1
1942 nyarán a német hadsereg kíséretéhez tartozó lengyeleknek tu-
mására jutott, hogy Szmolenszk közelében a bolsevisták lengyeleket
lőttek agyon. A benszülött parasztok és odavaló munkások kijelenté-
sei alapján azután megállapították, hogy a katyni erdőben, annak az
útnak jobboldalán, amely a Szmolenszk-Katyn vasútvonaltól a koráb-
bi GPU, majd NKVD nyári üdülőhelyéhez vezet, agyonlőtt lengyelek
holttestei vannak eltemetve. Saját kezűleg láttak hozzá a kutatáshoz
és találtak is egyes holttesteket amelyeknek helyét fakeresztekkel je-
jölték meg. A leletről azonban semmi hírt nem közöltek, mert csapat-
testük gyors előretörése miatt hamarosan kénytelenek voltak elhagyni.
1943 februárjában a német tábori titkosrendőrség szerzett róla tudo-
mást az állítólagos tömegsírokról, amelyek alapján aztán a megadott
helyen megindították a vizsgálatot. Valóban , a Katyn helységtől é-
szakeletrefekvő erdős vidéken több nagyobb földhányást találtak.
Látszott hogy emberi kéz alkotta dombok. A dombok egyikén még
1943 februárja hideg telén kísérleti ásatáshoz kezdtek, s a eredmény
kétséget kizárólag bizonyította hogy tömegsírról van szó. Két méter
mélységben több, szrosan egymás mellett fekvő holttesteket találtak.
A szabaddá tett holtestek bomlási állapotából megállapították, hogy
azok esetleg már évek óta a dombhátak alatt feküdtek. A holttetemek
jellemző helyzete meg arra engedett következtetni, hogy nem rendes
temetésről volt itt szó, hanem úgy ásták el a szerencsétlen áldozatokat,
mint a kimúló állatokat szokás. A ruházatukról látható volt hogy a
halottak lengyelek.
A kőkeményre fagyott talaj egyenlőre nem tette lehetővé a nagyobb
arányú ásatásokat. Addig is a vizsgálat céljából felkeresték a szóm-
szédos helységek lakóit, akik beható és hasznos adatokkal tudtak
szolgálni. Ezeknek a tanúknak a vallomásai alapján készítették el a
jegyzőkönyveket, amelyeknek helyességét a katonai csoport főpa-
rancsnokságának főbírája által készített jegyzőkönyv igazolja. A
vallomások alapján megállapítható volt, hogy 1940 tavaszán a ka-
tyni erdőben heteken át tartott a hadifogoly lengyel tisztek agyon-
lövetése.
1943 márciusának végén kezdték meg az addig talált dombok
rendszeres feltárását. Két méter mélységig kellett ásni és akkor a
holttestek láthatóvá váltak
Minden egyes holttest arccal lefelé feküdt a sírban. Rendes teme-
tésnek nyoma sem volt, hanem az áldozatokat válogatás nélkül do-
bálták a tömegsírba. A ruházatról, valamint a ruhák zsebiben talált
igazoló iratok alapján ezúttal is kétségtelenül megállapítható volt
a tetemek nemzetisége, valamint korábbi foglalkozásuk. 1943 áp-
rilis 30-ig kereken ezer holttestet ástak ki, amelyek 70%-ékának
személyazonosságát meg lehetett állapítani, míg a többiek esetében
csak gondos keresések után találtak olyan iratokat, amelyekből ki-
létüket megállapíthatták. Valamennyi tetem halálát főbelövés okoz-
ta. A később talált és akkor még csak részben feltárt tömegsírok e-
gyikében kizárólag megbilincselt holttesteket találtak. Ezek kezei
zsineggel voltak általában hátrakötve. Voltak azonban holttestek,
amelyek saját ruhájukkal voltak megkötözve, illetőleg ingükkel
vagy más zsákszerű ronggyal fejük be volt kötve.
Az első tömegsírban mintegy háromezer holttest volt, amelyek
tizenkét rétegben feküdtek egymás tetején. Az ennek közvetlen
közelségében feküdt további sírokban szakértők becslé szerint
5000-6000 holttetem feküdt. Azok között, akiknek addig személy-
azonosságát megállapították, minden rangfokozatban tartozó tiszt
található volt. Így többek között Smoravinsky brigád-tábornok, a
lublini csapattest parancxnoka és Bogaterevics tábornok. A tisztek
feltűnően nagy többsége a Pilsudski regiment hagyományos dísz-
ruháját viselte. A holttetemek között egy plébános személyazonos-
ságát is megállapították.
Ez röviden bíróilag megállapított tényállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése