Mikor Smuts Budapestre jött, a magyar küldöttség kijelentette
hogy elvben elfogadja Smuts által kijelölt semleges övezetet,
de kérik az 1918 november 13-i fegyverszünet által kijelölt vo-
nalat. Smuts viszont ragaszkodott az általa követeltekhez. A
feltételekre nincs módjuk azonnal válaszolni,mivel előbb a mi-
niszter tanácsot kell összehívni.
A magyarországi helyzetet a jelentés a következőképpen fog-
lalja össze:
Április 10-i távirat szerint a székelyek javaslatát leseperték az
asztalról. Szó sem lehetett arról hogy a székelyek lakta terü-
letek ne kerüljenek román megszállás alá. Ezt elutasították.
Arra hivatkozva hogy erről a békekonferencia dönt. Kételyek
csak a nyugati határt illetően merültek fel Ezen táviratot Pi-
chon francia külügyminiszter küldte Fontenay belgrádi fran-
cia követnek. Ez elég egy értelmű hogy a megszállt területek
magyarsága semmi jóra nem számíthatott,csak az elnyomás-
ra.
A bázeli jugo-szláv sajtóiroda azt közölte április 9-én, hogy
az ország nem működik együtt Magyarország elleni katonai
akciókban,mivel még nem ismerték el a határait. De az álta-
luk megszállt magyar területeken viszont nem éppen embe-
ségükről híresedtek el. Baranyában és Bács.Bodrog megyé-
ben kegyetlenkedtek a lakossággal,fosztogattak. A számla
náluk is minuszos.Egyedül Dél-Magyarországon folytettak
katonai akciót, amit titokban tartottak. Közben a románok
arra készültek hogy a semleges zónát elfoglalják.Ezzel be
nem tartva az egyezményt.
De Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg parancsnoka
a következő sürgős táviratot küldte április 28-án Charpy tá-
bornoknak, a 76.gyalogos hadosztály parancsnokának.
Hogy elkerüljék a románok és szerbek közötti konfliktust
semmi szín alatt nem küldenek szerb csapatokat a Marostól
északra. Tekintve hogy Makó megszállása előnnyel jár, en-
gedélyezte hogy továbbra ia Makón állomásozzon, a hely-
őrség kizárólag franciákból állhat.Következésképpen a Makót
megszállva tartó szerb századot,francia csapatokkal kell felvál-
tani. Közeben a románok április 23-án bevonulnak Debrecenbe,
ahonnan csak 1919márciusában vonultak ki. A hónap végén
viszont már Budapest ellen akartak menni bevonva a támadásba
a cseheket és szerbeket,illetve a franciákat egy ezred erejéig.
Gyorsan kell cselekedni mielőtt a magyar csapatok rendezik so-
raikat,
Május 5-én összeült a cseh-szlovák ügyek bizottsága.
Smuts tábornok azon a véleményen volt,hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához kell csatolni. Masaryk beszámolt sir Eyre Crowe
brit delegátusnak afölötti aggodalmáról, hogy Csallóközt Cseh-
Szlovákiához csatolják, nehezen lenne képes ilyen nagyszámú
magyar beolvasztani. Kifejtette azt is, hogy mennyire fontos ne-
kik a dunai hajózás.
Erről a kérdésről Crowe tárgyalt Benešsel és Kramářral akik a
Duna jobb partját is szerették volna. Ám eszük ágában sincs
ennek fejében föladni a Csallóköz iránti igényüket.Crowe azt
is előadta,hogy a cseh-szlovák kormánytól nem érkezett egy-
értelmű javaslat. Ugyanakkor emlékeztetett Benešnek a bizott-
ság előtt elhangzott javaslatára, mely szerint Csallóköz lakosai
nyomatékosan kérik hogy őket a cseh-szlovák állammal egye-
sítsék. Mikor Laroche is felvetette akkor Beneš elbizonytalano-
dott.és azt felelte hogy elképzelhető hogy biztos vannak olyanok,
akik támogatják Cseh-szlovákiában ezt az elgondolást. Ez nem
egyezik meg a cseh-szlovák kormány álláspontjával hogy fel
adják Pozsonnyal szenben Csallóközt. És azt is mondta,hogy
Masaryk nem része a kormányzatnak, nincs része a kormány
irányításában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése