2014. május 29., csütörtök

A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 60

                                                                    60

Budapestről Szegedre érkezett Kunék jóváhagyásával a béketár-
gyalásokon résztvevő amerikai bizottság helyettes képviselője
Philipp Brown professzor jelentkezett a Magyarországi Hds. elő-
örseinél. Szeretné tisztázni hogy mik az antant szándékai a kom-
munista kormányt illetőleg. Elmondta, hogy Kun hajlandó lenne
lemondani a hatalomról, avval a föltétellel, hogy amennyiben az
antant Budapestet megszállná, mindenek előtt a román kormány-
tól olyan biztosítékot kapjon, hogy nem éri bántódás a kormány
tagjai, hiszen kormánya csak politikai tetteket követett el. Ellen-
kező esetben végsőkig tartó ellenállást fog hirdetni,és akkor ne-
héz lesz majd a vörösgárdistákat megakadályozni abban, hogy
ne kövessenek el túlkapásokat. Azt is közölte D´Esperay-val,
hogy Segré tábornok által kiküldött, olasz tisztekből álló kül-
döttség érkezett Budapestre május 4-én. A küldöttséh állítólag
felszólította lemondásra, valamint arra, hogy olasz vezetéssel
a csehek szállják meg Budapestet. Erre nemet mondott Kun.
Szerinte kívánatos lenne Mielőbb megszállni Budapestet és
véget vetni a vörösgárdisták hatalmának, amely bármelyik pil-
lanatban rémuralmat vezethet be. A megszállást hamar végre
lehetne hajtani, mivel a szociáldemokraták mellette vannak.
Május 6-án megalakult Aradon a Károlyi Gyula vezette ideg-
lenes kormány. Nagyszebenben székelő erdélyi román kormny
is kedvezően fogadta a magyar kormány megalakulását.Aradon
nyugalom volt. A szerbek viszont nem voltak hajlandók velük
szóba állni,mivel a régi rend urainak tartották őket.És nem
kértek semmiféle Habsburg restaurációból sem.
A szövetséges és társult hatalmak tanácsa nevében
Clemenceau-tól- igaz még május 1-én- felszólította a meghatal-
mazott magyar követeket, hogy május 15-én csütörtök esete
Saint-Germain-en-Laye-ben, hogy megvizsgálják a szövetséges
és társult hatalmakkal együtt a békefeltételeket. Ezeknek kérik
számát,nevét és rangját. Valamit a kíséretükben lévő személye-
kéét is.
A tanácshatalom nehéz helyzetbe került és nem maradt más hát-
ra, mint lemondani,vagy ellenállni.Mint ahogy ezt Kun Béla java-
solta a budapesti munkás és katona tanács május 2.i ülésén.
Hiszen az egész Tiszántúl román kézen van. A csehek északon
foglaltak el területeket. A maradék ország területe egyre szűkül
tartottak attól hogy a románok megindulnak. Szolnoknál meg
futamodtak maga Kun mondta hogy részegen jöttek visszafelé.
Ez az 1. és 5 hadosztály volt.
A Seidler vezette zászlóalj kitartott annak ellenére hogy déli
szárnyról elszaladtak. A Budapest felé jövőket pedig lefegyve-
rezték. Gyakorlatilag a tiszai fronton egy szedett-vedett had-
sereg volt. Teljesen alkalmatlanok egy komolyabb támadásnál.
Ha azt akarták hogy a diktatúra fenn maradjon ezt a politikát
nem lehetett tovább folytatni. Ha Budapest elvész, minden el-
vész. Idézem Kunt: ˝ Azt is mondom Önöknek, hogy a munkás-
zászlóaljakban nincs meg az a harckészség, amilyen harckészsé-
get látni kellene, hogy Budapest megmentésén gondolkodhassunk.
Kétféle felfogás van, elvtársaim. Az egyik felfogás az, amely a
diktatúráról való ideiglenes lemondást javasolja, a másik felfo-
gás az, amely azt mondja,küzdjünk az utolsó csepp vérig. Küzd-
jünk addig, ameddig egy talpalatnyi föld marad Szovjet-Magyar-
országból. ...Küzdeni kell a proletariátus diktatúrájanak fenntar-
tásáért.˝ Kun azzal is tisztában volt, hogy hatalmukat nem soká-
ig tudják fenntartani.Ahhoz nincs elegendő ember és nem Orosz-
ország vagyunk. De mivel nem mondhatnak le a hatalmukról e-
zért nem marad más hátra mint védekezni. Budapestet nem ad-
hatják fel. Látni kell hogy nincs hátország ahova vissza lehetne
vonulni. Másik lehetőség hogy meg kell keresni a gyenge pontot,
ahol támadni lehet az ellenséget.Voltak akik még a világforrada-
lomban reménykedtek, voltak akik Leninben és a vörös csapatok-
ban mint Bokányi Dezső. Mindenből hiányvolt és mint voltak
olyanok akik azt mondta hogy ˝...Magával a lelkesedéssel, ma-
gával az önfeláldozással a románt leverni nem lehet.Nekünk
fegyver kell.˝ Mondta Schramm Gyula.
A helyzet az északi fronton kezdett kritikussá válni, Május 7-én
felszólították az Nógrád megyében lévő csapatokat hogy adják
meg magukat. Mint fentebb írtam május 3-án Bajatz és Róth
plusz 70 ember a szepesi zászlóaljból átált a csehekhez. Fontos
feladat volt hogy a csehek ne tudjanak még beljebb hatolni. A
6.hadosztály Szentjakab és Pétervására közt lévő összes csapa-
tok fölött át vette a parancsnokságok.Szécsénynél május 9-e
du-ig harcok folytak. Úgy szintén Pétervásárnál Egertől észak-
keletre,

                  
              
      
                        




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése