48
A három tanácskozás tehát az orosz-román hírek szerint Ausztria-
Magyarországnak orosz. román és szerb részről való megtámadása
és győztes háború esetén annak a szövetségesek között való felosztá-
sára vonatkozott. A szövetségesek közé számítva természetesen a
cseheket, akikről az orosz, román és szerb hírlapok érthető okokból
nem írtak. Semmi különös nem volt ezek után a bukaresti orosz ügy-
vivőnek abban a feltevésében, hogy a magyarországi románok ˝bi-
zonyos nemzeti önrendelkezési jog˝ megszerzésére törekedtek. De
amiró akkoriban nem tudtak sem a magyarországi források, de még
román kérdés legjobb ismerői sem, hogy mindez milyen veszedelme-
sen hasonlított ahhoz az önrendelkezési joghoz, amelyet a szerb kor-
mány 1905-ben Bosznia-Hercegovinának és Horvát-Szlavónországnak
kívánt megszerezni és amelyet vagy ezen az úton mondtak az orosz
ügyvivőnek, vagy pedig egy láthatatlan kéz a monarchia nemzetiségi
vidékein mindenütt az önrendelkezési jog elültetésén dolgozott, hogy
Ausztria-Magyarország felosztása könnyebb legyen.
A konferenciák eredményeként Szerbia Görögországtól Ausztria-
Magyarország ellen kért támogatást, ami sejtetni engedte, hogy a
konferenciákon osztrák háborúról volt szó. Meglepő volt a bukaresti
francia katanai attasénak február 24-én küldött az a jelentése, hogy
Pasics miniszterelnököt szentpétervár-bukaresti útjáról Pavlovics ez-
redes, a szerb vezérkar operációs (ma operatív) osztályának vezetője
is elkísérte és, hogy Pavlovics a román vezérkarral a kettős monarchia,
illetőleg a Magyarország ellen irányítandó hadműveletekről tárgyalt.
Mindezek a dokumentumok a háború után láttak napvilágot a Do-
cuments Diplomatque Français, 1870-1914. III. 9. Párizs, 1936. 370. l.
Mindez pedig akkor történt, amikor a magyar kormány mindent
megtett abban az irányban, hogy a nemzetiségeket megnyugtassa és
őket a magyarsággal egyesítse a keletről jövő várható támadással
szemben. Horvátországban ismét helyreállt a báni kormányzat, egy
horvát-magyar kibékülés tényét és jelentőségét a belgrádi francia
követ is megállapította és elismerte. Ugyanezt mondta a magyaror-
szági szerbekről, akiknél a karlócai patriárkátus egyházi és iskolai
autonómiáját állították helyre. Novakovics szerb államférfi lelkesen
beszélt a magyarok és szerbek viszonyáról és azt mondta, hogy a
szerb közvélemény maga kérte fel a szerb kormányzatot arra, hogy
a magyarországi szerbeknek a magyar kormánnyal való megbékü-
lést ajánlja. Novakovics hozzátette, nem kételkedik abban, hogy a
románokkal is meglesz a megegyezés; csak Jovanovics bécsi szerb
követ mondta, hogy mindez pusztán fegyverszünet.
Fegyverszünet volt pedig azért, mert Szaszonov a szentpétevári,
bukaresti és belgrádi megbeszélések után, 1914,. február 21-én, a
haderő képviselőinek bevonásával, bizalmas értekezletet tartott.
Azon a külügyminiszter elnökölt, tárgya pedig a tengerszorosok
elfoglalása volt - mint előre nem látható de bekövetkező esemény.
Az elnök maga itt már kifejezetten számolt azzal, hogy Szerbia
megfogja támadni a monarchiát és hogy ebben Románia segíteni
fog neki. A kijelentések tehát nyilvánvalóan a szentpétervári, bu-
karesti és belgrádi megbeszélések eredményeire támaszkodtak.
Zsilinszky lovassági tábornok vezérkari főnök szerint a monar-
chia háború esetén 4-5 hadtestet küldene Szerbia ellen és azért
nagyon fontos volna tudni Románia esetleges magatartását.
Szaszonov erre kijelentette, hogy Romániában most jelentkező
kedvező fordulat remélni engedi, hogy osztrák-orosz háború e-
setén Románia nem fordul Oroszország ellen. Orosz háború e-
setén Ausztria és Németország nem küldhetnek csapatokat a ten-
gerszorosokhoz; legfeljebb Olaszország tehetné azt, de az olaszo-
kat viszont Franciaország tartaná lekötve. A konferencia végül
a katonai felkészülés mellett határozott - a tengerszorosok meg-
szerzése végett.
11. Bobrinszkij és Catarau, a debreceni bombamerénylet. - Az
orosz akciót sürgetni látszott az a körülmény, hogy a felbiztatott
rutén agitátorok Máramarosszigeten a bíróság előtt álltak. A vád
szerint Bobrinszkij gróf mag mondta Kabalyuknak, hogy ˝Orosz-
ország addig nem fog leszerelni, amíg orosz zászlók nem lengenek
a Kárpátokon˝. 1914.február 5-én - ugyanakkor, amikor Szentpé-
tervárott Szaszonov elnöklete alatt az orosz-román-szerb tárgyalá-
sok folytak -, jelent meg tanúként Bobrinszkij gróf. Ausztriát meg-
kerülve, ahol a hatóságok letartóztatással fenyegették. Románián
keresztül a magyar kormány engedélyével érkezett Máramarosszi.
getre, ahonnan február 6-án, Románián keresztül utazott ismét visz-
sza Oroszországba. az orosz kormány annyira nyugtalankodott sor-
sa miatt, hogy Szaszonov maga érdeklődött utána és ezzel nyíltan
elárulta, hogy a magyarországi orosz izgatás szálai Szentpétervárra
vezettek. Erről jelentést írt Szentpétervárról 1914.február 7-i kelettel
Czernin gróf osztrák-magyar ügyvivő. Az orosz kormány nyugtan-
ságáról pedig a bukaresti orosz ügyvivő Arszenyijev jelentett 1914.
február 11-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése