44
Czernin emlékiratában még nagyobb követelésről számol be. Azt
írta, hogy ő az első bukaresti jelentései nyomán fogamzott meg Fe-
renc Ferdinánd főhercegben az a gondolat, hogy a magyar állam terü-
letének jelentékeny részét, Erdélyt Romániának engedi át. Ez ugyan
a trónörökösben már 1909-i romániai látogatása idején megvolt, Con-
rad tábornok pedig Czernint megelőzőleg beszélt róla, de Czernin
önvallomása után meg kell állapítanunk, hogy a kérdés az ő követ-
sége idejében valóban akuttá lett.
Tisza 1913.december 11-i parlamenti nyilatkozatában nemcsak
erélyesen megvédte a követet az ellen felhozott vádakkal szemben,
de kezességet is vállalt aziránt, hogy centralista elveit a magyar ál-
lammal szemben felfüggeszti. Fogalma sem volt arról, hogy Czernin
ez elveknél messze túlmenőleg a magyar állam integráns részét á-
ruba bocsátotta. Miután azonban Tiszának erről tudomása nem volt,
az ellenzéki Apponyi Albert grófnak az a megjegyzése sem keltett
nagyobb figyelmet, hogyha Czerni gróf addigi kiadványaiban a
román irredentizmus eszméit hirdette, akkor aligha tud majd kellő
ellenállást kifejteni a román kormány hasonló követeléseivel szem-
ben. Czernin gróf megvallása szerint meg sem kísérelte az ellen-
állást, hanem ellenkezőleg, a magyarokat vádolta meg azért, mert
ezeréves hazájuk felét nem voltak hajlandók Romániának átenged-
ni. A legkülönösebb azonban a dologban az volt, hogy Apponyi
aggályait később Bratianu román miniszterelnök a szemébe mond-
ta meg Czernin grófnak, aki megfeledkezett arról, hogy azt az ál-
lamot, amelynek követe volt, idegen államnak áruba bocsátotta.
Czernin Ottokár gróf bukaresti küldetésénél egy pillanatra meg-
kell állnunk.
Czernin 1919-ben megjelent emlékirataiban elmondta, hogy ki-
nevezése (1913. október 3) Ferenc Ferdinánd kívánságára történt
meg azért, mert a magyarok miatt- a magyar kártya már akkor is
létezett amit kijátszottak a magyarok ellen- lehetetlen volt a köze-
ledést Ausztria és Románia között létrehozni. ˝Első jelentésem a-
lapján ragadta meg a főherceg azt a tervet, hogy Erdélyt Romániá-
nak engedjük át azon feltétel alatt, hogy az így megalkotott Romá-
nia belép a Habsburg birodalomba.˝ A gondolatot szerinte Tisza
István hiúsította meg, mert Ferenc József Tisza oldalára állt.
Czernin beállítása merőben téves, mert Erdély átengedése nem
azon múlt, hogy azt Tisza egyénileg helyeselte vagy nem helyesel-
te. A magyar miniszterelnök a magyar állam területének megcson-
kítását nem is helyeselhette. Czernin azonban elhallgatja, hogy Ti-
sza ebben a magyar nemzet egységes ellenállására támaszkodott
és hogy a magyar kiráyl bukaresti követe nem engedhette meg ma-
gának azt, hogy az általa képviselt Magyarország egyes területeit
áruba bocsássa.
Hozzá kell tenni a fentiekhez, hogy Apponyi Albert gróf a dele-
gációban kifogásolta Czernin gróf kinevezését (1913. november 21.),
de Tisza miniszterelnök lovagiasan megvédelmezte őt.
Ugyanezt tette november 18-án a magyar képviselőházban Andrássy
és Apponyi grófokkal szemben is. Mindez nem gátolta meg őt ab.
ban, hogy Tiszának halálos ellenségévé legyen. Kétségtelenül nem
azért, mert őt megvédelmezte, hanem azért, mert Tisza és vele a
magyar nemzet, a trónörökös és a trónörökös barátai, tehát Czernin
részéről is állandó támadásoknak volt kitéve.
Azzal is tisztában voltak és megakadályozni törekedtek a megegye-
zést a magyar kormány és a magyarországi románság vezetőivel.
De közben meg Czernin bukaresti követ 1913. december 30-i je-
lentésében arra kérte a közös külügyminisztert, hogy gyakoroljon
nyomást Budapestre. Ugyamezt követelte Berchtoldtól a német
kormány is.
Jellemző volt az, hogy Czernin gróf bukaresti ténykedéseiről és
terveiről Poklewski-Koziell orosz követ, ennek útján pedig Blondel
francia követ kitűnően - a magyar kormánynál jobban - voltak érte-
sülve.
Czernin gróf magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a
román kormány minden bajt a magyarországi románok elnyomá-
sával indokolt meg és Berlinből, Bécsből a magyar kormány elleni
demarsokat. Ugyanakkor azonban Romániát az oroszok már szö-
vetségesüknek tekintette. A szentpétervári szerb követ már 1913.
július 6-án jelentette kormányának miszerint ˝Romániáról nyugod-
tan meg lehet állapítani, hogy kivált a Hármasszövetségből.˝
Amit nyilván furcsállhat az olvasó, hogy Tisza miért volt ilyen
engedékeny Czerninnnel szemben, miért bízott benne, mikor folya-
matosan ásta alá az ő személyét. Hogy lehetett politikailag ilyen
vak? Még akkor is tisztában kellett volna hogy legyen a dolgokkal
ha alaig jut el információ hozzá? De miért nem követelte?
Itt Tisza mindenképpen komolyan hibázott. Nem hallgatott az el-
lenzéki hangokra, pedig jobb lett volna. Részinformációk minden-
képpen eljutottak hozzá, De az is tény, hogy Bécs és Budapest nem
volt egyenjogú. A dolgok Bécsben dőltek el a magyarok megkérde-
zése nélkül. Milyen abszurd az,hogy idegen kormányok hamarabb
értesültek és tudtak dolgokról mint a magyar kormány.
9. Az orosz kezdeményezés, 1914. január. - A szerbek állítása
szerint ˝1914 elején készítették el a végleges tervet Ausztria megtá-
madására˝. Ez a megállapítás annyiban találó, hogy Szaszonov decem-
ber 8-i előterjesztése határozott programot adott és hogy annak kivi-
tele vált - a megállapítás szerint - időszerűvé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése