75
Látta az ijedtségemet, megnyugtatott, hogy ne féljek tőle, hisz
ő is magyar.
Aztán bementem a házba, és kiküldtem az uramat, hogy beszél-
jen vele. Az uram behívta a szobába, aztán felöltöztette, rá ad-
ta szűrt is, bár már elég meleg volt.
Kihajtották a disznókat. De ez a pesti ember nem ment az utcá-
ra a disznókat összehajtani, hanem egyenest kiment a kanász-
kúthoz vizet merni. Hívtam ide, beszéljen a jegyző úrral, mire
azt mondta, hogy majd később eljön. aztán jött hozzám egy má-
sik asszony is. Biztatom: üljön le, Juhászné. Talán valami bajuk
történt? Nagyon szomorú. Hogy van a Juhász bácsi? Az öre-
gemnek nincsen semmi baja, hanem jegyző úr, más a bajunk.
No mondja csak el.
- Ma reggel az öregem kiment az istállóba, hogy enni adjon az
állatoknak. Csodálkozással látta, hogy az ajtó nyitva van. Az
öregem azt hitte, hogy itt jártak a csehek, elvitték a lovakat.
Képzelje el jegyző úr, hogy mi történt. Egy tizennyolc-húsz
év körüli gyerek ingben, gatyában,hajadonfővel, szalmacsu-
takkal pucolja a lovakat. Az öregem éppen akkor lépett be az
istállóba, amikor a fiatal az egyik lovunkat csutakolta. Nagyon
megijedt, egész testében remegett. Az öregem sorra kikérdez-
te: kicsoda, hogy került az istállóba? Csak azt felelte alig hall-
ható hangon: ˝ Bácsi, én magyar vagyok.˝ De még mindig
annyira remegett, hogy a szalmacsutak kiesett a kezéből. Csak
egy szót suttogott : ˝ a csehek˝. És rémülten nézett maga kö-
rül, mintha eszelős lenne. Az öregem bevezette a szobába és
lefektette, hogy aludjon. Féldeci pálinkát itatott a megrémült
fiatalemberrel. A poharat is alig tudta fogni, annyira remegett
a kezében. Az öregem megállapította, hogy idegsokkot kapott
a nagy ijedtségtől. Kérdem a jegyző urat, mit csináljunk ezzel
a fiúval? Nem volna-e jó, ha kórházba vinnénk? Most ugyan
alszik, de álmában beszél, jajgat és dobálja magát.
- Elmentem Juhászékhoz. A beteg ott ült az ágy szélén, és Ju-
hász bácsival beszélgetett. Épp akkor értem a szobába, amikor
a fiatal kijelentette, hogy őt nem kell kocsival szállítani Miskolc-
ra, gyalog is eltud odáig menni, nincs az messze. Elbeszélget-
tem vele, tudakoltam, miben segíthetnék, aztán meghallgattam,
hogyan került bajba és hogy menekült meg. Fölismertem ő
volt az egyik, akit nem tudtak lelőni a részeg csehek, a túzol-
tószertár oldalánál. Így beszélt a történtekről :
- Amikor este visszajöttünk Ongára, nagyon elfáradtunk. Mesz-
szire mentünk, de az ellenséget nem láttuk. az őrszemek a fa-
lu alsó részén voltak kiállítva.
Énrám csak reggelfelé került volna az őrszolgálat, ezért nyu-
godtan lefekhettem aludni. Negyedmagammal egy fészer a-
latt pihentem. Csakhamar két cseh katona jött. Ingre, gatyára
voltunk vetkőzve, a puskáinkhoz már nem nyúlhattunk. Meg-
adtuk magunkat. Felöltözködni nem engedtek, hanem a köz-
ségházára hajtottak.
Itt már több társunk volt és vagy tíz részeg cseh katona.
Köztük egy őrmester. A tűzoltószertárhoz tereltek bennünket.
Láttuk, hogy végünket el nem kerülhetjük :
agyon fognak lőni. Ekkor ugrottam át a magas deszkakeríté-
sen. Elfutottam, így jutottam Juhász bácsi udvarába.
Beszaladtam az istállóba, fogtam a szalmacsutakot, és egész
eőmből csutakolni kezdtem a lovakat. Belépett egy cseh kato-
na. Végem van ! Értem jöttek ! Nagyon megijedtem. Azóta
reszketek. A cseh nem vette észre ijedtségemet. A ló is na-
gyon ugrált és rugott, nyilván nem szokott idegenhez. A cseh
körülnézett és elment.
Kisvártatva jött Juhász bácsi etetni, így menekültem meg a
biztos haláltól.
Előkerült az ongai kondás mellett menedéket találó vöröska-
tona is. Budapesti postásfiú volt, Erdélyi nevezetű. Visszaküld-
tük századához, mi pedig a vizsgálat befejeztével tovább men-
tünk Gesztelyre.
Az úton több munkásemberrel találkoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése