69
Tüzérségünk munkája
Külön fejezetet érdemel a miskolci harcok történetében a tüzér-
ség munkája, a 32-es és székely ütegek legszebben viselkedtek,
minden üteg parancsnokának személyes vezetése mellett telje-
sítette feladatát. A cseh ütegek mindig négy - öt lövés után kény-
telenek voltak elhallgatni, mert tüzérségünk azonnal megkezdte
a választ tüzelésükre.
Miskolcnál, Hejőcsabánál és Mályinál megvannak nyomai most
is az ellenséges állásoknak, ahol ott vannak a csehek fejvesztett
menekülésének kétségtelen nyomai. Lövedéket és egyéb muní-
ciót garmadaszámra hagytak vissza, úgyhogy a tüzérségi szak-
értők megállapítása szerint az elmúlt háború folyamán nem vég-
zett a tüzérség ilyen pontos és precíz munkát, mint a mi ütege-
ink a miskolci harcokban. A tüzérségi állásokban állandóan ott
voltak Kerekes és Julier vezérkari főnökök, valamint Böhm had-
seregfőparancsnok éa Landler hadtestparancsnok elvtárs, akik
személyes jelenlétükkel is fokozták a harci lelkesedést.
A csehek teljesen elvesztették a fejüket, amikor Miskolcról ki
kellett vonulniok, és egészen gyerekes fogásokat találtak ki, hogy
a harci vágytól égő csapatainkat visszatartsák, a siker kiaknázá-
sától. Így például az egyik cseh parancsnok mindenáron arra a-
karta rávenni a munkástanács egyik tagját, hogy jöjjön parla-
menternek a magyar csapatokhoz, és közölje velük azt, hogy
ne menjünk utánuk, mert nekik erős tartalékaik vannak. Azon-
kívül a Tiszalúcnál álló román seregek is Miskolc felé irányít-
ják hadműveleteiket, okosan tesszük tehát, ha nem üldözzük a
cseheket. Ezenkívül is egész sereg megbízható jelentést kaptunk
arról, hogy a cseh hadvezetőség körében a legnagyobb fejetlen-
ség uralkodik, és a csapatok hangulata a kudarc következtében
valósággal kétségbeesett.
Landler elvtárs az új hadsereg szelleméről
A Vörös Ujságnak a III. hadtesthez kiküldött munkatársa kér-
dést intézett Landler elvtárshoz, a III.hadtest parancsnokához,
hogy nyilatkozzék a hadsereg új szelleméről, a proletárhadse-
reg parancsnokainak vitéz magatartásáról és a katonák és pa-
rancsnoko közt fennálló testvéri viszonyról, szemben azokkal
a parancsnokokkal, melyekben a régi militarizmus csak a szív
nélküli katonát nevelte. Landler elvtárs munkatársunk kérdé-
sére a következő nyilatkozatot tett:
- ˝ Mintha az új proletárkatona szellemével együtt egy pillanat
alatt megváltozott volna a régi militarista katonaszellem a veze-
tésben is. A vezérkari főnöktől kezdve a szakaszparancsnokig
- akik javarészt szintén tisztekből kerültek ki - a győzelem biz-
tosításának tudat a domináló elem. Nemcsak a tudás, hanem
mondhatnám a lelkesedés tüze dolgozik bennük.
A példaadásszempontjából igazán bámulatos hatású a személye
bátórság, mely a legmagasabb parancsnokig egyenesen párját
ritkítja. A vezérkari főnök, a hadosztályparancsnok az első ál-
lások előtt mozog, és intézi az intézendőket.
Ezredparancsnok és zászlóaljparancsnok mindig az élen: Így
adtak példát a katonáknak, s e tekintetben igazán nincs különb-
ség volt tiszt és tartalékos tiszt között. A parancsnokok szelle-
me egy a proletárkatonák szellemével. Én úgy látom, hogy ez
nem a régi katonás szellem, hanem a forradalmi szellem, mely
előbb-utóbb minden időkben a történelmi forradalom régi had-
seregének vezetőit is magával ragadta. Ahogy az én hadtesten-
ben a vezetők dolgoznak, nemcsak kiváló szaktudás, hanem
szív is kell, meggyőződésem szerint. Az a győzelem, amelyet
mi arattunk a budapesti szervezett munkássággal, a forradalmi
szellem mellett legelsősorban a legmagasabb parancsnokok és
vezérkari főnököktől kezdve a legalsó parancsnokig a tudásnak,
de nem kismértékben a meggyőződésnek is köszönhető.
Én azt hiszem, hogy azoknak a volt tiszteknek, akik szolgála-
tunkban állanak, megbízhatóságukban kételkedni nem szabad.
Akiket a régi militarista szellem hatott át, azok mások szolgála-
tába állították tudásukat. Nekem az az érzésem, hogy akik itt
vannak nálunk, azok már régebben is utálták a militarista szel-
lemet.˝
Egyre jobb lesz, így tovább!
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlés