72
Mint népfelkelő hadsereg, munkások és parasztok, kiszolgált-
katonák, öregek és fiatalok siettek a segítségünkre, akiket Mis-
kolcon a Rudolf kaszárnya udvarán szereltünk fel. Sok volt kö-
zöttünk olyan, akinek sosem volt fegyver a kezében.
A lőszert a zsebünkben, kenyerestarisznyában, táskában hord-
tuk magukkal, és az Internacionálét énekelve, sűrű sorokban
indultunk a frontra.
Másnap jött a parancs, hogy a postás vörös zászlóalj induljon
Felsőzsolcára az ellenség üldözésére.A 2. és 3. századunk az
ellenség utóvédkatonáit rohammal szétverte. Harcosaink öt gép-
fegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányoltak, meg sok lőszert.
Az 1. és 3. századunk Felsőzsolcán maradt tartalékban. Este fe-
lé vagy tíz idősebb parasztember jött a zászlóalj irodájába azzal
a kéréssel, hogy ők is harcolni akarnak velünk, ruhát és fegy-
vert kérnek, majd ezután megmutatják a cseheknek, hogy mer-
re van az út. Különösen egy hetven év körüli bácsi erősködött.
Olyan fiatalos élénkség volt benne, mintha még csak negyven-
ötven év között volna. kapott ruhát, fegyvert, lőszert. Azonnal
szolgálatba lépett, a zászlóaljiroda őrzését bíztuk rá.
Éjjel hozták a híreket a küldöncök: Petrovics századparancsnok
Ongát és még néhány más községet foglalta el századával. Az
ellenség gyors iramban vonult vissza Szikszó és Gesztely irá-
nyába. Szép június eleji éjszakánk volt. Ongán kiállították az ő-
röket, a többiek meg a község házaiba széledtek szét pihenő szál-
lásokat keresni abban a tudatban, hogy az ellenség szét van ver-
ve, feltehetően Szikszóra és Gesztelyre vonultak vissza. A kiál-
lított őrszemek azonban egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy
Szikszó felől egy páncélvonat lassan Onga felé közeledik, és
megáll. Az egyik őrszem a postára szaladt, ahol Petrovics szá-
zadparancsnokunk és Boros Gyula szakaszparancsnokunk vol-
tak beszállásolva. Puskatussal zörgették a postahivatal ajtaját,
de a bent lévők nem hallották. A század fele ekkor már harcban
állt, mintegy zászlóaljnyi ellenséggel, melyet a páncélvonat ho-
zott ide a század bekerítésére. Petrovics és Boros parancsno-
kok ingre, gatyára vetkőzve, minderről mit sem tudtak, mert
mélyen aludtak. Mindezt harmadnapra tudtuk csak meg az on-
gai lakosoktól, és azoktól a katonáktól, akik csodálatos módon
menekültek meg az ellenség szorító gyűrűjéből. A század egy
része hősiesen harcolva vágta át magát az ellenség gyűrűjén,
az utolsó töltényt is kilőve gyors visszavonulásban keresett me-
nedéket.
Körülbelül nyolcan lehettek azok a katonák, akik menekülve ér-
keztek a felsőzsolcai zászlóaljirodára, és hírül hozták, hogy a
2. század egy része elesett, a másik része fogságba esett, míg
ők páran megmenekültek. Köztük Varga elvtárs is, aki az Avas-
nál olyan derekasan harcolt Miskolc visszavételéért.
- Én - mondta Varga elvtárs - Onga szélén álltam őrt.
Elég sűrűn állítottuk ki az őröket, mert arról értesültünk, hogy
a nem messze lévő erdőben vannak csehek, és a vasútvonal is
onnét vezet, könnyen hozhatnak nagyobb erőket. Úgy is történ,
mert éjjel a páncélvonat egy zászlóaljnyi katonaságot hozott.
Látva a felfejlődésüket, azonnal útba indítottam társamat a tár-
samat a postára Petrovics századparancsnokhoz, hogy intéz-
kedjen sürgősen, mert be vagyunk kerítve. A csehek azonban
megelőzték társamat, aki a postára sietett. Kénytelen volt visz-
szajönni. A csehek ekorára már az alsó részen támadtak.
Gyorsan a harmadik utca sarkához küldtem társamat, magam
pedig egy vastag szederfa mögé álltam, lövésre készen, s lát-
tam hogy egy szakasz...cseh katona közeledik felém, éppen
szembe jöttek velem. Dülöngélt valamennyi, határozottan ré-
szegek voltak. A harcot fel venni ellenük képtelenség lett vol-
na. Lecsúsztam a legközelebbi árokba. szerencsém volt, mert ű
egy sötét, sűrű felhő takarta a holdat, miáltal rejtekhelyemet nem
fedhették fel. Elsiettek a postaépület irányába. Már géppuska is
kattogott az alsó részen, s azon voltam, hogy kényelmetlen fek-
vőhelyemet mielőbb itthagyjam, mert az árokban iszap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése