73
Arra is gondoltam, hogy ebben az utcában talán már nem is jön
ellenség, bizonyára az alsó részbe mentek, miután onnan erős
harc zaja volt hallható. De visszafordultak, az egyik közülük hoz-
zám közeledett. Menekvés nincsen. Két kézigránátot vágtam
közébük, és amint csak tudtam, lőttem rájuk. Támadásom any-
nyira zavarba hozta őket,hogy egy részük a posta felé, öt-hat
katona meg visszafelé futott. Ezeket lelőttem, vagy lehet hogy
egyik-másik csak elfeküdt. Nem tudom, mert én is menekül-
ni voltam kénytelen egy közeli rozs- vagy búzavetésbe, ahol le-
feküdtem, és csak akkor jöttem elő, amikor meggyőződtem,
hogy nem keresnek.
egy ideig hason csúsztam, aztán a magas rozs védelme alatt
Felsőzsolca felé iparkodtam. És most itt vagyok, Szabó elv-
társ. Többet nem tudok mondani. Lehet hogy Petrovics és
Boros fogságba estek vagy meghaltak.
Lovasküldöncöt menesztettem segítségért Miskolcra, majd
rohantunk a baj helyére.
Az 1. század harcba indult Bernovics vezetésével futólépés-
ben, miközben a század Alsó- és Felsőzsolca között tartotta
a frontot. Főerőiket oda összpontosították a csehek. Egy i-
deje tüzérségi párbaj volt, aztán általános támadás indult a 4.
század ellen. Molnár a zászlóaljparancsnok üzent a jobbszárny-
hoz, hogy csak tartsanak ki, rövidesen itt lesz a segítség. De
bizony a segítség késett, a töltények elfogytak. Ék alakba jöt-
tek a csehek. Hátráltunk előlük a Sajó fölötti vasúti hídon, míg
a 4.század nagy része gázolt át a folyón. Vonultunk vissza Mis-
koc felé. A csehek elfoglalták Alsó-és Felsőzsolcát. Fogságba
esett Molnár zászlóaljparancsnok és az a néhány idősebb ka-
tona, aki előtte való napcsatlakozott hozzánk. Az 1. század
ezalatt a szikszói út felé felfejlődött, és Miskolcról is megérke-
zett egy zászlóalj erősítés. Azt hitték a csehek, hogy mivel a
zászlóaljparancsnokát elfogták, egyúttal a zászlóaljunkat is le-
verték. Nekibátorodva jöttek utánunk a Sajón átgázolva.
A vasúti hídhoz gyülekeztek. Ez a vasúti híd Alsó-és Felső-
zsolca között van. Még fel sem fejlődtek, amikor Miskolcról
egy páncélvonat robogott a helyszínre.
A Sajóhoz érve az ellenség egy részét gépfegyverrel megsem-
misítette, a maradék rész a Sajón átgázolva visszavonult. Mi
a nyomukban. 1. századunknak sikerült oldalba támadni a me-
nekülőket. Gépfegyvereket, lőszert s egyéb hadianyagot zsák-
mányoltunk. A csehek Gesztelyig vonultak vissza. Itt volt a
főhadiszállásuk és sok ágyújuk. Ónodról és Kistokajról éjjel-
nappal ágyúztunk rájuk vagy három hónapig. Ekkor érkezett
Ausztriából egy harminc és feles ágyúnk és körülbelül ötezer
ember teljes hadfelszereléssel. Azok azután átvették a frontot.
Háromszor belőttek Gesztelybe. A harminc és feles gránátok
a főhadiszállásuk mellé estek. A csehekkel itt már nem talál-
koztunk. Kistokajon, Ónodon és Sajószentpéteren rendeztük
sorainkat, majd visszatértünk Miskolcra. Időközben Berno-
vics lett a zászlóalj parancsnoka a fogságba esett Molnár he-
lyett. Sajószentpéteren hosszabb időt töltöttünk a tűzvonalban,
ahol négy zászlóalj katonaság volt, rajtunk kívül csepeli va-
sasok és székelyek.
Ezt megelőzően vizsgálatot folytattunk Ongán, tisztázva, hogyan
történt a 2.századunk tragédiája, ami csaknem végzetes lett az
egész postás vörös zászlóaljra.
A postamester így számolt be a történtekről:
- Mint régi ismerőssel, sokáig beszélgettem Petrovics kartárs-
sal. Lehetett éjfél, amikor lefeküdtünk. Az őrök mindenütt ki
voltak állítva. Arra nem gondoltunk, hogy a csehek támadni
mernek, mert előtte való nap oly hirtelenül távoztak, hogy fel-
szerelésük nagy részét is visszahagyták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése