49
Röviddel azután, február 17-én történt az, hogy a magyar-román
tárgyalások megszakadtak. Ennek okát akkor senki sem ismerte, de
amint később Klebelsberg Kunó gróf, miniszterelnökségi államtitkár
megírta, Ferenc Ferdinánd közvetlen beavatkozása folytán a román
nemzeti párt megbízottai léptek vissza a tárgyalásoktól. A trónörökös
jóval többet ígért, mint amennyit a magyar kormány ígérhetett, a be-
avatkozást eltitkolták és a felelősséget a magyar kormányra hárították.
Így például Maniu Gyula, a tárgyalások egyike, pedagógiai lehetetlen-
ségnek és kultúrellenes törekvésnek mondta azt, hogy a román gyere-
kek a magyar állam nyelvét az elemi iskolában megtanulják. De az
nem volt lehetetlenség hogy az akkor Romániában élő magyarok az
elemi iskolában románul tanuljanak. Az természetes volt. Na már
most, ennek okát abban kell keresnünk, hogy a beavatkozás folytán
a jövendő császár és a román nemzeti párt között a magyar kormány-
zattal szemben közös megegyezés keletkezett. Ferenc Ferdinánd keze
nem az egyetlen kéz volt, amely a magyarok és románok megbékélésé-
nek egy idegen hatalom érdekében ellenállt. Egy másik idegen kéznek
is az volt az érdeke, hogy a két nép mely egymásra van utalva, ellen-
ségekké váljanak, mert az oroszok szintén Erdélyt kínálták fel nekik,
ha Ferenc Ferdinánd jövendő birodalmától elszakad.
A súlypont mindenesetre az orosz kérdésen nyugodott.
Dumaine bécsi francia konzul jelentései a máramarosszigeti perről
pontosan beszámoltak; ezeket a jelentéseket az okkoriban kiadott ok-
mánygyűjteményekben hiába keressük. D´Apchier le Maugin buda-
pesti francia konzuli ügyvivőtő 1914. január 14-ről és 28-ról a magyar-
román tárgyalásokról vannak jelentéseink.
Jellemző volt azonban a konzuli ügyvivőnek az a jelentése, melyben
a megegyezés ellenségeiről beszélt. Ebből a jelentésből ugyanis nem
pusztán lehet kiolvasni, hogy a magyar-román megegyezés a kettős
monarchia megerősítését, megerősödését vonta volna maga után,
hanem azt is, hogy a magyar nemzeti követeléseket fenntartó és ú-
jakat támasztó ellenzéket, főleg a függetlenségi pártot, hogyan lehet
a kettős monarchia ellen kihasználni.
Mindenesetre érdekes volt az, hogy Tisza tárgyalásait milyen szé-
les keretben látták és vizsgálták a franciák; az talán még érdekesebb,
hogy ennek alapján és nem Ferenc Ferdinánd terveitől várták Auszt-
ria-Magyarország megerősödését.
Nem érdektelen látnunk azt, hogy a megegyezés ellenségeinek e-
gyik hadiszállása Bukarestben volt, ahol Filipescu pártvezér felkí-
nálkozásával Czernin gróf emberévé lett. Kevesen figyelték meg a
csehek bekapcsolódását, vagy inkább azt a körülményt, hogy a Szent-
pétervárról kiépített bukarest.belgrádi vonalat északon egy cseh-ukrán
vonal egészítette ki. Az orosz előnyomulás tehát Galícián és Prá-
gán át Bécs ellen irányult és így közölte azt 1914. február 7-én a
párizsi Temps is. Nyílt titok volt az orosz előnyomulás, behatolás
a Kárpátokon át Magyarországra és azon keresztül a Balkánra.
Ferenc Ferdinánd főherceg barátaitól csak azt hallották, hogy a
bécsi Reichpost, a Szent Szövetség megújítását szorgalmazta (1914.
február 20, Czernin és Filipescu azonban konkrétabb dolgokról be-
szélgettek, Filipescu kijelentette, hogy a megegyezéstől a kettős
monarchiának és Németországnak Romániához való viszonya is függ
és ezzel Bécset és Berlint Magyarország ellen fordította.
Ha tehát Filipescu ezek után Blondel francia követnek azt mondta,
hogy szeretné, ha megszakadnának a tárgyalások, akkor olyan rossz-
indulatot árult el, amelyt vagy eltitkolt Czernin előtt, vagy azzal e-
gyütt alkotott frontot Magyarország ellen. Blondel február 20-i jelen-
tése szerint a szakítás Bukarestben senkit sem ért váratlanul. Szerinte
a felelősséget a magyar soviniszták viselték, holott a magyar kormány
éppen a megegyezésen fáradozott. Úgy vélte, hogy Tisza kudarcot
szenvedett és attól félt, vagy azt hitte, hogy Tisza olyan természetű
bosszút fog állni a kudarc miatt, a bosszú lehetővé fogja tenni a ma-
gyarországi románok felszabadítását. Ez a megállapítás ugyanis arra
enged következtetni, hogy az ürügyet a románoktól lakott magyaror-
szági területek elszakítására és ezzel a kettős monarchia gyengítésé-
re vagy megtámadására éppen Tisza tárgyalásainak megszakításától
várták.
Ugyanez volt az eset, mint Catarau bombájával: a bomba és az egyez-
kedési tárgyalások egyet jelentettek. A tévedés viszont abban állott,
hogy a magyarországi románok sem bombát nem küldöttek, sem a
tárgyalásokat nem szakították meg. A magyar kormány mindenről
jól volt értesülve: a bombát Bukarestből indították el, a szakítás Bécs-
ből érkezett. Ferenc Ferdinánd volt az, aki a magyar-román egyezkedési
tárgyalásokat megszakította, de nem tudta, hogy ebben Bukarest esz-
köze volt és hogy a szakítást Bécsen kívül Bukarest annexiós körei
fogadták örömmel és megelégedéssel.
Tisza István gróf miniszterelnök február 20-án sajnálkozással
közölte a parlamentben a tárgyalások megszakítását és aggodalmát
fejezte ki a fölött, hogy a két nép a szlávok előretörésével szemben
közös frontot alkotni nem tud. Az ő veresége azonban két egymás-
sal szembenálló ellenség diadalát jelentette és csak idő kérdése volt,
hogy azok mikor fordulnak egymás ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése