55
E rendelkezésnek már akkor messzeható következménye volt, mert
az aradi Romanul március 12-én az orosz háborúról kapott híradást
Bukarestből, 17-én arról, hogy az orosz csapatok már a román határon
gyülekeznek, 20-án pedig a monarchia felosztásának bukaresti terveze-
tét közölte feltűnő betűkkel: ˝Impartirea Austria-Ungariei˝. Ezek után
alig lehetne kétségbe vonni azt, hogy Magyarországon sajtószabaság
volt, ha egy kisebbségi laptámadó népek propagandáját közvetíthette,
aminthogy alig hihetné valaki, hogy Romániának egy idegen főváros-
ban támadó céllal kidolgozott felosztási tervét egy kisebbségi hírlap
Romániában büntetlenül közölhetné. Pedig az izgalmat még fokozták
azok a március 27-én, 28-án és 29-én leadott bukaresti híradások,
hogy Románia ˝mozgósított˝. Ebben alig lehet kételkednünk, ha ezt
a románok felszabadítandó véreikkel közölték. Hogy Bulgária felől
megnyugtassák őket - ami Erdélyben sohasem képezett aggodalmat,
csak Bukarestben, a Romanul március 31-én közölte, miszerint Coanda
román tábornok Bukarestből Konstantinápolyba indult, hogy Bulgá-
ria hátában Törökország katonai szövetségét biztosítsa. Április 7-én
a román nemzeti párt hivatalos lapja kövér betűkkel jelentette:
˝Nagy események előestéjén; katonai mozgósítás; Románia lábhoz
tett fegyverekkel néz eléje a fejleményeknek; osztrák-orosz háború
fenyeget; beszélgetés egy román politikussal; Románia egymillió
emberrel vonul a háborúba˝. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy nem
Oroszország ellen. A bukaresti napilapok egyébként március 26-án
egyértelműen közölték a mozgósítást; a budapesti Az Est napilap
közlése szerint Durnovo volt orosz belügyminiszter Romániát Er-
dély meghódítására szólította fel. Abban az esetben - mondotta
Bobrinszkij gróf Az Est tudósítójának, - ha a magyarok a németek-
tól elszakadnának, Oroszország ugyanazzal a rokonszenvvel fog
irántok viseltetni, mint a balkáni államok iránt. Pont azok beszéltek
akik aláásni igyekeztek a monarchiát és benne Magyarországot.
Olajat öntött a tűzre az a felolvasás, amelyet 1914. márciusban
André Tardieu, a Temps külpolitikai szerkesztője tartott, amelyben
Erdélyt Románi Elzász-Lotaringiájának nevezte. Ebben természe-
tesen az is benne volt, hogy amint Franciaország Elzász-Lotaringia
visszaszerzésére törekszik, úgy számíthat Románia is arra, hogy
Franciaország Erdély visszaszerzésében (sic!) támogatni fogja.
Tardieu hasonlata nem volt jó, mert Erdély a történelem folyamán
sohasem tartozott Romániához, visszacsatolásról nem lehetett szó.
Amiről szó lehetett, azt Károly román király azzal mondotta mag,
hogy Tardieu Bukarestben az oroszoknak kívánt szolgálatot tenni.
Ezt alig lehet másként érteni, minthogy Tardieu, akinek az oroszok-
kal már addig is jó kapcsolatai voltak, Bukarestben a monarchia
felosztására irányuló orosz terveknek csinált propagandát. A be-
széd háttere az orosz-román-szerb mozgósítás volt, Mária herceg-
nőnek, Ferdinánd trónörökös nejének, Szentpétervárra való látoga-
tása és az orosz támogatást élvező Liga Culturale magyarellenes
nagygyűlése. A Liga Curturale magyarellenes tüntetései a debre-
ceni bombamerénylettel egyidejűleg 1914. február 20-án és 29-én
zajlottak. Tardieu sokkal később, 1938-ban azt írta, hogy az orosz
háborút előre látva, figyelmeztette Károly királyt, hogy az általa
előrelátott háborúban az Ausztria-Magyarországra támaszkodó
Németország vereséget fog szenvedni.
Miután a debreceni merénylettől várt román felkelés elmaradt,
a hibát abban keresték, hogy a magyarországi románok a magyar
elnyomás kegyetlensége folytán nem tudtak fegyvert fogni.;
annak ellenszerét pedig, az arisztokratikus kormányai alól elsősor-
ban a magyar népet kell felszabadítani. Ezért állapította meg Mil-
jukov Pál orosz pártvezér április közepén azt, hogy Magyarorszá-
gon a magyar is elnyomott nemzet. ( Az Est 1914.április 11.)
Pont az beszél, akinek az országában az orosz nép állati sorba élt.
A nemzetiségeikkel és a zsidóikkal a legkutyábbúl bántak.
Ha végig tekintünk az elmondottakon és ha figyelembe vesz-
szük azt, hogy a magyarországi románok azért nem keltek fel,
mert arra semmi okok nem volt, még a felkelés gondolatával sem
foglalkoztak, akkor a felelősség szempontjából, éles megvilágítást
nyerünk azokból az önvallomásokból, amelyeket egyes diplomá-
ciai jelentések tartalmaznak. Így Blondel bukaresti francia követ
március 18-án azt jelentette kormányának, hogy minden igyekeze-
tét Romániának ˝nemzeti aspirációi˝ felé való terelésére fordította,
ez pedig más szóval Erdély megszerzését jelentette. Még különösebb
volt Doulcet szentpétervári francia ügyvivő jelentése a Novoje Vremja
napilap március 19-i cikkéről, melyben Witte gróf Ausztria-Magyaror-
szág felosztását javasolta és hozzátette, hogy azt Izvolszkij politikája
gátolta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése