50
A két ellenfél Ausztria és Oroszország Bécs és Szentpétervár voltak.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az orosz kormány
amiatt aggódott, hogy Bécs a rutének elnyomásával Ukrajna birtokára
vágyik és hogy a hármasszövetséghez tartozó Románia katonai közre-
működését a maga részére biztosítva, Kijev és Odessza felé kíván e-
lőrenyomulni. Ezt 1814. áprilisában nyíltan emlegették a szerb kor-
mánykörökben.
Tisza nem sejtette azt, hogy Bobrinszkij Bukarestben a román
politika vezetőivel az orosz-román közeledés ügyét beszélte meg.
Még kevésbé azt, hogy visszatérőben találkozott valakivel, akivel
az aradi Romanul közlése szerint kapcsolatban állt, és aki 19-én
hamis útlevéllel utazott Bukarestből Czernowitzba. Jorga profesz-
szor tanítványa és a bukaresti kadétiskola tanára Ilie Cătărău -Katarov
kijevi születésű orosz(román) ember volt, aki Timoftei Kirilov orosz matózzal együtt, hamis útlevelekkel ellátva, egy pokolgépet vitt ma- gával, amelyt a hajdúdorogi püspök Miklósy István címére adott fel abban a reményben, hogy - amint 1913-i röpiratában Jorga mondotta - a románoktól gyűlölt magyar püspök elpusztítása hírére kitörjön a magyarországi román forradalom. A pokolgép mellé Salamon Marietta erdélyi magyar lány magyar levél volt mellékelve azzal a célzattal, hogy a
merényletet magyar állampolgár követte el, ami megfelelt annak
az eljárásnak, hogy a felelősség a valódi tettesekről eltereltessék.
A bomba 23-án valóban felrobbant és megölte a levél felbontóját
Slepkovszky János titkárt, Laczkovics Mihályt a püspök helyettesét
és Csatth Sándor ügyvédet, püspöki jogtanácsost. Maga Miklósy a
véletlennek köszönhette hogy nem esett baja. 30 ezren kísérték u-
tolsó útjukra a merénylet áldozatait Debrecenbe. A magyarországi
románok felkelése azonban elmaradt, mert sem felkelni nem akartak,
sem a merényletbe beavatva nem voltak, sem azt nem akarták vállalni,
hogy a felelősség valamilyen formában őket terheli. Tiltakozásukkal
egyidejüleg maguk is annak a feltevésnek adtak kifejezést, hogy a
merénylet orosz kéztől származik.
Feltűnő volt, hogy Bobrinszkij gróf hazatérése után márciusban II.
Miklós cártól magas rendjelet kapott, áprilisban pedig Odesszában
izgató beszédet mondott a magyar kormány ellen, amelynek jóvoltá-
ból semmi baja nem lett és amelynek vendégszeretetét igénybe vette.
Talán még kellemetlenebb hatást váltott ki a merénylet híre Bu-
karestben, ahol a román kormányra hárult a felelősség azért, amit az
oroszok tettek. Catarau kijevi születésű orosz volt, aki szoros össze-
köttetésben állt az orosz konzulátussal, de román szolgálatba állt,
románnak mondta magát és a pokolgép is Romániába készült. Az
aradi Romanul már akkor megírta, hogy orosz híradás szerint Orosz-
ország háborús akciója vette kezdetét a monarchia ellen. Később a
román sajtó is úgy nyilatkozott, hogy a debreceni és szarajevói me-
rényleteket ugyanaz a kéz követte el. A Szvjet orosz napilap szerint
a merényletet a magyarországi románok és rutének elnyomása vál-
totta ki, amely a terrornak még gonoszabb jelenségeit fogja kiváltani.
Priklonszkij Mihály budapesti orosz főkonzul megkísérelte ugyan,
hogy az időközben meghozott máramarosi ítélet ellen tiltakozzék,
de az általa egy kommunistával, később román trendősügynökkel
iratott röpirat nem ért célt. (Sajnos nem sikerült rábukkannom a
névre még, mely a Gulyás Pál : Magyar életrajzi lexikon I. kötetébe
482-483 oldalakon található. A lexikon I. kötete 1927-ben jelent meg.H)
Az 1914 őszén Máramarosba tört orosz csapatok azonban ha-
lálra keresték a per bíráit, hogy rajtuk saját ügynökeik elítélése
miatt bosszút vehessenek. Károly király a merénylet után a buka-
resti német követ előtt egyenesen az oroszokat tette felelősekké a
merényletekért, Marghiloman, Bratianu ellensége pedig leplezetle-
nül megírta, miként mentette meg a román kormány a merénylőket.
˝A debreceni merényletet, a magyar csendőrök legyilkolását és
a brassói Árpád emlékmű megcsonkítását az oroszok rendezték.
Cataraut pedig a mi tengerészetünk mentette meg.˝Marghiloman
könyve 1927-ben jelent meg. A brassói Cenk hegyen lévő Árpád
szobrot Ilie Cãtãrãu robbantotta fel dinamittal 1913 szeptember 27.-én.
A nyomozás folyamán ugyanis a tettesek nevei hamar ismertekké
váltak, a közös hadügyminisztérium pedig állandóan sürgette kiada-
tásukat. Károly király azt állította Czerninnek, hogy eltűnt, hanem a
román kormány tüntette el, mint ahogy az Marghiloman említette.
A vonatkozó ügyiratok akkor a magyar miniszterelnökség irattárában
voltak. M.E. 1914. 2156, 2295, 2716, 2740, 3088, 5743. számok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése