A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 87

          
                                                      87

  A 6. hadosztály a Hernád völgyében Csobád-Léh-Homrogd
vonalát, a 10. dandár Edelényt érte el.
  Az 5. hadosztály 39. dandára estére bevonult Rimaszombat-
ba.
  A 3.hadosztály lényegében a 30-án elért pozíciókban maradt.
  Az 1. dandár jobb szárnya Korpona felé nyomult előre, a
bal szárnyon lévő csapatai a garamkövesdi híd birtokbavéte-
léért harcoltak.
  A legkevesebb sikerrel e napon is az 1. hadosztály táma-
dási kísérletei jártak. A román csapatok szívósan védekezve,
erős tüzérségi tűzzel verték vissza a hadosztály munkásezre-
deinek a Miskolcért vívott harcokban sok megpróbáltatáson
kersztülment, kimerült katonáit. A hadsereg főparancsnoksá-
ga ezért úgy határozott, hogy az arcvonal jobb szárnyán be-
veti az addig tartalékban levő 4. hadosztályt és a 3.dandárt is.
Az Ipolytól a Hernádig terjedő, kelet-nyugat irányú arcvona-
lon támadásba lendültek a vörösök, és az ellenséget megfu-
tamították,a front balszárnyán zajló eseményekről helyszíni
riportban számolt be az Esztergomi Népszava 1919. június
3. száma.

˝Párkány felszabadulása 
 Május 30., 31, és június 1. nevezetes napok maradnak Esz-
tergom történetében: a proletár hadsereg megfutamította a
cseh imperializmus zsoldosait, s e nagyszerű hadi tény követ-
keztében kiverték a cseheket Párkányból is, minek következ-
tében az Esztergommal összenőtt helység visszakerült a Ma-
gyar Tanácsköztársaság hatalma alá.
  Ma már proletártestvéreink messze üldözik a menekülő cseh-
eket, akik az Ipolytól a Hernádig terjedő frontvonalon minde-
nütt visszavonultak.
  Szombati és vasárnapi számainkban hadiérdek szempontjá-
ból nem írtunk még arról a harcról, amely városunkban folyt
le, de mai számunkban jelentést közlünk már mind a három
elmúlt forró napról, különösen pedig a május 30-i események-
ről, amely a legfontosabb volt.
  Tudósításunk a következő:
 Esztergom ébredése 
   Május 30-án, pénteken a városban a hajnali órákban, amikor
az ágyúk dörgése nyilvánvalóvá tette, hogy a Duna túlsó part-
ján megkezdődött a harc Párkány birtokáért, természetesen
a kétség, aggodalom és reménység vegyes érzelmei szoron-
gatták a szíveket.
   Hajnali fél három órakor dördült el az első ágyúlövés, a-
mely Esztergom felől jelentette a cseheknek, hogy készen
vagyunk Párkány birtokáért valóélethalálharcra.
Ez időtől kezdve kevés szünetet tartva egész nap szóltak az
ágyúk.
  Reggel hét óra tájba már mindenki tudta, hogy mi indítottunk
offenzívát a csehek ellen és a hadiszerencse a Vörös Hadsereg-
nek kedvez. Már ekkor lehetett hallani az utcákon:
  Kilenc órakor mienk lesz Párkány.

A felszabadított Párkányban 
Még kétséges volt Párkány sorsa. A lakosság házaikban tar-
tózkodva, szívremegve várta a felszabadulás boldog pillana-
tait. De alig tisztították meg z elvtársak a várost az imperia-
lizmus hitvány zsoldosaitól, az első virággal díszített vörös
lobogó láttán legott kitárultak a lefüggönyözött ablakok, ki-
nyíltak a kapuk, és a lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult.
  Leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölték a párkányiak a rajvo-
nal felé siető vöröskatonákat, akik az ellenség üldözését folytat-
va nem maradhadtak a helységben. Virágokkal halmozták el
a vöröskatonákat, különösen sok pünkösdi rózsa került
szép nők kezéből a proletárkatonák sapkájára...