56
A Novoje Vremja március 19-i és 20-i közleményei azonban
vihart arattak a Balkán-félszigeten. Descos belgrádi francia követ
március 23-án már azoknak és az Ausztria-Magyarország felosztá-
sába vetett reménykedésnek tulajdonította azt, hogy a hangulat a
kettős monarchia ellen fordult és hogy a figyelem Szerbia részéről
Bosznia és Hercegovian megszerzése felé terelődött. Paléologue
szentpétervári francia nagykövet március 24-i jelentése szerint nagy
örömet okozott az orosz udvarban az a hír, hogy Vilmos német csá-
szár sem idegenkedik Ausztria-Magyarország felosztásától és hogy
a kettős monarchia területéből Oroszország is részesedni fogna.
Semmi különös nem volt tehát ezek után abban, hogy a baljóslatú
hírek bukaresti szűrőn keresztül Magyarországba is eljutottak és a
román lakosság körében egyre növekvő nyugtalanságot keltettek.
Az orosz kormány a Novoje Vremja izgató cikkeit csak március 25-én
cáfolta meg. Április 6-án Paléologue azt jelentette kormányának,
hogy Szaszonov Romániától szabad kezet követelt, ami egyértelmű
volt Románia részéről a központi hatalmakkal fennálló szövetségé-
nek felbontásával. Diamandi követ azt válaszolta rá, hogy Románia
közvéleménye háború esetén minden együttműködést elutasít ma-
gától a központi hatalmakkal, - amire magát szerződésben kötelezte.
Április közepén Ferenc József egészségi állapota megjavult és erre
a különböző találgatások elmaradtak. Mindez a Documents Dip-
lomatiques Francais , 187-1914. III. 10. Párizs, 1936. 10-11.l jelent
meg.
13.A védekezés. Tisza István gróf akciója, 1914. márciustól
júniusig. - A monarchia e támadásokkal szemben védekezésre szo-
rult.
A centristák figyelmét ekkor kötötte le Filipescu román kép-
viselő azzal, hogy miután román körökben az Oroszországhoz
való csatlakozást követelte, Czernin grófnak a monarchiához való
csatlakozás iránt tett javaslatot. Itt tehát még élesebben kerültek
egymással szembe Ferenc Ferdinánd és Oroszország.
Tisza István gróf magyar miniszterelnök 1914. március 15-én
az uralkodóhoz benyujtott terjedelmes emlékiratában Bulgáriának
a monarchia szövetségébe való bevonását javasolta. Emiatt azzal
vádolták meg, hogy a bukaresti békeszerződés revízióját követelve
Bulgáriát háborúra izgatta, ami már azért sem felel meg a valóság-
nak, mert erről az emlékirat semmit sem tud.
Tisza felfogása szerint Bulgária maga volt az oka tragédiájának
és ezzel az a vád is összeomlik, amelyet az 1913. június 19-i be-
széd alapján kovácsoltak Tisza ellen. Tisza felfogása szerint - aki
sem Szerbia és Montenegró egyesítést, sem Szerbia kijáratát a ten-
gerhez nem ellenezte - az elkeseredett Bulgária Oroszország karja-
iba fogja vetni magát, aminthogy az orosz kormány valóban min-
dent megtett, hogy Szerbiát és Bulgáriát Istip és Kocsána árán ki-
békítse.
A magyar felfogás mindkét követelésben a szerbség fejlődésének természetes következményét látta és nem tudta belátni, miért nem egyesülhet egymással a két szerb állam - ugyan ez volt a felfogás az Ansluss esetében - és miért nem kaphat kikötőt a szerb király- ság az Adria mellett. Bécsben más felfogás uralkodott és a kérdés annyira elmérgesedett, hogy majdnem háborúra került a dolog Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Sir Laph Paget belgrá- di brit követ 1912. november 11-i jelentése világosan mutatta, mi- lyen hatást váltott ki Berchtold gróf elutasító válasza, melyet Ugron
István osztrák-magyar követ Budapestről hozott magával. A
Foreign Office helyettes államtitkára, Sir Arthur Nicholson a-
zonban azt a megjegyzést fűzte a jelentéshez, hogy a kikötő és
a hozzávezető szerb földsáv tulajdonképpen a dalmát-horvát-
bánáti területeknek Szerbiától tervezett megszerzését jelentené.
Pasics azonban, akit egyébként a belgrádi francia követ,
Hartwiggal egynek mondott, a két vidék átengedéséről hallani sem
akart. Tisza szerint Bulgáriának Oroszországhoz való csatlakozása
maga után vonná az orosz támadást, amely már így is felismerhető
abban a törekvésben, hogy Romániát a monarchia ellen fordítsák.
Véleménye szerint Szerbiát és Görögországot rá kellene bírni
Bulgária kielégítésére, a kielégített Bulgáriát pedig Románia ellen-
őrzése alá kellene helyezni. Tisza szerint a monarchiát felelősség
terheli azért, mert román szövetségesének semmit sem adott és 1913-
ban is Oroszországgal fizettette meg azt, amit neki kellett volna
megfizetnie. Miután azonban Románia állandóan bolgár veszede-
lemtől tart, Románia erői le volnának köthetők Bulgária erőivel,
utóbbinak erői pedig Románia erőivel. Ebben az esetben az orosz
támadás egy a monarchiától alátámasztott román-bolgár védőgáttal
találná szembe magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése