2014. július 20., vasárnap

A Felvidék cseh megszállása 1918-1920 86

                                                                        86

Landler Jenő és vezérkari főnöke, Julier Ferenc olyan javaslat-
tal állt elő, hogy a támadást az északi arcvonal nyugati szárnyán.
Salgótarjántól északnyugati irányba kell megindítani, a politikai
és katonai vezetők többsége azonban végül is azt az elgondolást
tartotta helyesnek, hogy mint fentebb írtam, Miskolc és környé-
kének a felszabadításával kezdődik meg a harc.De május 30-ig
kellett várni a Felvidék visszafoglalásával.
A támadás tehát május 30-án reggel 6 órakor indult meg az I-
polytorkolat és a Tisza közt északi irányba. A cseheket nem ér-
te váratlanul a Vörös Hadsereg támadása. Politikai és katonai
vezetőik számos lépést tettek május utolsó hetében a várható
támadás gyengítésére. Sürgették a Szövetségeseket a Tanács-
köztársaság elleni fellépésre. Erre kérték fel Focht és Franchet
d´Espéray-t hogy aktivizálják a francia csapatokat. Mardarescu
román tábornoknak azt javasolták, hogy egy Tiszafüredről é-
szaknyugati irányba indított előnyomulással vágja el a hatvan-
miskolci vasútvonalar, a III. hadtest és az 5. hadosztály alap-
vető utánpótlási útját Komoly erőfeszítéseket tettek saját csa-
pataik létszámának erősítésére is.
Felkészülten várta az eseményeket a román hadvezetés is. Bár
arra nem mutatott nagyobb hajlandóságot, hogy szövetségesei
érdekében kezdeményezően lépjen fel, eltökélten készült az el-
foglalt területek, mindenekfelett a Tisza vonalának tartására.
A Vörös Hadsereg támadása az első napon erős ellenállásba
ütközött. A fő irányban tevékenykedő III.hadtest jobb szár-
nyán az 1.hadosztály nem teljesítette napi feladatát: a román
csapatok kemény ellenállása miatt nem tudtak átkelni a Her-
nádon. A 6.hadosztály a Hernád völgyében észak felé halad-
va tért nyert: heves ellenlökések ellenére a Szikszó- Frank-hegy
vonalat, de a jobb szárnya szintén elakadt a Hernádnál. A 10.
dandár a Bódva völgyében Edelény felé sikeresen nyomult e-
lőre.
 Az 5.hadosztály jobb szárnyán a 65.dandár Putnok és Bánréve
irányában sikeresen küzdött, a Rimaszombat felé előnyomuló
39. dandár azonban Feled és Várgede között erős ellenállásba
ütközött.
 A 3.hadosztály a 46.dandárral jobbról, a 80. dandárral pedig
balról indult Losonc átkarolására. A Losoncért vívott harcok-
ban jelentős érdemeket szerzett Szántó Zoltán vezetése alatt
álló nemzetközi vörös ezred, amelynek katonái azt est folya-
mán elsőnek vonulnak be a városba. Szántóról meg kell je-
gyezni azt, időben nagyot ugorva 1956-ban részt vesz Kádár-
ral együtt az MSZMP megalakításban. A forradalom után a
Jugoszláv követségre menekül. Deportálják őt is a Romániai
Snagovba. 1958-ban haza engedik, Felelősségre nem vonják
mivel hűséges lesz Kádárhoz, és mint MSZMP tag halt meg
1977-ben. Folytatva tovább az eseményeket a 80. dandár
parancsnoksága jelentésében emlékezett meg az ezred kiemel-
kedő teljesítményéről, melynek katonái: ˝ A Losoncot szívó-
san és teljes elismerést méltóan védő ellenségre való támadás-
nál egymással vetélkedve harcoltak.
Különösen elismerést érdemel a rappi hidakat rohamozó 11.
század és az 1. (orosz) zászlóalj Vilke és Panyidaróc elleni,
ellenséges ágyútűz alatt végrehajtott merész támadása˝.
   Sikeresen zárta a támadás első napját az 1.dandár is, amely-
nek több irányban is sikerült áttörnie az ellenség védelmét.
  A támadás második napján, május 31-én a Vörös Hadsereg
összevont erőinek a további erős ellenállást leküzdve sikerült
újabb eredményeket elérniük.



                             




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése