1
A Magyarország 1916 január 6-i számában az újság bukaresti tudó-
sítója jelentette, hogy Jorga Miklós az Universul-ban támadó cikket
írt a magyar miniszterelnök ellen, akit elmésen ˝a pesti atlétának˝
nevez. A Magyarország megjegyzi, hogy Jorga Miklós ˝ kormány-
párti képviselő, egyetemi tanár˝, a közlemény végén pedig azt talál-
juk: ˝ Jorga egyike azoknak, akiket most Romániában mérsékeltnek
mondanak. Szerk.˝ Íme, itt tehát megint egy előkelő és tudós politi-
kusról volna szó, egy mérsékelt román férfiúról, akit gróf Tisza ma
már a monarchia külügyi politikájában is kiütköző ˝ erőszakosságá-
val˝, a középeurópai hatalmak ellenségévé tett, amit a Magyarország
szerkesztősége láthatólag sajnálatosnak és aggasztónak talál. Úgy
látjuk azonban, hogy van egy hírlapi verzió, amely más okra vezeti
vissza ennek a Jorgának sőt az összes Jorgáknak keserűségét a ma-
gyar miniszterelnökkel szemben. A Kölnische Zeitung 1915 dec
4-én kelt bukaresti levelében többek között ezeket a nagyon figye-
lemre méltó sorokat írja:
˝ Ők ( a román politikusok) gyűlölik a magyarokat. Ez
a királyság minden politizáló románjának állandó hitvallása. Ennek
a gyűlöletnek oka nem a monarchiában lakó testvérek sorsa fölött
érzett elégedetlenség, hanem az eddig teljesítetlen vágy, hogy a
hegyekentúli románlakta területeket , melyek nagyrészben Ma-
gyarországhoz tartoznak, megszerezhessék. A munka, melyet ott
( Magyarországon) mindezek ellenére is a szellemi és anyagi kul-
tura terén és gazdasági kérdésekben végeztek, mindig ingerlőleg
hatott a királyságbeli románokra. és a még föl nem szabadított test-
vérek mostoha helyzetére való utalás mindig csak ürügy volt, a-
melyet még táplált a föltevés, hogy a dunai monarchia széthullló-
félben levő állam. Itt (Bukarestben) jobban tudják, mint másutt,
hogy a románoknak Magyarországon kevesebb az analfabétájuk,
mint a királyságban; hogy az erdélyi és bánsági kis ember vagyo-
nosabb ember, mint a királyságbeli paraszt-
Ez Bukovinára is vonatkozik. Bukovina azonban kisebb, sem hogy
a románoknak a monarchia ellen irányuló nemzeti aspirációiban
egyéb mint függelék lehetne. Minden túlzás nélkül azt lehetne
mondani, hogy ebben a kérdésben jóformán az összes románok
egyek, azok is voltak és azok is maradnak. A miniszterelnöktől
az utolsó választóig és kortesig.˝
Ha a Kölnische Zeitung bukaresti levelezője jól ítélné meg oda
lenn a helyzetet, akkor nem szorulna semmiféle további magyará-
zatra, hogy miért fordul a román politikusok ellenszenve épen a
mostani magyar miniszterelnök ellen, aki legkevésbé sem teszi
világra azt a benyomást, mintha egy ˝ széthullófélben lévő állam˝
miniszterelnöke volna. A szerző túlzásnak tarja a nagy német lap-
ban megjelent cikket,és kizárt dolognak tartotta hogy a román Ho-
henzollern királyság valaha is Karagyorgyevics -fele katasztrófa-
politikát csináljon. És erősnek tartja a tudósító állítását, hogy a
román politikusokat a miniszterelnöktől az utolsó kortesig Ma-
gyarország ellen sorakoztatja, és hogy bizonyos kérdésekben szo-
lidaritást teremtsen minden magyar ember között, a miniszterel-
nöktől a legelső függetlenségi publicistáig.
Sajnos a birodalom lassan, de szétesőben volt. Csak ezt sokan nem
akarták meglátni. Amikor meg meglátták, akkorra már késő volt.
Az is tény, hogy a magyarországi románság fejlettebb volt a ki-
rályság belinél. Erdély és a Tiszántúl keleti részét teljesen lezül-
lesztették Ó-Románia szellemi és kulturális szintjére. 1918-1919 -
óta. Ráadásul a magyarság száma is erősen megapadt. Sokan el
oláhosodtak, vagy elköltöztek onnan. A mai oláhok ma már Mol-
dovára ácsingóznak. És mindenféle oláh furfangal próbálják meg-
szerezni.
Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése