36
Ekkor történt, hogy Brown (az amerikai) ismét fölkereste az al-
ezredest és arra vállalkozott, hogy a szövetséges tisztek részéről
újabb tiltakozást kísérel meg Kun Bélához eljuttatni(10.sz.irat).
21 óra felé azonban jelentkezett a kormány megbízottja Eveshi
(helyesen Hevesi Gyula, Hunnias), aki közölte, hogy másnap reg-
gel utazunk, és ő az éjszakát a misszión tölti, hogy minden rész-
letet tisztázhassunk. A kormány intézkedni kíván hogy másnap
kitűzzék a szövetségesek zászlóit, bizonyítva ezzel, hogy nem
történt szakítás. Nem volt több zászlónk, mint amennyire nekünk
magunknak is szükségünk volt. 10-re kellő számban készen fog-
nak állni a teherautók és vasúti kocsik. Délben indulunk, és egy
államtitkár-helyettes személyesen elkísér bennünket a demarká-
ciós vonalig, hogy út közben minden nehézséget elhárítson. A
szerelvény biztonságáról a kísérő vörösgárdisták gondoskodnak
majd.
Az Eveshi úr által tanúsított előzékenység fölháborító módon el-
lentétben állt azzal az elbánással, amelyben a misszió négy napon
át részesült.
Eveshi úr bizalmasan közölte velünk, hogy már 23-a óta győzkö-
di Kun Bélát, lássa be végre, hogy mennyire sürgős elutazásunk,
és azt is kijelentette, hogy az új kormány területi kérdések dolgá-
ban hajthatatlannak mutatkozni.
Mi sem természetesebb hogy Hevesi Gyula: Egy mérnök a forra-
dalomban Négy évtized történelmi időben az Európa Kiadó által 1959-ben megjelent könyvében a fentiekről egyáltalán nem írt.
Később Kun Béla magántitkára is megjelent, bocsánatkérő levelet
hozva a külügyi népbiztostól, aki személyesen fog másnap,eluta-
zása előtt elköszönni az alezredestől.
Végre az est lapok közlik Kun Bélának előző napon átadott cáfo-
latot, amelyről a reggeli újságok semmit sem írtak.
Nyilvánvaló volt, hogy valami fontos esemény történt. Később
megtudtuk hogy, csakugyan, e napon érkezett meg szikratáví-
rón Lenin üzenete, amely beszámol a bolsevik hadsereg helyze-
téről, valamint arról, hogy a hadseregnek nem áll módjában a
Magyarország által kért katonai támogatást megadni. Kunnak ez nagy csalódást jelentett, és nem maradt más számá-
ra, mint az itt lévő misszó tagjaira támaszkodni. Ha megszakít
minden kapcsolatot ez neki a végét jelentette volna. Számára
fontos volt hogy valamilyen formában de elismerjék a tanács-
kormányt.A misszió volt számára az a szalmaszál amibe bele-
kapaszkodhatott.
Folytatva a jelentést.
Bevagonírozásunk 26-án a terveknek megfelelően ment végbe.
Kun Béla-ígéretéhez híven-személyesen kereste föl az alezredest
mielőtt az a pályaudvara indult volna.
A bevagonírozás délben fejeződött be.
Azonban a mozdonyunk órák hosszat váratott magára, és a
szerelvény fölügyeletével megbízott helyettes államtitkár fűt-fát
megmozdítva próbálta meg elérni, hogy végre elindulhassunk.E-
löszőr közelebbről meg nem határozott műszaki nehézségeket
emlegettek, végül azt közölték, hogy a hadügyminiszter 20 vagy
22 óra előtt nem engedélyezi az indulást.
Az alezredes erélyesen tiltakozott.
A búcsúzására a pályaudvaron megjelent Brown csatlakozott az
alezredeshez, és maga is erélyesen tiltakozott a helyettes államtit-
kárnál. Rámutatott arra, hogy a magyar kormányzat fogolyként
kezeli a szövetséges tiszteket, és ez méltatlan bánásmód, és erről
föltétlenül be fog számolni.
Kun Béla magántitkára újabb bocsánatkérő levelet küldött, és azt
ígérte, 17 óra 30-kor elindulhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése