2015. április 15., szerda

A szarajevói merénylet mint az I.világháború oka 51

                                                                           51

- Román ügyiratok: Bukarest, 1914.március 5. Czernin gróf 778.
számú sürgős átirata Catarau Ilie és Kirilov Timoftei letartóztatása
tárgyában. Válasz március 6-án, 5412. szám alatt. Czernin gróf Po-
rumbaru külügyminiszterhez március 12-én, 6274. szám alatt ˝ Ko-
vács Anna ˝ álnév alatt szerepelt Salamon Mariska és a merénylők
által használt román útlevelek tulajdonosainak kiadatása iránt. Meg-
sürgetve március 17-én 930. szám alatt, a kiadatás megtagadása.
Vonatkozó román minisztertanácsi határozat 1914. október 17-én,
29706. szám alatt. - V.ö. Poklewski Koziel orosz követ jelentéseit.
Bukarest, 1916. március 21. és 1917. szeptember 6. Közölve: Do-
kumente aus den russischen Geheimarchiven. Berlin, 1918.
       A debreceni bombamerénylet egyébként igen szembetűnő
példája volt az orosz politikai előnyomulásnak a Dunamedence
felé. Amíg az orosz izgatás a magyarországi rutének között a pra-
voszlávia  eszközeivel, térítés útján igyekezett forradalmat kelteni,
úgy tolta maga előtt délen az aldunai románokat, akik szintén pra-
voszlávok voltak és ugyanúgy üzentek hadat a görög katolikus egy-
háznak, mint Bobrinszkij gróf áldozatai. Mikor a máramarosi tör-
vényszék előtt megjelent Bobrinszkij, úgy üdvözölte az által bíró-
ság elé juttatott rutén parasztokat, mint a pravoszlávia vértanúit,
mert meg volt győződve arról, hogy ugyanolyan kegyetlen halál
vár azokra, mint amilyen halált hasonló esetben valahol keleten
kellett volna elszenvedniük. Bobrinszkij csak akkor látta, hogy
nyugati szabású országba érkezett, mikor maga is menedéket él-
vezett a magyar hatóságok részéről. Ez azonban nem gátolta meg
őt abban, hogy hazatérú útjában Romániában meg ne álljon és ne
érintkezzék Catarauval, aki nyomban azután kísérelte meg, hogy
a debreceni merénylet útján a magyarországi románok fellázításá-
val okozzon bajt Magyarországnak, mert a rutének fellázítása nyil-
vánvalóan kudarccal járt.
      Cataraunak Jorga professzorral fennálló kapcsolatait Jancsó 
Benedek mutatta ki. A részletekről v.ö. Jancsó Benedek: A román 
irredenta mozgalmak története. Budapest, 1920. Ide szólnak a kö-
vetkező fejezetek: A magyar görög katolikus püspökség felállítása
(330-332.l); Román izgatás a magyar görög katolikus püspökség
ellen (332-335.l.); Catarau debreceni merénylete. Ki volt Catarau?
336-337. l.): Catarau összeköttetésben volt Jorgával, a Liga Cultu-
rale főtitkárával.
Kettejük között a lényeges különbség abból állott, hogy míg Jorga
hosszú szónoklatokban, román és francia nyelven írott röpiratokban
papírbombákkal szándékozott ledönteni a püspöki széket, addig
Catarau nitroglicerin bombával akarta kipusztítani azt összes személy-
zetével egyetemben. Catarau azonban nemcsak Jorgával állott sze-
mélyes összeköttetésben, hanem az orosz Bobrinszkij gróffal, a má-
ramarosi schismatikus mozgalmak e spiritus rektorával is. Konstatált
dolog, hogy mikor Bobrinszkij gróf a máramarosszigeti pör tárgya-
lásáról Románián át Oroszországba visszatért, és útközben Bukarest-
ben megpihent, Catarauval Hotel Boulevard-beli lakásán találkozott
és hosszabb beszélgetást folytatott. Egyedül Marghiloman volt mi-
niszterelnök feljegyzései és a Jancsó Benedektől ismertetett román
külüminiszteri akták nyújtanak némi felvilágosítást. A volt román
miniszterelnök a következőket írja Bukarest, 1915. október 8.:
˝A debreceni merénylet, a magyar csendőrök meggyilkolása és a
(brassói) Árpád-emlék megrongálása után, amelyek kétségkívűl
Oroszország részéről történt kihívások voltak, Pisaschi azt mon-
dotta nekem, hogy Cataraut a mi flottánk mentette meg és az őt
üldöző magyar detektívek elől Kairóba vitték. Mindezt Károly ki-
rály meg is köszönte, mert nagyon kellemetlen lett volna, ha az
osztrák rendőrség elfogta volna ezt a félig naturalizált orosz ezre-
dest, kit a Bratianu kormány védelmébe vett.˝ Catarau neve később
is felmerült; jóval a világháború befejezése után a francia Riviérán
egy szállodai betöréssel kapcsolatban (a londoni Times közlése),
majd Japánban és végül San Franciscóban, ahol halálos ágyán
1938-ban bevallotta, hogy ő volt a szerzője a debreceni merény-
letnek. Aztán a Jancsótól ismertetett akták már csak a merénylet
mellékszemélyeire vonatkoznak.

                                       

























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése