1
Az I.világháború idején, pontosabban 1915-ben Louis Leger, az In-
stitut tagja, a Collége de France tanára, a párizsi és argenteuli szokol
egyesület tagja, könyvet írt Ausztria-Magyarország felosztásáról.
(La Liquidation de l´Autriche-Hongrie, Paris, Alean 1915).A gorli-
cei áttörés előtt írta, amikor a franciák már Budapesten látták a ret-
tenthetetlen kozákokat s kávéházi diplomaták sakktáblájukon már
Auszrtria-Magyarország darabjait tologatták. Azt is meg kell mon-
danunk hogy Leger elég találékony a drága darabok elhelyezésében.
Önálló Lengyelország (a ruténeket Oroszországhoz parancsolja),
amikor még csak a magas diplomáciában is távlatokban volt Len-
gyelország milyensége, önálló Csehország Magyarország tótok
lakta részével egyesítve, önálló Illíria, amely magában foglalná kon-
föderáció alakjában az összes dél-szláv államokat (˝ ahol Napoleon
emléke még nagyon élénk !˝).
Erdélyel ugyan még átmeneti zavarban van; ha ugyanis Románia
közbelép, akkor, de csakis akkor joga lesz a Magyarországon élő
románságot magának reklamálni. Ezt a közbelépést annál inkább
óhajtja, mert különben zavarában kénytelen volna Erdélyt meg hagy-
ni a Megtépázott Magyarországnak.
Ezzel az abszolút jogérzettel viselte szívén sorsát különösen az
elnyomott tótságnak, akikről a franciáknak vajmi kevés fogalmuk
volt akkoriban. Igaz, hogy még eleven tótot nem látott, mert ¨a ma-
gyar rendőrség - írja - amelyik tudja, hogyan viselkedjék velem szem-
ben sietett volna ott tartózkodásomat megrövidíteni, sőt esetleg va-
lamelyik börtönének vendégszeretetét is felajánlotta volna˝.Így a
magyar rendőrség éberségét dicsérve, kétség kívül tulságos fontos-
nak állíthatta be saját személyét. Kiderült egyébként , hogy Fran-
ciaroszág legújabb barátairól csak annyit tud, amennyit cseh ismerő-
seitől hallott, és amit Kollárnak a Szlávság leánya című költemé-
nyéből megismerhetett. Szép és kedves ez a nemzeti romantika, a-
mi annak idején a szlávságra terelte a világ figyelmét. Egy sokkal
nagyobb francia tehetség Prosper Merimée, milyen költői átéléssel
állított össze a Guzla című ˝illír˝ népdal kötetét mely 1827-ben jelent
meg, romantikus hőhullámának hatása alatt. Igaz, mint később kiderült,
Meriée soha életében egyetlen illír népdalt sem jegyzett fel, abból
az egyszerú okból, mert soha életében egyetlen illír embert sem lá-
tott. A Guzla plágium, de legalább romantikus és tagadhatatlanul
költői. Leger adatai, a tótságnak ˝ felfedezése˝ elterjedése, kultúrája,
a magyarsághoz való viszonya vakmerő plágium, de nem annyira
romantikus és kötői, mint hazug és ártalmas.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése