2014. június 18., szerda

A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 66

                                                                    66

A Tisztviselőtelepre és a Hejőcsabára néző dombok felett elrobba-
nó srapnelek után jelentkező füstfelhőket elfogódott érzésekkel,
lelki szorongással nézték a harc kimenetelét várók. A srapnelfel-
hők mind sűrűbben csoportosulnak a levegőbe. Bárányfelhőkké
verődtek össze, szél szárnyain szállottak tova... Hozva, felrajzól-
va a levegőégre a győzelmes Vörös Hadsereg üzenetét, üdvözle-
tét a város proletárságának.
Az Avastól a zsolcai vasúti Sajó-hídig srapnelfelhők úszkáltak a
levegőben. Szólott az ágyú. robbant a srapnel, a gránát, néha
belekattogott a géppuska monoton ütemes zenéje.
Délután hat óra felé kezdett visszavonulni a csehszlovák tüzér-
ség. Hat órától este fél nyolc óráig, rövid megszakításokkal vo-
nult végig a Szécsényi utcán az elvonuló tüzérség, trén, teher-
autók, málhakocsik. Majd később a cseh gyalogság is.Jött a
katonai irodák személyzete, trénparancsnokság, állomásparancs-
nokság, politikai rendőrség. Elvonultak a csehek Zsolca irányá-
ban. Esti hét órakor vonult fel két lovas-és egy gyalogosszaka-
szuk a hejőcsabai őrházhoz az utóvédharcok erősítésére.
A város utcáin ekkor már teljes csönd volt. Az utcákon csak a
rendőrség emberei cirkáltak,
Közben besötétedett. És ekkor,nyolc óra után, lehetett este fél
kilenc táján, megjelent a Forgó Hídnál az első vörösjárőr. Már
messziről kiáltották: Ne féljetek, vörösek vagyunk.!
Ahogy a járőr kibukkant a Grand Hotelnél, éppen ekkor vonult
el ott egy kései, Diósgyőr szapora léptekkel közelgő cseh osz-
tag. A vörösök azonnal tüzet nyitottak rájuk. Pár pillanatig ro-
pogott a fegyver, ijesztően visszhangzott tőle a magányos utca...
aztán csend lett.
A csehek szétszaladtak, a vörösjárőr kezén hagyva két géppus-
kájukat és felszerelésüket. Alig egy fél óra múlva megkezdődött
a vöröscsapatok bevonulása. Halkan, csendben, a legtökélete-
sebb fegyelmezettséggel vonultak be a budapesti MÁV- gépgyá-
ri munkások és hajógyári munkások csapatai, a budapesti 32.
vörös vasasezred.
Este tíz óra után megszállták a várost a bevonuló vöröscsapa-
tok, olyan fegyelmet és rendet, közbiztonságot tartva fenn, hogy
az egész éjszaka olyan nyugalmas és zavartalan, olyan abszolút
biztonságot nyújtó volt, mint a legbékésebb időkben.
...A városházán, a vármegyeházán és a többi középületeken is
a forradalom vörös lobogóját lengette a szél.
Csaba felöl vöröscsapatok vonulnak keresztül a városon már
kora reggeli óráktól kezdve. Orgonacsokor sapkájuk mellett.
Proletártűz és lelkesedés a harcos, örömtől kigyulladt szemek-
ben...
A városházán a régi direktórium a munkástanács újabb válasz-
tásáig átvette az ügyeket. A kora délelőtti órákban megérkezett
Landler Jenő belügyi népbiztos, a 3. vörös hadtest parancsnoka
vezérkarával. Az utcákon fel és alá hullámzó tömegek. Minden-
felé hihetetlen lelkesedés, proletár elszántság és proletáröröm...
Miskolc proletársága visszanyerte erejét, a tenni vágyást, a ha-
talmat, az erőt, mely az alig háromheti megszállás ideje alatt bé-
nultan, tehetetlenségre kárhozottan, ökölbe szorítva állott. A
felszabadított Miskolc újra a proletariátus vörös városa lett.˝
Miskolc már akkoriban is gazdasági jelentőséggel bírt.És így
stratégiailag, földrajz elhelyezkedés szempontból is fontos vá-
ros.
A korabeli Miskolci Munkás tudósításából megismerjük hogy
viselkedtek a megszállás alatt a Diósgyőr- Vasgyár munkásai.
˝A városmegszállása után három nappal inkognitóban jött ki
a gyárba két cseh tiszt, hogy a helyzetről kémkedjék.




























               

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése