2
1943. április 15-i német jelentés a következőket írja:
˝A meggyilkolt lengyel tisztek ügye továbbra is foglalkoztatja a vizs-
gálattal megbízott német illetékes katonai helyeket.
A holttestek kilétének megállapítása lengyel hozzáértők közreműkö-
désével tovább tart. Ezen kívül széleskörű vizsgálat indult a tanuk be-
ható kihallgatása és szemtanúk pontos feljegyzései alapján is.
A kihallgatott egyének egyöntetűen vallják hogy a lengyel tisztek gyil-
kosai egytől-egyik zsidók voltak és a GPU kivégző csapatai felett
zsidó tényezők parancsnokoltak.
Azt a megállapítást, hogy a hadifogoly lengyel tiszteket zsidó
GPU ügynökök lőtték agyon, a vallomások alapján a következő rész-
letekkel egészítik ki illetékes helyen: A szmolenszki GPU-biztossság
volt alkalmazottainak vallomása szerint a GPU vezetősége 1940 már-
ciusában és áprilisában a 12.000 lengyel tiszt katyn-erdei agyonlöve-
tésekor több biztost küldött ki a minszki GPU-biztosságról. A szmo-
lenszki biztosi hivatalból a vallomások szerint négy biztost küldet ki
a lengyel tisztek agyonlövetésére Lew Rybak-ot, Chaim Finberg-et,
Abram Boriszovicsot ás Pável Borodinszkit. A gnesdowói pályaud-
varon vették át a fogolyszállítmányokat és onnan a kivégzés színhe-
lyére kísérték. Később azzal hencegtek azok a GPU tisztviselők,
hogy 17 éves lengyel zászlósok keservesen sírni kezdtek kivégzésük
előtt és nagy pénzeket valamint értéktárgyakat kínáltak fel nekik, a-
mekyeket csizmájukba varrva takargattak, ha meg mentik életüket.˝
Természetesen szó se lehetett róla.
Tanuk bizonyították a gyilkosságokat. Amint a tömeges gyilkossá-
gok a világ közvéleményének tudomására jutottak, Moszkva az e-
gyik Tassz jelentésében jól ismert taktikával magyarázkodni igyeke-
zett, illetőleg mindent letagadott, sőt az ellenség bűnének tüntette fel
a történteket. De miután nem lehetett letagadni, azt próbálták a vi-
lágnak bemagyarázni, hogy a fogságba került lengyel tiszteket a
németek gyilkolták le. A bizonyítékok egyértelműek. A környékbe-
li lakosok miután felszabadultak a GPU nyomása alól őszintén mer-
tek vallani. Ezek közül a vallomások közül hármat közlök teljes e-
gészében, amelyek megfelelően érzékeltetik amaz emlékezetes 1940.
év januárjánakelső napjaiban megindult események lefolyását. Ezek
a vallomások világosan szólnak, nincs mit hozzájuk fűzni.
O. U. 1943. április 5-én.
A szolgálati helyen megjelenik egy orosz, kinek neve
K r i v o r s e r z e v Iván.
Szül: 1915. július 20-án, Novo-Bateki-ben
nőtlen,
vasesztergályos,
Novo-Bateki-i lakos, 119. sz. ház
Szolenszki kerületben,
pártnélküli,
1942. júliusától OD.-tag
és a következőket vallja:
Szüleimtől, akik régi és ismert lakói a falunak, hallottam hogy
Kosi-Gory (Kecske hegy)területét 1918. óta a Cseka, később a
GPU, OGPU végül pedig az NKVD vesztő helyként használja.
Az 1931. évig mi, vagyis a falu lakói, bemehettünk erre a területre,
hogy ott gombát és földiepret szedjünk; gyerekkoromban magam
is sok gombát szedtem Kosi-Goryban. Az idősebbek mindíg felhív-
ták a figyelmemet a friss sírokra.
1931-ben aztán Kosi-Gory területét bekerítették és az OGPU
által felállított táblák figyelmeztettek arra, hogy a területre többé
belépni tilos. 1934-brn, mint hallottam, nagy házat építettek itt,
amely az NKVD emberek számára üdülőhelyül szolgált.
Kosi-Gory-ban 1918-tól egészen 1929-ig, majd 1940-től hajtot-
tak végre ítéleteket; a közbeeső években egyetlenegy szállítókocsi
nem volt látható, amely a vidéket felkereste volna.
1940-től Kosi-Gory vidékét katona-őrökkel és kutyákkal is őriz-
tették. 1940. március és április hónapjaiban sok fogolyszállítmány
érkezett Gnieszdova (a legközelebbi vasútállomás) helységébe; a
foglyokat fogolyszállító gépkocsikba - amelyeket a nép ˝fekete hol-
lóknak˝ - nak nevez, zsúfolták össze és a kocsik azután Gnieszdova
állomástól az országúton Katyn irányába vették útjukat. Kosi-Gory
vidékéről magam lövéseket nem hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése