, mert január 16-án
a kormányt a konzervatív Maiorescutól a liberális Bratianu vette át,
aki már előbb kifejezte a király előtt azt az aggodalmát, hogy a mo-
narchiával fennálló szövetségi szerződés Romániát szabad elhatáro-
zásában akadályoz,za. Amint hogy kétségtelen, hogy egy kormányt
megkötött szerződései bizonyos irányban kötnek, de viszont az sem
szenved kétséget hogyha ez a szerződés szövetségi szerződés, akkor
az a kormány, amely szabad kezet akar, ez utóbbit nem szövetsége-
se irányában követeli. Miután pedig Bratianut oroszbarát politikusnak
ismerték, feltehető volt, hogy szövetségeseivel ellentétben, azoknak
ellenségéhez kívánkozott. Erre mutat egyébként az, hogy Bratianut
Károly király is oroszbarátnak tartotta, Poklewski-Koziell bukaresti
követ pedig már január 22-én azt jelentette, hogy Bratianuval foly-
tatott beszélgetése barátságosan folyt le, sőt a miniszterelnök azt is
lehetségesnek tartotta, hogy ˝Oroszország semlegességet vagy még
annál is többet fog Romániától követelni.˝ Az új kormányt a követ
is oroszbarátnak ismerte meg és azt a benyomást nyerte, hogy az
erdélyi kérdés Romániát a Hármasszövetségtől Oroszország mellé
fogja állítani.
Bratianu tehát az erdélyi kérdésről az egyik oldalon az osztrák cent-
ralistákkal, Bécs és Berlin kormányaival, a másik oldalon pedig
az oroszokkal tárgyalt - a magyarokkal, akiké Erdély volt, nem ke-
reste a megegyezést, mert azt az elszakítás alapján maga is remény-
telennek tartotta volna. Így tett Filipescu képviselő is, aki később
Czerninnek a monarchiához való csatlakozásról beszélt, de ugyan.
akkor a magyarokról azt mondta, hogy bár a bukaresti politikai kö-
röknek Magyarország belső ügyeibe nincs joguk, de joguk van ki-
élezni a magyarországi románok követeléseit és ha ezeket a magya-
rok el nem fogadják, akkor ˝nincs paktum - nincs szövetség˝.
Terveinek végső célja kezdettől fogva a tengerszorosoknak, a Bosz-
porusznak és a Dardanelláknak megszerzése volt. 1911-től kezdve
az képezte hátterét az orosz kormánypolitikának, mert ennek a tervnek
a szolgálatában volt szükséges a tengerszorosok felé vezető úton
levő szláv és görög keleti népek és országok megszervezése is.
Ekkor került nyilvánosságra egyébként a szerb-román szövetsé-
gi szerződés is, amelyet 1913. december 25-én a szentpétervári
Novoje Vremja 1913. június 10-i kelettel közölt és amelyet onnan a
prágai Narodni Listy, 1914. január 8-án pedig a Pesti Hírlap is át-
vettek. De a francia Le Petit Niçois 1913. június 28-i dátummal.
A szerződés XI. cikkelye Szerbia, XII. cikkelye Románia részére
szakított el nagyobb területeket.
A vonatkozó okiratot Bukarestben Maiorescu és Pasics minisz-
terelnökök, Avererescu és Putnik vezérkari főnökök írták alá. Hite-
lességét okmányok nem bizonyítják, csupán június 10-ről található
Blondel bukaresti francia követnek egy jelentése, amely szerint a
román sajtó azon a napon Szerbia okdalán sürgetett fegyveres be-
avatkozást. Putnik tábornok egyébként június 9-én érkezett Üsz-
kübből Belgrádba, ahol a minisztertanácson Bulgária ellen foglalt
állást, a szófiai francia követ 10-i jelentése szerint viszont a döntő
elhatározás 9-én érlelődött meg Bukarestben.
Ettől kezdve az események útja két irányt vett.
Az egyik irányban haladt a szerbeknek az a fő törekvése, hogy
minden délszláv szerb vezetés alatt egyesítsenek. 1911 óta ez a tö-
rekvés félre nem ismerhető, mert amint a marokkói válság hullá-
mai az olasz-török háborún keresztül a Balkánra eljutottak, a szer-
bek Piemont példáját tűzték maguk elé, sőt Piemont címmel olyan
lapot is índítottak, mely Belgrádból ezt az eszmét hirdette (1911.
szeptember 3),
A szerbek azonban csak közkatonáivá lettek egy nagyobb moz-
galomnak, melynek vezetését Kramarz és Masaryk az orosz hata-
lom kezébe játszották át. A Belgrádból indított délszláv küzdelem
így lett sz orosz hatalom terjeszkedésének eszközévé.
Hogy a Bukarestre gyakorolt orosz nyomás megerősödött, azt
Waldthausen báró német követújévi jelentéséből következtethetjük,
amelyre Vilmos császár azt a megjegyzést tette, hogy Bécsre a
román-.magyar megegyezés érdekében nyomást kell gyakorolni
Ezt egyébként Czernin gróf útján Károly király is szívesen vette
volna. Hogy a Magyarországra gyakorlandó nyomástól egyes ro-
mán körök mit vártak, azt a bécsi román katonai attasé mondta meg,
aki szerint Románia szívesen csatlakoznék a monarchiához, ha meg-
kaphatná a románoktól lakott területeket. Azt elmulasztotta hozzá-
tenni, hogy Bukarestben jelentős változás állt elő, mert január 16-án
a kormányt a konzervatív Maiorescutól a liberális Bratianu vette át,
aki már előbb kifejezte a király előtt azt az aggodalmát, hogy a mo-
narchiával fennálló szövetségi szerződés Romániát szabad elhatáro-
zásában akadályoz,za. Amint hogy kétségtelen, hogy egy kormányt
megkötött szerződései bizonyos irányban kötnek, de viszont az sem
szenved kétséget hogyha ez a szerződés szövetségi szerződés, akkor
az a kormány, amely szabad kezet akar, ez utóbbit nem szövetsége-
se irányában követeli. Miután pedig Bratianut oroszbarát politikusnak
ismerték, feltehető volt, hogy szövetségeseivel ellentétben, azoknak
ellenségéhez kívánkozott. Erre mutat egyébként az, hogy Bratianut
Károly király is oroszbarátnak tartotta, Poklewski-Koziell bukaresti
követ pedig már január 22-én azt jelentette, hogy Bratianuval foly-
tatott beszélgetése barátságosan folyt le, sőt a miniszterelnök azt is
lehetségesnek tartotta, hogy ˝Oroszország semlegességet vagy még
annál is többet fog Romániától követelni.˝ Az új kormányt a követ
is oroszbarátnak ismerte meg és azt a benyomást nyerte, hogy az
erdélyi kérdés Romániát a Hármasszövetségtől Oroszország mellé
fogja állítani.
Bratianu tehát az erdélyi kérdésről az egyik oldalon az osztrák cent-
ralistákkal, Bécs és Berlin kormányaival, a másik oldalon pedig
az oroszokkal tárgyalt - a magyarokkal, akiké Erdély volt, nem ke-
reste a megegyezést, mert azt az elszakítás alapján maga is remény-
telennek tartotta volna. Így tett Filipescu képviselő is, aki később
Czerninnek a monarchiához való csatlakozásról beszélt, de ugyan.
akkor a magyarokról azt mondta, hogy bár a bukaresti politikai kö-
röknek Magyarország belső ügyeibe nincs joguk, de joguk van ki-
élezni a magyarországi románok követeléseit és ha ezeket a magya-
rok el nem fogadják, akkor ˝nincs paktum - nincs szövetség˝.
2015. április 4., szombat
A szarajevói merénylet mint az I. világháború oka 44
44
Czernin emlékiratában még nagyobb követelésről számol be. Azt
írta, hogy ő az első bukaresti jelentései nyomán fogamzott meg Fe-
renc Ferdinánd főhercegben az a gondolat, hogy a magyar állam terü-
letének jelentékeny részét, Erdélyt Romániának engedi át. Ez ugyan
a trónörökösben már 1909-i romániai látogatása idején megvolt, Con-
rad tábornok pedig Czernint megelőzőleg beszélt róla, de Czernin
önvallomása után meg kell állapítanunk, hogy a kérdés az ő követ-
sége idejében valóban akuttá lett.
Tisza 1913.december 11-i parlamenti nyilatkozatában nemcsak
erélyesen megvédte a követet az ellen felhozott vádakkal szemben,
de kezességet is vállalt aziránt, hogy centralista elveit a magyar ál-
lammal szemben felfüggeszti. Fogalma sem volt arról, hogy Czernin
ez elveknél messze túlmenőleg a magyar állam integráns részét á-
ruba bocsátotta. Miután azonban Tiszának erről tudomása nem volt,
az ellenzéki Apponyi Albert grófnak az a megjegyzése sem keltett
nagyobb figyelmet, hogyha Czerni gróf addigi kiadványaiban a
román irredentizmus eszméit hirdette, akkor aligha tud majd kellő
ellenállást kifejteni a román kormány hasonló követeléseivel szem-
ben. Czernin gróf megvallása szerint meg sem kísérelte az ellen-
állást, hanem ellenkezőleg, a magyarokat vádolta meg azért, mert
ezeréves hazájuk felét nem voltak hajlandók Romániának átenged-
ni. A legkülönösebb azonban a dologban az volt, hogy Apponyi
aggályait később Bratianu román miniszterelnök a szemébe mond-
ta meg Czernin grófnak, aki megfeledkezett arról, hogy azt az ál-
lamot, amelynek követe volt, idegen államnak áruba bocsátotta.
Czernin Ottokár gróf bukaresti küldetésénél egy pillanatra meg-
kell állnunk.
Czernin 1919-ben megjelent emlékirataiban elmondta, hogy ki-
nevezése (1913. október 3) Ferenc Ferdinánd kívánságára történt
meg azért, mert a magyarok miatt- a magyar kártya már akkor is
létezett amit kijátszottak a magyarok ellen- lehetetlen volt a köze-
ledést Ausztria és Románia között létrehozni. ˝Első jelentésem a-
lapján ragadta meg a főherceg azt a tervet, hogy Erdélyt Romániá-
nak engedjük át azon feltétel alatt, hogy az így megalkotott Romá-
nia belép a Habsburg birodalomba.˝ A gondolatot szerinte Tisza
István hiúsította meg, mert Ferenc József Tisza oldalára állt.
Czernin beállítása merőben téves, mert Erdély átengedése nem
azon múlt, hogy azt Tisza egyénileg helyeselte vagy nem helyesel-
te. A magyar miniszterelnök a magyar állam területének megcson-
kítását nem is helyeselhette. Czernin azonban elhallgatja, hogy Ti-
sza ebben a magyar nemzet egységes ellenállására támaszkodott
és hogy a magyar kiráyl bukaresti követe nem engedhette meg ma-
gának azt, hogy az általa képviselt Magyarország egyes területeit
áruba bocsássa.
Hozzá kell tenni a fentiekhez, hogy Apponyi Albert gróf a dele-
gációban kifogásolta Czernin gróf kinevezését (1913. november 21.),
de Tisza miniszterelnök lovagiasan megvédelmezte őt.
Ugyanezt tette november 18-án a magyar képviselőházban Andrássy
és Apponyi grófokkal szemben is. Mindez nem gátolta meg őt ab.
ban, hogy Tiszának halálos ellenségévé legyen. Kétségtelenül nem
azért, mert őt megvédelmezte, hanem azért, mert Tisza és vele a
magyar nemzet, a trónörökös és a trónörökös barátai, tehát Czernin
részéről is állandó támadásoknak volt kitéve.
Azzal is tisztában voltak és megakadályozni törekedtek a megegye-
zést a magyar kormány és a magyarországi románság vezetőivel.
De közben meg Czernin bukaresti követ 1913. december 30-i je-
lentésében arra kérte a közös külügyminisztert, hogy gyakoroljon
nyomást Budapestre. Ugyamezt követelte Berchtoldtól a német
kormány is.
Jellemző volt az, hogy Czernin gróf bukaresti ténykedéseiről és
terveiről Poklewski-Koziell orosz követ, ennek útján pedig Blondel
francia követ kitűnően - a magyar kormánynál jobban - voltak érte-
sülve.
Czernin gróf magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a
román kormány minden bajt a magyarországi románok elnyomá-
sával indokolt meg és Berlinből, Bécsből a magyar kormány elleni
demarsokat. Ugyanakkor azonban Romániát az oroszok már szö-
vetségesüknek tekintette. A szentpétervári szerb követ már 1913.
július 6-án jelentette kormányának miszerint ˝Romániáról nyugod-
tan meg lehet állapítani, hogy kivált a Hármasszövetségből.˝
Amit nyilván furcsállhat az olvasó, hogy Tisza miért volt ilyen
engedékeny Czerninnnel szemben, miért bízott benne, mikor folya-
matosan ásta alá az ő személyét. Hogy lehetett politikailag ilyen
vak? Még akkor is tisztában kellett volna hogy legyen a dolgokkal
ha alaig jut el információ hozzá? De miért nem követelte?
Itt Tisza mindenképpen komolyan hibázott. Nem hallgatott az el-
lenzéki hangokra, pedig jobb lett volna. Részinformációk minden-
képpen eljutottak hozzá, De az is tény, hogy Bécs és Budapest nem
volt egyenjogú. A dolgok Bécsben dőltek el a magyarok megkérde-
zése nélkül. Milyen abszurd az,hogy idegen kormányok hamarabb
értesültek és tudtak dolgokról mint a magyar kormány.
9. Az orosz kezdeményezés, 1914. január. - A szerbek állítása
szerint ˝1914 elején készítették el a végleges tervet Ausztria megtá-
madására˝. Ez a megállapítás annyiban találó, hogy Szaszonov decem-
ber 8-i előterjesztése határozott programot adott és hogy annak kivi-
tele vált - a megállapítás szerint - időszerűvé.
Czernin emlékiratában még nagyobb követelésről számol be. Azt
írta, hogy ő az első bukaresti jelentései nyomán fogamzott meg Fe-
renc Ferdinánd főhercegben az a gondolat, hogy a magyar állam terü-
letének jelentékeny részét, Erdélyt Romániának engedi át. Ez ugyan
a trónörökösben már 1909-i romániai látogatása idején megvolt, Con-
rad tábornok pedig Czernint megelőzőleg beszélt róla, de Czernin
önvallomása után meg kell állapítanunk, hogy a kérdés az ő követ-
sége idejében valóban akuttá lett.
Tisza 1913.december 11-i parlamenti nyilatkozatában nemcsak
erélyesen megvédte a követet az ellen felhozott vádakkal szemben,
de kezességet is vállalt aziránt, hogy centralista elveit a magyar ál-
lammal szemben felfüggeszti. Fogalma sem volt arról, hogy Czernin
ez elveknél messze túlmenőleg a magyar állam integráns részét á-
ruba bocsátotta. Miután azonban Tiszának erről tudomása nem volt,
az ellenzéki Apponyi Albert grófnak az a megjegyzése sem keltett
nagyobb figyelmet, hogyha Czerni gróf addigi kiadványaiban a
román irredentizmus eszméit hirdette, akkor aligha tud majd kellő
ellenállást kifejteni a román kormány hasonló követeléseivel szem-
ben. Czernin gróf megvallása szerint meg sem kísérelte az ellen-
állást, hanem ellenkezőleg, a magyarokat vádolta meg azért, mert
ezeréves hazájuk felét nem voltak hajlandók Romániának átenged-
ni. A legkülönösebb azonban a dologban az volt, hogy Apponyi
aggályait később Bratianu román miniszterelnök a szemébe mond-
ta meg Czernin grófnak, aki megfeledkezett arról, hogy azt az ál-
lamot, amelynek követe volt, idegen államnak áruba bocsátotta.
Czernin Ottokár gróf bukaresti küldetésénél egy pillanatra meg-
kell állnunk.
Czernin 1919-ben megjelent emlékirataiban elmondta, hogy ki-
nevezése (1913. október 3) Ferenc Ferdinánd kívánságára történt
meg azért, mert a magyarok miatt- a magyar kártya már akkor is
létezett amit kijátszottak a magyarok ellen- lehetetlen volt a köze-
ledést Ausztria és Románia között létrehozni. ˝Első jelentésem a-
lapján ragadta meg a főherceg azt a tervet, hogy Erdélyt Romániá-
nak engedjük át azon feltétel alatt, hogy az így megalkotott Romá-
nia belép a Habsburg birodalomba.˝ A gondolatot szerinte Tisza
István hiúsította meg, mert Ferenc József Tisza oldalára állt.
Czernin beállítása merőben téves, mert Erdély átengedése nem
azon múlt, hogy azt Tisza egyénileg helyeselte vagy nem helyesel-
te. A magyar miniszterelnök a magyar állam területének megcson-
kítását nem is helyeselhette. Czernin azonban elhallgatja, hogy Ti-
sza ebben a magyar nemzet egységes ellenállására támaszkodott
és hogy a magyar kiráyl bukaresti követe nem engedhette meg ma-
gának azt, hogy az általa képviselt Magyarország egyes területeit
áruba bocsássa.
Hozzá kell tenni a fentiekhez, hogy Apponyi Albert gróf a dele-
gációban kifogásolta Czernin gróf kinevezését (1913. november 21.),
de Tisza miniszterelnök lovagiasan megvédelmezte őt.
Ugyanezt tette november 18-án a magyar képviselőházban Andrássy
és Apponyi grófokkal szemben is. Mindez nem gátolta meg őt ab.
ban, hogy Tiszának halálos ellenségévé legyen. Kétségtelenül nem
azért, mert őt megvédelmezte, hanem azért, mert Tisza és vele a
magyar nemzet, a trónörökös és a trónörökös barátai, tehát Czernin
részéről is állandó támadásoknak volt kitéve.
Azzal is tisztában voltak és megakadályozni törekedtek a megegye-
zést a magyar kormány és a magyarországi románság vezetőivel.
De közben meg Czernin bukaresti követ 1913. december 30-i je-
lentésében arra kérte a közös külügyminisztert, hogy gyakoroljon
nyomást Budapestre. Ugyamezt követelte Berchtoldtól a német
kormány is.
Jellemző volt az, hogy Czernin gróf bukaresti ténykedéseiről és
terveiről Poklewski-Koziell orosz követ, ennek útján pedig Blondel
francia követ kitűnően - a magyar kormánynál jobban - voltak érte-
sülve.
Czernin gróf magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a
román kormány minden bajt a magyarországi románok elnyomá-
sával indokolt meg és Berlinből, Bécsből a magyar kormány elleni
demarsokat. Ugyanakkor azonban Romániát az oroszok már szö-
vetségesüknek tekintette. A szentpétervári szerb követ már 1913.
július 6-án jelentette kormányának miszerint ˝Romániáról nyugod-
tan meg lehet állapítani, hogy kivált a Hármasszövetségből.˝
Amit nyilván furcsállhat az olvasó, hogy Tisza miért volt ilyen
engedékeny Czerninnnel szemben, miért bízott benne, mikor folya-
matosan ásta alá az ő személyét. Hogy lehetett politikailag ilyen
vak? Még akkor is tisztában kellett volna hogy legyen a dolgokkal
ha alaig jut el információ hozzá? De miért nem követelte?
Itt Tisza mindenképpen komolyan hibázott. Nem hallgatott az el-
lenzéki hangokra, pedig jobb lett volna. Részinformációk minden-
képpen eljutottak hozzá, De az is tény, hogy Bécs és Budapest nem
volt egyenjogú. A dolgok Bécsben dőltek el a magyarok megkérde-
zése nélkül. Milyen abszurd az,hogy idegen kormányok hamarabb
értesültek és tudtak dolgokról mint a magyar kormány.
9. Az orosz kezdeményezés, 1914. január. - A szerbek állítása
szerint ˝1914 elején készítették el a végleges tervet Ausztria megtá-
madására˝. Ez a megállapítás annyiban találó, hogy Szaszonov decem-
ber 8-i előterjesztése határozott programot adott és hogy annak kivi-
tele vált - a megállapítás szerint - időszerűvé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)