45
Terveinek végső célja kezdettől fogva a tengerszorosoknak, a Bosz-
porusznak és a Dardanelláknak megszerzése volt. 1911-től kezdve
az képezte hátterét az orosz kormánypolitikának, mert ennek a tervnek
a szolgálatában volt szükséges a tengerszorosok felé vezető úton
levő szláv és görög keleti népek és országok megszervezése is.
Ekkor került nyilvánosságra egyébként a szerb-román szövetsé-
gi szerződés is, amelyet 1913. december 25-én a szentpétervári
Novoje Vremja 1913. június 10-i kelettel közölt és amelyet onnan a
prágai Narodni Listy, 1914. január 8-án pedig a Pesti Hírlap is át-
vettek. De a francia Le Petit Niçois 1913. június 28-i dátummal.
A szerződés XI. cikkelye Szerbia, XII. cikkelye Románia részére
szakított el nagyobb területeket.
A vonatkozó okiratot Bukarestben Maiorescu és Pasics minisz-
terelnökök, Avererescu és Putnik vezérkari főnökök írták alá. Hite-
lességét okmányok nem bizonyítják, csupán június 10-ről található
Blondel bukaresti francia követnek egy jelentése, amely szerint a
román sajtó azon a napon Szerbia okdalán sürgetett fegyveres be-
avatkozást. Putnik tábornok egyébként június 9-én érkezett Üsz-
kübből Belgrádba, ahol a minisztertanácson Bulgária ellen foglalt
állást, a szófiai francia követ 10-i jelentése szerint viszont a döntő
elhatározás 9-én érlelődött meg Bukarestben.
Ettől kezdve az események útja két irányt vett.
Az egyik irányban haladt a szerbeknek az a fő törekvése, hogy
minden délszláv szerb vezetés alatt egyesítsenek. 1911 óta ez a tö-
rekvés félre nem ismerhető, mert amint a marokkói válság hullá-
mai az olasz-török háborún keresztül a Balkánra eljutottak, a szer-
bek Piemont példáját tűzték maguk elé, sőt Piemont címmel olyan
lapot is índítottak, mely Belgrádból ezt az eszmét hirdette (1911.
szeptember 3),
A szerbek azonban csak közkatonáivá lettek egy nagyobb moz-
galomnak, melynek vezetését Kramarz és Masaryk az orosz hata-
lom kezébe játszották át. A Belgrádból indított délszláv küzdelem
így lett sz orosz hatalom terjeszkedésének eszközévé.
Hogy a Bukarestre gyakorolt orosz nyomás megerősödött, azt
Waldthausen báró német követújévi jelentéséből következtethetjük,
amelyre Vilmos császár azt a megjegyzést tette, hogy Bécsre a
román-.magyar megegyezés érdekében nyomást kell gyakorolni
Ezt egyébként Czernin gróf útján Károly király is szívesen vette
volna. Hogy a Magyarországra gyakorlandó nyomástól egyes ro-
mán körök mit vártak, azt a bécsi román katonai attasé mondta meg,
aki szerint Románia szívesen csatlakoznék a monarchiához, ha meg-
kaphatná a románoktól lakott területeket. Azt elmulasztotta hozzá-
tenni, hogy Bukarestben jelentős változás állt elő, mert január 16-án
a kormányt a konzervatív Maiorescutól a liberális Bratianu vette át,
aki már előbb kifejezte a király előtt azt az aggodalmát, hogy a mo-
narchiával fennálló szövetségi szerződés Romániát szabad elhatáro-
zásában akadályoz,za. Amint hogy kétségtelen, hogy egy kormányt
megkötött szerződései bizonyos irányban kötnek, de viszont az sem
szenved kétséget hogyha ez a szerződés szövetségi szerződés, akkor
az a kormány, amely szabad kezet akar, ez utóbbit nem szövetsége-
se irányában követeli. Miután pedig Bratianut oroszbarát politikusnak
ismerték, feltehető volt, hogy szövetségeseivel ellentétben, azoknak
ellenségéhez kívánkozott. Erre mutat egyébként az, hogy Bratianut
Károly király is oroszbarátnak tartotta, Poklewski-Koziell bukaresti
követ pedig már január 22-én azt jelentette, hogy Bratianuval foly-
tatott beszélgetése barátságosan folyt le, sőt a miniszterelnök azt is
lehetségesnek tartotta, hogy ˝Oroszország semlegességet vagy még
annál is többet fog Romániától követelni.˝ Az új kormányt a követ
is oroszbarátnak ismerte meg és azt a benyomást nyerte, hogy az
erdélyi kérdés Romániát a Hármasszövetségtől Oroszország mellé
fogja állítani.
Bratianu tehát az erdélyi kérdésről az egyik oldalon az osztrák cent-
ralistákkal, Bécs és Berlin kormányaival, a másik oldalon pedig
az oroszokkal tárgyalt - a magyarokkal, akiké Erdély volt, nem ke-
reste a megegyezést, mert azt az elszakítás alapján maga is remény-
telennek tartotta volna. Így tett Filipescu képviselő is, aki később
Czerninnek a monarchiához való csatlakozásról beszélt, de ugyan.
akkor a magyarokról azt mondta, hogy bár a bukaresti politikai kö-
röknek Magyarország belső ügyeibe nincs joguk, de joguk van ki-
élezni a magyarországi románok követeléseit és ha ezeket a magya-
rok el nem fogadják, akkor ˝nincs paktum - nincs szövetség˝.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése