43
A görög katolikus magyarok a román és rutén görög katolikus egy-
házhoz tartoztak és 1867 óta kérték azt, hogy magyar igazgatás alá
kerülhessenek. Annál inkább, mert az a visszás helyzet állt elő, hogy
magyar álampolgárok a magyar államban olyan egyház igazgatásához
tartoztak, amely a magyar egyházközségekbe román lelkészeket és
román tanítókat küldött, tehát saját hazájukban idegen igazgatás ide-
gen érdekeinek voltak kiszolgáltatva. Hosszas huzavona után a ró-
mai Szentszék azonban csak 1912-ben járult hozzá ahhoz, hogy a
magyar hívek élére magyar püspük kerüljön és így jött létre a hajdú-
dorogi görög katolikus püspökség. A liturgia nyelve az ógörög lett.
Míg a román görög katolikusoknál a liturgia nyelve a román volt.
Ez majd csak több évtized múltán változik meg 1965-től Csonka.
Magyarországon, amikortól magyarul misézhettek a görög katolikus
papok és szerzetesek. A magyarságnak meg kellett ezért harcolnia.
A hajdúdorogi görög katolikus püspökség, melynek 183833 híve
között 146476, erdélyi vikáriátusában pedig 19495 hívő között
16845 volt a magyar. A mintegy 40 ezer főnyi román és rutén azért
került az egyházmegyéhez, mert községeiknek túlnyomó többsége
magyar volt. Pop-Csicsó István román nemzetiségi képviselő kéré-
sére Tisza miniszterelnök 1913. december 5-én azt válaszolta, hogy
kész a szóbanforgó 20-24 nem magyar lakosságú községet átenged-
ni, ha viszont a román püspökségek alá tartozó sok ezer magyar gö-
rög katolikus hívet a románok átengedik.
A felhívásra román részről semmi válasz nem érkezett. Illetve jött
válasz Bukarestből, ahonnan Jorga professzor forradalommalfenye- gette meg a magyar kormányt a hajdúdorogi püspökség felállítása miatt. Később, a Temps párizsi napilap 1914. május 3-i számában a román Dicescuazt írta, hogy a püspökséget azért szervezték, hogy a görög katolikus románok ne látogathassák saját templomaikat. Ez így hazugság, mert szöges ellentétben állt a valósággal, mert a görög kato- likus és görög keleti román egyházaknak Magyarországon olyan egy- házi autonómiájuk volt, amelyben nemzeti sajátságaikat megtarthatták és amely nekik szabad érvényesülést biztosított. A magyarországi
románok forradalma tehát nyilvánvalóan a Liga Culturale mögött
álló orosz propaganda és nem a magyarországi románok érdeke volt.
Az erdélyi kérdésnek a felszínen tartásának a központja Bukarest
és nem a magyarországi románságvolt. Számos diplomáciai irat meg- erősíti, másrészt pedig az orosz-román akció taktikai módszerére
vonatkoznak, amely módszer mindenkit látszatvalóságról győzött
meg, aki az ismételt panaszoknak hitelt adott, de sohasem vette a
fáradságot, hogy az erdélyi kérdést Bukarest helyett Erdélyben is-
merje meg. Ilyen súlyos tévedést mutat pl. Gottsalk német író is
Die Kriegschuldfrage. Berlin V. Berlin, 1927. Rumänien und der
dreibund zu Krise 1914. A helyzet ma se jobb a szakirodalmakat
illetően.
Ugyanígy taktikai ellenakciónak kell tekintenünk a bécsi kormány-
körök eljárását is. Conrad báró vezérkari főnök talán a legtöbbet
bízott abban, hogy Románia ki fog tartani szövetségese oldalán,
de a bukaresti béke megkötése után, 1913. szeptember 6-án ő is
figyelmeztette a közös külügyminisztert, hogy a monarchia erői
nem volnának elégségesek arra, hogy egy orosz-román-szerb tá-
madással szemben a sikert garantálják. A lembergi hadtest már is
szerb-román szövetségi szerződés megkötéséről adott hírt, amit
Marghiloman azzal egészített ki, hogy az valóban létrejött Romá-
nia, Szerbia és Görögország között, Politis és Take Jonescu fogal-
mazásában. Take Jonescu elmondta emlékirataiban, hogy éppen
szeptember 9-én közölte Poincaré francia köztársasági elnökkel,
hogy háború esetén Románia Franciaország oldalára fog állni.
Románia elpártolásának veszedelme bírta rá az osztrák centra-
listákat arra, hogy az Erdély árán megtartsák és ezzel Németorszá-
got és Romániát kielégítve védekezzenek Oroszország és lépjenek
fel Szerbia ellen. A feladatra Ferenc Ferdinánd trónörökös legbizal-
masabb tanácsadója és barátja, csehországi birtokain szomszédja,
Czernin Ottokár gróf vállalkozott, Czernin maga elmondta emlék-
irataiban, hogy kinevezését a trónörökösnek köszönte.
A magyar közvélemény ezt idegen érzéssel fogadta, mert egyrészt
Czernin gróf a trónörökös terveinek szóvivője volt, másrészt pedig
ösztönszerűen félt attól, hogy a követ, aki nemcsak az osztrák csá-
szárt, hanem a magyar királyt is, nemcsak az osztrák, hanem a ma-
gyar államot is képviselte, a magyar király magyar államának érde-
keit nem fogja kellő hűséggel képviselni. Mikor a parlamentben
a követ személye iránt érzett bizalmatlanságnak hangot adtak, Ti-
sza gróf lovagiasan megvédte politikai ellenfelét, és megelőlegez-
te neki a magyar kormány bizalmát, hogy tisztét pártatlanul fogja
betölteni.
Miután Czernin Bukarestbe érkezett Berchtold grófot arra kér-
te, intézzen demarsot a magyar kormányhoz és kényszerítse azt a
magyarországi román nemzeti párt követeléseinek elfogadására.
Mivel ugyanezt a követelést előbb már bukaresti német követ is
továbbította kormányának, a bécsi német nagykövet pedig a vo-
natkozó követelést Berchtold gróf elé terjesztette., fel kell tennünk,
hogy itt is román akcióról volt szó. Vagy még inkább egy közös
összehangolt akcióról Magyarország ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése