74
Úgy éjfél kettőkor lövésekre, majd sortüzekre ébredtünk. Dö-
römböltek az ajtón, ki kellett nyitni. Visszajöttek azok a cseh ka-
tonák, akik tíz nappal ezelőtt itt tartózkodtak. Mind részeg volt.
Azt kérdezték, vannak-e itt bolsevik katonák. Az igazat nem ta-
gadhattam le, és azt mondtam, hogy a század parancsnoka és
a legénye van itt. Kértem ne bántsák őket, megadják magukat.
Félrelöktek, benyomultak a szobába, Petrovics és Boros kartár-
sak szállására. Mindkettőjüket agyonlőtték. Gyilkos munkájuk
végeztével, futólépésben távoztak. Ekkor már az egész község-
ben állt a harc.
Az ongai jegyző a következőt mondja el:
- Sokáig tartózkodtak itt a csehek, június 2-a reggel rendetlen
futásban menekültek Gesztely felé. Az ágyúkat vágtázva húz-
ták a gyalogosok, tüzérek, sőt a tisztek is, lóhátról. A nyomuk-
ba érkező katonáinktól azt kérdeztem, hogy hát maguk között
nincs parancsnok? Mert én még nem láttam vöröskatonát, meg
azt sem, hogy milyenek a jelvények vagy rangfokozatok a Vö-
rös Hadseregben. Ekkor az, akit kérdeztem, bemutatkozott, hogy
ő a századparancsnok, majd egy szőke fiúra mutatva, akin vö-
rös karszalag volt, mondja, hogy ő meg a szakaszparancsnok,
de nem szokták feltenni a karszalagot, mert mindnyájan jól is-
merik egymást: valamennyien postások. Aztán elsiettek a cse-
hek után. Estefelé visszajöttek, a századparancsnok a posta-
mesterhez ment be szállásra. Beszéltem vele. Kitűnő katona
lehetett, nagyon bízott a győzelmükben, s miként gyakran
mondotta: ő a cseheket a századával visszakergeti Csehor-
szágba. Figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak nagyon, mert
Szikszó felé az erdőben lehetnek, azon az erdőn keresztül
halad a kassai vasútvonal. Ezután hazamentem.
- Éjjel két óra felé felébresztett a sűrű puskalövés, a gépfegy-
verek kattogása, a gránátok robbanása, erős harc fejlődött ki
a község alsó részében. Vagy két óra hosszat tartott. Már vi-
lágosodott, amikor láttam, hogy körülbelül harminc lefegyver-
zett vöröskatonát hajtanak a csehek. Fél óra múlva hat ingre,
gatyára vetkőztetett vöröskatonát hoztak, akiket a tűzóltószer-
tár falához állítottak, hogy agyonlőjék őket. A csehek erősen
dülöngéltek a részegségtől. Egy őrmester és egy szakaszvezető
azon vitatkoztak, hogy elhajtsák-e a foglyaikat Gesztelyre, vagy
itt lőjék főbe őket? Az egyik vöröskatona felhasználva a vitat-
kozás kínálta alkalmat, kiugrott a sorból, átugrott a kerítésen.
Erre a többiek is szétszaladtak.
Menekülés közben, az utcán lőtték agyon őket a csehek, illetve
csak négyet, mert kettő megmenekült.
- Déltájban hoztak még nyolc magyar foglyot. Egy fiatal volt
köztük, a többi úgy hatvan év körüli. Mindnyájan vagy szivaroz-
tak, vagy pipáztak, csak a fiatal nem. Ez tisztnek látszott, mert
bricseszben és fényes csizmában volt. Gesztely felé mentek. A
négy agyonlőtt vöröskatona itt van eltemetve az árokban, a pos-
ta előtt meg a századparancsnok és a szakaszparancsnok. A fa-
lu végében még tizennyolc vöröskatona. A csehek elvonulása
után tüzérségi harc kezdődött. Éjjel-nappal lőttek.
A csehek is így tettek: éjjel-nappal. Kistokaj felől ágyúztak, va-
lószínűleg igen sok lőszerük, volt, el akarták pazarolni. A mie-
ink este már nem lőttek. Reggel úgy kilenc órakor a kondásné
jött a községházára, és azt kérdezte: nincsenek-e már itt a cse-
hek, mert az ura kiakarná már hajtani a disznókat. Van egy boj-
tárunk, az is nagyon szeretne már kimenni. Azt mondja, hogy
Budapestre való, itt bújt el Ongán, amikor a csehek visszajöt-
tek. Ingben, gatyában volt. az uram adott neki olyan viseltes
felsőruhát és szűrt, de meglátszik hogy pesti ember, mert a
bajusza le van borotválva. Én leltem rá amikor a disznókat e-
tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése