45
˝9. SZ. IRAT
GARBAI A NÉPBIZTOSOK TANÁCSÁNAK ELNÖKE VIX
ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATO-
NAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK
Budapest
1919. március 24.
Alezredes úr!
Az új magyar kormány (a Népbiztosok Tanácsa) érvényesnek
ismeri el az előző kormány által 1918. november 13-án aláírt
katonai fegyverszüneti egyezményt. A kormány nem hiszi, hogy
az ön által adott jegyzék visszautasításával megsértette volna az
említett egyezményt.
Amikor a kormány fölszólított a Oroszországot. lépjen szövetség-
be a Magyar Tanácsköztársasággal, nem gondolta, hogy egy ilyen
lépést az antanthatalmakkal fönnálló diplomáciai kapcsolatainak
megszakítására irányuló törekvése kifejezéseként, mi több, az an-
tant elleni hadüzenetként fognak értelmezni. Egyébként az Orosz-
országgal való szövetség, nem tekinthető szabályszerű diplomáciai
szövetségnek, hanem sokkal inkább - ha szabad ezzel a kifejezéssel
élni - ˝ entente cordiale˝ - nak, természetes baráti viszonynak, amely-
nek alapja, politikai intézményeik azonos fölépítése, és amely a
magyar kormány szándéka szerint semmiképpen sem kíván ag-
resszív tömörüléssé válni. Ellenkezőleg, az új magyar köztársaság
leghőbb vágya, hogy minden nemzettel békében éljen, és erejét ki-
zárólag az ország békés társadalmi újjászervezésére fordítsa.
A magyar szocialista pártot az események kényszerítő ereje indí-
totta a hatalom megragadására. Ez a párt újjá akarja szervezni az
emberi társadalmat, olyan társadalmat akar fölépíteni, amelyben
mindenki a munkájából él, és amely nem ellenséges a többi nem-
zettel szemben. Magyarország nem kíván a többi nemzettől elszi-
getelten élni. Sőt, éppen hogy a minél szélesebb emberi szolidari-
tás létrehozásán akar munkálkodni.
A kormány arra hívja föl a szövetséges missziókat, maradjanak
Budapesten, és területenkívüliséget fog számukra biztosítani, va-
lamint teljes felelősséget vállal tagjaik biztonságáét.
Kérem, alezredes úr, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését.
10.SZ. IRAT
A MAGYAR KORMÁNY MELLETT MŰKÖDŐ SZÖVETSÉGES
KATONAI MISSZIÓ A MAGYAR KORMÁNYNAK
Budapest
1919. március 25.
Az imént értesültünk telefonon arról, hogy a szövetséges misszió
elutazása - amely Kun Béla külügyi népbiztos az általa összehívott
szövetséges tisztek előtt tett határozott ígéretének megfelelően már-
cius 25-re volt ki tűzve - újfent halasztást szenved.
A fölhozott kifogásokat nem tudjuk elfogadni. Tudniillik egy 40 ko-
csis vasúti szerelvény összeállítása nem igényel jelentős számú alkal.
mazottat, valamint 20 teherautó rendelkezésre bocsátása sem jelent-
het különösebb nehézséget tekintve, hogy az összes gépjármű fölött
- ideértve a misszió gépkocsijait is - egyetlen szerv diszponál.
A szövetséges tisztek nevében erélyesen tiltakozunk az újabb és ú-
jabb akadályok ellen, melyeket a misszió elutazása elé gördítenek.
miközben helyzetünk a nap mint nap ismétlődő incidensek következ-
tében egyre súlyosabbá válik.
Fölkívánjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy szövetséges tisztek
- akik a magyar nép szavába vetett föltétlen bizalommal érkeztek Bu-
dapestre - akaratuk ellenére való visszatartása nem civilizált nemzet-
hez illő cselekedet.
Másrészt - tekintettel arra, hogy a misszió Kun Bélától kapta a jelen-
legi kormánynak az antant jegyzékre adott hivatalos válaszát -
utazásának további akadályoztatása semmiképpen sem szolgálja
Magyarország érdekeit.˝
Sajnos Kunék ezen fajta viselkedése és hozzá állasa az igérgeté-
seinek ellenére biztos hogy a későbbiekre volt valamilyen hatása.
Az itt lévő misszió tagok azt tapasztalták, hogy a magyar kor-
mány nem hajlandó igazából az együttműködésre. És ennek a
nemzet látta kárát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése