57
Csallóköz ügyében május 8-i kelettel el látott jegyzőkönyv a kö-
vetkezőket tartalmazza. Május 5-én a külügyminiszterek tanácsa
kérésére a cseh-szlovák ügyek tanácsa összeült, hogy ismételten
tanulmányozzák Cseh-Szlovákia határát a Csallóköz térségében.
A vizsgálat annak a megállapítást célozta, vajon van-e mód arra
hogy - Masaryk elnök Smuts tábornokkal folytatott megbeszé-
lése alkalmával tett fölvetésének megfelelően - a cseh-szlovák
álamot Pozsonnyal szemközt hídfőhöz juttassák Csallóközért
cserébe, amelyet Magyarországhoz csatolnának vissza.
A bizottság megállapított hogy a javaslat elfogadása nem helyén
való.
A korábbi határozatot fönntartják.és a következőkel indokolják.
Cseh-Szlovákia képviselői noha tudtak Smuts kijelentéséről,
továbbra is fönntartják hogy Csallóközt Cseh-Szlovákiához csa-
tolják.
2. A bizottság fölöslegesnek tartja, hogy emlékeztesse azokra
a szoros gazdasági kötelékekre, amelyek Csallóközt Cseh-Szlo-
vákiához fűzik, és amelynek jelentőségére a Legfelsőbb Tanács
elé terjesztett jelentésében már rámutatott.
3. Másfelől a bizottság álláspontja szerint az a megoldás, amely
a cseh-szlovák államot a Duna jobb partján, Magyarországon
valóságos hídfőt képező területhez juttatná, politikai szempont-
ból sokkal sokkal nagyobb nehézséggel járhat, mint az amelyik
Csallóközt hagyja meg nekik.
4. Végül a bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy a Csalló-
közt Cseh-Szlovákiának juttató határozat olyan kompromisz-
szum eredménye, amely pontosan a Cseh-Szlovákiához kerü-
lő magyar nemzetiségű népesség volt hivatott a szigorúan vett
min9mumra csökkenteni. Annak érdekében, hogy az új államot
Csallóköz birtokába juttassa, a bizottság másutt - nevezetesen
az Ipoly térségében - bizonyos magyar többségű területekről
való megfosztására kényszerült, noha ez a Cseh-Szlovákia szá-
mára biztosított gazdasági előnyök csökkenését eredményezte,
amelyek gazdasági fejlődése szempontjából mindamellett a Csal-
lóköznél kisebb jelentőséggel bírnak.
E különböző szempontokat figyelembe véve a bizottság egy-
hangúlag a március 30-án benyújtott jelentésében foglalt dön-
tések fönntartása mellett határozott.
Ha némi bizonytalanság érezhető is Csallóköz kérdésében, és
hogy a csehek jobban jártak volna ha Csallóköz helyett ha ne-
tán Nógrádból haraphattak volna még nagyobbat, a salgótar-
jáni szénmedencére gondolva, így is úgy is Magyarország
járt rosszabbul. A cseh-szlovák uralom alá hajtott magyaro-
k arányát a minimumra csökkenteni. Nehezen hihető mon-
dom még egyszer, hogy a többségében magyarok lakta Csal-
lóköz, cseh akart volna lenni. A gazdasági és stratégiai érde-
kek domináltak. Az senkit sem érdekelt hogy a maradék Ma-
gyarország védtelenné vált, és gazdaságilag is kiszolgáltatott
lett.
Amiről nem esett szó az pedig a megszállók terrorja. A ma-
gyarok ellen elkövette gyilkosságok,sortüzek.
A pozsonyi sortűzhöz hasonló eset volt Zselízen 1919.áp-
rilis 23-án a magyar lakosság itt is tiltakozott a cseh meg-
szállás ellen. Nemzeti színű zászló alatt vonulva nemzeti
dalokat énekeltek a város Fő utcáján, amikor a cseh légio-
nárius rendfentartók tüzet nyitottak az emberekre öt áldo-
zatot követelt. Emléktábla is megemlékezik róluk. A másik
ilyen a komáromi vérfürdő mely május 1-én volt.Az ok a dél
felől indított magyar támadás volt. 17-22 éves fiatalok akik
nem nyugodhattak bele hogy a várost kettévágják indították
a támadást. Az Erzsébet-szigetre menekültek a verség után.
A vállalkozás egy győri vagongyári kommunistától Mayer La-
jos mérnöktől indult ki. Ő ragaszkodott a végrehajtáshoz.
A szőnyi pályaudvaron négy mozdony fúst felhőbe borította
az környéket.Műszaki katonák a sötétség,köd és füst védelme
alatt csónakokkal mentek a túloldalra elvágva az aknák gyújtó
zsinórját. Míg itt dolgoztak a katonák,addig a győri fiatalok azon
tanácskoztak hogy átmenjenek e vagy se. Nagy volt a csend.
Azt hitték hogy a cseheket megnyerték ügyüknek. Hol ott erről
szó sem volt. A csehek április 30-án azon dolgoztak hogy meg-
előzzenek bármiféle támadást. A szervezett munkás vezetőket
letartóztatták, a megbízhatatlan katonákat leváltották. a ágyúk
csöveit az Erzsébet-szigetre irányították. A Duna part pedig vé-
gig volt rakva géppuskákkal. A nagy csendben megindultak a
győri hídon és a csapat mire a híd végére ért meglátták a cseh
őrséget akik megadták magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése