54
A bukaresti orosz ügyvivő szerint mindennek a magyar-román
tárgyalások megszakítása volt az oka, amiért a felelősség a magya-
rokra hárult, mert azok ˝az erdélyi románoknak igen szerény és a leg-
alázatosabb formában előterjesztett követeléseit˝ nem teljesítették.
Hogy a márciusi katonai készülődések mögött, amelyeket a debre-
ceni merénylet csak bevezetni látszott és amelyeket a látszat szerint
a magyarorzsági románok állítólagos elnyomása, ártatlan rutének
bebörtönzése, tehát mindenképpen a magyar kormány felelőssége
indokolt meg, tervszerű és jól átgondolt támadás gondolata rejtőzött,
azt a szentpétervári Szvjet hírlap és Witte gróf nyilatkozatain kívül
az a várakozás mutatta, hogy Magyarországon, ahol akkor általános
nyugalom volt, valami forradalom fog kitörni. A Szvjet a debreceni
merénylet után a monarchia szétrobbantását jelentette be. A Buda-
pesten megjelent Pester Lloyd 1914.március 9-i számában írt.a fent
nevezett cikkről. Valami félreértésnek kellett lappangania e lázas
készülődés mögött, amely feltűnővé vált a miatt, mert a jelzett moz-
gósított csapatokat nagy események színterére látszottak szállítani,
a színtéren viszont abszolút nyugalom volt. Azt lehet mondani, hogy
az orosz kormány félrevezetéséről van szó, erre vonatkozólag azon-
ban a bizonyítékok hiányoznak. Legalábbis nem került elő ilyen.
Feltűnő volt az, hogy a Liberté párizsi hírlap március 4-én o-
rosz mozgósításról, Novakovics szerb pártvezér a Pravda belgrádi
hírlapban 11-én Bukarestből az orosz háború kitöréséről kaptak
értesítést, 17-én arról, hogy a román határok mentén, orosz csapa-
tok helyezkednek el. A bukaresti sajtó szerint Magyarországban ro-
mán felkelés van kitörőben, aminek azonban semmi jele nem mutat-
kozott. A jelentés szintén a Pester Lloyd-ban látott napvilágot ápri-
lis 2.án. Annál több ügyirat beszél arról a lázas tevékenységről, a-
melyet a bukaresti Liga Culturale kifejtett- Czernin gróf több jelen-
tése erről - amelynek az orosz követséggel szorosabb kapcsolatai
voltak. A bukaresti Nemzeti Színházban az Erdélyből Romániába
menekült Goga Octavian Domnul Notar című izgató darabját adták,
Gogát viszont Marghiloman az orosz propagandával kapcsolatban
mutatta be. Románia ˝hemzsegett az orosz ügynököktől és kémektól˝.
Az orosz pénzen elért siker természetesen az oroszokra is báto-
rítólag hatott vissza. Így a kormányhoz közelálló Novoje Vremja
mr akként állította fel a kérdést, hogy Romániának az osztrák és
oroszhaderők között kell választania.
Poklewski-Koziell pedig örömmel jelentette, hogy Románia szövet-
ségi szerződés ellenére sem vonul majd Oroszország ellen. Bratianu
becslése szerint az orosz követ legalább egymillió rubellel rendel-
kezik a közvélemény megdolgozására. Marghiloman azonban meg-
jegyezte, hogy Bratianu veszedelmes tűzzel játszik. Aminthogy ekkor
már vonakodott sajnálkozását kifejezni a monarchia ellen folyt tün-
tetések fölött. Ez Rivet Charles francia publicista Szerbia és Románia
szövetségének tudta be és a párizsi Temps hasábjain azt írta, hogy
Szerbia és Románia együtt készülnek a monarchia délszláv és román
területek elszakítására. Ebben az esetben tehát igazolva látszanék az
a hír, hogy Szerbia és Románia között 1913 nyarán vagy végén szö-
vetségi szerződés jött létre, a szentpétervári, bukaresti és belgrádi
megbeszélések pedig az orosz védnökség alatt létrejött megállapo-
dások végrehajtására vonatkoztak.
Szerbiának és Romániának Oroszországtól való alátámasztása
voltaképpen egy ortodox szövetséget mutatott, amely nem is állhat
fenn másként, mint az orosz cár felsőbbsége alatt, kinek szeme ekkor
már Bizáncra volt függesztve és ki Bulgáriát is azért taszította el
magától, mert az véráldozatai eredményeként Bizánc felé nyújtotta
a kezét. A román Iliescu tehát igen helyesen írta meg a Richpost bé-
csi napilap hasábjain, hogy az ortodox Oroszország teljes joggal gya-
korol hegemóniát az ortodox Románia és Szerbia fölött. Szaszonov
bizalmasan megvallotta Paléologue francia nagykövetnek, hogy már-
cius közepén ő kezdeményezte Szerbia és Montenegró egyesítését
abból a célból, hogy a kettős monarchiának Szalonikiba vezető útját,
ahol Szerbia szabad kikötőt kapott, elvághassa. I Miklós (Nikita)
Montenegró királyát fenyegetéssel bírta rá, hogy Péter szerb király-
hoz forduljon, akivel rossz viszonyban állt. Az orosz külügyminisz-
tertől sugalmazott cikkről, amely Oroszországot a háborúra felkészült
államnak mondotta és ugyanezt várta el a francia szövetségesétől is.
A párizsi Liberté napilapnak 1914. március 4-én az orosz mozgó-
sításról közölt híradása viszont érthetővé teszi azt, hogyan tudtak
harcba lépni 1914 augusztus elején a kelet.szibériai hadosztályok,
amelyeket az egyvágányú szibériai vasútnak kellett Európába szál-
lítania.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése